Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. december (7. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-21 / 299. szám

üzemeink döntő többsége az évi terv teljesítésével ünnepli Sztálin elvtárs 73. születésnapját Megyénk ipari üzemeinés építkezéséinek döntő többsége ídő előtt teljesítette Sztálin elvtárs születésnapjára tóit felajánlását. Ipari dolgozójuk és műszaki vezetőink nagy lelkesedéssel végezték munka; :iukat az évi terv idő előtti teljesítéséért. Fogadalmuk betartásával mutatták meS tö rhetetlen szeretető két. és hálájukat a világ dolgozóinak szeretett vezére, Sztálin elv társ iránt. A vasipari üzemeink közül a Kiskunfélegyházi. Gépgyár dolgozói december 19-re rész­leteiben is befejezték éves tervükét. A Kecskeméti DAV dolgozói is éves tervüket d ember "-'l e helyett december U én befejezték. A Kecskeméti Megye v>U dolgozói büszkén jel»n tették, bogy december 11-én teljesítették Sztálin elv­társ születésnapjára tett fel­ajánlásaikat.' A Kecskeméti Gépgyár dolgozói felemelt éves tervüket december 23 bel vett már december 20 án befejezték. Hasonlóan kemény, megfe­szített munka folyt az épít- kezéseinkuél is. Az időjárás nem gátolta, a dolgozók és műszakiak leikés alkotó tevé­kenységét. Az építőír területi bizottságához tartozó ipari üzemek és építkezések küz.ii' 35 százaléka, már idő előtt tel ■à es Mette vállalását. Az elsők között volt a tíí sz. Építőipari Tröszt, a Jánoshalmi Mész- homoktéqlagyár. a Kecske­méti. Gyufagyár, a Kecske­méti Épületlakatosipari Vál­lalat. Az élelmezési ipar dolgozói is verseny lendületük fokozá sóval igyekeztek idő előtt tel­jesíteni Sztálin, elvtárs szü­letésnapjára tett. szocialista kötelezettségvál lalásukat. A legutolsó értékelés szerint élelmezési ipari vállalataink december 1 én 95.1 százalék­ra tettek eleget éves tervkö­telezettségüknek. Ezen belül az üzemek 30 százaléka Sztálin elvtárs születésnapjára tett fogadalmát idő előtt va'óra- váította. Az élenjáró üzemek közül kiemelkedik az Alföldi Kecskeméti Konzerv'Jyán a Kecskeméti Villany- és a Gazdasági Gőzmalom, a Kecs­keméti Kenyérgyár, a Kalo­csai Margit Malom, üzemeink dolgozói becsüle­te« munkájukkal, adott sza­vuk valóra váltásával segítet­ték előbbre a szocializmus építését hazánkban és új, ki­magasló munkasikerekkel kö­szöntötték a világ népeinek vezérét, a 73 éves Sztálin, élv- tgrsat. Az Asztalosipari Vállalat- uál i« lelkes munka folyik, a a terv idő előtti teljesítéséért. A versen.vbelh élenjár Aa(Jy II. István, aki jó munkaszer­vezésével dt<’cmber 10én tel­jesítette évi tervét és teljesít menyét .180 százalékra emelte. Szabó Sándor és Lőrinci Miklós sztahanovisták .101 százalékra növelték teljesít­ményüket az elmúlt hónapban. A íréül Lázban dolaozó brigád a gépek átcsoportosításával 10—lő százalékos jobb gépki- haszuálást ért el. i kiskunhalasi Bániévá! dolgozóinak társadalmi bizottsági értekezlete A, Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat üzemi újí­tási bizottsága társadalmi bí­rálat napot rendezett. Az értekezleten Szeküla Ba* lázs elvtárs újítóbizottsági fe­lelős ismertette, hogy 1951- ben az Állítások összege 29 ezer forint értékű megtakarítást eredményezett népgazdasá­gunknak- Ugyanakkor elmon­dotta, hogv 1952-ben 211 da­rab beadott újításbóL 51-et megvalósítottak. melynek gazdasági értéke 193 402 fo­rint. A beszámoló után a dol­gozó1 a. bírálat fegyverével élve elmondották, bogy az újítóbizottság sok esetben in­dokolatlanul elutasítja a dol­gozók javaslatát. Erről szólt Füzesi, elvtárs. aki elmondot­ta. hogy a. tűzoltó motorfecs- kf'.udó házi elkészítésére tett Állítási javaslatát elvetették, melyet 1500 forint értékű anyagból elő lehetett volna állítani. Ezzel szemben ogv új .gép megvásárlására 6000 fo­rintot adtak ki- Faddi elvtárs­nő arról szólt, hogy el foga Távirat a Bácskiskunmegyei Népújság szerkesztőségének sítettük, s ezzel 1952. évi tervün­ket sikerrel befejeztük. Báesidskunmegyci Téglagyári Egyesülés, Kecskemét. örömmel jelentjük, bogy sze­retett Sztálin elvtárs 73, szü­letésnapjára tett szocialista kö­telezettségvállalásunkat decem­ber 19-én maradéktalanul telje­dőlt újítását, melyért ezideig díjat is kapottra mai napig a termelésbe nem vezették be- Ez nem más, mint a dolgozók alkotókészségének semmibeve­vése, a termelés fokozásainak gátlása- Juhász Balázs java­solja az újítókor létrehozását, ahol az újítók megbeszélik a további feladataikat. Továbbá kéri azt. hogv az újítók ré­szére szakkönyvek vásárlásá­ról gondoskodjon az üzem ve­setősége. Szauer László meg­bírálta az élelmezési minisz­térium újítási felelősét, mert 1952 augusztusában beadott importanyag pótlására egy fűzfavesszőből készült trail,sz- portládúra szóló újítását, - a mai napig nem intézték cl az illetékes szervek. Az értekezlet megmutatta, hogy a dolgozók menuvin1, tö­rődnek üzemükkel és miként igyekeznek újításaikkal, jó elgondolásaikkal a termelé­kenységet emelni. Segítséget adott az értekezlet az újítóbi- zottságuak is. Az újítóbizott­ság csak akkor végezhet jó munkát, Jia többet és Jobban foglalkozik a. dolgozókkal és harcol újításaik bevezetésé­ért. De tanulság ez a minisz­térium újítási felelőségnek is- hogv a dolgozók által benyúj­tott javaslatokat, — mely a termelés emelését szolgálja — gyorsain és időben tárgyalja le és alkalmaztassa a terme­lésben. Emlékezés Sztálin katonájára Lőszer es kocsi, robbant a Kossuth-utcán. A hatalmas de­tonáció megreszkettette a há­zakat. Némelyiknek az ablaka is betört. Mindenütt a pusz­tulás kéne látszott. A város villany hálósat a a földön f<ç küdt. Fájt a szívem a hatal­mas pusztítás és rombolás lát­tán. Jóleső érzéssé1 gondol­tam arra, hogy rövidesen itt lesznek a szovjet katonák, vé­ge lesz a háború borzalmai­nak. Ahogy munka közben er­re gondoltam, egy hang ütötte meg a fülemet. — Jót dolgo­zik, vi'Jyiik el magunkkal — beszélték egymás között a ma­gyar katonák, akiknek a gép kocsiját javítottam. Úgy lel­tem, mintha nem hallottam volna. Később odajöttek hoz­zám és azt mondták, hogy mennem kell veink. Tiltuko.- tani, de nem. használt. El kel­lett menni velük. Nem jutot­tunk messzire. A vá,rosfo( pár kilométerre a keceli úton megálltunk és ott tovább vé­geztem munkámat. Állandóan az járt az eszemben, hogyan tudnék hazajutni. Szorongó félelemmel, vegyes érzelmek között dolgoztam, s magam­ban elhatároztam, ho9y éjt- szuka visszamegy c k. A sötétség leple alait lopa­kodtam hazafelé. El is tévesz­tettem az útirányt és úgy gondoltam, hogy legjobb, ha megvárom a reggelt. Bebúj­tam egy szalmakazalba, majd napfelkelte után elindultam s sikeresen megérkeztem. A főutcán már sokan vol­tak, mindenki a felszabadító szovjet csapatokat várta. — Nem kelleti, sokáig várakozni, inert rövidesen megérkeztek, r mi kitörő örömmel, lelkesedés­sel- fogadtuk őket. Ahogy néz­tük a tova száguldó győztes hadsereg katonáit, meglelt szívünk melegségael és öröm mel. Arra gondoltunk. hogy Sztálin katonáinak segítségé­vel végétért, a háború ég « nyomor. Most már dolgozni akartunk. Rab bácsival együtt felmentünk a szovjet parancs­noksághoz és kértük segítsé­güket a villanytelep helyreál­lításához. A szovjet katonák szívélyesen fogadtak bennün­ket és támogatásukkal két nav múlva villanyáramot szolgáltattunk a. belváros dol­gozóinak. A felszabadító szovjet csa­patok bevonulása után a har­madik napon olyan esemény történt velem, amit az élet­ben soha nem tudok elfeledni• | Késő este volt> cdyszer csak kopogásra lettem figyelmes■' Kinyitottam az ajtót, s egy szovjet katona állt ott. Kö­szönt s én betessékeltem a szobába. — No, papa! Hoztam neked * egy dinamót, csináld meg, — Rövid vizsgálódás után í'Jíf szóltam; — Elégett. — Tudom, — szólt a szoyjet katona, —. azért hoztam, — maid hozzá-' fűzte, hogy ö is szakmabeli, — Csináld meg gyorsan, mert ez nagyon szükséges. Mía ía/t beszélgetett, kinyitotta a háti­zsákját, kivette belőle az en­nivalót és megkínált bennün­ket. Utána tovább beszélgéi- tünk. Egyre jobban megis­mertem a szovjet nép életet4 munkáját. Egyre közelebbi kerültünk egymáshoz. Öntudatos, meleg szavai mé'J most is a fülemben csengenek, Úgy emlékszem, annyira ff gyeltem, hogy szintq szájú­ból, lestem ki a szavakat■ Be­szélt arról, hogy 1923 ótit párttag, néSv családja van és a háború után visszamegy u3 üzembe dolgozni, és tovább t‘J- nul. Beszélt a munkáról, csa­ládról, a pártról és Sztálin­ról. Annyi, szereteteL kemény­séget, őszinteséget méa nem láttam egy ember szemében sem. Ahogy beszélt Sztáhi» elvtársról, úgy éreztem, hogy már én is találkoztam valahol vele. Ekkor értettem meg. mit jelent kommunistának lenni, Jól meájcSyeztem szavait; -7- Sztálin elvtárs arra tani ti h ogy megbecsüljük, szeressük dolgozótársainkat és mindert ország becsületes dolgozóját• A kommunisták, feladata', hogy nevellek és tanítsák dolgnzó- 1 átkaikat. És én akkor elha­tároztam. hogy olyan ember leszek, niint Sztálin elvtár1 katonái, 19íS-ben beléptem <t Kommunista Pártba és a szov­jet katona szavai nyomán vé­geztem munkámat. Örömmel 1 hálatelt szívvel aondolok ezen a napon a szovjet nép min­den katonájára, Sztálin elit- társra, a világ népeinek sze­retett vezetőiére, akinek kö­szönhetem szebb. boldogabb éle­tem, Én is a világ többi dolgo­zójával Cgyiitt e napon szere­tettel és hálával tekintek m Kreml felé. KISS ISTVÁN művezető» Kiskunhalasi Motor- cs Gépjavító V, 9 Édesapám Gyakran találkoztam tanulók­kal, akik hónuk alatt vaskos kötetet szorongattak. „Hogyan le*t az ember óriás’1 — olya» • am a vastag könyv fedőlapján. — Miőrt éppen ezt a vaskos könyvet olvasod? — kérdeztem egyik-másik diáktól, úttörőtől. — Mert én is óriás szeretnék lenni! Kecskemét ideáin járó tanulók, diákok még nem tudják, hogy ők már azzal is óriások, hogy a tudás forrásához engedték, abból merit. Hctuek, Igaz emberek harcoltak és harcolnak azért, hogy min­denki számára nyitva legyen a tudomány palotája. Az én számomra bizony nem volt nyitva. „Vörös“’ gyerek vol­tam. Csak egy-két hónapig jár­hattam iskolába. Hogy miért:, ezt akarom elmondani. Édesapámat Gubányi Mihály­nak hívták. Dunapatajről kerül1 Kecskemétre, ahol megismerke­dett édesanyámmal. Hamarosan összeházasodtak. öt gyermek; Teréz, Mihály, Mária, József és László született. Édseapáru a téglagyárba járt dolgozni. Jól emlékszem, hogy igen sok téglagyári munkásnak a felesé­ge Is robotolt, ha akadt munka, így volt az nálunk is. Vasárnap aztán a férfiak kocsmába jár­tak, ahol a bor gőzében keres­tek feledést, enyhülést. Egy napon azt vettem észre, hogy édesapám nem megy a kocsmába. Újfajta munkásokkal barátkozik. Gyűlésekre járt. És ezek az újfajta emberek nem vol­tak alázatosak, nem itták el a keresetüket és nem törték, hogy a gyerekek is munkába állja­nak. Kommunisták voltak. Apám belépett pártjukba. Mikor pedig kikiáltották a Tanácsköztársa­ságot, édesapám vörös katoná­nak ment. 1919. nyarán történt,- hogy édesapám szabadságra jött. Beállt a cséplőmunkások közé, hogy nekünk biztosítsa léire a belein falatot. Két hét múlva szinte fuldo­kolva rohant édesanyámhoz az egyik cséplőmunkás és közölte, hogy édesapámat elvitték a csendőrök. Édesanyám egyik hatóságtól a másikig futott. Mindenütt lekommunistázták és akadt olyan hivatalos személy is, aki egyszerűen kidobta. Csak no­vember elején tudtuk meg, hogy a kecskeméti fogházban síny­lődik- Akkortájt Héjjasék közel 200 politikai foglyot zártak be, A puszta hírnél többet nem tudtunk meg. csak december­ben hallottuk, hogy a szikrai erdőben kivégezték. Készleteket Hajagos Ida mesélt, aki szintén be volt zárva és cellájának kulcslyukából figyelte az ese­ményeket. A kilégzés körűimé nyeiró'I pedig azok a parasztok beszéltek, akik a színhelyre szállították a foglyokat. Hajagos néni így- vázolta a fogházi eseményeket: November közepe táján meg­jelent a kecskeméti foehàzhan Francia Kiss Mihály a Héjjas- különitmény tagjaival. Kimaró San lefegyverezték az őröket és ar. éppen sétáló poji>ikai foglyo­kat vasdorongokkal verték visz- sza cellájukba, Zufoornyák, Fe- renczl, Tassi és Felföldi nevű különítményt tagok az udvar közepére álltak és mindjárt több politikai foglyot kiemeltek a sorból. Másnap megkezdődtek a „ve­zért szemlék“’. Ezeket Héjjas Iván tartotta A fogházigazgatót egyszerűen a fogházból embe­reivel kidobatta. A fogházban tobzódott a rémuralom. Estén­ként a „Bagolyvárban’“ összeál­lították a kivégzendők névso. rát. Révész István prelátus úr előbb meggyóntatta a halálra­ítélteket. Túlviiági boldogságot ígért nekik, de ezen a világon életükre tört. Este jelentette a „gyónás« eredményét. Utána elkészült a halái-lista. Éjjel pe­dig mint fekete árnyék suhant végig a fogház folyosóján és krétával megjelölte a cellákat, amelyeknek Jakóit másnap a vesztőhelyre vitték. Pár napon keresztül este 8 órakor fegyverropogástól volt hangos a fogház környéke Rö­videsen rá halálordítás verte fel a falak között a csendet. A fog­ház környékén lakó polgároknak este 5 után tilos volt az utcára kimenni. Mihelyt az éjszaka sö Tét leple beborította a várost, előálltak a kirendelt parasztfo­gatok, amelyekre feldobálták a megkötözött, félig agyonvert po­litikai foglyokat. Édesapámat is Szép szál em­ber volt. Már a cellában puska- tussal szétverték a térdét, JJe nemcsak a fogházban, hanem az utcákon is vérfoltok jelezték a mártirok útját. Ezeknek a kommunistáknak szívében valami égett. De éppen ezt a pribékek ki nem téphet­ték. A kivégzésről egyik fogat ko­csisa tájékoztatta édesanyámat. Reismann Sándort nyakig földbe ásták Fejét kutyákkal szaggat­ták szét. Több elvtársat hordóba raktak és élve a Tiszába süty- Jyesztették, Édesapámat keresz- tülfűrészelték. Két asszonyt n.egbecstelenítettek, mellüket le­vágták és így kínozták őket halálra... Édesapáin és 'mártírtársai bát­ran néztek farkas széniét a ha­lállal A kakastol.’as csendőrök látták, hogy nyugodtan állják a bestiális kínzásokat. Szemük a győzelembe vetett hitet sugá­rozta, Olyan dolgok miatt haltak meg, amelyek inár ott bujkáltak minden dolgozónak a szivében és agyában. Olyan eszmékért áldozták fel életüket, amelyek­nek megvalósítása a szabad élet­hez nélkülözhetetlenek Eszmék, aníelyek mint a kenyér erőt és életet adnak. Édesanyám özvegy, mi meg árvák maradtunk. Mint kivert kutyák kapartuk össze a tár­sadalom morzsáit. Anyám sehol nein tudott álláshoz jutni. En­gem még az iskolából is kidob­tak Csak két hónapig járhat tani. „Vörös kölyöknek" ott nem volt tanulási lehetőség. Szörnyű napokat éltünk át. Tizenkét éves koromban » Gyufagyárba kerültem. Azóta IH dolgozom. 1(5 éves koromba» megengedték volna, hogy újra iskolába járhassak. De altkor már erre nem volt idő. Dol­gozni kellett, hogy fiatalabb testvéreimnek biztosítsam a be­tevő falatot. 1945-ben megváltozott az éte­lünk. Szabad, felszabadult embe­rek lettünk. Édesapám tetiá1 nem halt meg lüâba A szov­jet katonák hozták azt a sza­badságot, amelyről édesapáin és niunkástársai álmodtak, ame­lyért életüket áldozták. Sztálin elvtárs születésnapján erre a szabadságra gondolok. Milliók vágya volt, milliók hoz­tak érte áldozatot. És Sztálin elvtárs az, aki meggátolja, hogy a felsza­badult milliók újra az el­nyomás jármát vegyék i nyakuk ba. Sztálinnak köszönhet jük, hogy fiataljaink hónuk alatt szo­rongathatják a könyveket, hogy főiskolákra, egyetemre járhat­nak. ő segít bennünket, hogy fiataljaink és az. egész ország óriásivá nőhet... Szivünkbe zárjuk öt, mert ő a harcunk, a békénk, ö a nép fia, a nép vezére, a tanítók tanítója. Nevével építjük aj új vllá­g°t... Elmondotta? GUBANTJ TEES® A Kecskeméti Asztalosipari Vállalat élenjáró dolgozóit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents