Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-02 / 258. szám

Az épülő kommunizmus országából Az épülő kommunizmus fővárosa: Moszkva SZÁLLJUNK VISSZA gondolatba« az 1947-es esztendőbe... A moszkvai pá­lyaudvarokra nap mint nap érkeznek még a diadalmas hadsereg leezereő katonáit »•záliító szerelvények. Do az egész ország és természetesen « főváros is. már az építő munka lázában ég. A Bjelo- russz pályaudvar előtti té­ren nyoma sínes még Mak" fizim Gorkij óriási szobrának és a magas épületek helyén még közepes nagyságú há­zakat látunk- A lövendő Met- vo-állomások alagút.iában a gépek zúgnak. A tegnapi katonák —■ ukrá­nok, b.ielorusszok. kazahok, iizbégek — mindazok, akiknek útja Moszkván keresztül ve­zet szőkébb hazájukba, 'bú­csút intenek a szeretett fővá­rosnak Útjuk lerombolt vas­útállomások! esővízzel te t gránáttölcsérek. aszályos sztyeppék és rommálőtt fa­siszta tankok mellett vezet. A tegnapi katona az alkotó életbe visszatérő ember örö­mével nézi a háború pusztí­tásának nyomait is, És míg gördül vele a vonat a Kara- Kum forró sivatagja, a távol Észak jegís tundrái, vagy a Volga partjai felé, Moszkvá­ban. amelyet maga mögött hagyott, készítik a tervet, amely az alkotásnak még a hatalmas arányokhoz és me­rész tervekhez szokott szovjet emberek számára is valóság­gal meglepő távlatait tárják fel, Moszkvában, a Kremlben, a szovjet állam és a kommu­nista párt vezérkarának gon­doskodásából kialakulóban van a természetátalakítás hatalmas sztálini terve, a kommunizmusba való fokoza' tos átmenet előfeltételeinek megteremtésére irányuló tör­ténelmi gondolat. Az egyik szovjet író azt az elmés megjegyzést tette, hogy a múltban helytálló közmon­dás: „A mese gyorsan száll, a tett utói nem éri” — ma már nem időszerű. Helyette így kell megfogalmazni az új közmondást: „Ma gyorsan száll a tett, mesénk utói nem éri“ Ezt a megállapítást iSa zolja hazánk fejlődésének öt esztendeje, öt év telt el az­óta, hogy gondolatban haza­kísértük a leszerelő szovjet harcost szülővárosába, vagy falujába. Ami azóta történt, esodâlatbaejti a legszárnya- lóbb képzeletet is. Megvaló­sult a negyedik ötéves terv, s uépünk ma már a kommunis­ta párt XIX. kongresszusa által jóváhagyott ötödik öt­éves terv céljainak megvaló­sításáért indul rohamra a munka frontján- Felépült a Leninről elneve^ zett Volga—Don hajózható (csatorna- A tervek, amelyek­nek fényét Moszkva sugároz­za szét hatalmas országunk minden részébe, sok tízmillió ember akaratát egyesítik egy hatalmas elhatározássá: „Mél­tók leszünk ahhoz, hogy a sztálini korban élünk, fel­építjük a kommunizmust._ az (ember boldogságának vilá­gát.” PZ A NAGYSZERŰ CÉL lelkesíti a nagy (építkezések dolgozóit. Forr a munka a kujbisevi, sztálin­grádi építkezésen, a kahov- kal vízierőmünél, a Turkmen Főcsatorna útvonala mentén, a délukrajnai és északkrimi- csatorna építési körzeteiben- S a fővárosban sem tétlen­kednek, Még gyönyörűbb, még lenyűSözőbb lesz a mi hatalmas, szépséges, drága Moszkvánk- A Szmolenszk" téren magasépület _ hirdeti, hogy városunk történetének új korszakához érkezett. Nem sokára újabb hét magasépület munkálatait fejezik, bo és el­készül a Lomonoszov-egyetem, amely monumentális szépsé­gével még felejthetetlenebbé teszi városunk kénét. Moszkva minden nap változik Arca új vonásokkal gazda­godik. Építésére, szépítésére a rubelek milliárdjait fordít­ja államunk. Ebben az évben 700 millió rubelell többet