Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-17 / 91. szám
EGY PROPAGANDISTA MUNKÁJA KECSKEMÉT IV. kerületi alapszervezet párttörténet I. évfolyamának kollektívája lapunk március 2-i számában »Politikai képzésünket fokozzuk« címmel versenyvállalást tett közzé, amelyben tanulmányi versenyre hívta a III. kerület alapszervezete párttörténet I. évfolyamának hallgatóit. — Nem volt könnyű elérni, hogy szemináriumunk hallgatói idáig fejlődtek — kezdi a beszélgetést Sándor Imre elvtárs propagandista. — Propagandistának lenni — felelősségteljes, komoly és megtisztelő feladat, főképp áll ez a párttörténet oktatóira. — Ennek az oktatási évnek legfőbb eredményét abban látom, hogy a szeminárium hallgatói önmaguktól jöttek rá és érzik a tanulás szükségességét. Szívesen járnak az egyes foglalkozásokra és ritka eset az, hogy ne lennének komoly viták. Hogyan érte el hallgatóinak jelenlegi szép eredményeit Sándor elvtárs? — A legtöbb segítséget — mondja — a »Propagandista« című folyóirat nyújtotta a munkámban. Móds&ertani segítsége és útmutatásai a szépirodalom eredményes felhasználásában a párttörténet tanítása során számomra igen éltékesek. Nem kisebb segítséget nyújtottak az egyes propagandista konferenciák Is. Bevallom, hogy az év elején egyszer-kétszer nem a legjobban felkészülve mentem el a konferenciára. De amit otthon nem vettem át alaposan, azt együttesen sikerült tisztáznom a konferencia hallgatóival. Ez az sgy-két eset meggyőzött arról, hogy szemináriumaim csak akkor lehetnek jók, ha a konferenciára rendszeresen felkészülök. SÁNDOR ELVTÁRS elmondotta, hogy hallgatói helytelen kiválogatása miatt az oktatási év kezdetén legtöbbször elhúzódtak az egyes foglalkozások, mert csak az idegen szavak megmagyarázásával minden kedden közel félóra telt el. De ez az idő nem veszett kárba. Bevezette a térkép használatát. Arra törekedett, hogy minél több szemléltető eszközzel tegye még érthetőbbé a tanultakat. A párttörténet V— VI—VII. fejezeténél egész kis földrajzórákat tartottak. — Pár ízben sikerült megoldanom a diapozitív vetítést is. Mondhatom, hogy az így ismertetett részek maradtak meg legvilágosabban az elvtársakban. Többször javasoltam, hogy a párttörténet egyes fejezeteivel kapcsolatban rendszeresítsünk filmvetítést. Ebben az évben már ez is segít oktatási munkámban. Sándor elvtárs szemináriuma már eddig több filmet nézett meg együtt. A filmeket pedig a következő szemináriumokon megvitatják. Változtatott a bevezető előadások megtartásának módján is. Régebben egy fejezetet egyszerre ismertetett a hallgatókkal. Ez a módszer nem vált be. Most minden heti anyag egy-két, legfeljebb három fő kérdését magyarázza meg a hallgatóknak. A szeminárium hallgatói elmondták, hogy ez a módszer jó és kérték, hogy a jövőben is A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztálya mozgalmat indított Katona József emlékének ápolására. Tegnap délután, a nagy drámaíró halála évfordulóján bensőséges koszorú- zási ünnepséget rendezett a városi tanács és a Katona József nevét viselő intézmények (színház, fiúgimnázium, múzeum és írócsoport) részvételével. A színház és a fiúgimnázium népes küldöttségén kívül megjelentek a megyei és a városi pártbizottság, a megyei könyvtár, a múzeum, az írócsoport és ilyen formában ismertesse a soronlévő tananyagot; — Ilyen módszerrel értem el, hogy hallgatóim most az ismétlések kezdetén eredményesen számolnak be a párttörténet egyes fejezeteiről. Számomra komoly tanulságot jelent az 1953 —54-es oktatási cv. Megtanított arra, hogy a jövőre milyen követelményt állítsak magam és hallgatóim elé. Terve, hogy a jövő oktatási évben többet fog foglakozni hallgatóival, egyénileg is, mert az a tapasztalata, hogy a szeminárium elvtársias légkörét ez nagyban segít kialakítani. Végezetül szükségesnek tartom, hogy a városi pártbizottság az új oktatási évben több ellenőrzéssel, módszertani segítséggel és a rendszeres tapasztalatcserék bevezetésével segítse elő a propagandisták eredményesebb munkáját, a városi MSZT képviselői. A koszorúzás előtt Kiss István tanár ismertette a nagy író életművét és rámutatott a helyi és haladó hagyományok nagy fontosságára, majd Paál László színművész Tiborc panaszát adta elő. Kovács Péter gimnáziumi tanuló arról beszélt, hogy mire kötelezi városunk ifjúságát Katona József emléke. Utána a színház művészeinek, a fiúgimnázium tanulóinak, a városi tanács és az Ismeretterjesztő Társulat küldöttsége koszorút helyezett a nagy drámaíró szobrára, BUKAREST (AGERPRE3S). A Román Munkáspárt Központi Bizottsága május 1-e alkalmából felhívással fordult a Román Népköztársaság dolgozó népéhez. A központi bizottság felhívja a városok és a falvak dolgozóit, hogy lelkesen vegyenek részt a népgazdaság fejlesztéséért, a nép anyagi és kulturális életszínvonalának emeléséért folytatott harcban és minden erejükkel, képességükkel es alkotó kezdeményezésükkel törekedjenek ezeknek a célkitűzéseknek megvalósítására. * NEW YORK. Az amerikai igazságügy minisztérium letar- tóztatási parancsot adott ki Morris J. Angel, az Amerikai Szőrme- és Bőripari Munkások Szakszervezete egyik washingtoni szervezetének vezetője ellen. Az angol születésű, harcos szak- szervezeti vezetőt, aki 1928 óta amerikai lakos, ki akarják utasítani az országból, mert az igazságügy miniszter szerint ► a kommunista párt tevékeny tagja«. Megkoszorúzták Katona József szobrát A TÚZÉP-telepektől tároleső községekben tüzelő- és építőanyaglerakatohnt nyitnak a föUlművesszövetkesetek A múlt év elején csak néhány földművesszövetkezet árusított tüzelőt és építőanyagot, A dolgozó paraszt oknak hosszú órákig kellett szekerezniök, hogy a házuk tatarozásához, vagy a gazdasági épületekhez szükséges építőanyagokat hazaszállíthassák. A kormányprogramm elhangzása után a múlt év végére már százötvenöt föid- művesszövet'kezet nyitott tüzelő- és építőanyaglerakatot, elsősorban a TÜZÉP-telepektől távol- eső községekben. Az idén tervbevett újabb 140 lerakat közül százöt máris megkezdte az árusítást. (MTI) Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága első titkárának MOSZKVA. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége forró üdvöz-> letet küldi Önnek, Hruscsov elvtárs, 60. születésnapja alkalmából. A magyar kommunisták, az egész magyar nép tisztelettel es nagy megbecsüléssel tekint az ön sok évtizedes tevékenységére, amelyet Lenin ügyének áldozatkész szolgálatában, Sztálin harcostársaként a Szovjetunió Kommunista Pártjának soraiban kifejtett. Üdvözöljük Ónt, mint ennek a pártnak, a világ kommunista és munkáspártjai példaképének egyik kiváló szervezőjét és vezetőjét, a kommunizmus építésének fáradhatatlan munkását, aki mindig állhatatosan harcolt a párt és a nép ellenségeivel szemben, szüntelenül fáradozott a béke es a népek barátságának megszilár-t dításáért. Teljes szívünkből kívánjuk, hogy Oh, Hruscsov elvtárs, még sokáig éljen erőben, egészségben s még hosszú évekig folytat-* hassa alkotó munkáját a kommunista párt, a szovjet nép és a* egész világ dolgozói javára a tartós béke, a népek szabadsága é* boldogsága érdekében. A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE. Heves harcok Dien Bien Phu belső védelmi övezetének területén PÁRIZS (MTI) Az indokínai francia főparancsnokság szaigo- ni szóvivője csütörtökön este kénytelen volt elismerni, hogy 36 órás küzdelem után a néphadsereg rohamosztagainak sikerült megvetniük lábukat a franciák által kétségbeesetten védett Dien Bien Phu táboreröd legfontosabb repülőtere . kifutópályájának északi részén, mely alig 700 méternyire van a franciák központi parancsnokságának székhelyétől. Párizsba érkezett hírügynökségi jelentések szerint az ostromlók a csütörtökre virradó éjjel íutóárkokkal köze, iítették meg a repülőteret és egyes fontos részeit sikerült aknákkal felrobbantaniok. A francia' főparancsnokság szóvivője azt sem hallgathatta el, hogy a néphadsereg roham- osztagai az éj leple alatt, e-g.vio mélyebben építik be futóárokrendszerüket a franciák, védelmi berendezései közé és ilytnódon veszélyeztetik az egész védőim) rendszer keleti és nyugati öve, zete közötti belső összeköttet«» fenntartását. (MTI) Rövid külföldi hírek cÆ jdtskj Részlel T. Leonova elbeszéléséből SOKÁIG ELKERÜLTE AZ ÁLOM. Hallgatta, milyen panaszosan susog a nyárfa az ablak előtt és milyen egyhangúan szemerkél az eső. Férjére gondolt. Ha valami baj érte volna, már itt lenne az értesítés. Nem, semmi különös nem történt vele. Csak egyszerűen nem ír. Egyszer már előfordult ez. Akkor a kerületben, ahol dolgozott, tífuszjárvány tört ki. De, mégha járvány is van, ez a hallgatás akkor is indokolatlan. Hiszen meddig tart egy pársoros levelet megírni? Három, legfeljebb öt percig. Mivel is tudná megmagyarázni ezt a mostani hallgatását? Oh, milyen szörnyű ember. Miért nősült meg, ha nem érdekli, mi van feleségével, gyerekeivel, ha minden percét orvosi hivatásának szenteli. Egyáltalán szerette-e valaha őt ez az ember? Sohasem veszi észre, milyen ruha van rajta, nem érdekli csinos-e ! ; ; Mindegy, most már .késő, ha megjön a levél, felbontatlanul visszaküldi és elutazik anyjához Szmolenszkbe. Mit ér az, hogy férje becsületes, önzetlen ember, kiváló orvos, ha nem törődik családjával. Valentyina elszunnyadt, majd újra felriadt és gondolatban megfogalmazott egy rövid, szigorú levelet, amelyben közli, hogy elválik tőle. Érdekes lenno tudni, vájjon mit érez majd akkor a férje? Erre a gondolatra hirtelen egy régi kép jelent meg előtte, egy hideg, őszi éjszaka. Akkor is ugyanilyen unalmas, aprószemű eső esett. Valentyina mozdulatlanul feküdt az ágyon. Sovánv keze a fehér lepedőn még sárgábbnak tűnt. Szerette volna elrejteni, de meg sem tudta mozdítani. Csodálkozva szólította férjét; »Vologya! Milyen különös, nem tudom felemelni a kezemet.« Az ablak felől akkor különös, zokogó hangot hallott. »Vologya!« — hívta. De férje nem jött azonnal. Később leült az ágya mellé és szótlanul az asz- szony kezére szorította homlo- "kát. Mindkét szülése nehéz volt. Éjjel-nappal, bármikor nyitotta is ki a szemét, férje fehér, magas alakját mindig ott látta az ablaknál. Köpenye hátul nyitva volt és gyűrött ingéből kilátszott egy vékony kis csík. Vájjon, csakugyan sírt akkor a férje, vagy csak ő hallucinált? Valentyina ezen sokáig elgondolkozott most. Reggelfelé elnyomta az álom és álmában férjét látta. Kezében tartotta Valentyina levelét. Az arca olyan volt, mint mindig; jóságos, kedves, csak a hangja volt idegen, kemény: »Nos, ez a te dolgod. Ha el akarsz válni, hát legyen. De akkor minek hívtál engem ide?« Valentyina, felzokogott a szívtelen szavak hallatára. ÁLMÁBAN ÜGY ÉREZTE, hogy hangosan sír, fojtogatják a könnyek. Mikor felébredt, csodálkozott, hogy párnája száraz és szeme is alig nedves. Másnap minden felingerelte, semmihez sem volt kedve. A gyerekekhez is türelmetlen volt. Mindjárt meglegyintetté őket a legkisebb csíhyteVésért is. A gyerekek sírni kezdtek. Erre ő maga is majdnem sírvafakadt; — Hagyjátok már abba! — szólt rájuk. — Uram, teremtőm, hogy unom ezt az örökös böm- bölést! Galka odament hozzá, ráemelte nagy szemét, szempilláján egy könnycsepp ragyogott és bizalmatlanul, szipogó hangon kérdezte: — Mama... engem is unsz? Valentyina félrefordult, hogy elrejtse mosolyát. Délben egy idegen asszony jött hozzájuk. Gyapjúkendő és vattás kabát volt rajta. Egy kis zsákot és két tejeskannát állított a küszöbre, aztán megkérdezte: — Itt lakik Nyefjodov doktor? — Igen... Csak most nincs itthon. Áthelyezték egy másik kerületbe. — Óh, milyen kár! ön a felesége? Nem emlékszik rám? — Nem — felelte Valentyina. — Én annak a kislánynak vagyok az édesanyja, akinek tavaly az életét mentette meg a doktor... Már minden orvos lemondott róla, amikor idehoztam. A gyerek egészen kék volt, karja, lába jéghideg... Negyven kilométerre lakunk innen. — Igen, már emlékszem. Óljának hívják a kislányt, úgy-e? Hogy van? Egészséges? — kérdezte Valentyina. — Egészséges. Második osztályba jár. El sem tudom mondani, kedvesem, milyen hálásak vagyunk férjemmel együtt. Éjszakákon ét virrasztóit melletta a doktor, engem meg Szidott.., Aranyat ér az ilyen ember! Akkor semmivel sem tudtam hálámat kifejezni, de most... Vegye el kérem. Jómódban élünk, saját tehenünk van... AZ ASSZONY GYORSAN kihúzott a kabátja alól egy kis zacskó pénzt és letette az asztalra. Valentyina kiegyenesedett. Haragosan összeráncolt szemöldökkel szóit az asszonyra. — Hogy képzeli ezt? Vegye el rögtön. Nyefjodov doktor nagyon megharagudna magára ezért. — Miért haragudna meg? Nem akarok én semmi rosszat. Tudom, hogy a doktor nem szökött elfogadni semmit, de én ezt egész lelkemből... Ha ő nem fogadja el, akkor legalább maga, kedvesem... — Nem, nem! Szó sem lehet róla! —- Bocsásson meg ha... Van, aki elfogadja. Csupán meg akartam köszönni, hiszen édesgyermekem. .. Valentyina látta az asszony zavarát és mosolyogva mondta: — Én megértem, hogy drága a kislánya élete, de a pénz igazán felesleges... — Nem is tudtam, hogy gyerekei vannak. Legalább nekik hoztam volna valamit. Az asszony sűrű bocsánatkérések közepette fogta a kannákat és elment. Estefelé becsengetett a postásnő. Valentyina hitetlenkedve meredt rá. — Ilyen későn? — kérdezte, hogy leplezze furcsa viselkedését. Mohó szemekkel nézte a táskát, amelyben a postásnő kotorászott. »No, most mindjárt azt mondja, hogy tévedés, nincs levél,..« — Hát persze, hogy ilyen későn, hiszen napjában háromszor járjuk Végig a körzetet, — mondta szigorúan a postásnő, aztán kivett egy levelet, meg egy pénzesutalványt. Valentyina elsápadt, amikor meglátta a borítékot. Vlagyimir írt. Persze, hiszen rajta kívül senkinek sincs ilyen kézírása. Milyen bolondos, hegyes betűk... GYORSAN FELTÉPTE a borítékot és lázasan olvasni kezdett. Még hajthatatlan és szigorú akart lenni, de szemel nem engedelmeskedtek, meleg fény költözött beléjük, s falták, falták a sorokat. A levélben férja azt írta, hogy egy másik levelet és pénzt adott át valamilyen Pozumentscsikov- nak, akivel a vonaton ismerkedett meg. »Gondoltam, így gyorsabban . megkapod...« Keresse fel ezt a Pozumentscsikovot, kérje el a küldeményt és vásároljon egy ezüstrókát, amelyik »neked Valjoska olyan jól áll«. Fizetésről, lakásáról és arról, hogy miként él, egy szót sem írt, csak arról, mennyire hiányzik neki, mennyire szeretné már látni. »Valjosa, nagyon várlak, azonnal írj, mikor utazol...? Valjosa, kedvesem, egy napot se késlekedj, alig várom, hogy újra lássalak...« Még valami utóirat is volt. »Add át üdvözletemet Androno- Vának. Nem _ volna kedve idejönni? Nagy szükségünk van asszisztensnőkre és ő ragyogóan dolgozik.« Valentyina hátradőlt székében, lehunyta szemét és elképzelte, hogyan ü*ta férje a levelet. Bizonyára késő este. A szoba hideg, mert ő vagy elfelejtette, vagy szégyelte kérni, hogy fűtsenek be. Az asztalon fekszik sztetoszkópja. Biztos, mindig hideg vacsorát eszik, s nincs mellette senki, aki gondot viseljen rá... Valentyina nagyot sóhajtott és elfelejtve mindent, ami két hónapja gyötörte, érezte, hogy a társa iránti szeretet és gyengédség .'fórró érzése tölti meg leikét.
