Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

A drag széli tanács szervező és felvilágosító munkájának eredményei Határozottabb intézkedést Borotán . KÖZSÉGÜNK mind a begyűj­tésben, mind a mezőgazdasági munkákban mindig az elsők kö­zött volt, sőt nem egyszer első­séget is harcolt ki a járás terü­letén. Ezek a sikerek elbizako- dottá tettek bennünket és úgy gondoltuk, hogy minden magá­tól megy majd és a felvilágosító munkát a tanács, de a párt- szervezet részéről is elhanyagol­tuk. A kormányprogramm megje­lenése Után mi vezetők sem lát­tunk mindent tisztán. Ezt ki­használta az ellenség és akció­ba lépett.. Igyekezett a mi této­vázásunkat kihasználni és De kell vallanunk: nem is ered­mény nélkül. Az ellenségnek si­került elhitetni a lakosság egy-* Vészével, hogy a termelőcsoport feloszlik és mindenki visszakap­ja a földjét. Magában a csoport­ban is rossz hangulat ütötte fel a fejét. Vén János csoporttag, akinek az apósa kulák, sietett ezt a rossz hangulatot fokozni, nem kis eredménnyel. Tehát sem az egyénileg : dol­gozó parasztok, sem a termelő­csoport nem dolgozott olyan ütemben, mint szokott. Ekkor már mi is ébredezni kezdtünk és a pártvezetőséggel átbeszélve, hozzáfogtunk a munkához, A TERMELÖCSOPORTBAN kellett rendet teremteni. A szö­vetkezetkommunistái: Bagó La­jos, Kovács elvtárg és Csóti elv­társ segítségünkre siettek. Vén Jánost kizárták a csoportból. — Bagó Lajos elvtárs megígérte, hogy rövidesen megkezdik a ve­tést. Sikerült meggyőzni Bagó Orbán csoportelnököt, aki szin­tén megingott, hogy vetni -és vetni kell. Ezután azokkal a csoportagokkal beszélgettünk, akik tántoríthatatlanul védték csoportjukat és velük együtt a kilépőkkel is megértettük, hogy a vetés az ő kötelességük. Geri Istvánnal az élen a többi kilépő is nekilátott a munkához, Az eredmény az lett, hogy a cso­port igyekezett az őszi munkák­ban pótolni a lemaradást és ok­tóber 14-ig vetéstervét 50 szá­zalékig teljesítette. A csoport példáját követve, az egyénileg dolgozó parasztok is meggyorsí­tották a munkát. EZUTÁN KÖVETKEZETT a tanácselnökök megyei értekez­lete, ahol Dallos elvtárs, a me­gyei tanácselnök beszámolója és Németi elvtárs hozzászólása ko­moly segítséget adott további munkánkhoz. Október 11-én a tanácsülésre készített beszámoló homlokterében az őszi munkák állottak. A tanácsülésre meghív­tuk az élenjáró parasztokat: Pé­csi Lajost, Kollár Józsefet, Se­bők Ferencet és több társukat A tanácsülés lefolyását és a be­számolót az egész falu hallotta hangoshíradón keresztül. Ezen a tanácsülésen határozatot hoz­tunk, hogy vetéstervünket a ha­táridő előtt két nappal 100 szá­zalékban teljesíteni fogjuk. *— Bagó Gergely tanácstag, aki ed­dig az esőre várt, kijelentette, hogy nem késlekedik tovább, hartem a gépállomással szerző­dést köt és még a hét folyamán elvet. Hasonlóan Pécsi Lajos, Sebők Ferenc és még többen szintén kijelentették, hogy azon­nal elvetnek, Azt is elhatároz­tuk és válóra váltottuk, hogy a tanácstagok a tanácsülés hatá­rozatát, még a tanácsülés nap­ján átbeszélik a dolgozókkal. Az eredmény az lett, hogy már másnap meggyorsult a vetés, Vén István, Bagó Sándor, Cseiik Lajos és a többiek már nem tö­rődnek az ellenség híresztelésé­vel, hanem vetnek, A TERíMELÖCSOPORTNAL is megszilárdult a helyzet. Szépen folyik a vetés, de a betakarítás néhány' nappal .ezelőtt még rosz­szul haladt. Bagó Orbán csoport­elnök látva, hogy ezen inostmái sürgősen segíteni kell, rendkí­vüli csoportgyűlést hívott össze, melyen a betakarítás meggyor­sításával foglalkoztak, Elhatá­rozták, hogy munkacsapatokra s ezen belül egyénekre bontják a kukorica betakarítását a munka meggyorsítása érdekében. Rideg Gergelyné munkacsapatvezető már ott helyben kijelentette, hogy az ő »öreg-« munkacsapata (a csapat tagjai mind nők és 50 éven felül vannak) megmutatják a fiataloknak, hogy kell szárat» vágni. Pécsi Sándor munkacsa­patvezető is kardoskodott, hogy az ő csapata sem fog szégyen« ben maradni, A BIZAKODÓ HANGULAT után bátran kijelenthetem, hogy községünk nem lesz a megye visszatartója a mezőgazdasági munkákban. Az egyeni dolgozó parasztok már csaknem betaka­rították a kukoricát, amelyből jó volt a termés és jól halad a vetés. A termelőcsoporlban is meggyorsult mostmár a betaka­rítás is. MOST AZON DOLOGOZUNK, hogy a termelőcsoportban és az egyénileg dolgozó parasztok kö­zött a versenyt elmélyítsük, vagyis a meglévő versenyt ki­szélesítsük és rendszeresen ér­tékeljük. Beros Ferenc vb.-elnök, _____Drágszél, A k uláklista eltörlése sok he­lyen zavart, értetlenséget oko­zott falusi vezetőink között. — Egyesek megfeledkeztek arról, hogy a kulák kulák marad 'is­tával, vagy lista nélkül, és fel­függesztették az osztály harcot. Pedig az ellenség már többször megmutatta fogafehérét a ker- mányprogramm megjelenése óta is. Nagy hangjuk lett egyes kulákoknak, megnőtt a szarvuk, nyütan uszítottak több helyen a termelőszövetkezet szétbom­lasztására. Most sem nyugszik a kulák. Tudja, hogy a begyűjtési tervek teljesítése, az őszí mun­kák sikeres elvégzése egyik fel­tétele a kormányprogramm meg­valósulásának. Ezért most sok­helyen a kulákok nyíltan szabo­tálják a beadást, az őszi szán- tást-vetést, Pártszervezeteink és tanácsaink vezetői pedig nem figyelik elég éberen a kulákok tevékenységét, nem alkalmazzák velük szemben a törvényes ren­delkezéseket, így van ez Borotán is, ahol a kulákok lábbal tiporják a tör­vényességet. Ezt igazolja, hogy a községben lévő 38 kulák kö­zül csak négy teljesítette kuko­ricabeadási, 11 a burgonyabe­adási és csak kilenc a napra­forgóbeadási kötelezettségét ok­tóber 15-ig. Ez annál szembetű­nőbb, mert a burgonyabet-akarí- tás már több, mint egy hete De- fejeződött a községben, hasonló­képpen végeztek a napraforgó betakarításával is. Bognár Adám- né kulák mégsem teljesítette 28 mázsa 80 kiló kukorica, 6 má­zsa 33 kiló napraforgót és 5 má­zsa 37 kiló burgonyabeadási kö­telezettségét. Ez a kulákasszony közismert a szabotálásairól. Ta­valy is a szárkúpba rejtette ku­koricakészletét. Az idén pedig 6 mázsa rozsot rejtegetett a köz­ségtől távolabb fekvő tanyáján. Érthető tehát, hogy most sem mutat hajlandóságot a beadás teljesítésére. Ez a kulákasszony azelőtt cselédeket tartott, ?z ő verejtékükön zsírosodott. Nyil­vánvaló, hogy ádáz ellensége a nép államának, ezért nem tesz eleget a beadásnak sem, mert tudja, hogy a beadás teljesítése a kormányprogramm megvalósí­tását segíti elő, ez pedig neki nem érdeke. Hasonlóképpen gondolkodik Beretka Illés 27 holdas, id. Váczi János kulák és a többiek is. Ugyanakkor a tanács még mindig tétovázik. Romsics Já- nosné tanácstitkár még október 15-én is olyan kijelentést tett, hogy ráérünk, még a jövő héten is elszámoltatni a kulákokat. —• Szebelédi Teréz begyűjtési nyil­vántartó pedig így nyilatkozott: — Azt sem tudjuk, hogy a ku­lákok befejezték-e a kukoricatö­rést, mert nem jelentik be, a mezőőrök hasonlóképpen nem kísérik figyelemmel. Ha meg beidézzük a kulákokat, egysze­rűen nem jönnek be. Ebből is látszik, hogy mire vezetett a nemtörődömség és az engedékenység. A kulákok nem­csak a beadást, hanem az őszi munkákat is szabotálják, mert a tanács nem ellenőrzi, hogy elvé­gezték-e már a szántást-vetést. Keményebben kell fellépni az osztályellenség ellen Borotán, ds másutt is. Vonják felelősségre a községi tanács vezetői a szabo­táló kulákokat. A beadás teljesí­tését törvény szabályozza. Ezt a törvényt kell végrehajtani a borotai tanács vezetőinek. Ha felszólításra sem hajlandók tel­jesíteni a kulákok a beadási kö­telezettségüket, a helyszínen hajtsák végre a 10 százalékkal felemelt kötelezettséget, A községi pártszervezet ts éberebben figyelje a kulákok tevékenységét. Hívja fel a köz­ségi tanács figyelmét a törvé­nyes rendelkezések alkalmazá­sára, « Két áj tanteremmel bővül a garai délszláv iskola A garai délszláv iskola fejlő > décének úiabb állomáshoz érke­zett, Két új tanteremmel bővüli, Az új tantermek teljesen új fel­szereléshez jutottak a szülők és a tanulók legnagyobb örömére. A két tantermes délszláv iskola bő­vítésével növekedett a nevelők száma is, Ma már öt nevelő végzi az oktatómunkát, hogy az iskolá­ból kikerülők minél nagyobb fel­készültséggel folytathassák tanul-» Hiányaikat., Szélesítse ki a tanácstagok versenyét a csávolyi tanács Csávolyon mindenki emlékszik arra a tanácsülésre, amelyen elfogadták a szomszédos Felsőszen ti ván versenykihívását az őszi munkák elvégzésére. A tanácstagok közül elsőnek Bohner János jelentette ki: párosversenyre hívom a tanács valamennyi tagját. Felhívásához sorban csatlakoztak a magyar és délszláv tanács­tagok: Ivanetz János, Farkas András, Mándity Ádám. A mező- gazdasági és begyűjtési állandó bizottság tagjai is vállalást tettek. A mezőgazdasági állandó bizottság mindjárt másnap íelelőst állí­tott tagjaiból egy-egy dűlő élére, akik nemcsak példájukkal buz­dítanak, de közvetítik a dolgozó parasztok panaszait, kérelmeit a tanácshoz. Csávolyon azonban még több eredmény lehetne, ha a tanács törődnék a tanácstagok vcrsenymozgalmának kiszélesítésével. De nem folyik az olyan élenjárók népszerűsítése sem, mint Bohner János, Geiger István, Ikotity Ferenc és többek, akik példát mu­latnak a vetésben. Alig folyik a községben tudatosító munka a kor­mány rendelkezéseiről. Az egész faluban nincs egy szemléltető rajz vagy kép, amely bemutatná az időben végzett vetés ered­ményeit, a szégyentábla üresen tátong, ahelyett, hogy ezzel is serkentenék a késlekedőket. i Kecskeméti jegysetek, Barát Endre: PISTA UNJA MAGÁT (A hecakemélen tartózkodó író riportsorozata) jjá Uás, jókötésű gyerek F Görög Pista, erosmárkú, jó dolgos. Nincs is rá semmi pa­nasz; a „Szabadságharcos" tehe­nészetében jól megállja a he.yét. Fekete Miklós elvtárö. a városi pártbizottság titkára — aki elég gyakran látogatja a tanyákat — megkérdi tőle: ■ — Jól hallottam én. Pista, hogy jki akarsz lépni? . Bólint a fiú; nem szól semmit, — Ën meg azt hittem; apádat is visszatartod... Mert idős Görög István megkö­tötte magát, ő bizony otthagyja a szövetkezést. Valamiféle sérel­mei voltak; a napraforgószár el­osztása kőiül volt talán hiba, ke­vesebbet kapott, mint ahogy ő ki­számította magának; vagy a brigádvezetővel szólalkozott ösz- sze, ki ludná. Csendes, hallgató ember, ha úgy érzi megbántották, nem kiabál, magát gyötri csak, nem mást. Beszélt már vele Fe­kete elvUrs, kimutatta nek'; iimennyivel jobb sora. jövedelme van a szövetkezetben, mintha napszámra megy, részaratónak, kapásnak... Hiába; ő megmarad; néma konokságában. így aztán arra gondolt a párttitkár, hogy majd a fiatal Görög lesz az, _ aki meggyőzi apját, aki közel íérkő- tzik hozzá, visszatartja. Hát nem úgy lett. Hiszen a Pú­nak sincs maradása. — Aztán,., mi ütött beléd? — faggatta, — Most akarsz elmenni, amikor iit mindenkinek egyre jobb lesz a sorsa. Mi az, ami nem tet­szik? Kevesled a járandóságot? Kérdés kérdésre hull. a fiú vál­lat von, fejét rázza, botjával pisz­kálja a földet, de árva szóval nem felel. Mert Pista nemcsak a ne­vét, hanem hallgató természetét is örökölte az apjától. — Sokal'od tán a mutíkát? Be­szélj már! D e Pista csak áll. szótlanul, lehajtott fővel; nem akar­ja vagy nem tud ja okát adni, miért is vágyik el innét... Mást már méregbe hozna ez a makacsság, értetlenség. De Fekete Mik'ós nem olyan ember. Sok nehezen nyíló lé­lekkel találkozott mái, másképp kell azokhoz közeljutni, nem tü­relmetlenséggel. Abba is hagyja a firtatást, egyet gondol, beszélni kezd, — saját fiatalságáról,,. — Tudod, valaha én is ilyen csendes, pásztorboiot támasztó, jószág után járó parasztgyerek voltam, mint te.,. Vagyis hogy nem éppen ilyen. Mert én bizony ilyenkor októberben, még hidegebb időben is, dérben, sárban, vékony fagyban mezítláb álldigáltam. Kap­kodtam a lábomat. mért csípte a hideg. Nem volt rajtam ilyen jó. bakancs, mint amit te viselsz. Ugyan a béremben benne volt a csizma is, de a gazdám Mindszen­tig hallani sem akart róla. Még aztán is húzta-halasztotta. Bizony még másban sem voltam én egy- sorban véled: abban, hogy hozzám ugyan nem jött ki senki megkér­deni, hogy vagyok, mit csinálok. Meg arra sem biztattak — tanul­jak, fordítsak az életemen. Azt mondták, a béresgyereknek e'ég, ha annyi esze van, hogy ne egy­szerre két lábát dugja egy csizmá-. ba. Hát így voltam én. te Pista. Dolgoztam, mert muszáj volt, mert hajtottak. Közben csak azt néz­tem, hogy a nap meg ne álljon az égen, hogy az idő teljen, este le­gyen s magam maradjak, pihenni, aludni s álmodni a jövőről, hogy másképp lesz, szebb tesz.. f Az­tán fölénk hainalodott a szabad­ság. Ha nem úgy lett volna, tán ma is cseléd lennék. Béres, nap­számos, aki annyit se számít, mint naptáron a légypiszok, — se hétköznap, se vasárnap, semmibb a semminél is. Déliât