for­dítunk Moszkva építé­sére, mint tavaly- A város fejlesztésének tízévé« terve, amelyet J, V. Sztálin utasí­tására dolgoztak ki, s ame­lyet a szovjet kormány jó­váhagyott, az épülő kommu­nizmus országának méltó fő­városává fejleszti Moszkvát. A kommunista párt XIX- kongresszusán M, A, Jasza- nov küldött a következő sza­vakban fogla ta össze Moszk­va fejlődésének kilátásait: „Tíz esztendő alatt többmillió négyzetméternyi lakóterület épül Moszkvában. Már ebben az ötéves tervben háromszor- annyi lakóterületnek keil épülnie, mint amennyi a ne1 gyedik ötéves tervben épült. Kiszélesedik az iskolák, a gyógyintézetek és filmszínhá­zak hálózata, tovább fejlődik a városi közlekedés, valamint a közüzemek. A jövő évben teljesen befejezik a Metro körülbelül 20 kilométer hosz szú nagygyűrüjének építé­sét.” Ezek a kilátásai fővárosunk fejlődésének. És ezek a kilátá sok örömmel é« büszkeséggel töltik ei a Szovjetunió min den polgárának szívét- — „Moszkva--, Müven közel áll ez a^szó a.: orosz ember szívé' hez!” — írta egvkor a költő- Korunk költői még nagysze­rűbb- lelkesítőbb dícséretét zenghetik Moszkvának, Mert ez a város ma már nemcsak az orosz emberek szívéhez áll közel, hanem mindazoké- hoz ie, akik a világ bármely táján a békéért, a szabadsá­gért, az emberiség boldog jö­vőjéért barcomak és munkál­kodnak. Moszkva az egész emberiség reménye, mert Moszkva az épülő kommuniz­mus fővárosa. Teljesen villamosííoiiúh az ,,Aranyc8Íllag lovagja“ kerületét Amikor a Sztálin-díjas Sz. Babajevszkij «Aranycsillag lovagja” című regéuv megfil­mesítették, nem volt szükség kulisszákra, mert akkor már mindaz, amiről a regényben a villamosításról írt. az egész kerületben valóság lett. Megkezdték a Szovjetunióban o vízíökéses meghajtású hajók szériagyártását irtat I. Hovalkin MIHAIL DMITRIJEVICS HRENNY/KOV mérnök az északvidéki Teja folyócska partján állt és nézte a lassan úszó csónakot. Az emberek óriási erőfeszítéssel eveztek szemben az árral. Modoros és gőzös nem tudptt itt keresz­tülhaladni a sekély vízállás miatt. Hrenny\kov mérnök ekkor gondolt először arra, hogy kismerülésű vontatógözöst kellene terveznie. A gondolatot tett követte. Sokat és kitartóan dolgozottt hogy vízíökéses meghajtású, eredeti szerkezetű hajót ter­vezzen. Ebben a munkában segítőtársa voli\ Potyilicin, a krasznojarszlci hajógyár tervezője és Vitkov szidj, a mű­szaki ellenőrzési osztály főnöke. A tervek alapján a hajógyárban csakhamar elkészült a vízíökéses meghajtású hajó. A FÉMBŐL KÉSZÜLT KIS HAJÓNAK lapos fe­neke van, közepén egy csatornával. Edy széles talpú szán­ra emlékeztet. A hajó minden gépezete a víz fölött van. — Egy közönséges kormánykerék mögött ül a vezető■ Bekap­csolja a motort, mire a víz a csatornán keresztül a szi­vattyúhoz kfirül, azután az irányítószerkezpten és a nyo­mócsövön keresztül kiáramlók. A hajó sebesen elindul. A folyó nem mélyebb 50 centiméternél, a hajó mégis órán­ként 17 kilométeres sebességgel siklik a víztükrön. A part közelében egy zátonyra jutott laposfenekű bár­ka vesztegel. A motoros melléje áll és a hátsó részből ki­áramló, hatalmas erejű vízsugárral körös-körül alámossa a fövenyt.' A bárka rövidesen elszabadul a zátonyról. A kísérletek azt mutatják, hogy a vízíökéses meghaj- tá" ’• hajó 40—50 centiméter mélységű vízén is közleked­het. Azokon a folyókon, ahol faúsztatás folyik, az új hajó a fatörzsek fölött közlekedik• A hajó a rönkök közé siklikt maga alá nyomja azokat és folytatja útját] Halásztelepe- ken el tud haladni a hálók fölött anélkül, Jioau azokhoz hozzáérne. Újabb munkagyűzelmekkel készülnek a Kujbisevi Vízierőmű-építkezés fiataljai az Októberi Forradalom évfordulójára A. III. Puzanov kujbisevi küldött a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán bejelentette, hogy a kujbisevi terület bolsevikjei, valamint az építők többezerfó'nyi kollektívája meg­bízta, mondja el a kongresszusnak: Moszkva, a Szovjetunió «fő­városa, 1955-ben megkapja az első áramot a Kujbisevi Vízierő­műtől. Amikor a lapokban megjelent a kujbisevi küldött bejelen­tése, a Kujbisevi Vízierőmű építői minden munkarészlegen röpgyűlést tartottak. A fiatal sztahanovisták etllatározták, hogy általánosítják és népszerűsítik az élenjáró tapasztalatokat. Megbeszélésükön körülbelül 400 fiatal gépkezelő vett részt. Xrubnyikov elvtárs, a vizierőműépitkezés helyettes ve­zetője ismertette a feladatokat, A fiatalok kicserélték tapasztala­taikat. Az Októberi Forradalom 35. évfordulója tiszteletére újabb vállalásokat tettek, majd felhívással fordultak a vízierőműépitke - zés összes fiataljaihoz, hogy csatlakozzanak felajánlásaikhoz s december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára teljesítsék va­lamennyien évi előirányzatukat. A fiatalok becsülettel teljesítik újabb vállalásaikat, J. Lja- min, a híres exkavátort ezelö októberben 15 nap alatt 18.000 köbméter helyett 23.400 köbméter földet mozgatott meg. I. Muzlov gépkocsivezető ugyancsalt 15 nap a'utt 176 százalékos teljesítményt ért el. Egy egyszerű ember Lenint keresi Irta t Jiri Marék Qötét, mély éjtszaka volt. u A szél átsüvített a föl- fdekcn és földiá hajlította a Ifák ágait. Az eső megindulá­sa a, levegőben lógott és a* utakat sár lepte el. Ilyen éjt- szakán, amikor félő, hogy az idő kárt okoz a földeken, pa­rasztember nem inén tudja lehunyni szemét. Még csak az kellene, hogy most jöjjön va­lami, amikor az ember már fellélegzett, az éhség kiköltö­zött a faviskókból, amikor — ahogy mondják — soha többé nem térnek vissza a fehér tá­bornokok pusztító bandáik­kal és amikor végre i iá y érzi a paraszt, hogy a saját föld­jén arathat. i Mondják? Nos, ez csak af­féle beszéd lenne, amilyet már gyakran hallott az em- be. De — Vlagyimir Iljics is mondta és akkor igaz! I Az egész család mély álom­ban pihent, csak a gazda volt lébren. Egyszerre halk kopo­gás hallatszott. Lassan s csak kis nyílásra nyitotta ki a kaput. • A sötétségben első pillanat­ra idegen ember állt előtte, régi katonakabátban. A vál­lán vándortarisznya lóáott. szeme megcsillant a sötétben. — Nos, Vasailij, nem isme­red meg régi társadat, Stefan Danielicsot? A Dalost, ahogy elneveztetekt A gazaa Kitárta az ajtót. — Stefant hát téged mi hor zott ide ilyen későn? Máris induit, hogy feléb­ressze feleségét, de a v.endeg visszatartotta, — Ne fáradj, nem vagyok éhes. Azért jöttem, hogy be­széljek veled.., Tudou, Va- szilij, az igazságot keresem. Az egesz ország az igazságot keresj. Es ki ismeri? Csak ó, Vaszilij, csak öl — Kicsodái — Ö, aki itt lakik a közel­ben. — Lenin. Hányszor ír­tam már dal1, hoáy eiének- lern, de mindig hiányzik va­lami, érted? Ekkor eszembe jutott, hogy Lenin közelében él öreg bajtársa, Vaszilij Alekszandzovics, aki bizonyo­san tud róla beszélni, A gazda elmosolyodott, — Örült, hogy egy régi barátja ilyen szép kérdéssel fordul hozzá. Az eresz alatt ültek le, a tornácon. Az éjt- szaka csendje és sötétje vette körül a két embert. A szal- matetS alatt barátságos Volt a hangulat. A szél ide nem fújt, csak a magas fák koro­náit ringatta. Az éff.en kerge­tőztek a felhők, itt-ott felvil­lant egyegy csillag és úgy látszott, hogy az éjtszaJca megnyugodott. — Mondd, láttad őt? — sürgette a vendég. — Elkép- zeiem, ahogy a hintóbán ül, előtte eUy lovas és mögötte egy lovas. Repülnek a pari­pák, ő kinéz és integet. A gazda jóízűen felneve­tett. — Ej, te Dalos, milyen nagy képzelőerő van benned. Mit is gondolsz róla! Nem cár és nem is kormányzó! Ember! Nem hintóbán utazik, hanem autóban, ha messze megy, leggyakrabban azonban gya­log sétál a környéken, A vendég újabb kérdést tett fel: — Azt mondjáki ismer egy szót, amely mindent megvál­toztat a földön! A gazda elgondolkozott, — Ez igaz! Valóban ismer olyan szót és ha még magya­rázatot fűz hozzá, egyszerre mindent értesz* világosan lá­tod a jövőt. Ez a szó: kom­munizmus. Ezzel a szóval, mondja, megváltoztatjuk a világot. — Az ellenséget is le tudja győzni ezzel a szóval? — Nézd, levertük a fehére­ket és tábornokaikat és ne­künk ez a szó adott erőt a megsemmisítésükhöz! Még hosszú ideig beszélget­tek és Vaszilij sok érdekessé­get tudott mondani. Elmondom ezt az esetet ^ is. Szomszédom egy­szer a földeken találkozott vele. Ahogy köszöntötte, ész­revette, hogy Vlagyimir ll- jics afféle városi cipőt hord• ,,Engedd meg, Vladyimir Il­jics, — szólalt mea — ilyen cipő városba való s nem a falusi sárba." Lenin elmoso­lyodott és így szólt• „Igazad van, de mit tegyek, ha nincs más." — „Ha megengeded, — felelte a szomszéd. — szerzek neked majd idevaló cipőket.” Lenin újra elmosolyodott és azt mondta: „Nos, csak sze­rezz!" — és tovább sétált a cuppogó sárban. A szomszéd hazarohant. Beszélt a szom­szédokkal, elmondta, miről van szó és erre elhatározták: rendes falusi cipőt készíttet­nek Lenin számára, ami bír­ja a sarat, ugyanakkor azon­ban puhabőrű és kényelmes, könnyű, akár a városi cipő- A cipő elkészült és elvittük, mint valamennyiünk ajándé­kát. Lenin szíves szavakkal köszönte meg és elbeszélgetett velünk. Ilyen ember ő, ilyen közel áll a szívünkhöz. A beszédet rövid csend vál­totta fel. Hallgatták a szél zúaását és elnézték a felhők gomolygását- A gazda meg­kérdezte; — Mondd, Stefan DanHics-, uz új világosságról hallottál már» Elektrámon súgnak ne­vezik. — Hallottajn, — bólintott <* Dalos. — Sokat mesélnek ró­la. de még úem láttam. Hi­szen én úttaian-utakon járok, T/aszHij felállt és bet ' gette vendégét a ház­ba. Nem a szobába, mert ott már mindenki aludt, hanem a konyhába. Aztán felgyújtot­ta; a villanyt, A sárga fényt mintha parancsra gyulladt volna fel, világossággal ön-, tötte el a meglepett vende­get, A gazda mosolygott; — Ez az elektromossági hogy tudjad- A mi falunkban Lenin vezettette be. Ilyen ki­tüntetésben részesített ben­nünket. A Dalos figyelmesen nézett a villanyfény felé, majd hu'; nyorogva tekintett körül• —■ Nem értette, hogyan keletke­zik a fény, de tudta, hogy, valami roppant nagy dolog. — Nehéz kimondani a szót1 — dünnyögött, — En inkább, lenini fénynek nevezem! j — Ahogy akarod — hagytat jóvá a gazda. — Lenin azt i* mondta, hogy ez a fény egy. szer majd egész országunkban világít! — Ha ő mondta, így is lesz! bólintott a vándor és hu­nyorgó szemével ’ csodákozva nézte a szikrázón sárga fényt ív

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents