Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
AZ MDP BACSKISKUNMBGYËI PARTSIZOTJSKGANAK LAPJA BÁCS KISKUN MEGY El YM, ÉVFOLYAM, 187. SZÁM ira SO fillér 1953, AUG. 11, KEDD g** AAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A MAI SZAMBAN Kerekegyházán a begyűjtési állandó bizottság munkája nyomán javul a beadás. — Vasárnap Tiszakécs- kén 564 mázsa gabonát gyűjtöttek be. — A legjobb brigád az első helyért. — Már épülnek Kecskeméten az alkotmány ünnepén kezdődő kiállítás pavillonjaL — A francia, dolgozók harca G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjet un iá Legfelső Tanácsának ülésén az ipar és a mezőgazdaság feladatairól9 a szovjet nép anyagi jóllétének további emelésérőt Moszkva, aug. 3. (TASZSZ) Augusztus 8-án a Nagy Kreml Palotában befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszaka. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén a küldöttek és a vendégek melegen köszöntötték a kormánypáholyokban megjelenő G. M. Malenkovot, V. M. Molotovot, N. Sz. Hruscsovot, K. J. Vorosilovot, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganovicsot, A. I. Mi- Kojant, M. Z. Szaburovot, M. G. Pervuhint. A Szovjetunió 1953. évi állami költségvetésének vitájában, felszólalt Jan Kalnberzin küldött (Lett SZSZK). Ezután G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kapott szót. Nagy figyelemmel hallgatott beszédét többízben szakította meg viharos, hosszas taps. G. M. Malenkov felszólalása után lezárult a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetésének vitája. Arszenyij Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere zárszavában kijelentette, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa megvizsgálja és tekintetbe veszi a küldöttek felszólalásaiban elhangzott megjegyzéseket és felvetett kérdéseket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 544 milliárd 264 millió 720 ezer rubeles bevételi, 530 milliárd 532 millió 48 ezer rubeles kiadási összeggel hagyta jóvá a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetését. A bevételek 13 milliárd 732 millió 672 ezer rubellel haladják meg a kiadásokat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetésről szóló törvényt. • Ezután jóváhagyták a mezőgazda- sági adóról szóló törvényt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletéit és módosították a Szovjetunió alkotmánya 126. cikkelyének szövegét. munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek, valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emelésének biztosítását. * Az 1953-as év első félévének, valamint az 1951. és 1952. évek gazdasági eredményei azt mu • tátják, hogy iparunk sikeresei) teljesítik az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. cvi ipari termelés körülbelül két és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai termelésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több mint 38 millió tonna acélt termeltek, vagyis több mint kétszerannyit, min* 1940-ben; szenet több mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1940-ben; kőolajat több mint 52 millió tonnát termelnek ki, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; cementet több mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem háromszorannyit, mint 1940-ben; villamosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelnek, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-beh. A vegyipar termelése 1953-ban 1940-hez képest háromszorosára növekszik, a gépek és berendezések gyártása 3.8-szere- sére. Ami a közszükségleti cikkek termelését illeti, a következő kép áll előttünk: — 1953-ban 5,300.000.000 méter pamutszövetet termelnek, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940-ben; gyapjúszövetet több mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több mint 400 millió métert, vagyis több mint ötszörannyit, mint 1940-ben; cukrot 3,600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; állati zsiradékot 400,000 tonnát, vagyis majdnem 80 százalékkal az állati zsiradékipar termelésének háború előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ügyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai ipar fejlesztésével, a hazai gépgyártás fejlesztésével kezdte. Enélkül nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosításáról. A párt szilárdan és tántoríthu- tatlanul tartotta magát vonalához a trockisták és a jobboldali kapitulánsok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy az eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása forradalmunk pusztulását, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizonyultunk volna a kapitalista környezettel szembem G. M, Malenkov elvtárs beszéde Moszkva, aug. 8. (TASZSZ) Augusztus 8-án tartotta záro- ülësét a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka. Az ülésen beszédet mondott G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, akit valamennyi jelenlévő viharos éljenzéssel fogadott. Alább következik beszédének szövege: — Küldött elvtársak! Az állami költségvetés tervezete, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé terjesztett megvitatásra, teljesen biztosítja a népgazdaság fejlesztését szolgáló feladatok pénzellátását 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amelynek teljesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társadalom országunkban való felépítésének útján Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és pártunk politikáját, amely a szocialista népgazdaság fejlesztésére és szakadatlan felvirágoztatására irányul. Az 543.357 millió rubelre rúgó költségvetési összbevételek túlnyomó része — 86 százaléka — az iparból, a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik. A költségvetési kiadásokban viszont a legnagyobb tétel a népgazdaság pénzellátása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a népgazdaság fejlesztésére, vagyis az. összes költségvetési kiadások több mint 36 százalékát, szemben a multévi 178.8 milliárd rubellel. A költségvetési előirányzatok mellett a népgazdasági tervnek megfelelően ugyanerre a célra fordítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és más forrásokból képződött. Ilymódon a népgazdaság finanszírozására ebben az évben összesen több mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy a végrehajtott árcsökkentés következtében a rubel vásárlóereje növekedett és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett, A népgazdaság. fejlesztésére előirányzott anyagi eszközök biztosítják a társadalmi termelésnek, mint a nép jóléte további fellendítése és országunk védelmi képessége még fokozottabb erősítése alapjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának töretlen emeléséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendőben 139,5 mil- miárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szemben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszállítására.. Ezek a kiadások évenként több mint 46 milliárd rubeles hasznot biztosítanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költségvetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes kiadásának több mint 36 százalékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dolgozók ugyanakkor személyes jövedelmükből, adók és illetékek, valamint kölcsön- jegyzes formájában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd ru- bellel kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez. Ilymódon. ebben az évben a munkások, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint amennyivel személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint amennyivel a költségvetéshez hozzájárult. Az állami költség- vetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költségvetés valamennyi kiadásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. A kormány, midőn az említett összeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy kötelességünk fáradhatatlanul tökéletesíteni és szilárdítani a szovjet fegyveres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusztítóan visszverni az agresz- szort, ha megkísérelné megzavarni a Szocialista Szovjet Köztársaságok 'Szövetsége népeinek békés életét. I. Az ipar és a mezőgazdaság területén előttünk álló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről Elvtársak! A költségvetés megtárgyalásával kapcsolatosan szeretnék szólani az ipar és a mezőgazdasás terén felmerülő néhány halaszthatatlan feladatról, amelyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat; a Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor t párt célul tűzte ki az orszáe iparosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csali 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 tonna szenet bányásztak, a villamosero- művek hárommilliárd kilowattóra villamosenergiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkitermelés, valamint villamosenergia-terme- lés terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikEÿlag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29-szeresére nőtt. Az 1924— 1925. évhez képest ma acélt 21-szerte, szenet 19-szerte, villamosenergiát 45-szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, az északeurópai vidékeken, Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. ^ A nehézipar elsősorbani fejlesztésé feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és könnyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari műn* kások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924 —1925-ben a Szovjetunió egé-z ipara termelésében a termelé si eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 56 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egy- harmad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődéséve] együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és vizi- közlekedés, megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925— 1953. évi időszakban a közlekedés valamennyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor n vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is -minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, (Folytatás a 2. oldalon)
