Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-04 / 131. szám

Egy közgyűlési jegyzőkönyv tükrében... »Jegyzőkönyv, készült Du­naegynázán, a Béke tsz hiva­talos helyiségében tartott köz­gyűlésen. Jelen van két tag ki­vételével az egész tagsag Ismerkedjünk: csak meg ezzel a szövetkezeitek Mit ír róla rö­viden a járási tsz-szevvező: Ma róti Dezső? »Ebből a csoportból 1953 őszén mintegy 45 tag kilépett. A veze­tőség es a tagság közötti jó kap esolat tette lehetővé, hogy ( megmaradt 15 család — bár kisebb területen — de életképe­sen működik. A kapások teljes egészén elvégezték az egyszeri kapálást, a cukor- és lakarmány- tépát kiegyelték, bevezették a szakaszos nyersfoszfátos trá gyakezelést. , A kongresszusi héten beadták a hízottsertéseket, ezért 10.40 mázsa kukoricabeadás alól men­tesülnek. 'A csoport a vágómar­ha-, tojás- és baromfibeadási kö­telezettségét is teljesítette. Az a megállapítás, hogy ez a termelőszövetkezet a kormány- programm után megerősödött. A vezetőség javaslatai jók, a tag­ság azokat megvitatja, atapos határozatokat hoz és azokat végre is hajtja. Igazolja ezt köz­gyűléseik jegyzőkönyve is ...« Nézzünk meg tehát egy ilyen jegyzőkönyvet! — Az elnök, Nagy Bálint be­számol az eddig elvégzett munkákról, amelyek a beüteme- zés szerint rendben megtörtén­tek. Hátra volt még 14 hold föld pótbevetése kukoricával, mo- harral, a tönkrement és kiszán­tott ösziárpa helyén. Ez csak most került földbe, mert az eső akadályozta a vetést. De Ba-' kőhalmon is kipusztult 2 hold here, helyét felszántották. Ja­vasolja ennek a 2 holdnak kö­lessel és moharral való beveté­sét . : : A tagság a bejelentéseket tu­domásul veszi és az elnök javas­latát egyhangúlag elfogadja ... Az elnök bejelenti, hogy a tag­ság régebbi határozata alapján egy tehenet vásárolták a duna- vecsei vásáron. Reméli, hogy tehén a tejhozamot illetően várakozásnak megfelel.. s A tagság elhatározza, hogy a tehén tej hozamát egyedi ta karmányozással ellenőrzik .. : Az elnök bejelenti, hogy a vil­lamoserőre berendezett daráló a sztálinvárosi patronálok hatha tós segítségével elkészült, üzem­ben van. így nemcsak a termelő szövetkezetnek, de a község egyéni gazdáinak is nagy segít­séget nyújt. Szükségesnek tart­ja még egy ritkább rosta be­szerzését, amellyel az ú. n. csibe­darát lehet darálni. Ezt a falu­ban igen keresik. A tagság a rostaügyet Majer Istvánra bízza, mivel ő a da­ráló kezelője. ; Folytatódik az elnöki beszá móló: Az öntözőcsatorna mun­kálatai a napokban újra meg kezdődtek. A vállalat azonban az átadásra idöhalasztást kér június 30-ig . ;. Glózilt János és Zsigmond Já­nos tagok egyértelmű felszólalá­sa után a tagság a kért haladé­kot nem adja meg, mivel a föld­munkák multévi abbahagyása a termelőszövetkezetnek eddig is kárt okozott. A termelőszövetkezet tenyész­kanjára a dunavecsei Petőfi tsz személyében vevő van. Mivel a kant vérfrissítés céljából úgyis ki kell cserélni, javasolja eladá­sát 3700 forintért, amit ígérnek érte. A tagság beleegyezik. Utasít­ja a vezetőséget, hogy a vételár­ból fizessék ki az MNB-nél lévő tartozást s maradékot a tsz tar­talékszámláján helyezzék el. Meg kell tárgyalni ezen a köz­gyűlésen a lóvásárlást is. Sztik György tag szerint a mostani magas lóárak mellett nem gazda­ságos a vétel, holott szükség lenne rá. Javasolja, hogy a ló­hiányt a gépállomás vontatóival pótolják. Képzőművészeti hírek Állandó kiállítási helyisé­get kapnak képzőművészeink. A Rákóczi-út 5. alatti helyi ség rendbehozatala folyik és rövidesen megnyílik a dol­gozók kulturális igényének kielégítésére. A városi tanács nagyobb összegű vásárlással segítette a képzőművészt ki t. A megyei tanács kultúr- otthonában képzöm űvészet i szakkör nyílt, az üzemek mű­vészetet szerető dolgozói ré­szére. A szépen berendezett rajzteremben szakszerű ve­zetéssel kedden és csütörtö­kön délután 5 órától a késő esti órákig fejlesztik a dol­gozók művészi képességeiket. A tagság hosszasan tárgyal er ről. Végül egyhangúlag eldön­tik, hogy lovat most nem vesz­nek s az erre a célra tartalékolt lóvásárlási utalványt és a 4000 forint készpénzt az MNB duna­vecsei fiókjához beadják. Az elnök bejelenti, hogy az állatgondozók munkaegységük felemelését kérik. Milus Pál felszólal: ebben a kérdésben szigorúan csak a munkaegységkönyv szellemé­ben lehet eljárni. Tekintse azt át ismét a vezetőség. A tagság is így gondolja helyesen. Azt is eldönti még a tagság ezen a közgyűlésen, hogy az 5 kh szerződéses kelt és kései káposztát az öntözéses borsó és burgonya után ültetik. * Igen. Ez a közgyűlési jegyző­könyv is, — mint tükör — iga­zolja, hogy ebben a szövetkezet­ben közös a vezetők és a tagság gondja. Hogy itt a tagság a gazda, az dönt, az intézkedik, helyesel, vagy bírál, rajta fordul meg minden. Itt van a titka an­nak, hogy a 15 családú kis szövetkezet valóban megerősö­dött és egyre életképesebben működik. Az öregcserfői Béke tsz tagjai továbbra is a kongresszusi munka lendületével dolgoznak Alig két hete, hogy az öreg­csertői Béke tsz elnyerte a »Bács megye legjobb termelő- szövetkezete« címet és vándor­zászlót. Azóta még lelkesebben dolgoznak a csoport tagjai. Meg­fogadták, hogy a kapásnövénye- két ebben az évben géppel öt­ször, kézzel pedig háromszor, sőt ahol szükséges, négyszer is megkapálják. A kongresszusi műszakban megkapálták és ki­egyelték a répaféléket és a nap­raforgót. Jelenleg a kukorica kézikapálásán szorgoskodnak és úgy igyekeznek, hogy még e hé­ten ezt is befejezzék. A termelőszövetkezet dolgozói június 1-én, kedden az öt hol­das fűszerpaprika táblán kezd­ték meg a palántázást. Már az első napon két és fél holdon, a területnek több, mint a felén, eldugdösták a paprikapalántá­kat, szerdán pedig már befejez­ték. Ezt a munkát még egy bri­gáddal közösen végezték, de már a következő munkához itt is egyénekre felosztott parcellákon fognak hozzá. Gépállomásaink növényápolási sersenye A növényápolási versenyben a legjobb eredményt a megyei gépállomási igazgatóság legutób­bi értékelése szerint a mélykúti gépállomás érte el 902 hold nö­vényápolási tervéből 358 holdat teljesített. A második helyen a lajosmizsei gépállomás van. Ter­ve 897 hold, teljesített 327 hol­dat. A megye legjobb növényápoló brigádja szintén a mélykúti gépállomáson van. Nagy Ferenc brigádvezető vezetésével a Vö­rös Traktor-brigád már 131 szá­zalékra teljesítette növényápolá­si tervét. A brigádon belül há­rom G 35-ös erőgéppel dolgozó kultivátor végzi a munkát. Egy gépre eső átlagteljesítmény 118 hold. A megye élenjáró traktorosa Csákány András, a kecskeméti gépállomás dolgozója. Növény­ápolási tervét 100 százalékban teljesítette. Nyomában halad a versenyben Nagy Sándor, a la­josmizsei gépállomás traktorosai aki 160 holdas tervéből 112 hol­dat teljesített. Hallottuk — izórátc$§zük ... hogy Kiskunhalason hetenként' egÿszer van gyap júátvételi ríap. A minősítést egyetlen ember végzi, aki így reggel 5-től este 7—8 óráig munkában van. De még így sem győzi. Hiszen most van a birkanyírás szezonja s az egyetlen átvételi helyre még a távoli tanyaközpontokból is befuvarozzák a juhtartó gazdák a gyapjút. A legutóbbi átvételi napon is 25—30 kocsi várakozott naphosszat, míg sorrakerült. A dolgozó parasztok jogosan mérge­lődtek: otthon ezer munka várja az embert és a lovat egyaránt, ezt is, azt is ekézni kell — és a kényszerű várakozásban telik el egy egész nap. Helyes lenne, ha a gyapjúátvétellel foglalkozó szerv mindezt figyelembevenné és a kijelölt napokon még egy minősítő gyorsítaná meg az átvételt. * .., hogy az imrehegyi Béke termelőszövetkezet birtokán van egy, másfél éve használatonkívüli szeszfőzde. A keceli földműves­szövetkezethez tartozik. Ennek azonban már Kecelen van két szeszfőzdéje s minden fenntartás nélkül lemondana róla a ter­melőszövetkezet javára. A termelőszövetkezet viszont két kézzel kapna a szeszfőzde után, mert mint melléküzemág jókora jöve­delmet jelentene. A csoportnak például tavaly is volt vagy 200 hektó cefréje, amit Kiskőrösre kellett szállítani — s kapott össze­vissza 4 hl. pálinkát. Az elnök szerint — ha ezt helyben kifőz­hették volna — 15—18 hL pálinkát nyernek. De örülnének a környékbeli kisgazdák is, ha a tsz kezelésében ismét megindulna a szeszfőzde. Eddig a cefrét elkótyavetyélték, mert nem fizetődött ki a drága fuvar Kecelre. Mindössze az van tehát hátra, hogy a MÉSZÖV döntsön eb­ben az ügyben: kinek a kezelésében induljon meg a szeszfőzés, — és erről a döntésről értesítse is a Béke tsz vezetőségét, mert az most erősen erre vár, *-.-.-.hogy Kecelen egyre sürgetőbbé válik már az orvos-kérdés megoldása. 14.000 lakosú községről van szó, amelyhez még Imre- hegy is hozzátartozik orvosi szolgáltatás szempontjából. Két orvos ugyan van a községbén. De dr. Antóni László betegsége és kora miatt vsak a szülészetet tudja ellátni, Dr. Tihanyi Lászlóra marad a 14.000-es község, valamint Imrehegy ellátása. Orvos lenne, aki kérte magát Kecelre- Miért nem jöhet? Mert a községi tanács mindeddig tizedrangú kérdésnek vette az orvosi lakás biztosítá­sát. Most, hogy körmére égett a dolog, kapkod fühöz-fahoz, de eredmény nélkül. Pedig lehetetlen dolog, hogy egy akkorra község­ben ne lehetne találni egyetlen, az új orvos számára megfelelő lakást! Valahonnan a he- ' vx gyekből először szökik ki egy langyos fuvallat, felborzolja a Duna vizét, rügyet fa­kaszt s a fáradt arcok­ra tavaszi szint lop. Sétálok egyedül a Dunapartorí. mint már annyi nap tettem. Néha órákig elnézem a Duna fodrozódó vizét, hallgatom a gőzösök egyenletes, szaggatott jelzését és nézek a semmibe, a végtelen­be. A ház, ahol lakom, ismer. Azt mondják rólam, különös asszony vagyok. Egymás kö­zött úgy beszélnek ró­lam: ott az a csendes asszony a 111-ról. Ha felém közelednek, el­csendesül a szavuk, ritkán kérdeznek va­lamit ... Tegnap a házmes- terné jött hozzám. A férjem nem volt ott­hon, egyedül talált. Égy békeívet hozott. Azt mondta. írjam alá. Ö tudja, hogy mi sem akarunk háborút. Gye­rek ugyan nincs, dehát úgy ismerik a férje­met is, jó mérnök, sze­reti a munkáját. Az asszonytárs — így szó­lított — igen derék, csendes asszony. Nem tudtam szólni semmit. Még jóformán alig ültettem le ezt a kedves, mosolygó asz- szonyt. Tollat vettem a kezembe s az uram neve mellé odaírtam: Fekete Miklósné. Egy pillanatra meg­állt a kezemben a toll, éreztem, hogy sokat kellene mondanom, de csak összeszorította va­lami a torkomat és hallgatva visszaadtam a békeívet. Kezemben még sokáig ott maradt a toll, még órák múlva is formáltam a betű­ket a sima asztallapra, de szólni nem tudtam semmit. Most újra itt vagyok a Dunaparion. Léptem alatt ropog a simára őrölt kavics, s olyan vigyázva, olyan lassan lépegetek, mert érzem, hogy ha nem szégyelném, most ül­nék le a partra és csak simogatnám. csókol­gatnám a kerek ka­vicsokat, amit simára csiszolt a. víz sodra: Értsétek meg. embe­rek, én vem tudok min­dég vidáman nevetni, veletek örülni a felsza­badult életnek! Jjé kit akarok! J^n láttam a pyer- (V mekeimet meg­halni azon a helyen, ahol most állok ... Ak­kor is tavasz volt, csak a jószagú estéken agyúdörrenések és se­besültek nyögése hal­latszott. Ejjelente ne­héz szekerek dübörög­tek az aszfalton. Ka­tonaság, vagy mene­kültek mentek célta­lanul, új hajlékot ke­resve a város utcáin... Az éjszakák rémítőek, félelmetesek voltak... A mi házunk kijelölt ház volt, 25 családnak adóit menedéket. Itt éltünk egy kis konyhá­jában a háznak: Mik- lóska, Sándorka, meg én. A férjem már egy éve volt ismeretlen he­lyen. Miklóska már 5 éves volt. Olyan oko­san tudta kérdezni, hogy nekünk soha nem szabad elmenni a ját­szótérre, ha felnövünk, akkor sem? Mi rosz- szabbak vágyunk, mint a többi gyerekek? — Soha nem tudtam meg­magyarázni neki, mert én sem értettem meg soha. Sándorka, szőke­fürtű fiúcska, mindig azzal feküdt: Ugye anyuka, apu megjön holnapra? Akkortájban sok em­ber élt úgy, hogy nem tudta, hogy mi törté­nik vele holnap. Nem tudta, hogy éjjel ar­ra ébred fel, hogy ke­gyetlenül dörömbölnek az ajtón és a nyilas­legények egyre több áldozatot könyvelhet­nek el. Ilyenkor még szoro­sabban ölel minden anya: ilyenkor még fájóbb a búcsú. Ilyen­kor még nehezebb egyedül maradni. A gyerekek is ezt érez­ték, mert néha hetekig nem hagyták el a szo­bát. Ott ültek mellet­tem, mesét hallgatva. Piciny gyermekarcuk­ra sokszor fagyott a mosoly, ha lépteket hallottak, vagy egy szomszéd gyermek si­koltozását. amikor szü­leiket vitték. Ilyenkor odabújtak mellém. Szemükben az ismeretlen rémület, szí­vük erősen dobogott és öleltek, szorítottak, ahogy gyermekkaruk erejétől csak tellett. Ezért homályosul el a szemem, ha gyer­mekkéz nyúlik felém, Ezért nehéz még min­dég beszélnem, ha gyermekkacagást hal­lok. Aztán Miklóskát is elvitték ... Egy zava­ros, halálsikollyal telí­tett éjszaka ... Ezért nem szeretek hango­san beszélni, mert a csendben még mindig hallom az én Mlklós- kám halk hárfává tompult szavát: Gyere anyukám, ne hagyj egyedül.. * /Iztán a sors még C7Z- kegyetlenebb lett, Sándorkát is el­vitték. Û csak sírni tu­dott. Gyermekszíve nem bírt ki többet, csak rémülten nézett rám, aki már akkor élőhalott voltam. Ezért nem tudok gyermeksírast hallgat­ni. Szeretnék oda­menni és megértetni vele, hogy neked nem szabad sírnod. Neked nincs semmi okod a sí­rásra, terád most egy egész ország dolgozó népe vigyáz. De az én gyermekeimre nem vi­gyázott Senki. Az ő életük csak teher volt a hóhérai számára. Aztán mégegyszer láttam őket. Munkára hajtottak bennünket a Dunapart mellett, ahol most ál­lok ... Ezen a helyen. Egy gyermekcsapat kö­zeledett. A rémülettől önkénytelenül megállt a menet. Apró gyerme­kek jöttek szorosan egymás mellett. Eelsikoltottam! A harmadik pár Miklóska meg Sándor­ka volt. Apró kezük oly szorosan fogta egy­mást, fejük' olyan fá­radtan hajlott le. Olyan szelíden, olyan megadással, mint akik azt kérdezik, emberek, hát mi mit vétet­tünk?. .. Mi volt a mi gyermekéletünk bű­ne?... Csak azért, mert szerettünk nevet­ni, játszani, mert meg­születtünk ebbe az országba, ahol most a borzalmak korszaka van?... Sándorka megbot­lott, de Miklóska gyor­san megkapta, nehogy az őr odaérjen, mert bizonyára ismerték jól. Valamit súgott nekii hozzáhajolt, aztán. : i aztán nem láttam sem­mit, a gyermekeimet sem. soha többé . > Azóta szelíden kék lett bennem minden. A felszabadult ország lüktetése bennem is él, csak halkabban, csak tompítva. Ezt kellett volna ne­kem is elmondani a ház- mesternének, de nem volt erőm. Én is békéi akarok!.. : Talán mé­lyebben él bennem a békevágy, mint a többi édesanyában, aki ké­zenfogva vezeti a gyér- mekét. Békét akarok! UQV élni, ahogy most. Nyu­godtan. boldogan, sza­badon! Békét akarok min­den Miklóska és Sán­dorka számára, akik megmaradtak és az én gyermekeim helyett i! tudnak örülni az élet­nek. Békét akarok min­den édesanya számára, hogy soha többé, sen­ki el ne vehesse a gyer­mekét! Békét akarok min­den becsületes ember számára, hogy soha többé, senkinek ne kelljen lehajtott fejű gyermeksorokat látni, akiket kivégezni visz­nek. En nem tudok tö­kéletesen boldog lenni. De szivem alatt hor­dom a Harmadikat, aki majd engem is megtanít újra örülni az életnek. Megtanít újra örülni minden­nek. Akire biztos, bol­dog jövő vár. A budai hegyekben most születik a tavasz A nap lágyan ömlő su­gara már utolsókat szórja a Duna kavicsá­ra. Ö is simogat.. ; Ö is emlékezik..-. r /Illők a partom C'l Látom jön a fér­jem. Lassan levetem az emlékezés szomorú palástját és elindulok felé ... Látom, egy ki­csit korholni szeretne* de én megelőzöm. Ma ott voltak nálunk és mindkettőnk nevében aláírtam a békeívet.. ■ A kavicsra nézek, az­tán a harmadikra gon­dolok, s férjemhez ha­jolva ' súgom: mind­nyájunk nevében aláír­tam!.:-. BOGNARNE, 4

Next

/
Thumbnails
Contents