Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
„Nekünk béke kell, nem katonai szövetség“ India közvéleménye szembehelyezkedik az Egyesült Államok kalandor ázsiai politikájával ^prilis 2-áp Karacsiban alá- rtáK a pakisztán-török egyezményt, amelynek alapköve a két országnak nyújtott amerikai segély. Ez a katonai egyezmény, amelyről hosszú ideig lolytak a tárgyalások, közvetlenül veszélyezteti a délkeletázsiai országok, elsősorban India békéjét és biztonságát. Az eíéle egyezmények arra késztetik India közvéleményét, hogy aggodalommal figyelje az Egyesült Államok nipden lépését Ázsiában. Ezek tz aggodalmak csak erősödtek azóta, hogy Dulles amerikai külügyminiszter március 29-én megtelte Erna és Indokína népei elleni ismert nyilatkozatát. Az amerikai külügyminiszter nyilatkozata, amely nem sokkal a genfi értekezlet elölt hangzóit t el, elégedetlenséget keltett [nejiában. Az »Indian Express« című lap Dullesnek válaszolva azt irta: a genfi értekezlet sikeres kimenetele »azon múlik majd, elérik-e, vagy sem a kölcsönös megértést Kínával«. A lap megjegyezte, hogy Dulles indokolatlanul vett bátorságot magának ahhoz, hogy a cjplkelet- ázsiai országok nevében beszéljen. India kitartóan a semlegesség politikáját folytatja. Az Egyesült Állarppk emiatt rosszat forral ellene. Most megmutatta kártyáit, s nyomást próbál gyakorolni Indiára, azzal, hogy fegyvert szállít Pakisztánnak. Állglápos elegedetlenseget kelt Indiában és más ázsiai országokban a Kingi Népköztársasággal szembeni agresszív ame- likai politika is, továbbá a nyugati hatalmaknak az a terve, hogy Kína-ellenes katonai szövetséget hozzanak létre. Mintegy erre a politikára adtak választ az ázsiai országok képviselői a brit nemzetközösséghez tartozó országok képviselőinek nem hivatalos lahorei korí- ierepciáján (Pakisztán). »Csaknem valamennyi ázsiai küldött elutasította, hogy országa egy, vagy több nyugali országgal együtt résztvegyen a Kínai Népköztársaság, vagy a kommunizmus ellen irányuló katonai szövetségben... — írta a »Times of India» című lap március 28-i számában. — A konferencia ... értésére adta a nemzetközösség nyugati tagállamainak, hogy Ázsiának különvéleménye van a mai nemzetközi helyzetet illetően.« Ezt az álláspontot különösen India küldöttei védelmezték erélyesen La- horeban. Az inchái nép békét követel. Az országban ezért nagy vissz- jjangqt keltett a Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányaihoz intézett március, 3f-i szovjet jegyzékben foglalt javaslatok- Ezek a javaslatok egyeznek a nemzetközi feszültség levezetésére, a tartós béke megteremtésére törekvő népek óhajaival. A »Times of jndia« a szovjet jegyzékhez fűzött kommentárjaiban hangoztatja, hogy »a béke megteremtéséhez a gyakorlati alapot csak az adhatja meg, ha üdvözöljük a Szpv jetunió részvételét egy, a közös kötelezettségeket és körlátozáso kát előíró biztonsági rendszerben.« Az indiai közvélemény most a genfi értekezlet igéjén Kínai Népköztársaság nagyhatalmi jogainak védelmére kelt Az indiai nép nagy érdeklődéssel figyeli a genfj értekezletet, ahol foptos ázsiai problémák kerülnek megtárgyalásra. Az indiai béketanács határozatot hozott, hogy április 25-én, a genii értekezlet ösz- Szehíyása előtt, »ázsiai papof rendez. így hívta fei a figyelmet az »indiai népnek arra a forró Óhajára, hogy biztosítsa e rja^y világrész békéjét és szabadsagát.