Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

A 6A]1 Építőipari Vállalat felkészült a téli építkezésekre MINT AZ ORSZÁGBA V min­denütt — megyénk is szépül, csinosodik. Az új gyárak mel­lett lakóházak, iskolák épülnek. A régi épületeket újjá vai ácsol­ják, a romlakásokat lakhatóvá teszik. A ‘ Központi Vezetőség júniusi határozata nyomán a 64/1 Építőipari Vállalat dolgozói végzik ezeket a munkákat. Ez- évben 80 he.yen építKeztek. Je­lenleg 25 munkahelyen dolgoz­nak. Mivel az építkezés egy pil­lanatra sem szünetel a teli idő­ben, ezért vizsgáljuk meg a jö- vóévi terv tükrében, hogy mi­képpen kívánják a téli munkák folyamatosságát biztosítani, ho­gyan harcolnak az önköltség csökkentéséért? A harmadik negyedéves ter­vüket teljesítették, a bér, anyag és egyéb költségek előirányzott tervét betartották. Az eredmény titka az, hogy az üzem műszaki vezetői megértették: a kormany- programm sikere nemcsak azt kívánja, hogy határidőre minő­ségben — hanem olcsón is kell építkezni. Ezért szervezték he­lyesen az építkezések munkaío- lyamatait. A dolgozók verseny­ben való részvételükkel, javasla­taikkal, újításaikkal vitték előbbre az építkezések meggyor­sítását. Az utolsó hónapokban az önköltség csökkentésére is nagy gondot fordítottak. A har­madik negyedévi jó munka eredményeképpen 30 ezer forint prémiumban részesültek az épít­kezés dolgozói. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy lehet ol­csón építkezni. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet ezt fejlesz­teni a téli munkák idején? NEM VITÁS, hogy a téli idő­járás még jobb műszaki irányí­tást, gondos munkaszervezést követel meg. Hogyan oldják meg ezeket a nehéz feladatokat a vállalat műszaki vezetői? — Müller Róbertnek, a vállalat fő­mérnökének nagyjelentőségű újítása biztosítja a téli építke­zések fo vamatosságát. *z újí­tás lényege az, hogy az eddigi koksztüzelésű nyitott kályhák ] melege helyett hordozható fűtő­testekből álló radiátor adja a meleget az építkezéshez. A ra­diátor az építkezésnél lévő gőz­kazánból kapj* közvetlenül a fáradt gőzt csöveken keresztül. Egy gőzkazánra 10—15 fűtőtestet lehet rákapcsolni. Az előzetes számítások szerint a téli hóna­pokban ennek alkalmazásával 23.000 forint értékben tudnak szenet megtakarítani. Munkavé­delem szempontjából is előnyös, mert csökkenti a baleseti lehe­tőségeket. Igen régi és megol­dásra varó kérdése volt építő­iparunknak a felvonulási épüle­tek költségének csökkentése. — Müller Róbert főmérnök és Lendvai Mihály sztahanovista instruktorok újítást adtak be a felvonulási épületek olcsóbb el­készítésére. Az újítást e.fogad­tak, a következő ev műszaki in­tézkedésének tervébe már be­vették. A várható évi megtaka­rítás 348.627 forintot jelent nép- gazdasagunknak. A műszaki dul- gozok úgynevezett »apróbb« újí­tása.n kívül az építkezések szta­hanovistái, élenjáró dolgozói ja­vaslatokkal, ötletekkel segítik a téli építkezések sikerességét, a jövő év előkészítését. TALÁN PILLANTSUNK be a vállalat jövőévi terveibe, s néz­zünk meg egynéhányat. A terv szerint Kecskeméten a ltakóczi- út elején épülő 16 lakásos bér­ház mellett további 40 “akas építése van tervbevéve. 1954 A kisipari termelőszövet­kezetek megyénkben is egy­re nagyobb mértékben elé­gítik ki a dolgozók szükségle­teit. A kormányprogramra után olyan cikkek gyártását kezdték meg, melyek közvet­lenül a háztartásokban, egyé­ni ' parasztgazdaságokban szükségesek. A vasipari ktsz-ek üstházat, metszőollót, porolót, gyapotkapát, tűz- piszkálót, jászolkarikát, kút­őszén egy 100 lakásos bér­házat és egy 10 tantermes ísko- lát építenek majd. Emellett a megye különböző helyein szá­mos mezőgazdasági épület elké­szítését is tervbe vették. A létesítmények határidőre történő felépítése érdekében a tégla beszerzését a vállalat a helyi téglagyárak bevonásává, kívánja megoldani. A közsé­gekben a he.ybeli dolgozók se­gítségét kérik az ott végzendő munka idő előtti elvegzesere. Ez a módszer nemcsak gazdaságos, hanem megkíméli az építkezés állandó törzsgárdáját a fáradsá­gos utazásoktól is. az anyagok gyors kiszállítá­sának biztosítására megférik az állami gazdaságok, gépállomások vezetőit, hogy erőgépeikkel ad­janak segítséget. A VÁLLALATON belül is könnyebb lesz az anyag biztosí­tása, mert visszakapják a szál­lítóeszközöket. A tervben előirt építkezések munkájának meg­gyorsítása érdekében ’sztahano­vista-bemutatókat rendeznek. A műszaki vezetők az előké­szítés munkájában már értek el jó eredményeket. És ezek a kezdeti sikerek biztosítékai an­nak, hogy a vállalat dolgozói nemcsak a téli munkában vé­geznek példamuta.ó munkát, ha­nem sikeresen kezdik meg a jö­vőévi nagyszerű tervek végre» hajtását is, < kapcsot, mag-takaró boronát, préselt könyökcsövet, kom­binált gyermekkocsit, szén- kannát. szélkakast, tűzoltó­vedret készítenek. Á faárukó- szítő ktsz-ek mosóteknőt, kaptafát, különféle játéko­kat, fa vedreket. A textil­áruk feldolgozásával foglal­kozó ktsz-ek maradékból női, férfi, gyermek felső- és alsó­ruházati cikkeket gyárta nak. A háztartásod, egyéni parasztgazdaságok szamára Üzemeink évi tervteljesitéséről A BAJAI RUHAÜZEM d lgo­zói legutolsó értékelés szerint évi tervük 97.4 százalékos teljesíté­sénél tartanak. A szalagok Kö­zött a verseny lendülete egyre jobban kibontakozik. Minden dolgozó erejét megkettözve igyekszik az évi terv idő előtti befejezését biztosítani. Újabban a dolgozók arra tettek ígéretet, hogy december 29-re teljesítik ezévi tervkötelezettségüket. A szalagok dolgozói közül negyvenen már befejezték éves tervüket. Kling Béla pedig már 1954 augusztusi tervét teljesíti. « A KECSKEMÉTI GYUFA­GYÁR dolgozói örömmel jelen­tették, hogy éves tervüket de­cember 22-én délután 3 ó<raKo.r befejezték. Megígérték, nogy terven felül többtízezer forint értékben gyufát termelnek. A karb -"tartó dolgozók pedig min­den igyekezetükkel azon lesz­nek, hogy jól kijavított gépekké/ segítsék elő az 1954-es tervév si­keres megindulását. kecskeméti kény ér gyárban Látogatás a A kecskemétiek még mélyen alusznas, ami­kor a Klapka-utcai kenyérgyárban már javában folyik a munka. Valósággal döng a csempés padló a zakatoló dagasztó­gépek alatt. A nagy kémence már elérte a megfelelő hőfokót. Az üzem dolgozói se­rényen forgolódnak a gépek között: regge­lire már ott kell len nie a friss, illatos ke­nyérnek a kecskeméti dolgozók asztalán. Vájjon tudják-e a kecskemétiek, hogy most hogyan készül a kenyér? Alig négy hónapja kezdte meg működé­sét a Klapka-utcai ke­nyérgyár. ’A régi, ki­csi két kemence me­lyén ma 10 kemencas, korszerűsített gépek­kel ellátott üzemet találunk A hét méter hosszú dagasztómü- helyben áll a modern szitálógép. mely órán­ként 20 mázsa lisztet szitál. A megszitált liszt ezután a csészék­be kerül. Ebből eddig 7 darab van, s hozzá 2 dagasztógép. Mi­lyen sokat vesződ­tek azelőtt a pékek a kenyérsütéssel ! Mi­lyen fárasztó volt a dagastzás, s mennyit izgultak, vájjon meg- kel-e a tészta idejé­ben. Most a gép két ember munkáját vég­zi el és J.5 perc alatt 3 métermázsa tésztát dolgoz fel. Itt dolgo­zik Miklós János, aki munkáját igyekszik jól és lelkiismerete­sen elvégezni. Köz­vetlen munkatársa Princr István, aki ugyancsak jó munkát végez. A dagasztóból a tészta az első ke­mencébe kerül. Itt fé­lig hagyják sülni. Innen másik kemen­cébe teszik, ahol tel­jesen átsül. Termé­szetesen közben ügyel­nek arra, hogy meg no égjen. A kemen­céknél dolgozik Ko­vács Imre is, aki csak nemrégen ke­rült ki az MTH ott­hon padjaiból, de jó munkájára már felfigyeltek az üzem ben. A kemencéből a ropogósra sült ke­nyér kikerül a tároló­ba. , Itt