Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

A Uûmmm tanács

a kormányintézkedések tudatosításával segítse elő a gabonabe/lyűjtés nagyobb lendületét

AHOGY VÉGIGNÉZ az ember a szélesen elnyúló kiskun- majsai határban, semmi reud- eilenességeu nem akad meg a szeme. A gazdag termésüktől rnegjöaztolt tarlók nagyrészt felszántva, a másodvetemények szinte szemlátomást nőnek, hogy jól meg fizessék gazdájuk szorgalmát. A kukoricák mintha az égig akarnának ifőni és haragoszöld, hosszú, kajla levelem tövében három-négy cső termést dajkálnak. Sehol eg„ hordatlar kereszt. A sok szorgos kéz ász- tág ba rakta az ország kenyerét, de olyan erősen, hogy nem túl azzal megbirkózni semmi télé szélvihar, csak az, aki csillogó, villájával mintegy várat emelt a hosszú szalmája, dús kalásza kévékből. E mögül a vár mögül vívja a kiskunmajsai dolgozó paraszt is a maga harcát boldogulásáért, hazája erősödéséért, a békéért.

A levegőt a cséplőgépek mesz- sziről hallatszó tompa bugása ‘ tölti meg. Az állandóan ismétlődő felbúgás, mintha egy-egy szívdobbaoás lenne, igen az egész magyar falu szíve a cséplőgépek morajában dobog ünnepélyesen, boldogan. Kenyeret- adó drága szemeket fognak í'el az éhes zsákok, azután traktorok, vagy izmos lovak vontatják az állomásra, majomba. A cséplőgépek dobogása a vasút, az utak „vérerein“ keresztül így látja el fontos éltető anyaggal a város, az üzemek dolgozóit.

A FALU a zsákokba gyűlt gabonából számot vet. Mint a jó családapa, a család minden: tagjának átadja, ami jár. Kinek ad először? Annak, akitől a legtöbbet kapta. Külön állítja a feszes, leszámolt zsákokat és azt mondja rá: „ez az államé“ ! és elgondolkodik egy pit-; lanatra, egy éppenugy, mint ezrek vagy milliók.

Az egész falu gyors és teljes ^ mértékű beadással köszöni meg azt a több mint négy millió forintot, amelyet a kártérítések eltörlésével juttatott kormány-, zatunk. Volt-e valaha ilyesmi? A valamikori adósságokat nem-e a kamatoskamatok növelték, míg végül a bank, vagy az Uzsorás kölcsönző elvitte a kis földet és dobra verte még az. utolsó párnát is. Valamikor szá-. zals réme volt a főid elárverezése, az adósság kíméletlen taev.asalása és most több mint ezren részesültek Majsá,n a kártérítés elengedéséből,

HE KÓRMÁNYZATDNK tovább szélesítette a falunak juttatott kedvezményeket. Rendeletet adott, amely szerint az a termelő, aki idei gabonabeadáu kötelezettségének a cséplőgéptől eleget tesz, mentesül multévi tej, tojás, baromfi elmaradás alól és törlik az 52—53. évről fennálló össztbrmény, élőállat és bor hátralékot. Olyan hatalmas lendítőerő ez a gyors begyűjtési munkának, a dolgozó parasztok lelkes kötelezettség teljesítésének, mintha két gyorsvonati mozdony húzna egy szerelvényt. Több mint ezerötszázan éltek is ezzel a lehetőséggel. Alig kötötték be a gépnél a zsák száját, .a megrakott szekerek minden dűlő felől az átvevőhely felé igyekeztek.

De nem mindenki telt így és ez a hipa. Már több mint kétezren elcsépeltek. Mégy százötvenen még nem teljesítették állam iránti kötelezettségüket. Négy- százötvenen nem akarják tálán igénybevenni a kormányzatunk adta kedvezményeket? Ki hinné ezt el. Másról van szó. Arról, hogy a község dolgozó parasztjai nem tudnak mindertől. Senki sem vitte még hírül nekik az ötfai, ágasegyházi és a kígyosi határba. Elképzelhető az, hogy a tavalyi hátralék fejében kis- mennyiségű kötelezettségét valaki is nem teljesítené? Elképzelhető, hogy a község dolgozó parasztjainak egyrésze elhárítaná magától 87-6 ezer tojás, 15 ezer kg baromfi és 63 ezer liter tej elengedését?

Mindez nem képzelhető el. De az igenis nem képzelgés, hanem valóság, hogy a községi tanács nem tudja kihasználni a különböző kedvezményeket tartalma- '

zó kormányrendeletek lehetőségeit a gabonabegyüjtés nagyobb sikere érdekéken.

AZOKBAN AZ értesítésekbe!?, amelyeket ' a kötelezettségüket teljesítőknek kiküldtek, az voit írva egy rövid mondaton belül, hogy „esetleges hátralékát törlőm". A termelő ebből nem tudta meg, hogy milyen kedvezmény érte, mert ha esetleg nem volt hátraléka, akkor nem illette kedvezmény, ha pedig volt hátraléka, miért nem - tudhatja meg, hogy miből mennyit engedtek el. Biztos, hogy boldogan mutogatta volna szomszédainak, ismerőseinek, hogy „látjátok érdemes bevinni gyorsan a gabonát, elengedték a hátralékomat“ A községi tanács nem adta meg ezt a lehetőséget a kiskmnnaj- sai dolgozó parasztoknak. S mert a kormányrendeletek csak a fiókban léteznek és nem hatják át szellemükkel a tanács minden intézkedését — és nem teszik részletezetten érthetőve. megmagyarázottá a dolgozó parasztoknak egyénileg i$ juttatott nagyjelentőségű kedvezményeket —, sok a részteljesítő hátralékos.

A községi tanács az egyes kormányintézkedések végrehajtásában necsak gépelést, adat- bejegyzést és kézbesítést lásson feladatának, hanem elsősorban azoknak, a dolgozó paraszokkal való tudatását, megértését. „Szabói ért az ember“ — szokták mondani. így hát meg kell magyarázni minden lehetséges és 'rendelkezésre álló eszközzé* kormányzatunk nagyszerű in tézkedéseit és ezeket az adoD nagy feladatok sorompójába kell állítani.

EZT VÉGEZZE EL a kiskuu- majsai tanács és a siker nem marad el, a gabonabeadási terv határidőre teljesítve lesz.

W. D.'

Csépiési és begyűjtési nap Tiszakecsksii

A kecskeméti járásban a csép- lési és begyűjtési versenyben Tja'zakécske az első. A község dolgozói elhatározták, hogy augusztus 9-én, vasárnap begyűjtési és csépién napot tartanak, hogy mindkét munkát a vállalt augusztus 15-i határidő

helyett jóyai korábban befejez, hessék. A felelős- cséplövezstdk különös gonddal, a műszaki hibák kijavításával készültek fel, hogy a vasárnapi műszak alatt üzemzavar nélkül dolgozhassanak és a müszaknormákat 100 százalékon felül teljesíthessék.

Jo9 hogy számolni kezdtem...

A KECSKEMÉTI városföldi Dózsa teremelőszövetkezet Ftá* kosi elvtárs kecskeméti heszéde után alakult. Már 1919 ravaszán oégy brigádba tömörülve kezdett a tagság a löld közös meginű* velőséhez. A Kerekes-brigád ttftti holdat, 2 lovat, egypér ökör* fogatot, 11 tehenet és 2Ó sertést kapott megművelésre, illetve gondozásra. Ahogyan erősödött a szövetkezet, úgy bővült a brigád felszerelése és állatállománya. Jelenleg hétpár ló, kéípór ökör, 104 szarvasmarha, 521 juh és egyéb gazdasági felszerelés van a brigád kezelésében. Kalászosokból is kiváló termést takarítottak be, több mint 5000 kereszt gabona termett csupán ennek az egy brigádnak területén. Vagyis ötödrésze a csoport egész gabonatermésének.

A TERMELŐSZÖVETKEZET tagjait az aratás nagy munkájában érte Nagy Imre elvtárs országgyűlési beszéde, a kormány programmja. A beszéd elhangzása után a szövetkezet több tagja azon kezdett töprengeni: bent maradjon-e a szövetkezetben, vagy ismét az egyéni gazdálkodás útjára lépjen? A kilépni szándékozó tagok egymás között beszélgettek erről a kérdésről és kilépésük okát azzal magyarázgatták, hogy az egyéni gazda akkor adja e! jószágát, amikor akarja és akkor végzi a munkát, amikor éppen jólesik. Leginkább felszította azonban a kilépnivágyás gondolatát a nyárlőrinci kulákok hangja, akik az egész csoport felosztását jósolgatták, sőt azzal kecsegtették a kilépés és bentmaradas között ingadozó tagokat, hogy feloszlás esetén a csopoit egész vagyona szétosztásra kerül a tagság között. Eszerint úgy gondolták, hogy tagonként 10 hold föld, 2 ló, 3 tehén, 7 anyajuh és 3 bárány kerül a tagok egyéni gazdálkodásába. Nemsokkal a kormányprogramra megjelenése után közgyűlést tartottak a szövei- kezetben, s ezen a gyűlésen a Kerekes-brigádból több család jelentette be, hogy kilép a szövetkezetből és egyénileg gazdálkodik, Így Pólyák Péter, Farkas Sándor, Magyari Lászlóné, Drozdik Jánosné, Győri Mihály és még néhányan a szövetkezetből való kilépésre határozták el magukat.

KÖZBEN ELTELT egy hét és Rákosi elvtárs beszéde után kezdtek higgadtabban gondolkozni a tagok, most már azon töprengeni: nem hamarkodták-e el a döntést? Papírt és ceruzát .kézbe véve józanul számolgatni kezdték, milyen jövedelemre számíthatnak a szövetkezetben és mit ígér ezzel szemben az egyéni gazdálkodás. A tagok döntését igen megkönnyítette, 'hogy ettől kezdve sorozatosan jelentek meg a kormányhatározatok, annak igazolására, hogy pártunk és kormányzatunk fokozott segítséget ad a termeiőszövetkeze.tekn,ek. Kitűnt, hogy a 10 százalékos beadási csökkentés két és fél vagon, a szántási díjtartozás törlése pedig több mint másfél vagon gabonát jelent a szövetkezetnek, vagyis munkaegységenként 2 kiló gabonával növeli a tagok részesedései,

KEZDETT TEHÄT megváltozni a tagok véleménye. Zana Ferenc 66 éves tsz-dolgozó azt mondja: »Az igaz, hogy én is itt akartam hagyni a csoportot, most már maradni szeretnék, mert látom: ha munkaegységenként csak 3 kiló gabonát kapok, akkor is több lesz a jövedelmem, mintha egyénileg gazdálkodnék.“ Ma- gyári Lászlóqé és Drozdik Jánosné is számítást tettek. Es döntöttek a szövetkezetben való maradás mellett. »Egy hétig gondolkoztam, hogy mit tegyek. Kiszámoltam, hogyha újra egyéni gazdálkodást kezdek 10 hold földemen, akkor körülbelül 500 forintba kerül 1 hold íeiszántása és bevetése, s n?ég rántásul a yetőmig. Nekem 200 munkaegységem van. Négykilőjával számítva is kapok rá 8 mázsát. Ha bentmaradok, mind megmarad tisztán, ha nem, akkor odaadom szántás- és vetési díj fejében. Fizetem a termésből az adót, a beadást. Jó hogy számolni kezdtem, mert igen elhirtelenkedtem volna a dolgot.“

AZ EDDIG KILÉPNI akarók közül mér kilencen fújtak visz* szakozót és jelentették ki, hogy bentmaradnak a szövetkezetben, az említetteken kívül .Oskolás Ferenc, Győri Mihály ,és Rózsa Ferenc, s napról-napra nő a számuk, fje vannak még ingadozók, akik nem határozták el, hogy mitévők legyenek. Kakulya Ambrus és felesége még mindig nem tudott dönteni a bentmaradás, vagy kilépés között. Az ilyeneknek segíteni kell a döntésben: emlékeztetni őket, hogy mióta szövetkezeti tagok, bútort vásároltak, , s háztáji gazdaságukban 6 sertés, egy bor ja.s tehén, 20 pulyka és 120 baromfi van, s amennyiben továbbra is termelőszövetkezeti tagok maradnak, törlésre kerül 3000 formt adóhátralékuk és 400 darab lojástartozásuk.

Ötszáz munkaegységre fél vagon gabona

—

.........I ..............................................................-........................ |

"|LYAN MÁR a hódunapusztai

V' határ is, mint az éltesedő asz- szony, akt lassan elhagyja lánykori cifraságait és tompaszínű, komolyabb ruhákba öltözik. A mézsárga gabonáké- resztekkel rakott széles tarlók összezsugorodtak kicsépelt szalmakazlakká, helyükön szántás barnáink, vagy új vefés törekszik felfelé. A sötétzöld kukorica-, répa-, kendertáblákat hordozó határ testén csak a napraforgó virító sárga tányérjai jelzik az élénkebb színt, hogy még nem öregedett ezért vénasszonnyá a nyár, még csak a gabonát érlelte be.

Festői gazdag vidék ez. A felszabadulás előtt Albrecht főherceg megszámlálhatatlan birtokainak egyike volt. Vaddisznóra, őzre vadásztak itt az árak s országoshírű dáridók voltak a híres karapancsai kastélyban. A vgd- disznók, őzek túlélték az urakat, ma is ■bőven van belőlük a gyönyörű tölgyesekben, amelyek félkör alakban ölelik B pusztát, nyugaton a Duna szalagjával együtt.

1949-ben a volt uradalmi cselédekből lett -újgazdák és a falu: a közeli Hercegszántó volt summásai 11 családdal megalakítottál* itt a Dózsa termelőcsoportot. Három ló volt minden, amivel nekifogtak, hiszen éppen azért társultak, mert iga hiányában csak kínozták « földet az új gazdák. A 150 holdas táblára már traktor állt. Az első év meghozta eredményét: 1950-ben 24 forintot, 8 kg kukoricát osztottak munkaegységenként a fejadag-gabonán kívül. À csoport letette a vizsgát és még ez Őszön újabb 40 család lépett közéjük, 580 holdra nőtt a terület. Az 1951-es

év még jobban fizetett. 6 kg búza, 8 kg kukorica, 4 kg burgonya, 50 dkg cukor és 14 forint készpénz jutott egy munkaegységre. A tavalyi nyár fukarabb volt, de a szorgalmasok kamrája ekkor is tele lett. A nehézségek megrostálták a csoportot, a kishitüek, a türelmetlenek kiléptek. Deliék, Elekeséi-;, Janovicsék és még három család próbált másutt szerencsét.

A KIK MEGMARADTAK — maradtak. Nemzedékei* eresztettek itt gyökeret, nem könnyű ezt a pusztát elhagyni. A főherceg! korszakban a nyomorúság ragasztotta itt az embereket. Itt született, itt nőtt fel és itt halt meg családok egész sora, a beva- kolatlan cselédházakban, 49-ben az öreg Hegedűs Antal, aki egesz éleiét az uradalomban sínylődte végig, innen temették el az öreg -Kecskés bácsit is 1946-ban, aki szinte csak azt várta meg, hogy felosztva lássa az irdatlan Cőhercegi birtokot. Fia most kovács a te rmelőcsoportban.

Hóduna-puszta most mással marasztalja népét, legfőképpen a Dózsa-cso- port 90 főnyi tagságát.

Folyik a cséplés. Az őszi búza 14—15 mázsájával fizetett. A 2 méter 25 cm. magas rozs megadta holdanként a 14 mázsát, az ősziárpa a 15-öt. A beadást mái- teljesítette a csoport, most várják a szabadpiaci jogot,

A hódunapusztai Dózsában munkaegységenként 7—8 kg kenyérgabonát számolnak kiosztani, azaz árpával együtt 9—10 kg jut gabonából.,,

Mohai István 7 családos tag, 1945 előtt napszámba járt az uradalomba. Feleségével ketten dolgoznak, több mint 500 munkaegységük van eddig. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez 45—50 mázsa gabonát jelent a padlásra tisztán. Dominies Antal a lányával 600 munkaegységet szerzett, — tehát több, mint félvagon gabonát kap.

... Az uradalomban Dummies Antal, mint kommenciós. cseléd kapott .egy évije 16 mázsa gabonát, 60 pengőt és némi konyhakertet. Ebből nem megélni, csak tengődni lehetett. A 8—10 éves gyerek már napszámra járt, 60 fillérért lovat vezetett, mert az apa éjjel-nappal, hétköznap-vasárnap gúzsban volt a 16 mázsa kétszeresért, a só- ra-paprikára is alig elegendő pengőkért. De ideköti a szövetkezet az öreg Gergely Ferencet is a 400 rtíunkaegy- séggel, a 30—40 mázsa gabonává). Úgy nyi,lakozott: ő csak akkor lép már ki, amikor a halál jelöli ki parcelláját a temetőben. De van miért maradni a többi tagnak is. Az asszonyok .átlagosan 180, a férfiak 200-on felüli munkaegységet teljesítettek, 20—40 mázsa gabona jut a közepesen dolgozó családoknak is.

TYE A HÓDUNAPUSZTAI határ ■ még nem is adta )e minden kincsét. Ott zöldéi még a 60 hóid kender, ami 45 mázsa termést ígér holdanként. Ott van a 100—120 mázsát biztosan termő burgonyaföld, 2.5—3 kilót számolnák abból is egy munkaegységre Az 50 hold napraforgó megtenni a 40C mázsát. 100 mázsa a beadás, 300-at .szétosztanak, amit a tagok becserélhetnek olajra, szappanra. Közel 5000 liter olaj pótolja így a zsírt a disznóvágásokig. Pedig lesz az is bőven. 70 állat hízik, ebből 20 bőven kifutja a beadást, 40— 50 megmarad a tagságnak. 35 fejőstehén ontja a tejet, 2—3 liter jut egy-egy csatádnak. Az 52 anyakoca most eins*, mái- 100 kismalac van, 30 süldő vár elszállításra jó pénzért...

A jövő terveiről is beszélgetünk Víg elvtárssal, az egyéves akadémiát végzett elnökkel és a tagokkal. Az állatállományt akarják fejleszteni és fokozni a gépesítést. A sertésfiaztatót mos! húzzák tető alá majd, ahogy befejezték a cséplést. A kendervágást, a r.épa- kiemeléçt már géppel akarják végezni, A gabonájukat kombájn segített aratni. Ezeket a gépeket már örömmel fogadja Hóduna-puszta s nem átokkal, mint régen az uradalom marokrakó aratógépét, amelyek azt jelentették, hogy azon a télen 15—20 család eszik kukoricamálét kenyér helyett, mert a gép elvette a részesaratást,

íjuuuMAruszia« nemcsai* gye* keret vert és lombot eresztett.

de évről-évre több gyümölcsöt is hoz' * szövetkezeti gazdálkodás, Ilyen fa slat érdemes élni. dolgozni, G. K.