Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

többet termelhesse, hogy termé­nyeit a beadás teljesítése után szabadon, könnyen értékesít­hesse s így jövedelmét fokozza, hogy megkapja mindazt az árut, ami termeléséhez és fogyasztá­sához szükséges. Nem kétséges, hogy a jó termelőszövetkezetek munkája, a szövetkezeti tagság fokozódó jövedelme és növekvő anyagi jóléte az eddiginél is erő­teljesebben fogja vonzani a kö­zépparasztot is. A kulákok az utolsó években egyre inkább igyekeztek meg­bújni a középparasztság sorai­ban, ami részben sikerült is nekik, mert legtöbbször állandó munkást nem tartanak, hanem spekulálnak, uzsorával foglal­koznak. A középparasztnak álcá­zott kulákok ellen, akiknek zöme változatlanul népi demokráciánk ellensége, s az új szakasz óta fel­bátorodott, erőteljesen folytatni kell a harcot anélkül, hogy a velük szemben hozott intézkedé­sek a középparasztot sújtanák. A mezőgazdaság szocialis­ta szektorának fejlesztésénél fi­gyelmünket a termelőszövet­kezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen fő útja, s hogy előbb, vagy utóbb, de min­den paraszt meggyőződik helyes­ségéről, s rátér ez útra. (Taps.) Végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagyüzemi, kollektív mezőgazda­ság segítségével juthat teljesen érvényre népgazdaságunkban. A párt és a kormán}’ felada­ta, hogy részletekbe menően hosszú távra kidolgozza azokat a konkrét intézkedéseket, ame­lyek eredményeképpen a ter­melőszövetkezetek fölénye erő­teljesen kibontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagy­üzem mintaképei, vonzó példái legyenek és számszerűleg is egészségesen továbbfejlődjenek. A számszerű növekedés előfel­tételeit a szövetkezetek megerő­södése és virágzása teremti meg. Az anyagi, főleg termelési segít­ségen kívül biztosítani kell a szövetkezeti demokráciát, a ta­gok és a szövetkezet minden jogának érvényesülését, ezt a tanácsok, a bankok, a termel­tető Vállalatok is tartsák sza­kadatlanul szenVi előtt. El kel! érni, hogy a szövetkezet tagjai­nak jövedelme meghaladja az átlagos középparaszti jövedel­met. ■ i A legfontosabb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, gazdasági és po­litikai megszilárdítása, jövedel­mük, hozamuk megnövelése. Nagy gondot) kell fordítani ar- -a, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetke­zet tagjai közt egészséges, jó, ba­ráti legyen a viszony. A falusi termelési bizottságokban és egyebütt a szövetkezeti tagok ápolják ezt a jó viszonyt. Ahol a szövetkezet erős, segítsen az egyéni dolgozó parasztnak, hoz­za közelebb a termelőszövetke­zethez és bánjon vele úgy, mint a termelőszövetkezet jövendő tagjával, aki előbb, vagy utóbb, de feltétlenül meggyőződik a szocialista mezőgazdasági nagy­üzem előnyéről és maga is rátér a szövetkezés útjára. Termelőszövetkezeteink az el­múlt ősszel kemény próbát állot­tak ki. Az osztá'yeüenség dü­hödt támadásával szemben a termelőszövetkezetek nagy több­sége politikailag megszilárdult, jóllehet termelőszövetkezeteink területe és taglétszáma átmene­tileg csökkent. Jelenleg a ter­melőszövetkezetek az ország szántóterületének 18 százalékát egyesítik. Az egész szántóterü­letük ilymódon meghaladja az 1.7 millió k. holdat. A termelő- szövetkezetekben 200 ezer csa­lád egyesül és a tagok ‘ zárna meghaladja a negyedmilliót. A termelőszövetkezetekben jelen­leg a tagságnak mintegy 30 szá­zaléka középparaszt. A termelőszövetkezetek gaz­dasági megerősítésének, termés­hozamuk emelésének, a falu szo­cialista átalakításának döntő eszközei a gépállomások. Per­sze, a gépállomásoknak kell se- aíteniök az egyénileg gazdálkodó parasztok termelését is. (Folytatás a 3. oldalról.) Gépállomásaink az eimon év­ben először teljesítették terme­lési tervüket. Nagymértékben emelkedett az egy traktoregy­ségre jutó teljestimény. Javult a munka minősége is, bár ez meg soi; kívánnivalót hagy maga után. Állami gépállomásaink jelen­leg mintegy 12 ezer traktorral és vontatóval rendelkeznek s az ,ez évben még beállítandó 8000 traktor jelentékeny részét is ők kapják. Elengedhetetlenül szük­séges a gépállomások géppark­jának további, gyorsütemű nö­velése, s mindenekelőtt fokozott ellátása univerzális traktorok­kal, kultivátorokkal és _ egyéb olyan munkagépekkel, melyek a «apásnövények vetéséhez, ápo­lásához és betakarításához szük­ségesek. Állami gazdaságaink, amelyek jelenleg az ország szántóterüle­tének 12.5 százalékán gazdál­kodnak, többségükben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzemben i’ejlö hatalmas lehetőségeket. Ami a gabonatermelést illeti, állami gazdaságaink Itt már túlszár­nyalták az országos átlagot. Így 1953-ban az állami gazdaságok termésátlaga búzából egy má­zsával, rozsból -1.7 mázsával, ösziárpából 1.8 mázsával volt magasabb az országos átlagnál. Az állam által 1953-hm begyűj­tött búzának 22.5 százalékát, a rozsnak 20 százalékát, az élőser­téseknek 32.6 százalékát, a vá­gómarhának 21 százalékát, a tejnek 20 százalékát, az állami gazdaságok szolgáltatták. Mind­ez azt jelenti, hogy állami gaz­daságaink máris komoly szere­pet játszanak az ország lakos­ságának ellátásában. Az állami gazdaságoknál a legsürgősebb a központi fel­adat, a gazdálkodás megjavítá­sa, a vezetés színvonalának eme- 'ése, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerő állandósítása, az ál­lami tulajdon hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megte­remtése az állami gazdaságok egész munkájában. A párt és a kormány határo­zatainak megvalósításában ko­moly szerep jut a kereskede­lemnek. Ez évben kiskereskedel­mi áruforgalmunk 19 százalék­kal lesz magasabb a múlt évi­nél. Ez egymagában is hatal­mas feladatot ro kereskedel­münkre. Pártszervezeteink gaz­dasági vezetőszerveink tartsák szem előtt, hogy a mi viszonya­ink között a kereskedelem a szo­cializmus építésének fontos lánc­szeme, a dolgozó nép életszín­vonala emelésének nélkülözhe­tetlen eszköze. Kereskedelmünk azonban csak abban az esetben töltheti be ezt a nagyon fontos szerepét, ha munkáját á dölgozo nép, a tömegek ellenőrzése aia helyezi, Ami a falusi kereskedelmet illeti, ennek nemcsak a falusi la­kosság áruellátásában és a fa­lusi árufelesiegeknek a város számára való felvásárlásában van szerepe, hanem a mezőgaz­daság fejlesztési tervének meg­valósításában is. Különösen je­lentős ebből a szempontból a földmű vesszövetkezeteK hálóza­ta. Ha a íöidművesszövetkezetek meg tudják valósítani, hogy mind teljesebb mértékben kielé­gítsék a növekvő paraszti szük­ségletet iparcikkekben és ter­melési eszközükben, s hogy rész ben ők bonyolítsák le a paraszt- gazdaságokban termelt áruk ér­tékesítését is, ezzel elérik, hogy a parasztság mind teljesebb mértékben fogja saját szervé­nek tekinteni a szövetkezeteket. Pártunk II. kongresszusa fel­adatul tűzte ki a gazdasági ve­zetés megjavítását, színvonalá­nak emelését. Az elmúlt évek­ben vezető gazdásági szerveink fejlődtek, de a megnövekedett követelményeknek gyakran nem tudnak eleget tenni. Nem lehe­tünk teljesen megelégedve ma­guknak a minisztériumoknak munkájával sem. Ezután Rákosi elvtárs az egyes minisztériumok helyzetéről be­szélt. majd így folytatta: A fordulat, amelyet pártunk gazdaságpolitikájában megvaló­sít, nem légüres térben megy végbe s csakis kemény harc, küzdelem s mindenekelőtt a kommunisták odaadó munkája és példamutatása, nem egyszer áldozatok árán hozhat eredmé­nyeket. Azt tapasztaltuk, hogy a szükségessé vált fordulattal szemben ellenállás mutatkozik s ez a mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az ellenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a formát Ölti, hogy azok, akiknek előrelátó, átgondolt, tervszerű munkával kellene Ide­jében megtenni bizonyos intéz­kedéseket, ezekhez az intézkedé­sekhez patópáiok módjára, »Ejh, ráérünk arra még« alapon vi­szonyulnak. Mások eltúlozzák az átállással, az erők átcsoportosí­tásával járó nehézségeket s a nehézségekre való hivatkozással lekésik, nem tartják be a külön­féle intézkedésekre megállapított határidőket. Határozottan meg kell mon­dani, hogy az ilyen maga­tartás nem kommunista és nem felelős állami funkcio­náriushoz méltó magatartás. Nem tölthet be felelős párt vagy állami funkciót az, aki Paló Pál módjára vagy kel­letlenül, hidegen viszonylik azoknak a határozatoknak végrehajtásához■ melyek cél­ja munkásosztályunk, dolgo­zó népünk életszínvonalának emelése­Akadnak olyanok is, sze­rencsére kis számban, akik szavakban egyetértenek pár­tunk és kormányunk politi­kájával, a gyakorlatban azonban ennek éppen ellen­kezőjét igyekeznek csinálni. Ezek a kétkulacsosok, vagy maguk ellenséges elemek, vagy az ellenség befolyása alatt állnak, akiket kímélet­lenül felelősségre keli vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pártunkban nem lehet he­lyük. de az államapparátus­ban sem. A MÁSODIK ÖTÉVES TERVRŐL. Annak érdekében, hogy má­sodik ötéves tervünket az el­sőnél alaposabban készíthes­sük elő, K. V, azt javasolja, a kongresszusnak, bogy az 1955-08 esztendőt az előkészí­tésre használjuk fel, s ily­módon a második ötéves terv időszaka 1956—61) legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a má­sodik ötéves terv kidolgozá­sánál hasznosítsuk nemcsak általában azokat a tapaszta­latokat, amelyeket az első ötéves terv megvalósítása so­rán szereztünk' hanem azo­kat az újabb tapasztalatokat is, amelyekre a gazdaságpo­litikán kban 1953—1954-ben megvalósított fordulat révén tettünk szert. A második ötéves terv idő­szakában folytatni kell ha­zánkban az előzőnél lényege­sen lassiibb ütemben — s az elkövetett hibák tanulságai­nak gondos figyelembevete- iével a szocialista iparosí­tást, amely a jelenlegi sza­kaszban is a szocializmus építésének io eszköze orszá­gunkban. Tovább kell foly­tatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun a mezőgazdaságban is. Ennek megfelelően a má­sodik ötéves terv alapvető feladata: a magyar munka— osztály, a dolgozó paraszt­ság. az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalúnak további eme­lése. a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének rövelé­se. minőségének megjavítá­sa- az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátott­ságának, egészségvédelmé­nek, lakásszükségleténc k, kul­turális igényeinek fokozott ki'légítése útién. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyorsütemű fel­lendítése: a második ötéves terv kulcskérdése. A második ötéves tervidőszakban mag kell oldani hazánkban- a gabonskérdést, . s telentékenyen növelni kell a la­kosság ellátását hússal, zsíra­dé^a-1, tejjel, cukorral, zöldség­gel, gyümölccsel, borral. Növelni kell a könnyűipar ellátását ha­zai nyersanyagokkal. A mező­gazdasági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető ieltétele a mezőgazdaság foko­zott gépesítése, a mezőgazdaság felszerelése új, korszerű techni­kával s — a gabonatermelés mellett —, mindenekelőtt a ka­páin© /ények termelésének nagy­fokú gépesítése, valamint a gé­pesítés fokozott alkalmazása az állattenyésztésben, továbbá a mezőgazdaság jó ellátása minden­fajta egyéb termelőeszközzel, mű­trágyával, védőszerekkel, szállí­tóeszközükkel, építőanyaggal stb. A kisárutermelő gazdaságok ter­melésének fellendítése mellett minden módon el kell érni a termelőszövetkezetek gazdaságá­nak gyökeres megjavítását, ter­melési színvonalának lényeges emeiesét, árutermelésének nagy­mértékű fokozását, a tagok jö­vedelmének és életük kulturális színvonalának olyan mértékű emelkedését, hogy a termelőszö­vetkezeti élet a tagoknál általá­nos megelégedettséget keltsen, az egyénileg gazdálkodó parasz­tok számára pedig rokonszen­ves, vonzó például szolgáljon. A termelőszövetkezeteket a második ötéves terv folyamán erőtelje­sen, számszerűen is tovább keil fejleszteni. Az első ötéves terv időszaká­hoz képest lényegesen lassúbb ütemben hazai erőforrásaink pontos számbavételével s nyers­anyagbázisunk reális felmérése alapján kell fejleszteni az ipari termelést, továbbfejlesztve a termelési eszközök termelését, biztosítani kell az első ötéves terv időszakhoz képest a köny- nyűipar és élelmiszeripar terme­lésének meggyorsítását, gyor­sabb ütemben és nagyobb mér­tékben kell fejleszteni a lakos­ság ellátását szolgáló fogyasztási cikkek gyártását nemcsak a könnyű- és élelmiszeriparban, hanem a nehéziparban is. Biztosítani kell a szocialista felhalmozás Olyan alapvető for­rásait, mint a munka termelé­kenységének emelése, a terme­lés, az építkezés, a szállítás, az áruforgalom önköltségének, il­letve költségének, valamint az igazgatási költségeknek csökken­tése, a pazarlás, a fölösleges ki­adások megszüntetése, és külö­nösen a legszigorúbb takarékos­ság, nemcsak a népgazdaságban, hanem a népi demokrácia min­den területén. A második ötéves terv az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az áruforgalom­ban a minőségi munka, a minő­ségi színvonal emelésének terve legyen. A második ötéves terv­ben a termelésben, a szállítás­ban és a termelt javak for­VÉGIGMENVE Kecskemét egyre szépülő utcáin, több he­lyen tűnnek szemünk elé ké­szülő házak, vagy a már elké­szült falak előtt a magasba- nyúló kőművesáliványok. Az új házak és egyéb épületek nagy­részét a 64/1 számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói ké­szítették. A vállalat nemsokára ünnepli 5 éves fennállásának évfordulóját. Ez idő alatt léte­sült és újult meg Kecske­mét ipari üzemelnek jelenté­keny része. Bővült a hütőház, a konzervgyárak, a gépgyár, felépült a vas- és textilraktár. AZ ELMÚLT IDŐBEN még június óta is igen gyakran elő­fordult, hogy a vállalat nem adta át időre az épületeket. En­nek egyik oka az volt, hogy a vállalat a kiviteli terveket nem kapta meg a kert határidőre a tervező irodáktól. A KONGRESSZUSI verseny­ben a dolgozók vállalták, hogy pótolják az első negyedévi el­maradást. A versenyben szép eredmények születtek. Az Ás­ványolajforgalmi Vállalat új telepének építői például elhatá­rozták, hogy a körzetükbe tar­tozó létesítmények 58 napos el­maradását 20 nappal csökken­tik. Az első hónapban 28 napol gatombahozataMnál fokozott1 mértékben kell érvényesíteni a korszerű technika, tudomány és gazdaság szempontjait. A második ötéves terv idő­szakában meg kell változtatni az első ötéves terv időszakéhoz képest a felhalmozás és a fo­gyasztás arányát, a fogyasztás, mindenekelőtt a dolgozók köz­vetlen fogyasztása javára. Ily­módon is biztosítani kell, hogy a lakosság életszínvonalának? emelése a tervben előírt mér­tékben megvalósuljon. A második ötéves tervidő-* szakban a népgazdaság fejlesz­tését elsősorban nem nagyszámú új üzem létesítése, hanem főként a meglévő termelő és szállító apparátus fokozottabb és gazda­ságosabb kihasználása, s a köz­lekedési hálózat, mindenekelőtt a vasút korszerűsítése révén kel) megvalósítani. A második ötéves tervidőszak­ban biztosítani kell, hogy a» iparunkhoz, különösen vaskohá­szatunkhoz és gépgyártásunk­hoz szükséges legfontosabb nyersanyagok, a koksz és a vas­érc, eddiginél nagyobb hányadát magunk termeljük. Kulcskérdés­ként kell kezelni és véglegesen meg kell oldani a lakosság, a népgazdaság, és az ipar zavarta­lan ellátását villamosenergiával,' fémmel, folyékony üzemanyag­gal, a termelés megfelelő foko­zása révén. A második ötéves terv idősza­kában meg kell erősíteni és to­vább kell fejleszteni — a x-eális szükségletnek és a népgazdaság teherbíróképességének meg­felelően — honvédelmünket é9 államvédelmünket. A második ötéves terv irány­elveinek megállapításánál és a* terv kidolgozásánál nagyobb mértékben kell számolni orszá­gunk sajátosságaival, természeti, gazdasági adottságaival, a nép­gazdaság különféle ágainak ha­gyományaival, a rendelkezésre álló szakképzett munkaerővel és műszaki káderekkel, mint az első ötéves tervnél történt. Min­denekelőtt a népgazdaság azon ágait kell fejleszteni, melyeknek fejlesztéséhez országunk meg­felelő alapokkal rendelkezik# nyersanyagban, tapasztalatban, szakképzett munkaerőben, 9 amely termelési ágaknak fejlesz­tése leginkább megfelel népünk életérdekeinek. A második ötéves terv meg­valósításának eredményeként a jelenleg elmaradt mezőgazdasaí felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében uralko­dóvá válik a termelés szocialis­ta rendje, általánosan érvényre jut népgazdaságunkban a szocia­lizmus alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializmus alapjait országunkban. (Hosszantartó taps.) Rákosi elvtárs beszédének to­vábbi részét lapunk holnapi szá­mában közöljük. behoztak. A kongresszusi hét végén pedig az előírt határidő­re átadták az épületeket. A nagyszerű eredményt a Laczkó- brigád 156 százalékos teljesíi­mén},;, Földi Mária és Ráczicza Erzsébet brigádtagok kiváló munkája és Illés Sándor 4 főnyi kőműves-brigádja segítette el­érni. Nem maradt hátrább a kecskeméti és kiskunfélegyházi bérház-építkezés sem. Mindkét épületnél a dolgozók pótolták téli elmaradásukat. AZ EREDMÉNYEK fokozásá­ra Müller Róbert főmérnök es Józsa Mihály főgépész vállalta, hogy biztosítják a gépek hiba­mentes üzemeltetését és új gé­pek beállításával teszik köny- nyebbá a munkát. Sok nehézsé­get okoz a súlyos vasbetoneie- mek, vásbetongerendák szállítá­sa és rakodása. A vállalat főgé­pésze tehergépkocsi után kap­csolható gumikerekes darut: szerkesztett, amely a kongresz- szusi hét utolsó napján már könnyedén emelte kl a vasúit ko- ss^vhó1 rí nehéz szer'--'* A KONGRESSZUSI héten újabb tervalkotások létesítéséért indult meg a munka. A Rákó- czi-út végén megindult a 45 la­kásos bérház. a Koháry-utéában pedis a véradó állomás építése. A 64—1. sz. Állatni Építőipari Vállalat dolgozói az elmaradások pótlásáért

Next

/
Thumbnails
Contents