Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

(Folytatás az 1. oldalról)

m.-parasztok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdaságok juhászatai- ból évente 2000 tenyészkost kell a termeiószövecüezetek- nek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak átadni. 1

A juhállomány minőségének gyorsabb javítása érdekében a mesterséges termékenyítést kiváló tenyészér- téku kosok feihasznáiasával alkalmazni keli minden oiyan juhászatóan. ahol legalább 400 anya van.

d) A zsíros gyapjú kg-on- kénd teaneioi uevanási alapárát a ^Rniegi 15 forintról 56 forintra kell emelni.

A könnyűipari miniszter a fouálcsereaiiciót le54-tói kezdve az ország egvsz ter die téré terjessze ki. A termelö- szövetKezeteK közös junauo- inányuk man az államnak átadott zsíros gyapjúmeuy- íiyiseg lu szazaiéba ertékeneK megfelelő íonalat igényelhetnek tagjaik részére. A , ter- melőszovetüezetek juhászai az egy tagra eső fonáimeny- nyiseg háromszorosát kapják.

e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelőkbői aranyos nagyságú gyepterületet, to vábbá szervezzék meg a tarlók, utak, árokpartok legeltetését. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létesítsenek tdi juhlegelőket.

f) Az 1956. év végéig el kell érni, hogy lehetőleg minden állami gazdaságnak és minden 200 holdon felüli földterülettel rendelkező termelőszövetkezetnek legyen juhte- nyészete. Ennek érdekeben folytatni kell a szerződéses báránynevelési és ürütarlási akciót.

g) Fel kell számolni a julirühösséget. A földművelésügyi miniszter és a a könnyűipari miniszter szer vezzén mozgó, gépi nyíró és rüh - elleni fürösztő brigádokat, amelyek a helyszínen végezzék a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhállományának nyírását és fürösz- tését.

• 5. Baromfitenyésztés.

a) A baromfi törzsállományt a lakosságnak tojással és hússal: való jobb ellátása erdekeben 1956. év végéig legalább 2Ù millióra kell növelni, amelyből kb. 1 mii Uó à termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió'pedig á dolgozó parasztság tenyésztésében legyen. A törzsállományból 17 millió darab tyúkféle, 250.000 darab pulyka, 1,500.000 darab lúd.

1.200.000 darab kacsa legyen.

A tyúk évi tojás termelésének az 1956. év végire országos átlagban el keil érnie a 90 darabot, ezen belül az állami gazdaságokban a 120, termelőszövetkezetekben pedig a 100 darabot,

b) Elsősorban a kettős hasznosítású magyar tyúkfajtákat kell az egész országban elszaporítani. A leghorn fajta terjedését tojástermelő nagyüzemekben, városkörüli te/ riyészetekben kell elősegíteni. A magyar fajta tyúkokból -a Dunántúlon elsősorban a sárga és kendermagos, az Alföldön a sárga és fehér, az ország egyéb részein a kendermagos fajtát kell elszaporítani. Az egyéb baromfifélék közül az ország egész területén a bronzpulyka, a kékesszürke gyöngyös, a fehértollú magyar lúd, ,a pekingi és a fehértollú magyar kacsa .elszaporítására kell törekedni. ,

c)' A keltetőgének 'Jcapacr • fásat úgy kell növelni, hogy iSő'Fbeai 10.8, 1955-ben 15,

1956-ban 18 millió naposcsibe. keltetését tegyék féhéfővé.. Ennek megfelelően ' bővíteni kell a k el t et ő á 11 í * 1 ra á sok ba l ó zatát. A keltetőá'lomásökoTi. csak vérvizsgált 'állományból származó tojásból szabad keltetni. Ezért a termelőszövetkezetek és ez állami vazdasá- gok egész állófnánváti'.továbbá a mintaközségekben szervezett egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állományából mintegy 700.000 darabot vérvizsgáltatni kell. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mellett, baromfitenyésztéssel foglalkozó városi munkásoknak és alkalmazottaknak is kell naposcsibét kiadni.

A naposcsibééi hullás csökkentése érdekében a keltetőállomások fokozatosan készüljenek fel arra, hogy a naposcsibéket előnevelés után, 10—12 napos korban adják át a termelőszövetke' zetek részére.

d) A tyúkfajták nemesítésére es ezáltal a termelés emelésére a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok legjobb baromfitelepéiből mintegy 150 törzstenyészetet kell létesíteni, 1956. év végéro meg kell szervezni 40 000 tojótyúk csapófészkes teljesítmény-ellenőrzését,

e) A baromfiállomány minősigének és termelési eredményének javítására 1954-ben 50.000, 1955'ben 70.000, 1956ban 80.000 darab tenyészállatot kell kedvezményes áron termelőszövetkezeteknek, mintaközségeknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak juttatni.

f) Intézkedéseket kell tenni a baromfipestis végleges felszámolására és egyeb baromfibetegségek teljes visz- szaszorítására.

6. Méhészet.

A méztermelés növelése és a megtermelés megjavítása érdekében növelni kell a mell- családok számát. A lekéne- zésre szánt kasos méhcsaládokat kaptárak biztosítása vai kell megmenteni. 1954- től kezdve évente mintegy 5000 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére' biztosítani. A vándorlás irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegész- ségügy javítására méhbe- tegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokozni kell a

A gépesítés fokozása me' zőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdésé. Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz testimunka kiküszöbölését.

A mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14.000 traktor, 1400 hazai gyártású kombájn. 5000 kévekötő-aratógép és többtiz- ezer egyéb munkagép — kő; zöttük számos teljesen _ ú j típus — van már használatban. Ezekkel a folyó évben mintegy másfélmillió kát. hold mélyszántást és 550.000 kát. hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik, a gabona aratása az állami gazdaságokban 62.5 százalék, a termelőszövetkezetekben 56 százalék gépi aratás.

Az elért eredmények mellett azonban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vannak.

Az utóbbi években mező' gazdaságunk viszonylag kevés új traktort kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál-trabtor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében.

. Az ipar a mezőgazdasági gépeket nem.megfelel ő mi nőségben gyártja,' ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést.

A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez, valamint a le- .romlott minőségű kenőanyag hozzájárul a gépek rossz kihasználásához és gyo.rs el

költésrotbadás elleni harcot. A költésrotbadás miatt kiirtott méhcsaládokért a mebe* székét kártalanítani keik A vaudornichészetet utazási és i'u varueü vezmenyekkel keli támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 fori inra keil emelni. A méhé szét tevékenységét minden adó alól mentesíteni kelL

7. Haltenyésztés.

a) Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érdekében nagy mértékben fejleszteni keli a baltenyésztést. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan területeken, ahol a vízellátás gazuaságosau biztosítható, nalastavakat keli építem. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 5u0 katasztrális holdról 19a6-ig legalább 6500 katasztrális holdra, az állami halastavak területét pedig

18.000 katasztrális holdról

46.000 katasztrális holdra keli növeini. Ei kell terjeszteni a baltenyésztést a rizsterületeken is.

A haihozamot a tógazdaságokban a jelenlegi katasztrális iioidankcnti 200 kg-ról 1956-ig 510 kg-ra kell emelni, így a természetes vizek nah hozamával az ország halter- meiését a jelenlegi 70.ÛOÜ mázsáról 3 év alatt háromszorosára kell növelni. A tógazdaságokat elegendő takarmánnyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzel kell ellátni.

b) A haiivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasztrális holdon spe' ciális ivadéknevelő gazdasagokat kell létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében — ahol a lehetőségek megengedik — a baltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és sertéshízlalással.

A halkitermelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megjavításával és a halutan- pótlás állandó biztosításával.

használódásához.

A gépállomások és állami gazdaságok javítóalapjának fejlesztése még az eddigi gépesítéssel sem tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a szerszámgépfelszero- lés, elégtelen a szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyagtaroló tér.

A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a, gépek karbantartása és tárolása.

A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői és a gépesítés területén dolgozók —■■ bár ez évben kereken 20 százalékkal növelték az egy traktorra eső teljesít' ményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük nem kielégítő. Nagy a munkaerővándorlás. 'aza a munkafegyelem. A dolgozók szociális helyzete rossz: nincs gondoskodás megfelelő szálláshelyről, élelmezésről, a kulturális ig’nyek kielégítés séről és kevés a lakóépület. A. bérezés rendszere nem megfelelő és nem teszi kellően érdekeltté a dolgozókat a na gyobb termések elérésében. ,

A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az akarni gazdaságok gépi inunkéinak megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani:

A. , ;y

1 Fi kell érni, hogy a ter- melőzsövetkezefétvbep és állami gazdasagokban a tarló- hántás 1954 beh .lehetőleg teljes mértékben. 1956 végéig a gabonabétakarítás 80 százalékban, a takarmánykaszá'ás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett a legfontosabb feladat a cukorrépa- kukorica, napraforgó, búr• n

gonya; az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyamatainak jelentős mérvű gépesítése.

A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy 1956 végéig a gépállomások, állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok be , legyenek kapcsolva az országos villa moshálózatba.

A gépállomások az egyc- nileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítséget, főleg a szántásnál, cséplésnél, silózásnál, vetőmagtisztí tásnál, stb. Gondoskodni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisgép- es szer- ár uigényei nek kielégítéséről.

2. A mezőgazdasági gépekkel és eszközökkel való ellá' fása érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa 1954-ben 4000, 1955-ben 4000, 1956-bau

5000 darab G—35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is;

gondoskodjék arról, hogy a DT—54 jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő,, nagyteljesítményű szántótraktor hazai sorozatgyártása három éven belül megkezdődhesék.

A bér és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954- ben 1000 darab, 1955—1956. években évi 2000 darab Uni- verzál-traktor behozataláról.

b) A talajművelés céljaira 1954-ben 5500. 1955—1956- ban 7000—7000 darab előlian- tós traktorekót kell gyártani, a traktorok kihaszálásához szükséges egyéb talajmüve- lőgépekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben megindulhasson.

c) A vetés elvégzésére az

eddig használtnál jobb és az aprómagvak vetésére is al kalmas traktoros Vetőgépet kell kialakítani úgy, hogy

1955-ben 300. 1956-ban 2500

darab készüljön el, 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a műtrágyaszóróval kombinált vetőgép mintapéldányát.

A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes kultlvátort, az Univerzál-traktorokhoz pedig 1600 függőkultivátort gyártasson. A kultivátorok javított minőségben és sorművelésre alkalmas kivitelben készül jenek. 1955. és 1955. években a traktorállománv növekedésének megfelelő mennyiségű kultivátor gyártását kell biztosítani.

d) A gabonatermés betakarítására 1954-beu 400, 1955- ben 800, 1956-ban 1000 kombájnt kell hazai gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. Ä kombájn használatát ki kell terjesztő- ni az egyéb növények (napraforgó. szója stb.) betakarítására is. az aratásnál biztosítani kell a pelyva külön gyűjtését. A kombájnaratás után a szalma azonnali betakarításához lo kell gyártani 2000 darab l'ogatos szalma- gyűjtőt. A kohó- és gépipari miniszter 1954—1956. években évi 1000 darab cséplőgép gyártásáról gondoskodjék úgy, hogy azok az első félév végére leszállításra kerüljenek.

A KA—8 jelű kévekötőaratógépből 1954—1955—1956. években a kohó' és gépipari miniszter évi 600 darabot gyártasson lo.

A villamosüzemű cséplőgépek számát 3956-ra további 1500 darabbal kell növelni.

A kohó- és gépipari miniszter a fentieken kívül gondoskodjék a növényápolásra, növényvédelemre, : talajerő*

gazdálkodásra, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari-, gyök- és gúmósnövónyek betakarítására szolgáló gépek és az állattartás gépeinek; kel lőmennyiségű legyártásáról. e) A mezőgazdaság részéig: a köbó- és gépipari miniszter

gondoskodjék az J.954—1956. években 10.000 traktor* és lo- vonatású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelő számú tehergépkocsi gyártását keli előirányozni a mezőgazdaság- számára.

f) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítésére a konó- és gépipari miniszter goudosisodjeii 1951- oen 12.500 fogatos eke. 1600 fogatos vetőgep, 9000 lókapa»

12.000 borona. i*)00 szecsKavá-' gó, 3800 répavágó, 10.UOÜ kézi kunoricamorzsoló, 15.000' lcezihajtású daráló, 14.000 háti permetező és egyéb me- zógazuasagi kisgépek legyártásáról mintegy 52 mímo, és szeraruról mintegy 90 millió forint értékben, a továbbiak ban a szÜKségletnek meg- íeielóen kell fokozni a kis* gepek és mezőgazdasági széruma gyártását.

3. A mezőgazdasági gép- és

traktorgyártásban a gépek előirt minősegét feltétlenül biztosítani keli. Ennek érdekében: . , í

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt méretű és minöségií anyagokat. A gyáraknak meg neu tiltani, nogy az előírás* tói eltérő méretű, vagy minőségű anyagot használjanak fel a mezőgazdasági gépgyártásnál.

b) A loidművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárba áiiando átvevőt állítson be> akinek feladata, hogy a gyártmányon minőségét gyártás közben is ellenőrizze.

e) Minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Énnek kötelessége az üzemeltetés he lyén a gépeknél felmerült hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl is figyelemmel kísérésé.

4. Fel kell számolni \ az üzemanyag- és a tartalékai - katrészeiláfásban mutatkozó súlyos zavarokat, A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag es alkatrész kellő mennyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben létesítsen önálló pótalkaf- részgyárat.

A földművelésügyi* miniszter á kohó- és gépipari. jrii- niszterrel egyeterté®Den,AÍ9o4 március 1-ig áltápítsa még a szükségletnek megfelelő tartalékalkatrésZgyárlás, • az elosztás és felhasználás rendszerét.

5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos,Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt;

a) A traktorok és mező- gazdasági gépek gyártásával foglalkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területén profilössze- vonást kell végezni, az így felszabadult gyárakat a mezőgazdasági gép- és traktor- gyártás szolgálatába kőit állítani,

b) A mezőgazdasági gépes traktorgyárak fejlesztéséről 1954 május 1-ig tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak.

c) Az újonnan kialakított

és bevált géptípusokért, vagy jelentősebb módosításokért az abban részvöyő- intézmények összes, érdembert közreműködő szakembereit jutalmazni kell. A jutalmazás összege 100.000 forintig, -terjedhet. . . / ,

6. A mezőgazdaság ^ 'gépesítésében fontos feladat, vár a munkásosztályra, 'különösen a mezőgazdasági gépiparban dolgozó kommunistákra, aiúk felelősek azért, hogy a mezőgazdasági gépek, alkatrészek batáridőre, jó minőségben legyártásra kerüljenek.

(Folytatása a 3, oldalon.)

IX.

A mezőgazdasági termelés gépesítéseitek fokozásáról és a gépállomások munkájúnak megjavításáról