Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

Kliment Jefremovics I orosilov elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy átadjam kongresszusuknak és az önök személyében a Magyar Dolgo­zók Pártjának és az egész ma­gyar népnek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szov­jet nép forró testvéri üdvözle­tét! (Hosszú taps) A Magyar Dolgozók Pártjá­nak III. kppgresszusa a szabaa népi demokratikus Magyaror­szág fennállásának 10-ik eszten­deje kezdetén jjlt össze. A ma­gyar nép az évek során a Ma­gyar Dolgozók Pártja vezetésé­vel nagy sikereket ért el az or­szág arculatát gyökeresen meg­változtató, új, szabad élet épí­tésében. A magyar nép sikerei (fényesen bizonyítják a népi de­mokratikus rendszer, a munkás- osztály által vezetett dolgozó tömegek hatalmának nagyszerű életerejét. Ezzel kapcsolatban helyénvaló (visszaemlékezni Magyarország közelmúltjára, az akkor leigá- zott, függőségben lévő és el­maradott félfeudális országra. A magyar nép több mint négyszáz évig sínylődött az ország élet­erejét gúzsbakötő, idegen hódí­tók rabságában. A szabadságsze­rető magyar nép évszázados, el­keseredett harcot vívott a nem­zet) felszabadulásért, hazája sza­badságáért és függetlenségéért. A magyar földet bőven öntözte legjobb fiainak, e szent felsza­badító harc hőseinek vére. A nagy Petőfi mély lelki fájdalom­mal írta: »-Van-e egy marék föld a magyar hazában, amelyet ma­gyar vér meg nem áztatott?« Magyarország az I. világhá­ború után formálisan önálló ál­lam lett. De ez nem hozta meg a magyar népnek az idegen függőség ajól való felszabadítá­sát. A magyar nép folytatta hősi harcát nemzeti és társadalmi felszabadulásáért. De Magyar- ország akkori urai a bárók és a kapitalisták az idegen beavat­kozók segítségével vérbefojtot- ták az 1919-es proletárf orrad ál­mát. Magyarország az imperia­lista nagyhatalmak gazdasági rabságába került; ezeknek érde­kei gyökeresen ellentétesek vol­tak a magyar nép érdekeivel. Az imperialista nagyhatalmak minden erejükkel igyekeztek feltartóztatni az ország gazda­sági és kulturális fejlődését, s rabló céljaikért örökös elmara­dottságra akarták kárhoztatni az országot. A magyar nép sohasem felejti el, hogy a magyar földesurak és kapitalisták a külföldi impe­rialistákkal együtt mily kegyet­lenül elnyomták és kizsákmá­nyolták a Horthy-rendszer sötét éveiben, a véres fasiszta rend­szer éveiben. Magyarország ezekben az években hírhedt volt mint a munkanélküliség és a néptömegek elszegényedésének az országa, ahol a dolgozók száz­ezrei éhezve és nyomorogva ten­gődtek. A népellenes Horthy-klikk Magyarországot nemzeti érde­kei ellenére, a magyar népaka­rata és kívánsága ellenére a rabló hitleri-blokkba kényszerí- . tette, a Szovjetunió elleni bű­nös háborúba taszította és ezzel (nemzeti katasztrófa szélére so­dorta az országot. Ettől a nem­zeti katasztrófától mentette meg a magyar nemzetet a hős Szov­jet Hadsereg. (Nagy taps.) A Szovjetunió fegyveres erői ke­mény harcokban megsemmisí­tették a Magyarországot meg­szállva tartó német fasiszta csa­patokat és 1945 április 4-re tel­jesen felszabadították a magyar földet a hitleri hódítóktól. Ez a nap lett a magyar nép igazi szabadságának születés­napja, történelmi sorsa, gyöke­res fordulópontjának kezdete. fTaps.) Sztálin elvtárs — Lenin ügyé­nek nagy folytatója — ezt mon­dotta a Szovjetunió népeinek a hitleri Németország és cinkos­társai ellen vívott háborúja igazságos, felszabadító jellegéről: »A mi háborúnknak nincsenek és nem is lehetnek olyan eé’jni, hogy ráerőszakoljuk akaratun­kat és saját rendszerünket azok- n a rabigában sínylődő szláv né­pekre és Európa más népeire, amelyek tőlünk várják a segít­séget. A mi célunk az, hogy se­gítsük ezeket a népeket a hit­leri zsarnokság ellen vívott fel­szabadító harcukban, s azután teljes szabadságot adjunk nekik, hogy saját földjükön úgy ren­dezzék be életüket, ahogyan akarják. Semmiféle beavatko­zást más népek belső ügyeibe!