Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-08 / 134. szám
A bürokrácia buktatói a fülopszállásí tanács munkájában Nehéz volna jelzőt találni arra az érdeklődésre, lelkesedésre, helyeslésre, amellyel a fü- löpszállási tanács dolgozói is hallgatták Nagy Imre elvtárs beszédét az államigazgatás és a tanácsok feladatairól. Hiszen ■nincs ennek a beszámolónak egyetlen sora, szava sem, amely ne vonatkoznék rájuk, nem mutatna utat a jövő feladatainak megoldásában. S a tanács dolgozói a kongresszus után máris ennek az útmutatásnak szellemében láttáik munkához. Az ő erőfeszítésük azonban kevés az eredményhez. A felsőbb, szervek bürokratizmusa még mindig sok olyan buktatót állít, amelyen megakad a leglelkesebb jószándék is. Je'entés 24 érán beiül A tanács felszólítást kapott a járási mezőgazdasági osztálytól: 24 órán belül jelentse, hogy a község határában fajták szerint hány gyümölcsfa van? Fülöp- szálláson 1400 holdat tesz ki a szőlők és gyümölcsösök területe. Hol van az az eleven ember, aki egy nap alatt ekkora területen meg tudja számolni: hány gyümölcsfa van és azokból is melyik milyen, — azt nem tudja a fülöpszállási tanács, de nyilván a járási osztály sem. Miért követel akkor ilyen lehetetlen jelentést a tanácstól? Az instruktor Ez a név (persze, tisztelet a kivételnek) kellemetlen érzést kelt a tanács dolgozóiban. Legutóbb járási statisztikus érkezett a községbe, aki bejelentette Horváth elvtárs tanácselnöknek, hogy a tanács dolgozói, közöttük a begyűjtési hivatal munkatársai is — segítenek a statisztikai összeírásban. Az elnök megtagadta ezt. Teljes ütemben folyt a begyűjtési tervfelbontás, a behívott dolgozó parasztokat nem lehetett hazaküldeni azzal, hogy most néhány napig nem tárgyalunk, hanem1 összeírunk. Erre a járási küldött így oktatta ki a tanácselnököt: "Vegye tudomásul az elvtárs, hogy a tanács a begyűjtési hivatal dolgi/.óinak nem parancsol, mert azok külön vállalathoz tartoznak!« De a község begyűjtési eredményéhez mégis van »-némi« köze a tanácsnak. Ez az eredmény pedig függ a tervtárgyalások sikerétől. Ha ezt meggondolja a járási statisztikus, nyilván nem mondja ki a fenti szavakat. Nem akar a borjúcsorda legelni, mert legelés után nincs hol innia. Ennek is külön története van. A tanács külön borjúlegelőt kerített és oda kutat akart létesíteni. A járási tanácson elmagyarázták: milyen szöveggel küldjék el a kútépítési kérelmet. A tanács meg is írta egyszerű papírlapon. Nem volt jó. Hanem a járás küldött "szabályszerű nyomtatványt« — ezt kellett kitölteni és postára adni. (Erre sem írtak sem többet, sem kevesebbet, mint az első példányra, — de szabály, az szabály.) Válasz ugyan még nem érkezett erre az iratra sem, de a tanács mindenesetre hozzákezdett a kút#pítéshez. Mire a kút elkészül, talán a járáson is eldöntik — nem egy harmadik fajta nyomtatvány keil-e mégis a kérelemhez? Szelíetnidézéssel még nem foglalkoztak a fiilöp- száilási tanács dolgozói. De a járási pénzügyi osztály kívánságára ezt a mesterséget is meg kell tanulniuk. Évenként ugyanis kilószámra tehető azoknak az adóíveknek súlya, amelyeknek gazdái vagy régen elhaltak, vagy évekkel ezelőtt elköltöztek FülöpszállásróL A járás azért minden évben rendületlenül elküldi ezeket az íveket Fülöp- száUásra, behajtás végett. Papp Lukács például Solton lakik. Vér József kunszentmiklósi. Fü- löp Pálné rég Halasra költözött és ott meg is halt. Papp László is elhalálozott és 1335 forint adóhátralékot hagyott ismeretlen örököseire. A tanács minden évben nekigyűrkőzik a kilós kö- tegnek. Újra és újra megírja a járásnak: ez és ez nem idevalósi, itt és ott él, vagy meghalt, örökösét ismerjük, vagy nem ismerjük. S azután jövőilyenkor ismét csak viszontlátja az adóívcsomagot. Nem helytelen ez? Kiragadott példák ezek, nem is a legjellemzőbbek. De amíg ilyen esetek előfordulnak, a tanács mindaddig nem tud saját községe igazi gazdájává lenni, nem tud önállóan intézkedni a dolgozók érdekében s nem tudja megerősíteni tömegkapcsoia- tát. A kormányprogramm elhangzása óta eltelt egy év alatt jelentős változás történt, a bürokrácia nagy vérveszteséget szenvedett, De nem pusztult el s főleg az államigazgatás vonalán üti fel nap, mint nap újra a fejét. A pártkongresszus világosan megjelöli teljes felszámolásának útját. Ezen az úton induljanak el községi, járási tanácsaink és a megyei is! Hogyan javítja meg a MEZOKER a zöldségellátást? Védjük meg szőlőtermésünkéi! Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű rézgá- lic, mész és egyéb védekezőszer álljon dolgozó parasztságunk rendelkezésére. Ezért szőlőterületünk jelenlegi állapota jó terméskilátásokkal biztat. Dolgozó parasztságunk — szorgalmas munkájának eredményeként — az idén bő szüretre számíthat. A kereskedelem dolgozóira különösen nagy feladat és felelősség hárul a szőlőtermés megmentéséért folyó harcban. Az állandó esőzés miatt többször kell permetezni, így több rézgá- lic, mész, kénpor stb. is szükséges. Több permetezőgép és alkatrész kell most, mint a múlt évben. Ezt vegyék figyelembe a kereskedelem dolgozói. A peronoszpóiraveszélyre tekintettel számos intézkedést tettünk. Sokszáz tonna darabos meszet, rézgálicöt, rézmészport és kénport biztosítottunk terven felül, ugyancsak permetezőgépet és alkatrészt is. Dolgozó parasztságunk követelje meg, hogy a falu szövetkezeti boltja szerezze be ezeket a cikkeket és állandóan rendelkezzen megfelelő készlettel. Községi tanácsaink feladatává tettük, hogy ellenőrizzék a bolthálózat rendeléseit és árubeszerzését. Ahol ellátási akadály fordul elő, azonnal közöljék távbeszélőn a járási, sürgős esetben a megyei kereskedelmi osztállyal, hogy késedelem nélkül intézkedhessünk. A bel- és külkereskedelmi minisztérium intézkedett, hogy a mészégető telepek elsősorban a bácsmegyei megrendeléseket elégítsék ki. Több üzem rendelkezést kapott, hogy a legyártott permetezőgépeket és alkatrészeket döntően megyénk részére szállítsa le. A MÁV felhívta a vasút dolgozóit, hogy soronkívül továbbítsák megyénk felé a mész és rézgálic szállítmányokat. Megyénk vasutas dolgozóit arro kérjük, hogy a megyébe érkezett vagonok leggyorsabb kirakását biztosítsák. A fenti intézkedések mellett azonban múlhatatlanul szükséges az is, hogy dolgozó parasztságunk egymáson is segítsen. A termelési bizottságok indítsanak mozgalmat, hogy a kellő időben való permetezés érdekében lovaskocsival, permetezőgéppel Segítsék azokat, akiknek nincsen. Járjon elöl a mozgalomban jlupéidéval termelőszövetkezetein!-’ tagsága. Kisiparunk is igen sokat segíthet dolgozó parasztságunkon Soronkívül javítsa ki az elromlott permetezőgépeket. Készítsen olyan alkatrészeket, amelyeket í boltban jelenleg nem tudnak beszerezni. A dolgozó parasztság egy része előítélettel van az Őrölt rézgálic iránt és csak a daraboshoz ragaszkodik. Az idén leszállítót! őrölt rézgálic teljesen azonos tartalmú, mint a darabos. Egyformán 98—99 százalék réztartalmú. Csupán a külső alakja miatt, ne vonakodjanak a megvásárlásától. A dolgozó parasztság, a tanácsok és a kereskedelmi szervei* erőfeszítése, közös jómunkájs meghozza a kívánt eredményt. SZALAI KÁROLY, Megyei Tanács kér. oszt vezető. A BEVÁSÁRLÁSRA induló háziasszonyoknak gyakran okoz gondot a naponta szükséges zöldségfélék beszerzése. Sz azért van, mert friss zöldségfélét; sárgarépát, gyökeret, úgyszólván egyedül csak a piacon tehet kapni, ahova a dolgozó nők nem minden esetben jutnak ki. Pedig a friss saláta, zöldhagyma, retek és a többi tavaszi újdonságok igen kedvelt és keresett árucikkszámba mennek ilyenkor. Kevés bolt kivételével azonban hiába keressük üzleteinkben a friss zöldségféléket. — Ki a felelős? — teszi fel a kérdést naponta sok-sok háziasszony. EZ A KÉRDÉS kerül előtérbe akkor is, amikor Bárány elvtárshoz, a Kossuth-téri fűszer- és csemegebolt vezetőjétől az áru- beszerzés kérdése felől érdeklődünk. Ez a bolt ugyanis egyike azoknak, ahol naponta a legtöbb ember megfordul — tehát itt a legnagyobb arányban mutatkozik a kereslet is primőráruk iránt. — Mégsem tudjuk minden esetben kielégíteni a szükségletet — mondja Bárány elvtárs. — Ez abból adódik, hogy a MEZÖ- KER Vállalat nem tudja üzletünket ellátni friss áruval. A TOVÁBBIAKBAN elmondotta, hogy a MEZÖKER által leszállított áruk, bizony minőségileg erősen kifogásolhatók. Hiba az, hogy az árúk a piaci felhozatal után csak egy-két nap múlva kerülnek a boltokba, az árufelvásárlás és elosztás merevsége -tű[adminisztrálása« miatt. Hasonló véleményen van a Népbüffé vezetője is. Továbbá megemlítette azt is, hogy a többnapos áruknak rendszerint az ára is »többnapos«. A piacon ugyanis a felhozataltól függően, napról-napra esnek az árak. Jelentős különbség van tehát a tegnapelőtti és a mai ár között. MINDEZEK UTÁN boltjaink egy része arra kényszerül, hogy maga küldjön felvásárlót a piacra és ezúton szerezzen be friss zöldségfélét. Ez azonban újabb fáradságba — és költségbe kerül. A kérdés megvizsgálása érdekében ellátogattunk a MÉZÜKKÉ Vállalathoz is. ahol Bénke József értékesítési osztályve- «a zetővel és Lázár Alberttal, a me- 2 gyei bolthálózatok vezetőjével 2 beszélgettünk az áruelosztás pro- 2 blémáiról. ! BENKE JÓZSEF a beszélgetés 2 során elmondta, hogy elég sú- 2 lyos hibák vannak az üzletek 2 friss áruval való ellátása körül, 2 de ennek nem az az oka, hogy nincs bőségesen a szükségletek kielégítésére megfelelő árumeny- nyiség. A hiba oka inkább a vállalat begyűjtési és értékesítési osztályának nem eléggé összehangolt, kevésbbé harmonikus munkájában kereshető. A legfontosabb feladat tehát a két osztály munkájának összehangolása ahhoz, hogy a zöldség és később a gyümölcsfélékkel való áruellátás a do’aozók megnövekedett szükséglete és kereslete folytán a követelményeknek megfeleljen. Benke József elmondotta azt is, hogy a vállalat észrevette ezeket a hibákat és már nemcsak Kecskeméten, hanem me- gyeszerte folyamatban van a bolthálózat újjászervezése. K<ys kémé ten a Jacques Duclos-utcan J Mintabolt nyílik a jövő hónap g közepe táján. Ebben a boltban a 2 legfrissebb zöldség- és gyű- j mölcsféléken kívül déligyümöl- 3 csőket: narancsot, citromot, ma- J zsolát, továbbá ízletes készéte- ! leket és konzerveket vásárolhat- « nak a dolgozók. A VÄLLALAT tervében sze- g repel a boltok áruellátásának jj megjavítása is. A szükségletek- 2 nek megfelelő árumennyiség biz- « tosítása érdekében máris kap- ■ csolatba léptek más megyék * testvérválüalataival. Pénteken * már megérkezett Csongrád me-1 gyéből az első zöldségszállít- j mány, amelyet folyamatosan kö- ' vetnek a többi szállítmányok. Ezzel áruban nem lesz hiány, csak a vállalatnak feltétlenül * gondoskodni kell arról is, hogy j ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is a legjobbat juttassák a dolgozóknak. Ennek érdekében változtatni kell a losztró-telep vontatott és lassú ílosztó munkáján is. Ez az egye- 3üli lehetősége annak, hogy a üolgozók ne csak a piacon, hanem boltjainkban is olcsó áron rám ianak friss primőrárut. Gárdony Géza; A TANÍTÓ (JL^F) IJarasztgyerekeknek ez ■*- nem lehet megmagya I rázni, a másik meg hazugság. I Kihúztam. Hasonlóképpen cselekedtem c I katekizmusnak azzal a részéve! amely azt fejtegeti, hogy eg\ oz Isten, de mégis három. Maradt a katekizmusban a felebaráti szeretet és a parancsolatok fejezetei. Délután körülbelül húsz gyerek verődött össze az iskolában s ezek felerészben olyanok, akik még soha sem szagoltak tudományt. Bámulva láttam, hogyan vannak nevelve ezek a gyerekek. A tisztaságról fogalmuk sincsen. A hajuk hosszú, csak éppen, hogy a nyakszirtnél valahogy elnyírta az anyjuk. A járásuk olyan, mintha mindig térdig sárban járnának. Testük tartása görbe. Zsebkendőnek híréi sem hallották. Köszönni nem tudnak. Beszédjük csupa durvaság. Nekem hát az volt az első dolgom, hogy a kútra küldöttem őket, azután egyenként előszólítottam a pádból, megtanítottam, hogyan álljon egyenesen, bátran, szembenézve és emberhez illően hogyan járjon. Amelyik mezítláb volt, azon fogott is a tanítás, de amelyik az apjának 20—22 fontos csizmájában jött el, bizony szegényke legfeljebb elvben fogadhatta el az oktatásomat. Az öreg mester, aki egy pintes üveget állított maga elé és pipázott az iskolában, csak leste, csak nézte a bajlódásomat, s közben nagyokat nevetett. — Hagyja el — szólott végül — mindegy az a parasztnak, akárhogyan jár, ha mindjárt négykézlábon is. — Nem úgy van az, xfram — tiltakoztam — én embert akarok belőlük nevelni s az ember nem az ábécénél kezdődik. Azután elvégre is a nemzet nem mi vagyunk, hanem az apró rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék. Ez a m.i kezünkben van. S ha minden ta- nító úgy gondolkoznék, mint én, akkor a magyar nemzet számot jelentene a világon. — Furcsa beszéd — szólt egyet kortyintva, kedvetlenül míg áll a világ, magyar mindig lesz, mint ahogy mindig volt is. A tudomány mellékes. Fő a jó egészség, meg az ennivaló. Gondoltam: nem vitatkozók vele. És tovább foglalkoztam a gyerekekkel. Egyszer csak látom ám, hogy Soós Antal az ablakra pillant és gyorsan az asztal alá rejti az üveget, A pap jött. Belép az iskolába. A gyerekek hosszan elnyújtott di- csértesséket mondanak. A pap ránk se néz. Föl és alá jár a padok előtt és kérdezgeti hol az egyik, hol a másik gyereket. — Tudsz-e még valamit? — Sokat felejtettél ugye? Es a kalap a fején. — Plébános úr — szóltam hozzá halkan — a kalapját... — Mi a baja a kalapommal? — kérdezte nyersen. — Gondoltán, fenn tetszeti felejteni. — Hallja maga, vörös — szólt pulykamérgesen — fogja be a száját. Az iskolában én vagyok az úr. Maga pedig szolga. Menjen ki! Ránéztem Soós Antalra. Az úgy ült a széken, mint Péter apostol, mikor azt mondták neki, hogy: Te is ama Galileussal voltál! — Jól van — feleltem keserűen — ki is megyek, el is megyek. Olyan iskolába, ahol nem a tanító az úr, hanem a pap, nem is tanítok. Hanem azt jegyezze meg istennek dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam és nem is leszek. A pap alacsony, kövér, szőke ember volt. En magas, nyúlánk, erős. Még egy pillantással végignéztem. Vártam, nem nyul-e hozzám. Sápadt volt, nem mozdult. Hej. gondoltam, ha most én volnék itt a mester, repülni ta* nitanám a papot. De mit tehet a segédtanító? Kimentem. — No, édes öreganyám — szol■> tam a mesternéhez — élt már befejeztem a tanítást végleg. In* dúlok. — Hová, lelkem, fiacskám? ‘—: Azt magam is szeretném tudni. Azzal elbeszéltem hosszasan az összecsattanásomat. — Oh, lelkem —* felelte jóleU hűen és a vállamra tette a ke* zét — ezért ugyan kár volna el* mennie. Az én uramat fiatal ko* rában hatszor is kikergette a plébános az iskolából. Meg még a templomból is. Azért mégis itt vagyunk, Megkérjük holnap a papot. — Hát, ha az akasztójától menteném ezzel meg magamat, megkérném-e? Sírt az öregasszony. Azután arra mégis rávett, hogy az éjszakát töltsem náluk. Pihenjem ki magam. Halasszam el az el- menésemet reggelre. Este az öreg Soós dús vacsorát főzetett. Mindegyre azt hajtogatta: — Gyerünk át együtt a paphoz és kérje meg. Elvégre a pap is fiatal ember, még csak 3S éves és bizonyosan megbánta már azóta, hogy heveskedett. — Miért kérjem meg? — rő- könyödtem el. — Azért, nogv ne vegye rossznéven, hogy velem gerombáskodott? Azután k> állítja helyre a tekintélyemet az iskolás gyerekek előtt? Ki magyarázza meg nekik, hogy nem a pap szolgája tanítja őket, hanem egy mintaember, akinek e szava szent és akinek a hátán senki labanyoma nem látszik? — Édes öcsém — csendesített a mester — furcsa tejet szopott maga. Se kezet nem csókol o papnak, se maga fölött valónak nem ismeri. Hátha még idejében el nem dugom a katekizmust'. Szerencsére idejében megláttam benne a húzásokat, javítgatása kát. Hát pogány maga, öcsém? (Folytatjuk)
