Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-02 / 155. szám

Ázsia hangja A két ázsiai ország, Kína és India miniszterelnökének talál­kozója lényegében az ameri­kai diplomácia elképzeléseinek ujahb kudarcét jelenti. «Nagy jelentőseget tulajdonítunk né­peink barátságának — mondot­ta Csou En-la.i kínai külügymi­niszter, — mert a barátság erőt ad. Most, amikor Ázsia békéjét még külső fenyegetés veszélyez­teti, Kína és India 960 milliós népeinek barátsága hatalmas erőt jelent Ázsia és a világ béké­jének fenntartása szempontjá­ból.,« A tárgyalások baráti szel­leme, a róla kiadott nyilatkoza- ok egyértelműen békés, de ha- ározott hangja nem biztató Ame- ika urai számára. Tükrözi azt, hogy Ázsia népei az ügyeikbe való beavatkozást nem veszik már természetesnek, mint azt a gyarmattartó országok szeret­nék. Meg kell tanulniok a gyar­matok egykor teljhatalmú urai­nak, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az öntudatra éb­redt, szabadságukat mindennél becsesebbnek tartó népek a kara­iét és véleményét. A gyarmato­kat tehát többé nem lehet régi módon kormányozni. A kizsák­mányolás elnyűtt igáját feszülő izmokkal. felemelt fejjel tépik szét egymásután az ázsiai népek. Az indiai és kínai miniszter- elnök csak kifejezte mindazt, ami egy hosszú folyamat ered­ményeként kristályosodott ki a gyarmati sorban élő ázsiai népek, vagy a felszabadulás út­ján járó szabadságharcos orszá­gok népei tudatában, gondolko­dásában. Feszült figyelemmel és nagy érdeklődéssel kísérik tehát az .ázsiai országok vezetőkörei ezeket a fontos tárgyalásokat. Az indiai tájékoztatási iroda hírt adott arról, hogy a colom­ból értekezleten résztvett ha­zaknak: Ceylon, Burma. Indoné­zia és Pakisztán állandó tájékoz- atást. kér Nehru és Csou En-laj negbeszéléseiről. Maguk a kül­ügyminiszterek tájékoztatják a légy országot. Szinte természetes, hogy meg- lövekedett az igény az ázsiai népek között abban az irányban, hogy saját ügyeik intézését saját kezükbe vegyék és mentesítsék országukat az európai hatalmak befolyásától. Az indiai nézet az, hogy ” a két tárgyaló miniszter- elnök csaknem ezermillió ember vezetője. Nagyjelentőségű tehát a találkozó eredménye és döntő kihatással lehet az imperialista mesterkedések meghiúsítására, az ázsiai úgynevezett »védelmi« blokk kialakulására és jövőjére is. A Washingtonban tárgyaló angol államférfiak is nagyon jól tudják ezt. Nem tekinthetik másodrendű kérdésnek az angol diplomácia képviselői, hogy mi­lyen véleménnyel vannak a po­litikájuk szempontjából érde­kelt ázsiai országok az angol kormány genfi magatartásáról. Eden minden szavát a genfi ér­tekezleten feszült figyelemmel kíséri India, Uj-Zeeland, Cey­lon, Pakisztán népe és a többi ázsiai ország is. Eden ezért nem egyszer az amerikaiakkal szembenálló nyilatkozat megté­telére kényszerült. Szinte ter­mészetes, hogy a nyugati sajtó nem valami nagy optimizmus­sal magyarázza a washingtoni tanácskozás eredményeit. Ei­senhower és Churchill talalko- zőiérí! azt jegyezte meg a Reu­ter washingtoni tudósítója, hogy véleményem szerint »nem volt olyan szívélyes és sikeres, mint a világ e két vezetőjének az­előtti találkozói. Minden jelen­tés arról szólt, hogy a két fél fenntartotta ellentétes álláspont­nál.« Lehetséges, hogy a washing­toni értekezlet után kenetteljes közlemény jelenik meg arról, hogy a két ország vezetői a leg­lényegesebb kérdésekben azo­nosan gondolkodnak. Anglia és Amerika kapitalista ország, po­litikájukat tehát elsősorban ez a körülmény határozza meg és teszi főbb vonásaiban azonossá. Egy-egy ilyen tárgyalás a fel­gyülemlett ellentmondásokat a két nagy kapitalista ország kö­zött tompíthatják, vagy időlege­sen bizonyos egyensúlyi hely­zetet teremthetnek. Egy azonban kétségtelen, semmiféle módszer­rel nem lehet megszüntetni eze­ket az ellentéteket. Ezek az ellentétek kapitalista rendszer lényegéből is következnek. Az ázsiai népek jogos igénye sorsuk önálló intézésére nem új­keletű; A kis koreai nép ha- láltmegvető bátorsággal küzdött évek hosszú során át az impe­rialista betolakodók barbársá­ga ellen. Koreában most hallgat­nak a fegyverek. De itt is, mint. Ázsia, minden sarkában, egyre erősödik a szabadságra vágyó népek törekvése a békés megol­dások keresésére, a független­ség megőrzésére. Az indokínai háborúhoz nagy reménységet fűz­tek az amerikaiak. Külön katonai rendszert építenek ki a háború továbbfolytatása és nemzetközi­vé való tétele érdekében. Dien- Bien Phu melletti vereség ha­talmas pofonjának a fájdalma azonban még nem múlt el. Újból fel kellett ismerniök az ameri­kaiaknak és csatlósaiknak, hogy az ázsiai népek ökle, az általuk lenézett és semmibevett »színes« fajok ereje, kemény és megin­gathatatlan. Mint ahogy nem le­het megingatni ezeknek a népek­nek az eltökélt szándékát sza­badságuk kivívására és megőr­zésére, Az ázsiai népek bizalommal és elismeréssel figyelik a szovjet diplomácia képviselőinek nagy­szerű erőfeszítéseit a nemzetkö­zi politika harcmezején és jói tudják, hogy olyan érdekeket képvisel ez a politika, amely a nemzetek közötti egyenjogúság, a kölcsönös megértés, a békés kapcsolatok eszméin alapul. A válság felé siető Amerika, a vál­ság rémétől megijesztett Nyu- gat-Európa politikusai egyre többször kénytelenek tekintetbe venni ezt az erőt és ez a körül­mény figyelemre méltó. Az ön­tudatra ébredt népek és velük együtt a béketábor minden népe sok nyelven, de egységes akarat­tal hirdeti a béke megőrzésének, a békés megoldások keresésének fontosságát a nemzetközi élet- benj A bajai gyermekkórházban e/évben nyílt meg a csecsemő- és gyermekgondozónői iskola. A* iskola bölcsődevezetőket és gondozónőket képez ki. Az iskola 35 hallgatója napi öt óra óimé* let! és három óra gyakorlati képzésben részesül, hogy hivatásának betöltésére kellően telke- szülhessen. Az iskola hallgatói a megye területéről jelentkezett munkás- és parasztfiatalok, akik havi 116 forint tanulmányi segélyben és teljes ellátásban részesülnek. Mindnyájukat népi államunk legbüszkébb kincse, a gyermek szeretető vonzotta üj hivatásuk betöltésére. Aratnak a csátaíjai Budai Nagy Antal termelőszövetkezetben A C5ÁTALJAI határban az igali földeken aratógépek dol­goznak. A Budai Nagy Antal termelőszövetkezet árpáját arat­ják. A naphegyi dűlőben egy- tagban 65 hold, feljebb 20 hold gazdag termése vár betakarí­tásra. A csá'.aljai gépállomás három gépe hányja a kévéket, melyek szép sorjában a tarlón sorakoznak. Két kaszás az ara­tógépek előtt a sarkokat és a tábla széleit aratja. Az aralógépkezelők: Kordé Mihály, Hajdú József és Volli- nák István mellett a szövetke­zet tagjai Pataki Gábor, Nagy István, Balazsev József és Vi­rág Antal segédkeznek. — Úgy dolgoznak az aratógépek, mint a parancsolat — dicséri őket Nagy István. Az első nap egy gép 9 óra alatt 10 hold aratá­sával végzett. A gépek egymással verseny- Den az aratás minél előbbi be­fejezéséért dolgoznak. Hívoga- tólag integetnek feléjük a sár­guló rozstáblák. — Ha az idő kedvez, hétfőn oda is beállunk — mondja Kor­dé Mihály. ADDIGRA végezni akarnak az árpa aratásával.-Előbb is vé­geznének, de kora reggel és este gátolja a munkát a harmat, így is egy—másfél holddal túlteljesítik a napi normát. A gondosan végzett gépjavítás pe­dig a szemveszteséget a legmi­nimálisabbra csökkentette. A szövetkezet tagjai amióta az aratás megindult, állandóan szemmel kísérik a gépek mun­káját. Egy távolabbi parcellán 12 kasza a borsót vágja. A ka­szások munkáját az az elhatá­rozás gyorsítja, hogy maguk is beállnak az árpa aratásába. Azt számítgatják az aratók, hogy ha az idő engedi és a rozs, valamint a búza érése 1—2 nap időt enged, minden kalá­szos fajtát aratás után rögtön elcsépelnek, ha nem így adód­na, akkor minden erő az ara­tásba lendül, mert minden sze­met meg kell menteni. KÜNN. AZ IGÁI, FELÉ ve­zető útról gép dübörgése hal­latszik. Erre tart. Az aratógé­pek nyomán megkezdődik a tarióhántás. Elsők köz ölt teljesítem beadási kötelezettség’em L1 lérkezett a várva-várt ai'atás napja. Hét kataszteri hold rozs aratását megkezdtem. Szép sorban vágom a rendet, feleségem pedig szorgalmasan szedi utánam a markot. Nincs nagyobb öröm és boldogság számunkra, mint erűikor a learatott tarlón látjuk a bő termést ígérő kereszteket. A rozs aratása után azonnal hozzáfogunk az egy hold búza learatásához. Ha az időjárás engedi, a jövő hét elején befejezzük az aratást. Elhatároztuk, hogy az aratás befe­jezése után azonnal hozzáfogunk a tarlóhántás- hoz, majd a másodvetéshez. agy érdeklődéssel várom a lajosmizsei ■».«s cséplőgépét, hogy az aralát- és betakarítás gyors elvégzése után a cséplés sem késlekedjen sokáig. A cséplés után az első között teljesítem gabonabeadási kötelezettsége­met. Bizony sok munkába került, hogy a ho­mokos földemen szépen fejlődött gabonavetésem. Most látom igazán, hogy érdemes volt dolgozni, hiszen az új kenyérgabona nemcsak családom, hanem dolgozó társaim jobblétét is elősegíti. A gondos munka meghozta gyümölcsét, amit ez­után fogunk közösen élvezni, Szilágyi Béla dolgozó paraszt, Lajosmizse Minden talpalatnyi főidet másodszor is bevetek Ebben az évben is, az elmúlt évekhez ha­sonlóan, az elsők között kezdtem meg határunk­ban az aratást. A 3 kataszteri hold rozsom ie- aratásával már a befejezéshez közeledek. Aratás után egy percet sem késlekedem a tarlóhántás­sal. A learatott gabonát földemen keresztekbe raktam és így a szemek tovább érlelődnek. Ha a tanács engedélyt ad a behordáshoz, úgy ebben a munkában is első akarok lenni. A cséplés kö­zös szérűn fog történni, s a cséplőgéptől egye­nesen a begyüjtőhelyre szállítom a gabonabe- adási kötelezettségem teljesítésére eső részt. A? időjárás igen kedvező a búza érésére is. Alig vá­rom, hogy az egy hold búzám aratásával is vé­gezzek, melynek helyére kukoricát vetek. Min­den talpalatnyi földet másodszor is ki akarok használni, hiszen már tapasztalataim vannak, hogy a másodvetés is kedvező körülmények kö­zött gazdag termést hoz. így könnyebb lesz az állatok eltartása is, de nem kis mértékben nö­vekszik a jövedelmünk. Ifj. Medve József dolgozó paraszt, Lajosmw­A jánoshalmi termény forgalmi telep felkészült a begyűjtésre A JÁNOSHALMI kötött tala­jokon még bátortalanul sárgul a gabona. Az aratás csak né­hány nap múlva indul. — De ami késik, nem múlik — tartja a mondás. Néhány hét s már a cséplőgépek is megindulnak. Hosszú az új gabona útja, míg kenyér alakjában eljut a városi dolgozók asztalára. A cséplőgéptől első állomása a be- gyüjtőhely. A terményforgalmi vállalat jánoshalmi telepe tavaly közel 500 vagon gabonafélét gyűjtött be. Idén — lévén csökkentett beadásig kötelezettség — 300 va­gon kenyér-, takarmánygabonát és olajosmagot kell átvennie sa­ját telephelyén és irányítania emellett a kéleshalmi raktárt. NÉGY ATVEVÖHELYEN fo­lyik majd a gabona mázsálása. Az átvevőhelyek reggel 6-tól es­te 8-i£ szolgálatban lesznek. Felelősségteljes munka vár az itt dolgozókra. Nyitva kell tar­tani a szemüket: elég egy zsák zsizsikes, üszögös gabona, hogy vagonnyi kenyérnekvalót meg­fertőzzön. Már pedig a kárte­vésnek ezt a módját ma sem vetik el a kulákok. A 233 VAGON gabona befo­gadására alkalmas raktárak már kimeszelve, alaposan fertőtle­nítve várják az első gabonaszál­lítmányt. A nyomtatványok is rendben sorakoznak a telep iro­dájában. Itt történik a kifizetés és a vételijegyek kiállítása — természetesen szigorúan napra­kész állapotban, hogy minden este továbbíthassák az adatokat a begyűjtési hivatalnak. A GABONA MÉG talpon van. de a szorgos jánoshalmi dol­gozó parasztok máris gondolnak a másodvetésre. Gyakran kere­sik fel a terményforgalmi tele­pet. Nagy Ferenc, Nagy Antal# Imre és Somoskövi Imre muhar- és kölesmagot vittek másodve­tésre, Zámbó Imre elsőnek vitt ki a raktárból 15 kg piros, rö­vidtenyészidejű kukoricavetőms- got csala-mádévetéshez. A rak­tár bőséges készlettel várja a további jelentkezőket. A terme­lőszövetkezetek szintén a telep útján kapták meg a másodve­téshez szükséges mennyiséget* A Kossuth tsz muhart, silóku­koricát és csalamádét vet 35 hold tarlóba. Egyidőben meg­kezdte két 100—100 köbméte­res betonsiló építését, hogy ko­raősszel a másodvetésből nyert takarmányt eláilózhassJL

Next

/
Thumbnails
Contents