Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

Körséta a mélykúti gépállomáson TRAKTOROSOK IRTA: J. BESZPALENKO PRASZKOVJA Mihajlovna FIATAL EMBER Földes Ist­ván, az igazgató, Széles arccsont­jain gyakran vibrál mosoly, amikor beszél. Most pedig be­szél, mert sok mondanivalója van: — Január 11-én jöttem, ide, eimankós téli napon. Gazdátlan volt akkor ez az állomás. Se igazgató, se vezető gazdász. Nem is tudtam: hol kezdjem? Mint a gyenge úszó, aki egyszerre be­leesik a tajtékzó habokba. Ak­kor kerültem ki az egyetemről. Emlékszem: mennyire megbot- ránkoztam, amikor megláttam az udvaron egy halom ócskava­sat. Kérdeztem: mi ez? — Ekék — volt a felelet. Bizony, rosz- szul esett így látni a gépállo­mást, mindnyájunk vagyonát. Aztán mennyit dolgoztunk, míg pótoltuk az elmaradást a gépja­vításban! Mikor ideérkeztem, a 12 erőgépből csak kettő volt kész, pedig akkor már másfél hónapja folyt a javítás.:; Azóta persze sok minden meg­változott a gépállomáson, Néz­zünk körül egy kicsit. A héten volt éppen a gépszem­le. A cséplők, kombájnok ka­tonás rendben, leolajozva sora­koznak. A szemlebizottság nem talált hibát — ezt jegyzőkönvv igazolja. A gépállomás gondosan telkészült az aratás-cséplésre. — Sajnos, nincs akkora gép­szín, hogy mind el tudjuk he­lyezni. De jövőre már újabb színek épülnek. De addig is ál­landóan rendben tartjuk gépe­inket, szerszámainkat. TOKODI JÁNOS, a vezető- agronómus most másra tereli a szót: — Sokan úgy kezelnek ben­nünket, mint valami »szántó- vető vállalatot«. Pedig a talaj megművelésén túl sok egyéb feladatunk is van — mutat a köröskörül hullámzó búza- és rozstáblákra. Elhaladunk a »-há­zi« meteorológiai állomás mel­lett és megállunk az apró táb­lák szélén. — Ezek a kísérleti parcellák. Műtrágyavizsgálatot tartunk ösz- szekapcsolva talajtani és éghaj­lati kísérletekkel. A cél annak megállapítása: hogyan lehet leg­magasabb terméseredményt el­érni? Felelősek vagyunk a kör­nyező tsz-ek terméseredményei­ért — szakmai tanácsot adni viszont csak úgy tudunk, ha magunk is bővítjük tapasztala­tainkat. A MÁSIK DOLOG, amire büszkék a gépállomás dolgozói, az, hogy a tsz-eken kívül az egyéni gazdákkal is jó a kap­csolat. Dudás János 6 holdas gazda azt kérdezte a gépállomás szakemberétől: lehet-e kétszer is fejtrágyázni a gabonát? Most örömmel újságolta, hogy a má­sodszori fejtrágyázás után szem­látomást növekszik a búzája és jóval több termést ígér, mint előbb. —! Nézzük meg a szerelőcsar­nokot is, amit tavaly építettek. A tágas, nagy épületből kala­pálás, hegesztés zaja hallatszik. Tüske Lajos főgépész magya­rázza: a főjavítások már befeje­ződtek, most a munka közben előforduló hibákat javítják, A műhelyben van Nagy Fe­renc, a legjobb brigádnak: a Vörös Csillag-nak vezetője. Sző­ke, kékszemű fiatalember. — A tavaszi szezon előtt el­határoztuk, hogy a brigád eléri a sztahanovista szintet. Én ma­gam ígértem, hogy négy tagot sztahanovistává nevelek. A vál­lalást teljesítettük. A LEGJOBB traktoristák: — Harcsek Miklós már okleveles sztahanovista — 317 százalékra teljesítette tervét, 48—50 száza­lékos üzemanyagfogyasztással dolgozik. Váltótársa: Balogh La­jos szintén kiváló munkát vé­gez, Fülöp István és Nagy Jó- zsefné ugyancsak több mint két­szeresére teljesítették tervüket. Az egész brigádban 68—70 szá­zalékos az üzemanyagfelhaszná­lás. AZ IGAZGATÓ hozzáteszi: — A Hámán Kató tsz-ben 357 holdat kapáltak meg. A szövet­kezet tagjai igen elégedettek a munkájukkal. — Meg kell vallani: a csopor­tok még mindig idegenkednek a gépi növényápolástól, mert rossz tapasztalataik vannak, — foly­tatja a szót a brigádvezető. — Mi azonban igyekszünk becsü­letet szerezni a gépi munkának. A napokban kötött kapálási szerződést a Termő Kalász tsz is 49 holdra. Jól lehet dolgozni a kultivátorral, nincs abban semmi ördöngösség. Csak sok gépállomáson a rövid gerende- lyeket nem szerelik fel az egye­temes kultivátorra. Ezért nem. tud a gép a talaj görbületeinek megfelelő munkát végezni. Körsétánknak lassan vége lesz. — Még mielőtt elmennek, néz­zük meg a jövőt! — mondja tréfásan az igazgató. Az irodai fiókból a jövendő gépállomás térképe kerül elő. * így fest néhány év múlva a mélykúti gépállomás. Ez lesz a dolgozók lakása, — ide építik a gépszíneket. A csarnokba jövőre darut is kapunk. Képes lesz egy traktor felemelésére. — Emití raktár lesz, amott pedig kultúr- ház.. ; Ujjai végigszántanak a térké­pen. Valóban: szép lesz ez a gépállomás néhány év múlva. A terv valósággá válik. Szinte látjuk már előre a takaros, tisz­ta munkáslakásokat, a szép kul- túrházat, a lázas, lüktető életet a száz-erőgépes gépállomáson. Mert ekkorára fejlődik. MOST A NAGY ÜNNEPRE fordul a szó, a traktorosnapra, amely a traktorosok megbecsü­lését jelképezi, A munkásosz­tály falusi bástyáinak katonái ők. őket ünnepli ma az egész ország. — Az Ikarusz Jármű- és Ka­rosszériagyár dolgozóit várjuk — mondja az igazgató. — ök patronálják gépállomásunkat. A télen sok segítséget kaptunk tő­lük. Most 40 tagú kultúrcsoport- juk keres fel bennünket. BUCSUZÓRA nyújtjuk ke­zünket. Több jó kezdeménye­zést, helyes példát láttunk ezen a gépállomáson. Ezeket tovább lehet fejleszteni. S most a trak­torosnap alkalmával mi is azt kívánjuk: legyen ez a nap a jó munkát végző traktoristák meg­becsülésének, a város és falu összefogásának napja! A kecskeméti gépállomáson lelkesen készülődtek a trakto­risták az első braktorosnapra. Többen értek el jó eredményt a tavaszi munkákban. A Komfár- házaspár T. 20—25-ös MÁVAG traktorral a legutóbbi értékelé­sig 192 holdat kapáltak meg hat kapcsolt lókapával. Napi telje­sítményük átlag 20 katasztrális hold. A gépállomás másik élenjáró dolgozója Kalocsai József, aki tavaszi tervét 230 százalékra teljesítette. 1950 óta dolgozik már a kecskeméti gépállomáson és mindig példát mutat a mun­kában. Tavaly is 200 százalékra teljesítette évi tervét. 1952-ben az őszi szántási tervét olyan jó! teljesítette, hógy országos vi­szonylatban az első lett. A napokban tartotta meg a nyári gépszemlét a kecskeméti Leleckaja tizennyolc éve dolgo­zik a traktoros-brigádban. A ta­pasztalt traktorosnöt, a bobo- rovi gépállomás kiváló brigád­vezetőjét ismerik egész Voro- nyezs-területen. ö volt az, aki­nek felhívására az első háború­utáni tavaszon, 1945-ben, sok­száz traktoros-brigád kapcsoló­dott be a Voronyezs-területen a bő termésért, a nagy traktortel­jesítményért, a növénytermesztő­brigádokkal való együttműködé­sért indult szocialista munka­versenybe. LELECKAJA brigádja évről- évre megvédi a gép- és traktor­állomás becsületét. A gépkeze­lők következetesen harcolnak azért, hogy bevezessék a mező- gazdasági termelésbe az agro­technikai tudomány legújabb vívmányait, javítsák a talajmű­velés minőségét, megrövidítsék a mezei munkák elvégzésének idejét. — Rossz gyerekekkel semmire sem megy az ember, de az enyéim igazi sasok — mosolyog Leleckaja. — Nézze például Kudra Nyikolajt, Vanya Artye- movot, Tolja Tolsztit, Alekszej Filimonovot, Vaszilij Krejgyint, meg a többieket. Valamennyien túlteljesítik a normákat, példá­san karbantartják a gépeket, ki­válóan teljesítik a feladatokat. Hát még Olga Malejcva, aki 13 éve dolgozik a brigádban! LELECKAJA brigádja a gép­kezelők nagyszerű iskolája. Szá­gépállomás. Csatasorban álltak az udvaron a kijavított erőgé­peik, kombájnok, arató- és csép­lőgépeik. Okulva az elmúlt év tapasztalataiból, a gépszemle azt bizonyította, hogy a gépállomás jól felkészült az idén a gabona gyors betakarítására. Ezt álla­pította meg a szemlebizottság is. A gépjavítás jó minőségben történő elvégzésében nagy segít­séget nyújtottak az üzemekből lehelyezett szakemberek, mérnö­kök, technikusok. Ma a traktorosnap alkalmával reggel zenével ébred a gépállo­más, délelőtt ünnepség a megyej tanács székházában, a városi ta­nácsnál pedig díszebéd a trak­torosok tiszteletére. Délután sportünnepély, este pedig mű­soros est a megyei tanács kultúr­termében. mos traktoros sajátította itt el tökéletesen a szakmát. »Drága Praszkovja Mihajlovna — írta nemrégiben Leleckajának Nyikolaj Fjodorov, a volt trak» toros. — önnél kaptam meg as útlevelemet az életre. Hálás­hálás köszönet érte. Most a re­pülőiskolán tanulok, rövidesen pilóta lesz belőlem. Es milyen nagy segítségemre van a tanu­lásban mindaz, amire a trakto­ros-brigádban tanítottak!« Leleckaja mindenben szereti a rendet. Nézzük csak a brigád mezei szállását. Kényelmesen, szerényen, de ízlésesen berende­zett szállás ez. Minden gépkeze­lőnek tiszta ágya, törülközője, mosó- és mosdószappana. tiszta váltás ágyneműje van. Az asz­talon könyvek, vízzel telt üveg, pohár. — EZ PEDIG az én irodám —» mondja tréfásan Leleckaja, ami­kor belépünk egy kis szobába Az ágyon gondosan lesimított, hófehér terítő. Mellette asztal, két szék; az asztalon Pasa nap­lója, füzetek, könyvek. A traktorosok így beszélnek*, -Nálunk piszkosan senkisem mehet be a szállásra, nem ül­het asztalhoz. Brigád vezetőnk ezt nem engedi.« A TRAKTOROSOK szállásán könyvtárat is látunk. Vannak itt a mezőgazdasági gépek szerke­zetéről és kihasználásáról szóló könyvek, agrotechnikai köny­vek, szépirodalmi művek, folyó­iratok. A traktorosok szabad­idejükben érdeklődéssel olvas­nak, tanulnak. — Szeretjük a gépeket — mondja Viktor Mamontov trak­toros. — Ezért minden új gép, új szakkönyv külön érdekessé­get jelent számunkra. Még » legnagyobb dologidőben is sza­kítunk időt az olvasásra. AMIKOR TAVALY szóba ke­rült a gabonafélék aratásával egyidejű tarlóhántás, Leleckaja kinyitotta »A szántóföldi növé­nyek agrotechnikája« című köny­vet és felolvasott belőle a trak­torosoknak arról, milyen óriási jelentősége van az időben vég­zett tarlóhántásnak a termés to­vábbi növelése szempontjából. Az oktatás eredménye hamaro­san meg is mutatkozott: a trak­torosok néhány nap alatt mint­egy 300 hektárnyi területen vé­gezték el a tarlóhántást. ... AMIKOR KÉSŐ ESTE el­távoztunk a brigádszállásról, a búzamezők felett szárnyal a har­monika hangja és a traktorosok messzecsengő, vidám éneke. A kecskeméti gépállomáson jól felkészültek az aratásra és cséplésre A munka hősei (Elbeszélés részlel) Tóth László intésére bekap- csolta Karakó András a motort. A G—35-ös belevájta acélkörmeit a kemény földbe s megindult a parékóróval díszí­tett tarlón. András barátságtala­nul tekintett vissza az eperfá­nak támaszkodó igazgatóra. Nem sokra becsülte az olyan embere­ket, akik makacsul védelmezik elavult álláspontjukat és retteg­ve torpannak meg az új felada­tok előtt. Baranya Sándor pedig ilyen ember volt. Azt bizony­gatta, hogy nincs értelme az ötös ekével való kísérletezésnek. Ez a kötött talaj három vassal Is nagyon megnyöszörögteti a traktort. Nevetséges vélemény, gondolta magában András és kiköpte a szájaszélét perzselő cigarettacsikkét. A bemutatásra érkező trakto­risták feszült érdeklődésétől kí­sérve haladt András a dülőút felé. Büszkén szegte hátra mici- sápkás fejét, szőke bajusza kö­rül Vidám mosoly vibrált. Ti­zennégy perc a fordulási idő, pillantott karórájára, s kemé­nyen, magabiztosan ragadta meg « kormányt... A következő pil­lanatban akkorát nyögött a mo­tor. mintha sziklába vágtak vol­na az ekevasak. A hátsó kere­kek vadul kaparták a szikfol­tokkal tarkított talajt, a kipu­fogó erőlködve okádta a sűrű, fekete füstöt. A traktor megre­megett, mint a veszélyt szimatoló állat. Aztán keservesen hördült egyet-kettőt és megállt a paré- bokor közepén, mintha rejtőzni akarna valami elől. 1/ árörvendő vigyor jelent-*-** meg Baranyi Sándor fris­sen borotvált képén. Előrelépett és László vállára tette a tenye­rét. — Na, kinek lett igaza, Tóth szaktárs? —* Szívott egyet a felső ajkáról furcsán lelógó ci­garettán és megrúgta csizmája Orrával a barázdahálat. — A Bácskából jött emberek aligha hém összetévesztik a mi acél- kéméiiy táliáj unkát a homokkal. Igaz? — Nem minden ember szüle­tett lángésznek — válaszolt eny­he gúnnyal László, aztán hátat- fördítött az igazgatónak és a traktorhoz sietett. Baranyi gallyat tört le az eper­fáról, szórakozottan csapkodta vele csizmája SZáfát, s ötitétóen, fölényesen mosolygott. Aztán el­indult ő is a traktor felé. De hirtelen hátrahőkölt, mint a járomszeggel orrbavert ökör. Arca tökmagszínt öltött, szeme kidülledt a csodálkozástól. Mert a traktor — elindult és könnye­dén húzta maga után az ötös ekét. /Árömújjongás tört ki Szalai ^ Károly traktoristából: — Tudtam én azt, hogy nem fog ki rajta! Az ilyen traktor­ral a sziklát is fel lehetne szán­tani. — Mert olyan tráktorista ül a kormánynál — nevetett Do­mokos —, aki jól érti a mester­ségét. Baranyi fontoskodva hajolt a barázda fölé és mérőlécet vett ki a zsebéből. Mért, megnézte a számot, újból mért és rosszalló­lag csóválta szögletes koponyá­ját. Arrébb ment néhány lépést, ott is mért, majd eltette a mérő- lécet. Hiábavaló fáradságnak bi­zonyult a mércsikélés: a huszon­két centiméteres mélységből nem engedett a léc egy köröíhfeketé- nyit sem. András megfordult a tábla túlsó végén. Pontosan hét perc télt el az indulás óta. A meg­szabott időt tehát betartotta, de az időmegtakarításból egyelőre semmi se lett. Nem baj, vigasz­talta magát László, visszafelé talán majd jobban rákapcsol... De már mégint valami bája van a génnek! A motor akadozik. prüszköl, mint a felingerelt vad- macska, — Vedd lejebb a gázt! Gyor­sítsd fel a motort! —■ kiabált László kétségbeesetten. Majd az órájára pillantva megállapította, hogy a mutató már túlhaladt a nyolcadik percen. — Na, mi lesz? Meddig vacakolsz még ott? László előrelendítette izmos testét, bakancsai csörtetve ta­posták az égnekmeredő kórokat. De mi az? Eltűnt a szemet sértő fekete füst? igen, eltűnt. Ké­kesszínű gázfelhőcskék foglalták el a helyét s könnyedén, lehel- letszerűen lebegnek a szántás felett. A traktor szabályosan pöfög. Másfél percet vesztett András az első fordulón. A baj azonban nem jár egye­dül, egy régi közmondás leg­alábbis ezt állítja. László hem tartozott a közmondásokra so­kat hederítő emberek közé, de aiinyit mégis kénytelen volt el­ismerni, hogy az első fordulónál tapasztató baj párjára talált a második forduló alkalmával. — András nehezen boldogult a szo­katlanul kémény földdel és má­sodszorra bő tizenhét pérc alatt került égyet. Pedig már Elekes Mária, a hoLlŐfeketéhajú trak­toroslány is ott járkált a trak­tor méilétt. Türelirietlénül biz­tatta êgÿ nádkőróval: — Né bolondozz már annyit hé! Iramodj neki egy kicsit. Úgy látszik, a ketyegő szer-* szám inkább a szívére vette a kislány biztatását, mert a perc« mutató sietve járt körül-körül az óra lapján. Szóval igazi ver­senytársnak bizonyult az apró gépecske. A többi traktaristák csoportba verődve szemlélték András küz« delmét a szikfoltokkal. Szalai Károly felelős vezető egyik ke« zével az üstökét vakargatta, a másikkal meg az állát csipkedte izgalmában. A nyurga Domokos Antal kíváncsian nyújtogatta vé­kony nyakát, mint a káka közt halászó gólya. Szász Ferenc bosszankodva gyűrte fel sapkája ellenzőjét, de az, mintha csak incselkedne gazdájával, mindig visszahajolt a szeméne. Aztán, hogy ne zavarja a figyelésben, az egész sapkát hábratólta Fé- renc a tarkójára. A harmadik forduló már •*"*- tizenhét és félpercét emésztett fél, az élőírt tizennégy hélyett. Ennek tetejébe Szalai Károly elfelejtetté kihozatni á* üzemanyagot. És kiürült à trak« tor tartálya is, abba kelleti Hagyni à szántást. András pipacs vörösen szomór- kódott a leállított traktor ülé­sén. László Viszont sáppadozott a haragtól. — Talán a csigával kötettél vérsefiyszerződést? — nézett vál­tótársára vilLárnló szemekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents