Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-13 / 139. szám
Ká der m un Si á n k a kongresszus t illírében PÁRTUNK III. kongresszusa által kitűzött feladatok végrehajtása, fokozott feladatokat ró pártbizottságunkra, párt-, állami- és tömegszervezeteinkre. E feladatok végrehajtása jólkép- eett, harcos, pártmunkában jártás kádereket igényel, ezért a kádermunkánkban mutatkozó hibák gyors felszámolása, elengedhetetlenül szükséges. Párt- bizottságunk kádermunkájában ez utóbbi időben javulás tapasztalható, azonban még mindig megtalálható a sablonosság, a felületesség. Hajlamosak vagyunk még arra, hogy könnyen megfeledkezzünk arról a tényről, hogy a káderek élő emberek. Amióta a párton beiül megszűnt a káderosztály, a káder- munka decenlralizálódott, jelentős mértékben visszaesett a káderekkel való foglalkozás, azaz a munkában való segítésük, nevelésük. Megfeledkeztünk a káderekkel való törődés fontosságáról. Nem neveltük őket harcos helytállásra. Ennek következtében több káderünk képte- íen volt feladatát jól ellátni, :ni pedig azt tettük, hogy megvártuk, míg több apró kis hibájuk összejött és mint »alkalmatlant« leváltottuk. Mindez csak azért fordulhatott elő, mert az embereket csak papíron keresztül ismertük. Ilyen eset többek körött a pálmonostori Rákosi tsz elnökével, Vidács elvtárssal történt meg. A tsz-tagság akarata ellenére a járási pártbizottság az elvtársat mint »alkalmatlant«, »►fejletlent« leváltotta. Megfeledkeztünk arról, hogy a tsz vezetésének megjavítására vannak más módszerek is: A türelmes nevelő munka. Mi a könnyebbik oldalát választottuk a kérdés elintézésének, a funkcióból való leváltást. Vidács elvtárs pedig nem dolgozott rosszul. Az ő vezetése alatt több olyan káder került ki a tsz-ből, akik magasabb párt- és gazdasági vonalon pia is becsülettel helyt állnak. GYAKORI ESET még járásunk területén a káderek sűrű cserélgetése. A Bányászati Berendezések Gyárában két év alatt 10 párttitkár váltotta egymást. Ennek következtében a pártmunka mégjavulása helyett, visszaesés tapasztalható. A káderek magánéletével, problémáival sem törődtünk eléggé, hogy ez mennyire helytelen volt, igazolja egy egész sor eset, köztük a csolyóspálosi tanácstitkár esete is. Az elvtársnő szüleitől távolkerülve, mostoha körülmények között dolgozott, sokszor szabadnapja sem igen volt. 15—16 órát dolgozott naponta. Főtt ételt hetekig nem evett. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az elvtársnő megbetegedett. Mindez persze a szemünk előtt történt, de mégsem tettünk semmit ennek megváltoztatása érdekében. Mulasztásokat követtünk el, egyes káderekről beérkezett jelentések kivizsgálásánál is. Minden alaposabb vizsgálat nélkül — sok esetben egyoldalúan — döntöttünk a bejelentés alapján egy-egy káder felett. A kongresszus megmutatta a kádermurtka hiányosságait és helyes utat mutatott a káderekkel való foglalkozásra. Pártbizottságunk, valamint a járás pártszervezetei a jövőben ennek figyelembevételével kell, hogy dolgozzanak. Kádermunkánk középpontjába a káderekkel való törődést, azoknak a munkában való segítését állítjuk. Kádereinket nem a papírjaik, vagy értekezleteken való felszólalásuk alapján fogjuk elbírálni, hanem a munkájuk és a velük való közvetlen foglalkozás alapján. A káderek nevelését