Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-11 / 137. szám
Megjegyzés Jól dolgozik a Kiskunfélegyházi Asztalos KTSZ PÁRTUNK III. kongresszusának tiszteletére tett felajánlásokat szinte kivétel nélkül túlteljesítették a Kiskunfélegyházi Asztalos KTSZ dolgozói. Kiváló munkájuk azonban nem korlátozódott kizárólag a kongresz- szust megelőző hónapokra. Az eddig elért nagyszerű eredmények további sikerek elérésére serkentik őket. Hiánytalanul teljesíteni akarják — és mint ígérték: teljesíteni i- fogják! — a kongresszus által eléjük tűzött feladatokat. Tovább harcolnak az önköltség csökkentéséért és küzdelmet folytatnak a munkatermelékenység emeléséért. A dolgozó nép életszínvonalának további emeléséért való harcból mindannyian becsülettel ki akarják venni részüket. KISS JÖZSEF üzemvezető örömmel számol be a ktsz dolgozóinak munkalendületéről. Elmondja, hogy például ifj. Kiss József enyvező 4 hónapi átlagteljesítménye 215 százalék volt. Rajta kívül meghaladták a 200 százalékos átlagot: Bodor Béla és Kocsis Béla gyalusok és többen mások is. Alig van a hisznek olyan dolgozója, aki 150—160 százalékon alul teljesítene. A növekvő teljesítménnyel természetesen együtt emelkedik a kereset is. Bodor István például 2340 forintot keresett májusban, Vakulya Ferenc pedig 2100 forintot. KÜLÖNÖSEN szép eredményt ért el a ktsz kombináltszekré- nyek gyártásában. Ma már nemcsak a megyében, hanem az ország távolabbi részein is híre van a kiskunfélegyházi ktsz kombináltszekrényeinek. Április 4-i felajánlásként például egy ózdi bányász feleségének, Trefimovics Frigyesnének gyártottak egy kombináltszekrényt. A bányászasszony levélben köszönte meg a gyönyörű kivitelben készült bútort, s azóta tömegével érkeznek Űzdról a megrendelések. — Sajnos — mondja Kiss elvtárs — nem utalnak számunkra annyi anyagot, hogy ki tudnánk elégíteni a növekvő igényeket. AZTÁN ARRÖL beszél, hogy alig egy évvel ezelőtt a ktsz dolgozói csak 20 kombináltszekrényt készítettek. Ma már negyvenet gyártanak ugyanazzal a munkaerővel és ugyanannyi idő alatt. Átlagteljesítményüket tehát kétszeresére emelték. A növekvő eredmény titka: a tervszerű munkamegosztás és a gépek tökéletesebb kihasználása. JELENLEG az üzem előkészítő-, csiszoló-, enyvező- és kéziműhelyre van felosztva. Az egyes műhelyek állandó versenyben vannak egymással. Ennek eredményeként érték el sokan a 200 százalékon felüli teljesítményt. A ktsz multévi tervét — a gyakori anyaghiány ellenére — 115 százalékra teljesítette. Természetes, ebben az évben még nagyobb eredményt akar elérni. Arra a kérdésre, hogy a növekvő teljesítmény mellett tudják-e biztosítani a jó minőséget, Kiss elvtárs így válaszol: « Nálunk az utóbbi időben selejtről egyáltalán nem beszélhetünk. Sőt: a teljesítmény növekedésével együtt állandóan javul a minőség is. PÉLDAKÉPPEN elmondja, hogy sokáig komoly hiba volt az esztergályozásnál. Molnár Imre esztergályos olyan gyenge munkát végzett, hogy havi keresete alig érte el a 600 forintot. Folyton arról panaszkodott, hogy a megszabott norma mellett lehetetlen jobb eredménnyel dolgozni. Azután Hajnal József állt az esztergapad mellé. Molnár Imre lekicsinylőleg legyintett: — Ha én nem boldogulok vele, más még úgy se. Szerintem csak arra való az esztergapad, hogy éhen pusztuljon mellette az ember. — Hát akkor én feláldozom magam — nevetett bizakodóan Hajnal József és alaposan rendbehozta az »éhenhalással fenyegető« esztergapadot. Már az első napokban túlszárnyalta elődje teljesítményét. Nyugodtan, megfontoltan dolgozott. Tökéletesen kihasznált minden percet. Jelenleg 1500—1600 forintot keres havonként Hajnal elvtárs. Ugyanakkor minőségben is túltesz Molnár Imrén, 100 százalékig kiváló minőségi munkát végez. — Dolgozóink többségéről hasonló elismeréssel beszélhetek — mondja Kiss elvtárs, s hozzáteszi: — Hiánytalanul teljesíteni fogjuk, sőt túl akarjuk teljesíteni az elénk tűzött feladatokat. B. V. Zártkörű bál — avagy a dusnoki DISZ-szervezet „helyi politikája66 Pünkösd előtt történt. A dusnoki DISZ-szervezet bálát rené dezett. A mulatság kezdete előtt egy markos fiatalember odaállt a kultúrterem ajtajához. Aki felmutatta DISZ-tagsági könyvét* bemehetett. Aki véletlenül nem vitte magával, — kívülrekedt, így járt Mihó Teri, a víziszárnyastelep dolgozója is, aki 1951 óta DISZ-tag, a szervezetben jól ismerik, — de mert nem volt nála »igazolás«, — csak az ajtóig jutott. De nemcsak ez volt a hiba. A falu nagyszámú, nem DISZ-tag fiatalsága is szeretett volna táncolni. Jókedvűen, a jó mulatság reményében gyülekeztek a kultúrház előtt. Az ajtónálló fiatalember azonban igen röviden — és meglehetősen gorombán tudomásukra adta, hogy »majd, ha Ti is beiratkoztok a DISZ-be, akkor bejöhettek« — s bizony még a könyökével is segített eltuszkolni az ajtó közeléből a hívatlan vendégeket. Megmagyarázhatatlan a dusnoki DISZ-szervezet vezetőségének magatartása. Hogyan beszélhetnek tagtoborzásról — már pedig beszélnek jócskán —, ha így viselkednek a falusi, még nem szervezetben lévő fiatalsággal szemben? Ezt a sértést, visszautasítást nehezen felejtik majd el ezek a fiatalok — mivel magyarázzák meg nekik a »zártkörű« bál okát? A termelőszövetkezet DISZ-íiatailjai is panaszkodnak. Semmi támogatást nem kapnak a községi szervezettől — sőt velük szemben is merevek, elzárkózóak. — Úgy vannak velünk, mintha mi kisebb értékű fiatalok lennénk, mint ők — mondja Kollár Ágnes, a termelőszövetkezet könyvelője. Legutóbb is hosszas kérés, könyörgés — és a járás közbenjárására sikerült megkapniok a tsz fiataljainak a községi DISZ-szervezet helyiségét, mulatság tartására. A járási DISZ-szervezetnek igen sürgős feladata, hogy megmagyarázza a dusnoki fiataloknak: ez a szektáns törekvés, ez az elkülönülés mindenre vezethet, csak jóra nem. Ha továbbra is így viselkedik a szervezet, — elidegeníti magától a falusi fiatalságot, ahelyett, hogy magához vonzaná, s magát a meglévő szervezetet is halálraítélik. Mert a becsületes DISZ-tagok nyilván maguk is mélyen elítélik ezt a politikát s ez előbb-utóbb kenyér- törésre viszik a dolgot a vezetőség és a DISZ-tagság között. A békehét kimagasló eredményei a Bányászati Berendezések Gyárában A KISKUNFÉLEGYHÁZI Báayászati Berendezések Gyárában az elmúlt héten műhelyenként és üzemrészenként alakúit oékebizottságck »Jó munkával is harcolunk a békéért« jelszó alatt mozgósították az üzem dolgo- tóit a kongresszusi versenyben riért eredmények növelésére. — Továbbra is a termelékenység fokozásával s az önköltség csökkentésével akarják bebizonyítani, hogy megérdemelten nyer- iék el a megyei pártbizottság congresszusi versenyzászlaját. A FORGÁCSOLÓ részlegben legjobb eredményt Pál Károly esztergályos ért el. A békehét első napjaiban tervét 300 százalékra teljesítette. Grünhut Béla 200, Gácsi Sándor 160, Keszik Sándor 198 százalékos eredményt ért el. A brigádok között folyó versenyben 210 százalékos eredménnyel a Petőfi- brigád vezet. A gyalusok közül Kovács Ferenc 160, Pálfi Ti- borné 150 százalékos munkateljesítményt ért el. A vas- szerkezeti részlegnél legjobb eredményt a Bartus-csoport ért el, tervüket 140 százalékra teljesítették. A békehét első három napján a kovácsműhely átlaga a 120 százalékot is meghaladja, A villanyszerelő részleg dolgozói a karbantartási munkák gyors elvégzésére tettek vállalást. Vállalásukat az első két napban 75 százalékra teljesítették. DOBOS MIHÁLY esztergályos 160, Turucz István lakatos 152, Kutasi Mária szerszámgyalus 130 százalékos termelése az üzem ifjúmunkásainak jó munkáját bizonyítja.' Bocsásson meg az . ■*"* olvasó, hogy ennek a kis karcolatnak élére Mikszáth Kálmán humorát csenem, — a korlátfáról. Nem tudok szabadulni a szatira éles fegyverével megírt soroktól, melyben a közigazgatás bürokráciáját ostorozta. — Tegyük fel, hogy valamelyik országúton elromlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem tesszük is fel, elromlik. A községi bíró észreveszi s így szól magában (azaz tegyük fel, mintha így szólna): — Itt könnyen bedőlhet valami részeg fuvaros lovastól, kocsistól, ezt nem veszem a lelkemre. S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról.. -, A lljunk azonban meg egy pillanatra. Ez a kis történet közel félévszázados és ma már nem történhetne meg. De miért? Mert nincsen korlátfa. De híd az van, — mondhatná valaki. És annak volna igaza. Mert a híd az megvan, illetve csak megvolt, mely összekötötte Má- riakönnyét Réti pusztával. Bizonyára senki nem hiszi el nekem, hogy ebben az országban van, illetve most már volt egy híd, melynek nincsen gazdája. Ki építette, ki gondozta. senki sem tudja. Mindez most derült ki, hogy összedőlt. Mondhatná azt is valaki, minek olyan nagy feneket keríteni egy összedőlt hídnak, annak hasznát már úgysem veheti senki sem. Félévszázad előtt, mondjuk, ez talán helytálló lehetett, de ma... A híd, amelyik hó^ napokkal ezelőtt összedőlt, a Bajai Tangazdaság máriakönnyei gazdaságát kötötte ösz- sze a Réti-pusztai gazdasággal. Öt percnyi út az egész, gépnek, kocsinak, embernek egyformán. Most, hogy összedőlt és közlekedésre alkalmatlanná vált, a két gazdaság csak tízkilométeres kerülővel érhető el. Tegyük fel, (mert, ha nem is feltételezzük, de így történt), a tangazdaság Máriakönnyén öt holdon gépi vetést akart alkalmazni. Igenám, tie a gép Réti-pusztán volt. Nosza, útra kerekedett a gép és Baján keresztül, egészen pontosan tíz kilométeres útvonalat leírva, megérkezett Máriakönnyé- re. Gyorsan végzett a munkával, hiszen Réti- pusztán is volt még mit tennie; Nos, gyorsan megfordult és egy újabb t tíz kilométeres utat tett meg újból Báján keresztül, hogy Réti- pusztára érjen. Ez pedig nem több, de nem is kevesebb, mint 20 kilométeres üresjárat. jő ddig a történet, melyre most a büroikrácia tette fel a koronát. A tangazdaság vezetője, akárcsak Mikszáth Kálmán egyszeri községi bírója, így szólt magában: — ezt a felelősséget nem veszem magamra, az-állam vagyona nem csáky-szal- mája, melyet ilyen könnyen elherdálhas- srnk. Elhatározta ő .s, hogy jelentést tesz. Hídról van szó, természetesnek tűnt, hogy ez a közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. De nem Oda Buda! A közlekedési minisztérium an- n-k kijelentése után, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére nagyobb összeg áll a földművelésügyi minisztériumnak rendelkezésére, a híd építését bár el nem utasította, de meg sem építette. A földművelésügyi minisztérium, egészen természetes, nem hidakat épít. A tangazdaságnak itt sem volt szerencséje. Gondolt aztán a gazdaság vezetője egy merészet. Minden híd vízi utat szel át. A történetben szereplő híd is. Hogy erre a gondolatra nem jutott. el előbb, hiszen itt van Baján a Vízügyi Igazgatóság kirenr deltsége. Igenám, de annak is más a feladata. Árvízvédelem, fo- lyamszabáiyozás, öntöző telepek létesítése. Számtalan levél ^ következett ezután, melyet a gazdaság különböző helyekre írt az összeomlott hídról, annak sürgős helyreállításáról. Számtalan levél és a hídnak r.incsen gazdája. Hír ugyan van, hogy valahol elkészült már a terv, mely nyolcszázezer forint költséggel az új hidat megépítené, a terv azonban még mindig terv, pedig a gazdaság a hídépítéshez kellő faanyagot, munkaerőt is biztosítana. Nem is kerülne többe 7000—8000 forintnál. Csak a hídépítéshez szükséges szakember hiányzik. A kongresszus ha- tározata az eddiginél Is erőteljesebben terelte rá a figyelmet az önköltségcsökkentésre. A híd is ezt szolgálná. Ha valahol elismernék, hogy annak; helyreállítása »ügykörükbe« tartozik... Bíró László. Védekezzünk a baromfipestis ellen! A baromfipestis a baromfiak legveszedelmesebb betegsége. Évente nagy károkat okoz. Ez a betegség ragadós a pulykára, gyöngytyúkra, fogolyra és fácánra is. A beteg állatok nagy tömegben ürítik a fertőző anyagot, de a hullákban is hosszú ideig fertőző állapotban marad. A beteg baromfi bágyadt, étvágytalan, szomjas, tompult. Később náthára emlékeztető tünetek látszanak rajta. Ilyenkor a beteg állat tátott csőrrel, zihálva lélegzik. Taraja és áll-lebe- nye sötétvörös, sőt kékesvörös, majd hasmenés jelentkezik. Előfordulnak bénulások és kényszermozgások is. A baromfipestis elterjedése ellen biztosan lehet védekezni, de ennek legfontosabb feltétele az, hogy már az első megbetegedéseket azonnal jelentsék az dletékes állatorvosnak vagy a helyi tanácsnak. A betegséget legtöbbször beteg állattal viszik be a baromfiállományba, de behurcolhatják vágottbaromfival, elhullott állattal, vagy kóbor egyének piszkos lábbelijével és ruhájával is. Ezért különös gondot kell arra fordítani, hogy a vásárolt baromfit legalább 2 hétig a többitől elkülönítve tarU suk, a vágott baromfi hulladékait megfőzés útján tegyük ártalmatlanná. A betegség jelentkezésekor a beteg állatokat azon- nal különítsük el az egészségesektől. A már megbetegedett állat csak nehezen gyógyítható, ezért legcélszerűbb azokat állatorvos jelenlétében leöletni. A leölt állatokért államunk kártérítést fizet. A baromfipestis ellen az elkülönítésen kívül a legjobban védőoltásokkal lehet védekezni; Ezért valamennyi termelőszövetkezet és egyéni gazda érdeke, hogy az elrendelt kötelező oltások alkalmával baromfiállományukat beoltassák. Horváczy István megyei vezető főállatorvos Biztosítsuk a sző ők permetezésének sikerét A HATÁRBAN JÁRVA mindenfelé láthatjuk, hogy permetezik a szőlőiket. Tudják a dolgozó parasztok, hogy milyen veszedelmes betegség a peronosz- póra. 1953-ban a virágzáskor jelentkezett először és mégis jelentős kárt okozott. Az idén a virágzásig még van idő és már megjelent. Ez arra figyelmeztet minden szőlőtermelőt, hogy a permetezést időben, megfelelően végezze el. A páhi Uj Tavasz termelőszövetkezetben, Szigeti Zoltán brigádvezető irányításával szakszerűen, jól végzik a permetezést. A íülöpjakabi Alkotmány termelőszövetkezet saját műhelyében készíti a kézi porozógé- peket. Kálmán Ferenc vállalta, hogy a szőlőművelő brigádot ellátja elegendő porozógéppel, mert a bort bizony ő is szereti és még nagyobb részesedéstakar, mint tavaly, mikor a porozógép hiánya miatt mintegy 1000 hektoliterrel lett kevesebb boruk. HELVÉCIÁN a borforgalmi célgazdaságban a permetezést ugyan időben elvégezték, de nem szakszerűen. Csak a lombozat felületét permetezték, pedig tudvailevő, hogy a levél alsó részét támadja meg a peronosz- póra. Azonban nemcsak a helytelen permetezés gátolja a védekezés sikerét, hanem egyes bürokratikus intézkedés is. Például a kecskeméti megyei TÜZÉP központ érintkezésbe lépett a baja: MÁV állomással, hogy az elmú't hétfőn bocsásson a mészégetők rendelkezésére egy vagont, hogy Kecelne meszet lehessen szállítani. A vagon biztosítása érdekében a MÁV szegedi üzletigazgatósággal is beszéltek, ahonnan Germán elvtárs meg is ígérte, hogy a kocsi rendelkezésre áll majd. A MÉSZÉGETŐ kedden reggel táviratozott Kecskemétre, hogy az állomás nem állította kj a megígért vagont. Mi történt? Germán elvtárs intézkedett ugyan a vagon felől, de az üzletigazgatóságnak egy másik dolgozója letiltotta és nem engedte a vagont kiállítani, SÜLYOS FELELŐSSÉG hárul azokra, akik ilyen keresztintézkedésekkel akadályozzák a védekezést. Tudvalévő, hogy ha a permetezés késik, az megtizedeli a termést. Ezért nagyobb gondot kell fordítani minden illetékes szervnek,, hogy a szükséges mész idejében rendeltetési helyére jusson. IVANICS MIKLŐS, megyei szőlészeti agronómu»
