Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
s ŰÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG Az MPPeacsKisKUNMcam p/chtbizottsk&anak lapja tx. Évfolyam, so, szám. Áru SO fülén if):« április t. vasárnap 7 ÉLJEN ÁPRILIS 4 FELSZABADULÁSUNK NAGY ÜNNEPEI Szabadságunk születésnapja Æ magyar történelemnek kevés ünnepnapja van, de annál ^ * több gyászos évfordulója. Ha végigtekintünk ?lépünl: évezredes történelmén, a tragikus gyásznapok mellett igen kevés olyan időszakot, vagy akár napot találni az évszázadok útvesztőié- oen, melyben a nép jogainak, szabadságának zászlaja magasan .obogott volna. Ha 1945 április 4 igazi jelentőségét át akarjuk látni, vissza kell pillantanunk a kínzó múlt időszakára, amikor a mun kás attól rettegett, mikor taszítja a kapitalista urak önkénye a munkanélküliség nyomorúságába. Ha a földnélküli, vagy pár hold földdel »rendelkező« falusi embert kérdezzük a múltról, mit válaszolhat? A bankok testet-lelket nyomorító uzsorakamatjára kell gondolnia. A céltalannak látszó, látástól-vakulásig tartó robotra kell emlékeznie és arra a 3 pengőre, melynek »értékéért« egy mázsa búzát kellett adnia, belefoglalva, tengernyi küzdelmet, verejtéket, a pislogó petróleumlámpa, a fekete kenyér és a szálanként vásárolt gyufa, a sok éhes száj világát. A mezőgazdasági munkás azt mondaná: — 60—S0 filléres napszám, amire emlékezhetek, és téli didergésre, a falu tsíros gazdái előtt való hajbókolásra, végtelen úcsorgasra az emberpiac sűrűjében. A horthy-korszak tanyai iskolájába járó és ma már embernyi emberként, szabad világban dolgozó egykori iskolás gyerek még ;alán emlékszik arra á csillogó kockára, melyet a tanító mutatott neki kémiaórán. Megkérdezte, hogy micsoda. Es csak nagyon kevesen tudták rámondani, hogy kockacukor. ^folytathatnánk a visszaemlékezéseket. Beszélhetnénk a -*■ falusi pedagógus számkivetettségéröl, a tudomány munkásainak életéről, melyben világraszóló felfedezésekért legfeljebb vállveregetés járt a bankok, a gyárak uraitól, a főúrirend ciframentés, üresfejű figuráitól. Ha ezeknek a visszaemlékezéseknek a sötétségébe tekintünk, akkor értjük meg igazán, mélységesen, miért a legnagyobb nemzeti .innep szaftunkra szabadságunk születésnapja: április 4. Ez a nap eremtette a történelem mellékútjain bolyongó magyar nép számára i friss tavaszi verőfényt, a biztos jövő reménységét, munkahőstet- eink, küzdelmeink értelmét. Rettenetesen vádolja ez a nap az úri elnyomók egykori világát és egész fényében mutatja meg szabadságunk tartalmát. 'Jjprilis 4. Nem lehet egy nap ünneplésében sűríteni mind- azt, ami kisarjadt felszabadulásunk dús televényéböl. Erre a napra kell gondolnia az iskolásnak, aki a napfényes, új iskolában szívja magába a felszabadult tudomány tápláló nedveit. Ezt a napot idézi pirosnyakkendős úttörőink mosolya, fiatal anyáink büszke szemvillanása, amikor szabadságban született gyermekükre tekintenek. Ennek a napnak a fénye világítja be az új életre ébredt falut. Ez hozta el a villanyfényt, a kultúrát, a szabad munka örömét. A magunk jobbulására szánt verejték is ettől édesedett meg. A falu utcáin ma traktorok dübörgése jelzi ennek az új életnek hétköznapjait. Termelőszövetkezeteink új arcú parasztsága itt kapta meg az iránytűt, melynek pólusa a jómódú, kulturált paraszti élet. A gépállomások, állami gazdaságok agro- nómusa azt a tudományt kapta kezébe a felszabadító szovjet harcosok nagy országából, amely az életet segíti, amely végtelen termőföldek, dúscsillogású laboratóriumok tudósaitól, munkásaitól származik, s nem a burzsoá-tudomány élettől elfordult kutatóhelyein alakult ki. Mi nem háláltliozó fegyverek megkonstruálására szólítjuk tudósainkat, hanem arra, hogy munkájukkal, kutatásaikkal egy boldogságra ébredt népet szolgáljanak. A munka az emberi alkotóerő igazi megbecsülése is, ennek a nagy napnak a szülötte. el nem múló hála és testvéri köszönet fehér galambjai & szállnak ennek a napnak az évfordulóján szabadságunk magvetője, a tágas és dicső szovjethaza felé. Ennek a hazának fiai határtalan bőkezűséggel és páratlan humanizmussal, a szocialista építés kohójában acélkeménnyé edződött lélekkel segítették és segítik ma is új életre ébredni ezt az egykor annyira meggyötöri földet és népet. Olyan világ megteremtésére adták meg a lehetőséget, melyben minden az alkotó ember hőstetteit dicséri, melyben nem a háborúra készülődés hagymása, hanem a béke tartós megőrzésének hősiessége tart össze alkotást és embert. Köszöntünk téged szabadságunk születésnapja! Köszöntünk szép munkával, önfeledt vidámsággal, eredményeink, tetteink fölötti jogos büszkeséggel. Köszöntünk hálával és szeretettel, aziránt a nép iránt, melyet Lenin tanított, Sztálin lángelméje vezetett az általunk ma már jól ismert, úton. Azon az úton, melynek bőségéről és szépségéről olyan sokat álmodozott megyénk nagy szülöttje.: Petőfi Sándor. Gfzabad életünk 10. évébe lépünk ezen a napon. Ezt az & esztendőt megyénk dolgozói is nagy vezetőjével, a Magyar Dolgozók Pártjával az élen még szorosabb egységben kezdi meg. Földjeinken a gazdag aratás ígérete sarjad. Felszabadulásunk után nőtt és erősödött üzemeinkben, a ncp javára dolgoznak. Pártunk III. kongresszusára készülődik falsaink, városaink népe. Dolgozóink új tettekkel, a. párt, a nagy Szovjetunió iránti határtalan szeretettel és ragaszkodással indulnak szabad élelünk 10. •uürnteiibSk*, Díszünnepség felszabadulásunk 9. évfordulója alkalmából az Operaházban Legnagyobb nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulása 9. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szombaton este dísz ünnepséget rendezett az Operaházban. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, a miniszter- tanács első elnökhelyettese, Hegedűs András, . a minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal a minisztertanács elnök- helyettese, Ács Lajos, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Földvári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter, Szalai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, valamint a magyar politikai, tudományos és művészeti élet több más kiváló képviselője. Részvettek az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői: élükön J. D. Kiszel- jov, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. 1 A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet: — Tisztelt ünneplő közönség! 1— Kedves elvtársak! — A Nagy Honvédő Háborúban a dicső Szovjet Hadsereg katonái a megvert német fasiszta hadsereget üldözve 1944 őszén hazánk földjére léptek, hogy Magyarországot, a magyar népet felszabadítsák a német fasiszták uralma alól. A hosszú hónapokig tartó hősies felszabadító harc eredményeképpen 1943 április 4-én a Szovjet Hadsereg hős katonái végleg kiűzték hazánk területéről évszázados ellenségünket, a német elnyomókat. — A felszabadulás történelmi fordulatot jelentett a magyar nép életében. A magyar állam megalapítása óta nem volt ilyen nagy esemény nemzetünk történelmében. • A dicső- Szovjet Hadsereg győzelme nyomán népünk a Szovjetuniótól kapta meg mindazt, amiért szabadság- harcaiban a magyar nép legjobb fiai évszázadokon át életüket adták: a szabadságot! — Még folytak a harcok Budapestért, amikor 1944 december 21-én Debrecenben összeült az ideiglenes nemzetgyűlés és megalakult az ideiglenes nemzeti kormány, amelyben vezető, kezdeményező erő kezdettől a kommunista párt volt. A kormány első nyilatkozatában meg- aü^pitoLtau Jsogy Mohám óta nem zuhant ilyen mélyre az ország. A kormány legfontosabb feladatának tartotta a fegyver- szünet megkötését, az ország gazdasági talpraáliítását, a parasztság évszázados álmának, a földreformnak sürgős végrehajtását és az új magyar nemzeti haderő megteremtését. Ki ne emlékeznék az 1944— 45-ös háborús időkre, a németek és nyilasok által kirabolt országra, a feldúlt városokra, falvakra, a kifosztott üzemekre, az üres raktárakra, az éhező gyermekekre, arra a bizonytalanságra, amely eltöltötte az embereket a jövőért, a családért, a legszükségesebb munka- és kenyérgondok miatt. — A Szovjetunió kormánya segítette az elesett, elszigetelt magyar népet s talpra állította. Felszabadító szovjet csapaton osztottak először élelmet az éhező lakosságnak. Budapesten a gyermekek és felnőttek ezreit a szovjet katonák mentették meg az éh-haláltól. A Szovjet Hadsereg adott gabonát, húst a lakosságnak, üzemanyagot a gépek elindításához, vetőmagot az első tavaszi mezőgazdasági munkákhoz a felszabadult földeken. — A felszabadító Szovjetunió népeitől kaptuk a legtöbb segítséget az új élet elindításához, a független, demokratikus Magyarország megteremtéséhez és az ország újjáépítéséhez is. így lett április 4-e nemcsak felszabadulásunk, hanem egyben nemzeti újjászületésünk napja is, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe, a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság ünnepe. — Dicsőség azoknak a szovjet hősöknek, akik a magyar népért, a mi szabadságunkért, hazánk felszabadításáért vérüket ontották! — Dicsőség a nagy Szovjetuniónak, a nemzetközi proletariátus nagy reménységének, amely születése pillanatától a nagy Lenin tanítását követve, telkiismeretesen teljesíti törtér nelmi küldetését, védi, oltalmazza a kis népek szabadságát, függetlenségét, a békét. A magyar nép kilenc esztendővel ezelőtt fogott hozzá a haza újjáépítéséhez. Joggal nevezzük tehát a megindult országépítő munkát az új honfoglalás kezdetének. Nekünk, a ma élő magyar nemzedéknek jutott az a feladat, hogy a hős szovjet néptől kapott szabadság birtokában felszámoljuk hazánkban a kapitalisták, a parasztnyúzó földesurak hatalmát, horthysta ellenforradalmi bandát, az úgynevezett «történelmi osztályt«, amely a magyar nép történelmében annyi szenvedésének, megaláztatásának, a két világháborúban való részvételünknek, a német fasizmus megszégyenítő kiszolgálásának, a féktelen népeínyomásnak volt az előidézője. — A függetlenségi frontba tömörült hazafias erőknek, elsősorban nekünk, magyar kommunistáknak, a magyar munkás- osztálynak jutott az a megtisztelő feladat, hogy kivezessük az országot elesettségéből és a régi Magyarországból, amelyet úgy eíofe&stlfiii*. mini. íoaik V legelmaradottabb, legreakeió- sabb országát, ahol nagy volt a jogfosztottság, állandó a munka- nélküliség és a tömegnyomor, ahol féktelenül basáskodhattaic a népnyúzó íötldesurak és a ku- lákok a földre, szabadságra éhező parasztmilliók felett. A »Hárommillió koldus országát« kellett az elmúlt esztendők alatt talpra állítanunk, virágzóvá' tennünk. Mi ezt a feladatot büszkén vállaltuk és a nemzet- haladó erőinek támogatásával sikerrel teljesítettük. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! A magyar nép történelmében 1945 április 4-évcl végleg beza» mit a szolgaság korszaka és el-* indultunk az új úton, a népi demokrácia útján. A Magyar Kommunista Párt már 1937-től azt hirdette és azért harcolt, hogy egy táborba tömörítse a hazafias erőket. Az ország nemzeti függetlenségének biztosításáért, a demokratikus Magyarország megteremtéséért. Még az ország egyes löszeiben folytak a felszabadító harcok, amikor a Magyar Kommunista Párt a munkásosztály legjobb erőit küldte a falura, hogy segít-* ségére legyenek a szegényparasztságnak, a íöldnélküli falusi* dolgozóknak a nagybirtokok felosztásában, hogy a magyar parasztság minél előbb jogos tulajdonába vegye ezeréves jussát: a földet. A párt jól tudta és az 19.19- be-n elkövetett hibából .megtanulta azt, hogy a dolgozó nép hatalma a falvakban és a városokban megerősödjön, hogy te munkásosztály és a dolgozo parasztság szövetsége, egész államiságunk alapja szilárd legyen, annak elengedhetetlen felléteiev hogy megdöntsük a feudális nagybirtokrendszert, amely Hor- thy-Magyarországon 300 nagy- birtokos család kezében tartott több, mint hárommillió 600.000 hold földet. A földosztásban, népi demokráciánk megerősítésében, a földreform megvédéséért folyó harcban a falun elévülhetetlen érdemeket szerzett párturikj munkásosztályunk, mert bátran és következetesen védte a nép érdekeit. A földért, a hatalomért folyó harcban erősödött meg a két nagy dolgozó osztály: a munkásosztály és a dolgdzó parasztság szövetsége. Erre a szövetségre támaszkodva vertük vissza népi demokráciánk ellenségeinek minden támadását. Ez a szövetség szilárd^ alapja lett egész további fejlődésünknek. Ma már dolgozó népünk jóleső érzéssel, büszkén, örömmel állapíthatja meg, hogy a régi földesúri birtokokon, a gazdagon termő magyar földeken egyénileg, vagy termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok százezrei gazdálkodnak mind eredményesebben. Eltűnt a magyar falukból' a földesúr, a szolgabíró, a csendőr, a bankuzsora, most a magyar falvakban is minden hatalom a dolgozó népé, a helyi tanácsokon keresztül maguk a dolgozók vesznek részt az államhatalom gyakorlásában, vezetik, irányítják. » falu munkáját« életét.