legtöbbször úgy értelmeztük, hogy a különböző pártiskolákon megkapják a szükséges elvi tudást és ezzel a nevelés részünkről lezárul. Megfeledkeztünk arról, hogy a káderek számára ez csak alapot nyújtott ahhoz, hogy az illető káder a saját munkaterületén egyes kérdésekben elvileg tisztán lásson. A jövőben elengedhetetlenül szükséges, hogy a káderek iskolai nevelése mellett, munkakörüknek megfelelő, megkülönböztetett módon részesítsük nevelésben. Ezt szorosan egybekapcsolva kell végeznünk a mindennapi munkával. Elítélendő volt részünkről, a káderek beiskolázásánál, hogy arról a helyről küldtünk pártiskolára, ahol éppen a legjobban ráérő elvtársak voltak, nem pedig a terület sajátosságát, az elvtárs pártiskolára való küldésének szükségességét vettük figyelembe. A jövőben a beiskolázást elsősorban a szocializmus építése szempontjából fontos területekről, elsősorban a gépállomás és termelőszövetkezeti vonalról fogjuk biztosítani. A TERVSZERŰ kádermunka nemcsak a párttagokra, hanem a pártonkívüliekre is vonatkozik. Pártbizottságunknak, párt- szervezeteinknek úgy kell foglalkozni a pártonkívüli tömegekkel, hogy legjobbjait felvehessük pártunk soraiba. Ezen a téren nagy szerepe van tömegszervezeteinknek, mivel rajtuk keresztül t.udiuk aktivizálni, nevelni a pártonkívüli tömegeket. Ha a tömegszervezetekben gyenge a nevelőmunka, ez kihatással van a párt kádermunkájára, akadályozza a párt számára az egészséges káderutánpótlást. Különösen fontos a DISZ-szel való fokozott foglalkozás, mert a párt legfontosabb utánpótlását a fiatalokat, a DISZ-szervezet neveli, tehát a párt számára nem mindegy, hogy a fiatalok milyen nevelésben részesülnek. A KÁDERMUNKA a pártépítés, az osztályharc fontos része, nem önmagáért való. összhangban kell lennie a párt- és tömegszervezetek, valamint állami szervek előtt álló politikai és gazdasági feladatokkal. A szocializmus építése során az osz- tályellenség minden lehetőséget megragad, hogy gátolja országépítő munkánkat. Módszere az ellenségnek, hogy befolyása alá vonja mindazon személyeket, akik a múltban elkövetett botlásaikat eltagadták a párt előtt, nem voltak őszinték a párttal szemben. A kádermunka megjavítása, a káderekkel való foglalkozás, azok nevelése, megismerése, ügyes-bajos problémáikkal való törődés, elválaszthatatlan az előttünk álló feladatok jó megoldásától. Éppen ezért pártbizottságunk a káderekkel való törődést, a kádereknek tanulmányozását, anyaguk rendezését, mindennapi feladatukban való segítését fontos kérdésként kezeljük és fellépünk mindazokkal szemben, akik a káderek nevelését gátolnák, vagy fejlődésükben, munkájukban akadályoznák. A káderek kiválasztását, előléptetését az eddigiektől eltérően, nagyobb körültekintéssel, céltudatosabban végezzük. Figyelembe vesszük a káderek po- itikai megbízhatósága mellett, a rátermettséget, a hozzáértést is. Minden kádert a képességeinek megfelelő munkakörbe áüítunk. Pártbizottságunk tagjai személy szerint a párt előtt tartoznak felelősséggel a hozzájuk beosztott káderek neveléséért, azok helytállásáért, munkában való állandó támogatásáért. A KÁDERMUNKA tehát pártmunkánk egyik legfontosabb része. Ez azt jelenti, hogy az emberekkel az eddigieknél jobban törődjünk és így a párt számára újabb és újabb harcosokat neveljünk, akik