Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-31 / 180. szám

Kuniehértó vezet a halasi járás községeinek begyűjtési versenyében

KUNFEHÉRTÚ hosszabb idő óta első a halasi járás községei között az állat- és állati termékek begyűjtésében. Most pedig rögtön élrekerült a gabonabe- gyüjtésben is.

A jó eredmény okát nehéz szálára összeszedni és sorrendbe rakni, hiszen annyi, de any- nyi tényezőből tevődik össze. Az első szál egy évre nyúlik vissza, amikor megjelent a kor- mányprogramm. Amikor Fehértón is egycsapásra megpezsdült a munkakedv, újra kedves lett a föld. Amikor Bálint István és sok társa egyik napról a másikra tehenet, fogast, répadarálót vett. Amikor az új begyűjtési rendelet s az egymást követő sok kedvezmény kézzelfoghatóvá tette, hogy új világ köszöntőit a falura. A tavalyi beadáshoz viszonyítva 446 mázsa búzát, 1062 mázsa rozsot, 254 mázsa árpát jelent a csökkentés, csak a főbb terményekről beszélve. Hegyi István, akinek tavaly 5 mázsán felül volt kötelezettsége, k—idén csak 203 kg. rozsot fizet,

A TANÁCS munkája ott kezdődik, hogy egy év óta szüntelenül ismerteti, emlegeti mindezeket. Nem kampányfeladat a

Mindenki tudja, hogy a som- kóró legjobb homoki talajjavító növényünk. Elszaporításához azonban évek óta külföldről vásároljuk drága pénzen a magot. A hazai vetés minden szemét meg kell tehát mentenünk az idén.

A kiskunhalasi járásban több, mint ezer holdon terem som- kóró. Aratása most folyik. Az utóbbi meleg napok gyorsan érlelik a somkórót s óráról- órára nő a szempergés veszélye. Túlérés esetén 40—60 százaléka is kihullhat a magtermésnek, ami nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb mag lesz a jövőévi vetéshez, de azt is, hogy nehéz forintokkal károsodik a késlekedő termelőszövetkezet tagsága. A somkórómag mázsájáért ugyanis 750 forintot fizet a termeltető vállalat. A jánoshalmi Kossuth, kelebiai Vörös Csilnépnevelő munka, hanem mindennapos — és a tanács minden dolgozójának szívügye. Grácz János mezőgazdasági előadó akkor is elbeszélget a gazdákkal a begyűjtésről, ha eredetileg a növényápolás ügyében megy. A népnevelő munkát megkönnyíti az Is, hogy olyan emberek végzik, akik ismerik a dolgozó parasztokat. Szedmák tanácselnök Fehértón nevelkedett, itteni ku- lákoknál volt cseléd. De az emberek között tartózkodik, ismeri őket Csúcs József begyűjtési megbízott is, — tudja, kivel milyen nyelven kell beszélni. Tolnai Franciska begyűjtési előadó pedig a megértést, emberi hangot, segítőkészséget léptette az irodában a régen uralkodó hivatali ridegség helyébe.

A mélykúti dolgozó parasztok szorgalmasan láttak hozzá a gabona behordásához. A termelési bizottság nagy segítséget ad ebben a munkában azzal,

lag, kunfehértói Béke tsz-ekben és a tajói állami gazdaságban idejében megkezdték és gyorsan végzik az aratást. Igen lassan halad azonban a somkóró leta- karítása a kunfehértói Vörös Hajnal, kéleshalmi Bástya és a balotaszállási Petőfi tsz-ben, ahol az elnök és az agronómus a hordásra, cséplésre, munkaerőhiányra hivatkozik. Megfelelő munkamegosztással pedig megoldható a somkóró veszteségmentes betakarítása is. Példa erre éppen a kelebiai Vörös Csillag és a fehértói Béke tsz, ahol 28, illetve 25 hold somkóró aratását a gabonabetakarítással párhuzamosan végezték. Ezek példájára kell meggyorsítani a munkát az elmaradott tsz-ekben, mert minden szem elper- gett somkórómag forintot, értéket jelent mind a termelőszövetkezet, mind az egész mezőgazdaság számára.

A TANÁCS segítői a becsületes dolgozó parasztok, Rokolya Ignác, aki hónapokkal ezelőtt teljesítette egészévi sertésbeadását is, Juhász Károly, Ferenczi Dezső stb. Ezeket évek óta élenjáró gazdáknak címezik. De nehéz kideríteni: .mikor és kinek a szavára változott meg az a Répási József, aki tavaly inkább elvetette minden gabonáját, csak hogy egy szemet se vigyenek el belőle elszámoltatáskor — s idén elsők között vitte gabonáját a begyüjtőhelyre. Szó nélkül teljesítették az idei beadást azok a Pastrovicsék is, akik tavaly ugyancsak szabód- tak. Július utolsó hetében a 163 gabonabeadásra kötelezett gazdának mintegy harmada csépelt el s közöttük egyetlen hátralékos nincsen,

hogy tagjai résztvesznek a közös szérű kialakításában, és ezzel elősegítik a beadás és csép- lés mielőbbi befejezését. A termelési bizottság javaslatára a hordást úgy szervezték meg, hogy öt-hat egyénileg dolgozó paraszt kölcsönösen, egymásnak segítve hordja a közös szérűre gabonáját. így összefogva jól halad a munka, amit az bizonyít, hogy mára már a mélykútiak összes gabonája asztag- ban áll,

A dolgozó parasztok szorgalmas munkáját a községben dolgozó "22 cséplőgép segiti még nagyobb eredményre. Július hó 29-ig már több mint 700 egyénileg gazdálkodó gabonáját csépelték el, akik közül hat kivételével valamennyien eleget tettek gabonabeadási kötelezettségüknek.

A cséplő-brigádok egymással versenyezve dolgoznak. A tanács naponta értékeli munkájukat, amely még jobb eredmények elérésére ösztönzi a cséplőcsapatokat. Az utóbbi napokban a Fábián-féle cséplőcsapat érte el a legjobb eredményt 157 százalékos tervteljesítésével.

Minden szem elpergett somkórómag forintot jeleni!

Mélykúton közös szérűn csépelik a gabona nagy részét

Gabonabegyüjtési versenyhíradó

Országszerte egyre több egyéni gazda és termelőszövetkezet vállalja, hogy az alkotmány ünnepéig a cséplőgéptől teljesíti beadási kötelezettségét. Sok község és járás is vállalást tett, hogy augusztus 20-ig teljesíti gabonabegyüjtési tervét,

Több helyen felmerült azonban olyan kívánság, hogy tegyék igazságosabbá a begyűjtési verseny értékelését, mert az eddigi módszer hátráltatta a verseny élénk kibontakozását. Eddig ugyanis nem tettek különbséget a ikisebb-nagyobb területű termelőszövetkezetek, kisebb-nagyobb városok, községek, vagy járások között s így nem egyenlő feltételekkel indulhattak a versenyben,

A begyűjtési miniszter most utasítást adott ki, amellyel megszüntette ezt a hibát. Az utasítás lehetővé teszi, hogy az egyenlő felételekkel rendelkező községek, városok, járások versenyezhessenek egymással. Ennek érdekében különböző csoportokat létesítettek s egy-egy csoporton belül folyik a verseny a vándorzászlóért és a jutalomért.

Országosan a legjobb hat járás, hat város, kilenc község és kilenc termelőszövetkezet kap vándorzászlót és jutalmat. Azokat a dolgozó parasztokat pedig, akik beadásuk példamutató teljesítésével és jó felvilágosító munkával elősegítik községük

begyűjtési tervének teljesítését, különböző ajándéktárgyakkal jutalmazzák meg. összesen 900 ezer forint értékben osztanak ki ekéket, boronákat, rádiókat, kei rékpárokat és egyéb tárgyakat,

A megyei tanács már a begyűjtési miniszter rendelete szerint értékelte e hó 29-én a já-* rások és községek, továbbá termelőszövetkezetek begyűjtési versenyét és a következő rangsort állította össze:

JÁRÁSOK VERSENYE: X, Bácsalmási járás; 2. Bajai járás;

3. Kiskőrösi járás; 4. Kecskeméti járás; 5. Kiskunfélegyházi járás;

6. Kiskunhalasi járás; 7. Kun- szentmiklósi járás; 8. Dunave- csei járás; 9. Kalocsai járás.

A LEGJOBB KÖZSÉGEK:

Csoportok Község neve

Pont

I.

I. Bácsszentgyörgy

156

2. Drágszél

19

II.

1. Kunbaja

90

2. Tataháza

91

III.

1. Vaskút

101

2. Bácsbokod

60

LEGJOBB TERMELŐSZÖVETKEZETEK:

Csoportok:

I, Vörös Csepel, Tázlár II. Kongresszus, Tázlár.

