Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-17 / 168. szám

BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPPB/rcSKISKUNMZGYEI P/CRTBIZOTTSKGMAK LAPJA IX. évfolyam, 168. szAm Ara 50 fillér 1954. JULIUS 17., SZOMBAT Elvégezték dolgukat a kaszák Kiskunhalason ! A város öt termelőszövetkezete és valamennyi egyénileg dolgozója péntekre befejezte az aratást A MEGYE VAROSAI közül el­sőnek Kiskunhalas jelenti büsz­kén: a város öt termelőszövet­kezete és valamennyi egyénileg dolgozó paraszt a zab kivételé­vel pénteken befejezte az ara­tást!­CSÜTÖRTÖKÖN a tanács és a városi pártbizottság vezetői határszemlét tartottak. Portótol Füzesig, Tajótól Rekettyéig ugyanazt a képet látták: talpon­álló gabona egy szál sincs, két tsz, a Vörös Szikra és Vörös Október kivételével. Az elmara­dás oka ezekben, hogy az eső­zések miatt a gépi munka meg­akadt s a gabonavetés jórészét vízből kell kihordani. A város e két legnagyobb termelőszövet­kezetének aratása is befejező­dik azonban vasárnapra. A Vö­rös Október tsz-ben csütörtökön például a tanács, földművesszö­vetkezet és KIOSZ dolgozóiból alakult 60—80 főnyi brigád se­gített a betakarításban, a Bar- nevál dolgozói a Vörös Szikrá­ban gyorsítják az aratást. A varos határában minden második tábla tarlóban eke halad. Megszámlálhatatlan helyen már kel a másodvetésű kukorica, burgonya, palántázzák a paprikát, káposztát. A halasi pusztákon évek óta nem látni annyi másodvetést, mint az idei nyáron. AZ ARATÁS befejeztével nagy ütemben indult meg a be- hordás. Hétfő hajnalban elsőnek a tajói részen: Csuka János ter­melési bizottsági tag szérűjén indul meg a cséplőgép, itt a dol­gozó parasztok már két napja hordanak. A hét elején megin­dul a cséplés Pirtón is, az egyé­nileg dolgozó parasztok szérű­jén. Tíz meg semmi egyenlő tizenöttel Szöllösi János pirtói köxépparaszt számvetése EZT A KÉPTELENNEK lát­szó műveletet nem számtantudós találta ki és oldotta meg, hanem Szöllösi János pirtói dolgozó pa­raszt 22 -HOLDAS gyönyörűen megmunkált földje úgy ékelődik a kopár, kutyatejtermő buckák közé. mint egy virágoskert. Ezen a vidéken drága kincs minden talpalatnyi termőföld. Olyan is a pirtói kisgazda földje, mint a jó bolt: minden megtalálható benne. Ide rozsot, amoda ku­koricát, emitt ez a pár öl meg­térni! á búzát is. A burgonya megosztja a talajt a mákkal, a tenyérnyi mesgye sem marad kihasználatlanul: napraforgó virít benne. A végképpen vad homokot meg szőlővel, barack­fával szelídíti termővé. SZÖLLÖSI JÁNOS még töb­bet kikényszerít földjéből. Fe­lesége és két lánya még javá­ban rakta a kereszteket a leara­tott 10 hold gabonából, amikor Szöllösi gazda már eke elé fog­ta a két lovat, megkezdte a tarlóhántást. Három és fél hol­dat vetett be eddig. A burgonya és a rövidtenyészidejű kukorica már üdezölden bontogatja sorait a homok barna bársonyán. Újabb másfél hold másodvetés­nek is megforgatta már a tarlót. Ide csalamádé kerül. JGY LESZ 10 hold gabonave­tés helyén egy kis szorgalommal másfélszeres haszon. — Száz öl tarlókrumpli meg­terem két mázsát, holdanként tehát több, mint harmincat — számolja az ujján Szöllösi Já­nos. — A kukorica, ha nem is érik be egészen, a legjobb ta­karmány a hízásba fogott süldő­nek, tejelő tehénnek, de meg a lónak is. Amíg ebből tart, nem fogy a rendes termés. Szöllösi Jánosnak jókora ál­latállományról is kell gondos­kodnia. Az egyik ólban a két beadásra szánt süldő hízik. Darabja máris megközelíti a má­zsát. A tanya mögött két anyadisznó beszélget röfögve a futkározó malacokkal, az istálló­ban jóltejelő tehén várja az ete­tést, az udvaron nagy sereg baromfi kaparász. No meg a két lovon is látszik, hogy nem saj­nálják tőlük az abrakot: mióta megvannak, kiálló bordával még nem gyalázták a gazdát. SZÖLLÖSI JÁNOSÉ a ta­karmány gondja — de nem ma­radnak hálátlanok az állatok Bőséges trágyát adnak — ezt pedig a pirtói homok fizeti visz- sza kamatosán — és szép hasz­not. Szöllösi János adóval, be­adással még nem maradt adós az államnak. 4000 forintos évi adójából 1500-at már tisztázott. Egy-két napon belül megkezdi a behordást. Az asszonyok a padlást tapasztják az új gabona elé. A cséplőgéptől teljesíti a beadást, októberben beszállítja a hízókat, a kukoricát — s ak­kor jövő ilyenkorig Szöllösi Já­nos nyugodtan alszik: a Pirtó 48-as számú tanyában nem akad dolga beadást, vagy adót köve­telő hivatali személynek, s meg­élhetési panaszt sem hall senki Szöllösi Jánosék szájából. Egyre szaporodik a bátyai pa­rasztok jószágállománya. Guzs- ván Kálmán falusi gulyás ma már több, mint 200 tehénre vigyáz a 30 holdas községi legelőn. — Képünk: a gulya delel. HARC AZ ARRAL 0 Árvízvédelmi előkészületek megyénk Dimaszakaszán 1941 óta csendesen viselkedett a Duna. Szélesen, nyugodtan hömpölygőit végig a magyar tájon. Az idén azonban baj van vele. Az utóbbi napokban egyre dagad, nő, mint valami óriás, sok he­lyen kétszeressé szélesedett a medre. Piszkosszürke hullámai a gátakat nyaldossák, veszélyeztetik a termest, a drága kenyérnek- valót, a családi otthonokat, a fehérhasú falusi házakat. Megindult tehát a kemény küzdelem a hatalmas vízárral szemben. Min­denki a gátra! — Ez most a jelszó a Duna mentén, • Pénteken kaptuk a hírt, hogy a Duna Becs felett lassan apad. Bécsnél szerdán volt a legmagasabb — 861 centiméter•— vízállás, amely csütörtök délutánig már 31 centimétert apadt. A veszély azonban korántsem múlt el. Hazánkban a Duna felső szakaszán tovább emelkedett a víz csütörtökre virradólag, hasonlóképpen a középső, valamint a déli szakaszon is. A legve­szélyesebb most a felső szakasz, de az árhullám tovább tör előre dél felé. Az egész ország szeme ma és ezekben a napokban az áradó Duna felé figyel. A partmenti lakosság, a dolgozó parasztok, az üzemi munkások, a honvédség, a diákok összefogva az árvízvé­delmi szerveink dolgozóival, együttes erővel védik az ország föld­jét. Hősiesen küzdenek az árral, nyúlgdtakat építenek, aratják, hordják a gabonát a veszélyeztetett területről, Az aratás és a begyűjtés hírei A BÁTMONOSTORI Vörös Csillag termelőszövetkezet az el­múlt napokban óbúzából idei egészévi búzabeadási kötelezett­ségének eleget tett. Hosszú ko­csisor szállította a búzát az. át- vevőhelyte. * ÁGASEGYHÁZÁN a Szabad Május 1 termelőszövetkezet le­aratta búzáját, Jelenleg a be- h-ordás és a zab aratása folyik. A lászlófalvi Úttörő termelőszö­vetkezet szintén teljes egészében befejezte az aratást. * BUGACON is befejezték a búza aratását, a zab aratása pe­dig 50 százalékra áll. A bugaci dolgozó parasztok az aratással egyidőben 4000 holdon elvégez­ték a tarlóhántást és 1000 hol­don a másodvetést. A Helvéciái Előre termelőszövetkezet a zab kivételével befejezte az aratást, a Táncsicsban pedig már a csép­iéit is megkezdték, A község apraja-nagyja a Duna mentén Szalkszentmárton határában 1300 holdnyi a Duna árterülete, amelynek 60 százalékán Kalászos van. A község lakói megfeszített munkával küzdenek azért, hogy a termést megmentsék az ártól. A tanács irányításával a község apraja-nagyja a ve­szélyeztetett területen dol­gozik. Július 15-ig 800 holdról learat­ták a termést és ezzel párnu- zamban folyik a gabona védett területre való szállítása. Csütörtökön reggel a Duna tovább emelkedett, ezen a napon háromszorannyi foga­tot vontak be a kévék el­szállításába, mint előzőleg. Ugyanezen a napon a gabona le- takarítása után hozzákezdtek az árterületen lévő burgonya fel­szedéséhez. A solti szakaszon Mint megbolygatott méhkas, olyan a község. A dolgozó pa­rasztok egymásnak segítve men­ük a gabonát a veszélyeztetett területről. Először bizony a dol­gozó parasztok között kétkedés lett úrrá. Nem vették komolyan a he­lyi pártszervezet és a ta­nács figyelmeztetéseit, hogy közeledik az ár, menteni kell a gabonát. Csütörtökön haj­nalban sokan kimentek a Duna- nartra. Előző nap óta mintegy 40 centimétert emelkedett a víz. Most már azok is bekapcsolódtak a hordásba, az árterületen lévő termés mentésébe, akik eddig azt mondották: »nem olyan ko­moly a veszély«. A víz most már közel jár a nyári gáthoz. A gá­ton innen pedig sókszáz hold kalászos van. A Szikra termelőszövetkezet 48 hold búzája a veszélyeztetett te­rületen van. A gépállomás három arató­gépet irányított oda. Eleinte sok baj vált a gépekkel, lassan ment a munka. A gép­állomás vezetősége erre oda- küldte Rakitai Gyula főgépészt, aki jó szakember és azóta job­ban és gyorsabban dolgoznak a gépek. Szükség is van erre, mert minden - perc drága most. Gyö­nyörű búzája van itt a Szikrá­nak. Megadja a K) mázsát hol­danként, de egyes részeken a 12-t is. A gépállomás főagronómusá- val találkozunk a Dunaparton, aki a szelíden hullámzó kövér kalászok mellett kíséri az arató­gépet, aggódva figyelve munká­ját. ■— Nem mindenütt egyforma vastag a kötözőanyag, ezért több­ször megakad még a gép — mondja. — De azért ezzel a 10 holddal rövidesen végzünk. A másik 38 holdon a két gép vág­ja a rendet, ha ez kész lesz, ez­zel is átmegyünk oda. Jobbra mutat. — Ez itt 20 hold szöszös. Ez olyan kuszáit, hogy csak kézzel tudjuk learatni. Az Uj Élet elnöke, Gál István is eljött segíteni a Szikra tsz tagjainak a hordásban, ö maga is hajt egy kocsit és rajta kívül az Uj Élet termelőszövetkezet két kocsija menti a termést a Szikrának. Nem vicc ez az árvíz — mondja Gál István — 1941 ta­vaszán is feljött a Duna. Több, mint 700 ház került víz alá. A mi szövetkezetünkben is szorít a munka, sürgős az aratás, de itt még fontosabb. Búcsúzik és már fordul is a kocsival ki a Dunapart felé. Sorban indulnak ki a kocsik a Szikra termelőszövetkezet ta- 1 diájáról menteni a termést, Helyzetjelentés Hartáról Nagy küzdelmet vívnak a ter­més megmentéséért a másik du- namenti község, Harta lakói is. Péntekre virradóra 25 centi­méter áradást jelentettek a megfigyelők a Duna hartai szakaszán. A mentési munkákban részvevő termelőket, honvédeket a fenn­álló veszély még nagyobb áldo­zatkészségre ösztönözte. A nyúl- gát egyik szakaszán átszivárgóit a víz a zsilip mellett. A honvédség a lakossággal együttműködve péntek éjjel befejezte a gát töltését. A huUámtertiletről a gabona nagyrészét már kihordták. Pénteken a szakadó esőben lo-> vasfogatokkal és tehergépkocsik* kai hordták a terményt az árte­rületről védettebb helyre. Mi újság Dunapatajon? Már vagy három napja nem aludt Vajda József, a dunapa- taji tanácselnök, de a község számos lakója sem. Vajda élv- társ elmondja, hogy minden erőt mozgósítottak, hogy a veszélyez­tetett területről minél gyorsab­ban történjék a gabona betaka­rítása. A nyúlgát még körülbelül másfél méter emelkedést elbír. A községből egyetlen fogatot sem engednek ki, mindet a Du­na felé irányítják. Erre azért volt szükség, mert a község dolgozó parasztjai közül még sokan nem ismer­ték fel az árvízveszélyt és nem viselik szivükön, hogy a veszélyeztetett területről minél előbb megmentsék a termést. A községi pártszervezet és a ta* nács mindent megtesz a község lakóinak felvilágosítása és moz­gósítása érdekében. Árvízvédelmi intézkedések Dunaegyházán Dunaegyházán az erdőgazda­ság és a solti gépállomás von­tatókkal és lovasfogatokkal se­gített a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők gabonájának megmentésében. Július 15-én délig mintegy 100 höld gabona termését hordták el a veszélyez­tetett területről. A honvédség és a lakosság péntekig mintegy két­ezer gabonakeresztet mentett meg a víztől. Éjjel, nappal dolgoztak a töl* tés megemelésén, hogy a burgonyát és az egyéb ter­mést is megóvják az árvíz pusztításától. Csütörtökön délig 100 méter hosszú szakaszon 150 centiméter magas új gátat építettek. Szá­mításuk szerint, ha még 40 cen­timéterrel emelik a gátat, több­száz hold termését óvhatják meg a vízbetöréstől,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents