Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. december (7. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPUJSÁG A kommunizmus lánglelkfi har. cosa. — A mélyszántási ver­senyben a kiskőrösi járás vezet, — Példát mutatnak az adósság törlesztésében a Téglagyárak Egyesülésének telepei. WWW .... AZ M»P BÁCSKI§KINMEG¥EI PARTBIZOTTSÁgÓüK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 282, SZÁM 4ru 5(1 íiüér 1952. DECEMBER 2, KEDD Gerő Ernő elvtárs beszámolója népgazdaságunk helyzetéről és tovább fejlesz* tésének feladatairól A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 29-i ülésén Gerö Ernő elvtárs beszámolt a magyár népgazda­ság helyzetéről 1952-ben és fel. a.datainkról a népgazdaság fej­lesztése terén 1953 ban. Beszá- mólóját az alábbiakban ismer tétjük: Az 1951. évi december 2-i határozat egyeezteudú's mérlege Gerö Ernő elvtárs beszéde elején rámutatott a párt és í minisztertanács 1951, decem bér 2-i határozatának történelmi jelentőségére, E határozatok ér telmében országunkban meg szűnt a jegyrendszer, megszán tek a forgalmi korlátozások £ mezőgazdasági termékekre vo natkozóan, emelkedtek a bérek és a fizetések. Ezután négy pontban összefoglalta azokat az eredményeket. amelyeket népgazdaságunk fejlődésében a nagyfontosságú határozatok rgy esztendő alatt hoztak. 1. A december 2-i határosa toknak döntő szerepük volt az 1951. évi ipari termelési terv si­keres befejezeésében és áz erő­sen feszített 1952. évi népgazda­sági terv megvalósításában Már 1951. decemberében egész gyáriparunk termelékenysége 1 százalékkal múlta felül a no vemberi termelékenységet. De nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette ha­tását a december 2-i rend­szabály s nemcsak december hő folyamán, hanem a követke ző hónapokban is. 2. Növekedett a paraszti és szövetkezeti áruk felhozatala, növekedett a parasztság terme­lési kedve, ami elősegítette, hogy az idei aszály ellenére sikerült és sikerült biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását és a rendkívül rossz termés dacá­ra a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a múlt év ha­sonló időszakához képest sok árunál (szalonna, zsiradék húsfélék, baromfi stb.) jelenté kény mennyiségben esett s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékféléknél) emelkedett. 3. E rendszabály emelte a dolgozók, mindenekelőtt a bér. bői és fizetésből élők életszín­vonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikkellátás ban. A dolgozók életszínvonala nak emelkedését mutatja az egy főre jutó fogyasztás nőve kedése. így 1952. január-—októ­ber hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában, a városok ban az egy főre eső lisztfo­gyasztás 31,8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7.9 százalék. kaJ, a cukorfogyasztás 24.0 tzá- 33Íékkai, a húsfogyasztás 4.6 százalékkal, a zsirfogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21.6 százalékkal, a vajfogyasz­tás 49.3 százalékkal emelkedett. De emelkedés mutatkozik az Sielmiszerfogyasztásban a falun is, Az élelmísaerfogyisztás növekedése, amelyben persze, szerepet játszott bizonyos mér cékü tartalékolás, továbbá ez, >iogy a. lakosság vásárlása az, »aftikkek falai Aden tus. már lék-1 ben a magasértékü élelmiszerek felé tolódott el. — Skért — mondotta Gerö Ernő elvtárs — bár az élelmiszerfogyasztás nö­vekedése az életszínvonal emel­kedését mutatja, ezt az emelke­dést nem lehet csak pozitív olda­láról értékelni. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a ter mérésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951 ben a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 19ó2-ben a tőkés szektor 2—2.5 száza­lékra zsugorodik össze, A ha­tározat tehát jelentős mérteid­ben erősítette népgazdaságunk szocialista a'apjait, hozzájárult a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához. A párt és minisztertanács ha tározata megvalósításának egy esztendős mérlegével kapcsolat ban Gerő Ernő elvtárs rámuta tott arra. hogy ezek az eved mények kézzelfoghatóan igazol <ják annak a zseniális lenini sztálini tételnek helyességét amelyet Sztálin elvtárs ,,A szó cializmus közgazdasági pro blémái a Szovjetunióban“ című müvében formulázott meg: „A város és falu, az ipar és mezőgazdaság gazdasági össze­fogása érdekében pedig bizo­nyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás-vétel út­ján történő pserét), mint a vá­rossal való gazdasági kapcso­latoknak a paraszt számára egyedül elfogadható formáját és teljes erővel ki kell f íjlesz teni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövetkezeti kolhoz kereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát.'“ Gerö Ernő elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy az eredmények a hatá­rozat helyes végrehajtásáról ta núskodnak, itt-ott azonban elő­fordultak következetlenségek, vészben maguknál az intézke­déseknél, részben pedig ezek gyakorlati végrehajtásánál Ilyen következetlenség volt l)él_ dául az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendelték el, vagyis nem hagytak meg feles­leget a parasztságnál, ami fé kezte a parasztság termelési kedyét ezeken a területeken Nem lehet véletlen, hegy a ter­vezett vetésterülethez képest a napraforgónál a legnagyobb a hiány az összes termények kő zül és a hozam is nagyobb mértékben csökkent az egyéb növényekhez képest. Az sem vé­letlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt és .az átlagosnál nagyobb volt a szemveszteség is. — A feladat most az — mondotta Gerö Ernő elvtárs —, hogy biztosítsuk az 1951, december 2-i párt és minisz­tertanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős ered­ményeit; hegy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hi­bákat és felmerült hiányos­ságokat; hogy átgondolt, tervszerű intézedésekkel nemcsak megtartsuk, de ki- bővítsük, továbbfejlesszük az elért eredményeket. Az ipari termelés alakulása x952 első tíz hónapjában és az 1952. évi várható teljesítés Gerő Ernő elvtárs beszámolt arról, hogy a minisztériumi ipar 1952. első tíz hónapjában befe Jezett termékekben 25 százalék­kal, teljes termelés terén pe­dig 24 százalékkal termelt töb­bet, mint 1951. első tíz hónapjá ban. Az iparon belül a befeje­zett termelés terén a nehézipar 32.5 százalékkal, a teljes ter­melés terén pedig 29 százalék­kal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A ren­delkezésünkre álló adatok alap. ]án körülbelül kiszámíthatjuk, hogy iparunk termelése ez év­ben — az élelmiszeripar idéuy- ezerüségét és nyersanyagainak csekélyebb voltát számítva — kereken 22 százalékkal lesz ma­gasabb. mint 1951,ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar és az élelmiszeripar tervét, meg­állapíthatjuk, hogy iparunk egészeben a i araké­,-afrnai.- megfelelj termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. — A nehézipar gyors fejlő­dése azt mutatja, hogy ipa­runk fejlődése megfelel annak a lenini-sztálini törvénynek, amely megköveteli, hogy a ter­melőeszközök fejlődésének üte­me állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésé­nek ütemét. — Jelentős fejlődést mutat az összes iparágak termelése (az iparágak termelési adatai a melléktermékeket és a ki­egészítő ipari termelést is ma­gúikban foglalják). így a. szén­bányászat 1952 első tíz hó­napjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 294 százalék kai. vaskohászat 20,8 száza iákkal, a gépgyártás 37.9 szá­zalékkal. a vegyipar 31-4 szá zalékkal. a textilipar 10-9 szá­zalékkal termelt többet, miut a megelőző év azonos idősza kában. 1952 első' tíz hónapjá­ban 23 százalékkal több sze agt» fiú százalékkal több bas xitot, .17.0 százalékkal több nyersolajat, 9.4 százalékkal több nyersvasat, 15.4 százalék­kal több Martin-acélt, 12-6 százalékkal több elektroaeélt, 19-5 százalékkal több lienge- reltaeélt, 15-3 százalékkal több alumíniumot. 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 szá­zalékkal több arató-cséplőgé­pet, 19 0 százalékkal több vil­lamosenergiát, 33-4 százalék­kal több té"'át, 10.9 százalék­kal több cementet, 6.3 száza­lékkal főbb pamutszövetet, 17.3 százalékkal több bőrcipőt, 25-9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsi--1 és zsír- szalonnát, 84 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több ci­garettát termelt állami ipa­runk, mint 1951 azonos idő­szakában. Ezek a számok iparunk ha­talmas fellendülését mutat­ják. Egyúttal azonban felhív­ják a figyelmet iparunk fejlő­désének egyes gyengeségeire is, például arra, hogy bár vaskohászatunk igen jelentős mértékben fejlődik, fejlődésé­nek üteme elmarad egész ipa­runk fejldésének üteme mö­gött. Továbbá felhívják a fi­gyelmet pl.- arra, hogy ce- eenttermelésünk üteme nyil­vánvalóan elmarad nemcsak iparunk fejldésének üteme, hanem építkezéseink szükség­letei mögött is. — Pártunk második kon­gresszusa — mondotta. Gerő Ernő elvtárs — közel két év­vel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az ukimm/ajipoT és mindenekelőtt a szénter­melés és vaskohászat,, vala­mint a villamos . energiaipar gyorsabb íelesztésének köve­telményét. az alapanyagipar elmaradásának felszámolását, mint az ország gyors iparosí­tásának ■ s népgazdasagunk gvor« felemelkedésének alap­vető feltételét. Ezzel kapcsolatban .megál­lapította, hogy kétségtelen, hogy a második kongresszus óta az alapanyagipar fejlesz­téséből fejlődés mutatkozik, például a szénbányászat igen gyorsan fejlődik, mert a 23 százalékos termelésemelkedés egy esztendő alatt gyors fej­lődért jelent. Szénbányásza­tunk ez év első 9 hónapjában termelési tervét egészében tel­jesítette, októberben azonban már 112 ezer tonna szénnel adósa maradt a népgazdasá­gunknak és ez az adósság no­vemberben jelentősen növeke­dett. Rámutatott a. lemaradás okaira: a rossz gépkihaezuá- lásra, a túlórák magas számá­ra, a szerelők arányszámának az összlétszámhoz viszonyított alacsony voltára. Ezután . n vaskohászat problémáira tért át. hangsúlyozta, hogy a vas­kohászat termelés© ebben az évben jelentős mértékben fej­lődött. de ennek ellenére nem teljesíti száz százalékra tervét az alapvető termékekben. így a nyers vas, Martin-acél, a;z elektroacél, a hengerelt acél termelésben. Jelentősen emel­kedett a vaskohászatban a munka termelékenysége, 1952 első tíz hónapjában az előző évhez képest- 13-6 százalékkal- Gerő Ernő elvtárs hangsú­lyozta» hogy ez nem rossz öredruáay. dő méï mindig igen nagy tartalékok vannak ko- hászati üzemeinkben. Rámuta­tott arra, hogy kifogásolható a kohászatban a termékek mi nősége, nem kielégítő a prog rammszerűség alakulása, ma­gas a munkásvándorlás, amit elősegít a kohászati üzemek igazgatóinak liberalizmusa A kohászati üzemek vezetésében mutatkozó komoly hiányossá­gokat 1953 folyamán ki kell küszöbölni. » Ezután az építőivar fejlő­désének adatait ismertette, rá­mutatva arra, hogy építőipa­runk egészében teljesíti ter­vét de . egyrészt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi minisztérium az építőipar teljesítményét a leg­utóbbi időkig csak aszerint mérte, hogy ő maga mennyit számított fel az elvégzett mun­káért. Ennek alapján a mi­nisztérium nagyobb teljesít­ményt mutatott ki, mint amekkorát ténylegesen meg­valósított. Az építésügyi mi­nisztérium ellenére kellett be bizonyítani, hogy az építke­zések költsége az elmúlt egy év alatt nem csökkent, hanem emelkedett, Rámutatott arra, hogy az ipar fejlődésének egészében kedvező képe mellett a terme­lékenység, az önköltség• a bér alap, a létszám terén távolról sincs minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jelentős a fejlődés, de a terv­hez kénest van némi lemara­dás is- Igen jelentős lemara­dás vau az önköltségcsök­kentés megvalósításánál. A minisztériumi ipar az év else három negyedévében 345-9 millió forinttal lépte tál bér alapját. Igaz, hogy ugyanek kor a minisztériumi iparban 354.5 millió forint béralap megtakarítás is mutatkozott Ezek az adatok is mutatják hogy a javulás ellenére meny­nyire laza nálunk még min­dig a béralap-tervezés. Általa ban nem csökken ipari, terme­lésünk nagy hiányossága: a selejt — sőt inkább emelke dik- Ennek az az oka, bogy a minisztertanácsnak a selejtel- számolásra vonatkozó határo­zatát az igazgatók általábau nem hajtják végre, mert >,jó emberek” akarnak lenni, sen* kit nem akarnak megsérteni s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják -a fát és ártanak a munkásosz­tály. a dolgozó nép érdekei nek. Vagy ba végrehaptják.' úgy hajtják végre, hogy ez­zel valójában kompromittál­ják a minisztertanács határo­zatát. Például a MA VÁG Mozdony- é« Gépgyárban 1952 első kilenc hónapában 9.9 mil­lió. forint összgyári selejtkárt állapítottak meg, ezzel szem- ben 159 forint kártérítést ve tettek ki. Hangsúlyozta, hogy a hiányosságok egyik fonto.- oka: a minisztériumok veze­tői, trösztök, vállalatok igaz gatói gondatlanságból, nem törődömségből. liberalizmus ból, nem egvster önelégült ségből elmulasztják fontos párt. és kormányhatározatok végrehajtását. , A külkereskedelem számár« dolgozó iparról megállapítot­ta a aesnövekedett ,

Next

/
Thumbnails
Contents