Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-07 / 132. szám

AMIKRŐL AZ IRATTÁR BESZEL...

A kiskunhalasi pedagógusig a családlátogatások a'kal- mával sokat beszélget a szülőkkel. — Hogy jelenlegi helyzetüket helyesen értékelhessük, vizsgáljuk meg a régiek életé;!

1883. X. 1-én a községi tanítók alázatos1’ kérvénye intéztek .az isk.-szék. Tekintetes ‘Elnökéhez, " melyben egész a ázattál tudatják, hogy utolsó negyedévi fizetésükből csak 40 —40 forintot kaptak, s egyúttal hátralékban lévő fizetésük kiadatásáért alázatosan esedeznek. „...ilyenkor ősszel minden háznál, ahol pusztán készpénzből élnek, sokszorosított a kiadás, mert ilyenkor kell beszerezni télire a legszükségesebb élelmi cikkeket, de meg más oldalról többen vagyunk abban a helyzetben, hogy múlt negyedévi adósságainkat i'yenkor kell ideiglenesen kiegyenlíteni, mit ha nem teszünk, még hitelünk is megszűnik, s így é ni képtelenek leszünk. Úgy hisszük tehát, hogy Tekintetes Elnök Ur, aki ismert szegénységünket, a fentiek n apján a mai hely. zctünket, nem fogja szerénytelenségnek. idő elo ti követe'ö- zcSnek venni tőlünk, ha alázatos kérésünkkel megkeressük, esedezvén, hogy csekély fizetésünket kiadatni kegyesen mél. tóztassék. Maradunk alázatos szolgál.” (12 aláírás)

Szalai Imréné községi isko'ai í.’szolganö", aki 10 tanterem takarításáért havi 10 Ft bért ka. pott, a 11. tanteremért is kér 1 Ft-ot, ill, alázatosan esedezik, kiváló tisztelettel mer* a VI. osztály takarítása is kötelességévé tétetett.

1891. — Szalay Zsigmond községi tanító beadványából:

,,A kataszteri épületben lévő V—VI. osztály tanterme fekvésénél fogva oly hideg, hogy az azokban való tartózkodás eszébe juttatja az embernek a vérpad összes kínjait... a tanteremben lévő sárkemencét azonnal kihordathasísam. és saját vaskályhámat a magam költségén beállíthassam. ~Ha pedig a tek. Városi Tanács szükségét látná valamikor a sárkemence visszaállításának, kötelezem magam, hogy azt szintén a magam költségére azonnal megcsinál - tatom, (Az engedélyezésről nincs adat.)

1896, — Franciskovits Bé'a pusztagöböljárási közs, jak. tanító egyévi próbaszolgáiát után,,, „Ezen sorok alapján bátor vagyok tovább is, vagyis a jövö tanévre is magamat kegyes pártfogásába ajánlani, g a legnagyobb aázattal esedezem... mél tóztassék engem véglegesen kinevezni... amely végleges kinevezés által a Tekintetes Polgármester Ur iránt mély köszönettel és örökös háával fogok tartozni.

Túlit Péter bodoglárpusztai tanító folyamodványa, melyben a füzespusztai közs. iskolához tanítóul áthelyezésiért legalázatosabban esedezik. „Mély hódolattal..,. van szerencsém fo'ya- modni,’ a iegalázatosabban kérve a Tekintetes Iskolaszéket... áthelyezni méltóztassék. A legalázatosabban tett kérésemé; a T. közs. iskolaszék kegyes pártfogásába ajánlva, ismételten bátor vagyok alázattal kérni, hogy ezen áthelyezést, megadni kegyeskedjék.

A kérelmet a következőkkel tagadták meg:

„Miután a Bodog’ár pusztai isk, növendékei túlnyomóan r. kát. vallásúak, a tüzesi iskolába pedig inkább ref. növendékek járnak, enné’fogva. a vallás- erköltsi oktatás érdekében szükséges, hogy fo’yamodó tanító a bodogáti iskolánál maradjon.

Bajkai Lajos tajói tanító ellen fegyelmi vizsgálatot és felfüggesztést kér a közs. isko a szék polgármester elnöke, jegy zökönyv alapján. Miért? — Az igazgató által felvett jegyzőkönyvben az áll, hogy te jesen meg vannak vele elégedve, „kivéve Bogár Sándor és Kovács Ferenc szü őket, akik ötét azért, mert reform, valású létére —a r. k. vallású tanulókat imádkozni és vallásra nem tanítja; személyesen is megtámadták, il, ővele kötözködtek.

1898. — Vastagh József eresztői helyettes tanító bejelentésé- bő : „Zsanába pedig az ideiglenes zúgiskoa fenn áll, egy olyan egyén tanít, aki a nyár folyamán kukoricapásztor volt. Kérném ezen zugiskolát azonnal szétveretni mivel mind eljöhet az eresztől iskolába.”

19231 — Droppa Antal 32

éves, nős... Bodog árpus’ztai áll. el népiskolai tanítót a fegyelmi bizottság a tanítói állás betöltésére teljesen alkalmatlannak találta és kéri a vkm-t, hogy a vádlottat sürgősen nyugdíjazzák. — A vizsgán a következőket á'lapították meg: A beiratkozott 68 mindennapi tanuló közül 15 volt jelen. A III. osztályos lanu'ók sem a mondat 2 főrészével, sem a 4 évszakkal nincsenek tisztában, nem tudják. A tanító szerint is a járás első közigazgatási tisztviselője a *já. lásbíró. Dolgozatokat nem íratott. — írásbeli munkáik és rajzaik „a tanulók tevékenységének elbírálására alkalmatlan limlom gyanánt voltak tekinten- dök.” A föhibának azt tekintetlék, hogy a magyar hiszekegyet is rosszul tani-otta be. — A vizsga komolyságának rovására ment az, hogy a vizsga alatt csirkék és tyúkok jártak ki és be a tanterembe. — „A vizsga eredménytelenségéről felvett jegyzőkönyvre általa Sajátkezűig rávezetett igazoló nyi'at- kozata is értelmetlen, összefüggéstelen, befejezetlen mondatokból áll, melyben kézzelfogható bizonyitékát adta nevezett tanító annak, hogy sem helyesírást nem tud, sem a legcgysze- fübb fogalmazásra sem képes maga sem, hogyan tanítha ná tehát arra a gondjaira bízott gyermekeket,’*

(A nyugdíjigény megfosztásától azért tekintettek el, mert családos voltát tekintették, valamint azt, hogy 14 éven át tény-eg mégis tanított ,,s több mint egy évtizeden át el.eue kifogás nem emeltetett/’)

Az utolsó példánk már a Horthy-rendszerben történt. — Laza fe ügyelet, gyatra nevelő- képzés, továbbképzés elhanyagolása, — a hibák elkendőzése zárt tárgyaláson,

Ma nem hivatkozhatunk szegénységünkre, mint a községi tanítók tették, mert munkánkat anyagiakkal is megbecsüli a dolgozók állama. 'Nem kell „a'áza- tosan esedezni" munkáért, mert mindenki do'gozhat. Ezért még csak emberek iránti örökös hálára sincs szükség. Megszűntek a zugiskolák. A legutóbbi években 3 új tanyaközségben létesült modern, egészséges iskola, me yben nem gondol a ;,vérpad” kínjaira a sárkemence padkáján ülő pedagógus. Nem kell vál ási okok miatt senkinek sem áthelyezését kérnie, mert a hitoktatás miatt nem „kötöz- ködnek” vele. — A továbbképzés lehetősége is mindenki számára megvan, s nem 14 évig, de egy évig sem működhetne ;,tudományává.*’ Droppa Antal.

Halász Géza Igazgató.

Beteljesült a vágyunk

Néhány napja nagy öicm ért bennünket, kigyulladt a villany a mi Iskolánkban. Évtizedes álmunk vált valóra, ami a felszabadulás előtt nem sikerülhetett. mcst mintegy csoda beteljesedett.

Sokszor kételkedve hallgattuk az igazgató bácsi ígéretét, hogy nemsokára a mi iskolánkban is lesz mozi, meg rádió, mint a belső iskolákban.

Egy délután kijöttek vagy buszán a Megye- villtői és este már boldogan láttuk, hogy ég a villany az iskolában. Amely büszkén hirdeti, hogy pártunk mindenkor betartja ígéretét, a falu és a tanya is villanyt kap.

hogy Rákosi pajtás ránk, nagykőrösi-úti iskolára és szüléinkre is gondolt.

Mi, úttörők pártunknak ezt a gondoskodását és a Megyevill dolgozóinak áldozatkészségét, hogy társadalmi munkában. végezték el iskoláhk villamosítását, úgy akarjuk megköszönni, hogy a vizsgára fokozottabb tanulással készülünk.

Az edd.gi gyenge, 2.9

százalékos átlagos eredményünket 3.5 százalékra javítjuk.

ígérjük hogy élni fogunk a demokráciának a nagy áldásával, a villannyal és iskolánkat a környék kultúrközpontjává fogjuk kiépíteni. Tudjuk, hogy pártunk segítségével ez ig megvalósul és akkor még boldogabb, szebb lesz a mi életünk, amelyet a mi forrón szeretett Rákosi pajtásunk irányít.

OS KOLAS ILONA,

nagykőrösi-úti ált. isk. Vili. oszt. tan.

Ünnepeljük

Népi álla munie határozata

érteimében az klón másodízben ünnepük országszerte a pedagógusokat június 7-én- Városon és falunj a legkisebb tanyán is nevelőink köszöntésére indulnak ezen a nnnon öreg«k és fiatalok. Tanáraink, tanítóink köszöntésére. akikre nem kevesebbet bízott dolgozó népünk, mint legféltettebb kincsünket. ifjúságunkat.

Lenin azt mondotta: '„A tanítót nálunk olyan magaslatra keli állítanunk, amilyen máriásán soha nem állt« nem áll, és nem is állhat a búr- zsud társadalomban.” Nem állhatott ilyen magasan soha. mert a Horthy-íasizmus társadalmi rétegződése, nóp- ellenes iskolapolitikája az uralkodó osztályok kénye- kedvének szolgáltatta ki, a tanítót, n tanárt. Az egyházi iskolák halálos nyűgje, a ku- lák iskolaszék pöffeszkedő vállveregetése. a plébános úr szemforgató." de annál céltudatosabb lenézése a. társadalom perifériáira állította a tanítót- A megbecsülés nem onnan felülről." hanem kizárólag a né öböl áradt feléje, amelynek fiait, leányait sok szór egész életének egyre jobban elhamvadó akaratával, buzgalmával próbálta kiemelni a tudatlanság sötétségéből. Emlékezzünk csak Gárdonyi ,.Lámpás”-ának tanítójára! Hány ezer és ezer sárba. nyomorba, kétségbeesésbe fulladt lakarat és szándék tört meg az uralkodó osztály gyalázatos érdektelenségén, közömbösségén. rosszindula" ián.

A ma pedagógusa nem törölte ki a szívéből, az emlékezetéből annak az elmúlt sötét korszaknak a keserűségét- De korlátlanul, felszabadult lélekkel örül a mi életünkben eléje tárult lehetőségeknek, nagyogó perspektíváknak. Sza hadon, mint megbecsült ember nevelheti az ú i ifjúsdant Szándékai. akarata. célkitűzései államunk szüntelen

nevelőinket

támogatása mellett, nőhetnek

nagyfa.

Most érzi igazán; ebben a szocializmust építő hazában minden magyar pedagóguíj milyen gyönyörű hivatás i* nevelni- Ebben az örömben nan mint nap osztozik a falui a város dolgozó néoe a pedagógusokkal. Most pedig a ne' velőmunka megbecsülésének hivatalos ünnepén fokozol’ tabb szeretettel, rokonszent)* vei és együttérzéssel siet dolgozó népünk tanítói, tanárai ünneplésére. Szerte a* országban ezen a napon eze* és ezer tanító és tanár veszi át megilietődve. de a jól végzett munka bü-’zke érzésével pártunk, kormányunk vezetőitől, a tanácsok, párt' szervezetek helyi vezetőitől azokat a jutalmakat és kitüntetéseket. melyek egvik ró* szét képezik nevelőink meg becsű léiének- „Kiváló tanítók”, „kiváló tanárok”, ördm mes nevelők munkáját, pél* damutatását ünnepli megyénk dolgozó »épe is. S azt kívánja nevelőinktől, hogy még nagyobb odaadással, szeretettel. lelkesedéssel harcol• .innak az igazság, a tudÚ9 kincseivel felvértezve gyeit" mekeink fejlődéséért, kujtú ralis színvonalunk állandó és következetes emeléséért.

Formálják ki gyermekeikből a legszebb emberi tulaj' donságokat. mert, ezt várja tőlük a nép.1 a párt. Ezt vá:; ja minden pedagóőusunktöd aki városon és falun, üzen»' ben, vagy tanyán neveli, acélozza, eljövendő terveink nemzedékeit. szocializmusunk ifjú munkásait, jövendő harcosait- E!őre hát a Mag y ay Függetlenségi Népfront nagyszerű célkitűzéseinek megvalósításáért, a kulturált szocialista Magvarorszá? felépítéséért! Ünnepeljük ezen a napon munkásosztályunk és parasztságunk har. cainak odaadó és lelkes társait. gyermekeink — legdrágább kincsünk nevelőit,- a pedagógusokat.

Mindig hátával gondolunk nevelőinkre

Ha az írókat és a művészeket az emberi lélek mérnökeihez hasonlítjuk, akkor a tanítókat és tanárokat méltán nevezhetjük az ifjú lelkek mérnökeinek- A pedagógusok azok. akik. a kisgyermek lelkében elhintik a tudás„ magvait és ezáltal —hosszú, lan kadatlan munka árán — emberré nevelik■ „Embert nevelni fenséges dolog” — mondotta a naoy Sztálin. A nevelőket azért a munkájukért az ifjúság részéről kifejezne- tetten köszönet és hála illeti- Mint érettségiző diák. aki most csukom be mattam mögött a középiskola kapuit) <% második pedagócus-nap alkalmával ezúton mondok , még egyszer köszönetét társaim nevében is azoknak a tanítóknak és tanároknak, akik élelem folyamán tanítottak. Ígérem a tanuló fiatalok neve- bem hogy mindig szeretettel» hálával és köszönettel fo- aunk gondolni nevelőinkrei hiszen ők már nem „ nemzet napszámosai. hanem „az új

ember kovácsai”.

Adum Sándor, levelező

Kecskemét

Katona József gimn.

Pörqe néni

Alar régen nem "át ......

■*-’*- amikor a napokaan szembejött velem az úton. Köszöntöttem. Kérdem, hogy van? Kevés szóval vá’aszolt. és már. már elbúcsúztunk, amikor szerényen, óvatosan megkérdezte tőlem, hogy nem haragudnék-e, ha Sanyi fia felkeresne. „Itthon van szabadságon és mindig a tanító bácsit emlegeti. Szere-né megköszönni, hogy vesződni tetszett ve e. Mert. tetszik tudni most lett hadnagy a Sanyi."

A szegény, munkától összetört, sovány, kis asszonyka szemében különös fény vi lan meg, a győzelem fénye, a büszkeség fénye, a fe"szabadulás boldog örömének fénye.

Megnyugtattam, hogy a Sanyit is, meg a -többi gyermekeimet is mindig szíves örömmel látom, és elváltunk.

A szemében felvillanó fény azonban itt maradt ve em, és meséi, En csak hallgatom és

közben serceg a tol am. És ö beszél :

Agy volt az bizony, hogy mindig nagyon szegények voltunk. Az uram is, cn is cseléd-torból kerültünk a kapási rangra. Jöttek a gyerekek egymásután, tizenegy. Bizony sosem jutott mindegyiknek ruha, cipó. Az iskolásoknak Is csak néha egy-egy könyv, irka. Nekünk már kapásház sem került, egy szalmatefös kunyhóban morzsoltuk az eveket. A nap- ke'tét már kapá va néztük, de a búcsúzó napsugarak nekünk nem jelentették a pihenést, a hód világánál tovább kellett húzni a Kapát, hogy az éhes szájak megnyugodjanak. Nekem éjszaka mosni kellett a sok gyerekre.

Pergettük az éveket, és az‘- hlttük, hogy ennek így kell 'enni. Olvasni, írni sem az uram, sem én nem tudiunk, de mikor is olvastunk volna. Petróleumra nem tellett, és a mi szobánkba csak nagyon kevés fény jutott a téli napsütésből, így

él’ek a nagyapámék is, meg az apámék is, vagy még igyebben.

A pám a badacsonyi szőiö- ben dolgozott. De aztán a fi oxéra tönkretette a sző ö- kef, ko dusbotra ju’ot’ak. Dolgoz' ak volna, de nem volt hol. Mesélte, hogy ki akartak menni Amerikába, mert ott nagyobb darab kenyeret Ígértek. De aztán mégse mentek. Százhárom család e indu t az Alfö dre. Volt itt egy nagy darab terület, dlm- bes-dombos, kutyatejes, sivó- homok. A tavaszi szelek útját néhány boróka-bokor, satnya akácfa nem tartotta vissza. Nyugodtan kergethette maga előtt a barlangot. Juhászok és betyárok uralták a vidéket.

r*s ök, a százhárom csa- Iád gyerekestől, asz. Szonyostól megérkeztek. Hogy hol laktak, hogy hogyan é tek, mit ettek, mit küzdöttek, mit do goztak, arról sohasem beszélt. Amikor én felcsepered'tem már csupa szőlő és gyümölcsfa volt itt minden. Iskola, az nem vp.lt.

csak nagyon messze,- a nádasba eszi iskola. Oda mi nem tudtunk bekerü ni. Kellettünk a libákhoz, meg az egy-két malachoz. Színházban, moziban ml nem voltunk. Nem volt Vonat, nem volt pénz, meg, hogy nem ts nekünk va ó volt az, a sok fényesruhájú úrinép között. Ha mi bementünk a városba, akkor már baj volt. Vagy a Pistiká- val, vagy a Ju lakával szaladtunk az orvoshoz, mert hogy az se volt Itten. Vasút se volt, kő- út se volt, de munka az volt ro- gyásig. Két kis gyermekemet eltemettünk.

Egy tavaszi napon minden megváltozott. Azóta talán még többet do'gozunk, de tnostmár tudjuk, hogy miért. Este, ha bejövünk a munkából, körülvesznek a gyerekek. Tani'gat- ják egymást mert most is négy Isko’ás van köztük. Nem ke 1 messzire menni, csak ide a ezoms'zédba, itt van az új iskola. Az állomás is itt van. Meg az orvosi rendelő is. A mozi, színház a helyünkbe jön Mi,

öregek csendesen hallga’juk a gyerekek beszédjét. Tévéz tanárnő szeretne lenni, Mariska agtonómus lesz, úgy tervezgetik. Tanulnak is szorgalmasan, Sók szép könyvet kapnak olvasni az iskolából. Itt ül köztük a Sanyi is, Végtgsimogat ja szemünk szépruhás alakját; az aranycsil agokät, és úgy érezzük mind a kétten, hogy ami nekünk nem sikerült az életben; sikeiüJni fog a gyermekeinknek.

A szalmatetös kunyhó helyett is új házat építettünk. Több napfény kerül bele. Mondják) hogy nemsokára vi’-lanyunk is lesz. És, ha most mondják, akkor lesz is,

Í

gy beszél nekçm a fény; de ennél még sokkal többet mond. Elmondja a hálát; a szeretetét, a jövőben való bizakodás hitét, a munkakedvetj a lendületet.

— Hadnagy lett a Sanyi,

Major Sándor Helvécia; igazgató-tanító,