Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-11 / 86. szám
JÁNOSHALMI JEGYIETEK Aki az utóbbi időben jí-ía a 3000 holdas jánoshalmi szőlő-és gyümölcsterületet, az tapasztalhatja, hogy nincs olyan dűlő, hol ne szórná a permetezőgép növényvédő levét a fákra, szőlőkre, ahol ne találkozna az ember trágyát hordó kocsikkal. A szakember szeme észreveszi, hogy pár nap és a jános- íalmiak elkészülnek a fatisztogatással, a permetezéssel. Az agyik dűlőben Demnyeczkó István, a másikban Horváth István, másutt Szűcs Antal, Kovács Géza, Rendek Mihály, Kiss János területén meglátszik, aogy birtokosa előljár a munkában. Aki az elmúlt években is jár- ,a ezeket a határrészeket, bizonyára felteszi a kérdést; mi ütött a jánoshalmiakba, hogy most oly kedvvel dolgoznak? A gazdák érzik, hogy június óta sok tei'het vettek le vállukról. A boltokban látják, hogy a város is sok segítséget küld, hogy könnyebben boldogulhassanak. A piacon pedig tapasztallak, érdemes termelni, jók az árak. Erről sokat beszélgettek a termelési bizottságban is. Ez nemcég alakult, de tagjai többízben jól meghányták-vetették, hogy mit kellene tenni, hogy több termést adjon a jánosföldi halár. — Évek óta nem trágyáztunk, itt kell kezdeni — hangoztatták i mintagazdák. Neki is lendülik ennek a munkának. Az idén már ötszörakkora területet szórtak be műtrágyával, mint tavaly. De kivitték az istállótrágyát is... Megteremtették a kenyértermelés és szőlő-, gyümölcskultúra alapfeltételét.,, * — Nincs facsemete! — hangzott napokon át a községben. A tanács összeírta az igényeket. Bizony a gyümölcsösök rendbehozatalára kellene, úgy 15.000 facsemete. — De honnét vegyük? — töprengett a tanácselnök. Ennyit az állami faiskolák még nem tudnak szállítani. — Van nekünk szakemberünk —- mondta az Uj Alkotmány tsz elnöke. — Csinálunk faiskolát! Elhangzott a sző. Tett követte. Az Ej Alkotmány az idén már 3, pár év múlva pedig 9 holdon nevelt facsemetét. Három év múlva nem lesz gond Jánoshalmán a facsemete. A termelési bizottságban sok problémát beszéltek meg. Mindegyikre találtak megoldást. De a földművesszövetkezet tagsága is tépelődött azon, hogyan lehetne többet termelni. Látták, hogy egyesülésben van az erő. Szőlő- és gyümölcstermelőcsoportot alakítottak. Március elején még csak 37-en voltak, ma már 400- nál is többen. Most ők készítik minden szőlősgazda részére a permetezőlevet. Azóta meg is gyorsult a permetezés. • Benéztünk a földművesszövetkezet vasszak üzleté be és áruházába is. A vasszaküzletben, de az áruházban is sokan azért mérgelődtek, mert igen lassú a kiszolgálás. Kevés az eladó — sokáig kénytelen a pult előtt ténferegni és drága idejét fecsérelni a vevő. — Az idő pénz *— szokták mondani a kereskedők. De ez ma különösen a paraszt- emberekre vonatkozik. Egy-egy kapáért ne veszítsen fél- és egésznapokat. Az áruházban egy eladó két ember forgalmát bonyolítja le. Miért nem lehet akkor két embert beállítani? — Tán a jelenlegi helyzet jobb, amikor napokig nem csomagolják ki az érkezett cikkeket, amiért esetleg többször kénytelen a vevő a boltba menni, vagy az, hogy a kirakatban lógó csillár 212 forintos ármegjelöléssel szerepel, amikor tudvalevőleg még februárban 110 forintra szállították le az árát. Ki vállalja ezért a felelősséget?! És amit a terményforgalmi végez az étolajjal, az már közeljár a türelem határához. Sokan napraforgójuk után még az első olajrészletet sem kapták meg. Napról-napra, hetekről-hetekre hitegetik a termelőket. Miért ne lehetne a szétosztást beütemezni és az átadás időpontját pontosan meghatározni?! Felelőtlen elemek ne garázdálkodjanak dolgozó parasztságunk drága idejével! * A tanácsházán többízben halljuk: házhelyosztás. Mikor ezt a szót valamelyik panaszkodó kiejti, ideges lesz a tanácselnök. Hogyne lenne ideges, amikor az 1947—1951-ben történt házhelyosztások miatt, a község belterülete lakóinak közel fele néz egymással farkasszemet, együttesen pedig a tanáccsal, öt év alatt közel 200 belterületi házhelyet hasítottak, vettek igénybe. A sokszor pontatlan műszaki rajz miatt egy-egy gazdának annyi udvart sem hagytak, hogy kocsijával benne megfordulhasson. Egyesek már évek óta ingyen használják a telket, mások még csereingatlant sem kaptak. Pár év óta bizony eléggé elsózták ezt a kérdést. A tanács lábán szorít a cipő, felvágták már ugyan, de a fájdalom nem szűnt meg. Ezt a problémát a járási és megyei tanács segítségével sürgősen meg kell oldani! * Nem akarjuk állítani, hogy Jánoshalmán »specialitás«, hogy van zöldségüzlete, amelyben — húst mérnek. A kofák a tsz-asz- szonyoktól és a földművesszövetkezet tagságától összevásárolják a zöldséget és drágábban adják el a piacon. Nem aludt-e el a földművesszövetkezet egy zöldségüzletnyitással? Nagy szükség lenne rá, mert a piacon csak délelőtt lehet zöldséget vásárolni. Nem minden asszony ér ilyenkor rá. A boltokban egész nap lehetne venni. Úgy gondoljuk, ezt a kis »kényelmet« nyújthatná a szövetkezet Jánoshalma asszonyainak. Kiskunfélegyházán a Felszabadulás tsz vezet a kongresszusi versenyben Kiskunfélegyházán a termelőszövetkezeti csoportok egymással versenyeznek, hogy eredményeikkel készülhessenek a pártkongresszusra. A kongresz- szusi versenyben a Felszabadulási tsz került az élre, mert nemcsak végzett árpavetésével, hanem elkészítette 200 férőhelyes juhhodályát is. Az egyénileg dolgozó parasztok felzárkóznak a termelőszövetkezeti csoportok versenymozgalmához. Szabó János (Tanya 1521.) 15 holdas középparaszt, a termelési bizottság tagja, már március közepén végzett 2 hold árpa-, 1 hold napraforgó- és 800 négyszögöl répa- vetésével, Az F-párlat használatának helyes módszerei A bácsalmási állami gazdaságban, de több gépállomáson is szóvátették a dolgozók, hogy a gázolaj helyett alkalmazott F- párlat nem alkalmas izzófejes traktorok üzemeltetésére. Csökken tőle a gépek teljesítőképessége, gyakori az üzemzavar stb. Megkérdeztük a borotai és tompái gépállomás vezetőit és dolgozóit (ahol szinte kizárólagosan F-pirlat- tal dolgoznak) — hogyan használják fel eredményesen ezt a fajta üzemanyagot? •— A 16 szántótraktart és két vontatónkat kizárólagosan F- párlattal hajtjuk — mondja Urlauber József, a tompái gépállomás íőgépésze. —> Egyetlen gép kivételével mindenik kitűnően működik. Erre talán nem is kell egyéb bizonyság, mint az, hogy a gépállomások országos versenyében az ötödik helyet foglaljuK el. S bizonyítja az is, hogy traktorosaink sorra túlteljesítik a tavaszi tervet. A Haladás-brigád teljesítménye meghaladja n ül százalékot, Szűcs András 147 százaléknál tart és még többen vannak a nyomában, S ha üzemanyagot viszünk a gépekhez és akad gázolaj is. a traktorosok gondolkodás nélkül az F-párlatot kérik. Azt mondják: Jobban húznak vele a gépek... Pálmai Máté, a gépállomás igazgatója elmondotta: kezdetben bizony náluk is sok mérge- lődés volt az új üzemanyag miatt. De csak addig, míg rá nem jöttek az egyszerű megoldásra; a kúpos izzókúpok helyeit be kell szerelni a lapos izzókúpokat, amelyek tömegével várnak megvásárlásra a Mezőgép kecskeméti üzletében. — Először csak egy traktoron próbáltuk ki ezt — magyarázza Pálmai elvtárs. —> Ugyanis rájöttünk, hogy a fő hiba ott van; a kúpos izzófejet az F-párlat igen gyorsan bekormositja, két» óránként kell tisztítani. A korom pedig elszigeteli a meleget, nincs hőfok, besül a porlasztó vége. Amióta a lapos izzókúpokat használjuk, nincs ilyen gondunk. Az igaz, hogy a lapos izzókúr> élettartama kisebb, mert kisebb ellenállású a hőhatással szem-* ben, viszont fillérekbe kerül ás így gyakrabban cserélhető. Szalai elvtársnak, a borotai gépállomás igazgatójának nézete szerint sok tényező közre«* játszik abban, hogy az F-párlat* tál éppoly eredményesen dolgozhassanak, mint a már megszokott gázolajjal, Jól kell zárniok a szelepeknek, a porlasztó alsó részének. Igen döntő a porlasztó helyes beállítása, amit kellő megfigyelés után minden traktorosnak magának kell elvégeznie. Arra is legyen gondja minden traktorosnak, hogy jó legyen a lámpája, mert induláskor igen fontos a gyors, jó felmelegítés. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az F-párlat — éppen azért, mert több benne a szennyező anyag — gondos szűrést igényel. Ha mindezeket a szabályokat megtartják a traktorosok —« mondja Nagy Mihály, a borotai gépállomás főgépésze — akkor ezt az új üzemanyagfajtát éppoly eredményesen használhatjuk gépeinkhez, mint a gázolajat. • Szerkesztőségünk azzal a kéréssel fordul a gépállomások szakembereihez, tapasztalt traktorosaihoz: egészítsék ki tapasztalataikkal a tompái és borotai gépállomás dolgozói által elmondottakat. írják meg lapunknak: ők milyen egyéni kísérletezéseket végeztek és milyen eredménnyel az F-párlat helyes alkalmazására. Ezeket a tapasztalatokat mi a lap hasábjain közkinccsé tesszük: hadd tanuljanak belőle főleg a fiatal traktorosok, akik hiányos szaktudásuk miatt nehézségekkel küzdenek, többek között az újfajta üzemanyag felhasználása terén is. KALOCSÁN LÁTTUK £zek a j— KAPCSOLOKl És kattan a kapcsolótábla előtt álló fiú kezében a villamoskapcsoló gombja. A láthatatlan áram végigfut a vezetéken. Egy másik kapcsolás halk csattanása hallatszik és megindul a keskenyfilmvetítő- gép. Halk berregéssel fut a filmtekercs. Gyakorlott kezek irányítják az okos elektromosgépet. Meg is jelenne a falon a mozgókép, ha nem lenne fényes dél és nem sütnének be a napsugarak a hosszúkás, egyébként csöndes terem ablakain. A szobában enyhe rendetlenség uralkodik. Három gyalúpad sorakozik egymás mellett. A gyalúpadon szerszámok, vésők, elektromosmüszerek. Az egyik oldalon vaslábakon álló, hossztí- kás alkotmány. A gyakorlott szemlélő felismerheti benne a fémmegmunkálásra való esztergapadot. Arrább egy körfűrészt. A gyalúpad mellett pedig egy különös szerszám. Asztal- szerű, négylábú, hosszúkás állványra szerelve két vízszintesen felfüggesztett henger. Rajta végtelen szalag, mint a transzmisz- szió szíja. Tamás Péter, a kalocsai Kossuth Lajos-utcai általános iskola elektrotechnikai szakkörének titkára rendíthetetlen nyugalommal magyarázza nekem, a »laikusnak«, a gép rendeltetését. *— Ezen a gépen nagyméretű fafelületeket tudunk tökéletesen csiszolni — mondja. — Egyszerű az egész! Az iskola vízszívó motorát szoktuk a szakköri órákra mieink ! fölszállítani. Hozzákapcsoljuk gépeinket és mindenféle fa-, vagy fémmegmunkáló eljárást alkalmazni tudunk. Egy kicsit szurkolok, nehogy megkérdezzék tőlem a szakkor tagjai, mi a véleményem például az indukált áram irányának meghatározásáról, mert bizony szégyenben maradnék. Közben ugyanis a szakkör lelkes tagjai egymás szavába vágva, szenvedélyesen magyarázzák a különböző szemléltetőeszközök rendeltetését és elveit. Jóformán lélegzethez sem tudok jutni, máris újabb és újabb csodákat mutatnak. Az eszközöket, szemléltető tárgyakat maguk készítik. Ellátják vele ennek a kalocsai iskolának a fizikai szertárát. Jut belőlük az elmaradottabb, szegényesebb felszerelésű, többi iskolának is. TANULTAM én már a politechnikai nevelésről. Elméletben pontosan meg is lehet határozni, a nagy Lenin zseniális elképzelései alapján a rendszer lényegét. De most, itt, közelről — ezeknek a VUI-os, általános iskolás diákoknak a szájából hallva, bontakozik ki igazán mindez, teljes nagyszerűségében. Szégyenkezve és dühösen kell gondolnom arra az iskolára, amely a horthy-féle politika jóvoltából teletömte a fejünket mindenféle haszontalan részlettel. Csak éppen a lényeget hallgatta el előlünk okosan. Ez a 12 fiatalember, a mi világunk neveltje úav mozog a technika alapelemeinek bonyolult birodalmában, mint a hal a vízben. Elektrotechnikai szakkör? Igen ám, de ahhoz, hogy valaki elektromos műszereket »gyárthasson«, el kell sajátítania a szerszámok használatát. Várszegi Gyula, a szakkör tanárvezetője, ■— aki egyébként is kémikusnak indult és a fizika iránti érdeklődése tette ennek a szakkörnek a »műszaki vezetőjévé«, — sajátkészítésű szerszámokat is mutat. Mert az elektrotechnikához — mostmár világosan láthatom, — tudni kell a módját a fa megmunkálásának is. Olyan szép, sima felületű fűrészkereteket készítettek ezek a gyerekek, hogy bármelyik szakmunkás megirigyelhetné. Emellett kiderült, hogy a szakköri tagok értenek az esztergáláshoz is. A keskeny- filmvetítőgép valamikor nem működött. Nosza, szétszedték és megjavították. Maguk esztergálták fémből az árnyékolt kábel csatlakozó dugóját. Mert hiszen ez gyerekjáték! Legalább is úgy, ahogy ők elmondják. A fémet be kell fogni a munkapadba és le kell forgácsolni róla a fölösleges részeket. Eszembe jut az a szobrász, aki azt mondotta, hogy a szobor benne van az élettelen kőtömbben, csak éppen le kell vésni a fölösleges anyagot. Valahogy így van ez ebben a szakkörben is. De még valamivel több is történik itt, mert az esztergapadot sem a gyár szállította. Hulladékvasból kutatták föl a szükséges alkatrészeket. Maguk állították össze az egész esztergapadot. Amikor a Csepeli Autógyár egyik munkás-brigádja Kalocsán járt, ők is megcsodálták ezt a kis világot. Pár nap múlva fűrészlapokat, egy gyönyörű fúrógépet, esztergakéseket és egyéb szerszámokat kaptak a »kis szaktársak« a felnőtt szaktársaktól. Miközben itt járkálunk a szakköri szobában, az is világos lesz, hogy a körfűrészt is maguk készítették, meg a csiszológépet is. Csak nem maradnak szégyenben, ha valamilyen új munkafolyamat bevezetéséről van szó? MICSODA nagyszerű mérnökök, technikusok lesznek ezekből a fiatalokból. Hiszen a szakkörben nemcsak a különböző munkaműveleteket, a szerszámok használatát ismerik meg, hanem szivükbe plántálódik az alkotó munka örömteli izgalma és valami más is. Megismerkednek itt az üzemen belüli élet egész szervezetével, törvényeivel. Hogyan készülnek a szemléltető eszközök? Egyszerű a válasz! Tamás Péter »-titkár szaktárs« pár szóban felvilágosít: — Ütemterv szerint dolgozunk, úgy, mint az üzemekben munkaterv szerint. A »gyártás« első fázisa a tervezés. Ezt a brigádok végzik. Szabályos, jól megfontolt tervrajzokat készítenek. A tervrajzokat bemutatják a »mérnök szaktársnak« — akarom mondani — Várszegi Gyulának, a szakkör tanárvezetőjének. A hibák, az esetleges javítások megbeszélése után kerül sor a gyártásra. Megszabják a munkafolyamatok időtartamát és a kész gyártmányokat minőségi ellenőrzés céljából átadják a vezetőnek, aki bizony könyörtelenül visszadobja a szakköri tagok élénk helyeslése közben a hibás műszert, szemléltetőeszközt. A kifogástalan munkáért munkaegység jár. HOGYAN is jellemezzük ezeket a fiatalokat. Hogyan is mutassuk meg csodálatosan szép emberi arcukat, az alkotó ember hevét, szívét, Várszegi Gyulát aki kémikus, szabadidejében a vas- és fémmegmunkáló ktsz- ben dolgozott, hogy elsajátítsa a szakma rejtelmeit. Aszal töl- tötte a szabadságát, hogy közzé állt a villanyszerelőknek. Megismerkedett szerszámaikkal, az elektromosság titkaival. És az- után élére állt ennek a 12 fiúnak. Az év elején, amikor a szakkörnek szánt szoba puszta padlóját és üres falait nézegették, már képzeletükben be is népesítették az egészet szerszámokkal, munkapadokkal. És mivel az emberi alkotóképességnek nincs határa, megteremtették, saját két kezükkel, leleményességükkel, tudásukkal a maguk birodalmát. Amikor felcipeltek a szakkör tagjai az iskola szertárába é» megmutogatták az általuk készített eszközöket, akkor történt ea a jelentéktelen eset, ami a toliamra kívánkozik jellemzésül. Szép elektromos műszerekkel telt szekrény mellett haladtunk el. A szakköri titkár, ez a kicsit szeplős, kedves mosolygása fiú, kellő tisztelettel mutatott a szekrény belsejébe: —i Ezek gyáriak — úgy kaptuk őketi Azután nagyot lélegzett és kivett a másik szekrényből egy fatáblára szerelt készüléket. Végigsimította. Szinte szikrázott a szeme a boldogságtól, amikor felvilágosított: — Ezek a mieink! Ezt mi készítettük az iskolának! EGY SZÛT sem kell hozzá tenni ehhez az egyetlen mondat- hOZy Cs. Zn
