Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-28 / 100. szám
A falu éleiének fontos kérdései Megjegyzés Hossz módszer... A sükösdi begyűjtési nyilvántartó a járási nyilvántartók értekezletén elmondotta, hogy a községi tanács hat funkcionáriusa két nap alatt 400 dolgozó parasztot látogatott meg. (A pártszervezet hibája is, hogy nem tiltakozott ilyen módszer ellen.) A csát- aljai tanács elhatározta, hogy követi ezt a példát. Vájjon helyes-e ez az agitációs módszer? Nem volna helyesebb, ha végrehajtó bizottság a begyűjtési állandó bizottságra és a jólteljesitő dolgozó parasztokra támaszkodva serkentené a begyűjtést? Azt javasoljuk a községi tanácsnak, hogy ne 5—10 percet töltsenek egy-egy dolgozó paraszt meglátogatásával, ezenkívül tartsanak kisgyűléseket, parasztgyűléseket. Tüzetesebben beszélgessenek el a gazdákkal. Mindamellett a községi tanács harcoljon a törvényesség megtartásáért. Sáránszki János. ASSZONYOK SZEREPE a termelőszövetkezetekben A mezőgazdaság fellendítésére hozott párt- és kormányhatározat æ egész nép. terveztetését, . optimizmusát váltotta ki. Milliók terve ez, milliók hétköznapi munkájával válik valóra. A város a falu felé fordult. Munkások, szakemberek mennek le falura, hogy a dolgozó parasztsággal vállvetve fellendítsék a mezőgazdasági termelést. Munkások és mérnökök százai adtak segítséget a gépállomásoknak, hogy azok minél több és jobb munkát végezhessenek a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok földjein. A párt szavára, munkások, echnikusok, mérnökök kezdeményezésére számos ipari üzem gyárt mezőgazdasági gépeket és szárszámokat is, így például a MÄVAG, jóllehet első negyedévi tervében ez nem szerepelt, 2500 lékapa elkészítését vállalta, s ígéretét március 30-ig teljesítette is. Az Aprítógépgyár 2264 rögtörő boronát, a Gábor Avon Vasöntöde 2000 »Pax«-mor- zsolót, a Darugyár több mint 1700 magtakaró boronát adott terven felül a mezőgazdaságnak. A dolgozó parasztság termelési kedve rendkívül megnőtt. Bérbe-' »■ették a tartalékterületeket, megművelnek minden talpalatnyi tőidet. Több földet trágyáztak meg, mint a felszabadulás óta bármikor. Jóllehet, a hosszú tél, s a kedvezőtlen időjárás hátráltatta a munkát, mégis korábban és jobban végzik a tavaszi vetést, mint tavaly. A Kaposvölgyi híres állattenyésztői, a világhírű bácsmegyei szőlő- és gyümölcs- termelők, az alföldi búza- és kuricatermelés mesterei, a szabolcsi burgonyatermelők vetélkednek, hogy több gabonát, húst, zöldséget, gyümölcsöt termeljenek népünk jóléte emelésére. Számos termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt is határidő előtt teljesíti állampolgári kötelezettségét. A nagy nemzeti feladat végrehajtásában kovácsolódik egyre erősebbé a munkások és a dolgozó parasztok testvéri szövetsége, népünk egysége, a párt és a tömegek kapcsolata. Olyan népi mozgalom ez, amely úgy erősödik és izmosodik, ahogy egy-egy folyó nő — minél tovább folyik, annál hatalmasabb. De hiba volna e nagy népi mozgalom kialakulása mellett nem látni, hogy akadnak olyanok is, akik úgy vélik, hogy az életszínvonalat jobb és fegyelmezettebb munka nélkül is, az állampolgári köte- .eseettségek példamutató teljesítése nélkül is emelni lehet. Akadnak olyan emberek, akik mindent »felülről« a kormányintézkedésektől várnak, s nem törekednek arra, hogy saját munkájukkal hozzájáruljanak a dolgozó nép jólétének, saját jólétüknek emeléséhez. Vannak olyan dolgozó parasztok, akik úgy képzelik, hogy az életszínvonal emeléséhez nem kell mást tenni, mint várni az újabb rendelkezésekre, s ezért nem fizetnek adót, nem teljesítik a beszolgáltatási kötelezettségüket. Nem látják, hogy ezzel gátolják a fejlődést, az életszínvonal emelését, a mezőgazdaság fellendítését. Érthető, hogy ennek a rövidlátásnak örülnek népünk minden rangú és rendű ellenségéi. Kuiákok és spekulánsok azt terjesztik, hogy »nem érdemes az adót, a beszolgáltatást pontosan teljesíteni, mert úgyis elengedi az állam«; hogy »az életszínvonal emeléséhez nem kell más, mint megszüntetni a beszolgáltatást.« Ejnye, be jó fiúk lettek egyszerre ezek a kuiákok! Be sokat törődnek a dolgozók életszínvonalával! Ki is hitte volna róluk? Csak nem lesz mégis — kutyából szalonna? De teleljünk azoknak, akik hinnének a knlákszónak! Lesz-e abból jobb élet, ha elhanyagolják a begyűjtést, az adófizetést? Nem, nem lesz. A párt és a kormány többéves begyűjtési rendszerről szóló határozattal csökkentette, és több évre változatlan mennyiségben állapította meg a beadás mértékét. Ezzel szélesedett a szabadpiac, o dolgozó parasztságnak több haszna van abból, ha többet termel. Minél nagyobb termést er el, annál több hasznát látja, mert a beadás mértéke változatlan marad, s a többlet mind a szabadpiacra jut. Ugyanakkor az állam egyre fokozódó támogatást nyújt a mezőgazdasági termelés növeléséhez. De ahhoz, hogy a falu megkapja mindazt, ami a termelés növeléséhez kell, a beadást pontosan kell teljesíteni. Ha bead tehát: saját munkáját segíti, többet fog termeszteni, többet vihet majd piacra is. A beadás így az egész ország érdeke, nemcsak a munkásságé, a városi dolgozóké, hanem a falué is. A begyűjtött állami készletek lehetővé teszik, hogy az állam ellássa a várost és az ellátatlan falusi dolgozókat élelmiszerekkel. A beadás szolgáltatja az ipar számára fontos nyersanyagok nagy részét is: a bőrt, a gyapjút stb. Igv a begyűjtés alapja annak is, hogy a falut iparcikkel ellássák. A begyűjtött készletek jelentenek tartalékot gyengébb termés esetére, ami nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az élelmiszerellátásban ne legyen zökkenő, hanem hogy a termelők elemi kár esetén, mint pl. az idén, ve- tőmagkölcsönt (cserét) kaphassanak az. államtól. A begyűjtött készletekből szállítunk ki külföldre mezőgazdasági termékeket, s ezért a mezőgazdaság számára fontos cikkeket kapunk, mint pl. rézgálicot, textilanyagot, bőrt, egyes mezőgazdusági gépeket, műtrágyagyártáshoz szükséges nyersanyagot, gumit, stb. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a beadás abban is visszatérül a faluba, hogy gumicsizmát, bakancsot, vagy műtrágyát, stb. kap. Kuiákok és spekulánsok természetesen nem mondják, hogy az állam ne lássa el a falut rézgáliceal, bőrrel, mezőgazdasági gépekkel, műtrágyával stb., mert a dolgozó parasztok elkergetnék őket, ha ezt mondanák, de amikor a begyűjtés ellen uszítanak, a 1'alu rézgáliceal, műtrágyával, textillel, gépekkel való ellátása ellen is uszítanak. Az állami készletek hozzájárulnak ahhoz, hogy az élelmiszerek, és iparcikkek ára úgy csői:- kenjen, ahogy a termelés növekszik, s a munka termelékenysége emelkedik. Érdeke-e a dolgozó parasztságnak, hegy az élet mind olcsóbb legyen? Hát hogyne lenne érdeke! Nos, ezért uszítanak kuiákok és spekulánsok a begyűjtés ellen. Az ellenség azt az időt sírja vissza, amikor a kapitalista ipar, bank és kereskedelem a kapitalista állam segítségével tönkretette, kifosztotta a dolgozó parasztságot, s a dolgozó parasztok uzsora- kölcsönért voltak kénytelenek a kulákhoz fordulni, vagy egy köcsög aludttejért munkát vállalni. A dolgozó parasztok jól emlékezhetnek saját tapasztalatukból a 30-as évekre, amikor a kisparaszti földek minden kataszteri holdját átlagosan »534 forint bankadósság terhelte, a maga kibírhatatlan kamatos kamatával. A termeléshez szükséges nagygépekhez a dolgozó parasztok nagy tömegei hozzá sem jutottak. . Ezt. a helyzetet tükrözik azok a közmondások, amelyek például Csanád, Békés megyében a szegényparasztok között a 30-as években születtek, hogy: »az asszony szalmán szül, az urak tehene lepedőn ellik«, vagy a hevesi és dunántúli középpa- rasztok körében : »annyiszor megy tönkre az ember, ahány lányát kiházasítja«. Csak keserűséggel gondolhatnak vissza a dolgozó parasztok a gazdasági válságokra, a bolettás búzára, a piacon szélnek engedett malacokra, az egész kapitalista világra. Ismeretes, hogy egyedül az 1931-es évben 17.400 parasztot árvereztek el. S kinek volt mindebből haszna? Minél több dolgozó paraszt ment tönkre, annál több volt a kulákoknál a föld, a nagyatádi kocsi; minél több dolgozó paraszt ment tönkre, annál olcsóbb lett a napszám. Csoda-e, hogy a kulák visszasírja ezt az időt? Ezt értették meg azok a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok, akik nemcsak hogy nem várakoznak kötelességeik teljesítésével, hanem határidő előtt teljesítik azt. így például a nagyhalászi Béke termelőszövetkezet már az első negyedévben teljesítette egészévi szarvasmarhabeadási kötelezettségét, háromnegyedévi sertés-, félévi tojás? és baromfibeadási kötelezettségét. Sok olyan egyénileg dolgozó paraszt is van — mint például a szóládi Dobos Pál, Takács Gyula, Balogh Vince — aki egészévi sertésbeadását teljesítette már. De sokan halogatják kötelezettségeik teljesítését. Vannak, akik úgy gondolják, hogy eladják a sertést, a baromfit, vagy a tojást a szabadpiacon, s a beadást ráérnek majd a harmadik, vagy negyedik negyedévben teljesíteni. Most akarnak megvenni minden gazdusági felszerelést, tenyészállatot, amire csak szükségük van. Nyilvánvaló, hogy a lakosságnak nemcsak a harmadik, vagy negyedik negyedévben van szüksége húsra, zsírra, tojásra, stb., hanem szüksége van most is, ma is és holnap Is. Mint ahogy szüksége van a dolgozó parasztságnak Iparcikkre nemcsak a harmadik, vagy negyedik negyedévben, hanem ma ás holnap is. A dolgozó parasztok egyöntetűen helyeslik, hogy a párt és a kormány határozata szerint megjelent a falun a mezőgazdasági gép, a műtrágya, a rézgálic, s ezeket szabadon vásárolhatja nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyénileg dolgozó parasztság is. De mit szólnának, ha a rézgálicot nem most (amikor erre szükség van), hanem szüret után szállítaná le a kormány? Mit szólnának hozzá, ha a műtrágya tavasz helyett aratáskor érkezne a faluba? Márpedig a kötelezettségek elmulasztása, vagy a késlekedés és a várakozás a falu iparcikkellátásában is késedelmet okozhat, mert hátráltatja, hagy az állam időben beszerezhessen olyan nyersanyagokat, termékeket, melyeket részben külföldről kell beszereznünk. De közvetlenül is károsodik az a dolgozó paraszt, aki késlekedik kötelezettségei teljesítésével. Elveszti például a sertésbeadás teljesítése után járó takarmány beadási kedvezményt, 10 százalékkal felemelik kötelezettségét, s ugyanakkor népünk törvényével kerül szembe. Nem véletlen, hogy nő azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik követelik, hogy számoltassák el a késlekedő, kötelezettségeiket nem teljesítő dolgozó parasztokat, cs ne engedje az állam, hogy a hanyagok az egész falu terhére spekuláljanak. A dolgozó parasztok igazságérzete követeli azt is, hogy a tanácsok ne legyenek elnézőek az adófizetésben elmaradó, az adófizetést halogató dolgozó parasztokkal szemben, Dolgozó népünk joggal várja el, hogy minden állampolgár nocsak részesüljön a közjóból, hanem járuljon is hozzá állampolgári kötelezettségei teljesítésével. Államunk az elkövetkezendő esztendőkben csak a mezőgazdaság fejlesztésére mintegy 12—13 milliárd forintot ruház be. Mindez a dolgozó parasztság jövedelmét lógja növelni. S nemcsak a termelést segíti az állam. Gyorsabban fogja fejleszteni a falusi iskolahálózatot, egészségügyi hálózatot. Szülőotthonok és kultúl'címmel megbeszélést tartottak a dunavecsei járás termelőszövetkezeteinek női dolgozói. Az értekezleten résztvett asz- szonyok felhívással fordultak társaikhoz. 1. ) Szervezzenek az asszonyok minden termelőszövetkezetben munkacsapatokat és követeljék meg a munkacsapatokon belül a terület felosztását. 2. ) Szélesítsék ki a 200 munkaegység elérésére folyó mozgalmat. 3. ) Követeljenek részt az asszonyok a termelőszövetkezet vezetésében. Ugyanakkor a vezetőségbe választott nők képviseljék az asszonyokat, intézzék a tsz-nsszonyok egyéni problémáit Is. 4. ) Kérjek a falusi MN03/1- szervezet segítségét a verseny, a nőmozgalom fellendítésére. Járásunkban a tavaszi munkákban a termelőszövetkezetek járnak az élen. Javában vetik a kukoricát és a többi kapás és ipari növényeket. A kunbajai Rózsa Ferenc termelőszövetkezetben 70 holdon fejezték be a kukorica négyzetes vetését. — Több termelőszövetkezetben pedig élénk versenyben vannai; máris a növénytermesztési brigádok. A mélykúti Uj Éiet termelőszövetkezetben is két brigád versenyezik egymással a nagyobb tei més eléréséért. Egyik Bundula Mihály brigádja, ők fészekműtrágyázással vetették a otthonok épülnek a falun és így tovább. Az állam mindezekre jóval többet fordít, mint összes, adóból származó jövedelme, Nemcsak a munkásosztály iránti kötelezettsége, becsületbeli ügye, hanem saját érdeke is a dolgozó parasztságnak, hogy ne legyen olyan dolgozó paraszt, aki elmulasztaná kötelezettsége teljesítését, késlekednék az adófizetéssel! De vannak, akik adósai maradnak népi államunknak, s ezáltal akadályozzák, fékezik a mezőgazdasági beruházások teljesítését, a falu gazdasági, kulturális, szociális beruházásainak teljesítését. így például Szóládon Nagy József kulák 23.610 forint adóval tartozik, ö ugyan senkinek el nem engedi a vetőgép használatáért gyalognapszámba kért uzsorát — de nemcsak szabotálja az adófizetést, hanem uszít is ellene. Nem egy dolgozó parasztot bírálnak az élenjáró dolgozó parasztok és tsz-tagok azért, mert adós marad a közösségnek, az államnak, s a pénzen, amely a közösséget illetné, az állam pénzén sajátmagának lovat, villanymotort, egyél) gazdasági felszerelést vásárol. így például Tóth Sándor hajdúsámsoni 8 holdas dolgozó paraszt 6852 forint adóval tartozik, c]e tavaly házat épített, az idén házat vett a fiának, a közeljövőben a lányának is házat akar venni, örvendetes, ha így fejlődik a dolgozó paraszt jóléte — de csak akkor, ha ez nem többi társa, az egész nép rovására történik, hu nem vonia el egyéni céljaira 5. ) Vegyék Igénybe a köisági napközi otthonokat. Ahol mód van rá, a termelőszövetkezet létesítsen önálló napközi otthont, hogy a szülők gond nélkül végezhessék a termelő munkát. 6. ) Minden hónapban iega.abb egyszer tartsanak az asszonyok minden termelőszövetkezetben 'nőgyűléseket, amelyeken a nők jogait és a termelőszövetkezetben felmerült problémákat vitassák meg. A járási értekezleten márts számos vállalás hangzott el. Somogyi ' Istvánná, az ordasi Ut- törő tsz tagja, Budai Erzsébet » solti Dózsa tsz-ből, Tanai tíáa- dorné a dunavecsei Petőfiből. Tóth Júlia az Alkotmányból, Gáspár Bódogné a solti Szikrából 200—200 munkaegység elérésére tettek ígéretet. Balogh Jó- zsefné az ordasi Úttörő tsz-ből vállalta, hogy ő 250 munkaegységgel zárja ezt az évet. burgonyát, a másik Lipka Mihály brigádja, akik sorba;ölessel már szintén elültették burgonyájukat. Községeink közül Csikéria mutat jó példát a tavaszi vetésben, mivel összes tavaszi vetéstervét 84 százalékra teljesítette. Utána Kunbaja következik 50.7 százalékai. Ezekben a Községekben jól dolgozott a termelési bizottság is, jól szervezték meg a határszemléket — és ennek köszönhetők az eredményeik is. Berta Balázs, járási tanács mezőgazd. oszt, vezető. azt a pénzt, amely nem őt, hanem a társadalmat, a falu népét illeti, amiből útat, kutat, kórházat, szülőotthont, stb.-t létesítene az állam. Jellemző, hogy például a kecskeméti járásban 1954 első negyedében 24 millió forint forgalom volt a boltokban, de az első negyedévre kivetett 1.8 millió forint adót a járásban nem Űzették be. A kötelezettségüket teljesítő dolgozó parasztok helyeslik és követelik, hogy azokat, akik sorra-rendre elmulasztják az adófizetést, a tanácsok törvényeinknek megfelelően vonják kérdőre, fizettessék meg a késedelmi kamatot és kötelezzék őket a/ adótartozás mielőbbi kifizetésére. Az járjon rosszul, aki késlekedik, halogatja adófizetési kötelezettsége teljesítését. A dolgozó nép az üzemekben s a szántóföldeken a párt és a kormány határozatának megvalósításán, a mezőgazdaság fellendítésén dolgozik. Hogy milyen gyorsan valósul meg a párt és a kormány politikája, milyen gyorsan nő a jólét, az elsősorban a munkásoktól és dolgozó parasztoktól függ. Ha a dolgozó parasztság gyorsabban akar több gépet, műtrágyát, rézgálicot, magasabb termést, jobb életet, úgy ezt most mindenekelőtt kötelezettsége teljesítésével és a tavaszi munkák példás elvégzésével biztosíthatja. (Megjelent a Szabad Net 1954 április 25-i számában ) A tavaszi munka híre A bácsalmási járásból jelentik
