Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

BÂCS-KISKUN MEGYÉBŐL kerültem a debreceni erdőgaz­dasági technikumba. Az általá­nos iskola elvégzése után én is éppen úgy gondolkoztam a to­vábbtanulás lehetőségein, mint most ti, kedves VIII-ik osztá­lyos pajtások. Mert bizony ne­héz választani, amikor annyi le­hetőség és oly szép jövő ál! előttünk. Az erdész-pályát választottam ■— és most látom, hogy jól vá­lasztottam. Szebb pályát el sem tudok képzelni. Az azonban biztos, hogy erős akaratú em­bernek való, mert minden szép­sége mellett ne-héz az erdész munkája. Azt akarjuk, hogy meglévő erdőink még nagyoo- bak legyenek és Alföldünket is minél több erdő, erdősáv, liget tarkítsa. Erre a szép és fontos természetátalakító feladatra ké­szít elő bennünket a debreceni erdőgazdasági technikum. A SOK SZÉP szaktárgy és a közismereti tárgyak elméleti el­sajátítása mellett gyakorlati ok­tatásban is résztveszünk. Ilyen­kor a Blikkben, a Mátrában, vagy a zempléni hegységben végzünk gyakorlati munkát: er­dőtelepítést, erdőápolást, faki­termelést, közelítést stb. E tanév őszén egy hónapig voltunk a sátoraljaújhelyi erdő­gazdaságban, ahol a motorfű­résszel való fadöntéstől a vas­úti szállításig mindenfajta mun­kában résztvettünk. Sok tapasz­talattal megerősödve, gyarapod­va, szép keresettel a zsebünk­ben, vidáman jöttünk vissza az iskolába, hogy új erővel fog­junk neki a tanulásnak. A diákotthonban nemcsak ta­nulunk, hanem kellemesen tölt­jük el, otthonos környezetben a pihenésre szánt időt. Minden héten filmelőadásokon veszünk részt. Jól felszerelt könyvtárunk sok értékes olvasnivalót bizto­sít számunkra. Ezenkívül jut idő a legkedveltebb sportokra is. KEDVES PAJTASOK! Ha részt akartok vállalni az erdé­szek előtt álló nagy és szép fel­adatok végrehajtásában, jelent­kezzetek továbbtanulásra a deb­receni erdőgazdasági technikum­ba, ahol szeretettél várunk ben­neteket. Gácsi József II. éves erdésztechnikus. A KONZERYEK HAZÁJÁBAN Méltán lehet így ne­vezni a Kecskeméti Ki­nizsi Konzervgyárat, Jól felszerelt konzerv-, tészta-, szárító- és sa­vanyító üzemmel ren­delkezik. Sokan fo­gyasztják az ország­ban, de külföldön is a Kinizsi Konzervgyár készítményeit. Évente többmiüió forint érté­kű konzerv hagyja el az üzem területét. A gyár felkészült, hogy az idén az eddi­ginél több konzerv -gyártásával a dolgozók igényeinek fokozottabb kielégítését szolgálja. Különösen emelkedik a íőzelékkonzervek, a pa­radicsomsűrítmények s a gyümölcskonzervek gyártása. A terv sze­rint főzelékkonzervek- foől majdnem hatmillió forinttal több értékűt készítenek az idén, mint tavaly. A nagyobb termelés­re úgy is felkészültek, hogy sokkal szélesebb kapcsolatot építettek ki a kertészkedő, zöld­ségtermelő termelőszö­vetkezetekkel és egyé­nileg dolgozó parasz­tokkal. Többszáz ter­melési szerződést kö­töttek. A szerződéskö­tési kedvet fokozták a nagyobb kedvezmé­nyek. Paradicsomból a tavalyi 2951 hold he­lyett 3454 holdra, bor­sóból 1033 hold helyett 1301, babbóL 256 hold helyett 373 holdra, uborkából 197 hóid he­lyett 310 holdra, pap­rikából 34 hold helyett 96 holdra szerződött az üzem. A lászlófaivi Úttörő termelőszövet­kezet 6 hold zöldségfé­lére szerződött. Tavaly a leszállított 53 mázsa paradicsom után 2357 forintot kapott a ter­melőszövetkezet. Az űr­ré ti Béke 113 mázsa paradicsomot adott át az üzemnek az elmúlt évben. 5578 forintot kaptak érte a tagok. Az idén ismét 2 holdra szerződött a szövetke­zet. Ezenkívül még szá­mos termelőszövetkezet kötött szerződést az üzemmel. Hasonlóan az egyéni dolgozó pa­rasztok közül is töb­ben emelték a tavalyi­hoz képest a szerződött területet. Az üzem dolgozói lel­kes vállalásokat tettek a kongresszus tisztele­tére. A bádogosüzem dolgozói elhatározták, hogy saját munkájuk elvégzése mellett peí­róleumoskannákat, olajzókat és tésztasze­dőket készítenek 10.503 forint értékben. — Vál­lalásunkat a jövő hét végére teljesítjük — mondja Gór István csoportvezető és az egymás után sorakozó 5 literes, szürkére fes­tett kannákra mutat, — Vállaltunk permete­zőgépjavítást is. A Bor­forgalmi Vállalat ígért is 10 darab permetező­gépet javításra, de még nem kaptuk meg, A kongresszusi mun­ka verseny en belül tisz­tasági mozgalom is in­dult a gyárban, amely­nek máris jelentős eredményei vannak. Az üzemrészek dolgozói társadalmi munkában meszelték a helyisége­ket, takarították az ud­vart. Parkosítottak is. Ha a tervteljesftést nézzük, bizony úgy fest, hogy a konzerv- és a tésztaüzem elma­radt, a szárító és a sa- vanyítóüzem pedig élenjár a teljesítésben. — Pedig szorgalmas emberek dolgoznak ott is — hangoztatja Nem­csók Piroska termelési felelős. — Nemcsak az ő hibájuk volt az el­maradás. Hibát köve­tett el az üzem veze­tősége, de az élelme­zésügyi minisztérium is, meri a tésztagyár­táshoz szükséges lisztet csak az elmúlt hónap végén kaptuk meg és néhány nap alatt nem lehetett pótolni az el­maradást. . A rendkívüli időjá­rás miatt a tavaszi idény később kezdődik az üzemben. Április 20-ára várnak nagyobb mennyiségű parajt fel­dolgozásra. A »SDenót- szezon-« után pedig a borsókonzervek készí­tése ad majd elegendő munkát a gyár dolgo­zóinak. DCépek a Szúüjetiuiiábél A moszkvai kísérleti műbörgyárban műperzsát gyártanak,; Különlegesen megmunkált viszkoza-rostból készítik az anyagot. — A képen az új gép munkában. A szovjet tudósok segítik a kolhozparasztokat a bó termés eléréséhez. Az intézetek tudományos munkatársai új szárazság-» és fagyálló, bőtermésű növényfajtákat termesztenek ki. A »T. D. Liszenko« magnemesítö genetikai intézet (Ogyessza) már számos bőtermésű, új búza, árpa, takarmányfű és egyéb növényfajtákat termesztett ki és adott át a kolhoztermeiésnek. A képen; A. Gyempovszkij tudományos munkatárs és A. Ián- csevszkaja munkásnő az őszibúza kísérleti vetését vizsgálja. JU armincliárom éve orvos, az eltelt időből harminckét éve gyógyítja Vaskúton a betegeket a doktor bácsi: dr. Szlávikovács Márton. Egy új generáció nőtt fel a szemei előtt, hagymamák, mamák és unokák betegágyainál állott a doktor bácsi, aki elmaradhatatlan táská­jával és kerékpárjával még ma is fürgén rójja a község utcáit. Oszbevegyült haj­fürtjei meghazudtolják egyenes testtai tu­sát, jóságos tekintete, így beszélgetés közben is, mintha egy beteg számára akarnanak bizakodást sugározni. An­nak idején mehetett volna városba, szép cirádás réztáblát helyezhetett volna egy nagyvárosi ház kapualjába, de a falui választotta, a falut, melynek dolgozó népet rajongásig szerette, akiknek sorai­ból küzdötte fel magát harminchárom év előtt, hogy elesettségükben ne csak orvosuk, de támaszuk, vigasztalójuk lé­nyén, A doktor bácsi a maga egyszerűségé­ben az az ember, aki előtt nemcsak minden ajtó feltárul, de akinek ajtaját soha nem találta még senki sem zárva, akinek házában szíves megértésre talál a beteg éppenúgy, mint a támaszra, a vigaszra váró. Pedig a doktor bácsi na­gyon elfoglalt ember. Reggel hét óra­kor már otl ül rendelőjében és sorban fogadja betegeit. Tíz óra után már be­tegeit látogatja. Alig fogyasztotta el ebédjét, már újból fehér köpenyét ölti magára, hogy megkezdje délutáni ren­delését. A délután a késő esti órák­ba szökik, mikor végez a községben, jól tudja, mennyi bizakodás, mennyi re­mény fakad látogatásaitól, hány nyu­godt álom fakad a doktor vigaszt, gyó­gyulást jelentő szavaiból. — Itt születtem az egyik szomszédos községben, Bátmonostoron. Földtúró, szegény ember volt az apám, mint any- nyi más ember a kutaspusztai földesúr jó másfélezerholdas birtokának ár­nyékában. Még mint fiaial gyerek fel­ismertem a szegény ember magáraha- gyottságát, támasznélküliségét. Ha egy házba beszököti a be teásé a. nemcsak À DOKTOR BÁCSI hogy orvosra, de patikaszerre sem tel­lett. A betegség kétségbeesést szült. Ek­kor határoztam el, én bizony orvos le­szek. Orvos, aki gyógyítója, vigasztaló­ja, támasza lesz azoknak, akiknek magukrahagyottsága, megalázása em­beri mivoltuknak. — Tudja mi volt a helyzete a múltban egy falusi orvosnak, mennyi meg- nem értéssel kellett megküzdenie? A múltban a falusi orvos táblája csak amolyan cégérnek kellett, hogy illeté­kesek a maguk megnyugtatására sta­tisztikai adatokkal kérkedhessenek, mennyit is tettek az egészségügy vé­delmére. Közben százával pusztultak az egészségtelen falusi házakban, a túlzsú­folt cselédlakásokban az Alföld legve­szedelmesebb népbetegségének, a tu­berkulózisnak áldozatai. Az orvos egész­ségügyi ellenőrzése is csak akkor volt fontos, mikor céljaikat kellett, hogy szolgálja. Választások idején az ellen ■ zeki szavazópolgárok megfélemlítésére. De hogy az orvos igazi hivatását be is teríthesse, az nem volt fontos. Mit ért az, ka az orvos megállapította a betegsé­get, gyógyszert is írt, ha nem tellett pénz annak a városban való elkészítte­tésére, mert a községek egész sorában nem volt gyógyszertár. A doktor bácsi ideje nagyon drága. Féltjük is a perceket, melyeket elrabo­lunk tőle. Szeretném azonban, ha a múlt diagnózisa helyett a falusi orvos mai hivatásáról beszélne. De lá­tom, nagyon elmerül gondolataiban, ta­lán éppen egyik betegének állapota fe­lett töpreng, akihez éppen ezekben a percekben szeretett volna ellátogatni és amitől most megfosztom. Aztán még valami. Nem holmi nyilatkozatot sze­retnék, hanem a falusi orvos minden­napi életének, nemes emberi hivatásá­nak apró képeiből megrajzolni az orvo­si munkát, saját egyéniségét, intha csak gondolataimban ol­vasna. Kezében a stetoszkóp- pal játszik, ahogyan halkan folytatja: — Mi, orvosok éjszakáinkat, nappa­lunkat feláldozzuk betegeink számára. Mások talán nem is tudják annyira ér­tékelni a bizalmat, mint mi, orvosok. Csak az elmúlt télre gondolok, amikor zimankós, kegyetlen hideg téli éjszaká­ban a meleg ágyból kelve indultam útamra, mert éreztem a bizalom meg­nyilvánuló erejét, mely egy beteg önbi­zalmát kell, hogy visszaadja. Hányszor hallottuk már ezeket a szavakat: olyan rosszul voltam addig a pillanatig, míg a doktor úr be nem lépett a szobába. Igen, igen ez az optimizmus is sok erőt kölcsönöz a betegnek. Az elmúlt télen erre az optimizmusra pedig fokozottab­ban szükség volt. Hiszen naponta nem kevesebb, mint 117 járóbeteg vizsgálata várt rám és 23 fekvő betegem látoga­tása. Ha csak egy-egy betegre átlagos tíz percet számítok, az már maga naponta 14 óra, hol marad még a község egész területére eloszlott házakhoz vezető út, ha szabad így kifejeznem magam: »az üres járat«. A doktor bácsi nem fáradt ki, öröm­mel tette, mert túl orvosi esküjén, elhi­vatottságán, az emberi megsegítés ma­gasztos céljai lebegtek szemei előtt. Cigarettára gyújt, ügy tűnik fel, mintha most azon tűnődne, miért ava­tok be valakit saját legegyénibb dol­gaimba. Érdekelhet ez valakit? — Az orvos legboldogabb percei azolf, amikor megvalósulni látja álmait. Nekem megadatott. Egészségház, nép­fürdő, napközi otthon létesült a közsé­gemben. Jövőre strandfürdő is lesz. Ez mind-mind az egészséget szolgálja. Nem felemelő tudat ez egy orvos számá­ra? Aztán vannak apró kis megnyilvá­nulások. amik azt mutatják, hogy a nép iránti szeretetem, az ő szeretetükkel ta-* lálkozik. Amikor az utcára megyek er» a kis apróságok azt kérdezik anyjuktóli ki volt ez a bácsi, akinek köszöntél és hallom a választ a kérdésre: a mi doktor bácsink. IWAosolyog hozzá. Úgy érzem az előbbi szavak a megbecsülésen túl többet is mondanak. Hálát és ba­rátságot. Mert a doktor bácsi ott. van mindenütt, ahol az egészség védelmét hirdetheti, ahol a legfőbb értékért, az emberért, a gyerekért küzdhet. Ifjúsá­gi vöröskeresztes segélynyújtási tanfo* lyamot szervezett, hogy megismertesse a fiatalokat az elsősegélynyújtással, a» életmentéssel. A Szabad Föld Téli Esté* ken a betegségek felismerése és ellenül« való védekezésre oktatta hallgatóit, » népművelési előadások keretében, az> MNDSZ-ben, anyák napján mindig azt) hirdeti: védd az egészséged, mert leg­főbb érték az ember. Pár percre akartam csak ide jé* igénybevenni és bizony órák lettek belőle. Elmondotta, de a ceruzát és jegy* zeitömböt elvette tőlem, hogy le ne je-* gyezhessem, hányszor vásárolta meg b#^ íegeinek a gyógyszert, mert tudta é& érezte, hogy nem fog telleni arra. A bátmonostoriak, akik még emlékeznek rá, hányán kopogtatnak be rendelőjé­nek ajtaján. Késő van már. a doktor bácsit hívj» a kötelessége. Künn az utcán kerékpá*\ suhan el mellettem. A doktor. Vei* szemben fiatal menyecske fordul m járdaszegélyre. Lassít a, kerékpár, fel­hangzik a doktor báési hangja: — Hogy van a gyerek, kis Lujzi mama? — Jobban van, doktor űr, úgy örülök! — Én. pedig kimondhatatlanul boldog vagyok. Æ doktor bácsi rajtot vesz és a ke- rékpáron messze elsuhan az esti alkonyatba, valamelyik betegéhez. B. 2^ 3 AKIK ERDÉSZNEK KÉSZÜLNEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents