Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-16 / 139. szám

r BÁCS KISKUN MEGYE I AZ MDP BÄCSKISKUNMBGYEI PXMBIZ071SKGANAK LAPJA Vin. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM Jra 50 fillér ' 1953. JUMUS 16, KEDD A MAI SZÁMBAN Gondos növényápolással harcol vállalása teljesítéséért a fülöpjakabi Alkotmány tsz. — Az építés ifjú roham­csapata. — Béketüzek gyúltak a kalocsai járásban. —• Hogyan ért el jó eredményt az adófizetésben Hajós községi tanács. — A Kinizsi Konzervgyárban Tóth Erzsébet DISZ-tag példát mutat a papírgyűjtésben. Ás aratás Küszöbön áll az aratás. Elér­keztünk a mezőgazdasági mun­ka legfontosabb és egyben leg­nehezebb szakaszához: a bősé­ges gabonatermés betakarításá­hoz. Hiba lenne azonban csak a bőség felett örvendezni. A szép termés csak akkor lesz igazán a miénk, ha már zsákokban áll. A gyors, szemvcszteségnélküli ara­tás, a minisztertanács határoza­tának maradéktalan végrehajtá­sa azonban nem megy magától — szervezett, minden erőt igény­lő harcot jelent, Első és legfontosabb teendő, hogy a növényápolást az aratá­sig m; .denütt befejezzük. Egyes helyeken az esőzés meglassítot­ta a kapálásokat, a növényápo­lás belenyúlik az aratás kezde­tébe, —- itt fokozott erőfeszítés­re van szükség. Az aratás nem nélkülözhet egyetlen kezet sem *— a növényápolás viszont nem maradhat felében az aratás be­fejezéséig. Úgy járnánk így, hogy amit nyerünk a réven, el­veszítjük a vámon: időre zsák­ban lenne ugyan a gabona, de elgyomosodott kapásaink keve­sebb termést adnának. A növényápolás befejezéséért, a bő gabonatermés gyors, vesz­teségnélküli betakarításáért párt- szervezeteink felelőssége a leg­nagyobb. Nem egy helyen ta­pasztalható, hogy a községi pártszervezetek ezt a felelőssé­get áthárítják a tanácsokra, több termelőcsoportban is elsik­kad a pártszervezet irányító, el­lenőrző, példamutató tevékenysé­ge. A felelősség azonban nem ruházható át a pártszervezetek válláról. A tanácsok jó, vagy rossz munkája, szocialista szek­toraink eredményes vagy hanyag működése mint iránytű mutat vissza a pártszervezetekre, Amikor tehát a pártszerveze­tek feladatáról beszélünk a kü­szöbönálló aratás megindításá­ban — elsődlegesen a politikai tömegfelvilágosító munka meg­javítása kerül szóba. A válasz­tások elmúltával megyénkben is visszaesett ez a tevékenység. A népnevelőket a legtöbb helyen -■szabadságolták« s az agitációs munka kipróbált, kitűnő fegy­vereit, amelyekkel a választá­sok során olyan elsöprő győ­zelmet harcoltunk ki — tétlenül lábhoz eresztették. Pedig a ke­nyércsata megvívása nem jelent kisebb feladatot, mint annakide­jén szavazataikkal felsorakoz­tatni dolgozóinkat a népfront programmja mellé. Sőt: az idei aratás és betakarítás egyik tetté váltása lesz a választási győzelemnek. Pártszervezeteinkre elsősor­ban irányítás, vezetés munkája vár. Ezt azonban nem lehet író­asztalok mellett, bürokratiku­sán, adminisztratív intézkedések­kel megoldani. Pártfunkcioná- tiusarak helye ezekben a na­kiissöhén pókban a tömegek között van! A párt szavát ne papírra vetett rendeletekben ismerje meg a dolgozó parasztság, hanem szem- től-szemben, kisgyűléseken ma­gyarázzák meg a kommunisták a tennivalókat. A népnevelők érvekkel felfegyverezve indulja­nak ismét szervezetten útra. A pártszervezet állítsa maga mögé a tömegszerveket, bízza meg feladatokkal. A járási, községi pártbizottság olyan legyen ezek­ben a napokban, mint a hadse­reg parancsnoksága. Tudja, nogy a csatatér egyes pontjain milyen győzelem születik, hol van szükség tartalékerő beveté­sére — s ezt a segítséget azonnal adja meg. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha naponta tait- ja kapcsolatát a tömegekkel, so­raikban buzdít, lelkesít, bírál és harcol az ellenség megnyilvánu­lásai ellen, A járási pártbizottságok fi­gyelme különösképpen forduljon a szocialista szektorok: állami gazdaságok, gépállomások, ter­melőszövetkezetek felé. Terme­lőcsoportjaink némelyikében a terület- és termésnövekedésse: nem áll arányban a munkaerő. A gépállomásokra vár a feladat, hogy a gépek segítségével pótol­ják a hiányzó kézierőt, a trak­torosok számára ne legyen most egyéb cél, nagyobb dicsőség, mint az aratási norma túltel­jesítése. — A termelőcsoportok pártszervezetei pedig a meglévő munkaerclétszámot megsokszo­rozhatják a verseny és a kom­munista példamutatás segítségé­vel. Ha rövid a kardod — toldd meg egy lépéssel — alapján a párttagok legyenek az elsők, akik mögött csak következni le­het a kaszálásban, akik a sze­mélyes példamutatás mindennél meggyőzőbb erejével rohamra indítják az egész szövetkezeti tagságot. A termelőszövetkezeti pártszervezet népnevelői jussa­nak el ezekben a napokban minden asszonyhoz, családtag­hoz, magyarázzák meg: mit je­lent a család, a szövetkezet, az egész ország számára a veszte­ségnélküli, gyors betakarítás. A szövetkezeti kommunisták, nép­nevelők szervezzék meg a va­sárnapi növényápolást, aratást, harcoljanak a lustaság, kényel­messég szelleme ellen — s első­sorban őket lássa a tagság haj­naltól estig, ha szükséges — va­sárnap is — munkában állani. A bő termés még talpon ring, még nincs a kezünkben! Uj ke­nyérré, teli kamrává, egyéni és országos fejlődésünk további alapjává csak akkor válik, ha a betakarítás nagy csatáját az el­következő hetekben győzelme­sen megvívjuk. Fújják meg a harci riadót a pártszervezetek, állítsák fel a dolgozó parasztság menetoszlopait s ők maguk min­dig az élen haladva harcolják meg az aratási és begyűjtési bé- keyerseny döntő ütközetét! Megkezdődött a Béke-Világtanács budapesti ülésszaka Feldíszített vonatok, külön- repülőgépek hozták hazánkba a béke ügyének kiváló harcosait, akik itt gyűlnek össze, hogy megtárgyalják a világ népeinek legfontosabb feladatait, a be­kéért vívott harcban. A tanácskozások színhelyé­nek, az építők »Rózsa Ferenc« kultúrotthonának homlokzata« trancianyelvű felírat hirdeti: »A Béke-Világtanács ülésszaka 1953 június 15,—20.« A hatalmas ülés­terem ünnepi díszbe öltözött. A nemzetközi békemozgalom szí­ne: égszínkék drapéria díszíti a falakat, sok színes virág jelké­pezi a békés élet szépségét, az elnöki emelvény felett kibon­tott szárnyú fehér békegalamb, körülötte a világ különböző né­peinek nyelvén a drága szó: »Béke« Egymásután érkeznek az újabb és újabb küldöttségek. A tanácskozásokról a Magyar Rá­dió magyar s idegennyelvű adá­sain kívül a szovjet, a csehszlo­vák, bolgár rádió és a Német Demokratikus Köztársaság rá­diója is helyszíni közvetítést ad. A tanácskozásokról dokumen­tumfilm is készül. Elfoglalják helyüket a külföldi sajtó munka­társai. Lassan megtelik a hatalmas terem, űrömmel üdvözlik egy­mást a régi ismerősök, harcos­társak. Az első sorokban ott vannak a Szovjetunió béke har­cosainak kiváló képviselői. Mel­lettük sokszínű nemzeti viselet­be öltözött indiai delegátusok. Az erkélyen elfoglalják he­lyüket a magyar nép küldöttei is. Kiváló dolgozók, sztahano­visták, tudósok, élenjáró mező- gazdasági dolgozók várják fe­szült figyelemmel a tanácskozá­sok kezdetét, hogy beszámolja­nak majd egész népünknek a Béke-Világtanács munkájáról. öt óra van. Feldübörög a taps. Az emelvényen megjelen­nek a nemzetközi békemozgalon, vezetői. A Béke-Világtanács bu­dapesti ülésszaka mcgkczdődöUi Erdey Grúz Tibor felsőoktatási miniszter, Kossuth-díios akadémikus megnyitó beszéde — Hölgyeim és uraim! Ked vés vendégek! A Magyar Népköztársaság kormánya cs az egész magyar nép nevében szeretettel köszön­tőm a Béke-Világtanácsot —- kezdte beszédét. Az önök nemes testületé ko­runk legnagyobb mozgalmának irányító szerve. E mozgalom részvevői, ugyanúgy, mint az önök tanácsának tagjai, külön­böző nemzetekhez tartoznak, kü­lönböző nyelveken beszélnek, különböző gazdasági és politi­kai rendszerekben élnek, kü­lönböző — és részben ellentétes — nézeteket vallanak, de közös az a megingathatatlan vélemé­nyük, hogy a háború minden jóakaratú dolgos ember számá­ra — bármely részén él is e vi­lágnak — szörnyű csapást je­lent. Sziklaszilárd az a meggyőző­désünk, hogy e csapás a világ mai viszonyai között nem elke­rülhetetlen, hogy a béke meg­óvható és meg is kell óvni. A népek békekongresszusára alakított nemzetközi bizottság az összes kormányok támogatá­sát kérte ahhoz, hogy létrejöj­jön az öt nagyhatalom közvet­len tárgyalása az ellentétek esz­mecsere útján való kiküszöbölé­sére, a világ egyes részein dúló háborúk megszüntetésére. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetértését fejezte ki e felhívással, mert alkalmas­nak tartja a békés megegyezés útjának egyengetésére. A ma­gyar nép és kormánya teljes erejével támogat minden kez­deményezést, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése. A nemzetközi békemozgalom eredményei nyomán tudomásul kellett venni, a háborús újítók­nak is, hogy az emberek száz­milliói szilárdan eltökéltek a bé­ke megvédésére és határozottan követelik a nemzetközi feszült­ségnek tárgyalások, valamint kölcsönös méltányos erdmények útján való megoldását. A pan- mindzsoni tárgyalások eredmé­nyeit és a nemzetközi élet szá­mos egyéb megnyilvánulását a magyar nép — a békeszerető emberek százmillióival össz­hangban — úgy értékeli, hogy a nemzetközi ellentéteknek tár­gyalóasztal melletti megbeszé­léshez ma közelebb vagyunk, mint az utóbbi években bármi­kor. Ez nagy reménységekkel tölti el. Ez az eredmény jelen­tékeny mértékben a nemzetköz; békemozgalomnak köszönhető és arra készteti a béke minden hívét, hogy fokozza erőfeszíté­seit a nagyjelentőségű sikerek kiterebélyesítésére. A magyar nép különös együttérzéssel kísé­ri a békevilágmozgalomnak az egységes, demokratikus Német­ország létrehozására irányuló erőfeszítéseit. — Hazánkban is nap, mint nap újabb tömegek csatlakozna!; a béketáborhoz. Nemcsak a bé­kebizottságok száma nő folyto­nosan, hanem állandóan erősö­dik népünk békeakaratának al­kotó tettekben való megnyilvá­nulása is. — A magyar nép és kormá­nya meg van győződve arról, hogy különböző társadalmi rend­szerek békésen élhetnek egymás mellett, ha megvan a szándék a Kölcsönös együttműködésre. A magyar nép és kormánya jól tudja, hogy alkotó munkáját, melynek eredményeit önök itt saját szemeikkel láthatják, csak békében végezheti. Ezért mindent elkövet a béke védel­mében. A kormány e békepolitikája felett a magyar nép a májusi választásokon mondott ítéletet, amikor egységesen szavazott a békére. Népünk keserű tapasztalatból ismeri a háború szenvedéseit és meg tudja becsülni a termékeny békét. A felszabadulás utáni fejlő­désünkben a magyar nép köz­vetlenül tapasztalta, milyen ha­talmas segítséget jelent a béke­szerető népek baráti együttmű­ködése. A magyar népben elmélyült a nemzetközi szolidai itás érzése, mind magasabbra lobban benne a békeakarat lángja és ezért lel­kesedéssel tölti el a Béke-Világ­tanács budapesti ülésszaka. Né­pünk ég a vágytól, hogy tettek­kel fejezze ki békeakaratát és szeretetét a világot átfogó béke­mozgalom vezérkara iránt, aki­ket legkedvesebb vendégelkent most országunk fővárosában üd­vözölhetünk. A Magyar Népköz- társaság kormánya és az egesz magyar nép nevében szívből ki- vánom, hogy tanácskozásaik az eddigieknél is nagyobb eredmé­nyekre vezessenek. — Kívánom, hogy a Béke-Vi­lágtanács budapesti ülésszaka se­gítse megsokszorozni a népek erőfeszítéseit, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére. Segítse dia­dalra vinni a józan ész és em­beriség politikáját. Segítse el­űzni a veszélyt, amellyel a hä« ború minden otthont fenyeget. — Nagy célkitűzéseikben, ne« mes munkájukban most és o jövőben mindig számíthatnak a magyar nép áldozatkész közre­működésére, — •« Jean Laffitte beszéde A Béke-Világtanács irodája tegnap összeült, hogy megvizs­gálja a napirendi indítványo­kat, valamint az ülésszak álta­lános ügyrendjére vonatkozó in­tézkedéseket. A napirendi indítványok —« amelyek két fő kérdésre vonat­koznak — a következők: 1. A tárgyalások és a nemzet­közi feszültség enyhülése. 2. A Béke-Világtanács szerepe és összetétele. Ezek az indítványok bizonyos magyarázatot igényelnek, külö­nösen az első pontot illetően. Az iroda helyesnek tartaná* ha az első pont keretében vizs­gálnék meg mindazokat a fon­tos kérdéseket, amelyeket ere­detileg munkánk folyamán kí­vántunk megvitatni. — Valóban, mindezek a kér­dések, — akár a koreai fegy­verszünetről, vagy a jelenleg fo­lyó háborúk befejezéséről, akár a német vagy a japán kérdés békés megoldásáról, akár a nemzetközi gazdasági és kultu­rális kapcsolatokról, akár pedig a függetlenség és a biztonság kérdéséről van szó, azzal a né­pek előtt mindinkább nyilván­való szükségességgel függnek össze, hogy a békés tárgyalások szelleme mindenütt és minden kérdésben, ahol erre újabb le­hetőségek kínálkoznak, győzedel­meskedjék az erőszakos megoldá­sok felett. E kérdések kapcso­lódnak egy lehetséges nemzet­közi enyhülés jelenleg nyitvaálló távlataihoz is.

Next

/
Thumbnails
Contents