Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

 KÉTSZÁZ VULKÁN HAZÁ3A

AZ AZERBAJDZSÄN SZSZK

területén gyakran találkozhatunk csonkakúp formájú hegyekkel, amelyeknek mélyéből időszakonként forró gáz, vízgőz, agyag, közelmálladék és ásvány- tartalmú víz keveréke tör elő.

A forró gőzök és iszapféleségek kivetődése annyira emlékeztet a vulkánikus kitörésekre, hogy ezek a kúpalakú kiemelkedések az iszapvulkán nevet nyerték.

I. M. Gubkin akadémikus, szovjet geológus bebizonyította, hogy az iszapvuLkánok olajlelőhelyek közelében találhatók. Ezért a velük való foglalkozásnak nagy a gyakorlati jelentősége.

A Szovjetunió területén Azerbajdzsánban találhatjuk a legtöbb iszapvulkánt: itt több mint 200 ismeretes.

Hogyan keletkeznek az iszapvuíkánolt?

A föld belső erőinek hatására a földkéreg megtüremlik. Ugyanakkor gyakran működésbe lépnek az olajtartalmú földrétegekben felgyülemlett gázok is.

Az óriási nyomás következtében a gázok igyekeznek utat törni maguknak. Kitöréskor víz, agyag és kőzetmálladék kerül a felszínre.

A föld mélyében összenyomott állapotban lévő szénhidrogéngázok egy része a nyomás hatására cseppfolyós halmazállapotúvá válik. Amikor az iszaposzlop egy része a felszínre tör, a nyomás hirtelen csökken és a cseppfolyósodon gázok ismét légnemű halmazállapotba mennek át, hirtelen, úgyszólván pillanatok alatt kitágulnak és bekövetkezik a gázkitörés.

Az iszapvulkán keletkezésében nagy szerepet játszik a rétegek közt képződő víz, amely felhígítja a vulkánokból kivetett agyagtömeget.

A szovjet tudósok széleskörű olajkutatásokat végeznek Azerbajdzsánban, többek között az Apseron-félszigeten is. Ezek a kutatások megerősítik azt az elméletet, amely szerint az iszapvulkán olaj- és gázlelőhelyet jelez.

A Tour agaj vulkán

A Touragaj Azerbajdzsán egyik legnagyobb iszapvulkánja. Délkelet-Kabrisztan közepén fekszik. Csúcsán több mint 500 méter átmérőjű kráter van. A vulkán csonka kúpján mély ba- sadékok vannait, amelyek sugarasan haladnak lefelé a csúcstól a hegy lábáig. Egyik-másik ilyen hasadék 40—50 méter mélységet is elér. 1 '

A vulkán 1947-ben egy éjszaka tört ki. Az umbaki olajmunkások szerint a kabrisztani legelők hatalmas térségét nappali fénynyel világította be. Először földalatti robaj hallatszott, majd bekövetkezett a kitörés. Fekete iszap-, majd lángoszlopok csaptak a magasba. A lángosz’.op legalább félkilométernyi magasságú volt. Körülbelül félóráig tartotta ezt a magasságot a láng- oszlop, amely 100 km. körzetben jól látható volt. Megközelítően pontos számítások szerint a kitörés során felszínre jutott vulkánikus termékek súlya elérte a

80.000 tonnát.

A málladékban sok olajjal átitatott homokkődarabot találtak.

UTAZÁS SZLOVÁKIÁBAN

Kora hajnalban hagytuk el Bratislavát. A gépkocsiból hátratekintve sokáig gyönyörködtem a téli napfelkelte csodálatos szépségében. A Duna jégtáblákat forgató vize füstölgött, s a hatalmas híd bíborfényben ragyogott. Azután az út északkelet felé kanyarodott és eltűnt előlem a csodálatos látvány, csak a gyárkémények és az új épülettömbök körvonalai rajzolódtak egyre homályosabban a felhős égre.

Velky Biel kis falu Bratislava közelében. Éppen a városnak ez a közelsége okozta, hogy a falubeliek közül igen sokan otthagyták az eke- szarvát és a bratislavai üzemekbe mentek dolgozni. Az otthonmaradtak közül hat család három évvel ezelőtt termelőszövetkezetet alakított. Kicsi volt a szövetkezet és a hat családnak sok-sok nehézséggel kellett megküzdenie, de diadalmaskodtak. Ma már a faluban mindössze négy család folytat egyéni gazdálkodást és azok is hamarosan belépnek a termelőszövetkezetbe. Legalábbis így vélekednek a termelőszövetkezet tagjai, akik már három éve őrzik azt a vörös selyemzászlót, amely a termelőszövetkezetet, mint Szlovákia első termelőszövetkezetét megilleti. A

Csehszlovák Köztársaságban a harmadik helyet tartják a termelőszövetkezetek között.

Horváth Lajos, a termelőszövetkezet zootech- nikusa büszkén mutatja a selyemzászlót. Jogos is büszkesége, mert a termelőszövetkezet állattenyésztési tanyagazdaságát neki köszönheti. — Horváth Lajos még évekkel ezelőtt elhagyta faluját és az egyik bratislavai gyárban dolgozott. Szülőfaluja, a föld és az állatok szeretete azonban mindig húzta vissza a falusiak közé. Végülis otthagyta a gyárat, zootechnikai tanfolyamon vett részt és aztán visszatért szülőfalujába. Amikor megkezdte munkáját, a termelőszövetkezetben csak egy-két árva tehén és ló ődöngött. Ma már korszerű istállók és ólak sorakoznak egymás mellett.

— Még sók minden hiányzik, — mondja Horváth Lajos, de hangjából bizakodás csendül ki. — Tavaly még egyetlen valamirevaló gazdasági épületünk sem volt és máris mennyi mindent felépítettünk... Ősszel látogasson meg bennünket az elvtárs, majd meglátja, akkorára hová fejlődünk!..,

EGYSZER PAVLIK magúval vitte Kolykdt a folyóra halászni De ezen a napon nem volt szerencséjük. A halak egyáltalán nem haraptak. Hazafelé menet betértek a kolhoz veteményeskertjébe és degeszre tömték zsebeiket uborkával. A kolhoz csősze észrevette őket és sípjába fújt A gyerekek futásnak eredtek. Pavlik- nak közben eszébe jutott: kikaphat üzért, hogy idegen veteményeskertben csavargóit és a maga uborkáit odaadta Kotykdnak.

Kotyka nagy örömmel ment haza. — Anyukám, hoztam neked uborkát !

Anyukája észrevette, hogy Kotykdnak tele a zsebe, még az ingébe is uborkát rakott és a kezében is két hatalmas uborka.

— Hol szedted1 — kérdezte tőle.

— A veteményeskertben.

— Milyen veteménye3kertbenT

— Ott a folyónál. A kolhozéban.

— Ki engedte meg neked?

.— Senki. Magam szedtem.

— Szóval: loptad.

— Nem, nem loptam, csak úgy.. Pavlik szedett, nekem talán nem szabadi Fogtam magam, én is szedtem

Kotyka kezdte kirakni az uborkát a zsebeiből.

— Várj csak, várj, lei ne rakd! •—• mondta anyukája.

— Miértf

— Azonnal vidd vissza!

— Hová vigyem visszaT Az ágyas-- ban nőttek, onnan téptem le, most már úgysem nőnek tovább.

— Nem baj, visszaviszed és leteszed arra az ágyasra, ahonnan lelépted,

■— Inkább kidobom.

— Még csak az hiányzik! Nem te ültetted, nem is te nevelted, nincs jogod kidobni sem.

Kotyka sírva fakadt.

— Csősz is van ott.., Fütyüli, de mi elszaladtunk .,.

. — Látod, látod, mit csináltok? És ha elfogott volna benneteket?

— Nem tud elfogni, nagyon öreg >nár.

— Nem szégyeled magad! - mondc/lz ubúTka

ta anyukája. — Hiszen az apóka felel az uborkáért. Ha megtudják, hogy elveszett, azt mondják, hogy ö a hibás. Az jó lesz?

Anyuka visszadugdosta Kotyka zsebébe az uborkákat. Kotyka sírt és kiabált:

— Nem megyek vissza! Fegyvere is van az apónak. Rám lő és megöl.

— Hát csak lőjjön. Inkább ne legyen fiam, minthogy tolvaj legyen.

— Gyere te is velem, anyuka. Sötét van, félek.

■— Uborkát csenni nem féltél!

Anyuka Kotyka kezébe tette a két uborkát, ami már nem fért a zsebébe és kivezette az ajtó elé.

— Vagy visszaviszed az uborkát, vagy örökre elmégy a háztól. Nem vagy többé a fiam!

Kotyka megfordult és lassan-lassan megindult lefelé az utcán. Slár egészen besötétedett.

,,Bedobom ide az árokba, s azt mondom, hogy visszavittem“ — határozta el Kotyka és óvatosan körülnézett. — „Nem, mégis csak visz- szaviszem. Még valaki meglátja és kikap miattam az apóka."

Kotyka sírva ment végig áz utcán- Nagyon félt.

— Pariiknak jó — gondolta Kotyka, — odaadta nekem a maga uborkáit és most otthon ül. Neki nem kell félnie.

Kotyka már kiért a faluból s a mezőn baktatott. Köröskörül egy lélek se. A félelemtől azt sem tudta, hogyan jutott el a véleményeskerlig. Megállt a kunyhó mellett, egyro hangosabban és hangosabban sírt. A csősz meghallotta és odament hozzá.

— Miért sírsz? — kérdezte.

— Visszahoztam az uborkát, apóka.

— Miféle uborkát?

— Amit Pavlikkal együtt szedtünk. Anyukám azt mondta, hogy hozzam vissza.

— Hát így áll a dolog — csodálkozott a csősz. — Tehát nektek fü tyűltem. Mégis csak loptátok az uborkát? Nem szép dolog.

— Pavlik szedett, hát én is szedtem. Aztán ideadta nekem az övét is.

— Te ne Pariikról vegyél példát, neked is lehetne már ennyi eszed. Többet ne tegyél ilyent. Add ide az uborkát és menj szépen haza.

Kotyka kiszedegette az uborkát a zsebeiből és letette az ágyásra.

— No mind itt van? — kérdezte az

ÖT.

— Mind.,. Nem, mégse... egy hiányzik — felelt Kotyka és megint sírva fakadt.

— Miért hiányzik, hol van?

— Én... én egy uborkát megettem, apóka... most mi lesz?

— Hogy most mi lesz? Semmi sem lesz. Ha megetted, hát megetted. Váljék egészségedre.

— És magának, apóka, nem lesz semmi baja amiatt, hogy elveszett egy uborka?

— No, nézd csak — mosolyodon el az apó. — Nem, egy uborka miatt semmi bajom sem lesz. Ha a többit nem hoztad volna vissza, akkor igen, de így nem.

Kotyka szaladt haza. Egyszerre csak megállt, s messziről visszakiáltott:

—■ A-pó, apó!

— Na, mi kell még?

— Apó, az az egy uborka, amit megettem .. . azt hogy számítsuk, loptam-e, vagy nem?

— Hm, —; mondta az öreg. — Hát ez kemény dió! No, de jól van, mondjuk, hogy nem loptad.

— Hát akkor?

— Gondold azt, hogy neked ajándékoztam.

— Köszönöm szépen apóka! Most már szaladok.

— Eridj, eridj, fiacskám.

Kotyka lélekszakadva futott át a

mezőn, az árkon, a patak kis lüdján, de a falun át már lépésben ment hazafelé. De könnyű is volt a szíve!

Kép ek a Smv jetit nié h o /

Ukrajnában most zajlanak 1c a kultúrversenyck. Kievben a színházak nem tudják befogadni a nagyszámú közönséget. A kicvl televíziós központ a város lakosságának kívánságára televízióra vette fel az összes műsorszámokat. — A képen szovjet dolgozók az opera- és balettszínház műsorát nézik a televíziós rádióm

F. Edelstein professzor, a moszkvai K. A. Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia tanára kezdeményezésére a szovjet mezőgazdasági gépgyártási tudományos kutatóintézet zöldségvetőgépet szerkesztett. A vetőgépen, amelyet a traktorhoz kapcsolnak, papírszalagokat helyeznek el. A szalag, amelyet egyenletes távolságra átlyukaszt a gép, pontosan Idomul a föld felszínéhez. Minden nyílásba magvak kerülnek. Ezután a szalagot földdel szórják be* A szalag alatt felgyülemlő nedvesség és hő kedvezően bat a zöldségmagvak fejlődésére. Gyomnövények nem nőnek fel levegő és fény nélkül és természetesen utánvetésre nincs szükség. — A képen: a kétsoros felfüggesztett vetőgép kipróbálása.

A Moldvai SZSZK a Szovjetunió egyik legnagyobb kertészeti területe, több mint 35 ezer hektár területen folyik kertészeti gazdálkodás. A köztársaság kolhozai és szovhozai minden ősszel bőséges gyümölcstermést gyűjtenek be. Moldávia kertjeiben mindjobban gépesítik a munkát. A moldáviai »Lenin«-kolhozban (Szlo- bodzejszki kerület) 800 hektár területű kert van.

A képen; A »Lenin«-kolhoz gyümölcsösének permetezései -OKSZ—l«-típusű permetczőkészülékkel,