Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

Körséta a mélykúti gépállomáson

TRAKTOROSOK

IRTA: J. BESZPALENKO

PRASZKOVJA Mihajlovna

FIATAL EMBER Földes István, az igazgató, Széles arccsontjain gyakran vibrál mosoly, amikor beszél. Most pedig beszél, mert sok mondanivalója van:

— Január 11-én jöttem, ide, eimankós téli napon. Gazdátlan volt akkor ez az állomás. Se igazgató, se vezető gazdász. Nem is tudtam: hol kezdjem? Mint a gyenge úszó, aki egyszerre beleesik a tajtékzó habokba. Akkor kerültem ki az egyetemről. Emlékszem: mennyire megbot- ránkoztam, amikor megláttam az udvaron egy halom ócskavasat. Kérdeztem: mi ez? — Ekék — volt a felelet. Bizony, rosz- szul esett így látni a gépállomást, mindnyájunk vagyonát. Aztán mennyit dolgoztunk, míg pótoltuk az elmaradást a gépjavításban! Mikor ideérkeztem, a 12 erőgépből csak kettő volt kész, pedig akkor már másfél hónapja folyt a javítás.:;

Azóta persze sok minden megváltozott a gépállomáson, Nézzünk körül egy kicsit.

A héten volt éppen a gépszemle. A cséplők, kombájnok katonás rendben, leolajozva sorakoznak. A szemlebizottság nem talált hibát — ezt jegyzőkönvv igazolja. A gépállomás gondosan telkészült az aratás-cséplésre.

— Sajnos, nincs akkora gépszín, hogy mind el tudjuk helyezni. De jövőre már újabb színek épülnek. De addig is állandóan rendben tartjuk gépeinket, szerszámainkat.

TOKODI JÁNOS, a vezető- agronómus most másra tereli a szót:

— Sokan úgy kezelnek bennünket, mint valami »szántó- vető vállalatot«. Pedig a talaj megművelésén túl sok egyéb feladatunk is van — mutat a köröskörül hullámzó búza- és rozstáblákra. Elhaladunk a »-házi« meteorológiai állomás mellett és megállunk az apró táblák szélén.

— Ezek a kísérleti parcellák. Műtrágyavizsgálatot tartunk ösz- szekapcsolva talajtani és éghajlati kísérletekkel. A cél annak megállapítása: hogyan lehet legmagasabb terméseredményt elérni? Felelősek vagyunk a környező tsz-ek terméseredményeiért — szakmai tanácsot adni viszont csak úgy tudunk, ha magunk is bővítjük tapasztalatainkat.

A MÁSIK DOLOG, amire büszkék a gépállomás dolgozói, az, hogy a tsz-eken kívül az egyéni gazdákkal is jó a kapcsolat. Dudás János 6 holdas

gazda azt kérdezte a gépállomás szakemberétől: lehet-e kétszer is fejtrágyázni a gabonát? Most örömmel újságolta, hogy a másodszori fejtrágyázás után szemlátomást növekszik a búzája és jóval több termést ígér, mint előbb.

—! Nézzük meg a szerelőcsarnokot is, amit tavaly építettek.

A tágas, nagy épületből kalapálás, hegesztés zaja hallatszik. Tüske Lajos főgépész magyarázza: a főjavítások már befejeződtek, most a munka közben előforduló hibákat javítják,

A műhelyben van Nagy Ferenc, a legjobb brigádnak: a Vörös Csillag-nak vezetője. Szőke, kékszemű fiatalember.

— A tavaszi szezon előtt elhatároztuk, hogy a brigád eléri a sztahanovista szintet. Én magam ígértem, hogy négy tagot sztahanovistává nevelek. A vállalást teljesítettük.

A LEGJOBB traktoristák: — Harcsek Miklós már okleveles sztahanovista — 317 százalékra teljesítette tervét, 48—50 százalékos üzemanyagfogyasztással dolgozik. Váltótársa: Balogh Lajos szintén kiváló munkát végez, Fülöp István és Nagy Jó- zsefné ugyancsak több mint kétszeresére teljesítették tervüket. Az egész brigádban 68—70 százalékos az üzemanyagfelhasználás.

AZ IGAZGATÓ hozzáteszi:

— A Hámán Kató tsz-ben 357 holdat kapáltak meg. A szövetkezet tagjai igen elégedettek a munkájukkal.

— Meg kell vallani: a csoportok még mindig idegenkednek a gépi növényápolástól, mert rossz tapasztalataik vannak, — folytatja a szót a brigádvezető. — Mi azonban igyekszünk becsületet szerezni a gépi munkának. A napokban kötött kapálási szerződést a Termő Kalász tsz is 49 holdra. Jól lehet dolgozni a kultivátorral, nincs abban semmi ördöngösség. Csak sok gépállomáson a rövid gerende- lyeket nem szerelik fel az egyetemes kultivátorra. Ezért nem. tud a gép a talaj görbületeinek megfelelő munkát végezni.

Körsétánknak lassan vége lesz.

— Még mielőtt elmennek, nézzük meg a jövőt! — mondja tréfásan az igazgató.

Az irodai fiókból a jövendő gépállomás térképe kerül elő.

* így fest néhány év múlva a mélykúti gépállomás. Ez lesz a dolgozók lakása, — ide építik a gépszíneket. A csarnokba jövőre darut is kapunk. Képes lesz egy traktor felemelésére. — Emití raktár lesz, amott pedig kultúr- ház.. ;

Ujjai végigszántanak a térképen. Valóban: szép lesz ez a gépállomás néhány év múlva. A terv valósággá válik. Szinte látjuk már előre a takaros, tiszta munkáslakásokat, a szép kul- túrházat, a lázas, lüktető életet a száz-erőgépes gépállomáson. Mert ekkorára fejlődik.

MOST A NAGY ÜNNEPRE fordul a szó, a traktorosnapra, amely a traktorosok megbecsülését jelképezi, A munkásosztály falusi bástyáinak katonái ők. őket ünnepli ma az egész ország.

— Az Ikarusz Jármű- és Karosszériagyár dolgozóit várjuk — mondja az igazgató. — ök patronálják gépállomásunkat. A télen sok segítséget kaptunk tőlük. Most 40 tagú kultúrcsoport- juk keres fel bennünket.

BUCSUZÓRA nyújtjuk kezünket. Több jó kezdeményezést, helyes példát láttunk ezen a gépállomáson. Ezeket tovább lehet fejleszteni. S most a traktorosnap alkalmával mi is azt kívánjuk: legyen ez a nap a jó munkát végző traktoristák megbecsülésének, a város és falu összefogásának napja!

A kecskeméti gépállomáson lelkesen készülődtek a traktoristák az első braktorosnapra. Többen értek el jó eredményt a tavaszi munkákban. A Komfár- házaspár T. 20—25-ös MÁVAG traktorral a legutóbbi értékelésig 192 holdat kapáltak meg hat kapcsolt lókapával. Napi teljesítményük átlag 20 katasztrális hold.

A gépállomás másik élenjáró dolgozója Kalocsai József, aki tavaszi tervét 230 százalékra teljesítette. 1950 óta dolgozik már a kecskeméti gépállomáson és mindig példát mutat a munkában. Tavaly is 200 százalékra teljesítette évi tervét. 1952-ben az őszi szántási tervét olyan jó! teljesítette, hógy országos viszonylatban az első lett.

A napokban tartotta meg a nyári gépszemlét a kecskeméti

Leleckaja tizennyolc éve dolgozik a traktoros-brigádban. A tapasztalt traktorosnöt, a bobo- rovi gépállomás kiváló brigádvezetőjét ismerik egész Voro- nyezs-területen. ö volt az, akinek felhívására az első háborúutáni tavaszon, 1945-ben, sokszáz traktoros-brigád kapcsolódott be a Voronyezs-területen a bő termésért, a nagy traktorteljesítményért, a növénytermesztőbrigádokkal való együttműködésért indult szocialista munkaversenybe.

LELECKAJA brigádja évről- évre megvédi a gép- és traktorállomás becsületét. A gépkezelők következetesen harcolnak azért, hogy bevezessék a mező- gazdasági termelésbe az agrotechnikai tudomány legújabb vívmányait, javítsák a talajművelés minőségét, megrövidítsék a mezei munkák elvégzésének idejét.

— Rossz gyerekekkel semmire sem megy az ember, de az enyéim igazi sasok — mosolyog Leleckaja. — Nézze például Kudra Nyikolajt, Vanya Artye- movot, Tolja Tolsztit, Alekszej Filimonovot, Vaszilij Krejgyint, meg a többieket. Valamennyien túlteljesítik a normákat, példásan karbantartják a gépeket, kiválóan teljesítik a feladatokat. Hát még Olga Malejcva, aki 13 éve dolgozik a brigádban!

LELECKAJA brigádja a gépkezelők nagyszerű iskolája. Szágépállomás. Csatasorban álltak az udvaron a kijavított erőgépeik, kombájnok, arató- és cséplőgépeik. Okulva az elmúlt év tapasztalataiból, a gépszemle azt bizonyította, hogy a gépállomás jól felkészült az idén a gabona gyors betakarítására. Ezt állapította meg a szemlebizottság is. A gépjavítás jó minőségben történő elvégzésében nagy segítséget nyújtottak az üzemekből lehelyezett szakemberek, mérnökök, technikusok.

Ma a traktorosnap alkalmával reggel zenével ébred a gépállomás, délelőtt ünnepség a megyej tanács székházában, a városi tanácsnál pedig díszebéd a traktorosok tiszteletére. Délután sportünnepély, este pedig műsoros est a megyei tanács kultúrtermében.

mos traktoros sajátította itt el tökéletesen a szakmát.

»Drága Praszkovja Mihajlovna — írta nemrégiben Leleckajának Nyikolaj Fjodorov, a volt trak» toros. — önnél kaptam meg as útlevelemet az életre. Háláshálás köszönet érte. Most a repülőiskolán tanulok, rövidesen pilóta lesz belőlem. Es milyen nagy segítségemre van a tanulásban mindaz, amire a traktoros-brigádban tanítottak!«

Leleckaja mindenben szereti a rendet. Nézzük csak a brigád mezei szállását. Kényelmesen, szerényen, de ízlésesen berendezett szállás ez. Minden gépkezelőnek tiszta ágya, törülközője, mosó- és mosdószappana. tiszta váltás ágyneműje van. Az asztalon könyvek, vízzel telt üveg, pohár.

— EZ PEDIG az én irodám —» mondja tréfásan Leleckaja, amikor belépünk egy kis szobába Az ágyon gondosan lesimított, hófehér terítő. Mellette asztal, két szék; az asztalon Pasa naplója, füzetek, könyvek.

A traktorosok így beszélnek*, -Nálunk piszkosan senkisem mehet be a szállásra, nem ülhet asztalhoz. Brigád vezetőnk ezt nem engedi.«

A TRAKTOROSOK szállásán könyvtárat is látunk. Vannak itt a mezőgazdasági gépek szerkezetéről és kihasználásáról szóló könyvek, agrotechnikai könyvek, szépirodalmi művek, folyóiratok. A traktorosok szabadidejükben érdeklődéssel olvasnak, tanulnak.

— Szeretjük a gépeket — mondja Viktor Mamontov traktoros. — Ezért minden új gép, új szakkönyv külön érdekességet jelent számunkra. Még » legnagyobb dologidőben is szakítunk időt az olvasásra.

AMIKOR TAVALY szóba került a gabonafélék aratásával egyidejű tarlóhántás, Leleckaja kinyitotta »A szántóföldi növények agrotechnikája« című könyvet és felolvasott belőle a traktorosoknak arról, milyen óriási jelentősége van az időben végzett tarlóhántásnak a termés további növelése szempontjából. Az oktatás eredménye hamarosan meg is mutatkozott: a traktorosok néhány nap alatt mintegy 300 hektárnyi területen végezték el a tarlóhántást.

... AMIKOR KÉSŐ ESTE eltávoztunk a brigádszállásról, a búzamezők felett szárnyal a harmonika hangja és a traktorosok messzecsengő, vidám éneke.

A kecskeméti gépállomáson jól felkészültek az aratásra és cséplésre

A munka hősei

(Elbeszélés részlel)

Tóth László intésére bekap- csolta Karakó András a motort. A G—35-ös belevájta acélkörmeit a kemény földbe s megindult a parékóróval díszített tarlón. András barátságtalanul tekintett vissza az eperfának támaszkodó igazgatóra. Nem sokra becsülte az olyan embereket, akik makacsul védelmezik elavult álláspontjukat és rettegve torpannak meg az új feladatok előtt. Baranya Sándor pedig ilyen ember volt. Azt bizonygatta, hogy nincs értelme az ötös ekével való kísérletezésnek. Ez a kötött talaj három vassal Is nagyon megnyöszörögteti a traktort. Nevetséges vélemény, gondolta magában András és kiköpte a szájaszélét perzselő cigarettacsikkét.

A bemutatásra érkező traktoristák feszült érdeklődésétől kísérve haladt András a dülőút felé. Büszkén szegte hátra mici- sápkás fejét, szőke bajusza körül Vidám mosoly vibrált. Tizennégy perc a fordulási idő, pillantott karórájára, s keményen, magabiztosan ragadta meg « kormányt... A következő pillanatban akkorát nyögött a motor. mintha sziklába vágtak volna az ekevasak. A hátsó kerekek vadul kaparták a szikfoltokkal tarkított talajt, a kipufogó erőlködve okádta a sűrű, fekete füstöt. A traktor megremegett, mint a veszélyt szimatoló állat. Aztán keservesen hördült egyet-kettőt és megállt a paré- bokor közepén, mintha rejtőzni akarna valami elől.

1/ árörvendő vigyor jelent-*-** meg Baranyi Sándor frissen borotvált képén. Előrelépett és László vállára tette a tenyerét.

— Na, kinek lett igaza, Tóth szaktárs? —* Szívott egyet a felső ajkáról furcsán lelógó cigarettán és megrúgta csizmája Orrával a barázdahálat. — A Bácskából jött emberek aligha hém összetévesztik a mi acél- kéméiiy táliáj unkát a homokkal. Igaz?

— Nem minden ember született lángésznek — válaszolt enyhe gúnnyal László, aztán hátat- fördítött az igazgatónak és a traktorhoz sietett.

Baranyi gallyat tört le az eperfáról, szórakozottan csapkodta vele csizmája SZáfát, s ötitétóen, fölényesen mosolygott. Aztán elindult ő is a traktor felé. De

hirtelen hátrahőkölt, mint a járomszeggel orrbavert ökör. Arca tökmagszínt öltött, szeme kidülledt a csodálkozástól. Mert a traktor — elindult és könnyedén húzta maga után az ötös ekét.

/Árömújjongás tört ki Szalai ^ Károly traktoristából:

— Tudtam én azt, hogy nem fog ki rajta! Az ilyen traktorral a sziklát is fel lehetne szántani.

— Mert olyan tráktorista ül a kormánynál — nevetett Domokos —, aki jól érti a mesterségét.

Baranyi fontoskodva hajolt a barázda fölé és mérőlécet vett ki a zsebéből. Mért, megnézte a számot, újból mért és rosszallólag csóválta szögletes koponyáját. Arrébb ment néhány lépést, ott is mért, majd eltette a mérő- lécet. Hiábavaló fáradságnak bizonyult a mércsikélés: a huszonkét centiméteres mélységből nem engedett a léc egy köröíhfeketé- nyit sem.

András megfordult a tábla túlsó végén. Pontosan hét perc télt el az indulás óta. A megszabott időt tehát betartotta, de az időmegtakarításból egyelőre semmi se lett. Nem baj, vigasztalta magát László, visszafelé talán majd jobban rákapcsol... De már mégint valami bája van a génnek! A motor akadozik.

prüszköl, mint a felingerelt vad- macska,

— Vedd lejebb a gázt! Gyorsítsd fel a motort! —■ kiabált László kétségbeesetten. Majd az órájára pillantva megállapította, hogy a mutató már túlhaladt a nyolcadik percen. — Na, mi lesz? Meddig vacakolsz még ott?

László előrelendítette izmos testét, bakancsai csörtetve taposták az égnekmeredő kórokat. De mi az? Eltűnt a szemet sértő fekete füst? igen, eltűnt. Kékesszínű gázfelhőcskék foglalták el a helyét s könnyedén, lehel- letszerűen lebegnek a szántás felett. A traktor szabályosan pöfög.

Másfél percet vesztett András az első fordulón.

A baj azonban nem jár egyedül, egy régi közmondás legalábbis ezt állítja. László hem tartozott a közmondásokra sokat hederítő emberek közé, de aiinyit mégis kénytelen volt elismerni, hogy az első fordulónál tapasztató baj párjára talált a második forduló alkalmával. — András nehezen boldogult a szokatlanul kémény földdel és másodszorra bő tizenhét pérc alatt került égyet. Pedig már Elekes Mária, a hoLlŐfeketéhajú traktoroslány is ott járkált a traktor méilétt. Türelirietlénül biztatta êgÿ nádkőróval:

— Né bolondozz már annyit

hé! Iramodj neki egy kicsit.

Úgy látszik, a ketyegő szer-* szám inkább a szívére vette a kislány biztatását, mert a perc« mutató sietve járt körül-körül az óra lapján. Szóval igazi versenytársnak bizonyult az apró gépecske.

A többi traktaristák csoportba verődve szemlélték András küz« delmét a szikfoltokkal. Szalai Károly felelős vezető egyik ke« zével az üstökét vakargatta, a másikkal meg az állát csipkedte izgalmában. A nyurga Domokos Antal kíváncsian nyújtogatta vékony nyakát, mint a káka közt halászó gólya. Szász Ferenc bosszankodva gyűrte fel sapkája ellenzőjét, de az, mintha csak incselkedne gazdájával, mindig visszahajolt a szeméne. Aztán, hogy ne zavarja a figyelésben, az egész sapkát hábratólta Fé- renc a tarkójára.

A harmadik forduló már •*"*- tizenhét és félpercét emésztett fél, az élőírt tizennégy hélyett. Ennek tetejébe Szalai Károly elfelejtetté kihozatni á* üzemanyagot. És kiürült à trak« tor tartálya is, abba kelleti Hagyni à szántást.

András pipacs vörösen szomór- kódott a leállított traktor ülésén. László Viszont sáppadozott a haragtól.

— Talán a csigával kötettél vérsefiyszerződést? — nézett váltótársára vilLárnló szemekkel.