Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-18 / 169. szám

Szalui Qozief ami

Szalai József bácsbokodi dolgozó paraszt Liget-utca 20. számú házába abban a pillanatban lépünk be, amikor a kocsi előtt csikordulva tárul a nagykapu.

Tévedés ne essék, Szalai József nem rest amber s a kapucsikordulás nem a késedelmeskedő gazda árulója ezekben a délutáni órákban. Nem bizony, hiszen hajnali 4 órakor már aratott. Az 1360 négyszögöles búzatáblán kaszára értek a kalászok. Most délután 4 óra van és már végzett is vele. Most azért fordult portájára, hogy egyen egy pár falatot és megitassa a lovakat. Sürgeti a munka, hiszen a község felső végében a szállási földeken további egy hold búza aratása vár rá.

— Lehet, hogy ki fog nevetni azért, amit most mondok. A diák egészévi tanulásának tükre a bizonyítvány. A parasztember egészévi munkájának bizonyítványát a cséplőgép írja meg. Hát én nem félek ettől a bizonyítványtól. Az 1360 négyszögölön még soha nem volt több 18—19 keresztnél. Az idén azonban 24 keresztet arattam. Keresztenként 50 kilóra számítok, ami azt mutatja, hogy 12 mázsa búza lesz a fizetség.

Az ember, ha csak futó tekintettel is néz körül a Szalai-portán, látja, hogy itt most legfontosabb munka az aratás. Ezt árulja el, hogy a folyosó szájában elő vannak készítve a zsákok, rajtuk a kötözőzsineg. A kamra, ahová a gabona kerül, frissen meszelve, újra tapasztva. A konyhaajtó mellett odakészítve a mázsa, mellette rendben súlyok sorakoznak.

Nincs idő a beszélgetésre. Már kapaszkodik fe; a kocsira. Csatlakozom hozzá. A kocsin két kézi- gereblye és két kasza.

— Minek a két kasza? — kérdezem.

— Hát csak úgy elővigyázatból. Tudja, az ember mostanában sűrűn talál olyan részekre, ahol megdőlt a gabona. Könnyebben előfordulhat a törés. Ezért tartalékolok még egy kaszát, hogy az ilyen hiba ne állítsa meg a munkát.

Az ostorvége szaporább léptekre ösztönzi a lovat. Hiába, sietős az útja Szalai Józsefnek.

— Holnap estére ezen a részen is végezni akarok az aratással, hogy rögtön utána megkezd- hesseip a tarlóhántást és a másodvetést. Tegnap este még kiszaladtam erre a fertályra is, hogy megnézzem, hogyan áll a búza. Hát bizony, egy- része megdőlt és összekúszálódott. De mit sem tesz. Régi tapasztalat, hogy a gabonát dőlésének ellenirányába kell aratni.

Hamar célhoz érünk. Gyors egymásutánban kerül le a gereblye, a kasza a kocsiról. A kocsi mélyéből előre elkészített kötél kerül elő. Lekerül a kabát és izmos karján felgyűri az ingujjat.

Csendül a kasza a kaszakőn és egy lendülettel már dől is az első rend a suhintás nyomán.

Végig, az egész bácsbokodi határban aratnak!

gondolkodás a bajai állami gazdaságban

A dolgozókról való

A bajai állami gazdaságban a dolgozókról való gondoskodás terén ha történt is előrehaladás, még van mit tenni. Az idénydolgozóknak, akik távol laknak, kényelmes munkásszállások állnak rendelkezésükre. Munkaidő után nem egy szórakozást találhatnak. Sakkozhatnak, dominózhatnak, igénybe vehetik az üzemi könyvtárat. A gazdaság nagy gondot fordít az üzemi konyhára. Az étkezőhelyiségek ízlésesen vannak berendezve, a dolgozók kényelme biztosítva van. Az üzemi konyha mennyiségileg és minőségileg jóízű ételeket állít elő.

A gazdaságban két napközi otthon is működik. Bőséges ellátásban részesülnek a dolgozók gyermekei.

Nagy súlyt helyez a gazdaság a dolgozók munkavédelmére.

Vida József számos előadásban ismertette a balesetelhárítás fontosságát. Nem feledkezünk meg a mezőgazdasági munka idején sem a kiváló dolgozók üdültetéséről. Schaffer Mátyásné bn- gádmunkás, Mikó György, Berta László az állattenyésztési brigádból most tértek haza kéthetes üdültetésből, a Balatonról.

Hiba merül azonban fel a területen dolgozók étkeztetése terén. Az arató- és növényápolóbrigádok tagjai egy-két óra késéssel jutnak az étkeztetéshez.

Nem gondoskodnak arról, hogy az étkezés kiszállításához időben kocsi álljon rendelkezésre. Hiba mutatkozik a bérezés körül is. Nem számolják el a dolgozókat jogosan megillető prémiumokat. Ez bizony lohasztja a munkalendületet. A dolgozók munkaruhával való ellátása is vontatottan halad.

A MEDOSZ a gazdaság vezetőivel igyekszik, hogy rövid időn belül ezek a hiányosságok is felszámolást nyerjenek.

Kalmár István ÜB-elnök.

Visszaesett a kecskeméti

A kecskeméti járási tanács pénzügyi osztálya az év elején jó munkája révén a járási versenyben az elsők közé küzdötte fel magát. Különösen ez előző negyedév elején indultak díjárás pénzügyi munkája

cséretreméltó eredménnyel. A negyedév második felében azonban fokozatosan visszaestek, úgyhogy ma már az utolsók közé kerültek.

SEGÍTSÉG

Opóczki Pali fáradtan egyenesítette ki sajgó derekát s elnézett a harmatban fürdő pirtói határ felett. A nap még elő sem bújt a bucka mögül, de ő már sötétben aratáshoz fogott. Azaz, hogy inkább abba sem hagyta éjfél óta.

— Pihenjünk édesapám! — szólt hátra marokszedőjének s fájó sajnálkozással pis- lantott az összetört öregre. Szájában keserű lett a cigaretta füstje. Minden baj ösz- szejött. Apjának kétoldali sérve van. Anyját most operálták. Ö pedig katona. Egy napi eltávozást kapott. Még le sem rakodott, máris kaszához nyúlt. Apja nagykeservesen levágott már valamennyit a 8—9 holdas rozsvetésből, de látszik rajta, hogy nem bírja tovább. Oh, csak meg lehetne nyújtani a perceket. De ő sem győzi befejezni. Hiába aratott egész éjjel, nem végez, mire mennie kell. Kit lehetne segítségül hívni? Apjának a megerőltető kaszálás után a marokszedés rs nehéz. Ha pedig levá- gatlan marad a rozs, elpereg a drága szem. Pedig itt a pirtói homokon kincset ér belőle egy is. Hiszen a 22 hold buckából, ami az övék, alig fele, ami termő...

A puha homok elnyeli a zajt. Akinek pedig kasza suhog a

kezében, a feje meg keserű töprengéssel van tele, mégúgy sem figyel maga köré. így Opóczki bácsi, meg a fia is csak akkor rezzentek fel, amikor friss, idegen hangok köszöntötték rájuk a jó reggelt. Kocsi állt meg a rozstábla szélén, tetején tízjónéhány emberrel. Férfiak kaszával, lányok sarlóval.

— No keli-e a segítség, Opóczki bácsi?

Az öreg felfigyelt:

— né, ez meg Dugár Károly a városi tanácstól. A többiek is on- nanvalóknak látszanak. Hogy kerülnek ilyen messzire?

— Hát bizony elkelne — bólintott az öreg s lopva, szégyenkezve ágyékára szorította kezét, ahol fájdalom tüzelt,

— Akkor gyerünk, kartársak! — szólt a többieknek Dugár Károly s máris rendet fogott magának. Nyomába már perdült is Varga Erzsi a sarlóval. — Melletük sorban mind a nyolc kaszás elhelyezkedett a zizegő rozsvetésben.

Opóczki Pál csak nézett, nézett s a fia sem tudta mire vélni a dolgot.

— Maga csak menjen pihenni innen Opóczki bácsi! — rendelkezett Tóth Károly.

— Ne csodálkozzék. A városi tanácstól vagyunk. Hírét vettük, hogy szűkiben vannak

az aratóerővel. Segíteni jöttünk..,

— Akkor már elmegyek és szólok az asz- szonynak, hogy készítsen valami ebédet. ■— S hiába mutatták neki az elemózsiával teli táskákat, szatyrokat, — félóra múlva már feleségével tisztította a zöldbabot.1

Pali megvídámodva, újult erővel lengette a kaszát a vidám, önkéntes aratók sorában. S bizony alig harangozták el a delet, Opóczki bácsi gabonája már szabályos keresztekben sorakozotc.

— Van-e még valami munka maguknál? Mert estig nem megyünk innen, amíg ki nem telik a napszám!

— tréfálkozott Dugár Károly.

— Dehogy van már. A legnagyobb gondot levették a nyakunkról

— hálálkodott Opóczki Pál. — Pali fiam, most- már te se búsulj, kész az aratás. Azt a kis paprikát, kukoricát holnap megkapálom s ezzel el is vetettük egyelőre mindennek a gondját.

— Kapálás? Éppen jól esik egy kis változás a marokszedés után! — kiáltott fel Szűcs Károlyné. — Ide a • kapákkal, Opóczki bácsi, megcsináljuk mj azt is. — Sa gazda hiába tiltakozott: a -napszámosok« becsülettel kitöltötték a napot. megkaoálták szépen a kukoricát és a 100—200 ölnyi paprikát.

— Hát mivel is tartozunk. .. — érdeklődött Opóczki bácsi, majd amikor a nevető arcokat látta, megzavarodva találgatta: — vagy esetleg gabonában kívánják a fizetséget... nem is tudom, mennyi napszámot számítanak.

— Nem sokat. Jó szót!—" paroláztak vele az aratók. — Nem fizetségért jöttünk mi. Még mi jártunk jobban — nevetett Márta Magda. — A mai kis mozgás után jobban esik az irodában a Dennaíorgatás.

— A nap még mindig nem bukott le a pirtói homokhegyek mögött, így Dugár Károly kis kerülőt szakított hazafelé a kocsival. Emlékezett rá, hogy Szitáséknál is elkelne a segítség, özvegyasszony Szitásáé, négy apró gyerekkel, a legidősebb 11 éves. — Ilyen erő nem tud learatni. ..

Nem bizony. Szitásné meg akarta várni, míg a szomszédok közül valaki végez a magáéval, s elhívhatja.

— Nem kell arra várni jóasszony. Holnapután reggelre készítse el a szalmaköteleket. De idejében, mert hajnalban itt leszünk s levágjuk a maga gabonáján is — kötötte meg az egyezséget Dugáti Károly. S úgy is történt,

Az előző évek példája azt mutatja, hogy a nagyüzemi jellegű gyümölcsösök terén a legtöbb hibát az aratás, cséplés ideje alatt követték el dolgozó parasztjaink. Különösen sok termelőszövetkezeti gyümölcsöst lehetne megemlíteni, amelyekben a kártevők és a betegségek elleni védekezést éppen az aratás idején hagyták abba. A betakarítás idején sem szabad az idén gyümölcsöseinket elhanyagolni, mert éppen ezekben a napokban a legveszedelmesebb az almartioly, a kaliforniai pajzstetű, levéltetű fertőzése. Fokozott figyelemmel kell ügyelnünk gyümölcsöseink megvédésére a növényvédelmi munkák és a talajápolás elvégzésére.

Különösen fontos munka most az almamoly, a kaliforniai pajzstetű és a gombabetegségek elleni védekezést szolgáló permetezések elvégzése. Az alma- molyfogó üveget 10—12 naponként cseréljük, a hullott gyümölcsöt pedig naponta szedjük fel a gyümölcsfák alól. Most időszerű az őszibarack zöld metszése és a hajtásválogatás.

*

A csapadékos, meleg időjárás következtében gabonáinkban (főleg a búzában) fellépett a fekete rozsda kártétele. A fekete rozsdával erősen megtámadott kalászosok aratásával ne késlekedjünk. Amint észrevettük a fertőzést, azonnal arassunk, még akkor is, ha kalászosaink érési állapota a tejesérés és a viaszérés kezdetén van. A korábban learatott növényeken a rozsdagomba telepek elpusztulnak és a magvak, ha nem is a várt meny- nyiséget adva, de utána érnek.

A súlyosabb rozsda kártétel megakadályozására a veszélyeztetett területeket szinte percnyi késedelem nélkül tüstént le kell aratni, lehetőleg kézzel és kévé" be kötve azonnal rakjuk kereszt" be,

*

A másodvetés szempontjából rendkívül kedvező időjárást ki kell használni a takarmányt és zöldtrágyát adó másodnövények termelésére. A párt- és kor" mányhatározat szerint a zöldtrágyázást elsősorban a homoktalajokon, de az ország egyéb tér- mőföldjein is 3 év alatt 500 ezer kataszteri holdra kell kiterjesz" teni.

Az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kalászosok tarlójába vetett másodnövények, megfelelő körülmények között kimagasló termést adnak. Az ősziárpa, búza után vetett siló, vagy csalamádé, kukorica, cirok, vagy napraforgó holdanként a 80—100 mázsás zöldtakarmány- termést is elérte.

A másodvetések sikerét nagy" mértékben elősegíti a helyesen alkalmazott műtrágyázás. Az istállótrágyával vagy egyéb szerves komposzt anyaggal — amelyeket az elővetemények tarló" jára célszerű kiszórni — egyidő- ben adjuk a poralakú szuper- foszfátot is. Ez utóbbi hatásának érvényesülését túlérett istállótrágya, szikkadt, porszerű juh-, sertés-, vagy baromfitrágya, tő- zeges, vagy egyéb komposzttrá" gyák párhuzamos alkalmazásával fokozhatjuk. A foszfor műtrágyával dúsított szervestrágya készítésekor egy súlyrész műtrágyát általában 3 súlyrész szervestrágyával keverjünk.

Amikor Banász István „levizsgáztatta“ a tanácstitkárt...

njélykúton mesélték el az alábbi esetet. Szóbakerült: ha a ta- nácsot szeretik, a maguk hivatalának vallják a dolgozó parasztok, — akkor ez a tanács nem maradhat csupán adóbeszedö, vagy begyűjtést szorgalmazó szerv. Hanem bizalommal, örömmel keresik jel olyan ügyes-bajos ■dolgokban is az emberek, amiknek elintézését pedig nem írják elő »hivatali szabályok«. Ezt igazolja az a derűs történet is, ami a tavasszal esett meg Hajdú elvtárssah a mélykúti tanács titkárával.

Banász István jankapusztai dolgozó paraszt (fifikás embernek ismerik egész Mélykúton) bekopogtatott a titkárhoz:

— Hallja-e titkár elvtárs. Azt mondják, a tanácsban okos emberek ülnek. Mindenben tudnak tanácsot adni. Hát nekem van egy bajom.

— Mondja csak! — biztatta a titkár.

— Nevelek három birkát. Szépen nyírtam róluk gyapjút. Az asszony meg akarja jönni. De hófehér fonalat akarunk. Hogy csináljuk mostmár, hogy a sárgából fehér gyapjú legyen? Mi a festékje?

Tiajdu titkár elnevette magát: — Ennél mi sem egyszerűbb< Banász gazda. — S máris lelkesen magyarázta a szaporán bólongató »ügyfélnek«: — A kimosott gyapjút kupacba rakjam Azután beledug egy szál ként valami dunsztosüvegbe. Meggyujtja, az egészet meg leborítja egy ponyvával. A kénfüst gyönyörűen megfehéríti a gyapjút, olyan lesz, mint a frissen esett hó

..,

— Hát köszönöm is! — hálálkodott Banász István és barátságos parola után kiballagott a szobából. Hajdú titkár munkája után nyúlt. Félperc múlva ismét kopogtattak: Banász István jött vissza, 7\7o titkár elvtárs ... levizsgáztattam magát, de meg ne nehez- 1 ’ teljen érte — állt meg peckesen az íróasztal előtt és széles mosollyal nézett a hüledező titkár arcába. — Merthogy ezt a kénnel való gyapjúfestést a feleségem már évek óta csinálja. Ki akartam tudni: maga mit mond. Látom, ért hozzá. De mostmár elmondom jövetelem igazi célját. A szilvafáim virágát igen eszi a darázs^ Erre mondjon valami jó orvosságot. Mert ezt aztán igazán nem tudom már.

S Hajdú titkár újra csak magyarázni kezdi: vegyen sárgaméregnek ismert védekezöszert a szövetkezeti boltban s ennek 2%-os oldatával permetezze meg a fákat, mind elpusztul a szilvadarázs.

A pró kis történet. Első hallásra csak nevet rajta az ember s fejcsóválva gondol az agyafúrt gazdára, aki ravaszul kipuhatolja előbb a tanácstitkár hozzáértését, mielőtt komoly tanácsot kérne tőle. De meg kell látni Banász István és Hajdú tanácstitkár históriájában a cseppet sem humoros igazságot is: a dolgozó nép szereti, becsüli a tanácsot, ha megtapasztalja, hogy ez a tanács törődik vele, minden problémájában tud és akar segíteni, Ahol nem így van, ott a tanácsdolgozóknak meg kell szívlelniök: a dolgozó paraszt nemcsak szántó-vető, beadást jól, vagy rosszul teljesítő aktadarab csupán. Hanem olyan ember, aki igényli a megértést, jó tanácsot olyankor is, amikor neki éppen — a gyapjú hófehérre festése okoz a legnagyobb gondot.