Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

c ASSZONYOKNAK ) .4 kötött holmikról '‘Palán sohasem volt ennyire divatos a kötotthomii, mint *- most. Férfiak, nők, gyerekek egyaránt szívesen viselik a puiióvert, a kötött mellényt, a kötött sálat és kesztyűt, Különö­sen nagy helyet foglalnak el a kötött holmik a nők és a gyerekek öltözködésében, mert csinosak, könnyen moshatók és változa­tossá teszik az öltözködést. Ahhoz, hogy a kötött holmi ilyen divatos legyen, az is kel­lett, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű fonal álljon a ren­delkezésünkre. Ebben nincs hiba. Üzemeink sok szép fonalat gyártanak, s ha valaki szívesebben köti meg maga a blúzt, kar­digánt, puilóvert, vagy bármilyen ruhadarabot, arra is van lehe­tőség. Boltjainkban szebbnél-szebb színű, vastagságú, jómmöségű fonalak kaphatók. 1/ üiönösen divatosak idén a kötött- női mellénykék. Nem is csoda ez, hiszen élénkítik az öltözködést — a régi szövet­ruhákat újjá varázsolják, amellett melegek, fejtett fonalból is jól elkészíthetők, Az alábbiakban csinos, ujjatlan mellényke kö- t ősmintáját adjuk. Anyag; kb. 20 deka blrkagyapjű, két és feles-hármas kötőtű. M intája: 1. sor: 1 síma és 1 fordított váltakozása. A második és à többi páros sor végig fordított. 3. sor; 1 fordítottal kezdjük, majd 1 síma, 1 fordított, 1 síma, 1 fordított stb. Ezután ismét az első sor következik. Patentkötése 2 sima és 2 fordított váltakozásával a két és feles kötőtűvel készül. Derekának 10 centiméteres patentkötése után mintásán folytatjuk a munkát, hármas kötőtűvel. Körülbelül 8 centi után a bal elejébe bevá­gott zsebet kötünk, majd tovább kötjük a hónaljig. Az oldalvo­nalakon hatsoronként 1—1 szentet szaporítunk. A karkivágás fogyasztása után egyenesen kötjük a válláig. A középvonal fe­lett fogyasztjuk a nyakkivógást. A patentkötéses szegőpantokat át összeállítás után, a felszedett szemekre dolgozzuk. Hogyan főzzünk szappant ? Először hamulúgot kell készí­teni. A hamulúghoz 4—5 kg. tiszta akácfahamura van szük­ség. A hamut lé kell forrázni tiszta vízzel. Ebből a mennyi­ségből 8 liter hamulúgot nye­rünk. A hamulúghoz 1 csomag faluszappaníőzőszert és t cso­mag Trisót keverünk. Ezt együtt kb. öt percig főzzük, öt perc főzés után két kg. zsírt te­szünk bele és három órán ke­resztül főzzük. Három óra főzés után fél kg. sót keverünk közé és öt percig tovább főzzük. A főzés után 10 percig állni hagy­juk. Az állás után elválik az oldattól és akkor tiszta edénybe lemérjük a szappant. Megvár­juk, mig megkeménysztk és azután vágjuk csak szét dara­bokra a kész szappant. (Jó hamulúgot készíthetünk úgy is, hogy 4—5 kg. tiszta akác­fahamut hidegvízbe áztatunk cs két-bárom napig állni hagyjuk benne és csak a negyedik na­pon keverjük a fenti anyagok­kal.) ló, iia tudja a háziasszony... ... hogy ételmaradékot zo­máncozott, vagy fémedényben ne tegyünk félre. E célra csak üveg-, vagy porcelánedényt használjunk.-.hogy a friss tojást úgy ismerjük meg. hogy egy üveg vízbe téve a víz fenekére száll, az állott tojás pedig ü víz tetején marad. ... hogy a megfagyott tojást mák akkor használjuk, ha sós­vízben áztatjuk néhány órán át. ... hogy az avas zsírt egy «agy edénybe tett bő vízben mossuk ki. Minden liter vízhez egy dkg. szódabikarbónát és egy kg. zsírt számítunk. Felforral­juk és a felforralás után az egészet jól összekeverjük, kihűt­jük és hagyjuk megfagyni. Az­tán leszedjük a vízről a zsirt, mely addigra elvesztette avas szagát és ízét. hogy gyümölcs- és borfol­tot szalvétákból, abroszokból, konyharuhákból kéngőzzel igen könnyen eltávolíthatunk úgy, hogy egy meggyujtott kénla­pocska fölé tartjuk a hidegvíz­be mártott ruhadarabot. Majd melegvízben kiöblítjük s a Szo­kásos módon kimossuk. \ Törődjünk kesztyűnkkel i> A tisztán — és rend­ben tartott kesztyű öl­tözékünk fontos kiesé szltöje. A nagyobbára kötött, vagy szövet- anyagból készült téli kesztyűt langyos víz­ben, szappanpehelybeo mossuk. A bőrkesztyű rend ben tartása már na­gyobb fáradságba ke­rül. A fehér bőrkesz­tyűt benzinnél telt edénybe tesszük és fedővel letakart edény­ben kb. Í5 percig áll­ni hagyjuk. Azután a kesztyűt óvatosan kezünkre húzzuk és rongydarabokkal meg­tisztítjuk. A kedvelt szarvasbőrkesztyüt lan gyos, borotvaszappa­nos vízben mossuk. Hogy a mosás után meg ne keményedjen és még ne törjön, szappanos vízben öb­lítjük, A kesztyűt félig szárazon felhúz­zuk, hogy kitáguljon, aztán óvatosan újra lehúzzuk kezünkről és száradni hagyjuk. A disznóbőr kesztyű ugyan drága holtói, de helyes gondozás mel­lett szinte elpusztul hatatlan Ha tisztítani akarjuk, kézre húzzuk ós szivacs segítségé vei felforralt szap- panpehellyel mossuk meg egyenként min­den ujját, különösen az Ujjak végét, A szappanoldaüiöz né­hány csepp szalmiá- lcot is tehetünk. A kesztyűt azután gyor­san lemossuk és szá ráz ronggyal szárítjuk meg. Á tisztítás egész folyamatának csak rö­vid ideig szabad tar­tani, hogy a kesztyű a vízzel minél rővidebb ideig érintkezzen, s így szép, természetes színe meg ne változ­zon. Ha kesztyűt vásá­rolunk, válasszunk in kább kézzel varrott kesztyűt. Az nemcsak könnyebben javítható, de a javított rész nem olyan feltűnő, mint a géppel varrót kesz­tyűn. HOGYAN MOSSUK A KÖIÖTT HOLMIKAT? A kötött ruhadarabokat langyos vízben feloldott szappan- pehelybem mossuk. Ügyeljünk arra, hogy a mosó- és az öblítővíz egyforma hőmérsékletű legyen, mert így elkerülhetjük, hogy a ruhadarab összeugorjon. A kimosott ruhát törülközőre fektetve szárítjuk. GlERMEKEktEk ti TÓRÓKISEK ) A KAKAS és a PIPt Illyés Gyum: „Hetvenkét magyar népmese­F olt az erdő heh tős közepén egy kakas, meg egy pipa. Maghalt a gazdájuk, nem volt mit enni ne­kik. Megéheztek. Ta­láltak aztán egy szem vadkörtét, de a vád körte nagyobb vált, mint a pipe gégéje. Hát azt mondja a pipe: — Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert meg- jutok. Szalad a kakaska a, kúthoz. — Jaj, édes kútam, adjál vizet, Vi­zét viszem kíspipém- «ek, mert megfut a vadkörtétől. — Nem adok vizet — mondja « kút, — míg nem hozol koszo­rút égy szép lánytól. Elment aztán a ka­kas a szép lányhoz. — Szép lány, adjál koszorút. — Nem kapsz — mondja a szép lány, *■» amíg «en» hozol te­jesekét a tehéntől. 1, Imént a kakas a -*-? tehénhez is. — Tehén, adjál fe­jecskét, fejecskét vi­szem a szép lányhoz, szép lány készít koszo­rút, koszorút viszem a kúthoz, kút ad vizet, Vizét viszem pipémnek, mert megfut a vad- köHétöl. — Addig nem adok fejecskét a szép lány­nak —- mondja a te­hén, — míg nem ho­zol szénát a; rétről. c. gyűjteményéből Elment a haltes a réthez, — Két adjál szénát, szénát viszem a te­hénnek, tehén dd fe­jecskét, téjetskét Pi­sset» szép lánynál:, szép lány készít ko­szorút, koszorút vi­szem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem kis pipémnek, mert meg­fut a vadkörtétöl. — Addig nem adók szénát — mondja a rét, — ameddig a boltba nem mégy ka­száért. f Imént a kakaska " a boltba: — Bolt adjál kaszát, viszem a rétnek, rét úd szénát, szénát vi­szem tehénnek, tehén ád fejecskét, fejecskéi viszem sz&p lányhoz, szép lány készít ko­szorút-, koszorút vi­szem kúthoz, kút dd eiset, vizet viszem Pi­cémnek, mert megfut a vadkörtétöl. • — Addig ném adok kaszát — mondja a bolt, — ameddig nem hozói pénzt. — Akkor szegény kakaska elbú- suífa magát, ment gyorsan a szemét­dombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott ka­szát, elment a réthez, rét adta a szénát, tet­te a tehénke elé, n tehénke adott fejecs­két, vitte a fejecskét a lányhoz, a szép lány készített koszorút, a koszorút vitte a kút­hoz, a kit ááou m- zét, a vizet egyenest a pipének, de bizony mikorra hozta a visel, megfuU szegény Ids pipe. B izony szegény kis kakas Hiá­ba futkosott à kütlOi a szép lányig, szív lánytól a tehénig, te­héntől a rétig, réttől a boltig, bolttól a szemétdombig — mért visszatért ezen a hőse szadalmae úton és mindegyikük kíván­ságát (étjesitette — bizony már meghi’.- Idát a kis pipe. Azért hát gyerekek, ml ne legyünk olya­nok, mint a 'mesébea a kllt, a széf) lány, n tehén, a rét és a Soft. mert az ilyen önző se gítség — mély élőbb szolgálatot követel --- főbbet árt, min i amennyit segít. Adjunk ázőimui, h* kémek tőlünk, eégtt eünk azonnal, mert a közmondás igy szól. „Kétszer ád, ki gyor satt ád!" a után, majd hu megnőttők —- ti ne ügy intézzétek ám a hozzátok fór dűlők kérelmén, mini a mesében a kút, a szép lány, a tehén, a rét és a bolt, s stt ügy küldözgessétek őket, mint ezek á kis kakast. Nekünk Olyan emberekre van szüksé­günk, akik szeretik és önzetlenül scáíkk egy­mást. A két barát Két ember ment az érdéi úton és medve tört rájuk. Az egyik ember futásnak eredt, fölmá­szott egy fára és elrejtőzött, a másik ott rekedt az Útótl. Nem volt más menekvés — levétette magát a földre és halottnak te­tette magát. A medve odament hozzá és elkezdte szaglászni. Az meg, szegény, a lélegzetét is vissza- folytotta. A medve beleszagolt az arcá­ba, aztán art hitte, hogy tény­leg élettelen embert talált, ott­hagyta. Amikor a medve cleammógoU lejött a fáról az a másik vándor és nevetve kérdezte a barátját. »No, ml az? Valamit a füledbe súgott a medve?« — Azt bizony. Azt súgta oda hogy komisz ember az, aki a veszélyben magára hagyja a barátját. (Tolsztoj) HEIL CIPOTÀLP! VJ'ttf Morgen. Herr Schmiedt! — Hogy van Herr Schmerzke? — Köszönöm, megvagyok. Hallót- ta a legújabbatf — Nosr — A Bdin-Main repülőtéren be­száll a gépbe egy amerikai. .JCicsoda maga?" — kérdezik tőle. „Doktor Alex Jan.** — mondja. ,J!e mondjon ilyet, ön nem doktor, hanem ameri­kai kém. ön a „Höchst A. OJ’-cég- től ellopta a barna mügumltalp tit­kos receptjét!" Az illetőt lertartóz- tattdk. Ha-ha-ha! — Vgyan, ki találta ki ezt a le­hetetlenséget! ! Nyugat-Németor­óságban nem tartóztathatnak le ame­rikai kémet. — Ez tény, Herr Schmiedt, ez tény! De nemcsak Jan az egyedüli, akit tetténértek Ugyanezen a re­pülőtéren a közelmúltban letartóz­tatták az amerikai Bojarsktt. 0 is kém volt. Bőröndjében a telefongyár titkos rajzait és terveit akarta ki­csempészni Neto-Yorkba. Nyugat- Berlinben lopta a terveket. — Azt sem olvasta talán, hogy Düsseldorfban mi történtf — Egy amerikai filmoperatőrnek adta ki magát és titkos objektumokat fény­képezett le. — Ez aztán az amerikai kém! Hi­szen akkor a saját, az amerikai lé­C e I tesitményeket fényképezte! — He-he! Ugyldtezik, nekünk is vannak létesítményeink! Pedig azt állítják... „ Iendesebben, csendesebben, Herr Schmiedt, ez titok. — Herr Schmerzke, én semmit sem értek. Az amerikaiak Nyugat Németországban kémkednék, d nyugatnémetorszdgi hatóságok ame­rikai kémekre vadásznak... Ostoba fecsegés! ön valamit félreértett. — Ostobaság, annyi bizonyos. De én. semmit sem értettem félre. Le­het, hogy ők találták ki odafönn. ön, kedves Schmiedt, semmit Sem tud arról a titkos megbeszélésről, amely a mi Adenáuerunk és az Ame­rikai Egyesült Államok főbiztosának őnagyméltósága között folyt le? — Semmit nem tudok- róla. De honnan tudja Ön, Schmerzke úr? — Titok! Megbízható forrásokból szereztem róla tudomást... A főbiz­tos magához rendeli a mi Konra- dunkat 6s igy szól hozzá: „Micsoda dolog ez? Hogy merészelik önök o »il dicső fiainkat letartóztatni í !” Konrad pedig ezt mondja: „Bérelem ért bennünket főbiztos úr. Ugyiát szik, önök nem bíznak bennünk. Mi­nek kell önöknek kicsiben gyűjteni a titkos kimutatásokat, amikor mi nagyban szállítjuk azokatt önök aláássák a mi tekintélyünket. Mi szeretjük a rendet. Ha önök meg akarnák valamit tudni, kérdezzék meg tőlem. Hiszen mi az egész lel­kűnket kitártuk önök .előtt, önök úgy érzik magúkat nálunk, mint odahaza, sőt talán még kényelme­sebben. Mire valók akkor a kémek?" föagysserü! Micsoda bismarckl L r koponya!.. No, és mit felelt erre a főbiztos úr! — „Heil Amerika!" De hiszen On tudja, — köztünk legyen mondva — micsoda nép ez az amerikai! A megbízott ezintén áttért az őszinte ségre: ,J!e akarjon bennünket ki oktatni! — mondta. — Ismerjük önöket. Az egész lelkűket kitárták de ezt a mütalpat elrejtették! Úti nozni akarják a tn» amerikai cipő talpunkat, konkurálni akarnak ve­lünk? Különben ne sértődjék meg ha nem bízunk önökben. Mi még sa­ját magunkban sem bízunk, önök után az én kémeim fürkésznek, én utánam McCarthy kémei. Mi nem él­hetünk kémek nélkül. Nálunk a jó- barátok mindig kémkednek egymás után. Ez hozzátartozik a barátság amerikai formájához. Meg aztán a kémeim sem lehetnek meg gyakor­lati munka nélkül. Hadd gyakorol­janak Nyugat-Némelországban, Hi­szen Keleten kémkeam nem valami előnyös mulatság. Viszont, itt önök­nél remélem ezután minden kocká­sát nélkül gyakorolhatnak ön — mondta a főbiztos, — nem sajátítot­ta még el a mi. amerikai élet for mán­kat. Ez az életforma az dltatdnos, egyenlő és titkos kémkedésen alap­szik". ^ mit szólt erre Adenauer! — Nos, d hírek szerint Konrad ezt felelte: „Mi, főbiztos Út, termé­szetesen egyétértünk ezzel. Mi is az általános kémkedés mellett ál­lunk, erre még Hitler — Heil Ame­rika! — tanított meg bennünket. És ha önök utánunk kémkednek itt Nyugat-Németországban, — mond­ta, — akkor engedjék meg, hogy mi Is kémkedhessünk az Egyesült Államokban. — így mondta? Ugyanezekkel a szavakkal!! — Nos, hát nem egészen ezek­kel a szavakkal. Mégis körülbelül így írta a „Welt am Sonnabend” című düsseldorfi hetilap, „Mi lenne — kérdezi a lap, — ha a ml ké­münk lopta volna el az amerikai cipőtalpat, vagy a mi kémünk fény­képezett volna le valamilyen ameri­kai katonai létesítményt...'1 Azt mondják, hogy a mi Konradunk is ilyesféle kérdést tett fel. — Na és? *— A jőbiztos úr elmosolyodott és igy szólt: .Adenauer úr. ön nagy tréfacsindlú. Én szeretem a német tréfákat. Természetesen, ha az unió rikai kém ellopta a német titkos cipötalppatentot, akkor a német Izém is ellophatja az amerikait. De mi így szólunk az önöknél elbukott ügynökünkhöz: durván, rosszul dói goztál, tanulnok kell még! Viszem?, ha mi német kémet tettenérünk felakasztjuk. íme, csupán ez » kis különbség forog fenn. Távozzék Aeienauer úr. és ne feledje el, m > köztünk a különbség!” — S mit tett ezekután Adenauer? F elöltötte négyesszdmú moso­lyát — nála ez a szám az alá­zatosan kedves mosolyt jelenti — is magához rendelte Ollenhauert, a szó. tóáldemokraták Vezetőjét. ,Malija, barátom — szólt Adenauer, — hagyjon abba mindenféle fecsegést a mi kémtevékenységünk szabadsá­gáról. Ne feledje, hogy mi még megszállt ország Vagyunk, viszont <*s amerikaiaknál a kémtevékenység megszokott jelenség, hozzátartozik a természetükhöz. Nem tudnák uőJ küte meglenni. Meg kell szerveznünk az ő megszálló pozíciójukat. Nos majd ha ratifikálva lesz az általa nc-s nyugateurópai kémtevékenység, akkor majd nemcsak francia bará tahiknak, Schumannak és Plévennek. hanem amerikai barátainknak is megmutatjuk, mi is az az igazi né­met oipőtaíp-patent. Most ők teszik lábukat a mi asztalunkra, később pe dig mi tesszük majd lábunkat * strússburgl asztalra, ahol az európai hadsereget tervezik. Nos, hát ezek a ml cipőtalpaink!" Heil cipőtalpak! Herr Schmerzke! eil Amerika, Herr Schmiedtj (T>. SteUvnMi) H

Next

/
Thumbnails
Contents