felsorakozva hülnek a kenyerek. A tárolóba naponta • 130 —140 mázsa kényét kerül. A tárolókból kerül aztán a kecs keméti üzletekbe, on nan pedig a iögyasz tók asztalára. Az üzem három műszakban dolgozik két hét óta. Ez meg is látszik az üzemben Azóta lényegesen so ■ kát csökkent a selej-' tes kenyér, amit a ki­szedésnél kapna:; Azonban ez sem vés kárba. A kemence te tején megszárítják majd innen darálóin kerül s úgy a fo gyasztóklioz, mint ko ny érmorzsa Az üzemben mindig nagy a rend és o tisztaság. A gépeket rendszeresen tisztítják Az üzemben külön nő: és férfi öltözők és mosdók állnak a dol­gozók rendelkezésé ■ re. Ezenkívül gon doskodtak ventilátor ról, hogy a nagy me­legben is tudjanak jó! dolgozni. Az üzem dolgozói igyekeznek jó munkát végezni, s minél ízletesebb ke nyárét juttatni a dói gozók asztalára. /« napokban a kecskeméti Ál lami Áruházban jártam. A méteráruosztályon ketten voltak előttem. Idős parasztasszony fe­kete fejkendüben, kötényesen. mey egy nyurga, tizennégyéves forma kislány. — Valami iskolai köpenynek valót szeretnek — kérte az asszony. Fekete matlasszé-vég csapódott a pultra. A kislány szeme felcsillan­va tapadt rá. Az asszony habozott. — Valami jóféle klottot inkább• az erősebb lenne... — De a kislány már Addtan, kipirult arccal szólalt megi — Ebből vegyünk, édesanyám! Mindenkinek ilyen van az osztály­ban... Olyan szép! Ezt szeretném... Az asszony megtapogatta az anyagot, nézte. A kislány szinte remegve, könyörgöre tágult szem­mel várta az anyai döntést. — No jó. Tessék levágni belőle négy métert. Ha már mindenki ilyent hord, legyen neked is... B?egi, régi emlék sajdult belém. Tizenkét éve én is ilyen kis­diák voltam, mint ez a kislány­ilyen szökehajú, nyurga gyerek. Az osztály legjobb, de legszegényebb tanulója. Amikor félévenként sta­tisztikai összeírást csináltak az osztályban a szülők foglalkozása szerint, mindig én voltam az utolsó és egyedüli jelentkező. Mert a kér döív utolsó rovatában ez volt: föld­műves napszámos. S az osztályban csak nekem volt napszámos apám... Egy osztályban, ahol a tanulók fele kuláklány. másik fele a vagyo­nos városi polgár csemetéje — nehéz volt napszámos gyerekének lenni. Azt hiszem, kevés helyen volt annyira lemérhető az osztály- ellentét. mint a régi iskolákban. Hiába volt színjeles a bizonyítvá­nyom. Hiába másolta le leckéimet a félosztály. Társaim, a gyermekek őszinte kíméletlenségével lépten- nyomon tudomásomra adták, hogy kiközösítenek maguk közül. En nem hívhattam meg őket uzsonná­ra, nekem nem, volt zsebpénzem csokoládéra. ..Tandíjmentes sze­génysorsú tanuló’1 voltam, akit az (osztály ..fizetett be." iskolai moziUr 4 KLÓT!KÖPENY togatásra. ingyen vittek kirándu­lásra, aki segélyeket kapott. Csak ne úgy adták volna, aho­gyan tették! Lépten-nyomon azt éreztem, hogy mindez alamizsna. filtert szerencsétlen természe­ÍTM tem volt. „Ostoba sze­génygőg“ forrt bennem — ahogy mások mondták. Irtóztam a sajnál­kozástól, a lenézéstől. Sokszoi kép­mutató is voltam ezért Emlékszem, egy télen elpusztult a keserves nap­számoskeresetből vett egyetlen malacunk. Tízóraira sokszor csak üres kenyeret vittem. De otthon szépen két szeletbe vágtam a ke­nyeret, megsóztam, paprikáztam és összeborítottam. Egészen olyan volt, mint a zsíroskenyér. Úgy ér­zem: belehaltam volna, ha valaki meglátja, hogy puszta kenyeret eszem. Mindig voltak egyosstálybcli. vagy kisebb tanítványaim, jómódú. de nehezentanuló gyerekek. Emlék­szem, egy gazdag bútorkereskedő lányát azért nem vállaltam el (pe­dig 5 pengőt fizetett volna havon­ta!), mert amikor először jött el a mi szoba-konyhás lakásunkba, meg­kérdezte: „Csak ez az egy szobátok van? Es hol szoktatok ebédelni?“ — Szegény Weisz Éva! Nem js rosszindulatból kérdezte. Nekik négyszobás lakásuk volt — háló• ebédlő, nappali és gyerekszoba — joggal volt neki szokatlan a mi „összkomfortunk." Bizonyosan tudom, hogy nem szé­gyen volt ez a származásom miatt. De fájt a mellőzés, az, hogy keve­sebbre tartanak. S ez ellen a 1i- zennégyéves gyermekek módján ösztönösen zárkózottsággal, dühös gőggel védekeztem... Amit el akarok mesélni így ka­rácsonykor történt. A szokásos ka- rácsonyfaünnepélyre készült az is­kola. A tízpercekben súgás bugás folyt. — korcsolyát kértem kará­csonyra ...nekem már meg is vett anyukám egy barna bundát ....én Pesten töltöm a szünidőt... — Én ezekből a boldog tervezgetésekböl is kimaradtam. Talán egy új fűzős’ cipőre számíthattam, mert a régi­ből már kilógott két lábamujja. Elérkezett a karácsony estéje... Látom magam előtt az iskola tá­gas tornatermét. Viháncolnak az apró elsősök, a nagylánykodó ne­gyedikesek> ünnepélyesarcú tanár­nők között... Látom magam a kifé­nyesedett Bocskay-ruhában, egye­nesszálú hajam simára fésülve. Lel­kesen fújom a karénekben a kará­csonyi dalokat, szavalok is valamit a kis kunyhóról és a fényes palo­táról... zen a karácsonyestén kap- M-J tani én egy klott iskolakö­penyt ajándékba. „Mint szegény- sorsú. jó tanuló” persze. A rávalót az osztályfőnök kezdeményezésére az osztály tehetős gyerekei adták össze. örültem, nagyon örültem neki! Kopott kis veréb voltam akkori­ban. Nőttem, nőttem, mintha, látha­tatlan kéz húzott volna felfelé. Sze­gény anyám alig győzte toldani* leengedni a ruháimat. A jótékony fekete köpeny eltakarta a foltokat, a kopottságot. Igaz, hogy az osz­tályban legtöbben matlasszé-kö- penyben jártak. De én nagyon’na- yyon szerettem a klottot is. Pedig a legolcsóbb fajta volt... Nemsokkal ezután történt. He­tes voltam éppen és összeszólalkoz­tam az örökké csintalan Orbán Klárival, egy fehértói nagygazda lányával. Azt hiszem, kiabált, ren­detlenkedett óra előtt és mint vi­gyázó, felírtam a táblára, óra után mint egy kis hörcsög, tajtékozva nekemugrott: — Mit hencegsz tét! Cseléd az apád anyád, arra vágsz fel? Egy rendes ruha sem lenne rajtad, ha mi nem adjuk, össze a zsebpénzün­ket köpenyre Nyavalyásl... Megszédültem — és pofonütöttem átsztályfőnöki megrovást kap­tam, Hogy hálátlan vagyok Hogy elfelejtem: mire kötelez a tandíjmentesség. Hogy a refor­mátus egyház iskolájában nem le­het szeretetlenül viselkedni. Hogy. aki téged megdob kővel, dobd visz- sza kenyérrel. Hogy: kérjek bocsa natot megbántott társamtól Mint égő parazsak hullottak rám a szavak. Pedig nem is voltak újak. Nincs annyi hajamszdla, ahányszor a négy év alatt emígy, vagy amúgy szememre nem hányták. „tandíjmentes tanuló vagy." Fogvacogva, lázasan botorkál­tam haza. Otthon fuldokló zokogás­sal téptem le magamról a köpenyt Anyám — amikor nagysokára el- hüppögtem neki a történteket elfordult és csendesen csak annyit mondott: — Azért tanulj kislányom, hogy a le gyerekednek már senki sem mondhassa: cseléd volt az anyád. A klottköpenyt soha többé nem. vettem fel. A szekrényben hevert sokáig, aztán anyám elszabta folt' nalc, egyébnek. Emlékszem: utolsó darabja ll őszén még konyhafel­mosó volt. Akkor szabadult fel a város. Hl mert sáros ősz volt, sokat kellett mosni a konyha kövét a nálunk lakó szovjet katonák után. Ekkor foszlott semmivé a köpeny.* z pergett vissza emlékeze­temben ott az áruház pultja előtt. S úgy örültem, hogy a kis­lánynak mégsem klottot vett az anyja! Hogyha már mindenki matlasszét hord, hadd legyen neki ■is az~ Pedig... nem is a klottköpeny volt a hibás. Nem is az, hogy ajándékba kaptam... Az a világ volt a hibás* amely már az iskola falai között sorompót húzott <2 napszámos gye­reke és a nagygazda lánya közé. S amely világ ha adott, úgy adta, mint megalázó alamizsnát, amit figyelmeztetőül sokszor szemre le­hetett hányni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents