Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

a szocialista törvényesség:, az alkotmányban lefektetett állam­polgár! jogoknak és kövessé­geknek, Népköztársaságunk törvényeinek szigorú betartása, A kormányra a múltban elkö­vetett súlyos hibák helyrehozá­sa, a jogrend megszilárdítása és a törvényesség biztosítása terén Is nagy és fe'elösség'eljes fel­adatok várnak. Államhatalmi szerveink feladata és köte’essége őrködni dolgozó népünk jogainak biztosításán ás sérthetetlensé­gén. Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogy bizto­sítsák a dolgozó nép Kötelezett­ségeinek teljesítését, hanem az is, hogy a haza minden polgá­ra szabadon élhessen törvényben biztosított jogaival.. Dolgozó népünk ezt méltán elvárhatja Saját államától. De igazságügyi és rendőrségi szerveink, va­lamint helyi tanácsaink munká­jában gyakran nem jutott kel­lően érvényre a népi demo­kratikus államelmélet és kor­mányzás a apelve — a törvé­nyesség. Ezek a szervek nemcsak az állami, gazdasági és tár­sadalmi élet különböző terüle­tén, hanem saját állami tevé­kenységük terén és hatásköré­ben sem tudták úgy biztosítani a törvényesség szigorú betartá­sát, ahogy azt a népi demo­kratikus állam és a nép érde­kei feltétlenül megkövete ik. — A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles­körben alkalmazott adminisztra­tív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kulálUista, a ta­gosítások terén elkövetett töme­ges túlkapások és visszaé éseik, valamint egyéb zaklatások, sér­tettéit a lakosság igazságér'zetét, megrendítették a törvényes­ségbe vetett hitét, meglazítot­ták a dolgozó nép és állami szerveink, valamint helyi taná­csaink kapcsolatát. — Súlyos és jogos kifogás alá esik a hivatalinkban, köz­intézményeinkben tűrhetetlen, durva, rideg és lelketlen maga­tartás, ahogyan ügyes-bajos dol­gaikat intéző egyszerű polgá­rokkal egyes bürokraták bán­nak. Ezek még a különben he­lyes igazságos és törvényes in­tézkedéseket is úgy hajtják vég­re, hogy megkeseríti^ vele a nép életét. Elfelejtik, hogy ők vannak a népért és nem meg­fordítva és, hogy a Szerénység, a figyelmesség az emberséges magatartás olyan erények, ami­ket közhivatalainkban mindenki­től joggal megkövetel bármely polgár, de a kormány is. A törvényesség megszilárdí­tása a kormány egyik legsür­gősebb feladata. Szigorú intéz­kedésekkel, s ha, nem használ, súlyos büntetéssel, a hibák és lazaságok kiküszöbölésé/el, rö­vid időn belül el kell érni, hogy igazságügyi és rendőrségi ezer- veink, valamint he'yi taná­csaink a nép államának, a törvényességnek, a jogrendnek szilárd támaszai és egyben biz­tosítékai legyenek. Fokozottab­ban védelmezzék dolgozó népünk érdekeit, éberebben őrködjenek államunk biztonsága felett és a néppel összeforrva, erőtel­jesebben harcoljanak demo­kratikus rendünk megátalko­dott ellenségei elten, akik­kel szemben a törvények teljes szigorát kell alkalmazni. Az ellenségnek, amely e’- ért eredményeinkre; független­ségünkre és szabadságunkra tör, talpalatnyi helyet, egyetlen percnyi lélegzetvételt lsem en­gedhetünk, Tudjuk azonban, hogy van­nak megtévelyedattek, akiket kisebb-nagyobb bűneikért utol­ért az igazságszolgáltatást keze, vannak, akiken sérelem, esett, akiket talán igazságtalanság ért, mert hatóságaink gyak n nem tartották be az alkotmányos szabályokat, amelyek védik az állampolgárok jogait, személyes Szabadságát és - Izt.onságáí, Maga az internálás .’'ézménye Is hozzájárult ahhoz, hogy a törvényességen csorba essen. Mindebben kétségtelenül szerepe volt annak is, hogy nem tet­tünk eleget a Népköztársaság alkotmánya előírásainak és nem hoztuk létre a legfelső állam ügyészség intézményét, amely & jogrend és törvényesség: leg­főbb a'kotmányos 3re, Ennek a kötelességünknek ma 'tettünk elegei. Mindebből kiindulva a meg­bocsátás szellemében, a meg­nyugvás és jogos Sérelmek gyö­keres orvoslása érdekébn a kormány .törvényjavaslatot ter­jeszt az országgyűlés elé. amely­nek alapján szabadon kell bo­csátani mindazokat, akiknek bűn® nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonsá­got veszélyezteti. Egyidejűleg megszünteti az internálás’ in­tézményeit, az internáiótáborn kát pedig felosz altja. Ezzel a kormány lehetővé kívánja tenni, hogy a közkegyelemben ré­szesülők és internáltak vissza­térhessenek otthonaikba, csa­ládjukhoz, a társadalomba, hogy munkájukkal annak hasz­nos tagjai legyenek. Rendezni kívánja a kormány a kitelepí­tettek helyzetét is, lehetővé téve számukra, hogy az összes ál ampolgárokra kötelező jog­szabályok figyelembevételével válasz.hassák meg letelepedési helyüket. összeegyeztethetetlen a népi demokratikus igazságszolgálta­tás alapé.veivel, a rendőr-bírás­kodás, ami. lényegében azt jelenti, hogy a nyomozó szerv maga. bíráskodik is. A kormány a régi rendszernek ezt az át­öröklött maradványát törvényho­zási úton meg fogja szüntetni, A kormány rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy a pa­rasztsághoz való viszonyt a munkás-paraszt szövetség szi­lárd gazdasági és politikai alap­jára hegyezze, hogy helyreállítsa a parasztságnak a jogrendbe és törvényességbe vetett bizalmát, aminek megrendülésében nem kis rés'ze volt az úgynevezett kti- lákiistának. Amel efct, hogy ez a lista a kulákság elleni admi­nisztratív intézkedésekre és sú ■yos visszaélésekre vezetett, hoz­zájárult az állam és a dolgozó parasztság, főképpen a közép- paraszts'ág közötti jóviszony és tartós szövetség meglazulásáhoa is. Nyilvánvaló, hogyha a falun meg akarjuk szüntetni a tör vényíelenségeket, ha helyre akarjuk állítani a jogbiztonsá­got, a középparasztsággal való tartós szövetséget, már pedig ezt feltétlenül meg keli valósi tanunk, úgy a kuláküstát meg­ken szüntetni, fenntartva a kíszákmányo ó kulákok korlátó zására irányuló gazdasági rend­szabályokat. Tisztelt Országgyűlés! Azok a nagyhorderejű rendel­kezések, amelyeket a népgazda­ság átállítása és a jogrend meg­szilárdítása, valamint az élet- színvonal emelése terén leszünk, az a nagy fordulat, ami az álla­mi és gazdasági élet számos te­rületén előttünk áll és megvaló­sításra vár, nagy feladatokat ró a törvényhozásra, a kormányra és az egész államapparátusra. — Pedig ezek a rendszabályok tá­volról sem merítik ki mindazo­kat a tennivalókat, amiket s kormánynak az ország életének szerteágazó területén el kell vé­geznie. Részletkérdésekbe nem kívánok bocsátkozni. Az érintett fő kérdések világosan mutatják a gazdaságpolitika új útját, ame­lyen a kormány haladni kíván: szélesebb alapokon, az egész néppel együtt, kezdetben talán lassabban, de annál biztosabban ugyanazon cél — a szocializmus felé. Azok a javaslatok, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a kormány­nak tett, a legszélesebb nemzeti egység programmja, amellyel minden teremtő erőt és alkotó­képességet hazánk felvirágzásá­nak, népünk növekvő jólétének szolgálatába állíthatunk. Olyan célkitűzések, amelyek alkalma­sak arra, hogy dolgozó népün­ket szorosabban, mint valaha, kormánya köré tömörítsék. Eb­ben van a kormány munka- programra jának nagy ereje, melynek birtokában sokkal na­gyobb és felelősségteljesebb fel­adatok megoldására vállalkozik, mint azt a választások idején a Magyar Függetlenségi Népfront felhívásában ígértük* Mindazok a célok és feladatos, amelyek­nek megvalósítását magunk elé tűztük, népünk, hazánk javát szolgálják. Kétségtelen, hogy az ország lakossága ezt örömmel és megkönnyebbüléssel fogadja. A kormány feladata gondoskodni róla, hogy jótékony hatását és kézzelfogható eredményeit dol­gozó népünk minél előbb tapasz­talhassa, életkörülményeinek a meg javulásában. Munkásosztá­lyunknak, parasztságunknak, ér­telmiségünknek, az egész ország­nak látnia és éreznie kell, hogy helyzetében mélyreható változá­sokat hoznak a kormány intéz­kedései és rendszabályai, ame­lyeknek sikeres megvalósításá­val az utóbbi évek legsúlyosabb csapását mérjük népünk ellen­ségeire. Nyilvánvaló, tisztelt ország- gyűlés, hogy a feladatok meg­valósítása nem lesz könnyű, mégkevésbbé megy önmagától. Látni kell, hogy a siker legfőbb biztosítéka a széles néptömegek aktív részvételében van. De lát­ni kell azt is, hogy lesznek olya­nok, akik nem tudják, vagy nem akarják az önkényeskedés, a túl­kapások népellenes szellemét és módszereit felszámolni, akik nem akarnak lemondani az admi­nisztratív eszközök alkalmazásá­ról és így, vagy úgy gátolni igyekeznek majd a néptömegek javát szolgáló intézkedések gyors és sikeres lebonyolítását. A kor­mány éberen őrködik és az ál­lamapparátus erejével és tekin­télyével résen áll az ilyenfajta törekvések vagy zavartkeltő kí­sérletek erélyes és gyors felszá­molására. — Az ellenség új gazdaságpo­litikánkat és a belőle folyó rend­szabályokat hamis, megtévesztő hírvei'éssel igyekszik majd félre- magyarázni és a lakosságot meg­téveszteni. Egyet azonban nem tud elvitatni, azt, hogy a nép legszélesebb rétegei örömmel és helyesléssel fogadják ezt a poli­tikát és mellé állnak (hosszan­tartó nagy taps). Ezért eleve ku­darcra van ítélve minden ellen­séges bajkeverés vagy alattomos kártevő szándék. A jó terméskilátások kedvező feltételeket teremtenek intézke déseink eredményes végrehajtá­sához. S ha fő figyelmünket most az aratás, cséplés, begyűjtés lá­zas munkájára összpontosítva, nagyobb erőkifejtéssel fogjuk ezt az országos feladatot elvégezni, gazdasági természetű intézkedé­seink jelentős részének sikeres megvalósítása máris biztosítva van, Tisztelt Országgyűlés! Az a munkaprogramm, amely­nek megvalósítására ma elindu­lunk, új fejezetet nyit a szocia­lizmus építésének munkájában. Mindenegyes célkitűzésünk a béke magasztos ügyét szolgálja. Az új feladatok és megvalósítá­suk nyomán feltáruló ragyogó perspektíva megsokszorozza né­pünkben az erőt és akaratot a békéért való harcra. Országunk gazdasági erejének növekedése, népünk jólétének emelkedése messzemenően megszilárdítja az egyetemes békének azt a front- szakaszát, amelyen hazánknak kell őrtállnia. Ezért bátran mondhatjuk, hogy mindazoknak a rendszabályoknak a megvaló­sítása, amelyeket a kormány célul tűzött maga elé, jelentősé­gében túlmegy hazánk határain és az egész béketábor közös ügye. A béke és szabadságszerető népek nemzetközi szolidaritásá­nak nagyszerű megnyilatkozása volt a Béke-Világtanács buda­pesti ülése. Az ittjárt küldöttek meggyőződhettek tehetséges és szoigylmas népünk békés alkotó munkájáról, annak kimagasló eredményeiről, és arról az eltö­kéltségéről, hogy végig kitart a béke nagy ügye mellett. A béke, a demokrácia és a szocializmus e>'ői az utóbbi időben világszerte jelentősen megnőttek. A június 7-i olasz választások eredményei, amelyek a kommunista párt, a munkásosztály és a béke hívei­nek nagyszerű győzelmét nozták, mutatják, hogy az elmérgesedő olasz politikai válságot, az Olasz Kommunist» Párt közreműködés ! se, a dolgozó tömegek aktív részvétele nélkül nem lehet meg­oldani és a bizonytalan belső helyzetet nem lehet megszilár­dítani. A franciaországi belső válság is, amely hosszú hetekig tartott, a munkásosztály és a kommu­nista párt erőinek növekedését mutatja, gyengíti az agresszorok táborát és élezi az imperialisták egymásközötti ellentéteit. A há­borús gyújtogatok szorult hely­zetükből újabb kalandok felszí- tásából, elvetemült provokációk­kal igyekeznek kiutat találni. — Li Szín Mannak a koreai fegy­verszünet megakadályozására irányuló bűnös tevékenysége, a hazatelepítendő hadifoglyok át­adásának megtagadása, a berlini alávaló provokáció, — egy-egy láncszeme az agresszorok alat­tomos mesterkedéseinek. Az im­perialista bérencek berlini pro­vokációja — a reakció és a fa­sizmus erőinek orvtámadása volt a népek békéje és biztonsága el­len. A béke ellenségeinek provo­kációs cselszövései azt a célt szolgálják, hogy megakadályoz­zák a feszült nemzetközi hely­zet enyhülését. A berlini esemé­nyek újból világosan megmutat­ták, hogy a béke megátalkodott ellenségei a leggaládabb provo­kációkra is képesek és céljuk ér­dekében a legelvetemültebb esz­közöket is igénybe veszik. En­nek ellenére a német nép demo­kratikus és hazafias erői útját vágták a fasizmusnak, ami azt bizonyítja, hogy a Nyugat-Né- metországból kiinduló agresszió­nak elejét lehet venni. A Ber­linben lezajlott események éber­ségre intenek bennünket is s ar­ra figyelmeztetik a békeszerető népeket, hogy egyetlen pillanat­ra ne tévesszék szem elől az el­lenség üzelmeit. Hogy az agresz- szorols sötét terveit a jövőben is szégyenteljes kudarc élje, a be­csületes békeszerető embereknek nagyobb eltökéltséggel kell vé­delmezni a béke fenntartásának és megszilárdításának ügyét. A béke ellenségeinek visszaverésé­re zárjuk szorosabbra sorainkat — ez a feladatunk valamennyi­ünknek, akiknek drága a béke magasztos ügye. A kormány minden tevékeny­ségében népünk törhetetlen bé­keakaratára támaszkodik és a béke megőrzésére irányuló erő­feszítéseit, a békeszerető _ népek szolidaritása és a világbéke él­csapatához, a nagy Szovjetunió­hoz való őszinte barátság vezérli, A kormány munkaprogrammja világosan mutatja, hogy a tartós békére törekszünk. A népek ba­rátságának szellemében a foko­zottabb gazdasági együttműkö­déshez, a népek békés együtt­élésének biztosításához a ma­gunk szerény erejével tőlünk telhetőén a legmesszebbmenően hozzá kívánunk járulni. Ugyan­akkor függetlenségünk és nem­zeti szuverénitásunk sérthetet­lenségéért szilárdan helytállunk, azt féltve őrizzük. Fokozza erőn­ket, hogy nem állunk egyedül* hogy mellettünk van, segít, tá­mogat bennünket a Szovjetunió* hogy olyan legyőzhetetlen tábor- tagja vagyunk, mint a béke vi­lágmozgalom. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönve a bizalmat, mery a minisztertanács élére állított, átérezve a haza és a nép iránti felelősséget, hangsúlyozni kívá­nom, hogy népünk jóléte, a mun­kásosztály és az egész lakosság életszínvonalának állandó eme­lése, ami a kormány tevékeny­ségének középpontjában áll, né­pünk termelő munkáján nyug­szik. A növekvő jóléthez a ter­mékek bőségét csakis a termeles fokozásával, a tervek teljesítésé­vel, dolgozóink szélesen kibonta­kozó lelkes szocialista versenyé­vel lehet biztosítani úgy az ipar­ban, mint a mezőgazdaságban, Az ország szeme ma ideszegező- dik a parlament üléstermére* melynek tanácskozásai és hatá­rozatai elé egész népünk nagy várakozással tekint. Meg vagyok győződve róla, hogy dolgozó né­pünk, munkásosztályunk, pa­rasztságunk, értelmiségünk a haza iránti kötelességérzettől mélyen áthatva valóra váltja üd­vös célkitűzéseinket. Szent meg­győződésem, tisztelt Országgyű­lés, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és javas­latai alapján, összeforrva a nép­pel, az eddiginél sokkal bizto­sabban haladunk majd előre új gazdaságpolitikánk célkitűzései­nek megvalósításáért, hazánk felvirágzásának, népünk jólété­nek útján, ragyogó jövendőnk, a szocializmus felé, (Hosszantartó* nagy taps.) Nagy Imre beszédét az ország- gyűlés tagjai nagy tapssal fogad­ták. Ezután szünet következett. A szünet után hozzászólások követ­keztek, Törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról 1. paragrafus: A jelen törvény értelmében a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsát a Miniszteri anács' első elnökhelyetteseivel, és _ az Országos Tervhivatal elnökével ki kell egészíteni, 2. paragrafus: Az 1. paragrafus rende'ke- zéseinek megfelelően az alkot­mány 23. paragrafusának (1) bekezdése a kővetkezőképpen módosul : (1) A Minisztertanács a) a Minisztertanács elnöké­ből. b) a Minisztertanács első elnökhelyetteséből, illetőleg enökhelyetteseiből, c) az államminiszterböl, ille­tőleg áliamminiszterekböl, d) a minisztériumokat vezető miniszterekből és az Országos Tervhivatal elnökéből á l," 3. paragrafus: A jelen törvény értelmében a) az általános gépipari mi­nisztériumot, a kohászati mi niszi.ériumot és a középgépipari minisztériumot kohó- és gép ipari minisztériummá, b) a bánya- és energiaügyi minisztériumot és a vegyipari minisztériumot peiiézipari mi nisztériummá, c) a könnyűipari minisztériu­mot és a helyi ipar minisz tériumát könnyűipari minisz ■ éráimmá, d) a földművelésügyi minisz­tériumot és az állami gazdasá­gok és erdők minisztériumát tö dmüveléstigyl minisztériummá éj, a, külkereskedelmi, minisz­tériumot és, a belkereskedelmi minisztériumot bel- és külke­reskedelmi minisztériummá, f) az építésügyi minisztériu­mot és az építöanyagipari mi­nisztériumot építésügyi minisz­tériummá, g) a közlekedésügyi minisz­tériumot és a postaügyi minisz­tériumot közlekedés- és posta­ügyi minisztériummá, h) a felsőoktatási minisztériu­mot és a közoKtatáSügyi minisz­tériumot oktatásügyi minisz­tériummá kell összevonni, 4. paragrafus : A 3. paragrafus rendelkezései­nek megfelelően az alkotmány 24. paragrafusának új síövsge a következő: ,,24. paragrafus. A Magyar Népköztársaság minisztériumai: a külügyminisztérium a belügyminisztérium a honvédelmi minisztérium a pénzügyminisztérium az igazságügyminisztérium a kohó- és gépipari minisz­térium a nehézgépipari minisztérium a könnyűipari minisztérium a földművelésügyi minisztérium a bél- és külkereskedelmi minisztérium az élelmiszeripari minisztérium a begyűjtési minisztérium az építésügyi minisztérium a köz ekedés- és postaügyí minisztérium a népművelési minisztérium az oktatásügyi minisztérium az egészségügyi minisztérium,1* Píj

Next

/
Thumbnails
Contents