II. Kossuth, Vaskút

Vörös Csillag, Bácsbokod,

III. Törekvés, Kecskemét,

Levél a császártöltési Kossuth termelő- szövetkezetből

A császártöltési Kossuth termelőszövetkezetnek is minden tagja kivette részét becsülettel az aratás munkájából. A kovács otthagyta az üllőt, a bognár a gyalupadot és mindenki kaszát fogott,

Mostmár mindannyian hozzáfogtunk a behordáshoz, hogy a cséplést minél előbb befejezhessük. De a nagy munkák idején sem feledkeztünk meg a növényápolásról. A tagság egy része a kukorica és a szőlő kapálását jelenleg is folytatja. Községünk versenyben van Kiskőrössel és a mi csoportunk tagjai is azon igyekeznek, hogy a versenyt mi nyerjük meg.

Helyes lenne azonban, ha az értékelésnél azt is figyelembe vennék, hogy a császártöltési talaj, mivel tőzeges, sakkal hidegebb és az altatást is csak pár nappal később tudtuk megkezdeni, De már a mi községünkben is zúg a cséplőgép, folyik a hordás hajnali két órától este 10 óráig.

SZALONT AI ISTVÁN,

tsz-elnök,

li/Iargit! Kaput nyiss lányom! — és a következő pillanatban a kocsirúd vége a széles deszkakaputól alig néhány centire állt meg. Már előre kiáltott, hogy a lovaknak ne kelljen meg- állniok és nehéz terhűkkel újra indul- niok, de a kislány biztosan valahol hátul volt a kertben és ha szaladt is, csaa késve érkezett oda,

A kapu csikorogva széttárult és a lesben álló kisebbik Mackó gyerek, a Fer- kó, fürgén apja ölébe kapaszkodott. Ez mindig igy történik, ma sem maradhatott el. Apja kezébe adta a gyeplőt és a lovak nekifeszült izmokkal az udvar közepébe álltak,

Margit nyomban becsukta a kaput, de az egyik szeme hátulmaradt és boldog csodálkozással szemlélte a nagyhasú zsákokkal magasan rakott szekeret. A keréknyom jó mélyen a földbevágott. Ez volt Mackó Ferenc első gazdag idei haza jőve tele.

A nap már fáradtan integetett és az észrevétlenül osonó szürkület bájosan lágy érintéssel ölelte át az egész látható környéket és mind sötétebbre mázolta a táj ábrázatát. Dolog idején, virradatkor, meg esti szürkületkor mozgalmas, zajos a falu. Nappal kong, mint egy üres hordó, de még az se nagyon dkad, aki megkongassa. Ilyenkor nyolc óra felé, mikor óriássá nő az árnyék, megfordul a helyzet és a határ csendesül el. Lovak patája, kocsik zörgése veri fel az egésznapos halkságot, na meg a port is. A kutyák szinte egymással versenyeznek, olyan éktelen ugatásba kezdenek. Valóságos kórust formáznak. A tyúkok-csirkék már félálomba csüggedtek. A toronyban bolongató harang búcsút zsongott másnap hajnalig. Az utolsó vonat is elment már, még egy vidámat füttyentett, aztán zakatolásával együtt beleveszett a láthatár gyomrába. A gerendákon csüngő denevér érezve saját nappala közeledtét, egy utolsót nyújtózott, hogy aztán az éjszakába rebbenjen és megszője a vének babonáit.

Jílaekó (J-erttU' eqii mázsa búzája

1/1 intha a legfinomabb bársonyt nézné az ember, amely ha hajlítod, más-más színben-fényben játszik, ezerarcúan, annyiféleképpen, bár egy szövedékből van. A falu képe ilyen bársonyos, melyet jó nézni, vizsgálni, simogatni, élni benne, bár szövedéke egy anyag; a teremtő, dolgozó paraszt. A falu hajnalban, nappal, este ismétlődő képe, az ebben feszülő munka adja az élet előretörését, azt a kicsinyt, meiy országosan a nagy egészet alkotja; ia- páthányás, mely dombbá nő, tégla, melyből bástya tornyosul, sok apró öröm, melyek egy nép boldogságává lesznek/

Mackó Ferenc egy lapáthányásnál talán többet ad a nagy egészhez. Cso- porttag. Két éve alakultak, de már nem ők voltak az elsők Mélykúton. A többiek példájára tették. Kossuth nevét vették fel és volt is eredmény, de tavaly nyárvégén valami forgószél kapta el némelyiket, aztán kötéllel sem lenetett visszatartani. Hadd menjenek, — mondta a csoportgyűlés. Aztán kiadták a földjüket és bizony nem sokan: né- hányan megmaradtak magnak.

