Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

hengerelt acél termelése 471.000 tonnáról 891.000 tonnára, az ásványolaj termelése 497.000 tonnáról 1,118.000 tonnára, az aiu- mimumtermelés 14.4 ezer tonnáról 32.000 tonnára, a cement termelése 552.000 tonnáról 1 millió 160.000 tonnára emelkedik,

A könnyű- és az élelmiszer- ipar főbb termékeinél a helyzet a következőképpen alakul: a pamutszövet termelés az 1949. évi 167 millió négyzetméterről 1954- ben 220 millió négyzetméterre, a nagyüzemi cipőtermelés 4.6 millió párról 12.3 millió párra, a pa- pírtermelés 71 ezer tonnáról

105.000 tonnára, a cukortermelés 144.4 ezer tonnáról 287.000 tonnára emelkedik. .

öt év alatt 65 nagyipari üzem létesült hazánkban és 84 nagyobb arányú üzembővítés, újjáalakítás került végrehajtásra, üj szocialista városok keletkeztek, mint Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, Oroszlány, Várpalota.

A II. kongresszus óta eltelt három esztendő és -xz első ötéves tervidőszak alatt országunk ipara olyan fejlődést tett meg, amely elképzelhetetlen lett volna a régi nagytőkés, nagybirtokos Magyarországon, s általában megvalósíthatatlan kapitalista viszonyok között. Ez a fejlődés kézzelfoghatóan bizonyítja szabad népi demokratikus rendünk fölényét az elnyomás és kizsákmányolás tőkés rendjével szemben. Bizonyítja annak a hatalmas szocialista tábornak erejét, melynek vezetője a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió és amely táborhoz való tartozásunk — saját belső rendszerünk mellett, — sikeres szocialista építömunkánk, felemelkedésünk alapja,. (Taps.)

Első ötéves tervünk eddigi eredményeként hazánk agráripari országból ipari országgá lett!

Amikor azonban rámutatunk arra, hogy milyen hatalmas eredményt ért el pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép, ugyanakkor semmiképpen sem szabad elkendőznünk azokat a komoly hibákat és hiányosságokat, amelyek gazdasági építőmunkánkban megmutatkoztak. A legsúlyosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében az ipar és mezőgazdaság viszonylatában jelentkezik. Ugyanis mialatt az ipari termelés gyorsan fejlődött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Ez természetesen gátolta a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósítását.

Ha mezőgazdaságunk helyzetét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a háborút megelőzőhöz képest háromszorosára emelkedett, addig legfőbb növényeinknek egy kh-ra eső termelése alig 5—10 százalékkal, mindenesetre nem lényegesen haladja meg a háború előtti átlagot. Nem mutat kedvezőbb képet állattenyésztésünk alakulása sem.

Mi ennek az elmaradásnak az ika? Ml az oka annak, hogy népgazdaságunkban komoly aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül jelentős mértékben elmaradt mezőgazdasági termelésünk ipari termelésünkhöz képest.

A népgazdaságban az aránytalanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre, és éleződhettek ki, mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a, felemelt ötéves terv állapított meg, túlzott volt.

A mezőgazdaság nem kapta meg beruházásokban, termelési segítségben slb,, még azt sem, amit a felemelt ötéves terv szerint meg kellett volna kapnia Kevesebb traktort, kevesebb gépet, műtrágyát juttattunk a mezőgazdaságnak, mint amennyit a terv előírt. Pedig a mezőgazdaság számára előirányzott beruházások teljes megvalósításuk esetén is elégtelenek lették volna. A túlzott ütemű iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához vezetett, s ugyanekkor hátráltatta a lakásépítkezést és egyéb ízociális jellegű beruházások megvalósítását, valamint a lakosság ellátását a szükséges

(Folytatás a 2. oldalról,

élelmiszerekkel és iparcikkekkel,

A Központi Vezetőség múlt év júniusában hozott határozata, valamint az ezt kiegészítő további határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek pártvezetőségúnk hibájából keletkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlődésünk útjából. Júniusi, októberi és decemberi határozataival pártunk Központi Vezetősége az új helyzetnek megfelelően megalapozza gazdaságilag a munkásparaszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításának gazdasági alapját. Ezzel pártunk Központi Vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében Magyarországon.

A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak és így gazdaságpolitikánknak is, központi kérdésé a munkásosztály államhatalmának, és e hatalom alapjának, a munkás-paraszt szövetség további, következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gazdasági bázisának kiszélesítése és megerősítése s ennek megfelelően a népjólét állandó emelése, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése, és a fogyasztási javak termelésének fokozása.

A munkásosztály államhatalma további megszilárdításának, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának, a szeles nemzeti összefogásnak s általában a szocializmus építése új szakasza megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy államunkat, népünket erős, egységes marxista-leninista párt vezesse. Ezért az új szakaszban döntő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai egysége, valamint tömegkapcsolatái- nak megerősítése, továbbá a vezetés elvi alapokon nyugvó teljes egységének és kollektív jellegének biztosítása az egész pártban, de különösen a vezető pártszervekben.

A szocializmus építésének új szakaszát országunkban gazdasági. szempontból főleg a következők jellemzik:

1. Népgazdaságunkban a termelőerők fejlesztését a legszorosabban egybekapcsoljuk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának állandó emelésével. Előtérbe kerül a lakosság növekvő ellátása élelmiszerrel, valamint a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagbázisának nagymértékű kiszélesítése, s a lakosság mind teljesebb ellátása iparcikkekkel és kulturális-szociális szükségleteinek fokozott kielégítése.

2. A keletkezett aránytalanságok kiküszöbölése, keletkezésének meggátlása.

3. A szocialista iparosítás politikája, mint országunkban a szocializmus építésének fő eszköze s általában a szocialista gazdaság építése, fokozottabb mértékben támaszkodik a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre.

4. A város és a falu között a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak egy- időben történő, erőteljes kifejlesztése; a mezőgazdaságnak szakemberekkel, korszerű gépekkel, műtrágyával és egyéb termelőeszközökkel, valamint szállítóeszközökkel, s ugyanakkor fogyasztási iparcikkekkel való ellátásának olyan mértékű növelése, amely az előző szakaszhoz képest minőségi változást képez.

5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkás- osztály vezetése a munkás-pa- laszt szövetségben. Megszilárdul a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma.

Az alatt a jő 10 hőnap alatt, amely Központi Vezetőségünk múlt év júniusi történelmi határozata óta eltelt, az intézkedések egész sora történt annak érdekében, hogy gazdaságpolitikánkban valóraváltsuk a Központi Vezetőség határozatait. Az első jelentős eredmény ejt. bár

még. csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk.

Mindenekelőtt lényegesen megjavult az egész lakosság, az ösz- szes dolgozók, s nem utolsó sorban a munkások és alkalmazottak anyagi helyzete. Az 1953 második félévében megvalósított két árleszállítás és a hús- es zsírárafcnak ez év márciusában történt leszállítása következtében a lakosság egy évre számítva 2100 millió forintot takarít meg. Ennek a hatalmas összegnek nagyobb része a munkások és alkalmazottak jövedelmét növeli. Uj lendületet vett országunkban a lakásépítés, mely ez évben mintegy kétszerese a múlt évinek. Erőteljesen megindult a lakóházak tatarozása is. Az iparban és más üzemekben fokozott gondot fordítanak a munkavédelemre, a balesetelhárítás- ra, az üzemi egészségvédelemre. A Munka Törvénykönyvének reformja megnövelte a dolgozók jogaii, emelte számos szociális szolgáltatás mértékét. A legnehezebb testi munkát végző dolgozók és a fizetésben legelmaradottabb rétegek, az összes munkásoknak és alkalmazottaknak közel fele, fizetésemelésben részesültek, illetve részesülnek az év folyamán. Emelkedett a munkás nyugdíjasok nagyrészének nyugdíja is.

1954 első felében a lakosság 3.6 milliárd forinttal több árut kap fogyasztásra és fog ténylegesen elfogyasztani, mint ameny- nyit kapott és fogyasztott 1953. első felében. Ez azt jelenti, hogy hazánk minden lakosa, beleértve a csecsemőket is, 1954 első felében 375 forint értékkel több árut fogyaszthat, mint ameny- nyit fogyasztott a múlt év első felében.

Érezhető a javulás a termelésben, a munkások, a műszaki értelmiség magatartásában, hangulatában is.

Munkásosztályunk, s vele kéz- a kézben műszaki értelmiségünk hitet tett pártunk, kormányunk helyes politikája, népi demokráciánk mellett, amikor ez év márciusában nagyszerű munkalendülettel behozta a januári és a februári lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi verseny során újabb győzelmek sorozatát aratta a termelés frontján. . (Taps.) Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk patro- názsmozgalma a gépállomások és a termelőszövetkezetek műszakigazdasági megsegítésére, amely mozgalom Központi Vezetőségünk már említett határozatai nyomán bontakozott ki, felemelő s egyben rendkívül hathatós megnyilvánulása a munkásparaszt szövetségnek és e szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepének. Munkásosztályunk megértette, hogy a mező- gazdasági nagy- és kisgépek gyártása, a fogyasztási cikkek előállítása jelenleg egész politikánk egyik központi kérdése, s nagy lelkesedéssel teljesíti a tervet és a legtöbb esetben a terven felül vállalt kötelezettségeket is.

Ugyanekkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy az ipari termelés terén még távolról sincsen nálunk minden rendben.

Az első és legfontosabb kérdés, a munka termelékenységének s ezzel együtt az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés a legszorosabban összefügg egymással.

A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi élet- szinvon óla emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség.

Munkásosztályunk, műszáki értelmiségünk nem szavakban, de tettekkel támogatja politikánkat! Ezt nem egy esetben bebizonyította. Tőlünk, a mi helyes szervező vezető munkánktól, politikai tömegmunkánktól, a gazdasági és pártpolitikai munka a Vezetés színvonalának emelésétől függ, hogy ez a támogatás mihamarabb a munka termelékenységének lényeges, emelkedő-.

seben és az önköltség csökkentésében jusson kifejezésre.

A termelékenység elégtelen emelkedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb oka az, hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek mennyiségi teljesítésével törődik, de elhanyagolja a gazdaságosság kérdését, s hogy még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyelmet tei-emteni üzemeink nagy részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje végetvet- ni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták, s általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt —a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a. termelésben. Növelni kell a gazdasági vezetők felelősségét, s ennek érdekében meg kell szigorítani a fe- lelősségrevonást az elkövetett hibákért és mulasztásokért.

Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsékolása és a gyártási selejt magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazdasági vezetők és a műszakiak, valamint az összes dolgozók legsajátosabb érdeke, valamint a gyártási selejt lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy megvalósítsuk következetesen pártunk: politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jólétének növelése.

A következő években népgazdaságunk fejlődésének üteme attól is függ, hogy milyen mértékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni.

Népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni. Nálunk még előfordul, hogy a munkás gyakran többet keres, ha nagy- mennyiségű selejtet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész prémiumban részesülő személyzete gyakran jobban jár, ha a vállalat túlteljesíti tervét olyan árukból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb termelést tud csak elérni a népgazdaság számára fontos, vagy nélkülözhetetlen cikkekből.

Végül, de nem utolsó sorban, ipari termelésünknek egyik alapvető hiányossága, hogy az utóbbi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségére. Most, amikor lényegesen csökkentettük a termelés emelkedésének ütemét, amikor megszűnt a terv túlfeszítettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termékeink minősége megjavításának kérdését. Erre most megvan minden reális lehetőség. Tőlünk, csakis tőlünk, a felső és az alsó vezetéstől függ, hogy a termelést olyan magas színvonalon szervezzük meg, amely biztosítja, hogy a magyar ipar belső használatra, a lakosság számára, mint kivitelre kiváló minőségű termékeket adjon! (Taps.)

Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap, mint tavaly, még nem tudjuk az összes igényeket kielégíteni. Hiány van a sertéshúsban és nem teljesen kielégítő a tejellátás. Kevés a lakosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, noha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minőségének emelésért irányuló erőfeszítéseink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakásépítésünk, növekvő üteme ellenére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különösen Budapesten, a dolgozók közlekedése. Mindent meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük.

MEZŐGAZDASÁG

Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illéti, itt is komoly változások következtek be múlt év júniusa óta. Mindenekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeképpen megnövekedőit a parasztság jövedelme is. A párt határozatainak megfelelően a kormány mérsékelte és évekre előre megállapította a parasztság beadási kötelezettségét és fokozott kedvezményeket biztosított a beadásnál a termelőszövetkezeteknek) A kormány megszüntette azokat az intézkedéseket, amelyek korlátozták a parasztságot abban, hogy fölös terményeit és termékeit szabadon értékesíthesse: Ugyancsak pártunk kezdeményezésére a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt növények árát, megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződéskötésnél a teljes önkéntességet. Tekintettel az 1952. évi rendkívüli aszályos esztendőre, a kormány nagymértékben elengedte a dolgozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezeteknek adó-, beadási és gépállomási díjtartozásait. A mezőgazdaság beruházásai, az előző évhez képest 1954- ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruházott összeg az előző évhez képes) jelentékenyen csökkent.

Mindezen rendszabályoknak és a párt és a kormány egész politikájának eredményeként, amelyet dolgozó parasztságunk igen kedvezően fogadott, megnőtt a parasztság termelési kedve. Az, elhagyott »tartalékföldek-« égés?; területét bérbevette a parasztság. Megélénkült a város és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátása a falun, a parasztság felé, mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugyanakkor megnövekedett, bár még nem éléggé, a paraszti árufelhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikknél az árak lemorzsolódásához vezetett.

Pártunk helyes politikájának következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, következetesebben érvényesül ezen osztályszövetségen belül a mun- kásostzály vezetése! Megnőtt pártunk és a munkásosztály tekintélye. Megszilárdult, erősebb lett népi demokráciánk. (Lelkes taps.)

Ami pártunk parasztpolitikáját illeti, az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a szegényparasztságra támaszkodva, szoros szövetséget valósítunk meg a középparasztsággal, s egy pillanatra sem szüntetjük meg a harcot a zsíros parasztság, a kulák- ság ellen. Természetesen a ter- melőszövetkezett parasztokra, —1 akár volt kispayasztokról, akár pedig volt középparasztokról van szó — egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkás- osztályunk!

A szegényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fontos feladata. A paraszti gazdaságok több, mint fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelkezik. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséből a kisparaszt- ság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden módon támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorával szemben olymódon, hogy a gépállomások, állami gazdaságok segítsék vontató erővel. Az ilyen támogatás szorosabbra fűzi a szegényparasztság viszonyát a falu szocialista szektorához, erősíti a munkás-paraszí szövetséget.

A mezőgazdaság fejlesztésében, de a munkás-paraszt szövetség megerősítésében és ezzel a szocializmus építésében is rendkívül fontos az előttünk álló szakaszon a középparasztság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a közénoaraszisággal megszilárduljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondoskodnunk kell arról, hogy a középoa- rasztság élhessen a kapott lehetőségekkel, s hogy a termelés emelésére irányuló szándékát# melynek az utolsó hónapokban annyi jelét adta, akadálytalanul meg is tudia valósítani: Meg kell követelni tőle, hogy az állampolgári fegyelmet tartsa be, hogy az adózást, a beadást pontosan teljesítse, de elő kell segíteni azt is, hogy a lehető leg- (Folytatás a 4. oldalon.)