Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

Beszélgetés az üzemi élelmezésről A JSApuimig a tikétj a a Déimagyarorssttgi Usemélelmesési Vállalat munkájáról A dolgozóit egyre növekvő anyagi és kulturális szükségle­teinek kielégítése azt is jelenti, hogy azokat a kedvezménye­set és lehetőségeket, melyeket államunk biztosít, színvonala­sabb körülmények között, maga­sabb követelményekkel nyújt­suk a dolgozóknak. Ez a szán­dék vezette a Bácskiskunmegye. Népújságot, amikor ankétot ní­vóit össze a Déimagyarország Uzemélelmezési Vállalat ható­körébe tartozó üzemek, vállala­tok dolgozóinak bevonásával. Az ankét célja az volt, hogy meg vizsgálja az üzeméleimezésnek a kormányprogramm megjelené­se óta íe.merült problémáit és az érdekeitek bevonásával se­gítséget nyújtson az Üzeméie.- mezesi Vállalatnak nagyszabású feladatainak végrehajtásához. Nemcsak munkaruha, téli me­legöltözet, egészséges munkás­szállás, a biztonsági berendezé­sek felújítása, korszerűsítése je­lenti a helyes munkásvedcnmet, hanem az egészséges, tápláló és bőséges üzemi élelmezés is. \z aukción -„szvevő dolgo­zók egyöntetűen rámutattak ar­ra, hogy helyes volt az újság kezdeményezése, mçrt el nem hallgatnato Hiányosságok tapasz­talhatók az üzeméleimezes te­rén. A legtöbo hozzászoxo meg­állapította, nogy az ebedett mi­nősége és mennyisége komoly kívánnivalókat hagy maga után. Kiszdi Dora, a Gyógyszertár Vál­lalat dolgozóinak Kü.döuo rá­világított, hogy bár nem túlsá­gosan magas a befizetett pénz­összeg, de ellenértékének nem férni meg teijes mértekben az ételek mmösége. Gyauron elő­fordul, hogy a feiszo.gá t eped­nek egync, vagy másik fogasát nein lehet elfogyasztani. Vagy hideg, vagy é.vezheteúen, r.yk- vanyalóan rossz alapnnvagoubíi készül. Sokszor fordu.ó-iu pa­nasszal a vállalathoz. De eddig még lenyeges változás nem tör­tént, Az a körülmény, hogy gyakran napokon keresztül jó­minőségű ebédet tudnak adni, méginkább índekolat. anná tesz. a kiíogastalan ebédek után kö­vetkező, gyakran két-három na­pos nunősegcsöukenést, Ki»s Jíjzscíné a Cipőgyár dolgozója is ezt húzta aiá. — Javítani kell a minőséget és » szállítás körülményeit, mert a tartalmatlan, ízetlen 'eves, a megmeredt főttészta nem e'egiti ki a dolgozók igényeit. Nem tudjuk megérteni, miért készítik például a paradicsomos burgo­nyát olyan savanyúra. Egyes dolgozóink joggal magyarázták ezt azzal, hogy talán túlságosan takarékoskodnak a cukorral. Nem egyszer előfordult újbó. csak a főttésztával, hogy a hi­deg, ragadós tészta miatt po­csékba ment a rászórt dió, mák. Csak a tészta felső réteget tud­tuk elfogyasztani, a többit el­dobtuk. Nem nehéz kiszámítani milyen kárt okoz ez népgazda­ságunknak és kárt okoz nekünk dolgozóknak. Mert egy-egy ilyen ebéd után éhesen kelünk fel az asztaltól. Helyes lenne, hogy ha az Uzemélelmezési Vállalat nem tud jobbminőségű főttésztét elő­állítani — inkább sülttészta for­májában használja fed a lisztet Őszintén meg kell mondanunk — Úgy gondoljuk, államunk nem azzal a szándékkal állította fei az Üzemélelmezési Vállalatot, hogy rosszminőségű nyersanyag­ból ízetl.n, élv.zhetetlen ebé­deket főzzenek. Soltész eivtársat, a Mező- gazdasági Gépjavító Vállala' dolgozói bízták meg azzal, hogy elmondja, kéréseiket, panaszai- kát. Soltész elvtárs az üzemélel- tnezés egy másik jelentős hibá­jára mutatott rá. Véleménye szerint nincs lényeges különbség a típus- és a minőségi menü kö­zött. Hosszú ideig típusebédet fo­gyasztottunk — mondotta. — Majd. mivel azt nem találtuk kielégítőnek, előfizettünk a mi­nőségi ebédre. Most aztán an szeretnénk tudni, nogy na a ket- 10 között a Különbség. Mert a vizes krump.iköret, a mellette sítmorkocio par szem nussa. nem neveznem minőségi eoéd- rek. Természetesen tudjuk, hog\ mindennap nem lehet rántotl- esirkét sum. Nem ,s kívánjuk ni: ezt, de eivai .űr, hogy meg­felelő minőségű, bőséges és táp- .aló ébedeket kup;ur.k a pén­zünkért. E.őfordu.t olyasmi is, i.ogy a burgonya uűzösen, rom­lottan került az asztalra A dióstésztaban többször találtunk dióhéjat. Ez a gondatlan előké­szítés eredménye. Ilyenkor g> ak- ran érintet.enüi hagyjuk az ebe­det. Es az Uzemélelmezési Val­imat jóvoitáoói korgo gyomorral terünk vissza munkahelyünkre. Nem is beszeive arroi, hogy egy állami va.iaiat jóhírét teszik k-ckára, ha nem megfelelő mi­nőségű és mennyiségű élelmi­szert adnak, áemmikeppen sem magyaráznatom meg azt sem, nogy a főzeiekoen, vagy a tész­tában nem egyszer hajszádat tá­rnunk. Vagy kavicsot, vagy tin­taceruzás foltokat. Kérjük az illetékeseket, hogy vizsgáljak fe- iüi a vahaiat munkáját, mert jo táplálkozás, íz.etes es íziesesen elkészített ételek nemül nem képzelhető el megíeieio terme- .és sem. Az pedig egyenesen tárcsa, hogy szaraz éteieket va- ;yunk kénytelenek nena vásá­rolni, amikor kis erőfeszítéssel jommősegu eleiemhez is juttat­hatna bennünket az Uzemeiei- mezesi Vállalat, íVsarasi Eoitán, a Belsped dolgozója az eonúlt ev* émmie- zési színvonalhoz hasonulóua az ideit. Elmondotta, hogy tavaly sokkal jodd munkát végzett az Uzcméieunezesi Vaumat. Az idei visszaesés teljesen indoko- tatian, hiszen az idén bőséges termest takarítottunk be. Tóboen szóvatettek az Üzem- éleimezési Vauaiat éttermene« mányos íelszere,esét és a tiszta­ságát. Fogarasi e.vtars pé.oau. elmondotta, hogy az asztalokon a vizespoharak meneti gyakran nem la.aim kancsot. A pohara­kat nem tai'tjak eléggé tisztán. Sokszor ott található az eiózo etkező ujjlenyomata a tisztának vélt poháron. Az evőeszközöket sok esetben musatumul, vagy gondatlanul megtisztítva tesz.a az asztalra. Ezeknek a hibáiknak a kijavításához vizen és gondo­sabb munkán kívül másra nincs is szükség. Előfordult olyan is, hogy amikor a naponként válto­zó nagyságú adagok ingadozását kifogásoltuk, azzai válaszoltak a felszolgálók, hogy ha nem tet­szik, étkezzünk másutt. Nem köte.ező idejárni. Persze, a vai- lalatvezető e.vtars ezeket a hi- oakat nem veheti eszre, mart általában igen tapintatosan csak j.yankor látogat ei az ebedióbe, amikor tudja, hogy nem lehet panasz az étel minősége ellen. Vannak indoko.at.an eiégedet- enkedesek is. Ezeknek az eme- rüiese végett és azért, hogy min­denki előtt világos légy en az elkészített étel anyagíeihaszna- nsa, javaso.ta Fogarasi eivtars, hogy függesszék ki az ebéd.óoen az ételek nyersanyagszükségle- ét, az anyagfelhasználási nor­mákat. asuró elvtárs, az Épületla­katos ipari Vállalat képviselője elpanaszolta, hogy többen mun­katársai közül kénytelenek vo. tak felhagyni az üzemi élelme zéssel. Csakhogy más vállalat noz hiába mentek, hogy élelme­zést kapjanak. M.ndemk válla- at arra hivatkozott, hogy saját szakminisztériumának keretébó nem teiik más termelési ága dolgozóinak ellátására. Most má csak az a kérdés, hogy mi a te­endő? Munkánk miatt otth >n nem étkezhetünk, az Üzeméíei mózesi Vállalatnál viszont nem kielégítő az ebédek m.nősége. mego.dás világos. Az Uzeméiel mezesi Vállalatnak ke.l megja vitani az éte.ek minőségét. Az aiinéiuii megjelent érdekelt éleimen ési va.laiai kép- vise.etében Főnouné elv társnő. A feltart hiányosságok nagyré­szét érdemben nem tudta meg- indoko.ni. Igen heiyteienüi, nem beszelt többek között, hogy mennyiben gátolja az Üzeméie,- mezési Váha.at dolgozóinak jó munkáját a megfeie.ő munkakö­rű. mények hiánya. Bőségesen hárította át azonban a felelőssé­get az ellátó vállalatokra, MEZŰKEH-re, a FÜSZERT-re, a konzervgyárakra. Az áita.a el mondott hiányosságok, hibák egy része természetesen nem az Üzemélelmezési Vállalatot ter­heli. ValóDan ludas a MEZŐ KÉR aöoan pé.dau., hogy sok szór rosszminőségű, élvezhetem .en szeszkrump.it szállít. Fele­lős a FUáZERT is azért, hogy kötbérezéssel fenyegetőzik, ugyanakkor azonban gyengemi nöségű, gyakran élvezhetetlen tésztaárut kényszerít rá a vá' ialatra. Aboan igazat adunk Főnökné e.vtarsnőnek, hogy konzervgyárak álta, lecsó minősege sokszor nem megfelelő, rosszízű, túlságosan erős, tehát sokan nem tudjak megenni a belőle készü.t étéit. AííC azoiiuan nem tartjuk helyesnek, nogy az Üzemé.eune- zési Vállalat nem mutatta meg ezen az ankéton, hogyan aaai saját erejéből az őt terhelő hiá­nyosságoktól megszabadulni. Mit tett és mit tesz a munkafegye- •em megjavítása érdekében? — Nem adott vá jászt arra sem, mi­ért nem neveli a vezetőség meg­felelő udvariasságra a felszol­gáló dolgozókat. A hideg és megmeredt főttészta, a levesbe került hajszál, kavics a vállalat rossz munkáját mutatja. Ennek a jogosan hibáztatott hiányos- ságsorozatnak a megjavítása ér­dekében komoly lépéseket kell tennie az Üzemélelmezesi Válla­latnak. Gondoskodnia keli a vál­lalat dolgozóinak jobb munka körülményeiről, lépéseket kék tennie a főzőszemélyzet szakma nevelésének megoldása érdeké­ben is. És nagyobb harcossággal következetesebben kellene küz­denie az ellen, hogy az éie.mi szerelosztó szervek rosszminő­ségű árut kényszerítsenek rá a vailaiatra. A dolgozók auamunt? ámogatását jóminőségű éieimi szerek formájában szeretnék megkapni az Üzemé.e.mezés Vállalattól. Nem tűrhetjük e., hugy a minőségi követelmények tekintetében ilyen súlyos hiá­nyosságok, az anketon részvevők áital feltárt hibák továbbra is fennmaradjanak. Ez harci kér­dés, fontos politikai feladat is amelyet elsősorban az Üzemélel­mezési Vállalatnak kell megol­dania. Miklós György ás Balogh isiván nagyszerű újítása A Ktecskeméti Épületlakatosipari Vállalat dolgozói újításokkal könnyítik meg munkájukat. Nemrég fűtésszerelési tárgyak elkészítésére kaptak rendelést. Többek között radiátortestek burkolásához kértek dróthálót. Ez a munka igen aprólékos és hosszadaunas, mert kézzel végzik. Mik­os György és Balogh István hosszas gondolkozás után szerkesz­tettek egy olyan szövőszéket, amellyel nemcsak a munkát tudják meggyorsítani, hanem felmentik a dolgozókat a nehéz fizikai munka alól is. Az újító bizottság javaslata alapján már készül az üzember a szövőszék. Jövő hét közepén megkezdi működését. A gép alkal­mazásával 60 percről 15 percre szorítják le egy drótháló elkészí­tésének munkaidejét. cÆ hazai déliqijiimiilas készítése Álföldi Kecskeméti Konzervgyár üzemrészei közül ta­lán a legértékesebb munkát végzi az édesüzem. vagy ahogy a konzervgyáriak nevezik: szugát üzem. Itt készül a gyű- mötcskenyérnek ismert cukorszirupban tartósított gyü- mölcskülönlegesség. A múltban is készítettek ebből a gyümölcskülönlegességből, de csak kis mennyiségben* mert annak idején ilyen különlegességre csak kevés em­bernek futotta. Azonban az üzem a több évvel ezelőtti két- vagonos termeléssel szemben már tavaly li vagon *,gyü­mölcskenyeret készített“ az egyre növekvő igényelt kielé­gítésére. Az üzemrész külsőségeiben is megnyilvánul, hogy itt cukorral dolgoznak. Az üzembe vezető lépcső korlátja is ezt igazolja. Aki hozzáér, annak cukortól ragadós lesz a keze. IÏ1 tapasztalatok ismeretében lépünk be Rajnoha Ar- pádné elvtársnővel, az üzemi bizottság vezetőjével az édesüzem első műhelyébe. Különböző állványokon elhe­lyezett bádogdobozokban különféle gyümölcsök vannak tartósítva cukorszirupban. A főzőüstök körül pedig feliéi köpenyben piros fejkendős asszonyok és lányok szorgal­maskodnak. De nem sokáig nézelődhetünk• mert rövidesen megismerkedünk egy idős, fehérhajú bácsival, az üzemrész vezetőjével, a „déligyümölcs készítőjének" nagymesterével. Arra a kérdésre, hogy mióta dolgozik itt az üzemben, tréfásan válaszol: — Gyermekkorom óta. — Ez lehet két évtől tizenhatig — gondolom magamban. U gy lát szik látja a kétkedő pillantásom és ezért gyorsan kiegészíti: — 42 éve dolgozom ebben az üzemrészben, s azóta minden évben ezt csinálom. De azért még mindig tanulok valamit... mun­katársaimtól. L zután közelebbről megismerkedünk a gyümölcske­^ nyer. vagy ahogyan Nagy elvtárs nevezi: a ..hazai déligyümölcs'’ készítésével. — A nagy nyári gyümölcsszezonban a legszebb, a leg­egészségesebb gyümölcsöket kiválogatjuk, bő vízben, több­ször alaposan megmossuk, azután vákum-üstbeti készült cukorsziruppal tartósítjuk. A gyümölcs ezután 6—8 hétig érlelődik, ezekben a bádogedényekben — mutat az állvá­nyokon lévő edényekre. Itt láthatunk őszibarackot, mandu­lát, diót, meggyet, szilvát, dinnyét, stb. Ezután mint félkészáru kerül feldolgozásra. A bádog­edényekből a féltermék a főzőüstbe kerül, ahol a cukor ki­olvasztása után újabb cukorszirupba ágyazzuk be. A sziru­pot habosra keverjük, majd ebben megmártogatjuk a gyű-1 mölcsöket. Ezután dróthálós tálcákra helyezzük. Innen ke­rül a szárítóba. — Ezután már csak csomagolják? — Ne siessük el a dolgot — mondja Nagy eivtars. — Jöjjön csak tovább. — Közben egy kis összekötő helyisé­gen vezet át a válogatóba. — A szárítóból ugyanis idekerül a cukorba ágyazott gyümölcs — folytatja Nagy elvtárs. — A száradás nem tökéletes és ezért még 18 óráig hagyjuk még szikkadni. Ezután az asszonyok, lányok ízlésesen cso­portosítják a különféle gyümölcsfajtákat, majd átviszik a csomagolóba. A csomagoló két hosszú asztala mellett is ugyanúgyi mint a többi feldolgozó helyiségben, az üzem leg­jobbjai dolgoznak. Az ízlésesen összeválogatodí gyümölcsöt dobozba rakják, lemérik, szeszlaggal tartósítják, minek következte ben a napfény és a levegő nedvessége nem tudja károsan befolyásolni minőségét. A szeszlag megtartja a gyümölcs fényét is. Beszélgetés közben lassan az óramutató a 6-os számhoz ér, mely a munkaidő végét jelzi. A munkaasztalokat meg­tisztítjuk. A készárut elszállítják a raktárba, ahonnan a kereskedelem továbbításával a fogyasztókhoz kerül. A gyü­mölcskenyér ízletességéről, finomságáról már sokan beszél­nek megyénkben is. A keresettségének legfőbb bizonyítéka a fogyasztás gyors növekedése. Dolgozóink az élelmiszer- cikkek és ruházat beszerzése mellett egyre többet költenek ilyen és ehhez hasonló .ussemegeáruk“ fogyasztására. A szükségletek kielégítésére a tavalyi 14 vagonos termeléssel szemben az idén jóval több cukor szirupba tartósított gyű mölcs“ hagyja el a gyár kapuját. T/égezetül Nagu elvtárs arra kér bennünket, hogy r ne feledkezzünk meg megírni, hogy a szaloncukor szükséglet kielégítése érdekében már megkezdték a szalon cukor gyártását. Ezzel is örömet kívánnak szerezni a város dolgozóinak. * A karáocmvi ünnepekre 182 pár cipőt készít mertek után a kecskeméti A Kecskeméti Cipőipari K'iSZ-ben igen szorgalmas munka folyik. Az első helyi­ségben láthatjuk a már elké­szített ú.i cipőket, míg a má­sikban a kis munkaasztalok nellett ügyes kezek formul­ák mérték után a szebbnél- szebb cipőket. Dolgozóink megnövekedett igényét bizo­nyítja a következő tény is. Csak a karácsonyi ünnepek­re 182 pár női és férfi cipőt készítenek el a dolgozók, a legdivatogabban, legízlése­sebben, Ezenkívül még gyógycipöket is készítenek orvosi rendelésre. Igen lelkes munka folyik azért, hogy minden cipő a vállalt határ­időre elkészüljön. A ktsz dol­gozói ezzel akarják még em- ■kezetesebbé tenni ez évben karácsonyi ünnepeket. 'Ízért versenyben végzik munkájukat. A legjobbak kö­zött fej-fej melletti küzdelem alakult ki. Kanyó Mártom Kiss P. Sándor, Visontai József vetélkedik az első iiexÿert. Alapos, gondos mun­kát végeznek. Igen nag£ gondot fordítanak a, cipő minőségi elkészítésére, A részleg többi dolgozói is követik példájukat. Egy hét alatt 4 pár gojzer-varrott cipőt készítenek el. Az orto­péd-cipők mestere Illés Já­nos, a parafas, női cipők ké­szítésében az ügyeskezű Héj- jas Sándor jár élők Minden dolgozó a közeledő karácsonyi ünnepekre való tekintettel megkettőzi erejét. Minden tudásának felhasz­nálásával meggyorsítja a cipők elkészítésének munká­latait. hogy örömöt szerez­zen azoknak, akik új cipővé 1 ajándékozzák meg egymő- karáesony ünnepén. I

Next

/
Thumbnails
Contents