De kevesen is azt csinálták, amit sokan tettek volna. Jó munkájukért a föld boldogan adta, amit csak adhatott. Kombájn dolgozott, hogy megrövidüljön a kalász szenvedése. S lám, a tegnapi ringó búzatáblából ma zsákokba összezsúfolt mag lett. Több, mint másnak. Kilenc mázsa a búzából, tizennégy az árpából. Ebből hozott haza Mackó tizenkét mázsa búzát és egy mázsa árpát. Ennyi járt előlegül a munkaegységre.

A kis Margit csak állt az udvar közepén és nézte apját, amint kifogja a iovakat és bevezeti az istállóba, nézte a magasan rakott kocsit: kenyerüket, aztán megint apját nézte, amint izmos vállán a kamrába cipeli a

zsákokat és egymás mellé illesztgeü. Kék, anyjára hasonlító szeme össze villant néha apja bogárfekete, simogató tekintetével.

r— Anyátok még nem volt itthon?

— Délután hazaszaladt, főzött nekünk, rendet csinált, aztán elment népnevelőbe — számol be a kislány. De apja még nem is szólhatott és máris folytatta: apámnak is van félretéve, finom .., krumplipaprikás, kolbásszal és uborkasaláta.

— Melegítsd meg, aztán hadd falok.

Az utolsó zsák is megérdemelt helyére került és Mackó leült enni. Közben az idő is jócskán eltelt. Tíz óra felé mutatott az óra és odaszólt a kislánynak: kapcsold csak be a rádiót!

Az Árvízvédelmi Kormánybiztos jelenti. .. — hallatszott néhány percig az egész magyar Dunamente emberfeletti harca a hömpölygő vízáradattai. Több, mint hatvanezer hold víz alatt... termőföld!... Ez ütötte legjobban meg a fülét. A kalocsai érseknek volt akkora, aztán a csücske egészen Jánoshalmáig ért. Mekkora darab... mennyien tengődtek rajta... és mennyien élvezkedtek belőle.

|\e ez a hatvanezer most mind cso- * '* port, meg egyéni föld. Hány család? Ezer vagy több? Mennyit termett volna? Mennyi a vesztéség, termékben, tanya és egyéb berendezésben? Ezt is nehezen lehetett volna kiszámítani. Saját földjükre gondolt. Érezte, hogy milyen szörnyű fájdalom lenne, ha a szeretett táblákon a pusztító víz állna és alatta a halálba temetett termés.

A rádió tovább mondja az egész ország figyelmét összpontosító eseményeket. Üzemek egynapi keresetüket ajánlották fel. Egy csoport gabonát, malacot és egyéb eleséget adott a vízkárosultak segítségére. És ebben a pillanatban, ami eddig csak körvonalazottan mocorgott Mackó szívében, fejében,

kezdett határozottá érlelődni,

A tizenkét mázsa búzájára gondolt, amit csak előlegben kapott. Aztán vágy fogta el, hogy miért nem is segített ott a gáton, ahol a legtöbbet lehetett tenni a földek megmentéséért. De megnyugtatta magát, hiszen a termés betakarítása itthon, a kötelezettség gyors beadása ugyanolyan helytállást jelentett, Azután megint a kamrájában szaladtak a gondolatai, végigszámoita a zsákokat, elosztotta: ennyi a fejadag, ennyi megy majd a piacra és még mindig maradt.

Közben a felesége is megérkezett. — Széptermetű, világító kékszemű, simára fésült szőke haja kontybafonva. Jó, hogy jöttél — fogadta az ura, ülj csak le. A feleségasszony nem tudta hirtelenjében, hogy mi az a fontos, ami miatt azonnal le kell ülnie, mert inkább a gyerekeket akarta megnézni — akik közben lefeküdtek — nincsenek-e kitakarva.

— Figyelj ide! Itthon az előleg. Alig fért a kocsira. Kiszámoltam mindent, Egy mázsa búza és ötven kiló árpa ebből az árvízkárosultaké.

J

ó) van Feri! Minket is érhetett volna baj, aztán milyen jól esett volna a segítség. A népnevelőn is erről volt szó, de ezt a munkát, úgy látszik, elvégezte helyettem a rádió.

Mackó Ferenc másnap átadta a maga adományát. Egyszerűen, minden feltűnés nélkül mondta meg, hogy miről van szó. Legszívesebben titokban adta volna, ne tudja meg soha senki, hogy az ő kenyeréből a kártszenvedettek szegnek.

Igaz, hogy nem volt a gáton Mackó Ferenc, de embersége, népe szeretete, adománya ugyanolyan hőssé avatta, mint azokat a névtelen ezreket, akik védték — éjt nappallá téve — a gazdagon termő földek végtelenjét.

W. D.