Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

Látogatás Kecskemét legnagyobb 99 jégszekrényében“ Igen sok kecskeméti lakosnak már feltűnt, hogy a Rákóczi-vá- rosban hatalmas, ablaknélküli épület terpeszkedik. Gyakran látni hússal megrakott kocsi­kat, zöld áruval púpozott teher­autókat az épület udvarán ki- és bejárni. Mindenki tudja, hogy a nagy, komor épület a Kecske­méti Hűtőház. De kevesen sej­tik, hogy ebben a »jégszekrény­ben«, zárt, parafás épülettömb­ben milyen munka is megy végbe. Azt tán többen tudják, hogy a hűtőházban hideggel konzervál­ják a különböző élelmiszercikke­ket. Több mint egy évtizede a A felszabadulás óta megnőtt a hűtőház jelentősége. Az ötéves tervben jelentős beruházás ju­tott a Kecskeméti Hűtőháznak is. Bővítették, korszerűsítették. A hűtőház segítségével ad most népgazdaságunk “ az egész éven át folyamatosan több minőségi árut a dolgozóknak. Azelőtt csak egy kiváltságos réteg számára tarolták az élelmiszercikkeket. Ma a szocialista kereskedelem­ben majd egész éven át lehet kapni zöldárut. A hűtőház je­lentőségét emeli Kecskeméten az is, hogy segít a konzervgyá­raknak. A gyárak a beérés pil­lanatában nem tudják az ösz- szes gyümölcsöt, zöldséget és egyéb mezőgazdasági terménye­ket feldolgozni. A hűtőházban tárolják és onnan folyamatosan dolgozzák fel. De tegyünk egy sétát a »-jég­szekrényben«. A kecskeméti hű­tőház Közép-Európa egyik leg­korszerűbb üzeme. Nem hűtő­kamrákban, hanem gyorsfa­gyasztó alagutakban történik a fagyasztás. Ezzel az eljárással bentmaradnak a húsban az ér­tékes nedvek. Nem képződnek nagyobb 'kristályok, amelyek kecskeméti exportőrök rábírták az akkori városi vezetőséget, hogy hűtőházat építsen. A vám­külföldön keletkezett nagy ver­seny kényszerítette erre a kecs­keméti exportőröket. A nagy áru tor lód ás, különösen a szezon­ban, hihetetlen mértékben leszo­rította az árakat. Az árzuhanást úgy igyekeztek kivédeni, hogy az árut későbbi, alkalmasabb időpontban szállít­ják \külföldre, midőn az már ott is fogyóban van. Erre kellett a hűtőház. A szezonban olcsón összevásárolt gyümölcsöt ott tárolták, kezelték és rendesen február, március hónapokban jobb áron exportálták. roncsolják az áru szöveteit. Fel­engedés után is friss a hús. A lassú fagyasztás roncsolná a sejtfalakat, ezért az ilyen hús lágy. A Kecskeméten hűtött hús olyan friss, mint amilyen álla­potban a hűtés elején a gyorsfa­gyasztó alagútba került. Sokan törik a fejüket azon, hogyan »gyártják« a hideget a hűtőházban. A »hideggyártás« lényege az ammóniák halmazál­lapotváltozása, amely nagy lehű­léssel jár. A folyékony ammó­niák az elpárologtató csőrend­szerbe kerül, ahol visszaalakul gázzá, amely halmazállapolvál- tozás nagy lehűlést okoz. A le­hűlés az elpárologtató csőrend­szerben keletkezik. A kiterjedt gázt egy kompresszor ismét be­szívja, sűríti, stb. Állandóan is­métlik a folyamatot. A csőkí­gyókban tehát hidegben »forr« az ammóniák, hőt von el. De a hideg előállításához a gyorsfa­gyasztásnál még szükséges a le- vegőcírkuláció is. Ezt ventillá­torral érik el. Olyan »szélvihar« keletkezik, amely egy másod­perc alatt 4—5 métert fut be. Ilyen eljárással elérik azt, hogy a Kecskeméti Hűtőházban ■—45 fokos hideget is tudnak »gyár­tani«. A hűtőházban az utóbbi idő­ben olyan kísérletek is folytak, hogy meggyet, zöldborsót, kala- rábét, földiepret, parajt mélyfa­gyasztással tartósítsanak. Harcolnak az élüzem csillogóért Június óta a hűtőház jelentő­sége még jobban megnőtt. Még nagyobb szerep vár a lakosság szükségleteinek kielégítése terü­letén. Ezt tudják a hűtőházi dol­gozók. Ezért a pártkongresszus tiszteletére vállalásokat tettek. Vállalták, hogy február, március és április hónapokban 12 ezer forintot takarítanak meg. Feb­ruár végéig a megtakarítás már 11.000 forint volt. A dolgozók elhatározták, hogy az elektro­mos energia vonalán 30 ezer ki­lowattórát takarítanak meg. Je­lentős megtakarítást érnek ei még az ipari só, gépolaj, az ammóniák felhasználásánál is. Az üzem homlokzatán már kétízben büszkélkedett az él­üzem csillaga. Mind a dolgozók­nak, mind a vezetőségnek most az a titkos vágya, hogy vissza - szerzik e büszke csillagot. A hűtőházhoz tartozik me­gyénk legnagyobb jéggyára is. Itt február 28-ra megtörtént a gyártás beindításához minden felkészülés. A jéggyár teljesítő­képessége az elmúlt években nem volt teljesen kihasználva. Kevés volt a szállítóeszköz. De hiányosan voit megszervezve a jégszállítás is. Emiatt több vá­rosban és községben nyáron a dolgozók nem juthattak jól hű­tött italokhoz. A hűtőház terve az, hogy ezen a nyáron a taná­csok segítségével jobban meg­szervezi a jégszállítást. így a legnagyobb kánikulában is min­den dolgozó frissítő italhoz jut­hat, Egész éven ót folyamatos zöldárut biztosít Ahol a permetezőgépek készülnek A BAJAI VASIPARI és Mechanikai Vállalat egyik üzem« részlegében Vermorel-permetezőgépek. gyártása folyik. A hatal­mas munkateremben harminc dolgozó serény munkával naponta 50—60 permetezőgépet állít elő, hogy azok mielőbb segítsék dol­gozó parasztságunk munkáját. A gyártás megindulását nehézségek gátolták. Az üzemben régi típusú, kisteljesítményű gépek álltak rendelkezésre. Meg­felelő szerszámokban is hiány mutatkozott. A Budapesti Fém­szerelvénygyár a vele kötött megegyezést, a szükséges szerszá­mok átengedését, vontatottan teljesítette. Az üzem dolgozói nem riadtak vissza a nehézségektől. Tud­ták, hogy minél több kisgép áll a dolgozó parasztság rendelke­zésére, annál eredményesebb lesz a párt- és kormányhatározat valóraváltása a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Kezdemé­nyezésük, újításaik egész sora nemcsak a gyártás megindulását, de annak meggyorsítását is lehetővé tette. Az első újítást, — melyet aztán nyomon követtek a többiek, — Monori György autószerelő alkalmazta a kézihajtású bordázó­gépen. Az újítással lehetővé vált az eddigi négy munkafolyamat leegyszerűsítése és egy munkafolyamattá sűrítése, A permetező- gépek bordázatát a régi munkafolyamatban 8—9 perc alatt vé­gezték el. Az újítással az elkészítéshez szükséges jdő egy percre csökkent. Az óránként elkészült 7—8 darab bordázat egyszeriben 80 darabra emelkedett. AZ ÜZEMBEN EGY kézimeghajtású horoghajlító gépen folyt a hevedertartó horgok előállítása. Ötszöri befogásra volt szükség( hogy a szükséges hajiatokat elérjék. Ezzel arányosan nagy volt az energiafogyasztás is. Dienst Lajos újítása egyszeriben megszün­tette az ötszöri befogás szükségességét, ma már a gép két kar­mozdulattal egyszeri befogásra hajlítja és elvégzi a hevedertarló horgok előállítását. Az újítással percenként öt darabot állítana^ elő, Dienst Lajos ezzel az újítással azonban nem elégedett meg. Gyártás közben vették észre, hogy a permetezőgépek köpenye nem elég síma, és nemigen tetszetős. Elkészült Dienst Lajos újítása az ízlésesebb kivitelezésre, amely abból indult ki, hogy a hajtásnyomógép a köpenyt vég­telenei. Az újítás meggyorsította a munkamenetet is és percen­ként 4—5 darab állítható elő. Az üzemben ma már 50—60 darab permetezőgép készül e4 naponta. 400 darab “már forgalomba is került. Az itt gyártott permetezőgépek Kecskeméten és Baján már kaphatók. A dolgo­zók vállalása lehetővé teszi, hogy a permetezés megindulásáig 2500—3000 permetezőgép áll majd a dolgozó parasztság rendel­kezésére. A NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSÉRE minden szerv nagy segít­séget nyújtott az üzemnek. Amit azonban méltán hiányolnak » dolgozók az, hogy a megyei tanács ipari osztálya még egyszer seir. kereste fel őket, hogy a gyártás menetéről, a még fennálló nehéz­ségekben való segítségnyújtásról érdeklődjön és támogatást nyújtson, cA nul műqött az (inbír /t kalocsai járási kullúrház igazgatói irodájában az egyik íróasztal felett kis falipolc függ. A falhoz támasztva, két hi­ntés, ragyogó színezésű tál veri visz- sza rajta a bágyadt, koratavaszi nap­fény fakófehér csillámait. Rózsák, virágos ágak fonódnak körben a tál szegélyén■ A szirmok halvá­nyabb foltjait biztos kézzel húzott sölétebb körvonalak teszik életteli, szemet gyönyörködtető kinccsé. Va­lami fiatalos tűz, életteli, drága fény hálózza be az indák szövevé­nyeit, a tálak díszítményeinek sze­szélyes rajzát. Fiatal, életvidám alkotót sejtet. Pedig hát Balaton Mári néni, a tálak művésze már a 72. évét ta­possa. Sókan és sokszor megcso­dálták országos művészeti össze­jöveteleken, kiállításokon Mári néni finom ecsetvonásait, mintáinak kifogyhatatlan formagazdagságát, mélytüzű színeit, melyek a kalocsai nép sokévszázados alkotásaiból szű­rődtek le, formálódtak meg. Min­denki büszkén szemléli benne, a népi alkotó erő szépségét. Mintahogy lággyá, simogatóvá válik a .pillan­tása annak, aki Mári néni finom, öreg arcát, szemeinek derűs moso­lyát nézi. Mert Mári néni és az a sok-sok virág, amely tálain, fûmes edényein él, — egy és elválaszthatatlan. Az embert és alkotását széttéphetetlc- niil egybeforrasztja a teremtő mun­ka. Nem véletlen az, hogy a festő, a szobrász, vagy a népi remekművek mestere, vagy akár az esztergályos, az építő, mint édes gyermekeiről beszél alkotásairól, melyekkel együtt él a születés pillanatában, hogy azután látszólag elváljon tőlük. Odaadja alkotását a közösségnek, melynek titokzatos energiái őt magát is fűtik. Beszélgess Ba­laton Mári nénivel, vagy egy Sztálinvárost építő munkással, Komló, Inoia alkotóival, mindenik milliónyi intim részletét tudja el­mondani alkotó munkájának. Az én virágaim, az én házam, a mi há­zaink, gyáraink, — mondják. Iga­zuk van! A népi tulajdon egyete­mes tudóján felül magukénak érzik munkájukat, ércben köbe, színbe, gépekbe formált alkotásaikat, egész országukat. Vannak azonban kisebb és na­gyobb bürokraták, akik az alko­tást és az alkotó embert sokszor szándéktalanul, sokszor nemtörő­dömségből, felületességből, néha ellenséges akarattal különválaszt­ják. Le akarják törölni minden­áron a közömbösség unott kézvoná­sával az esztergályos kezenyomát az új turbinatengelyről. Le akarják feszíteni a kőműves simogató pil­lantását a szép, új lakásról. Csak tervszámokat, teljesülő, vagy nem teljesülő százalékokat látnak meg itt-ott még felelős vezetők is, a mun­ka megújuló hősiessége, embertől elválaszthatatlan nagyszerűsége helyett. tiz a szemlélet, amely mindrn­^ áron szürkíteni igyekszik, nemegyszer átragad a művészettel foglalkozók, a művészek irányításá­ra rendelt emberek gondolkodás­módjára is. Az elmúlt hónapban egyik napi­lapunk hasábjain a cikkíró kemé­nyen hibáztatja azokat a kuli úr­bürokratákat, akik szüklátókörrel, gáncsoskodó tudálékossággal, vagy szomorú nemtörődömséggel irányít­ják, szemlélik kulturális életünk egyik, vagy másik jelenségét. Ezek a bürokraták nem látják meg Mári néni és sok más társa szemében ugyanazt a tüzet, amelyik virágai­ban is izzik, alkotásaiban is benne ég. így történhetett meg, hogy a tanács illetékesei elmentek ugyan a cikiz után Balaton Mari néni lakására, hogy szemlét tartsanak „a villany bevezetése iránt", de aztán sajnál­kozva kijelentették, hogy sajnos „nincs rá keret''. Mári néni vakos- kodjon tovább a petróleumlámpa mellett, ha akar. Nem tudták, hogy ezzel a nyugodt munkakörülmények iránti érzéketlenséggel halálra ítél­tek egy sor rózsát, ultramarinkék, kadmiumsárga, szeszélyes lila virá­got, egy művész alkotóerejének még dúsabb kibontakozását. A munkásnak kalapácsot adunk a kezébe, nem kívánjuk tőle, hogy azt a kalapácsot, vagy szerszámot maga készítse el. ha alkotni akar. Csak ép­pen azt nem kérdezlek meg még soha Mári nénitől, hogy mit segít­sünk, hogy még szebbet alkothas­son. Nem tudakollak azt sem, hogy van-e festéke, mint ahogy sokáig azt sem kérdezték meg tőle, hogy tu­lajdonképpen miből élt Ma már ezen a súlyos bajon enyhítettek. Mári néni a kalocsai járási kultúrház kép­zőművészeti szakkörében egy sereg fiatalt nevel és ezért tiszteletdíjat kap. De az még senkinek nem ju­tott eszébe, hogy megkérdezze tőlei hogyan adja tovább a társadalom gyönyörűségére alkotásaid Talán itt ÿs kellene valamit tenni. A kecs­keméti Népművészeti Boltban még egyetlen vásárló sem találkozott Ba­laton Mári néni virágaival s legfel­jebb egy-két vérszegény színezésű, durván kidolgozott teritőcske kép­viseli a kalocsa-környéki nép művé­szetét. /É közelmúltban véletlenül ősz- szeakadtam a népművészeti- és háziipari központ egyik me­gyénkben járt, képviselőjével. Szinte a felfedezés izgalmával fogadta azt a kulocsakörnyékéről származó ja­vaslatot, amit neki tolmácsoltam• Egyszerű javaslat ez. Arról van szó, hogy példáid Drágszélen. vagy II o- mokmégyen a fonülelosztó közpon­tok, vagy a háziipari központok jó­voltából azokat a pamutféléket, azo­kat a zöldeket, sárgákat, kékeket lehessen megvásárolni a földműves­szövetkezeti boltban, amelyekre az oltani népnek szüksége van. Ne kiló­ra, hanem központból érkezeit szak­szerű utasításra, ezeknek a szük­ségleteknek a figyelembevételével is osszák el a lmnzőfonalat. Az elosz­tásban eddig ugyanaz a bürokratikus nemtörődömség uralkodott, mint amelyik lassítja ma is Balaton Mári néni alkotókészségének tovább- virágzását. Mári néni elpanaszolta, hogy lassanként kifogynak a festé­kei. de nem tudja,, honnan vegye azt a litofonfehérct, vagy azt a finom- raőrölt citromsárgát, vagy rózsa­színt, amire neki szüksége van. Jó­idéig a festék kötőanyagát, a meg­felelő minőségű dextrint sem leheléit kapni. Itt is elsősorban az emberről feledkeztek meg! Hiszen természe­tesen nem kell külön boltot fclálli- tani a kalocsai íróasszonyok, vagy pingálók szükségleteire, vagy éppen Mári néni igényeinek kielégítésére Igen kis csomagba beleférnének azok a festékes zacskók, melyeket egy gondos, emberszerető kéz becso­magolna valahol Mári néni számára és postára adná. Több emberi megbecsülésre van szükség tehát ebben az cselben is, hiszen Balaton Mári néni és a hoz- záhasonló művészek ezt joggal el­várhatnák. Elmondta Mári néni, hogy már javul a helyzet. Szóbake- rült, hogy esetleg a herendi porce­lánon is megjelenhetnének az ő virágai. Jártak nála a gyárból- Próbafestést végeztettek vele félkész edényeken. A próba ragyogóan sike­rült, a gyakorlott kéz azonnal megtalálta a módját a festésnek az ismeretlen anyagon is. De mikor jártak Móri néninél a herendiéit? Ősszel múlt egy éve — mondotta mosolyogva Mári néni és bizako­dóan tette hozzá, hogy már derül az ég ezen az oldalon. Én úgy hi­szem, hogy ugyanaz a bürokrácia választja el Mári néni égszínkék és derűs rózsaszín mintáit a nemes he­rendi porcelántól, mint amelyik a villany bevezetésének ügyét is csak a költségvetési keret erejével méri. Idézzenek körül az illetékesek * portájukon, talán nem is olyan nagy erőfeszítéssel sokat le­hetne változtatni ezeken az apró- cseprő bujákon. Nevezzük nevén a gyereket. Vájjon nem a megyei ta- nács népművelési osztályának volna egyik halaszthatatlan — és tegyük hozzá — gyönyörű feladata, az em­beri gondoskodás melegségével, a hivatott szerv ügybuzgalmával meg­teremtse az alkotás minden feltételét a népi művészet ki virágzásának? Soha erre annyi lehetőség nem volt, mint ma. CSÁKI LAJOS,

Next

/
Thumbnails
Contents