Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. április (8. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

Ezt tették régen — így szabotálnak ma a soltvadkerti kulakok A Boltvadkerti levéltár fakult iráMlból kikerekedik a község: múltja. Évszázados harc ez a múlt a homokottúrő sseűé- rek és a nyakukba ültetett ki- zsákmányolok között — és a per csak 1944-ben dől el, most. már végérvényesen a dolgozó nép javára, A mu t században a Habs­burgok az Orczy.bárókat tele­pítik a faluba. Ezek a Bécs tal­pát nyaló urak vadaskertet csi­lláinak a határból — innen a falu neve let. Da a dőzsölés ha­marosan nyakára hág a birtok­nak, a tönkrement báró utóda a gazdag Lukács.familia, Dí­szes kastélyból (ma a tanács működik benne) uralja a vad­kerti határt. A feltörekvő kulákok ;vz uraságot utánozzák a rang­ban, kizsákmányolásban egyaránt, övék a legszebb ház, a legjobb föld, legvirágzóbb gyümölcsös, a legzsirosabb falat, a legelső hely a temp.omban, ők az es­küdtek, a vezetők, a bank urai. A nép pedig izzadj görnyed évtizedről-évtizedre. Múlik az idő, de a munka, a kizsákmányolás ugyan, az, — az urak is ugyan, azok, csak a nevük más. Egy-egy nagyobb esemény: pap-, jegyző-, bíróválasztás is csak azt jelenti, hogy más ku. tya csörgeti ugyanazt a láncot, A dolgozók kezenyomán válik a sivár homok gazdag szőlőkké — a kulákok ja­vára. Mit kapnak érte? A férfiak 1 pengős, a nők 80 filléres nap­számot s még jó, ha az Idegen­ből hozatott napszámosok le etem verik ezt a keveset iss Mire telik ebből a keresetből?' Ku- korícamáléra, répalevesre, kö. leskására. Ha húsra éhezik, el­mehet sündisznőra vadászni, ürgét önteni. szafelé, saját javukra forgatni az idő kereké^ VouultUBBUiik csak fel belőlük egy párat! Font Imre és Márton képvi­selőtestületi tagok voltait a múltban. A Font-familia a leg- gyűlöltebbek közé tartozott Vad. kerten és a szomszédos Bócsán, Takács Pál példáid, Font Jakab kapása kisfia koporsó­ját a hátán vitte el Vadkert­ről Bocs ára, mert a kulák a kocsit is megtagadta. A két Font; Imre és Márton ma beadási kötelezettségük nem tel­jesítésével szabotálnak. Márton, akit a múltban a hideg rázott, ha nem a legmódosabb gazdák között Ülhetett, — dolgozó pa­rasztnak akarta magát kiját. szani, eltagadta a felesége nevé­re Íratott 17 hold földet. Mayer Imre szintén "a kép­viselőtestületben terpeszkedett. Cselédeinek külön főzetett, de » kutyája mindig abból az ételből kapott, amit ő evett. Felőle most is éhenhalhatna a dolgozó: ezért csak 10 cm mé­lyen szántotta meg földjét, azt Is felszólításra, a trágyát Inkább elrohasztja, mint fő djére hord­ja, jószágot nem akar tanani. Faragó Sándor kulák ájtatos ember volt mindig. Csak azért vett hatalma« házat a templom, mai szemben, hogy minden nap láthassa a tornyot, Horváth István béresének is adott. 3 hold kulioricaföldet használatra, de szabadnapot a megművelésre már csak ígért. A béres akkor művelte lopva a földet, amíg gazdája vasárnap a templomban ült — s amikor szót emelt érte, jóságos gazdá­ja összepofozta. Udvara tűzifá­val volt kerítve, de lakója: Mol­nár István, — hogy apró gyer­mekei meg ne fagyjanak — száraz leveleket gyűjtött az er. dőben, KöhaJmi-Kramm kulák odáig ment, hogy permetezés idején nem engedte letenni a munkásnak a gépet, hanem menetközben maga töltögette új­ra permetiével. Most a kőt templom közötti hatalmas há­zában meghúzódva gyűlölködik, az utcán gömyedten, meghu­nyászkodva jár, de ha !á- zítani, gyalázm kell a népi demokráciát, az elsők kö­zött van, Schnür>ein Károllyal együtt, aki emellett 1 hold za­bot és 800 öl árpát sem ve­tett el. Más ember-e ma a Font Márton, a Faragó Sándor, a Mayer Imre és a többiek, nem ugyanaz-e most is a cé.ja, mint amikor ö-volt hatalmon, hogy kizsarolja, leigázza a dolgozó­kat? Nem azért szabotálja-o el a vçtést, a beadást hogy — amint régen a fa atot is Kinézte cseédje szájából — ma js ke­vesebb kenyeret lásson a dolgo­zol; asztalán? Nem azért lor- dítja-e el fejét az új iskola mel­lett, mert gyűlölettől izzik, mert a padokban a gyermekek már tanult, szabad embereknek ne­ve űdnek és nem ingyenes cse­lednek az ö számára? Nem azért halgatja-e zárt zsaluk mögött az amerikai rádiót, mert minden ízével egy új háborút óhajt, amely ismét öt Helyezné vissza a hatalomba, élet-halál urává a községben? Solt vadkert dolgozói! Amikor azt mondjátok: „nem fe.edjük a múltat“ — ne évtizedekké ezelőtti kizsákmányoőitokra gondoljatok csak vissza. Amikor a béke védelméről, az ellenség elleni harcról beszéltek, elsősor­ban azokat lássátok, azok el en hacoljatok, akik bevetetlen föld­del, megtagadott kötelezettsé­geikkel, uszító gyü.ölkődésük- kel törnek szép é-etetekre: a kulákok, egykori kizsákmá- nyolőitok és mostani legvadabb ellenségeitek ellen küzdjetek! A nádfedeles kunyhókban még petróleumra sem telik, zsírban úszkáló bél a vilá­gítóeszköz, S mivel jobb a helyzete a cse­lédnek? Szemtanúk mesélik, bogy 33 családnak volt csupán a határban ünneplő csizmája^ egymáséba esküdtek a cse­lédek nemzedékröl-nemzedék. re, A ;;szabad tüzrevaló’‘j amit a gazda ígért, azt jelentette, hogy elmehetett az erdőbe borovicska­gallyat szedni, 1945-ben fordult a vi ág. Elődobbantak az addig néma dolgozók. Megalakult a párt és Soltvadkerí népe is büszkén illeszkedett be az országot épitö milliók sorába, épül, szépül az új Soltvadkert, A szlUöotthonoan, egészségház­ban 4 orvos őrzi a dolgozók egészségét. 31 tantermes i% kólában ezren felül van a tanulók száma, 31 tanító nevelj a liutalokat és ra­jonként bocsátja őket ma­gasabb iskolákba. Malom, borpince, sűrítő épült, a határban öt termolöcsopoit működik, S 1952. december 2i-én Vadkcrten Is kigyulladt » villany. Uj emberek irányítják ma a község életét, a volt kizsákmá­nyoltak, De hol vannak a régi urak, a képviselőtestület tagjai, akiknek hatalma csak nyomorúságot adott a fa'u népének? Emién, telt, megsemmisültek? Nem. Nagyrészük még ma is ott él a faluban. Kik volnának mások, mint a. szabotáló, rendsze­rünk, a dolgozók állama ellen »Clarkodé kulákok? Megváltoz­tak vo-na? Jottányit sem! Még féktelenebbik gyűlölik a népet, még sgllajabba» szeretnék visz­el népnevetők kincsestára örömmel és nem kis büszke­séggel olvastam a népfront vá­lasztási felhívását, amely való. ságoa kincsestárat adott nekem, mint népnevelőnek. Úgy érzem, ha minden népnevelő, mint én, saját példáján keresztül mu­tatja be a dolgozók megválto­zott életét és ismerteti a felsza­badulás óta elért eredményeket, akkor munkánk eredményes lesz. Üzemeink dolgozói még jobban megértik, hogy miért kell sza­vazatunk mellett tettekkel erő. síteni épülő hazánkat. Tudom, hogy a választójog módosítása arra kötelez engem is, hogy még jobban dolgozzam és do.- gozó társaimat is mozgósítsam a feladatok pontos elvégzésére, hogy május 17-én büszkén ad­hassuk szavazatunkat a nép­front jelöltjeire. Agi íréin Kecskemét, Gyufagyár, Az élet napos oldalán... Püspükpuszta egy­kor a pécsi püspökség végnélkül! uradalmai közi tartozott. 7500 hold volt egy tagban. Itt lobotoltam negyven éven keresztül, tizen­két éves koromtól kezd­ve. Voltam ott csikós, kocsis, arató, belső- cseléd, mikor hova cse­reberéltek, ahol nagyobb szükség volt az erőm­re. Nem egyszer sólmj- (oltani: csak egy csücs­ke volna enyém ennek « hatalmai bútoknak, de megváltoztatnám ke­serves életemet... Az­tán, amikor ütegembe- resedtem és megnősül­tem, az egyik hombár­ból átalakított cseléd- lakás csöcske-sarka Ju­tott számomra. Négy családra jutott egy tűz­hely... A bérem negyedéven­ként 3 pengő készpénz, évente 14 mázsa két­szeres volt. De azt is uraság malma őrölte és levette a vámot. JHÛ kiló só jutóit még évente, égy pár papírtalpú la- kaltes és 1900 öl föld. Ezt éjjel kellett mun­kálni, mert nappal nets lutott idő. Ebből a bér­ből neveltem négy gyer­meket is. Reggel fél 3-kor ka­lapáltak, akkor kellett etetni a jószágot. Nap­felkeltére már ki kel­lett érni a 4 kilométer­re fekvő határba és dologba állni. Álló esz­tendőn át csak egy fél­nap volt BZgbadidó*, amikor Dávodon vásár -olt. 5ok olyan cseléd­je volt az uradalomnak, oki a pusztán születőit *■:> olt halt meg, anél­kül, hogy onnan kitet­te vôlna a lábát. Emlékszem a Kuin- lósi, meg Eezugh inté­zőre, aki kutya egy em- bér volt. A kutyája volt az Istene. Az agarát nem volt szabad senki­nek kutyának nevezni, mért azt megverte. Emlékszem, egyszer az Inas nem beszélt jól a kutyához, hát büntetés­ből a kutyaólba zárta a szerencsétlent. De zl.g- ha volt az büntetés, mert a cseiédlakás sem sokban különbözött a kutyáéitól, egyfene volt, ák«r egyik, ákér másik. Hát ilyen embe­rek kezűi alatt kellett ott az uradalomban dolgozni... 45-ben aztán elértem, amire vágytam. Kiha­síthattam a magam kis csücskét az ui adatom­ból, hét holdat kaptam. No — gondoltam — most megmutatom, mit tudok a magamén. Dol­goztam keményen ma­gam és családom em­beribb éleiéért. S ahogy múllak az évek, úgy kerültem át az ólat napos oldalára. Tellett jó meleg ruhára, Bőr­talpú, fénye» cipőkre — és mindenen leiül nabadember, a Ungarn gazdája voltam. A tar­tozásról sem feledkez­tem meg, igyekeztem s beadási, meg egyéb kö­telezettségeknek ílegét tenni... Egyik fiam a nép­hadsereg tisztje, a má­sik katona, ö fegyver­rel, én meg a kapával, jó munkával Védem a békét, segítem a nép­front piogranmijáriak megvalósítási!, hogy ez a puszta soha ne le­gyen újia püspökök, in­tézők- pusztája... Elmondotta: BEiYYEI ól AI VAS dolgozó Uárasit, Érdemes volt négy évvel ezelőtt a Népfrontja szavaznunk — mert megvalósította ígéreteit ■ Amikor négy évvel ezeiűM „ Majyar Függetlenségi Névfrontra, szavaztunk, akkor még el Sem tudtuk képzelné hogy hogyan fognak megvalósulni azok a nagyszabású, vr- szágévüd tervek, amelyeket a népfront kitűzőit, de a,me­lyek azóta már megvalósullak, vagy a, meg valósuld « élőit állnak. Sőt hozzátehetem, hogy még mg, is. amikor egy-egy új alkotásról értesülünk, hajfás után még mg sem tudjuü felfogni a számadatok mögött, rejlő vaUkág n-ajy méreteit ét értékét. Ehhez látnunk is kellene azokat. A Uh Magyar Békekong r esszmon kantunk egy emlék al­bumot, amelynek g címé; „Épül szocialista, hazánk.’' Ez könyv 220 oldalon, többezát hévben mutatja be évülő or­szágunk nagyszerű alkotásait, illetve ezekből csak néhány részletet, mert hiszen,lehetetlennél voltig minden úi alko­tást kénben bemutatni. Ez a könyv véakév feledteti velünk a hábo’jís pusztításokat. Az újjáépült új Magyarországot mutatja be- Elvisz épülő városaiba. fejlődő falvaiba, kultú­rájának új otthonaiba, hatalmas gyárüzemeibe, Szemünk élé Idézi a, tc9navi legelők helyén épülő Sztálinváros házsorait* az új „November 7 Erőműf‘ villamos távvezetékeit, gz épü­lő Budapesti Földalatti Gyorsvasutal, az új gyárakat, a. virá­gos kerttel körülvett, úi házakat» amelyekben dolgozók lak­nak. Elvisz az Alföld síkságira, amelyen traktorok szánta­nak. kombájnok aratnak, öntözőművek győzik le az aszályt Ellátogat a tudósok laboratóriumaiba, amelyben a dolgozó név életét szebbé. gazdagabbá tevő. teremtő kutatómunka folyik, s elvisz a balatonpa/ti és hegyvidéki, üdülőkbe, ame­lyekben százezrek élvezile a pihenés és svo't örömeit, olyanok, akik a felszabadulás előtt sohasem üdülhettek. Be­számol az úi emberről, aki me g szabadult a. ka-tUdistn tár­sadalom leghalálosabb nyugta lanságától, a fél bizonytalan- ságtól• a munkanélküliségtől. De egyben munkájuk közben nem kell félteniük gyermekeik zavartalan játékát sem. mert az új napközi otthonok gondoskodnak róluk­As elmúlt évszázadban nem aÿcottak annyit, mint most néhány év alatt alkottunk. Ha ezeket az alkotásokat mindnyájan láthatnánk, ezeken n képeken, de mái inkább a valóságban, akkor mindnyá jan csak így jellemezhetnénk: hogy ezek a béke művei, amelyek az emberi életet védik> szebbé és boldogabbá teszik. Erre a, hivő ember sem mond­hat mást, e-sak azt. ho9y ez a* embert védő munka, csak ked. vés lehet az lsten előtt is, de istentelen az a munka, gnielpj Ivei az imperialisták emberpusztító fegyvereket Gyártanák és közben saját népüket is nyomorba, döntik. Hogy csak egy példát említsek: a gazdag na): vélt Angliában a hábor ús romépületeket mé.a mindig. nem tudták helyrehozn,. y rendkívül terhes katonai kiadások miatt és íav a „szegény- osztály” tömegesen tákolt barakkokban lakik, addig a ml kis országunk már ott iart. hogy kormányunk Hctényegyházá- nak is villanyt szavazott meg, pedig még csak éppen, hogy községgé alakult tanyaközpont. Ez a könyv tehát az élet és béke műveit mutatja be, azért joggal viseli a, Békealbum nevet. De ugyanilyen joá- aal, viselhetné a békefront nevet az a népfront, amely eze­ket a békeműveket létrehozta. Ha ezeket nyitott és tárgyilagos szemmel nézzük* ak­kor csak. egyet mondhatunk: érdemes volt négy évvei ezelőtt a népfrontra szavaznunk, mert as megtartotta szavát, meg­valósította ígéreteit. De éppen a tárgyilagosság miatt nekünk* IcatoWcusok. nak méâ sok egyéb eredményről kell beszámolnunk. Többek közt meg kell emlékeznünk arról, hogy a népfrontnak elmük négyéves országgyűlése alatt nagy állami támogatásokká újjáépítettünk sok meas ér ült templomot, sokat kifestettünk és sokban úi oltárokat emeltünk az Isten tiszteletére. A nép­front kezdeményezte a megegyezést egyházunk és államunk között, amely nememk a békés együttélést. hanem g. kölcsö­nös támogatást is biztosítja­A. népfront teszi lehetővé az alkotmányunkban lefektetett lelkiismereti szabadságot és vallásunk szabad gyakorlását is. Szép bizonyítéka, ennek híveinknek nyilvá­nosam is hithű, vallásos élete és istentiszteleteink buzgó látogatottig a. Ez méginkább kidomborodik akkor, ha né­pünk vallásosságát összehasonlítjuk az úgynevezett ••kato­likus Ausztriáéval”, ahol az anool és amerikai mejszállád övezetekben hUközönyösSéget, a vallásosság ellanvhulásáti a keresztény élet cloosvánvosodá*át tapasztalták küldötte­ink a népek bécsi békekongresszusa alkalmával. Ezek a ie* lensétJeb ott az amerikai szellem szükségszer# Jcövaikezmé. nyei. De a keresztény élet megromlása észlelhető mimlazon nyugati államokban, ahová az amerikai pénz-, egyén* Ön­tés-, cinbergyülőlel-, vérezomj , világuralomra ég világhá­borúra törekvés szelleme bevonult. De elejét hallhattunk már az ottani kozerkö'o"i3ég romlásáról az amerikai szenny- irodalom folytán tő. De ugyanott látjuk a nép anyagi és kulturális éleiének süllyedését i*. mert a dolgozók munkája. nak gyümölcsét a feut! ver gyárak és gyárosok emésztik feli hogy egy napon az elkészült feauverőket n dolgozók kézéi* kény szer íthessék, ho.iu amennyi pénzt a dolgozók veredé- lee árán a hadianyagba befektettek. ugyanazok, vére árán kamatostul kapják vissza- — Nincs olyan pap, alt » ezt a vé­res, kegyetlen üzletet megkeresztelhetné. Amikor május 17-én ismét leadjuk szavazatunkat a népfrontra, annak úi képviselőire>. és új országgyűlésére, akkor a múlt tapasztalatai alapján már tudjuk, höav ez gny- nyit jelent, hogy ezzel erősít jük pépünk munkás, békés éle­tének frontját, hogy ötéves tervünk végére méa több és jobb munkánknak méj több és jobb gyümölcsét élvezhessük* NOVAK JÓZSEF helyettes plébános\ Katolikus Papok Bdcskiskunmegyci UéliibizaüsáaénaJs titlcám*

Next

/
Thumbnails
Contents