képesek ügyünket jó munkájukkal elősegíteni és pártunk III. kongresszusának határozatait, a szocializmus építését győzelemre vinni. TESCH REZSŐ, . kiskunfélegyházi járási pártbizottság titkára. A Csehszlovák Kommunista Párt X. kongresszusa PRÁGA; (TASZSZ) Június 11-én Prágában megkezdte munkáját a Csehszlovák Kommunista Párt X. kongresszusa. A kongresszus részvevői viharos tapssal fogadták a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjait és N. Sz. HruscsoVot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a CSKP X. kongresz- szusára Prágába érkezett SZKP- küldöttség vezetőjét, akik az elnökségi asztalnál foglaltak helyet. Az elnökségi páholyban elfoglalták helyüket a testvéri kommunista és munkáspárti küldöttségek tagjai. A küldöttek között van Harry Polliit, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára, Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Edoardo d'Onofrio, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára és több más személy. A teremben felharsantak az •»Éljen a Csehszlovák Kommunista Párt!« »Éljen a Szovjetunió!« »Éljen a béke!« — felkiáltások; Antonin Zápotoczky. a CSKP Központi Bizottsága politikai titkárságának tagja javaslatára a kongresszus részvevői felállással adóztak Joszif Visszáriono- vics Sztálin és Klement Gott- wald emlékének. Zápotoczky foglalkozott a Csehszlovák Köztársaság kormányának külpolitikájával. Hangsúlyozta, hogy ez a politika a Szovjetunióval, a népi demokratikus országokkal és az egész béketáborral való rendíthetetlen barátság erősítésére irányul. A szónok ezután kiemelte azokat a sikereket, amelyeket a szocializmus csehszlovákiai építésében elértek és rámutatott az 1952. évi új alkotmány óriási jelentőségére. (MTI) A »Bánk bán« novossibirsski bemutatójáról MOSZKVA; A novoszibirszki opera és balettszínházban a napokban bemutatták Erkel Ferenc »Bánk bán« című operáját. Seemjonov Zarmanov, a színház igazgatója a moszkvai rádió tudósítójának a bemutatóval kapcsolatban a következőket mondotta: — Erkel Ferenc »Bánk bán« című remek történelmi tárgyú operáját először hozták színre szovjet színházban. Ezért természetes, hogy kollektívánk előtt nagy nehézségek álltak, amelyeknek leküzdésében nagymértékben segítségünkre voltak a budapesti Operaház munkatársai. — A budapesti Operaház tájékoztatókat küldött az opera helyes értelmezéséről, magyarországi bemutatóinak történetéről. Ezenkívül megkaptuk magyar barátainktól az opera díszleteinek, jelmezeinek rajzát, amelyek segítségünkre voltak a magyar történelem megfelelő korszakának helyes megelevenítésében. Az előadást a közönség nagy érdeklődéssel fogadta. (MTI) Időjárásíelentés Várható időjárs vasárnap estig: ma felhőátvonulások, még főleg keleten záporeső, zivatar. Holnap átmenetileg száraz az idő, de az esti órákban a Dunántúlon már kisebb eső lehet. Mérsékelt szél. A nappali fel- melegedés erősödik. Várható hőmérsékleti értékek vasárnap reggel 10—13, délben 23—26 fok között. Vita a magyar nyelv védelmében (IV.) Anyanyelvűnk as iskolában A Népújságban megjelenő nyelvi vitát szeretném bővíteni megfigyelésemmel, azzal, hogy iskolánkban a tanulók nyelvérzékét is mennyire fertőzi a németesség, az idegenszerűség. A beszédben még nem is olyan feltűnő a németesség, hiszen a szó az gyorsan elszáll. Akkor hüledezünk csak igazán, amikor kezünkbe vesszük az írott beszédet, a visszavonhatatlan és megmásíthatatlan sorokat. Ha a tanulók tudják azt, hogy tanítójuknak »bogara« a magyar nyelv szépsége és tisztasága, dolgozat- írás közben sokszor megrágják a tollat, hogy az »örömteli« és az »örvendetes« szó közül melyiket válasszák. Vagy hogy lehet-e valami fölött gondolkozni, és valami alatt érteni ezt vagy azt. Azt már tudják, hogy a »mossa magát« helyett sokkal egyszerűbb és rövidebb a »mosakszik«. de élményleírásaikban bizony még sokszor erőszakkal »meghajtják magukat«, ahelyett, hogy egyszerűen meghajolnának a szereplés után. Sokszor regényt is kell olvasniuk a dolgozatíráshoz, ilyenkor előfordul, hogy a hanyagabbak arról tudósítanak, hogy »kipótolva mulasztásukat, kiolvasták a regényt, de kiigazodni csak nagyon nehezen igazodtak ki benne». Mennyivel jobb lenne, ha ezt írnák: »pótoltam mulasztásomat, elolvastam a regényt, de csak nagyon nehezen igazodtam el rajta». Előfordul, hogy a házi feladat megvitatásánál a bíráló »osztja a felolvasó nézetét», ahelyett, hogv egyetértene vele. Íja pedig a felolvasót ke ményen megbírálják, az »igyekszik magát kibeszélni». A versekről sokszor azt állítják, hogy kívülről tudják», mintha valóban, valahonnan kívülről, az udvarról, vagy az utcáról tud nák, hogy így van, és nem máskép. Mennyivel észszerűbb lenne ezt mondani: »könyv nélkül tudom a verset». Észszerűbb len ne és hasznosabb is, mert jó pontot kapnának a stílus magyarosságából. Igen célszerű dolog ugyanis a pontrendszert meghonosítani a szép és magyaros beszéd- és írásmód értékelésére. A tanulók vigyáznak minden szavukra, gondosan megrágják minden mondatukat, mert ha nem, »rossz pontot« kapnak. Jó pontot pedig akkor kapnak, ha kifejező, igazi magyar mondásokkal ékesítik beszédüket. Ilyenekkel mint: »megállja a sarat», »legény a gáton», »ember ez magáért-« vagy »gyökeret ver a lába», »inába szállt a bátorsága», »reszket, mint a kocsonya». A pontokat negyedévenként összegezzük és beszámítjuk az osztályzatba. Serkenti ez a tanulókat a szép, magyaros beszédre. Rá lehet a tanulókat szoktatni arra is, hogy nagy íróink, költőink: Petőfi, Arany, Móricz, Mikszáth nyelvéből tanuljanak. Amikor kezdetben próbálkoztunk ezzel, a tanulók féltek attól, hogy költeményről, novelláról való kis beszámolójukban felhasználják az író szép kifejezéseit, képeit, hasonlatait. Ma már azonban gyakran hallani tőlük, ha például Petőfinek »Az Alföld« című verséről beszélnek, hogy »tengersík« alföldet, »délibábos« eget, rónát, méneseket emlegetnek. Milyen jó lenne, ha ezek a szép, színes szavak vérükké válnának, nyelvüket gazdagítanák! Amikor n tanulóknak »Petőfi hazaszerr'ete tájversei alapján« címmel kellett dolgozatot írniuk, az egyik így kezdte »A Tisza« c. vers jellemzését: »A költő ezt a szép versét a kanyargó Tiszáról írta«. Először azt lehetett hinni, hogy talán véletlenül használta ezt a »kanyargó« szót. De nem’ A dolgozatot így folytatta: »Petőfi a napsugarak tündértáncát ügyeli a mezőről, ahol mint könyvben a sorok, hevernek a levágott rendelt.« A dolgozat további részében nemcsak a versek jellemzésénél, hanem máshol is különös szeretettel szőtte dolgozatába a költő szebbnél- szebb szavait, kifejezéseit. A javítási órán felolvastuk a többieknek is a szépen sikerült dolgozatot, azonkívül a faliújságra is kitettük, hogy tanuljanak belőle a többiek is. Ha tanulóinkkal folytonosan gyakoroltatjuk és megszerettetjük a nagy írók nyelvéből való tanulás mesterségét, akkor bízhatunk abban, hogy nemcsak az iskolában, dc- az életben sem barátkoznak meg soha az olyan kifejezésekkel, mint az »átbeszél», a »kiértékel», a »kitárgyal», »leellenőriz- vagy a többi. A magyar nyelv tisztaságéért indított mozgalmat az egész osztály, az egész iskola becsületbeli ügyévé kell fenni. Csak dicsérni lehet az olyan kezdeményezést, amelyik a faliújságra akasztott sikerült gúnyrajzokkal, élőszóval vagy minden más eszközzel igyekszik lehetetlenné tenni a lépten-nyomon idegen szavakkal dobálódzó tudálékosö- kat. Mert iskolánkban akadnak ilyenek is, nem is kevesen, hanem szép számmal. Akár a legutolsó padban bújnak meg, akár a legelsőben hivalkodnak, semmikép sem tetszenek a többieknek. Ha felelnek, akkor biztosak lehetünk abban, hogy »jele lem» helyett »karakter»-1, »egyszerű« helyett »szimpláit vagy »primitív»-et, »nemzeti« helyett »nacionális»-at, »eszményi« helyett »ideális»-at, »válság» helyett »katasztrófá»-t, »fénykép« helyett »fotográfiáit mondanak és közben csak úgy ragyog az arcuk, mert azt hiszik, hogy tu- dósabbak a többinél. Mindenki tudja, hogy vannak olyan idegen szavak, amiket csak nagy- nehezen, erőszakkal tudunk megmagyarosítani és amikbe elkerülhetetlenül, lépten-nyomon beleütközünk. Nehéz lenne például annak a dolga, aki a »politika« a »rádió» vagy a »szocializmus« szót mindenáron magyar szóval akarná helyettesíteni. De miért kell idegen szót emlegetni ott, ahol szép és kifejező magyar szavunk is van? Ha a nevelő lelkesedésével magával tudja ragadni növendékeit a fölöslegesen előráncigált, vagy a veszélyesen megszokottá vált idegen szavak elleni küzdelemben, a mozgalom szép eredményeket érhet el. Azonban a meggyőzés módszere mellett nem kell félnünk attól sem, ha egyes tanulók eleinte nem öntudatosan, nem meggyőződésből, hanem csak a nevelő követelésének engedve vigyáznak az idegen szavakra. Van, aki előbb, van, aki csak később érti meg, hogy mégiscsak a nevelőnek voll igaza. Ha azonban a régi szokás helyébe, — ha pusztán követeléssel is — sikerül az újfa jta szokást némileg meghonosítani, a tanulók a közösség és a környezet hatására könnyebben nyerik vissza természetes ízlésüket nyelvérzéküket. TURCSÁNY1 TIBOR. Kiskunhalas, gimnázium; A szakmáéi Petőfi tsz asszonyai a felosztott egyéni parcellákon élenjárnak a növényápolásban. Megkapáltak 27 hold kukoricát, 9 hold napraforgót. A paprikát már kétszer kapálták. Most zöldborsót szednek. A ter- melőcsoport jó munkájáért oklevelet is kapott. Az asszonyok felvilágosító I munkát is végeztek s így a hozzátartozók is teljes létszámban dolgoznak. Az elnök és párttit- kár felesége példát mutat és' s többi asszony így szívesen követi. Az asszonyok a szorgos munka mellett tevékeny kultűréletet is folytatnak. Kultúrcsoportot alakítottak. Rendszeresen járnak moziba is, igen tetszett nekik legutóbb a »Rákóczi hadnagya« című film. Gál Gáborné levelező. így élnél és dolgoznál a szalmán asszonyai A í. T r, 1 ft ,,1 l) i 4 nr'L- •»/%. ^ .1 1 n 4 aI « 4 r* 4 f-N I 1 r—L 1 , 4 r— f~T Wi I«
