Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-06 / 158. szám

A gyenge pártvezetés eredménye Soltyadkerten

A PÁRTSZERVEZETEK szeme ma megyeszerte a gabonán van. Nem így azonban Soltvad- kerten. Nem az első eset, hogy a soltvadkerti pártszervezetet a sajtón keresztül bírálat éri munkájáért. Lehet erről beszélni... Soltvadkerten a pártszervezet nem tett semmit annak érdekében, hogy az aratás-cséplés és gabonabegyüjtés jól sikerüljön. Mikor erre terelődik a szó, Taskovics Jártós párttitkár így vélekedik:

— Az artHás-cséplés és begyűjtés technikai előfeltételei megvannak, de ezek a feltételek politikai tartalommal nincsenek megtöltve — aztán gondolatai szárnyán vissz&kalandozik a múltba. — Milyen pártélet volt itt az ősszel, de még a tétén is. A pártaktívák egész hada, 200 népnevelő, pártbizalmiak és felelősök lesték és várták a tennivalókat a pártvezetőségtől. Ha népnevelőértekezlet volt, a tagok nem fértek be a pártszervezet hagy előadótermébe. Ha egy-egy feladatról volt szó, egy-két nap, s a népnevelők munkájának eredményeként a párt szava napok alatt eljutott• a közel 10.000 lakosú község minden dolgozójához. Vancsik elvtárs volt párttitkár, aki most iskolán van, — értette a dolgát. Hogy működött annak a keze alatt az egész pártapparátus?! öröm volt nézni! A szervezőtitkár, az agit.-prop. titkár, a DISZ, a tanács, a népnevelőfelelős, mind-mind tudta a feladatát és dolgoztak. De most?!...

Alig várják már, hogy megjöjjön Vancsik elvtárs, mint »nstruktor az iskoláról és kézbe vegye a dolgokat. Ha itt lesz, jobban kidomborodik majd a tanács és a főldmflvesszövetkezet pártellenőrzése. Működni fognak a népnevelők, megváltozik, megjavul majd a munka , ;. Pedig kár az ilyen ábrándozásért, mert egy instruktor bármilyen jó szervező, nem fog és nem is tud egy. pártszervezet helyett dolgozni. Ezt a feladatot a pártvezetőségnek, a tagoknak, népnevelőknek kell elvégezni — instruktorral, vagy instruktor nélkül.

TASKOVICS ELVTÁRS ábrándos tekintete lassan visszatér a mába. És mit mutat ez a ma? Se népnevelőgárda, se kis- gyűlés, se pártmunka — pedig az agitáció a pártmunka lelke, a község dolgozó parasztjainak Oedig volna mondanivalójuk bőven. A járási pártbizottságnak is az a véleménye, hogy Soltvadkerten nem mennek jól a dolgok. Baj van a párt vezetésével. De ahelyett, hogy hathatósan segítenének — mint a párt- titkár panaszolja, c&ak azt kérdezik, hogy mi van, miért nem megy a munka.

— Dehát, hogy menjen — panaszkodik a párttitkár. — mikor nincs, aki csinálja. Hiába van alapszervezetünk, meg pártvezetőségünk, ha nincs a faluban függetlenített párttitkár ... — Nincs függetlenített párt- titkár. Ezt az érvet Taskovics elvtárs nem győzi eleget hangoztatni. Szerinte ezen áll, vagy bukik a pártmunka Soltvadkerten. Dehát az instruktor sem lesz függetlenített párttitkár. S így nem fogie helyettük a Dártmunkát elvégezni.

— Na, meg — csillan fel a szeme, — kevés az a százegy- néhány párttag egy ilyen nagyközséghez, — panasz, kifogás, panasz és megint panasz. Taskovics elvtórstól mást nem is lehet hallani. Mintha a pártszervezet felett beborult volna az ég. Pedig nem így van, csak dolgozni kell a vezetőknek, a százegynéhány tagnak és a 200 népnevelőnek, s akkor panasz és kifogás helyett sikerekről eredményes népnevelő- munkáról adhat számot a pártszervezet. A baj azonban az, hogy az új vezetőség — bár feladatai pártunk III. kongresszusa után megnőttek — nem csinál semmit.

— Nincs munkatervem — válaszolja kérdésünkre a párttitkár, — mert hiába írok bele akármit, úgyse tudom végrehajtani, annyi a munkám, hogy nem'érek rá sose... — Ez a kifogás azonban gyenge érv akkor, amikor a községben szénében, hosszában azt hallja a párt- szervezet iránt érdeklődő, hogy Taskovics János, a párttitkár úton-útfélen hangoztatja, hogy ezt a reszortot nem is akarta elvállalni, s nem tudja ellátni most sem.

De nézzük tovább, milyen a viszonya és hogy ellenőrzi a tanács munkáját? Erre is megvan a válasza.

— Annyi a munkám, hogy nem igén érek rá átmenni, de viszont a tanácstól sem jönnek hozzám, pedig ők is megtehetnék.

HOGYAN VÉLEKEDIK a tanács? Kovács elvtársat, a tanácstitkárt saját bevallása szerint sohasem hívják meg a párt- szervezet Ülésére, hogy beszámoltassák a tanácsapparátus munkájáról. A pártszervezet nem ellenőrzi és nem segíti a tanács munkáját, pedig nagyon is szükség lenne a pártszervezet segítségére. Hiszen Soltvadkerten se tanácselnök, se ta- náöselnökhelyettes nincs, még két funkcionárius is hiányzik a tanácstól, s ezenkívül mint megírtuk, a gabonabegyüjtés kérdésében elbízakodott az egész tanács. Hiába bármelyik VB-ülési jegyzőkönyvet nézzük is, mindenhol ott találjuk az alábbi mondatot: “Igazolatlanul távol Taskovics János, párttitkár.«

Sok jót a járási tanácsról sem írhatunk. A járási tanácselnök ugyan arra tett ígéretet, hogy jobban fogják Kovács elvtárs munkáiét ellenőrizni, de az ellenőrzést segítés helyett fenyítésnek értette. Pedig ettől még nem fog megjavulni Soltvadkerten sem a tanácsmunka, .«cm az államfegyelem, de nem látszik biztosítottnak az aratás-cséplés és a gabonabegyüjtés sikeres elvégzése sem.

IDEJE LENNE TEHAT. — ha már gazda nélkül hagyták a községet, — hogy a járás vezetői most a nyári nagy munkák idején javítanának ezen a hibán és minden segítséget megadnának a községnek az állampolgári fegyelem megszilárdítása, az aratás-cséplés és gabona- begyűjtés sikeres elvégzésében.

A járási nártbizottságnak pedig a futólátoeatások helyett hathatós megoldást kell találni a soltvadkerti pártszervezet vajúdó helyzetében, akár állandó gyakorlati segítségnyújtással, akár más úton.

Csak így lehetséges a község dolgozó parasztjai között eredményes politikai felvilágosító munkát végezni. Csakis a párt- szervezet és a tanácsi munka hathatós javításával tudják majd Soltvadkerten is elérni, hogy a község dolgozó parasztsága megértse: saiát iólétük. az egész nép iólétének emelése most attól függ, hogy a falu ezekben a napokban hogyan végzi el a soronlévő mezőgazda- sági munkákat és hogyan tesz eleget állampolgári kötelezettségének.

Óvjuk az erdőket a tűzkártól

flibáii Népköztársaság

Javult a lakosság ellátása ezév első negyedében

Az Albán Munkapárt és az Albán Népköztársaság kormánya nagy gondot fordít a különféle árucikkek termelésének növelésére és helyes elosztására. Ez fejlesztette a kereskedelmet, növelte a boltok és áruházak, valamint az ügyletkötések számát. Eszerint az elmúlt év első negyedéhez viszonyítva a szocialista kereskedelmi árudák száma 6.5 százalékkal emelkedett. Ezzel egyidejűleg az ügyletkötések száma általában 10 százalékkal volt magasabb, mint 1953. első negyedében. A szocialista kereskedelmi hálózaton keresztül a lakosság fogyasztása a következő mértékben emelkedett 1953 első negyedéhez viszonyítva: cukor 36 Százalék, sajt 58 százalék, tojás 148 százalék, hús és hal 85 százalék, mosószappan 8.3 százalék, pamutárü 34.5 százalék, gyapjú- szövet 77 százalék, sbt.

Az albán falu ellátáséért

Az albán fogyasztási szövetkezetek tiranai területi szövetségé körültekintő munkával látott hozzá, hogy elősegítse a párt és a kormány programmjá- nak sikeres valóraváltását. Gondosan tanulmányozták a falusi dolgozók kívánságait és igyekeztek a szövetkezeti boltokat a keresletnek megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áruval ellátni. Idén februárban például a “Sztálin« Textllikom- blnátban tanácskozást szerveztek, amelyen nemcsak a Kombinát vezetői és szövetkezeti boltok legkiválóbb elárusítói vettek részt, hanem dolgozó parasztok is, tehát a vásárlóközönség képviselői, Ezen a tanácskozáson a dolgozó parasztok észrevételeikkel #és javaslataikkal elősegítették, hogy a Kombinát a falusi igényeknek legjobban megfelelő textilanyagokkal lássa el a szövetkezeli boltokat. Figyelemmel kísérik a vásárlók kívánságait és észrevételeit magukban a boltokban is és igyekeznek a kívánságokat minél előbb kielégíteni. A javaslatok alapján több kisipari szövetkezet kezdte meg új háztartási cikkek sorozatgyártását, a tiranai “Miszto Marne« bútorgyár pedig megjavította több gyártmányának minőségét.

Talajjavítást

a ka va fai síkságon

Az Albán Népköztársaságban számos vízlevezető csatornát és öntöző csatornát építettek. Az egyik legnagyobb a Petylb-Ka- vaja öntözőcsatornarendszer, amely először 1952-ben adott Vizet a síkság szomjas földjeinek. A főcsatorna hossza 43 kilométer és 7000 hektár földet lát el megfelelő mennyiségű vízzel. — 1953-ban tovább bővítették a csatorna-rendszert és (559 kilométer Összhosszúságú) elosztócsatornákat ástak. A népi hatalom 175,500.000 léket fordított csatornarendszer megteremtésére, a vidék dolgozó parasztsága pedig rohammunkával 19 millió 500 ezer lek értékű munkát végzett a gátak és csatornák építésénél. 1954. első negyedében további 227 kilométer hosszúságú elosztó csatornát építettek s ezzel teljesítették a kavajai Síkságon az ötéves terv talajjavitási előirányzatait. Az öntözőrendszer létrehozásának eredményeként lehetővé vált,

Az erdők minden nyáron sokat szenvednek a kirándulók, az erdőben járókelők gondatlanságából származó tűzesetektől. Az elmúlt évben kereken félmillió forint ilyen természetű kár érte népgazdaságunkat. A tűzéseték felét eldobott égő gyufa, cigaretta okozta.

Áj. erdő ma már mindany- ■oviunká. « ezért fokozottabb

megbecsülést, gondoskodást érdemel. Ne dobjuk el erdőben az égő gyufát, cigarettát, hanem gondosan oltsuk el, vagy bot végével ássuk a talajba. Tüzet csak olyan helyen rakjunk, ahonnan tovább nem terjedhet .és mielőtt továbbmegyünk, oltsuk el vízzel, földdel, úgy, hógy parazsa se maradjon. (MTI)

hogy a síkságon meghonosítsák a gyapotot és a rizst, amely azelőtt ismeretlen volt ezen a vidéken. Idén már 2215 hektárt vetettek be gyapottal. 351 hektáron pedig rizstelepeket létesítettek. Az öntözéses gazdálkodás már tavaly 30 százalékkal emelte a kukorica hozamát.

Kihirdették

a Német Demokratikus Köztársaságban tartott népszavazás hivatalos végeredményét

BERLIN; (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban június 27-én, 28-án, 29-én lefolytatott népszavazás megszervezésére és ellenőrzésére alakult bizottság közzétette a népszavazás hivatalos végeredményét. Eszerint a szavazásra jogosultak 98.6 százaléka járult az urnák elé, hogy feleljen a feltett kérdésre: a német békeszerződés megkötését és a Németországban lévő

megszállócsapatok távozását# avagy az «-európai védelmi közösség« megvalósítását és a megszálló csapatok további jelenlétét kívánja-e. A népszavazáson összesen 13,071.156 érvényes szavazatot adtak le. A szavazók 93.3 százaléka a békeszerződés megkötése, 0.4 százaléka az “európai védelmi közösség« létrehozása mellett foglalt állást:

A sajtó a Franciaországra gyakorolt nyomásról

PÁRIZS. (TASZSZ) A «Combat« közölte Michel Debrének, a köztársasági tanács tagjának cikkét. A cikkíró tiltakozik a párizsi szerződés ratifikálásának kérdésével kapcsolatban Franciaországra nehezedő külföldi nyomás ellen,

Mint Debré rámutat, az Utóbbi időben nagy mértékben fókn- zódótt az amerikai, angol és nyugatnémet diplomáciai támadás Franciaország ellen. Ez a külső támadás összefonódik az «európai hadsereg« hívei részéről indított belső támadással.

Churchill és Eisenhower nemrégiben megtartott washingtoni tárgyalásait érintve, Debré a következőket írja: »Az angolok és az amerikaiak egy ponton megegyeztek: eltávolítani Franciaországot a nemzetközi vitákban való részvételtől és ilyen módon magukhoz ragadni azt a stratégiai és politikai pozíciót, amellyel Franciaország rendelkezik.«

♦

LONDON. (TASZSZ). Az «Observer« című lap kommentálva Adenauer július 2-i rádióbeszédét, úgy nevezi azt, mint »Ade* nuer ultimátumát az európai vé«' delrrü közösséggel kapcsolat-»' ban.«

A lap közli Hafnernak, bonni tudósítójának cikkét. A tudósító a következőket írja; »Adenauer ténylegesen revolvert szorított Franciaország homlokához: Vagy ratifikáljátok az európai védelmi közösségi szerződést a jelenlegi formájában, vagy hozzájárultok Németország korlátlan ujrafelfégyverzéséhez.«

A »Reynold News« diplomáciai szemle írója a következőket írja; »az az ultimátum, amelyet Adenauer július 2-ái» Franciaországnak szögezett, annak a határozatnak volt aa eredménye, amelyet az Egyesült Államok a múlt héten adót* át a nyugatnémet kancellárnak és amely szerint abban az őseiben, ha Franciaország a legközelebbi hetekben nem ratifikálná az európai védelmi közösségi szerződést, új szerződést irna.m alá Németországgal. Az új szerződés lehetővé tenné Németország számára, hogy önálló had- sereget alakítson.«

Külföldi lapvélemények a labdarúgó világbajnoki döntőről

A külföldi lapok élénken foglalkoznak a vasárnap Beítib.n lezajlott Nyugat-Németország— Magyarország labdarúgó világbajnoki döntővel.

Ä párizsi lapok hosszas tudósításokban számolnak be a találkozóról és egyhangúlag állapítják meg, hogy a magyar csapat a sok nehéz mérkőzés után fáradt volt s ezt a körűimén* t a pihentebb nyugatnémet együi- tes a maga előnyére használta fel.

A »L'EQUIPE« cikkének címe: »AZ esélytelen megverte a íavoritot, ugyanúgy mint 1050- ben Briziliában.« A cikk hangsúlyozza, hogy vasárnap délután egy rendkívül izgalmas mérkőzésen a német csapat azzal nyert, hogy rákényszerítette saját stílusát a »kimerült magyarokra«.

Az V, világbajnokságért lezajlott küzdelem nem úgy végződött, ahogy sokan gondolták — folytatja a láp. — Nem a legtehetségesebb labdarúgók, nem a legeredményesebb játék művészei, nem a legfinomabb és legötletesebb labdarúgás képviselői győztek, hanem az a csapat, amely kitartóbb volt, tehát az utolsó szót a fizikai erőnlét, a hidegvér és az idegeken ura1- kodás mondta ki.

A »1‘Equipe« nagy elismeréssel ír arról, hogy a magyar csapat példásan és sportszerűen fogadta vereségét.

A »Parisian Libéré« szerint a magyar labdarúgás felsőbbségCt semmivel sem kisebbítette a berni csatavesztés, mert égv kevésbbé fáradt együttessel szemben dicsőséges küzdelemben maradt alul.

El kell ismerni — fejezi be Cilikét a lap —, hogy akik végignézték az V. labdarúgó világbajnokságot, azok szerint megbukott ez a világbajnoki rendszer s csak így történhetett meg, hogy az a nyugatnémet csapat lett világbajnok, amely már egyszer a magyaroktól Baselban 8:3-ra kikapott.

AZ «AURORE« annak tulajdonítja a, magyar csapat vereségét, hogy játékosai a sok győzelmes csata után fáradtak voltak.

Az V. labdarúgó világbajnokságnak az lett volna a soi a, hogy a nagyszerű győzelmi sorozat után a magyarok nyerjél» meg. Az a véreség, mely a> utolsó hat percben érte a magyar együttest, drámai benyomást keltéit a nézőkben, meri soha még egyetlen csapat veresége sem látszott annyira igazságtalannak, mint ez.

A »LE FIGARO« ugyancsak a magyar játékosok fáradtságának, idegklmerülésének tulajdonítja a vereségét,

A «LIBÉRATION« írja:

— A döntő mérkőzés nézői között nem volt egyetlen egy; tárgyilagos megfigyelő sem, akf kétségbevonta volna azt a tényt# hogy az utolsó mérkőzésen a világbajnoki küzdelemben részi« vett legjobb csapat máradt alul#

El kell ismemi, hogy a magyar csapat a végküzdeiemberí már nem volt képes megmutatni igazi tudását, de hozzájárul vereségéhez a világbajnokság teljesen helytelen lebonyolítási módja is.

A Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő hétíőf lapok is nagy figyelmet szentelnek a vasárnapi mérkőzésnek. \

A »Vorwaerts« és a »Neues Deutschland« többek között at következőket Írja:

Az elfogulatlan közvélemény, tisztában van azzal, hogy a magyar csapat vasárnap szenvedett egygólos veresége ellenére is a világbajnokság legjobb és legsportszerűbb együttese volt. Aj magyar válogatott szereplése a legnagyobb elismerést váltotta ki a világ minden részéből összesereglett labdarúgó szakértők között.

A »Rundschau am Montag-»

megállapítja:

— A magyar csapat a világbajnokság legjobb, ha nem Is legszerencsésebb együttese tolt, (MTI).