Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-17 / 142. szám

NEM MINID ARANY, AMI FÉNYLIK ­a helvéciai állami gazdaságban s m Megjegyzés Hol késik Harangozó Héláné jogos járandósága? A TERVTELJESITËS száza- lékszámai tükrök. Leginkább a végzett munka hű ábrázolóinak kell lenniük. De torzítani, na­gyítani is lehet velük. Vagy a valóságnak csak egyik: kedvező oldalát bemutatni s az árnyékot ügyesen elbújtatni a számok nagyszerűsége mögött. Ezt ta­pasztaltuk legutóbb a helvéciai állami gazdaságban. Az irodában örömmel újságol­ták, hogy a szőlészetben már az ötödik permetezés folyik. Aján­lották: dicsérjük meg az újság­ban a Kosstit/i-brigád ötletes módszerét. Ez a brigád a mun­kaerőhiányt remekül megoldot­ta. A fapermetezésre szolgáló motorospermetezőt beállították a szőlőbe. Óriásira növelik vele a teljesítményt. Mert hátipermete­zővel 2500 tőke a napi norma, a géppel viszont 22.000 tőkét per­meteznek meg naponta. Ha ezt a hírt történetesen le­vélben küldik a gazdaságból, — mint dicséretes kezdeménvczés jelenik meg az újságban. A hely­színen lévő újságírót viszont az indokolt kíváncsiság kiviszi a brigádterületre. Ezt a nagyszerű dolgot látni kell! A MOTOROSPERMETEZÖ valóban ügyes megoldás. A táb­la mesgyéjén áll az 5 hektólite­res ürtartalmú, négyütenű mo­tor. Jámbor vasderes póni van eléje fogva s negyedóránként odébbhúzza a gépet. A hosszú gumicső elején két nagyteljesít­ményű szórófej van. Ezzel két ember halad a sorok között, a harmadik középütt emeli a csö­vet. Négy-öt fiatal gyerek pedig szabályos távolságban vállán vontatja a gumit. A munka így igen gyorsan halad. Három sort veretnek egyszerre a permetlé- vel. A nagy tartályt félóránként újra kell tölteni. Eddig rendben is van minden. De az már helytelen, hogy 1. A tőkék között tekintélyes magasságú gyomerdőre is hall a permetlé, 2. A kövér, erős és fürtökkel szépen megrakott vesszők nin­csenek felkötve. Olyanok a tő­kék, mint a szétborult salátafej, a termővesszők szanaszét. MÁRMOST, a két ember ha­lad a barázdák között. A szét­nyílt, heverő tőke közepébe be­lezúdítanak egy-egy sugarat- Sem a levél fonákját, sem a für­töt nem éri védekezőszer. Eny­hén szólva: annyit ér az egész munka, mint egy sóhajtás. A gazdaságban, illetve ebben a bri­gádban tehát motorospermetező segítségével gyorsított ütemben a vakvilégba permetezik szét a drága permetlevet — igen kicsi haszonnal. De ha már a szakszerű szőlő- művelésben nem túlságosan jár­tas újságíró is meglátja ezt a hi­bát, — miért tűri a brigádveze­tő? — Még ma nem is láttuk a Sándor bácsit — válaszol ene a kérdésre Szabó József, a motor tiatal kezelője. Hát ez a baj. Sá­ros elvtárs brigádagronómus, aki felelős ennek a területnek megműveléséért, a termésért, — nem is kíváncsi: mi folyik itt? Azaz, hogy szemethuny minden felett. Hogyan állíthatott be egy brigádagronómus kapálatlan, kö- tözetlen szőlőbe permetezőgé­pet?! Sáros brigádvezető azonban csak egy láncszemecske. Kutas­sunk csak tovább. Köztudomású, hogy a helvéciai állami gazdaság­ban kevés a munkaerő, jóval kevesebb, mint amennyire szük­ség lenne. A munkaerő biztosí­tása mégsem egészen a brigád­vezető feladata. De a gazdaság vezetősége sem képes a nincs- ből munkásokat csinálni. Arra azonban volna mód, hogy kéz­nél lévő tartalékból merítsenek. S ITT KELL MEGÍRNI azt is, hogy a gazdaságban két év óta húzódik a napköziotthon fel­állításának ügye. Már minden van hozzá. Épület is, »keret« is az üzemeltetésre, felszerelés, gyerek is jónéhány. Csak egyet­len fáskamra és éléskamrácska hiányzik, amit egyszerű falbon­tással, néhánynapi kőművesmun­kával hozzá lehetne ragasztani a napköziotthon főépületéhez. Imre elvtárs gondnok azzal nyugtat meg; ehéten megcsinál­ják. De Fejes elvtársnő őszintén elszólja magát: »Már egy év óta Pártunk III. kongresszusa mindannyiunk számára megmu­tatta a helyes irányt és azokat a feladatokat, melyek végrehaj­tása a mi boldog jövőnk megte­remtését szolgálja. A Toliüzem dolgozói takarékossággal és se- lejtmentes jó minőségi munká­val járulnak a kongresszus ha­tározatainak megvalósításához. (Rádi Andrásné, levelező.) • A felszabadulás óta eltelt 10 év alatt szép eredményeket ér­tünk el. A mi életünk is meg­változott. Üzemünk dolgozói megértik, hogy amikor a kor­mányprogramul célkitűzéseinek megvalósításáért harcolunk, saját jólétünk és boldog jövőnk meg­teremtéséért dolgozunk. A most folyó békeműszakban is azon igyekezünk, hogy minél jobb és több árut juttassunk a dolgozók­nak, (Tóth Jánosné, népnevelő.) • Mi, toliüzemi asszonyok csat­lakoztunk ahhoz a nemes ver­senyhez, melyet pártunk és kor­mányunk irányelveinek sikeres emlegetjük, hogy majd a héten, de napköziolthon még mindig nincs.« Igen, ezért is hever kötözetle- nül a Kossuth-brigád szőleje, Mert a napköziotthon felállítása azt jelentette volna, hogy leg­alább 25—30 gyermekes asszony állhatott volna munkába, akiket így viszont leköt a család. ÍGY VALIK az eredetileg ter­vezett dicséret a motorosperme­tező beállítását illetően súlyos váddá a gazdaság vezetősége el­len. Nemcsak azért vádol a Kos­suth-brigád elhanyagolt területe, mert drága érték megy veszen­dőbe az elpazarolt permetszer, a gondatlan munkával csökkentett termés miatt. Hanem azért is, mert a gazdaságnak, mint szőlő­termelő szocialista szektornak példát kellene mutatnia! A já­rási, községi agronómusok pa­naszkodnak: egyes dolgozó pa­rasztok hanyagul permeteznek, terjed a peronoszpóra-veszély. Szóbakerült: kihágási eljárás alá vonják majd ezeket a hanyag, felelőtlen gazdákat, akik nem­csak saját szőlőtermésüket ve­szélyeztetik így, hanem —, mert a peronoszpóra nincs tekintettel a határmesgyékre — megfertőz- tetik szorgalmas gazdatársaik ma még ép szőlejét is. Nem sú- lyosabb-e mindezeknél a helvé- ciai állami gazdaság vezetőinek és dolgozóinak felelőssége, akik­től példát, útmutatást várnának a dolgozó parasztok és a termelő- szövetkezetek? megvalósítása érdekében a mun­kásosztály kezdeményezett. Tud­juk, hogy jó munkánkkal is a népgazdaságunk erősítéséhez, a béke védelméhez járulunk. — Azok, akik Genfben mindent el­követnek, hogy az indokínai tűz­szünet ne jöhessen létre, a mi gyermekeink boldog életét is ve­szélyeztetik. (Zimány Józsefné, népnevelő.) A genfi értekezlet tanácskozá­sait figyelemmel kísérve tapasz­talom, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikája napról- napra újabb és újabb győzelmet arat. Ma már az amerikai im­perialisták is beláthatják, hogy a népek függetlenségért és sza­badságért vívott harcát nem lehet megfojtani. Én mint sajtó­felelős, igyekszem úgy dolgozni, hogy munkatársaimmal ismer­tessem a legfontosabb eseménye­ket. A mi kis üzemünkben elég sokan olvasnak újságot. Eddig már 36 darab Nők Lapja, 46 da­rab Szabad Föld és ezenkívül több Szabad Nép és Népújság előfizetővel növeltem az olvasók táborát. (Cserkó Lászlóné sajtó­felelős.) A tényállás röviden ennyi: Ha­rangozó Bélóné, Sugár Julianna, Kecskemét, kisfái általános is­kolai tanítónőt 1952-ben a pécsi egyetemen megrendezett nyári pedagógus továbbképző tanfo­lyamra rendelték. Harangozó Béláné a tanfolyamon részéveit és annak elvégzése után Gorá­ra helyezték. A megyei tanács i aiási osztálya Harangozó Bé­láné tanfolyamon való részvéte­lét igazolatlan eltávozásnak mi­nősítette és a neki jogosan járó 1952 augusztus 15—31. közötti félhavi fizetését nem utalta ki. Annak ellenére, hogy Harango­zó Béláné indexkönyvével iga­3—43/3—1954—111, Azóta eltelt újabb két hónap. A megyei tanács oktatási osztá­lya az elmaradt illetményt még nem utalta ki. Kíváncsiak vol­nánk, hogy a minisztériumnak mi a véleménye az ilyen ügyin­A kongresszus határozatai jobb és gondosabb munkára ösztön­zik a felsőszentiváni Vörös Csil­lag tagjait. A répafélék egye- lése, kapálása befejezést nyert. A burgonyatöltögetéssel is vé­geztünk. A kukorica első kapá­lása most nyert befejezést. A le­kaszált szénát összegyűjtöttük. Mi magunk állapítottuk meg, ha tavaly is ilyen lendülettel dol­goztunk volna, mások lettek vol­na eredményeink. A munka lendületét biztosítja, hogy tagjaink bevonták munka­képes családtagjaikat is. Elnö­künk Stefánovics Sándor, agro- nómusunk Váraljai István cl nem mulasztanának egy napot sem, hogy munkaközben felke­resnének bennünket, ilyenkor sok szó esik a munkáról, meg­hallgatják a tagok egyéni pana­szait. Jól esik ez nekünk és érez­Az Erőtakarmány Gyárat eb­ben az évben jelentősen kibőví­tik. Több millió forintos beruhá­zással már épül a laboratórium­mal felszerelt korszerű üzem, melyben a gyártás csaknem egész folyamatát gépesítik. Az új gyár a jövő évtől kezdve, más­zolta a tanfolyamon való rész­vételét, a megyei tanács oktatási osztálya különböző feltételekhez kötötte az elmaradt járandóság kifizetését. Két éve folyik a harc Harangozó Béláné végülis megunta a küzdelmet és panasz- szál élt az oktatásügyi miniszté­riumhoz A minisztérium az ügyét kivizsgálta. A vizsgálat megállapította: »Illetményének, visszatartása jogtalan eljárásnak minősült.« A vizsgálat lefolytatásáról szó» ló értesítés után Harangozó Bé­láné az alábbi levelet kapta a minisztériumtól: Aláírás, Osztályvezető. tézésről, a dolgozók jogos pana­szainak ilyen nemtörődöm keze­léséről ... Mi ugyanis súlyosan elítéljük a megyei tanács okta­tási osztályának huzavonáját. Mit kérünk a járási pártbizottságtól és a tanácstól Állattenyésztésünk fejlesztéséért «ük, hogy a vezetők együtt érez­nek a tagsággal. Macska Ferenc brigádvezető, Dudás Rudolf munkacsapatve­zető, Deli Antal és még sokan élenjárnak az irányításban, a munkában, a többtermés eléré­sére való igyekezetünkben. Tagságunk nagyon jó néven venné, ha a járási pártbizottság tagjai, vagy a járási tanács dol­gozói néha munkaközben is fel» keresnék őket. Ismerkedjenek meg velünk, hallgassák meg ők is örömünket, bajunkat, mert a papíron tett intézkedésekkel való irányítás, — nem más, mint bü­rokrácia. Kérjük változtassanak módszereiken, meglátják, min­denkor szeretettel fogadják őket, VARGA GYÖRGYNÉ. a felsőszentiváni Vörös Csillag tagja. félszer annyi takarmánykeverő» két gyárt, mint a jelenlegi. A budapesti mellett új erő* takarmánygyárak épülnek vidé­ken is. Jövőre Sárváron épül, később sor kerül Kaposvárott és Szolnokon, valamint más he­lyeken is hasonló üzemek léte­sítésére. JütU%&LcJk a Kiskunfélegyházi Toliüzemből Harangozó Béláné, Sugár Julianna tanítónő Gara A Bácskiskunmegyei Tanács vb. oktatási osztálya vezető­ségét utasítottam, hogy a Kartársnő részére 1952 augusztus 15 —31. terjedő időre esedékes elmaradt illetményét haladéktala­nul utalja ki. Budapest, 1954. április 8, eijtj (foktői szövőszék _____ é t éve heverek itt tétlenül a sa­rokban. De pár napja történt, hogy ifjabb gazdám,: Fülöp Péter tin­iét és papirt ragadva folyamodványt írt a tanácshoz, amelyben a két év­vel ezelőtt beadott iparengedélyt kéri vissza. Úgy bizakodik, hogy megkap­ja. Hiszen rajta kívül az egész kalo­csai járásban talán egyetlen szövő- mester dolgozik csak DÚsnokon. Nem hűtlenségből hagyott porosod­ni a gazdám két évig. Hiszen csak úgy lobog benne a takács-ősök vére, a mesterség szeretete! De utóbb már anyagot sem kapott, meg a magas for­galmi adó miatt értelme sem volt a munkának, ráfizetett. Most újra fel- yirradt a falusi iparosmesterekre. Mester az én gazdám, a mesterek­nek is a javából. Nem csoda. Olyan ta­nítója volt, mint öregapja, a híres­neves Bíró János takàçsmesUr. Övé voltam én is, úgy öröklődtem az uno­kájára. Sok-sok lepedőt, meg térítőt megszőtt rajtam az érseki kórháznak, meg az úri kávéházaknak. De már en­nek az öreg Bírónak a dédapja is ta- kácskodott. Egyszóval mesterek ivadé­ka a Péter. Kisgazdám feleségét ma is úgy szólongatják, ha szőttest visz a vásárokra: »E? az öreg Bíró menye, ittöl veszünk, mert ismerjük a por­tékáját!« Persze, ő maga is sző. Az ura még a mézeshetekben megtaní­totta a mesterségre s egy hónap múl­va már olyan ügyesen dolgozott, mint a párja. ok szépséges holmi készült az én öreg, de erős bordáim kö­zött. Felsorolni is sok lenne. Százszám­ra ontottam éveken át az erős törül­közőket, 6—7 éve használódnak, de még kopás sem látszik rajtuk. Maga szőtte a gazdápi az esküvői ruháját, az asszonynak szoknyát, az ágynemű­re huzatot, télikabátot, inget, fejken­dőt, gyapjúból darázsfészkes berlinert, lepedőt, konyharuhát. A férjhezme- nendő foktői és környékbeli lányok nem a boltban vásárolták a kelengyét, — a gazdám szőtte mindnek. Heten- kint félszekérnyi szőttessel indult út­nak Bajára, Dunaföldvárra a vásá­rokra a gazdám felesége. Mindenki is­merte és kereste a Fülöp-féle porté­kát. Órák alatt szétkapkodták, ha megannyi lett volna is. Mert a háziszőttes először is erős, tartós, megbízható. A gazdám a pa­mut mellett a lelkiismeretét is bele- szijtte a kendőkbe, törülközőkbe. Igaz munkát adott ki a kezéből. Emlék­szem: az utóbbi időben rosszulfestett piros pamutot kapott. Egy-kétszeri mosás után már fogott a szőttesben a csík. — Nem hozok szégyent a hírne­vemre — kesergett a feleségének — inkább abbahagyom! Azért is nagyon kedvelik a házi­szőttest errefelé, mert nem egykapta- fára készül. Minden vidéknek meg­van a maga divatja, ízlése. S ezt bi­zony nem lenne szabad elfelejtenie a nagyiparnak sem. Baján például rá sem néznek a duplacsikos törülközők­re, különösen, ha nem tiszta pamut­ból készült, hanem a kettőscsikot ked­velik, amely megvan mindkét végén. Földváron meg éppen azt keresik, amelyiknek egyik oldala kenderfonál, a másik pamut és a kettős vastag csík csak az egyik végét díszíti, Foktőn meg csak olyant tud eladni a gaz­dám., amelyikben ötös csík van, mikor az ipart beadta, sokáig szinte beteg volt a gazdám. Szövőgyárban nem tudott elhelyezked­ni, pedig szíve-lelke a mesterséghez húzta. Így árendás-földet vett bérbe és beiratkozott az 1-es típusú termelő- csoportba. Földműves-ember lett, de nem a szíve szándéka szerint, hanem a muszájból. Hanem engem még a szobából sem engedett kivinni, fele­sége többször kérte: szedjen szét és rakjon a padlásra, mit csúfítja a szo­bát? Egyszer rá is állt a szóra. De amikor a baltával hozzámlépett és rá­nézett a nagyapja nevének kezdőbe­tűire, itt, az oldalamon, — még a könny is elfutotta ennek a komoly embernek a szemét és a sarokba dob­ta a baltát. Ilyen ember az én gazdám. Ügyes­sége, meg a mestersége iránti nagy szeretete úgy összenőtt vele, mint vi­rág a szárával. Egyidőben például csak egyszálas fonalat kapott, de az­zal nem lehet dolgozni. Maga gyártott cérnaorsót és úgy fonta a kétszála> anyagot. A kérvény sorsát ezóta már nyilván tárgyalják a tanácsban, hehet remény, mert olyan boldog, bizakodó arccal jár-kel a gazdám, A felesége meg na­ponta háromszor is letörőlget és néha mondja is: »No, te öreg bútordarab, kicserélődik Pétör, ha megint meg­indul a munka. Mert ki mire szüle­tett, abban találja örömét.« át csak induljon az a munka minél hamarabb! Már én is alig várom, hogy a szebbnél-szebb és :obbnál-jobb szőttesek vigyék hírül Bajától Dunaföldvárig: újra dolgozik Fülöp Péter, a hírneves foktői szövő- mesteri Gáspár Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents