Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

îîcfskcuiétcii 1300 dolgozó kéri tartalékiöldekből bérletet Kecskeméten az állami tarta­lékföld összterülete 3500 hold. A minisztertanácsi határozat után nyomban megindult a bér­bevételre az érdeklődés. Hamaro­san olyan dolgozók is felkeresték a városi tanácsot, akik tartalék­tőidre igényt jelentettek be. Az elmúlt hét végéig már 1500 dol­gozó jelentette be igényét, vagyis többen, mint amennyi föld ren­delkezésre áll. Különösen 'fal­téiban, Városföldön, Törökfái­ban és Borbáson sok az igénylő. A dolgozó parasztok zöme átlag­ban 10 holdat szándékozik bé*'- bevenni. Nagy az érdeklődés üzemi dolgozóink körében az egy höld kertgazdaság iránt. A 64,5 Épületanyagszállítási Vállalatnál 40 dolgozó, a városi tanács üze­meinél 100 dolgozó, a megyei tanácsnál pedig 22 dolgozó igé­nyelt egy-egy holdat. A városi tanács mezőgazda- sági osztálya megkezdte a bér­leti rzerződések kötését. Előre­láthatólag október 1-ig Kecske­méten minden talpalatnyi föld hasznosítva lesz. A verseny fokozásával az őszi betakarítás, szántás-vetés meggyorsításáért A bajai tangazda­ságban a dolgozók tnunkalendülete az árleszállítás óta meg­növelteden. Tovább mélyült a munkacsa­patok közötti verseny. Nétücsák a munká­ban való kényelmes- kedést számolták fel, de a dolgozók maguk is lendítöi lettek a munkafegyelem meg­szilárdításának. Nagy a feladat, mely előt­tük áll: a betakarí­tás, az őszi szántás- vetés elvégzése Ez döntő előfeltétele a jüvőévi gazdag ter­més biztosításának. i A betakarítás mun­kájának meggyorsí­tására a munkacsapa­tok újabb vállaláso­kat tettek. Maguk voltak kezdeménye­zői azok eltávolítá­sának, akik hanyag munkájukkal és so­rozatos Igazolatlan távolmaradásaikkal fé­kezni igyekeztek nö­vekvő eredményeiket, ríllinger Istvánná munkacsapata 114 szá­zalékos eredményé­vel alig egy százalék­kal tudta csak meg­előzni Bánéi Jözsefné munkacsapatát. lfj. Hanner István, Szalai Jözsefné és Pótz Ist­ván munkacsapatai­nak tagjai tudják. hogy a dolgozó pa­rasztságnak nyújtott kedvezmények, az ár­leszállítás azért volt lehetséges, mert mun­kájuk, növekvő ered­ményei államunkat erősítette és gazdagí­totta. A több termelés több jövedelmet, nö­vekvő életszínvo­nalat jelent Ezért lendült a munka a napraforgószedésben, a burgortyaszüretelés- beh. A muhka meg­gyorsítása segíti az őszi szántás-vetés mi­előbbi elvégzését. Szalai Kornél, bajai tangazdaság. Kormányunk napról-tiapra megnyilvánuló segítsége még jobb munkára ösztönöz A mi termelőszövetkezetünk tagsága is nagy örömmel fogadta kormányunk új Intézkedését: az árleszállítást. Csoportunk tagjai, amikor megtudták, hogy kormányunk az életszínvonal emelése érdekében hatalmas árleszállítási rendelkezést bocsátott ki, lelke­sen kezdték tervezgetni, hogy a közeljövőben kiosztásra kerülő készpénzrészesedésből mit fognak vásárolni. Én a háztáji állatállományom akarom fejleszteni. Majoros Ist­ván már az árleszállítás előtt tervezgette, Hogy egy szép öltöny ruhát vesz magának az ősszel, de most, hogy lényegesen olcsóbb lett a ruha ára, úgy számolgatja, hogy a pénzéből egy pár cipőre is futja. Kormányunk és pártunk napról-hapra megnyilvánuló segít­sége arra öszötönöz bennünket, hogy a jövőben még jobban dől-, gozzunk, így több jut osztalékra is és a leszállított árakon szebbé, tudjuk tenni otthonunkat, gazdagabbá az életünket. - ' NAVRATIL JÁNOS, a városföldi Szabadságharcos tsz könyvelője. Azért látogattunk el ezen a csatakos, esős délutánon a kunsíentmiklósi Vörös Csillag lernie'.őcöoportba, hogy elbeszé.- gessiink a hírneves Sos-csa- ládda.i, amely 100 -mázsán felül kapott az idén gabonajuttatást. Ez a töméntelen gabona nem egyetlen padlásra került. Em- bérnyi-ember már a népes csa­lád minden tagja. Hét gyermek látott napvilágot annakidején a Sós-portán, egymásután, mint az orgonasípok, Négy gyerek — az apával öten — a csoport tagjai. Együtt ülnek a lócán vagy tizenöt taggal együtt — mert hírünkre még a legtávolabbi is­tállóból is eiöbujtak az embe­rek. Sós István meg is mondja miért; 1950. óta. amióta bele­pett, ő még nem látott eleven újságírót, méghozzá a tagokkal beszélgetni. Nagyot nyelek az artatian célzásra: — ügye ide is betonút kellene, akkor sűrűbben járnának felénk? K 0 z é i> ii 11 az öreg Sós feszeng, kackiás, varjúszárny- bajusszal, az ötvenhárom év nem tudott még abba belopni egyet­len ősz szálat sem. Kocsis a csoportban, 300 munkaegység­re kapott gabonát, 4 kiló 70 dekával számolva. Eladni nem szándékozik, három száj eszi a kenyeret otthon. István fia 385 munkaegységre 18 mázsát ka­pott, meg az asszony kevéske munkája után — mert az bete­ges — valamennyit. Az anyósa is velük él, azért csak ö mázsát adott el, Csizmát, ruhafélét vett rajta. — Azám, de milyen csiz­mát! — kottyant bele Borbély Ferenc bácsi — hurkaszárút- Harsogó nevetés csap fel a sike­rült hasonlatra, mert az új csizma csakugyan szükszárú gála- csizma, de kinek jutna eszébe úgy elkeresztelni, mint az öreg Borbélynak? Gábor, az ap- járaütött, szőke ember is eny- nyiforma gabonát kapott, de neki sincs eladója. A felesége beteg,' patikára, kenyérre sok adósságot leszedett a télen. — most azt fizette vissza. Annái éiénke-bb lesz a mozgás, amikor Máriára kerül a sor. Ez a délceg, szép lány 350 munkaegység után tar­totta a zsákot a gabonának. Sze­rénykedve sorolja, —• de hangján átüt a büszkeség, — hogy 3 má­zsát meghagyott kenyérnek, a többit eladja. — 350 forintért si­került eladnom a búza mázsája:. Pestre mentem bevásárolni... vettem egy ezerforintos nagyka- bátot, keszruhát, cipőt.,, meg ezt-azt... — István báty ia közbe­szólt Jó kis ez-az voit az. mert' csak néztetek, amikor megjöt­tél: 6500 forint ára volt azokban í skatulyákban, oszt majd meg­szakadtál alattuk... — De még csak a fele gabonámat adtam é. — folytatja Mária, — a többinek ts gazdát szerzek, mert akarok még venni egy íélkabátot, kő- töttblúzokat, ruhát, cipőt... most- triár olcsóbban, mert amazokat még az árleszállítás előtt, vásá­roltam. « y « r g y az utolsó cso­portbeli Sós: IS éves, büszke, vidám legény ' Faggatom: mit vesz a gabonafelesiegen? Borbé.y bácsi már rég szólt, most póto.- ja: — Nem mer ez a legény ét­adni egy fia szemet sem... mert olyan ám ez, hogy egy fél búza­kenyeret is bevág együltölióly- ben! — György piros, mint a paprika, a nénje mentegeti: — dehogynem, már vett is egy ün­neplőruhát, meg egy féltucat fe­héringet. Ez a hóbortjai — so­pánkodik öccsére,. — lát iák, még munkába is fehér ingben jár — s megeibálja nyakán a panaszolt ruhadarabot. Lassan c 1 ü I a nevetés, az idősebbek eikomolvodva hüm- mögetnek. — Jó a fiataloknak — dürtnyőgi Samu József. — Nálam hét kicsi-pici sir a kenyér ulán, nem jut eladóra egy szem sem... pedig rajtunk is megakadna az új ruha,.. — De hiszen — próbálok tá­jékozódni —'- ez még csak ga- bonaosztás Voit Lesz egyéb ter­mény is, meg pénzt is kapnak... hiszen van állatáliomány, miegyéb... A lócákon sorra felkapják fe­jüket az emberek. Jói megnéz­nek, felbecsülnek: érdemes-e ilyen először látott vendégnek panaszkodni? De Sós István már kezdi is s az ő szava zsilipet nyit- a többi hangjának. — Az a baj, elvtársnő, hogy arra nem nagyon számíthatunk. A krumplit, a kukoricát jórészt elvitte a víz, ami meg terem, kell a közös jószágnak, még elég sem lesz. Nem hagyom magam. — De ■hiszen a jószágból mégiscsak lesz haszon, hiszen az is a ma­guké,.. — Az hát, a munka meg a ve- szödség veiük! — robban ki Bor-« bé'y bácsiból. — Számon van itt tartva a jószágnak még a szőrszála is, nem mi vagyunk azok gazdája, hanem a járási ta­nács... Iiik.erck<Mlik. aztán a cso­porttagok fájó panasza, A járási tanács mezőgazdasági osz.úlya va.óban hibázott. Olyasféle vo,t eddig, mint a túlbuzgó anya, aki járnnudó gyermekét még min­dig a kaiján akarja hordozni, agyondéde.geti, pedig a gyermek már kezdi . ezt únni es szeretne kievickéini az erőszakos anyai karokból, — Úgy volt az elv társnő, — veszi áj a szót úira Sós István, — hogy amikor az áúatfejiesz- tésről volt szó, a járáson csak a számokat nézték. Először is annyi jószágot terveztek nekünk, hogy túleszik a gazdaságot. Tu­dom, tudom, hogy miné, több jószág, annál több haszon, dc- azéit csak mód iával! Az iiyeh .év még megjárja, de tavaly a 600 birkának nem termett egy fia széna sem, méregdrága áron vettük és összebarangoltuk érte az egész országot... Az'án van más hiba is. Például annvira meg van kötve a kezünk a jószággal, hogy nem judjuk magunkat for­gatni. A tavasszal volt terven félül biikaáliománvunk. Gon­doltuk; eladjuk és veszünk tyú­kokat. Kitojták volna a tojás- beadást, utána rendeztük voina velük a barumfibeadást. A já­rás csak félévi könyörgés után engedélyezte... Két éve még a tervenfeíüli jószággal szabadon rendelkeztünk, — most csak­ugyan még a szőrükszáláró! is kimutatás kell. Vagy a máeik: a tejbeadást nem győzzük, meri igen sok a nővendékmarhánk, köztük a sok bikabor iú, mégcsak nem is tenyészállatok. Ha eze-? két eladhatnánk, vehetnénk jó! tejelő fejősteheneket. Mert csoda-e, hogy el van keseredve a tagság, amikor a nyáron csak a betegek, meg a terhesanyák kaphattak léjét, azok is 3 forin­tos áron? Hát csak három fo­rintért van nekünk jogunk ahhoz a tejhez, amivel ml vesződünk? Annyiért idegentől is megkap­tuk a piacon... De a beadás las­súsága miatt letiltották tőlünk a fejet. Pedig hej, de rászorul' tunk volna, nem lógott egyi­künk kamrájában sem sonka; szalonna. így van a sertésekkel ris. 55 darab rhár hízik. 45—50 ) bőven futja a beadást, de nem is í merünk arra gondolni, hogy a > többit levághatjuk — pedig ne- ) gyedkilónként vesszük a Zsírtj ? — mert mire készen lesznek, > ilyen, vagy amolyan címen biz- ) tosan ráteszi kezét a járás.., > Mi nem mehetünk á sa- ) ját józan eszünk Után, amer-* j re könnyebbnek látnánk az útatj ( mert nekünk ez is, az is dirigá, ) járnak hozzánk motorbicikiis > instruktorok, egyik így intéz« , kedik, a másik úgy, csak éppen ) mi magunk ritkán jutunk szó'- [ hoz.., > — Azt is írja fel; elvtársno — [ szói Sztakó Pál, az elnök, — I hogy 175 birkát még 1950-ben • elvitt tőlünk a fülöpszáiiási Dó. ] zsa csoport, de még mindig a I mi terhűnkön vannak, évröl-év- I re a mi zárszámadásunkat ront- I ják. Miért nem írták már le? A I másik fülöpszáiiási csoport meg, ' a Vörös Csihag kapott egy gepi- I hajtású répavágót s hogy, hogy i nem, a mi terhűnkön is szerepe', I meg az övéken is... ; ...Felírtam inimient » «lost 1 az illetékeseknek . tolmácsolom [ a Vörös Csillag tagjainak ké- I reimét, ahogyan ott a párórás 1 beszélgetés közben elmondották, Az az óhajuk: bízzék meg ben­nük jobban a járási tanács. En­gedje őket a saját lábukon meg­állni, engedje őket saját szövet­kezetük igazi gazdáivá lenni, Nem csecsemők már, hegyediK éve járják ezt az utat. A segítsé­get továbbra is kérik, de ez a segítség ne hjirfcoijon béklyói az­az ő kezükre, terveikre, önálló­ságukra, Gáspár Klárit, FEHÉR BÉNI, az elnökhelyet­tes, olyan a kalap-karimája alól fölfelé pislákoló ember. Ráesett a bizalom, mikor az elnök isko­lára ment, azóta aztán csinálja is meg nem is. Kurta a szóbe­szédje, de az se több, amit tesz. Jó lertne mindenkinek igazat ad­ni, — úgy gondolja — de hogy­ha valakinek nincs igaza, azt is meg kellene mondani. Olyan ember, aki sokat morfondíroz magában és mindig úgy mérle­gel, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, azaz hogy a munka is menjen, valahogy a csoportban, de a Síposokkal sem legyen rossz vi­szony. Már jócskán mágpedzette a dűlők szegélyén húzódó akácfák lombját a telikarimájú nap, amikor Sipos Antal »Jóreggelt« köszönve, nyugodt magabiztos­sággal belépett a szegényesen be­rendezett csoportirodába. Mmtha legalábbis most volna reggel! A többi csoport tagok már mind munkába mentek. A lovak patá­ja még a hűvös harmattól lett fényes, a kiskabatot jól össze kellett húzni magán KukJis Je­nőnek, hogy* a kora reggel ne csipkedje a bőrét. SIPOS LEÜLT a keresztlábú asztalhoz és »dolgozni-« kezdett. Fehér Béni egykedvűen nézte a tétlen vakarózást, na meg nyá- lazást a könyvek között. Mertha valaki nem tudná, Sipos Antu! könyvelőheiyettes volt, azonkí­vül az összes műszaki ügyek •intézője« és ha a kinti munkán már nagyon szorított a kapói — akkor kocsis. — Te. Anti, nem kéne kiírni minden és Varga elvtárs, a pártbizottság titkára, éppen er­ről beszél, — A Síposok, a Pernekik disz- nóságai közismertek. Mlnaenki beszélt erről a csoportban, de nyíltan senki sem mert felilépní ellenük. Miért? Mert a csoport vezetése rájuk támaszkodott és a becsületes csopúrttagok érez­ték, hogy az igazat nem lehet büntetlenül megmondani. Első­sorban a pártvezetőség, de min­den kommunista érezze súlyos felelősségét az éberség elmu­lasztásáért. Rákosi elvtárs bu­dapesti aktívaértekezleten e'- mondott beszédében azt mond­ta: .«az éberség most szüksége­sebb, mint valaha, s ugyan­ilyen szükséges, hogy pártunk szembeszálljon minden olyan kí­sérlettel is, amellyel helyes; rendszabályainkat az ellenség a maga céljára akarja kihasznál-1 ni.« * I A Pernekik tervei Világossá váltak. Nem a csoportból vató| kilépés volt az elsősofbani szán­dékuk, hanem így, Vagy úgy, de' megszervezni egy olyan hangú-! latot, hogy a csoportot fel kei! oszlatni. Csak így tudták volna; visszaszerezni betagosított füid-i jeiket. HOSSZAN TARTOTT még ai kommunisták megbeszélése. Az] estébe nyúlt már, amikor befe-, jezték. De valamennyiekben1 megacéíosodott az a Harcos aka-] tat, hogy: megvédjük szövetke-i zetünket minden gaz szándék-] tói és az ellenséget úgy kiebru-] daljuk, mintha soha ott sem] lett Volna. W. D. ( tudni, amit már régen tudsz. Kicsinyeskedsz. Persze nekem nagylelkűnek kellett lennem. Megkaptátok ingyen a daráJó- motort, csak a generáiozást kel­lett fizetni a csoportnak. Ha el­romlott valami, ki javította meg... talán a Kurdics? Ha könyvelni, írni kellett... ki csi­nálta: én! Mert azt se tudtátoK, •hogy eszik, vagy isszák a köny­velést. Mit akadékoskodsz? A csoport fizeti, bem te! Kúrálsz a munkaegység miatt. Él akarsz számoltatni. Hát kér­tem én tőled a husvétkor elvitt bor árát- Nem! Fizettél egyszer is, ha nálam ittál? Nem fizettél! Hát mit akarsz még...? Az utolsó szavakat már nagy hangon, de a végén köhögésbe fulladva mondta el. Fehér Béni egy szót sem szó t, csak mága elé bámult. A nap már delelőre járt. A lassú szellő déli harangszó foszlányait hoz­ta a falu felől. Ne fukarkodj a szóval, Béni... Gyere oldjuk meg a nyelvünket egy kis szőlő levível. * A FALUSI pártbizottság ak­tívaülésre hívta össze a kiskun- majsai Alkotmány termelőszö­vetkezet kommunistáit. Kissé szokatlan időben: vasárnap dél­után, de három óra előtt mar valamennyien együtt voltak. A Központi Vezetőség júniusi, ülé­séről, a pálmonostori kuláknk garázdálkodásáról, a termelő- szövetkezetben folyt az egy- másközötti szóbeszéd. No de példáért nem kell a falu határán kívül menni. Az Alkotmányban sincs rendjén a táblára azoknak a neveit, akik a legtöbb egységet teljesítették? Tán segítene valamit... — az elmaradottak jobban rákapcsol­nának. Hisz mostmár jól látszik, hogy egy egységre mit tudunk adni. —• Az elnökhelyettes vár­va a helyeslő választ, egy el­nyűtt ceruzavéggel ákom-báko- mokat rajzolt az egyszergyahút asztalfed éhe. — Mi a fenének az, Béni. — Szítani ezzel is az acsarkodáat. Még képesek lennének azt mon­dani az emberre, hogy valami görbe dolog van benne. — Miért... hány munkaegysé­ged van néked — vág rá Fehér, mint akit tetten akar érni. — HOGY HÁNY?... Hát amennyi be van írva... A fene tudja fejbű..-. az enyim sem kalendárium..-. S játsza a ha­mis feledékenységet. Közben odébb tolta a naplót, nehogy Fehérnek eszébe jusson bele­nézni, de az maga elé húzta és Sipos Antal nevénél tenyerével dühösen a könyvbe csapott. ■— Hát ez meg mi? Mikor dó- goztá te annyit, hogy 504 egy­séged legyen. Elment az eszed? Kuklis meg Kurdics négysze.- anyit dolgoztak és az egyiknek 246, a másiknak meg 321 mun­kaegysége van. Fehér Béni igazságérzete mar majdnem felülkerekedett, már majdnem az ellenséget látta Sí­posban, már majdnem kimondta végérvényesen az ítéletet az 501 egység fölött, amikor Sípos rosszat sejtve a zsebmetszők ci­nizmusával, jobb szemöldökét felhúzva igy kezdte: — Ej... most akarod meg­ŐSZINTE SZAVAK ÓRÁJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents