Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

Tele jászol mellett nem gond az állattenyésztés­be is gyűjt minden szál takarmányt a tassi Petőfi termelőszövetkezet Mint őrtátló katona Sorako­zik a sok-sok púpos szénaka­zal a tassi Petőfi tsz tanyájá­hoz vezető utak mellett és a kaszálókon. Már ez a látvány ifi elárulja, hogy a szövetkezet tagjai tudják: iteie jászol mel­lett nem gond szép állatokat nevelni, Az elnök é.vitára pedig szavakkal beszél arról az okos, előrelátó munkáról, ami itt a bőséges takarmány megterem­téséért folyik. A szövetkezet áfllatállomá- nya 654 juh, 20 fejőstehén 37 növendékkel, 20 ló a csikókkal, 48 anyasertés 108 szaporulat­tal, 1264 baromfi, vegyest tyú­kok és libák, 114 hold legelő a birkáké, 78 a szarvasmarháké, — ami bi­zony kevés, így nagyságra. De mert bevezették a szakaszos le­geltetést s mert minden tavasszal foga­tolják, trágyalével javítják a legelőket — megél rajta az ál­lat. Különösen, ha reggel — este az istállóban is kap takar­mányt, márpedig kap. Erre szolgál a szántóföldi takar­mány: 42 hold muhar, 6 hold zabosbükköny, a 41 hold árpa és a 100 hold négyzetesen ve­tett, gyönyörűen fejlődő kuko­rica. Bőséges szénatermése is van a cso­portnak, ami nemcsak, hogy megtermett, de példa­mutatóan be is takarítot­ták. A 35 hold lucerna- széna már boglyákba rak­va sorakozik. Első kaszálásra 300 mázsát adott. Még háromszor kaszál­ják, vagyis csak lucernából 900 —100Q mázsa szénára számít­hatnak. Hogy mi"yen értékes a lucerna, azt az is bizonyítja, hogy még ezév májusában is etettek tavalyi kaszálása lucer- naliszteit. Be van gyűjtve a 18 hold kaszáló első fütermése is, több mint 200 mázsa. Még egyszer kaszálják, ami ugyanennyi mázsa szénát biztosít ismét, Silőzásra sem kell külön biz­tatni a tagságot, A tervezett 73 köbméter tavaszi siló helyett 90-et készítettek., azt is május 24-re befejezték, Annyi talán a munkaerő a csoportban, hogy mindenre bő­ven jut? Vagy a takarmánybe- takarütás miatt 'elhanyagolják az egyéb munkákat ? — Sem egyik, sem másik, hanem jól megszervezik a mun­kát. A kaszálások idején például a három növénytermesztő mun­kacsapatból minden férfit ki­vonlak és így 10 kaszást nyer­tek, A növényápolást az asszo­nyok végezték — és pél­dásan. Hajnali 3 órakor már ott hajladoztak a ka­pák fölött, napi teljesítmé­nyűk ejérte a 180—190 szá­zalékot, A három tehenész közül pedig egy legeltet, kettő a reggeli cetés után estig az építkezés­nél segít. Mert most sem szü­netel a kultúrház építése. Hogy mennyire meg kell fogni a me­zei munka végét, az bizonyítja, hogy egy tagra 8 hold kapás megművelése jut. S a cso­port mégis időre befejezte az első és második kapá­lásokat, kezdődik a burgonya második íöltögetése, tiszták a földek, mint a pohár. Az állatállomány meg is há- Iá'ja a gondoskodást, Az előírt 1661 liter tejjel szemben havonta 3000 li­tert szállítanak a csarnok­ba. Szabad tejet adnak el bőven s a kapott korpát gondosan gyűjtik télre a sertéseknek. A juhok -tejéből naponta 22— 25 kg gomolyát csinálnak. Az évi terveit már e hó 19-én ét­ért ék, ezután a tejtermék 25 százalékát a jó munka jutalmául a juhászok kapják meg ter­mészetben. Jól fizet a gyapjú is, 1726 kg- öt szállítottak be nyírás után, 4.28 kg, voit a nyírási át'ag. A bőven termett takarmány Dem azt jelenti, hogy mostmár pocsékolni is lehet, íakarmány- terv szerint gazdálkodnak. Idén például — a tavalyitól eltérő en — a lovak kapnak majd ré tiszénát és muhart, a lucernát a tehenek és juhok takarmà nyozására fordítják, mint első rendű pillangóstakarmányt a tej- és gyapjuhozam, valamint a szaporulat emelésére, A terv szerint az állatok őszi bekötésétől egész télre pontosan kiszámítják az; adagokat s azt állatfajtán­ként külön is tárolják. Nem fordu’hat elő, hogy a te­henészek elvesznek a sertés­gondozók takarmányából’, vagy fordítva, A takarmányfelelős: pedig mindig ellenőrzi a por­ciók kiadását, az etetési terv megtartását, Ilyen gondoskodás melleit nem csoda, ha a szövetkezet jószágállománya párját ritkítja a környéken, de a járásban is, Bátya készüljön az aratásra Bátya község a kalocsai járás területén élenjár a begyűjtés­ben, a megyei ranglistán is hos?.- szú ideig a második helyet fog­lalta el. A dolgozó parasztok az aratásban és cséplésben is elsők akarnak lenni. A jó felvilágosító munka ered­ménye, hogy Bátyán csak közös szérűn lesz cséplés. 40 szérűre hordanak a dolgozó parasztok, öt cséplő végzi a munkát. Rövi­desen meg kell szervezni azon­ban a cséplők közötti versenyt is, azt mindennap értékeljék, hogy jobb munkára serkentsék a dolgozókat, A bátyai pártszervezet és ta­nács készüljön fel a begyűjtés­re. Ez annál is fontosabb, mert az ellenség már megkezdte mun­káját: azt híreszteli, hogy min­denkivel felajánltatják egész termését. Meg kell magyarázni a dolgozó parasztságnak, hogy a begyűjtést törvény értelmében fogjuk végezni — a törvényt pe­dig nem azért hozta népünk ál­lama, hogy megszegjék. > Köves Gyula, Kalocsa, tudósító, Miért tartom fontosnak, hogy a beadási kötelezettségem teljesítsem Ez a levelem elsősorban válasz azoknak, akik már több esetben tettek fel kérdést: hogyan tudom adófizetési és beadási kötelezettségemet időben, sőt idő előtt teljesíteni, holott földem rosszminőségű homok? Hét hold birtokom van, ebből 5 hold szántó, 2 hold szőlő. Igaz, hogy gyenge minőségű, de büszkén kijelenthetem: az állami mai szembeni kötelezettségnek mindenkor becsülettel eleget te­szek, Erős akarattal és szorgalommal sok mindent elér az ember — csak az a fontos, hogy előre vessen számot, készítsen tervet » mindent úgy csináljon, ahogyan a legkorszerűbb és legcélszerűbb, így a beadását is tudja teljesíteni, de marad bőven a kamrában és a szabadpiacra is, A tavalyi évvel kezdem. Mindenki tudja, hogy a múlt esi« tendő igen aszályos volt és mégis minden beadásomat túlteljesí* tettem. Én minden vetést korán elvégzek és a magot jól előkészített talajba vetem. A kukoricát kézi vetőgéppel, négyzetesen vetet« tem, ki is kel mindenkor egy szálig. Az idén elfagyott, de előre- csíráztatott vetőmaggal újravetettem és nincs egy szál híjjá sem, Amint kikelt, azonnal kapálom. A gazt soha nem engedem meg­nőni, ha kell, minden három hétben kapálom, A rozs pótbeporsását többször ismételtem és amilyen korán lehet, learatom. Az idén 22-én aratom a rozsot, 23-án mái szántom is és csíráztatott kukoricával rögtön be is vetem a tarlót, Ha csak néhányszor ázik is meg, akkor is jóminőségű, hizlalásra alkalmas kukoricám lesz. A múlt évben is nagyon jól sikerült a hizlalás, a beszolgáltatáson felül önkéntesen 2 darab sertést hiz­laltam. Három mázsa lett a két disznóm és jól is jártam, mert az államtól 5 mázsa száraz szemes kukoricát kaptam azon felül, nogy a disznókért 3000 forinton felül kaptam pénzt. Ezen felül saját részemre 220 kilós sertést hizlaltam. Mindezt a másodvetésú kukoricával értem el. Mindenkinek ajánlom, hogy termelje, meri megéri a fáradságot, csak az a fontos, hogy korán elvessék, Ha minden munkát idejében és jól elvégzünk, már biztosítjuk a jó termést. Mint a példabeszéd mondja: a tisztaság fél-egészség. — Ezt a növényekre is lehet és kell alkalmazni. Szüretkor a legelső must a beadásba megy, a borbeadást is mindig túlteljesítem, de marad is szépen. Az idén is sok jó pénzt kaptam a szabadforgalmi borért. Jutott is két kerékpárra, rádióra, ruhára, az évi pénzadómat már előre, az elmúlt évnek megfele­lően kifizettem. A baromfit, tojást egész évre beadtam és a ter­ménybeszolgáltatásnál is első akarok lenni, mint tavaly, amikor eisőnek szállítottam a búzát. Mindezt azért tartom kötelességemnek, mert családom boldog, biztos jövőjét látom. Nagyobbik fiam a tüzérségi technikumon tanul már két éve, szeptemberben avatják tisztté. A kisebb fiam ipari tanuló, e hó végén szabadul, kiváló szakmunkás. Van még egy fiam, vagyis egy teljesen árva fiút pártfogoltam, aki Csonk­iadon katonatiszt. Büszke vagyok rájuk, mert mind szorgalmas, jo tanuló. Elmondják, ha hazajönnek: mennyi jóban részesülnek, mindenük meg van, gyönyörű helyeken járnak. A fiam most is a Balatonra megy nyaralni, ha végez, már másodszor nyaral. Ál­modni sem mert a múltban ilyenekről a szegényember gyereke.’ Esért tartom fontosnak, hogy a beadást és a ter­vet teljesítsem és ne hallgassak a gáncsoskodókra, akik minden eszközzel akadályozni akarjak haladásunkat, szebb jövőnket és a békét, KASA JÓZSEF, 7 holdas egyénileg dolgozó paraszt, Alpár, Szőlő 168, ÜSTÉ 8 UTÁN fejkendős asszony siet Tiszakécskén a Sugár-utcá- oan, amely ilyenkor zajossá válik, A földekről térnek haza az emberek. özv, Kapás Béláné békekisgyűlésre megy, A hosszú utcában hol az egyik, hol a másik ismerőse megállítja egy- egy szóra. Csak rövid ideig beszélget­nek, mert özv. Kapásné siet, nem akar elkésni a gyűlésről. Be-bepillant egy- egy ház melletti kertecskébe, ahol asz- szonyok hajladoznak a veteményes ágyak felett. Irtják a növényeket fojto­gató gyomot. Látja, amint öregek a ke­rítésen át a szomszédokkal beszélget­nek, Nem egy ház udvarában még fei- Eelcsendül a gyermek-pajkosság zaja. — Milyen szép ilyenkor este a Sugár­utca — gondolja Kapásné. — Milyen szépen, békésen egymás mellett élnek az emberek. Milyen jó volna, ha a né­pek is úgy élnének egymás mellett, mint itt az utcában a dolgozó parasz­tok, ha ily békességben beszélgetnének egymással a szomszédos országok. Boldogan élnének az emberek, ha kertjeikben a béke rózsái virágoznának, Szaporítja lépteit. Pár perc múlva már Kovács Károlyék előtt látni. Ka­pásné tekintete egy pillanatra a kapun függ. _ Békeház! — Ez a felírás díszíti a kaput. Kis úttörők rajzolták és füg gesztették ki Kovácsék kapujára, azér* mert lakói eleget tettek az állam iránti kötelezettségüknek. A Sugár-utca 102. házszám előtt meg­éli Kapásné, Egy pillanatra hallgató- zik. Kíváncsi, összejöttek-e már a béke­harcosok. A kiszűrődő hangfoszlányok­ból megállapítja, hogy már sokan van­A Sugár-utcában a békéért harcolnak nak, Nem is tévedett, amikor Varga Jó- zsefékhez belépett, megállapíthatta, hogy már több mint két tucat ember szorong a szobában, * A RRÖL FOLYIK éppen a szó, hogy a községben eddig 170 dolgozó lépett párosversenyre. Ezenkívül 25 dű­lőbiztos is versenyez egymással. Zoboki Imre pedig a napokban hívta ki a köz­ség dolgozóit nyári mezőgazdasági ver­senyre. A beszélgetés során Vargáné még beszámol arról, hogy a békebizott­sági tagok békevédelmi szerződéseket kötnek. Vállalásokat tesznek, hogy biz­tosítsák a bő termés sikerét, a község, a dolgozó nép jólétének alapját. Bizony Kapásné is arra gondol, hogy a bő termés alapja boldogulásuknak, De ehhez más is kell. Szabadság. Vol­tak a múltban is bő termések, de nem volt szabadság. Akkor másoknak verej­tékeztek. Ma már nem fojtogatja őket az urak rabtartó kötele. Nem másoknak, hanem saját boldogulásukra, a nép ál­lamának megerősítésére dolgoznak. A múltban bizony nagyon vékonyak voltak, mert igen gyakran faragta a gond őket. Ma könnyebb az élet. Erről a napokban a földművesszövetkezet üz­letében is beszélgettek. A boltvezetőtől tudták meg, hogy az elmúlt évben több mint 200-an vásároltak kerékpárt és közel 100-an pedig rádiót. A szülői mun­kaközösség egyik ülésén a nevelőtől hal­lotta, hogy 1936-ban a faluból csak 9-en tanultak, tovább, Ma már 60-an járnak középiskolába, A kisgy ülésen részvevők azt szeret­nék, hogy a község, a haza az idén is egy-két lépcsőfokkal magasabbra jutna a felemelkedés útján. De mi keli ehhez? Béke! Ebben mind­nyájan egyetértenek. És vájjon hogyan lehet ezt elérni? Hogyan lehet megaka­dályozni, hogy a béke ellenségei a bé­kében élő szomszédok szép virágos kert­jeibe disznóormányukat dugják. Vargáné olvasta Ilja Erenburg szov­jet író egyik újságcikkét, amelyben az megállapítja, hogy ha az emberek csi­nálják a háborút, akkor az emberek tudják megteremteni a békét is, — Aki verekedni akar, az mindig ta­lál botot — szól közbe özv, Laczkó Mi­hály né. — De ha erősek vagyunk, akkor hiába talál botot, nem mer akkor ránk ron­tani. Az asszonyok emlékezetében még él a háború réme. Az aggodalommal teli napok, a gyötrelmes éjtszakék, a sziré­nák szörnyű bugása, a halálhírt hozó levelek sokasága.., Kapásné férje is a háborúban pusz­tult el. Vájjon hol domborodik a mész- szí idegenben a sírhantja? A tiszakécs- kei temetőben a falu körüli harcban közel 70 ismeretlen katona van eite« metve. Édesanyjuk, feleségük, gyerme­keik vájjon tudják-e, hol van édesapjuk sírja. Ezeket a családi tragédiákat a hábo­rús gyújtogatok okozták, Le kell fogni ezeknek a kezét, hogy a jövőben a pus­kaporba szikrát ne dobhassanak, Hogyan lehetne lefogni a kezüket, Béketettekkel, Minden országban kell tenni valamit, hogy a háborús gyújtó« gatók többé ne kereskedhessenek a dol­gozók életével, — Béketett —* gondolkodik Laczkó Mihály né. — Mit is tegyek?! — Pár napon belül teljesítem egész­évi beadásomat! Felcsattan a vállalás. Mindenki özv, Laczkónéra tekint. De az özvegyasszony keményen állja a tekintetet, — Csatlakozom! — röppen fel a vá­lasz. Mindenki Kapásné hangjára ismer, —« Én is! — Én is megfogadom,.,! A gyűlésen féltucat fogadalom szüle­tett. A tiszakécskei békeharcosok így fogják le a háborús gyujtogatók kezét,,, * A MIKOR KAPÁSNÉ hazaért, leá­nyát még a konyhában találta, Leültek és számoltak. Megnézték, meny­nyi tojás van a kamrában, Van már elég baromfi is. — Holnap, de legkésőbb e hét végére eleget teszek fogadalmamnak — szól leányának. És Kapásné teljesítette vállalását. A hét végére teljesítette egészévi tojás­ás baromfibeadását. így harcolnak a Sugár-utcában a bé< kéért. Tudják, hogy a békét nem egy­szerre lehet kivívni, nem egy küzde­lemben, hanem azért naponta kell har­colni. Kapásné így harcolt ezen a napon a békéért!

Next

/
Thumbnails
Contents