Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. május (8. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-26 / 121. szám

tok, hogy uz angol társadalom minden rétegében fokozódik az elégedetlenség a koreai kérdés rendezésének elhúzódása miatt. Phcn.iar és má« koreai varosok és falvak, valamint Autuiig és néhány más kínai váró« folytatódó vadáLlati bombázása éooen úg.v, mint Harrison amerikai tábornoknak a Danmindz-oni tárgyalások megszakítására, irányuló ál:ásfogl'al&a, jogos feihábo- rodást és tiltakozást vált ki mind Angliában, mind má> országokban. Ni-tihru indiai miniszterelnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott arra. hogy Harrison álláspontja nyilvánvalóan ellentmond annak a határozatnak is. amelyet^ n műit év végén hoztak az ENSZ-be i a koreai hadifoglyok kérdésében. Nehru egyenesen kijelentette, hogv a koreai-kínai fél javaslatainak ..a tárgyalásoknak — és reméljük, a problé; na megoldásának — alapján' kell szoíSálniok”. A panmind- zsou-i tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja következtében — újból lefékeződtekEbben a helyzetben teljesen érthető a oanmindzsoni tárgyalások menete miatt tapasz taóható határozott elégedetlenség. am elv et Attlee, a lábon- risták ismert vezére juttatott kifejezésre az alsóházban.

Churchill beszédében különleges helyet foglal: el, alnémet probléma, amelyet méltán ne' vezett ..Európa domináló problémájának”. D«. ha ez vaio- bm így -'-an, ebből az következik, hogy Churchilinek a német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert. ÓhurchiUnek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban semmiképpen sem tekinthető az említett „domináló” nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének.

Mindenekelőtt figyelemre méltó íz a tény. hogy Churchill nem s tartotta ’szükségesnek megem- íteni a jaltai nyilatkozatot és i potsdami határozatokat, ame- yek kidolgozásában ö maga is észtvett és amelyek megfovmu- tázták a német kérdés tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszeretö, demokratikus állam megteremtésének alapján,

A fentemlíteft nemzetközi okmányok történem! jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben a háború idején elért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai ösz- szehangoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az érdemben az említett megyegye■ :ések, amelyek előírják Németország, mint békeszeretö és demokratikus állam egyesítésének elősegítését, a legfontosabb eredménye^ ,,Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének1’ ügyében.

Most is föltétlenül érdekelni fog bennünket, mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniá. nak a nemzetközi viszonyok területén a miniszterelnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek a;att ott állnak a nagyhatalmak aláírásai és mennyire mozdíthatják elő a közöttük megkötött új megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az utóbbi evek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek Keretében a nyugati hatalmak egyoldalúan elvetik a megkötött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelen’e- gi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi kiélezödöttsége és feszültsége, ha megvalósították volna a nagyhatalmak között a legfontosabb nemzetközi kérdésekbe:) kötött megállapodásokat.

(Folytatás az 1. oldalról)

Ezzel kapcsolatban nem lehet elmenni amellett, hogy Churchill bizonyos okoknál fogva célszerűnek tartotta megemlíteni a hírhedt 1925, évi locarnól szerződést, amely — szavai szerint — azon az ,,egyszerű tételen'1 alapút, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot, akkor Anglia a franciák o dalán lesz, ha pedig Francia- ország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek olda án lesz. Churchill'nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a ocarnói rendszer adott szabad kezet a támadószellemü német impe. ria’izmusnak. Nyugaton ugyan korlátozta Németország cselekvési szabadságát, Keleten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió feé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a locarnól politika vöt egyike azoknak a nem csekély fontosságú tényezőknek, ame yek előkészítették a második világháborút.

A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg Németországban cselekvési szabadságot adnak a militarista, revansvá- gyó elemeknek, amíg nem foganatosítanak olyan hathatós intézkedéseket, ame'yek biztosítják Németország békeszeretö alapon va'ó fejlődését, a német militarizmus elég gyorsan fe'tá- mad és semmiféle formaszerinti garanciák és köte’ezettségek sem nyújthatnak bizonyosságot a német állam szomszédainak biztonságuk felöl, afelöl, nogy nem fogja őket ismét német agresszió fenyegetni. Meg kell jegyezni, hogy a Locernóra utaló terv maga Nagy-Britan- nia biztonságának érdekei szempontjából Is tarthatatlannak látszik, nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Franciaország, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Cseh-sz’ovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel a Locarno-tervhez való visszatérésre irányuló kísérletek tág teret nyitnának ingadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhü'é- sét, hanem kiéleződését vonná maga után.

Nos, és hogyan lehetne megvalósítani Locarno eszméit a mai Németországot illetően? Churchll, felvetve Locarno gondolatát, egyetlen szóval sem tett említést Németország egységének helyreállításáról, ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biztonságának biztosítására nézve is.

A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapc-o'atos, most folyó különintézkedésekre cé ózva Churchill az angol kormánypolitikát Németország széttagoltságának lerögzí’ésére orientálja. Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is, ame ybe bele lehet és be e kell nyugodni.

„őfelsége kormányának po. liíikája az — jelentette ki Churchill — hogy a legbecsületesebben ragaszkodjunk Nyugat- Némé.országgal fennálló egyezményeink szerieméhez és szövegéhez,” „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani — hangsú yozta a miniszterelnök — azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyugat-Né- metországgal kapcsolatban vállaltunk magunkra.” Nem követ - kezik-e ezekből a kijelentésekből, hogy a nagyhatalmak között az egységes, békeszeretö, demokratikus Németország megteremtése érdekében kötött egyezmények sze lemét és szövegét á’dozatul vetik oda más olyan egyezmények szellemének és szövegének, amelyeket elkülönülve kötöttek és amelyek szentesítik Németország széttagoltságát, Nyugat.Németország új raf elf egy vérzésé^, Németország e részének átalakítását a militarizmus és a támadó re- vansszelem tűzfészkévé?.

Figyelmen kívül hagyjuk Churchillnek azt a teljesen ho’y. télén állítását, hogy a német probléma kiéleződésének oka a szovjet politika. A Németországban előállott helyzet valóságos okát, ismételten is megvilágították a Szovjetunió tekintélyes képvise öi és nincs értelme itt elismételni őket. Nem foglalkozunk Churchillnek azokkal az elég erős szavaival, amelyeket a keletnémetországi helyzet negatív jellemzésére válogatott ösz- sze. Mi, természetesen, nemcsak hogy nem kevésbbé lecsepülö, hanem még jóval igazabb szavakat is találhatnánk a nyugatnémetországi helyzet jellemzésére, de most nem az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmaz- zuk egymást.

Mindenki előtt világosnak kell lennie, hogy Németország széttagoltsága a háborús vészé y tűzfészkének feltámasztását jelenti Európa szívében. A német nép nem nyugszik bele, hogy e veszítse egységét, me yet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések és áldozatok árán. Németországot illetöen ezért a legfőbb .Vadat az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fenná ló széttagoltságát, s olyan békeszerződést készítsünk elő és kössünk meg Németországgal amely a nagyliata.mak potsdami megegyezése alapelveinek megfelelően biztosítja az egységes, demokratikus, békeszeretö Németország megteremtését.. E téren a német agressziótól nem egyszer szenvedett országok fö gondja a német militarizmus feltámadásának megakadá yo- zása kell hogy legyen. Ezzel együtt minden feltételt biztosítani kell a német népnek. Németország békeiparának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelésitechnikai színvonalának megfelelően résztveheseen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gazdag nemzeti kultúrája.

Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki keli küszöbölnie a Versailles), rendszer hí. bájt, amely e nagy nemzet leigázására irányult. Senki előtt sem titok, hogy a versaillesi lendszer kidolgozóit sokkal inkább fogla koztatta a vi'ágpiaci versenytársként szereplő Németország gazdasági újjászületésének megakadályozása semmint Németország újrafé'.fegy- verzésének tényleges lehetetlenné tétele.

Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkívül fontos kérdéseket, mint Németország egyesítése és a német békeszerződés megkötése, azzal, hogy hangsúlyozta az angol kormány hűségét a Nyugat-N érne'országgal szemben vállalt legutóbbi külön kötelezettségei iránt, megzavarta azokat is, akik beszédében a mai világ nézeteltéréseinek rendezésére irányú ó tény e- gcs törekvést szerettek volna látni.

Figyelmet érdeme] az a tény, hogy Churchill egyáltalán nem tet t em ítést annak az angol - szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződésnek létezéséről, amelyet 1942-ben Londonban kötöttek egy újabb német agresszió megakadályozása céljából. Ezt a szerződést egyébként mind a Szovjetunió, mind Anglia biztonsága megerősítése érdekében kötötték és teljes összhangban áll a német-kérdéssel foglalkozó legfőbb nemzetközi okmányokkal, többek között a potsdami megállapodással, Churchill érintette be. szedőben az osztrák-kérdést, rámutatva, hogy az osztrák államszerződés megkötése szintén előmozdítaná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését. Ezzel kapcsolatban a á kel] húzni, hogy az osztrák államszerződés kérdésében a döntés elhúzódásáért közvetlen felelősség terhe'i az Egyesült Államok, Nagy.Britannia és Franciaország kormányait, amelyek nemcsak komoly ingadozást mutattak, nanem egyenesen el is fordultak a négy hatalom között korábban összehangolt állásfoglalástól*

A dolog odáig fajult; hogy a három nyugati hatalom elutasította az osztrág államszerződésnek azt a szövegét, amelyben hosszas tárgyalások után majdnem teljesen megegyezett a négy hatalom. A szerződés ősz. szehangolt szövegével szembeállították a Szovjetunió részvétele nélkül kidolgozott saját., úgynevezett ^rövidített szerződés:’1, amely durván sárba tiporja a Szovjetunió jogait, valamint az osztrák nép demokratikus jogait.

Mindez megmutatja, kitől függ az osztrák államszerződés megkötésének útjában álló akadályok kiküszöbölésének lehetősége.

Az alsóházi vita során több képviselő felhívta a figyelmet arra, hegy a brit minisz-erelnök egész beszámolójában nem tett említést Kínáról. Ezeknek a megjegyzéseknek volt alapja.

Az a tény, hogy a kínai nép a társadalmi fejlődés széles út, jára lépett, lényeges változást jelentet; az egész nemzetközi helyzetben. Ez magától értetődő módon nem kerü’hette el a brit miniszterelnök figyelmét. Ha Churchill ezúttal nem érintette Kína kérdését, Atflee, a labou- ris'.ak asóházi vezére emlékeztetett arra, hogy nem szabad semmíbevenm a nagy Kínai Nép- köztársaság törvényes jogait és érdekeit,

„Kínának — mondotta Attlee — el kel: foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban, Minden arra mutat, hogy Kína számba- veendöen ngyhatalommá válik. Joga van ahhoz, hogy az öt nagy egyike legye.“ Ez a megállapítás természetesen nem Attieenek a kommunizmus iránt táp'ált rokonszenvére támaszkodik, amivel talán csak McCarthy gyanúsíthatta meg öt, hanem Ang'ia reáis gazdasági érdekeire, amelyek, mint ismeretes, a politikai érdekek alapjai. Attlee igen észszerűen fejtegeti, miért érdekelt Anglia a Kínával va'ó viszony rendezésében, Hangsúlyozza, hogy Angllá. nak az Egyesült Álamokkal folyiaí.ott kereskedelem fokozásához tűzött reményei erősen megcsappanjak, az Egyesült Államok „segélye” pedig nem képes jóvátenni a kereskedelem összezsugorodásából származó kárt. „Kereslteire met, nem segélyt.” — ezt az álláspontot védelmezi Attlee, s ezt az álláspontot észszerűnek kell elismerni Anglia és nemcsak Anglia lé'-érdekei szempontjából, Att'ee eléggé keserűen így fakad ki a tengerentúli szőve.ségesek ellen: „Állandóan unszolnak bennünket, hogy ne kereskedjünk Kínával — még olyan cikkekben sem, amelyeknek alig van közük a háborúhoz Nekünk cppany- nyira é etbevágó érdekünk, hogy rendeződjék a kínai ügy, mint bárme y más országna«”.

Egy másik tekintélyes labourists, Bevan, a labourista párton belül fellépő ellenzék vezére, nemrégiben nyilatkozatokat tett, amelyek még jobban hangsúlyoz, zák a Nagy-ßritannia és Kína közötti viszony problémája meg- o dúsának ha aszlhaíatlanságát.

Lehet, hogy Churchill kommunistaellenes érzületében nem marad el Nyugat néhány más államférfia mögött, akik „Moszkva kezét" látják a gyarmati és félgyarmati népek ösz- szea nemzeti-fe'szabadí’ó mozgalmaiban. Amint azonban beszédéből kitűnik, nem hagyta szabadjára ezt az érzüetét. Ezt bizonyítja többek között a következő kijelentése: „Meg keli mondanom, hogy véleményem szerint — bátorkodom kimondani véleményemet — a Viet- minh csapatainak a sziámi határ felé irányuló váratlan előretörése nem kell hogy annak a következtetésnek levonására késztessen bennünket, miszerint a szovjetek által sugalmazott lépésről van szó“. Minél több nyugati államférfi fog számolni az egyre erősödő ázsiai vagy a földkerekség bármely más részén kibontakozó nemzeti és nemzeti-feszabádícó mozgalmak ckainag értékelésénél a va ósá- gos tényekkel, annál nagyobb lesz a kilátás a kölcsönös megértésre Nyugat" és -„Kelet" között, annál több lehetőség lesz a felesleges bonyoda'mak és vérontások elkerülésére.

Meg kell jegyezni, hogy1 Churchill a burzsoá államok néhány más vezetőjétől eltérően nem szorítkozott általános kijelentésekre a nemzetközi viszonyokban fenná ló nézeteltérések békés rendezésének kívánatosságáról. Konstruktív javaslatokat terjesztett e’ő a nemzetközi helyzet megérlelődött kérdései megvizsgálásának módszereire.

Churchill kijelentette, hogy „hosszas ha’ogatás nélkül ösz- sze kell ü'nie a legmagasabb színvonalú értekezletnek a vezető ha’almak között" és hogy „ezen az értekezleten lehe’öeg minél kisebb számú hatalomnak és személynek ke: résztvennie. Ennek a találkozónak bizonyos mértékben nemhiva’alosnak és még nagyobb mértékben titkosnak és zártnr . keli lennie”.

Amint !át;.ató, Churchill nem követi néhány más államférfi példáját, nem kapcsolja össze az értekezlet összehívásáról szó ó javaslatát bizonyos előzetes köte'ezettségekkel egyik vagy másik fél számára.

A nemzetközi viszonyok terén hosszú éveken át szerzett gazdag tapasztalatok nyilvánvalóan megóvják Churchillt at’ól az elemi tévedéstől, hogy békés viszonyok között az egyik fél diktálhatja a másik fé'nek — méghozzá olyan félnek, mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — a vitás nemzetközi kérdésekben létrehozandó megegyezés előzetes feltéte’eit. Churchülnek feltétlenül számolnia kellett azzal a nemzetközi gyakorlatban álta'ánosan ismert körülmény.- nyel, hogy a tárgya'ások e’őze- tes feltételeit csak vagy háború idején diktálhatja a győztes fél a legyőzött félnek, vagy egyenlőtlen erőviszonyok mellett diktálhatja az erősebb fél; ha valamit ki akar csikarni a gyengébb féltől, és az utóbbinak erejét ielümúló háborúval való fenyegetőzéssel arra akarja» kényszeríteni, hogy fogadja el a dikta t • „béke^-felfétaleket. Nem szabad megjegyzés nélkül hagyni annak a javaslatnak fontosságát, amelyet Wins-or Churchill terjesztett elö, same.y nyilvánva óan a vezető államférfiak között a közelmúltban ezajlott közvetlen talá'kozol: tapasztalataira támaszkodik E javaslat számos országban élénk, pozitív visszhangra talált, s ez a tény megerősíti je ’entőségét,

Ilymódon az a, Churchill beszédébe fogalt felhívás, hogy rendezzék legalább a néhánj legfőbb problémát és ezzel enyhítsék a nemzetközi helyzet élességét, a jelenlegi körű menyek között te’jescn idő szerű.

Május 13-án látott napvilá got az Egyesült ÁUajnok külügyminisztériumának nyilatkozata a brit miniszterelnök beszédéről, emellett Eisenhower elnök közölte, hogy helyeselte e nyilatkozat szövegét.

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyi’atkozat a nem tagadja a Churchill által javasolt szükkörü értekezlet in Főszervezésének lehetőségét az államférfiak között, azonban újból fe veti azoknak az előzetes fcltéte’eknek ismert eszméjét, amelyeket — nem tudni miért — egyoldalúan a Szovjetunióval szemben állítanak fel. Mint kiderül, a Szovjetuniónál; még tennie kell valamit a pan- mindzsoni tárgyalások sikeressége és az osztrák államszerződés kérdésének eldöntése érdekében, jóllehet az összes történtek után egészen nyilvánvaló, hogy mindkét esetben - nem . a Szovjetunión múlott a dolog, hanem az Egyesült Államokon és Anglián, amelyek még nem vállaltak „igazságos“ részt sem az egyik, sem a másik esetben.

Amint a sajtóvisszhangokból; valamint az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyi.at- kozatábő; kitűnik, Churchill álláspontját, amelyet Anglia poü(Folytatás a. 3, oldalon,).