most új vi­lág jött, meg aztán, tudod, volt bennem egy kis akarat a tanulás- la, fejlődésre.. F ekete Miklós pártlltkár el­hallgat. A fiú ajka szét­nyílik, nagy figyelmében mint a kisgyereké. Csend lett egy percig, csupán a tehenek állkapcsának egyhangú morzsolása, őrlése hal­latszik. Fekete elvtárs még ezt mondja: — Hát azt kérem én most tő­led Pista fiarrF hogy lehet . az, hogy té önszántadból akarasZ napszámba menni, cselédeskedni, mikor itten a közösben, a magato­kéban dolgozhatsz? Minek akarasz te hátrafelé haladui, amikor előre is masírozhatsz? Vállára tette kezét; erősen a szemébe nézett: * — Felelj, felelj háti Pista most már engedelmeske-, dett a felszólításnak: — Megmondom, Úgy van az, Fekete eivtárs, hogy.., unom én magam itten.., — Mit beszélsz? Unod magad? — Hát. Amúgy jó dolgom van nekem a „Szabadságharcosban", ami munkaegységem van, megka­pom rá a részemet pontosan, De nincs egyéb... Csak a munka, meg az alvás. Enni is van mit, még bőven is, Dehát, ez még... Nem sokkal jobb annál, ahogy a Fe­kete elvtáis elmondta, ahogy ré­gen volt.., Mlnálunk nem törőd­nek a fiatalokkal, kimondom most már, úgy ahogy van... A város messze van, oda nemigen jutha­tok el. Egy esztendeje nem lát­tam mozit. Színházat meg soha, Idekint nálunk nincs semmi, Má­sutt, hallom én, van tánc, van színpadi játszás... Meg fotbal... Este, amikor vége a munkának — eredj féküdj le! Dehát nem va­gyok én olyan fáradt... Nem keli énnekem itt magamat agyondol- gozni. Tennék én még valamit este is... Másutt összeülnek fiúk, meg lányok. DISZ van, meg sportolás, tanulás... \)e nekem itt egy van csak: a mise vasárnap. Pedig én mást is szeretnék... Miért nem lehet nálunk is valami előadás... Mint más helyeken, ahol fiatalok vannak. A csillagokról, a földről, a repülésről... Mindenről. Ami könyv a tanyában van, azt én már kiolvastam, Dehát C6ak három van, abból is egy a bibíta. Miért nem küldenek nekünk könyveket, miért nem hoznak mo­zit, meg színházat?.,, Mert így tetszik Judni, Fekete elvtársi nincs, ami engem itt visszatart-* 6on... Megmondom, úgy, ahogy van,' — únom magamat... A fiú halk szava erősödik. Fekete elvtárs meghatót- tan s valami kié restetkedéssai hallgatja, Úgy tűnik neki: száz, meg ezer szövetkezeti fiatal hang­ja egyesül, olyanoké, akikről meg- feledKeztek, akiknek nem segíte­nek eleget, hogy megtudják, meg­ismerjék ők is — mi a kultúra. S a titkár úgy érzi, hogy az ő köve­telő kívánságuk kiált a Görög Pista keserű kiíakadásában. Arra gondol, hör*" ezt a kiáltást még tán a kecskeméti DlSZ-bizottság- ban is meghallják végre... — Ne féli, fiam — mondja, a szava úgy szól, mint a fogadalom* — Majd én is segítek, hogy meg­legyen minden, amit kérsz... Hogy ne unatkozzál, hogy ne kelljen többé lefeküdnöd — betűre, szó­rakozásra; tudásra szomjasan, Meglesz a kívánságod. P istának ragyog a szeme; széles gyermeki mosoly terül barna arcán. — Nohát akkor... Nem lehet en­gem traktorral sem elhuzatni in­nét... — mondja nekividámodva s hozzáteszi: , — Apámat is itt tartöm én; meglássák... Odahajol, súgja: — Mert hallgat ő reám, nagyon... Másra nem igen. olyan ember az...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents