Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

.'tijukon. il<> .íz ország’ egyéb .enaelőloldjeui is, 1954-ben 5O.U00 kát. iioldou zöldtrágyázást kell végezni, főleg somkóró, csillagiürt és szegletes lednek vetésével. A zöldtrágyázást 3 év alatt

500.000 kát. holdra kell kiterjeszteni. A kettőstermelést — az öntözéses területek, valamint az ország nyugati részeinek kivételével — a zöldtrágyanö vények vetésével. a talajerő fokozásának szolgálatába kell állítani. A termelőszövetkezetek és az’ egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termeljenek saját használatra — és eladásra is — somkóró, csillagfürt és szegletes lednek vetőmagot. A szükséges vetőmagot a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hitelbe kell adui azzal a feltétellel, hogy a somkóró vetőmagját 3 év alatt, a többi növény vetőmagját pedig 2 év alatt természetben adják vissza.

jj A nehézipari, a bel- és külkereskedelmi miniszter lí)54-ben 3.480.000. 1955 ben

4.900.000 és 1956-ban 6 millió mázsa műtrágya gyártását, illetve behozatal át bi zt osí tsa, melyből kb. 45 százalék nitrogénműtrágya legyen.

A földművelésügyi minisztérium ismertesse széles körben a műtrágyázás hasznosságát az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok között.

g) A nitrogénműtrágyát elsősorban az őszi kalászosok koratavaszi fejtrágyázására, azután a cukorrépa, burgo’ uya. rizs, zöldség, dohány, kerti növények, szőlő, gyümölcs, takarmányfélék, valamint a rétek és legelők trágyázására kell felhasználni. Á foszfor- és káliumműtrágyákat tavasszal főként az ipari növények sortrágyáza- sára, a kukorica és a bui-go- nya fészekti’ávyázásra, valamint a pillangós növények: _ rizs. zöldség, gyümölcs és szőlő alá, ősszel pedig elsősorban az őszi kalászosok alaptrágyázására kell felhasználni.

A könnyűipari miniszter a szoviet tíipasztala+ok alair ján, Kreybig Lajos Kossuth’ díjas akíidémikus módszere szerint a többszöröshatású szerves anyaggal szemcsó- zett szuperfoszfátból és keverékműtrágyákból 1954-ben

300.000 métermázsát. 1956- ban pedig 1 millió métermázsát állíttasson elő. A szerves anyaggal szemcsézett szuperfoszfátot mázsánként 50 forintos áron kell szabadforgalomba hozni. Emellett javasolni kell. hogy a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok házilag lg szem- osézz"k a poralakú szuper- foszfátot.

h) A felhasználásra kerülő műtrágyafőleséget és menynyiséget a talaj és a termelt növény igényeinek figyelembevételével kell megállapítani. A mezőgazdasági tudományos és szakoktatási intézmények, valamint az ugronómusok adjanak min- den termelőnek részletes műtrágyázás! tanácsokat, létesítsenek az állami gazdaságokban és a termelőszövetke zetekben mütrágyabemutató parcellákat, ahol a dolgozó parasztok a gyakorlatban győződhetnek meg a helyes műtrágyázás eredményességéről, alkalmazásának módjáról.

A gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben laboratóriumokat kell létesíteni és az agronómusok a talajvizsgálatot végezzék ingyenesen a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak.

2. A tudományos talajművelés alkalmazásával országszerte jelentősen meg kell növelni talajaink termékenységét. kihasználva -a gépesített nagyüzemű termeié« korlátlan lehetőségeit *a

termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, valamint az egyéni paraszt- gazdaságok e téren még kihasználatlan lehetőségeit.

a) A gabonafélék tarlóját a szárazság és gyomok elleni védekezés céljából az aratással egyidőben vagy közvetlenül az aratás utáni napokban — laza homokos területek kivételével — mindenütt meg kell bántani. A cseplés idején már 1954-beu legalább' 5000 traktor kettős műszakban csak tarlóhántást vé’ gezzen. Ezért a földművelés- ügyi, valamint a kohó- és gépipari miniszter 1950-ig 150J darabbal növelje a villamoscsépi őberendezések számát. Ki kell .javítani és csép- lésre kell beállítani az összes, csak álló munkára alkalmas traktorokat és a gőzgépes, vagy robbanómotoros loko- mobi lókat.

b) Az őszi mélyszántást

a laza homokos, erősen szikes, vízjárásos és lápi talajok kivételével —a tavasszal bevetésre kerülő összes szántóföldeken az eddiginél korábban. lehetőleg szeptember és október hónapokban kell elvégezni s legkésőbb november végéig be kell fejezni. A termőréteget a szántás fokozatos mélyítésével vastagí- tani kell.

c) A nedvességet megőrző, helyes mezőgazdasági eljárások mellett a szárazság elleni küzdelemben az eddiginél nagyobb mértékben kell kiterjeszteni az öntözést.

Az öntözött területeket

1954-ben 50.000 kát. holddal. 1956-ig pedig további 110.000 kát. holddal kell megnövelni, részben a nagy állami öntözőrendszerek továbbfejlesztésével. részben a helyi öntözési lehetőségek nagyobb mérvű kihasználásával.

Az öntözött területeken elsősorban rizst, zöldséget és kapásnövényeket, valamint szalastakarmányféléket kell termelni.

3. Rendszeresen védeni kell a talajt a víz és a szél pusztításától. Nagyobb gondot kell fordítani a patakok és vízfolyások szabályozására az árvízkárok megelőzése érdekében. Lejtős területeken vízszintes talajmüveléssel, fásítással, évelő füvek vetésével, indokolt esetben sáu- eolással, továbbá bőséges trágyázással kell megakadályozni a talaj lemondását. A laza homok- és tőzegtalajo kon mielőbb gondoskodni kell mezövédő erdősávok, facsoportok telepítéséről. Ennek elősegítésére a facsemetéket ingyen kell a termelők- nek^ juttatni. Addi^, amíg a fapászták védőhatasa érezhetővé nem válik, a szél által veszélyeztetett területeken sávos vetést kell alkalmazni.

A gyenge termőerejű homokterületeket — főleg a buckákat — lehetőleg szőlővel vagy gyümölcsfákkal kell betelepíteni.

4. A többszázezer kát. hold savanyú és szikes talajon a talajjavítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a következő 3 év során

180.000 kát. holdon talajjavítást, kell végezni.

a) Elsősorban a dunántúli erősen savanyú talajokat, az alföldi réti anyagokat, a szántókban lévő szikes folto kát. az öntözőrendszerekbe cső, savanyú és szikes talajokat kell megjavítani, továbbá meg kell kezdeni a szikes legelők és rétek feljavítását.

Ezenkívül a tiszántúli niész- teleu, szikes, továbbá a duna- tis/.aközi szódástalajú legelőkön és réteken a helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek. és az állami gazdaságok a helyi erőforrások felhasználásával végezzenek mesze- zést, a legelőket saneolják körül (skatulyázzák) a téli csapadék-víz visszatartására. A meszes altalajéi szikes foltokat digozással javítsák meg.

b) A kohó- és gépipari miniszter. illetve a bel- és külkereskedelmi miniszter 1956-ig _ gondoskodjék 28.7 millió forint értékű talajjavítógép gyártásáról, illetőleg behozataláról. A talajjavításhoz szükséges anyagok s azok vasúti szállításának költségeit az állam viseli.

e) Meg kell kezdeni mintegy 170.000 kát, holdnyi láp- talaj hasznosítását. A Keszthelyi, a Magyaróvári Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1954 december 31-ig dolgozza ki a lápte- rfdetek hasznosításának tervét.

5. Az állami gazdaságokban Ó3 a termelőszövetkezetekben gyorsabban kell rátérni a korszerű évelő, pillangós, és fű-keverékeket is alkalmazó vetésforgók bevezetésére. A mezőgazdasági .tudományos intézetek és főiskolák dolgozzanak ki saját tá.jeo’vsé"’üknek ] egiobban

megfelelő vetésforgókat, s a helyi tanácsokkal, a gépállomásokkal együtt setn'tsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szükséges fű- magvak termelését az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben kell megszervezni.

Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak java- solni kell az egyszerű vetésforgó. illetve helyes növényi sorrend betartását. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok adjanak a termelőszövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó bevezetésével egyidőben alakítsák ki az állandó jellegű termelőbrigádokat. A brigádok területét a vetésforgó ideje alatt lehetőleg ne változtassák. A szántóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj termőképességének állandó növelésében érdekeltté kell tenni.

Hl.

A gulmnul'élék. különösen a búza és a rozs termelésének fejlesztéséről

A felszabadulás óta a gabonafélék vetésterülete — az ipari növények, különösen pedig az olajnövények termelésének kiterjedése kö\mtkeztében — csökkent s alatta maradt a megelőző sokéves átlagnak.

A legfontosabb kenyérgabonaféle, a búza termésátlaga az utolsó hat évben meghaladja a felszabadulás előtti tíz év átlagát, mégis rendkívül alacsony és messze elpiarad az élenjáró termelőszövetkezetek, egyéni leg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől. Míg az élmúlt évben a búza országos termésátlaga kát. holdanként 9.6 mázsa volt, a székkutasi Schőnherz tsz 17.8 mázsát ért el, míg a rozs termésátlaga 7.4 mázsa volt, a me- zőberényi Előre tsz 20.7 mázsát, ősziáipából 12.1 mázsa országos átlag mellett a péri Béke tsz 29.8 mázsát takarított be kát. holdanként.

Az alacsony országos átlagok oka mindenekelőtt a termelési eljárások helytelen alkalmazása.

A búza és a rozs elővetemé- nye országosan csak mintegy

32—35 százalékban megfelelő. A talajelőkészítés általában gyenge s a fokozott követelményeknek nem felel meg. A trágyázásnál a gabonaneműek, főként a búza igényét nem veszik figyelembe, az elővetemények trágyázásán talajba kerülnek. A műtrágya felhasználása a szocialista üzemekben sokszor szakszerűtlen, s így kevébbé eredményes. A vetőmag előkészítése: a tisztítás, esávázás nem kielégítő. Az egyéni termelőknek csak nedves csíjvázoszer áll rendelkezésükre, ami nehó '-es; a csávázast ezért gyakran rosszul, sőt "Syaltalaban nem végezték el. Elhanyagolták a gabonafélék nó- vényápolási munkáit, a vetések emiatt erősen elgyomosodtak,

A szervezési hibák következtében a vetés általában megkésik. Hiba az is, hogy országszerte sekélyen vetnek; a sekély vetésekben a téli fagy, a tavaszi szárazság nagyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemű termeles igényének megfelelő vetögép. Az egveniieg terme.őknek is kévés vetőgépjük van, emiatt sok a kézi vetés.

A nemesített vetőmagvak használata s az ezt elősegítő ve- tőmagcsere nem elég szé.eskörű.

A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok a vetési munkákat nem szervezik meg kielégítő módon. A sok kapkodó és sablonos intézkedés folytán gyenge a munkáié minősége.

1. Mezőgazdaságunk legfontosabb feiadata a gabonafélék, különösen a búza terméshozamának erőteljes fokozása, hogy a lakosság ellátását kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel állandóan és bőségesen biztosítani lehessen. Ennek érdekében;

a) A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a következő években az elmúlt hat év átlagához képest mintegy ÍOO.UOO kát. hóiddal kell növelni. Tehát évente el kell vetni 3,440.000 kát. hold kenyérgabonát, amiből mintegy 73—75 százalék legyen a búza.

A Kenyérgabonafélék országos termésátlagát az elkövetkező három év alatt az elmúlt hat év átlagához képest 1—1.5 mázsával kell emelni. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a nagyüzemű termelés lehetőségének kihasználásával termésátia- gailmt ennél lényegesen jobban emeljék. A búzát, rozsot azokon a legjobb termőterületeken vessék, ahol a legnagyobb termést adják. A laza homoktalajokon a rozs legyen a fő kenyérgabonanövény, minden más talajon pedig a búza.

Nemesített búzafajtáink közül elsősorban a Bánkúti 1201-es és a F.eischmann 481-es búzafajtákat, irozsfajtáink közül pedig a kisvárdai és a lovás^utonai nemesített fajtákat, kell termelni.

b) Az árpa vetésterületét a hatéves átlaghoz képest 26.000 kát. holddal kell növelni, hogy elérje a 800.000 kát. holdat. Ezen belül az ősziárpa 60—62 százalék legyen.

Az árpatermés országos átlagát az elmúlt hat év átlagához képest mintegy 1—1.5 mázsával kell emelni.

Nemesített ősziárpafajtáink közűi főleg a Béta ősziárpát kell termelni, a tavasziak közül pedig általánosan el kell terjeszteni a Friedrich-féle 104-es, a Friedrich-féle 101-es és a pe- resztegi sörárpafajtákat.

2. A gabonafélék nagyobb terméshozama érdekében a következőket kell tenni:

a) A legjobb eiőveteményeket elsősorban az őszi kenyérgabonafélék, különösen a búza részére kell biztosítani. A vetésforgó keretében a kevesbbé jó eiőveteményeket, különösen a kukoricát istálótrf vázasban kell részesíteni. A búzát megelőző kukoricákat korábban kell vetni, gondosabb növényápolásban kell részesíteni, főleg pedig el kell végezni az augusztusi gazoló kapálást.

A kevésbbé megfelelő elővetemények után következő, rosszul áttelelt búzákat tavasszal íejtra- gyázni kell. A földművelésügyi minisztérium fejtsen ki széles propagandát a búza helyi trágyákkal (komposzt, érett istáiló- trágya, baromfitrágya stb.) való fejtrágyázásúra.

b) A gabonafélék, elsősorban a búza és a rozs, ülepedett vagy tömörített és beérett talajokoa kerüljenek. A szöcialista szektorban, ahol a helyi Körülmények megengedik s az elôvetç- mények gépi erővel végzett őszi

mélyszántást kaptak, a terüJeS megfelelően gyommentes, el keit terjeszteni a kultivátorral, tárcsával vagy más megfejelő talajművelő eszközzel végzett — forgatás, illetve szántás nélküli — vetőágykészitést. Laza homokon azonban nem hagyható el a mély vetőszántás, s itt feltétlenül alkalmazni kell a vetőszántások hengerezését Is.

c) Az országos vetési határidők- helyett a fő termelési tájukon — az elővetemények figyelembevételével — ajamani keil a legjobb vetési időt. Az agronomu- sok felelősen döntsék el a vetés időpontját, úgy, hogy az őszi gabonaféléket korábban vessék el. A vetést az ország .egész területén minden évben októbe" 31-ig be kell fejezni.

A gabonafélék vetésénél töre^ kedni kell a sűrűsorú (6—8 cm. sortávolsagú) vetőgépek használatára. Ajánlani kell a gabonafélék keresztezett sorú vetését, ami az elmúlt évek tapasztalata alapjan jelentős tcrméstöbblstet hozott.

d) Kötelezővé kell tenni minden termelő számára a gabonafélék vetőmagjának tisztítását és a búza csávázását. A bel- és külkereskedelmi miniszter megfejelő mennyiségű, hatékony nedves- és porcsávázószert hozzon forgalomba.

A vetőmag minőségének ellenőrzésére és a kát. holdanként legmegfelelőbb vetómagmcnnyi- ség megállapítására az állami gazdaságokat és gépállomásokat Két even belül egyszerű vetö- magvizsgáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások a termelőszövetkezetek és egyéni termelők részére díjtalanul végezzék a vetőmagvizsgálatot.

A nemesített gabonavető- magvakat úgy kell elszaporítani, hogy a felújítás 4—5 évenként országosan megtörténhessék.

Uj, bővebb termő, jobb minőségű, gépi aratásra alkalmasabb, betegségeknek ellenállóbb, törzskönyvezett gabonafajta előállítóját 100.000 forintig terjedhet': jutalomban kell részesíteni.

f) Meg kell javítani a gabona- nemúek növényápoiási, fölei' gyonnrtási munkáit. A laza talajok rozsvetésétől eltekintve szükség esetén el kell végezni az őszi gabonafélék tavaszi fogasolását, felfagyás után pedig a hengerezést. Országosan Kötelezővé kell tenni minden termelő számára az acatolást, 1954- ben meg kell kezdeni a gyomirtó vegyszerek használatát.

3. 1954-ben az aratást az állami gazdaságokban 70 százalékig, a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig kell gépesíteni. A következő években ezt fokozatosan növemi kell.

4 A rizs vetésterületét a rendelkezésre álló öntözővíz meny- nyisége, valamint a termelés egyéb szükségleteinek kielégítése alapján az 1U53. évhez képest 1954-re 49 százalékkal, az elkövetkező három év alatt pedig fokozatosan 80 százalékkal kell növelni. Rizsfajtáink közül általánosságban a Dunghan Shali és a -szegedi ' szakálias«-fajtákat, az északibb rizsvidékeken és egyes kijelölt rizster (Heteken a krasznodari rizsfajtát kell termelni.

A rizs termelésébe az eddigit nél nagyobb mértekben kell bekapcsolni a termelőszövetkezeteket és az egyéni termelőket.

A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-ig vegye nyüván- tartásba azokat a rizstciepeket, ahol a barnuiásos megbetegedés kártétele megállapítható volt. — Ezeken a területeken — az 1954. évben rendelkezésre álló vetőmagmennyiség erejéig —* a bar- nulásos megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját kel! elvetni.

IV.

A. takai'máuyterinelés fejlesztéséről

Állatállományunk takarmány- ellátása elégtelen s különösen fehérjében szegény.

Országosan a szükségesnél kisebb terü.eten termelünk takarmányt. Gyakran nem azokat a takarmánynövényeket termelik,

amelyek a helyi viszonyoknak legjobban megfelelnek s a legtöbb takarmáriyértéKet adjak. Elhanyagolt a fehérjében gazdag pillangósvirágú takarmány- növények és ezek keverékeinek termelése. Sok hiba van a ta-