Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. április (8. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-04 / 80. szám
Soha ei nem múló hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek! Örök dicsőség a szovjet hősöknek, akik életüket é« verőket áldották a rrmgvar nén szabadságáért és független «égéért ! Kéf falu régen és mosí \fa %yaroraságon A bajai járás déli végei felé vezető út egy helyen megtörik. Kinyúló tábla karja jelzi az iránit Báesszentgyörgy felé. Alig párszáz méter innen a határ Valamikor Gyurgyevónak hívták. A tanyatelepülés dolgozó népe akkor a szabadkai ku- lákok karinaiban vergődött. A Horthy-fasiziuus György-pusztára változtatta nevét. A tanyatelepülést NagybaracskáróJ és a többi közeli községből odavetődött napszámos, csclédnép lakta. Apró kis sárkunyhók voltak az első házak. Nem tellett többre a 60 filléres napszámból, A világtól elzárva élték napjaikat, Egyes-bajos dolgaikat a 10 kilométerre fekvő Nagybaracs- kán intézték. De kinek akadt ideje, hogy panaszának hangot adjon, 38 kilométer von oda- vissza az út. Egynapi járás, A napi 60 fillérekre meg olyan nagy szükség volt. Nem volt iskolájuk sem. Ivóvízellátásukról sem gondoskodott senki. Ha eső esett, cStznmszárig érő sarat tapostak. A Uisszonák- ban olajtnécsesek pislákoltak. Orvosi, ak( betegségeiket gyógyította volna, hónapokig nem láttak. A vajúdó anyák szülésznő nélküt hozták világra gyermekeiket. Ki törődött velük? A munkájuk kellett csak, Rédl báró 4000 holdas uradalma rabolta erejüket. A múltról, lia szó esik, még most is, annyi idő után ökölbeszorulnak a kezek. Eszükbe jut' a kegyetlenkedéseiért oly gyűlölt Gál Ferenc ispán. BeSH Artúr számtartó nevét is jól megjegyezték. Ezek fűztek szorosabbra kezeikre a rabláncót. Mojzes Imre 9 éves lehetett, amikor az első kerékpárt meglátta. Fájó szívvel nézegette, hiszen neki életében soha sem lehet ilyen. Mégis lett. A felszabadulás Bácsszentgyörgy népének is meghozta a szabadságát, az élet ezernyi örömét és boldogságát. Sztálin elvtars hős katonáinak fegyverén csillogó fény világította számukra az új utat, JSvröl-évrc gazdagodtak fej gyarapodtak, K (csinosodott a község. A három- és az «téves tervek beruházásai dúsan kamatoztak, Kövesútat kaptak. Iskolájuk falai gyermekeik '-második otthonává vált. Mélyfuratü kutak biztosítják ivóvízellátásukat. Évtizedes elnyomatásukból való felszabadulásuknak jelképe lett a kultúra fénye: a villany. Kultürház, népkönyvtár szolgálja tudásvágyukat. Mozi épül, posta létesül, rövidesen autóbuszközlekedéshez jutnak. Telefon kapcsolja össze a községet a várossal, 1 Sokat változott az emberek élete is. 1943* bau úgy érezték, hogy Rákosi elvtárs szava az ,ő számukra is megmutatta a felemelkedés útját. Pár év és a községből szövetkezeti község lesz. A Ságvári első tagjai között ott vannak Kabztlna-puszta egykori robotosai. Szalai István; aki valamikor évi 16 mázsa kétszeresért, 4 kilogramm sóért, és évi 8 peugő bérért adta el erejé*. Az elmúlt évben becsületes munkája után a fejadagon felül még 9 mázsa búzához, 13 mázsa kukoricához, sok egyéb terményhez és 1500 forint készpénzrészesedéshez jutott. Mojzes Imre is egykor 60 filléres napszámból tengette a maga és családja életét. Süldői, disznói vannak és ma a múltban olyan nagyon áhítozott kerékpáron gördül a határba. A megváltozott é]et sok-sok öröme így tette megelégedett, gondtalan emberekké az egykori kizsákmányolt robotosokat. I ilo Jugoszláviájában • Ilyen lett egy határszéli magyar falu élete a felszabadulás után. De élnek most is szegényparaszt családok, napszámosok és asíeiédek ugyanolyan nyomorban és megaláztatások közepette, mint valamikor a szalaiistvánok, moj- zesimrék és a többiek. Nem is o.yan meS3/,e, alig néhányszáz méternyire délre Bácsszent- györgytől. Ha a felszabadult, boldog község ]a'- kói átnéznek túl a határon, parlagon maradt földeket, komor sivárságot látnak, amilyen maga az élet Jugoszláviában. Kíméletlen kizsákmányolásban van része a dolgozó parasztoknak a Tito-rendszerben. A dolgozó parasztság hallatlan kirablása következtében egyre több szegény- és középparaszt gazdaság megy tönkre. Csak 1952-ben több mint 200 ezer dolgozó paraszt jutott koldusbotra, akik vagy a városba mennek, és a mun- kanólkü.iek aműgyis hatalmas seregét töltik fel, vagy elszegődnek zsellérnek a kulákhoz. Míg az ország iegdúsabban termő vidékein is nyomorúságosán telnek a dolgozó parasztok hétköznapjai. Az újvidéki Dnevnik nevű titóista lap beismerése szerint „a horgos! állami gazdaságban a munkások többsége nyomorúságos, beázött viskókban lakik, melyeken gyakran még ablak sincs.“ Egy ilyen viskóban lakik Bíró János is feleségével és 11 gyermekével együtt. A szegény- és középparasztok egyrésze a kulákok vezetése alatt álló „zadrugáknaK” nevezett „szövetkezetekbe" kénytelen dolgozni hajnaltól-napestig és munkájukért majdnem semmit sem kapnak. Míg azelőtt a „zadrugák- ban” a természetbeni díjazás rendszerét követték, ami mégis lehetővé tette a parasztoknak, hogy valamilyen mezőgazdasági termékekhez hozzájussanak, addig ma a pénzbeli díjazás rendszere uralkodik, amely még elviselhetetlenebbé tette a „szövetkezeti“ tagok helyzetét, mivel az elértéktelenedett dinárért semmit sem lehet vásárolni. Csak a kulákok gazdagodnak, merthiszen övék a föld zöme. A ku.ákok egyedül a dalmácial „zadrugákban“ több mint 200 millió dinárt zsebeltek be, mint földjáradékot, A dolgozó parasztok gyermekei iskolába sem járhatnak. Macedóniában — mint a „Nova Makedónja’* című titóista lap megállapítja — szintén nem tudnak a gyermekek tanulni. „Az iskolák nagyrésze olyan állapotban van — írja ez az újság —, hogy lehetetlen bennük tanuini. A tetőzeten át ugyanis becsurog az eső." A jugoszláv dolgozó parasztok asztalára ritkán jut hús. A múlt év októberében a titóista Borba cinikusan megírta, hogy 1952. második negyedévében Macedónia lakossága 430 gramm, Montenegro lakossága 450 gramm, Bosznia, Hercegovina lakossága pedig 500 gramm marhahúst fogyasztott személyenként. Ugyanezen idő alatt az egész országban személyenként 171 gramm sertéshús került eladásra. Figyelembe- véve azt, hogy ennek a mennyiségnek legnagyobb része a titóista bérencek ellátását szol gálta, kiderül, hogy ez alatt a három hónap alatt a jugoszláv dolgozók asztalára nem Igen jutott hús. Mintha szórul-szóra a Rasztina-puszta lakóinak é.ete, 15—20 év előtti sorsa elevenedne meg a jugoszláv falvakban. Macedónjában, Montenegróban és szerte egész Jugoszláviában a nyomorúság, éhhalál, meghurcoltatás a szegényember osztályrésze. Magyarországon Mojzes Imrékhez hasonló milliók ünnepük boldogan felszabadulásunk évfordulójának nagy napját. Csepp a tenderből TOMPÁN a felszabadulás előtt 1000 holdon terült el báró Podmaniczki Attila birtoka. Mintegy ötven cselédet hajszolt a ;jbáró úr“ éjjel-nappal éhbérért. Nemcsak a Podma- niczki birtok, hanem & község kulákjai is szívták a nép vérét, Csemetjcs kulák azt sem engedte, hogy délszláv cselédet a saját nyelvükön beszéljenek, .— Mikor dé szláv nótát akartunk muzsi- báltatni a zenésszel, kizavartak a vendéglőből — mondja Fran- eískovícs István, a tompái állami gazdaság dolgozója, mikor géJldézi a múltat* w Katonaidőm alatt egy szót is, ha szólottám délsziávut, azonnal ki- hallgtSLásra kellett mennem. NYOMORÚSÁGOS volt az életünk — fűzi tovább ilyenkor a szót. — Hatan voltunk testvérek. Apám cselédember volt, mi sem lehettünk mások. A 40-es években már meguntuk a ku.áktój, kuiákig való vándorlást, elhatároztuk az apámmal, hogy földet bériünk. Azonban az egyik nyomorúságot egy másikkal cseréltük fel. A hat ho'd után holdanként 5 mázsa búzát kellett fizetni, tojást, baromfit, gvümölcsöt kötött ki a kulák ezen felül. Az árendánál alig termett több — tehát tovább nyomorogtunk* CSAK A FELSZA- BADULAS után változott meg Francisko- vics István élete, éppúgy, mint a dolgozó mii-iőké. Szabadon beszélhet anyanyelvén, Lehetővé tették számára is az emberhez méltó életet. - Három családjának keresi a kenyeret a tompái állami gazdaságban. A gazdaságtól 1200 úszol földet is kaptak háztáji gazdá'kodás céljára, azonkívül jelentős természetbeni juttatásban is részesül, A havi keresete 900— 1000 forint körül mo«>g, A múltban betevő falatom Is a'ig volt — hasonlítja össze a mu tat a jelennel Fran- ciskovics István. —• Most már egyébbre is jut as éleimen* meg a ruházaton kívül. Az ősszel vettem egy kerékpárt, amiről álmodni sem mertem cseléd- koromban. A lakásomat is bebútoroztam. ÍGY változott meg Franciskovics István élete, de nemcsak az övé, hanem a község valamennyi volt kizsákmányoltjáé. A felszabadulás óta egyre épül, szépül a község a három és az ötéves terv beruházásai nyomán. Azonban az ő megváltozott élete csak egy csepp a tengerben. Hozzá hasonlóan ünnepük boldogan azok szabadságunk nyolca dik évfordulóját, kik nek szintén a felszabadulás hozta meg az örömtelibb* boldogabb életet* Sora m p ó a mült é& jelen kösott W/askút szövetkezeti község a sokszáz faluval, együtt április tét ünnepli. Azt a napot, amely sorompókén■■ választia el n múltat a jelentől — a sokévtizedes szolgaság, nyomorúsáíJ világát a nyolc év óta megtett út eddigi állomásától. Az eltemetett múlt már csak at emlékezés ködén tolakszik fel — de figyelmeztet, tanít, jobb munkára, keményebb helytállásra serkent a jelenért és a jövőért. rA szövetkezeti község dolgozó népének múltbelijzenvédéséit, a kulák rabtartók gazsáaait ői'Zik a régi képviselőtestületi jegyzőkönyvek. EOyegn lapjuk úgy tükrözi a régi világot, mint csepp az óceánt. Hogyan vélekedett például a kulák-kuvaklanács az isko" lößayermekek tejakciójáról? 1938-ban kelt jegyzőkönyv sze- rint az alispán „űr“. 100 pengő hozzájárulást javasolt. A kulákok azonban méa ezt a, kevéske pénzt is sajnálták a áoldozók gyermekeitől. Hogyan viselkedett „ Izét) viselőtestület a munkalcépte- len szegényekkel szemben, htokét övén napjaikra gazdáik az utcára kergettek? Az egyik jegyzőkönyv megemlíti Bauer Katalint, aki havi, 10 pengős kegydíjának 1frre való felemelését kérte. A képviselőtestület határozatot hoz At: „Ha nem elég a 10 pengő megélhetéséhez — többit szerezze meg koldulással.“ Wieg arcátlanabb a kulák-képviselő testület álláspontig a sokgyermekes családokkal szemben 1039-ben a vár. megye a sokgyermekes családok részére 10 házat kívánt építtetni. <j erre a célra három hol dny i terület kijelölését kérte. A kulákok mereven elzárkóztak « kijelölés elöl. A jegyző azonban megsúgta nekik: az ő hasznukat szolgálja» mert a sokgyermekes családokból pótolhatják a cselédhiányt. Felragyogott a kulákok szeme, azonnal ki is jelölték a területet, — de kikötőt-ék: ,mz építendő házakba betelepítendő családok csakis földműves-napszámosok lehetnek.“ A kulákok szerint a szegé nyparasztok gyermekeinek kuss a tanulásból! A jegyzőkönyvek egyike javasolja, hogy a község 200 forintos ágy alapítványt, tétessen a jánoshalmi Téli GazdaoáM Szakiskola ban. A kép viselőtestület mindenegyes tagja azon a véleményen volt. hogy erre bizony egy fillért sem áldoznak. — Úgyis a mi gyermekeink járnak oda — mondták — mi yPd%a kibírjuk az iskolázás költségét. Nem is szavazták meg a 200 pengőt. 1933-ban a földművelésügyi miniszteri rendelet előírta * községben oltási telep létesítését. A kulákok olyan határozatot hoztaks „Minden állattartó gazdának tanyája van a har tárban. — nincs szükség azjjitó telep létesítésére”. A kulákok valóban védve voltak a községben esetlen fellépő állat- vész ellen, tanyáikon, —- mH törődtek a dolaozó parasztok állataival! lj'z a múlt tűnt el n felszabadulással, ho9y soha többé. *J fel ne támadjon. A Párt és népi államunk gondoskodása Vasutat is a felemelkedés útiára segítette. A küld* kok uralmát megdöntötték. a dolaozó nép legjobbjai irányítják a fahi életét. Kiegyenesedtek az alázatban meggörnyedt derekak, a dolgozók magabiztos tekintete már nem a sötét és kétségbeesett jövőben kutat, hanem maguk és gyermekeik vidám, örömöktől gazdag életét látja. Gazdagodik, szépül a község. A felszabadulást Jcöve‘6 első években megépül az eOészségház. LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER! — hirdeti a felirata. 1949 ben kitatarozzák, csinosítják az iskolákat. Erdőt telepítenek, utat kövérnek. A következő évben a munkás-parasztság tovább mélyül- megalakul „ gépállomás. A munka terhét a gépek veszik át. traktorok szántanak a 2000 holdon alakult Dózsn termelőszövetkezet földtábláin. A gépállomás egyedül öt és félmillió forinttal gazdagítja a községet. Mélvfúratú kutak létesülnek. A kulák oknak % múltban nem volt szükségük jó ivóvízellátásra: bortól részegedtek kora reggeltől — késő estig. A dolgozó név egészsége pedig nem volt fontos számukra. A szövetkezeti község ■politikai és gazdasági eredményeit a kultúra is segíti: 1951-ben feltárja kapuit a kultürház. libben az évben megmozdul a föld is: tizmiöt úi lermt- Jőcsoport alakul. A Vózsa-csoportban 300.000 forintos építkezés kezdődik, hizlalók, baromfifarmok nőnek ki a földből. A határ 99 százaléka» — amelyre mint kuiákcselédefa hullatták verejtéküket a falu dolgozói — már nagyüzem* terület. S a szövetkezeti község elfőnek teljesíti állammal szembeni kötelezettségét. A felemelkedés útja tovább tart. 1952-ben megnyílik a község büszkesége: a Rá’coH Mátyás nevét viselő gyermekotthon. Iskolafürdő medence lécesül. A kulákok elrabolták az erdőket — most 150 holdam befejezik az erdőtelepítést> megépítik, a Vaskút—Bacsbokod közötti bekötőút első szakaszát. Az idén pedig úi sportpálya létesült. A boldog jelen napjai ezek és a még boldogabb fövő gazdag ígéretei. Gyermekek akik a múltban (Aak sóvárgo szívvel tekingethettek az iskolák felé. ma már a közép- és főiskolákon, egyetemeken tanulnak. Csak az elmúlt évben 24 fiatal, iratkozott középiskolába. öten pedig főiskolákra, egyetemre. F-‘ ünnevUi ezt köszöni forró hálával április 4-én Vaskút népe.