« Dr. Kicsim az Indjaj Epke- tanács elrjöke íplhfy£st intézett arra, hogy ezen a napon nagygyűléseken és tüntetéseken ha- lározgtilag követeljék az indokínai háború megszüntetését Koreában a tartós béke megteremtését, a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak eljsme- í ését. az ENSZ-ben, s az ázsiai katonai támaszpontok létesítését célzó imperialista kísérletek megelőzését, ■avsztraua r Az Egyesült Államok ázsiai és esendesóceáni katonai támaszpontjai A “Zsenmjnzsibao«-ban nagy cikk jelent meg az Egyesült Államok ázsiai és pseptjes- óccáni katonai támaszpontjairólEz év elején, írja a »Zsen- minz.sibao«, az Egyesült Államok fokozqtt ütemben látott hozzá támaszpontrendszerének kiépítéséhez a Psepdes-pceán középső övezetében — a Guam-, Wake-szigeteken és Pearl Har- bourban; a Csendes-óceán nyugati térségében megszállta Oki- hava japán szigetet, a Fülöp- szigeteken pedig bővíti a clgrk- lieldi légi és a subs-pointj hadi- tengeraszeti támaszpontot; Dél- keletrAzsiában saját katonai támaszpontok létesítését, 13 repülőtér újjáépítését, új stratégiai utak építését tervezi. Anderson, az Egyesült Államok volt haditengerészeti minisztere a múlt év végén cinikusan kijelentette: a második világháború előtt egyedül Pearl Harbour volt az Egyesült Államok »előőrse« a Csendes-pce-án medencéjében; most az Egyesült Államok(!) határai egészen az ázsiai szárazföldig — Koreáig, Tajvanig, Indokínáig, Thaiföldig és Burmáig terjednek. Az Egyesült Államok a második világháború a}att 200 támaszpontot létesített a Csep- des-ó.ceán medencéjében. Mpst toyább bővíti ezt a támaszponthálózatot. Japánt az amerikaiak, saját kijelentéseik szerint mgr az Egyesült Államok hídfőjévé tették. A külön »békeszerződés«, amelyet az Egyesült Államok Japánra erölte|eU, pem szolgálja a japán nép érdekeit. Ez 3 »békeszerződés« egyszerűen katonai diktátum. »Az Egyesült Államok — folytatja a »<?senmmzsibiiQ« — a Csendes-óceánon több mint 600 szigeten, amely azelpft Japánhoz tartozott, az ENS2 lobogója alatt sa.jat haditengerészeti támaszpontokat létesít, s ezrei a Távolkelet és Dplkelet- Azsia békéjét. és biztonságát veszélyezteti. Az amerikaiak 1916-ban papi- ion kikiáltották a Fiiíóp-szige- lek »függetlenség|ét", de: 23 fontos szárazföldi és haditengerészeti támaszpontot tartottak meg maguknak. 1950-ben újabb területeket szereztek meg, s a Fü- [öp-szigeteken jelenleg már 35 amerikai katonai támaszpont van. A távolkeleti népek ellsni amerikai agresszió egyre nagyobb méreteket ölt. Az Egyesült Államok, miután megkezdte hábo- uís kalandját Koreában, hátországa biztosításának üi ügyével különböző országokban egymásután kaparintott meg stratégiai támaszpontokat. Megszállta Tajvan szigetét, hogy ugródeszkának használhassa fel a Kínai Népköztársaság ellen tervezett támadáshoz, megszilárdította uralmát Dél-Iygreában, ,s behatol az indokínai félsziget országaiba. Az Egyesült Államok »katonai segélyszerződés«' segítségével 30 repülőteret épített és bővített ki Thaiíöldör). Támaszpontokat létesít Pondichérybpn, — indiai területen, amely egyelőre a francia gyarmatosítók uralma alatt van, — és az indiai nép biztonságát fenyegeti. Az Egyesült Államok katonai támaszpontjai révén máris egy- 1 e aktívabban vesz részt az indokínai hábprúban. A »Zsenminzsibao« hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendesóceáni népek mind nagyobb ellenállást tanúsítanak az amerikai politikával szemben. Egyöntetűen szembehelyezkednek az amerikai agresszió kiszélesítésével.. NEMZETKÖZI, Az első két hét Genf ben A? újságolvasó, aki alig hú rom hónapja figyelemmel kísérte a berlini külügyminiszteri értekezlet napi eseményeit és morf ugyancsak lesi a genfi híreket sajátságos dolgot tapasztalhatod Berijn idején a külügyminiszterek tanácskozásáról minden nap akadt olvasnivaló bőségesen, a sajtó hosszú szócsatákrol, vitákról tudósított — és most Geht idején, noha ugyancsak napon ként közölnek az újságok tudó sítást, mégis valahogy kevesebb az esemény. Vájjon azt jelenti-e ez, hogy Gent első két hetében Kevesebb történt, mint Berlinben? Nem ez csupán látszat- Ha összpra- kosgatjuk a naponként történt eseményeket, kitűnik, hogy tálán valamivel több is volt mar Géniben, mint február első hetének vegéig Németország fővárosában. , Az első, amit szemügyre kell venni és amiről az újságolvasó is részletesen értesült: a nyugati hatalmak egységének probléma ja. Berlin után megáHapílhat- t«K, hogy noha voltak ugyan el lentétek a három külügyminiszter — Dulles, Eden és Bidaplt — között, végeredményben az angol és a francia dipiomápia Washington füttyére táncolt és legalább látszatra sikerült fenntartania a nyugati tábor egysegét. Qenfbcn azonban — legalábbis eddig — lényegesen más a helyzet. Vissza lehetne menni messzire és spkmindent el lehetne mondani arról, hogy mi minden történt a tanácskozás megkezdése előtt és után Duljes elutazásáig. Röviden lényegében a következőkben lehet összefoglalni a történteket; Dulles tervet dolgozott ki a nyugati hatalmak indokínai beavatkozására és ehhez cl akarta érni, hogy az angolok teljes mellel támogassák. Megrendezték a francia »Kérelmet« is: Laniél kormánya sürgős segítséget kért Washingtontól, hogy meginduljon a Duiles- féle terv gépezete. És most jött a pofon, ami ezúftal az »amerikai nagybácsi« arcán csattant : az angolok a genfi tanácskozás végeztéig népi voltak hajlandóív semmit sem vállalni. Dullcs tehát jelentékeny diplomáciai vereséget szenvedett. Annyira jelentékenyt, hpgy jpbbnak látta elhagyni Gcnfct. A nyugati sajlj és főként az angol — »? Egyesült Államok tekintélyének rohamos csökkenéséről, önálló utak szükségességéről írt. A másik dplog, ami szembetűnő Gépiben, hogy igen Kevés a teljes ülés, ugyanakkor mind több a küldöttségek közötti »nem hivatalos jellegű« érintkezés. — Molotov szovjet külügyminiszter több esetben tanácskozott Bi- dauit-val, hármas ebéd volt, melyen résztvett MqIqIqv Cspu E«- laj p Kden ~ yzt a nyugali sajtó még most is sokat emlegeti — találkoztak egymással az angol és a kjnai küldöttség egyes tagjai és sok mindent lehelne meg felsorolni. Ezeknek a találkozásoknak nyilván megvan a maguk jelentősége. Hogy csak egyetlen dolgot említsünk meg, egy ilyen Molotuv—Bidault találkozón jött létre a megegyezés arra vonatkozóan, hogy kik vegyenek részt az indokínai kérdés megoldásáról folytatandó vitában. Ezek a »nem hivatalos jellegű« tanácskozások enyhítették a légkört, lehetővé tették, hogy a küldöttségek behatóbban megismerjék egymás álláspontját és éppen ezért eredményesebbekké váljanak a hivatalos teljes ülések. Köztudomású, hogy a genfi tanácskozás napirendjén két ló kérdés szerepel. Az egyik a koreai békés rendezés, a másik az indokínai háború felszámolásának problémája. Mi történt az első két hétben e kérdések kö-s rü(? A külügyminiszterek teljes ülései eddig még csupán Koreával foglalkozták- Két álláspont került szembe egymással. Az észszerű, a béke érdekét szolgáló javaslatot Nam Ír, északkorea? külügyminiszter terjesztette elő. Ez abban foglalható össze, hogy békés úton egyesítsék Koreát,' yonják k> a külföldi csapatokat« tartsanak egész Koreában általános szabad választásokat, vagyis a koreai kérdés megoldását bízzák a legilletékcsebbrc, magára a koreai népre. Még a nyugati újságírók is rámutattak, hogy ezzel szemben mennyire szánalmas és semmitmondó a liszinmanisták Dulies-é támogatta úgyhevezeft javaslati- amely nem egyéb, mint provokáció: az amerikaiak maradjanak Koreában, választást pedig csak északon tartsanak, mert délen állítólag teljes a demokrácia. Nem kerül nagy fáradságba megcáfolni ezt. Elég emlékeztetni Ghesnak, az AEP genfi tudósítójának kommentárjára. Ghns megjegyezte, Li Szín Man azért ragaszkodik ebhez a tervhez, mert helyzete Dél-Korcában ingatag, mindenki gyűlöli és attól fél, ha ott is választások lennének, a nép egyszerűen elsöpörné. Mostanában úgy hírlik. Li Szín Manók már hajlandók beleegyezni, hpgy egész Koreában tartsanak választásokat, de az amerikai csapatok jelenlétéből nem engednek. Ez érthető is az AFl* tudósító hírmagyarázatának fényében. Ugyancsak emlékeztethetünk arra. hogy a koreai kérdésben sem minden nyugati küldött támogatta fenntartás nélkül Diilles és Li Szín Man álláspontját. A koreai kérdés tehát megnyílt, további tárgyalásokon kell összeegyeztetni az álláspontokat. Az indokínai kérdés még npin került megvitatás alá. De esemény már ekörül is akadt bőségesen. Mindenekelőtt megérkezett Génibe a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége. A Maison De La Pfcsse-ben- a sajtó házában hosszú ideig ez yplt a nagy szenzáció, mindenki a demokratikus Vietnam kjjldötteivei akart beszélgetni. Ma már túl vannak ezen a nyugati tudósítók, mert közeleg a vita megkezdésének időpontja, lehet mire e sorok megjelennek, mát a genfi patkóalaUÚ asztalnál lh- dokjháról is tárgyúinakKözvetlenül a vita megkezdése előtt világjclentöségű esemény történt. Pénteken délután öt óra Körül a nyugati hírügynökségek jelentettek, bőgy Pléh Bien Pi'U erődje elesett s a franciák újabb nagyarányú veszteséget szenvedtek a hadszíntéren. Most mól aztán valóban elérkezett a pillanat, hogy Bidault külügyminiszter. Laniel miniszterelnök es az egész francia kormány eldöntse, valójában milyen politikát akar folytatni. Békét akar Indokínában, vagy a háború ki- terjesztését amerikai részvétellel? Ha csak a franciák véleményét vesszük szemügyre — és ők a legijletckesebbek — a válasz egyértelmű, A francia nép a vérontás mielőbbi me8szünte*ése| követeli és ezt a nézetét osztják a béke hívei szerte a világon. A távolkclcti kérdésekben meg kell egyezni. Ezért jött létre a genfi értekezlet. A megegyezésig azonban még hosszú az út. Sok harc, küzdelem vár még a béke táborának diplomatáira. de nem kevesebb a tömegekre sem. Határozottságuktól, fellépésüktől függ, hogy végső soron mi lesz Genf eredménye,
