Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-03 / 156. szám
A túsláriak példtimuiatása Sok íelelős közt — elvész a pénz Csendessé, a halasi Paprika Antal tsz tagja, Kurgyis La- josné, a bodoglári Szabadság tsz-ből és Boros Miklósné, a tajói Micsurin tsz-ből, még a tél folyamán szültek. A rendelet értelmében —, amennyiben munkaegységeik száma eléri a megszabottat — szülési segélyben részesülnek. A szövetkezeti elnökök fel is terjesztették a kérelmet a szükséges igazolásokkal együtt.- A pénzügyi osztály kötelessége, hogy az iratokat póthitel igénylése céljából továbbítsa a megyei tanácshoz. A három asszony azonban még ma sem kapta meg a segélyt. Miért? Ezen vitatkozik a városi tanács mezőgazdasági osztálya a pénzügyi osztállyal egyetemben. A pénzügy kifogásolja: a tsz-ből kapott igazoláson nem volt feltüntetve egyik esetben sem pontosan, hogy az illető asszony hány munkaegységet teljesített. A mezőgazdasági osztály azt állítja: az igazolás szabályszerű volt, csak a pénzügy sokáig rajta ült. A harmadik illetékes: a megyei tanács nem vjtatkozik< Hallgat. A beterjesztett igazolásokra azt sem mondja, hogy jók, azt sem, hogy nem. Nem küldi a póthitelkeretet, de az indokolást sem. A három szövetkezeti anya azonban szeretné már tudni: mi lesz a pénzükkel? A gyermekek lassan felnőnek s félnek, hogy a szülési segélyt végülís — mint házassági segélyt Kapják meg, nem ők, hanem gyermekeik. Gáspár Klára I Megjegyzés Hírek, események a kiskőrösi járás életéből A kiskőrösi járás négy köz- ~ sége: Tázlár, Pirtó, Bocsa, Imrehegy két nappal a második negyedév befejezése előtt jelentette, hogy teljesítette második negyedévi adóbevételi tervét. Nézzük meg e győzelmes jelentés után, hogy érte el eredményét az egyik élenjáró község: Tázlár. Csütörtök reggel 8 óra, a második félév első napja. Vajda Imre, a község adóbeszedője mosolyogva köszönti az öreg Dakó Gábor bácsit: —• No, megjött, Gábor bátyám? — kérdi, miközben hely- lyel kínálja az öreget. — Meg én — feleli vissza —, de megyek is mindjárt, mert sietős a dolgom. Közben már húzza is elő az adóív közé hajtogatott két piroshasút. Leteszi Vajda Imre olé az asztalra s röviddel ezután ismét búcsúzik. Ki tudná már vájjon összeszámolni, hogy hányadszor Ismétlődött meg évek sora óta ez a jelenet az öreg Dakó Gábor és az adóbeszedő között. Any- myi bizonyos, hogy Dakó Gábort senki nem tudja megelőzni az adófizetésben. Minden negyedév első reggelén elsőnek hozza be a pénzt, hogy tisztázza esedékes negyedévi adóját. Dakó Gábor elment, de jöttek helyette mások: ördög Sándor, Kovács Sándor, szintén jó adófizetők. 9 óra tájban Vajda Imre felkerekedik és indul ki a községbe, onnan a szétszórt tanyákra. Ilyen nagy dologidőben nem mindenkinek van ideje felkeresni a tanácson az adóbeszedőt. Ezért, hogy munkájukon könnyítsen, ő maga kimegy a legtávolabbi tanyákra is. Pataji Istvánoknál már várták. Erre a napra tettek ugyanis fizetési ígéretet 2700 forint adó tisztázására. Ki is fizették becsülettel. Azután Hollósi Itn- réék adnak 340 forintot és így tovább. Lassan útja vegéhez közeledik már Vajda Imre, hisz véget ér a nap: a harmadik negyedév első napja. Eredményes nap volt ez, hisz néhány perccel később Vajda Imre már a tanácselnöknek jelenti, hogy a község dolgozó parasztjai 5324 forintot fizettek be, csaknem egyszer annyit, mint az előirányzott napi terv. Es ilyen nap nemcsak ez az egy van Tázláron, hanem sok, nagyon sok. Hogv jó eredmény, aztsen- ki sem vitatja. De hogy érték el? Erre Nagy István, a községi tanács elnöke adja meg a feleletet : — Nem dicsekvésből mondom, de annyi bizonyos, hogy községünk dolgozó parasztjai példásan fizetik az adót. Meg is érdemlik a dicséretet. Nem kétséges az, hogy mi is sok gondot fordítottunk arra, hogy jói menjen az adófizetés, de azért nagyon sok múlott az ő kötelességtudásukon, állampolgári fegyelmükön is. Mi nemcsak azt mondhatjuk el, hogy teljesítettük a második negyedévi adófizetési tervet, hanem azt is elmondhatjuk, hogy ezt a tervet úgy hajtottuk végre, hogy csak Julius 4-én, vasárnap a szövetkezeti tagok világszerte meg- ünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. A magyar íöld- művesszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezeten tagjai a népek közötti barátságra és együttműködésre való törekvésüknek, békeakaratuknak adnak hangot ezen napon. Ünnepi termelési értekezleten számbaveegyetlen gazdánál került sor transzferálásra és nincs egyetlen hátralékosunk sem, aki ne tisztázta volna második negyedévi adóját. Nagy elvtárs a továbbiakban elmondta, hogy azért az ő részükről sem hiányzott a kitartó felvilágosító munka, mert minden adófizetővel személy- szerint foglalkoztak, felkeresték őket és ha valami olyan kérésük volt, amivel a tanácshoz fordultak segítségért, azt azonnal orvosolták. így olyan kapcsolat alakult ki a tanács és & dolgozó parasztok között, ami nem a puszta hivatalosság hangjára épült, hanem a segítségre, a belátó gondoskodásra. Ebből ered azután, hogy a község nemcsak az adófizetésben, hanem a begyűjtésben is az elsők között van. A községben mar több dolgozó paraszt készülődik arra, hogy ógabonábói még az aratás előtt teljesítse beadási kötelezettségét. De már van olyan, akt nemcsak elhatározta, hanem már valóra is váltotta elhatározását. Vince Ferenc éppen a napokban teljesítette egészevi kenyérgabona- és kukoricabeadását. Rajta kívül 18 dolgozó paraszt tett már vállalást a cséplőgéptől való gyorsbeadásra. szik eddigi eredményeiket és a jövő feladatait, A földművesszövetkezetek tagsága megbeszéli, hogy az áruellátással s a felvásárlással hogyan segítheti, hogyan könnyítheti meg a dolgozó parasztság munkáját. A kisipari termelőszövetkezetek tagjai szintén megtárgyalják, hogyan szolgálhatják legeredményesebben a város és a falu dolgozóit. (MTI) lakossága ezen a héten újabb örömteli eseménynek volt részese. Hétfőn volt az új kertmozi felavatása, a Petőfi-mozi mellett. A kertmozinak színpadja is van, s így megépítése közel 25.000 forintba került. CaáMxártöltéMen j ° ^ Zászló termelőszövetkezet 300 holdon gazdálkodik. Mivel a csoportnak nemcsak a területe kicsi, hanem a tagsága is meglehetősen kevés, minden percet ki kell használni a munkák sikeres elvégzése érdekében. Jelenleg a növényápolási munka folyik, amelyben maga a csoport elnöke is jó példával jár elő. Hetenként négy napot tölt elnöki teendői elvégzése után a közös munkában. I A járás Községclf ^gyüj- 1 _____I tesi versenyb en vannak egymással. Ai első négy község: Soltszentimre. Császártöltés, Soltvadkert és Tázlár között élénk vetélikedé; folyik az elsőségért. Jelenle:- Soltszentimre vezet 1070 ponttal. Ez a község egyben már 138 százalékra teljesítette félévi vágómarha- és 136 százalékra félévi tojásbeadását. á kiskőrösi Ps- , tofi-ház tatarozása. Az idők folyamán ugyanis a nehéz, vastagfalu épület mélyen a talajba süllyedt. Már befejezték a ház aláfalazását es hamarosan sor kerül az udvar rendbehozására is. Bár a nagy munka tartott, a múzeumlátogatás mégsem szünetelt. Szinte naponta érkeztek a látogatód csoportjai az ország különböző részéről. Megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot a földművesszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezetek Hírek, Kiskőrös I Most folyik f gy este végre eljött Vaszilij Jefroszinyához és így szólt: ■— Nos hát, Jefroszinya... a gabona beérett.. ; Reggel kivonulhatsz, Hűvös, harmatos hajnalon robogott ki a gépcsoport a mezőre. Előkészítették a vágókéseket, megjelölték a hepe-hupás részeket. Násztya előre beosztotta egy különleges mérőeszközzel a mezőt, hogy könnyeben lehessen az órabeosztás kivitelét ellenőrizni. Minden egyes táblát felirattal jelöltek meg, a táblácskán jelölték azt is, hány óra, hány perckor kell a kombájnnak arra a helyre érnie. Jefroszinya már nem először ült a k9mbájnon, de először vitte aratni. Az eddigi csak játék volt, ma kezdődött a dolog istenigazában. Amikor az alacsony, de sűrű rozs sorfala állt a kombájn előtt, egy pillanatra megtorpant: hátha nem sikerül. Hátha az, ami olyan egyszerűnek, biztosnak látszott a próbajáraton, becsapja, elárulja, lóváteszi itt a vetés közepén? Tágranyílt, rémült szemmel nézett Nasztaszjára, Vaszilij- ra, Petrára. Násztya bíztatta: — Gyerünk, Fruszuska, rajta! Az első kalászhullám a kések alá feküdt és úszott a szállítószalag felé. »Sikerült! Úristen! Olyan jól sikerül, mint egy igazi mesternek/« Soic- tzor látta már ezt, gondolkozott róla és mégis mindig csodának látta. Nyugodtan áll keze a kormányon, nem erőlködik és az agrégat úszik s a gabona ömlik belé, az első gabonaadag most hull a tartályba, az első szalmacsomó megcsillan a napon és a »learatott« föld első szakasza terül a gép mögé. A kormánykeréktől a késekig minden mintha az ő kezének folytatása lenne, lényének egy része. A gép egyenletes zakatolása visszhangzott izmaiban, idegeiben, vérében. Lerántotta fejéről a kendőt, integetett vele, mint egy zászlóval és megpróbálta túlkiabálni a géprobajt: — Megindult, Násztyusa, Petrunka, Vászja bácsi! Sikerült! fíeggel, amikor a kalász még har- mattól volt nedves, az első sebességgel dolgozott, de minél magasabbra hágott a nap, annál gyorsabban vezette a gépet. Néhány óra múlva Nasztaszja még- eavszer eljön megnézni munkáját. Az NYlUüLAjEVA : AZ ARATÁS (Készlet az írónő hasonló című regényéből) első munkacsoport területének fele már le volt aratva, a másik felén még tömören állt a rozstábla, csak alig-alig rez- dült a forró szélben. Násztya felment a kombájnra. — Násztya, én a harmadik sebességre akarom kapcsolni, de nem megy! ■— kiabált Jefrosznyina. — Nem félsz tőle? — Miért? Ez az én földem! Én szántottam, ismerek én itt minden göröngyöt. Mitől félnék? Csakhogy nem bírom, pedig próbáltam. Miért nem sikerül? — Azért, mert a nagy sebesség mellett a motollaterelő léce átdobja a kalászt a védőburkolaton. Úgy bosszankodom ezen. Násztyuska, olyan nagyon szeretném a harmadik sebességet! — Cseréld ki a motolla lánckerekét. — De hogy? Hogyan, miképpen, Násztyuska? — Hát így? Majd megmutatom! Amikor az utolsó akadály is elhárult, Jefroszinya a harmadik sebességre állította be a gépét. Arcába csapott a szél. Maga előtt látta a látóhatárral egybefolyó kalásztenger kékségben fürdő aranyát. Mögötte s oldalvást a vágórész szállítószalagján szakadatlan súlyos hullámokban folyt a rozs. Úgy ömlött, mint ahogyan egy nagy tó vize árad a zsilip szűk nyílásában, a motorzúgás, a rohanó láncok, szelepek és fogaskerekek robaja vízeséshez volt hasonlatos s mint sűrű, sárga tajték, úgy tarajosodott mögötte a napfényben a szalma tömege. / efroszinya úgy érezte, hogy a kombájn felt artózhatatlanul szippantja magába a rozsvetés kékkel átszőtt anyagát, behúzza és átrostálja a vágórész fémujjai között. Már nem vette észre az idő múlását. Nem látott semmit, nem gondolt semmire, csak erre a szédületes mozgásra. Milyen nevetségesnek tűntek fel most neki saját tavalyi rekordjai, a gyorsított kévekötés! Mily semmiségnek számított most a tavalyi sikere a betakarításnál és minden elmúlt izgalma, »Gyorsított kévekötés! Még meg is dicsérték ezért a nagy vívmányért! Hát az is sebesség? Ez most igazán az, kilométerekkel, mázsákkal mérhetjük. Zakatolj csak drágám! Szóródj csak gabonám!« Mellette jelzőtáblák suhantak el, de nem nézett oda, nem gondolt velük — tudta, hogy úgyis túlszárnyalja a menetrendet. Pillanatra feltűnt egy alig negyedméternyi keskeny, be nem vetett sáv is. »Mi ez? — gondolta Jefroszinya. — De különben nem mindegy? Előre, egyenesen a harmadik sebességgel, hogy tovább folyjék, ömöljék a gépen át a rozs! Ebédszünetben Vaszilijt és Petrát két pihenő leány fogta el az úton szembe- jövet. — Petrunya, Vaszilij Kuzmics! — kiabált már messziről Vera Jasznye- va. — Froszka elgázolta a csoportunk vetését! — Hogy-hogy? — Vaszilij nem értette. — A kombájnnal keresztül-kasul száguldott az ő részéről a miénkre. Se mesgye, se jelzőtábla nem szent neki! — méltatlankodott sírva Vera. gyszerre többen összesereglet- tek a mezőn. — Egész nyáron munkacsoportonként, dolgoztunk, kapáltunk, trágyáztunk és most aratáskor mind egyszerre lekaszálja. Az egész termés egybe ment. »Hej, az a »makrancos hölgy-«, gondolta Vaszilij. »Akárhogy is, mindig baj van vele!-« Gyors léptekkel sietett előre a poros úton, a leányok alig győztek lépést tartani vele. — No, lesz itt hadd-el-hadd! — rázta fejét Vera, a botrány sejtelmében, — mert hiszen Froszka egy szóért tízzel fizet. Harsog majd tőle az egész határ. Fütyült a mi munkacsoportjainkra, de majd meglátjátok, még neki áll feljebb! Vaszilij és Petró csak hallgatott. Erőt gyűjtöttek. Mind a ketten jól tudták, mit jelent egy nagy jelenet JefroszU nyával. Letértek a mezőre és a kombájn elé mentek. Az óriás térség fele már le volt kaszálva, — No, nézze meg az ember! — csodálkozott Vaszilij. — Mintha tehén nyalta volna föl! A kombájn most szeme jött velük. Már látszott Jefroszinya napbarnított arca és összevont szemöldöke. Tarka kendője, mint a vitorla verdeste vállát. A kombájn egyenletes, ütemes dobogással közeledett, mellőle kétoldali feküdtek el a kalászok, csak a mozdulatlan szalmacsomók maradtak mögötte a pusztára tarolt földön. Oly nagy erővel és lendülettel dolgozott a gép, hogy akaratlanul mindenki lenyűgözve figyelte. Vaszilij is, Petró is, de a leányok is nagy veszekedéshez készülődtek Jefro- szinyával, ám a gép hatalmas előretörése valósággal lenyűgözte őket. Bosszúságuk elpárolgott és akaratlan elragadtatásnak adott helyet. Jefroszinya már nem a közismert izgága, önfejű fehérszemély volt, ö most »a kombájn-gépcsoport főnökévé-« lépett elő, az az ember lett, akinek okosságától és tehetségétől igen sok függött. Márpedig Jefroszinya okos volt és tehetséges. És amikor kombájnján előre- robogott, mintha valamennyien megj feledkeztek volna az ő lehetetlen kirohanásairól s csak azt a merész tehetsé-1 get látták, ami minden tettében megmutatkozott s aminek kedvéért már p mai napig is sok mindent megbocsá tottak neki. /Ï előttük is szemrebbenés nélkül gördült át a két munkacsoport parcelláját elkülönítő mesgyén és csak akkor lépett Vaszilij a kombájnhoz. Felment a hágcsón és maga is csodálkozott, milyen váratlan gyöngédséggel üvöltötte fülébe: ' — Mi az Frószuska, átmégy a mesJ gyén? — Tudod Vászja bácsi — kiabálta a választ Jefroszinya, — így egyenesen kétszerié gyorsabb! Ezek a parcellák másfél napra vannak tervezve, de ha keresztül-kasul járom a harmadik sebességgel, estére elkészül! Nézz oda — felhős az ég! Nehogy ránkjöjjön az eső!