« S valóban, a magyar népnek a hitleri megszállóktól es csat­lósaiktól való felszabadulás eredményeként sok évszázados történelme során először nyílt lehetősége arra, hogy önállóan döntsön sorsáról. Megvalósultak a nemzeti függetlenségről, a sza­bad és boldog életről szőtt év­százados álmai. A földesurak és a kapitalisták gazdasági és politikai uralma a külföldi tőke elnyomása alól teljesen felsza­badult magyar nép előtt a gaz­dasági és a kulturális felemel­kedés olyan távlatai nyíltak meg, mint történelme során még so­ha. A munkaszeretetéről, állha­tatosságáról és tehetségéről hí­res, dicsőséges magyar nép a népi hatalom idején hatalmas eredményeket ért el. A Magyar Dolgozók Pártja, amely a nép legjobb fiait egye­síti Marx, Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, elvezette az országot az új társadalmi rend megteremtésének, a szo­cializmus építésének útjára. Megszűnt a régi Magyaror­szág elnyomó és kizsákmányoló rendszerével a munkanélküliség, és az »embervásárok« rémségei­vel együtt már a múltté az or­szágutakon kóborló és munkát kereső »hárommillió koldus« Magyarországa, mindez elmúlt, hogy soha többé ne térjen visz- sza. E rövid történelmi időszak alatt Magyarország elmaradott agrárországból fejlett szocialista iparral és haladó kultúrával rendelkező országgá vált. Ma a fejlett iparral rendelke­ző népi demokratikus Magyar- országon minden szükséges fel­tétel megvan, hogy a dolgozók életszínvonala a lehető legrövi­debb idő alatt mindinkább emel­kedjék, minthogy a dolgozók ál­landóan növekvő anyagi és kultu­rális szükségleteinek maximális kielégítéséről való gondoskodás a Magyar Dolgozók Pártjának legfőbb törvénye, mint minden párté, amely népének igazi ér­dekeit fejezi ki. A Magyar Dolgozók Pártja he­lyesen vallja, hogy ezt a fel­adatot csak a mezőgazdaság ro­hamos fellendítésével lehet meg­oldani. A nagy Lenin arra tanított bennünket, hogy minden pilla­natban tudnunk kell, hogyan ta­láljuk meg az események törté­nelmi láncolatának azt a láncsze­mét, »amelyet minden erőnk­kel meg kell ragadnunk, hogy kézben tarthassuk az egész lán­cot s szilárdan előkészíthessük az áttérést a következő láncszem­re.« Magyarország gazdasági fejlődésének ilyen döntő lánc­szeme jelenleg a lakosságot élelmiszerrel és a könnyűipart nyersanyaggal ellátó mezőgazda­ság fejlődése. E nagy és bonyo­lult feladat megoldása a magyar dolgozók minden rétegének lét­érdeke. Ez az egész nép ügye. A Magyar Dolgozók Pártja által megadott mezőgazdasági fejlesztési terv a következő évekre megszabja a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek to­vábbi szervezeti gazdasági meg­erősítését és fejlesztését mint a haladás alapját a népgazdaság­nak ebben az ágában, s nem fe­ledkezik meg arról sem, hogy a mezőgazdasági termelés növe­lése v-égett gondoskodni kell az egyénileg dolgozó parasztok szükségleteiről is. Mindez még- jobban megerősíti a munkásosz­tály vezette munkás-paraszt szövetséget. Mindnyájan tudjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártjára váró új feladatok nem könnyűek. De kétségtelen, hogy az önök pártja le fog küzdeni minden nehézséget, mert tervezett intéz­kedései megfelelnek a munkás­osztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség létérdekeinek, s teljes támogatásukkal találkoz­nak, A magyar nép a népgazdaság és a kultúra további fellendíté­séért, a szocializmus alapjain ik építéséért vívott harcában pines egyedül. Mint eddig, ezután is részesülni fog a szocia­lizmust építő valamennyi nép testvéri támogatásában, a Szov­jetunió népeinek testvéri támo­gatásában és segítésében; (Hurrá, taps.) A Szovjetunió népei és a ma­gyar nép történelmük folyamán sokszor támogatták egymást szabadságukért és függetlensé­gükért vívott harcukban. Valamikor az oroszok és a ma­gyarok Kelet-Európa más népei­vel együtt verték vissza a mongol hordák támadásait. A XVIII. században a magyarok­nak a habsburgok gyarmatosító igája ellen irányult nemzeti felszabadító mozgalma idején Oroszország sok katonája és tisztje harcolt a fölkelt magyar nép oldalán. Oroszország minden haladó fia forrón üdvözölte a magyar népet, amely az 1848—49-es dicső forradalomban Kossuth—Petőfi —Táncsics és más népi hőtök vezetésével harcra kelt külföldi és hazai elnyomói ellen. I. Mik­lós orosz cár a forradalmi moz­galom fejlődésétől halálosan megrettent „Európa zsandárja« segítette az osztrák elnyomókat, hogy elfojtsák a magyar nép hősi felkelését. Az orosz nép igazi képviselői a forradalmi demokraták, a kiváló orosz férfiak, mint Herczen, Cser- nyisevszkij az akkori orosz tár­sadalom haladó rétegének ér­zéseit fejezték ki, amikor fölháborodva megbélyegezték az orosz cárizmusnak a magyar néppel szemben elkövetett szé­gyenletes cselekedetét. A magyar nép szabadságharca együttérzést keltett a cári hadsereg néhány egységének katonái és tisztjei közt is, Mint ismeretes, eey csoport orosz katona és tiszt Guszev kapitány vezetésével megtagadta, hogy résztvegyen a magyar szabadságharc leverésé­ben, ezért bíróság elé kerültek és kivégezték őket. Oroszország és Magyarország népeinek barátsága különös erő­vel nyilvánult meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom éveiben. A szovjet emberek soha sem felejtik el, hogy a ma­gyarok ezrei harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban és sokan életüket adták a világ első szovjet köztársaságának vé­delmében. (Taps.) A szovjet nép 1919-ben óriási lelkesedéssel és örömmel fogad­ta a magyar proletárforradalom győzelméről és a tanácshatalom kikiáltásáról szóló hírt. A nagy Lenin Szovjetorosz- ország nevében ezt írta a ma­gyar munkásoknak; »Önök az egyetlen törvényes, igazságos, valóban forradalmi háborút vív­ják, az elnyomottak háborúját az elnyomók ellen, a dol­gozók háborúját a kizsák­mányolok ellen, a szocializmus győzelméért folyó háborút. Az egész világon minden, ami be­csületes a munkásosztályban az önök oldalán van.« A külföldi intervenciósok és a magyar reakció egyesült erői ak­kor megfojtották a Magyar Ta­nácsköztársaságot. De nem tud­ták megtörni a szabadságszerető magyar népet, amely szilárdan hitte, hogy eljön a nap. amikor lerázhatja hazai és külföldi el­nyomóit és országa gazdájává válik. S ez a nap eljött. Az új népi Magyarország meg­születése óta népeink barátsága űj történelmi szakaszba lépett, új tartalommal telt meg. Ez a barátság a proletárnemzetközi­ség. az őszinte kölcsönös segí- teniakarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alapszik. A Szovjetunió a II. világhábo­rú befejezése után — híven a népek jogai tiszteletbentartásá- nak politikájához — elsőként létesített diplomáciai kapcsola­tokat Magyarországgal, s hatá­rozottan kiállt Magyarország függetlensége és állami szuveré- nitása megvédéséért az imperia­lista blokkal szemben, amely megkísérelte, hogy beavatkozzék Magyarország belügyeibe s igazságtalan békét kényszeresen rá az országra. Az állámi függetlenség és a nemzeti szuverénitás elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán alapuló és a béke és a népek biztonságának ügyét szolgáló barátsági, együttműködési, és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés megkötése 1948 februárjá­ban megerősítette Magyaror­szág és a Szovjetunió baráti kap­csolatait. A szerződés aláírása óta eltelt 6 esztendő alatt a testvéri barátság és szövetség országaink közt még jobban megszilárdult, az együttműködés Magyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált. A gazdasági kapcsolatok or­szágaink közt évről-évre fejlőd­nek. A Szovjetunió és Magyaror­szág közt kötött gazdasági, együttműködési és árucserefor­galmi egyezmények, mint isme­retes, a kölcsönös előny elvén alapulnak s jótékonyan hatnak országaink gazdasági fejlődésé­re. A szovjet emberek nagyra értékelik a magyar iparnak a Szovjetunióba érkező készít­ményeit: a folyam- és tenger­járó hajókat, a mozdonyokat, a gőzgépeket és számos köz­szükségleti cikket. Évről-évre nő az épülő magyar gyáraknak szál­lítóit szovjet gépek és berende­zések mennyisége, s több lesz a fejlődő magyar ipar számára szállított nyersanyag. Az áru­forgalom Magyarország és a Szovjetunió közt 1953-ban az 1946. évhez képest tizennégysze- resére emelkedett. A szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok további megerősí­tését szolgálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság közt kötött, a köl­csönös áruszállításról szóló hosszúlejáratú kereskedelmi sezrződés, valamint a komplex­vállalatok számára történő fel­szerelések szállítására és a Ma­gyarországnak az 1952—55. évek­ben nyújtandó műszaki segítség­re vonatkozó egyezmény; A Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok közt a gazda­sági együttműködés fejlődése lehetővé teszi, hogy az egyezte­tett gazdasági tervek alapján észszerűbben és hatékonyabban használhassák ki valamennyi fél érdekében az egyes országok ter­mészetes gazdagságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szov­jetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szer­zett tapasztalatait a szocializmus alapjainak a népi demokratikus országokban, köztük a Magyar Népköztársaságban való sikeres felépítése végett. A háború után a Szovjetunió és Magyarország közt a kultúra területén is megerősödtek a ba­ráti kapcsolatok. A Szovjetunió­ban nagyra értékelik és jól ismerik Liszt Ferenc. Petőfi Sán­dor, Munkácsy Mihály és a ma­gyar nép más, nagy fiainak zse­niális műveit. A magyar klasszikusok és a jelenkori írók könyveit a Szovjetunióban ha­talmas példányszámban a Szov­jetunió különböző népeinek nyelvén adják ki. A magyar művészet alkotásai széles körben ismertek, s megérdemelt nép­szerűségnek örvendenek hazánk­ban. (Taps.) Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges ma­gyar írók műveit Sztálin-díjjal tüntették ki. (Taps.) A magyar nép a hazája javá­ra végzett alkotó munkával hoz­zájárul a béketábor, a demokrá­cia és a szocializmus megerősí­tésének ügyéhez. Az önök sike­rei és eredményei, amelyek szemléltetően bizonyítják a népi demokratikus rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben, őszinte örömmel töltik el pár­tunkat, a Szovjetunió dolgozóit és a magyar nép minden őszinte barátját. Ez teljesen érthető. A Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság és a népi demokratikus országok viszonya a testvéri ba­rátság, a kölcsönös tiszteletben- tartás, a bizalom és az állandó kölcsönös segítség viszonya. (Hurrá, taps.) E viszony alapja a nagy és a kis népek egyen­jogúságának elve, amely gyöke­resen különbözik a gyöngéknek az erősek által való leigázása kapitalista elvétől. A béke, a demokrácia és a szocializmus nagy táborának minden népe jogosan büszke testvérei sikereire és eredmé­nyeire, jogosan tekinti ezeket sa­ját sikereinek és eredményei­nek. Az emberiség történelmé­ben ez az államok közt teljesen ismeretlen, újtípusú viszony biz­tosítja a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora országai­nak a kapitalista világtól való politikai, technikai és gazdasági függetlenségét, s biztos záloga a baráti népek mindegyike sike­res haladásának. A demokratikus tábor népei­nek mindinkább erősödő barát­sága e tábor erejének és legyőz­hetetlenségének kiapadhatatlan forrása. A demokrácia és a szocializ­mus országai a hatalmas béke­táborba egyesülve folytatják Le­nin és Sztálin békepolitikáját, amely a földkerekség minden népének legforróbb rokonszen- vével és támogatásával találko­zik. Ez a békepolitika a szocia­lista és a kapitalista rendszer hosszú együttélésén és minden ország normális viszonyán és kereskedelmi kapcsolatainak megteremtésén alapul. E politika, amely elnyerte va­lamennyi bé'keszerető nép bizal­mát, a Szovjetuniónak a kollek­tív biztonságról tett javaslatá­ban, valamint a genfi értekezle­ten a Kínai Népköztársaság kül­döttsége által az ázsiai népeknek a béke megőrzésében való rész­véteiéről szóló javaslatában ra­gyogóan fejeződött kj. Az imperialista reakció erői, az új világháború kirobbantásának megszállottjai mindenképpen igyekeznek, hogy megakadályoz­zák a nemzetközi feszültség csökkentését, katonai tömböket létesítenek, folytatják a fegyver­kezési hajszát, fokozzák Nyugat- Németoiszág és Japán újrafel- fegyverzését, hogy ugródeszká­nak használják fel ezeket az or­szágokat Európa és Ázsia béke­szerető népei elleni háborús ké­szülődéseik során. Az agresszív körök a nemzet­közi kapcsolatokban az -erő po­litikáját«, a durva nyomás és megfélemlítés politikáját állít­ják szembe a Szovjetuniónak és a béketábor országainak béke­szerető politikájával. De ezek­nek az uraknak előbb-utóbb meg kell érteniök, hogy a szabad né­pek megfélemlítésére irányuló erőfeszítéseik teljesen reményte­lenek és nevetségesek. Az Egyesült Államok imperia­lista monopóliumainak világ­uralmi törekvései jogosan fel­háborítják a néptömegeket a földkerekség minden részén. A világ népei nem akarnak há­borút. Mind erősebben és hatá­rozottabban kibontakozik a né­pek harca a békéért, A legutóbbi időben a nemzet­közi feszültség bizonyos enyhü­lése következett be. De nem sza­bad túlbecsülnünk ezeknek a2 eredményeknek a jelentőségét, A béke ellenségei nem nyugsza­nak, nem mondanak le szándé­kaikról, nyiltan fenyegetik a vi­lágot a hidrogénbombákkal, ki­terjesztik katonai támaszpont­jaik hálózatát, s növelik a tö­megpusztító fegyverek készle­teit. Ezért az összes békeszerető erők kötelessége, hogy fáradha­tatlanul leleplezzék a háborús gyújtogatok mesterkedéseit es bűnös terveit, növeljék ébersé­güket és szervezettségüket a béke ellenségei mindenféle há­borús provokációjának megaka­dályozása céljából. Elvtársak! A Magyar Dolgo­zók Pártjának III. kongresszusa a párt és a nép egész életének fontos kérdéseiről határoz, meg­jelöli az ország gazdasági fej­lődésének, a mezőgazdaság fej­lődésének, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának és a dolgozók életszínvonala növe­lésének további feladatait. As. új Magyal-ország életében nagy helyet foglalnak el a szak­szervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és más tömegszerve­zetek, amelyek a Magyar Dol­gozók Pártjának vezetésével ak­tív működést fejtenek ki. Külön szeretnék szólni a magyar nők szerepéről. A népi demokratikus rendszerben megnyílt előttük minden lehetőség, hogy kibonta­koztathassák képességeiket és tehetségüket. A szabad Magyar- ország asszonyai és lányai, akár­csak a Szovjetunióban, Kínában és valamennyi népi demokra*

Next

/
Thumbnails
Contents