Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-05 / 260. szám
Mi akadályozza Síikösdön az őszi munkákat és a begyűjtést? Alig látható zöldelö vetés a sükösdi határban. A vetési terv teljesítésében a község a se. reghajtó a járásban, A búza- és árpavetőmagnak alig negyedrésze került a földbe. A rozsvetésben pedig csak 68 százaléknál tartanak. A kukorica és áltaiá ban a kapások betakarítása lassan és vontatottan halads Aa ember azt hinné, hogy mivel ilyen nagy a lemaradás, a község vezetői mindent megtesznek a munka meggyorsítása érdekében. Ez azonban nem így vem. A tanácsháza előtti verseny táblából csak a keret maradt meg. A tábla eltűnt belőle. A tanácsháza udvarán lévő faliúj ság is üresen ásitozik. Nincsen gazdája. A tanács vezetői nem ellenőrzik a vetési munkálatokat A tanácselnök, a tanácstitkár, ide még a mezőgazdasági osztály vezetője sem ellenőrzi a határt. A tanács vezetői nem harcolnak a vetési terv végx-ehaj- tásáért. Pedig a terv teljesítése törvény. Nem folyik megfelelő felvilágosító munka, nem magyarázzák meg a késlekedőknek a vetés mielőbbi befejezésének szükségességét. Nézzük meg, mi aa oka ennek? Kelemen Lajos, a tanácstitkár nem harcol következetesen az osztályellenség ellen. Hogyan is harcolna, amikor ő maga is összepaktál a kulákokkal. Ezt számos példa bizonyítja, Ezért nem utalta ki Boraódi Mártonnak, a község volt má- eodjegyzőjének házát a Vörös Zászló termelőszövetkezet részére. A szövetkezet itt akarta berendezni gyapotszárítóját. Kelemen Lajos tanácstitkár ad. dig-addig mesterkedett, míg Borsódi Mihály háza ifelyett özv. Késmárki Mátyásné kulâlç. asszony házát utalták ki a ter melőszövetkezet részére. A ku- lákasszony házába pedig két lakásnélküli dolgozó parasztot utaltak be előzőleg. Az ö ,,kilakoltatásukat“ a községi tanács most a szövetkezetre bízta" A% ellenséggel cimboráiti tanácstitkár A tanácstitkárnak ez az ,.elnéző“ magatartása Borsodi Mártonnal szemben arra is vissza, vezethető, hogy nem akarják gmegsérteni“. Nem egyszer alkalmazzák ugyanis kisegítő munkára. Ezért helyezték előny be a termelőszövetkezettel és a két dolgozó paraszttal szemben, Kelemen Lajos Borsódi nélkülözhetetlen közigazgatási szaktudását hangoztatta. Így válik érthetővé, hogy Borsódi Márton a kulákok szószólója és azok érdekeinek védelmezője miért olyan bejáratos a sükösdi tanácsházba. Legfőbb támogatóra természetesen a tanácstitkár, akinek a napi tejszükségletét is a kulákok fedezik. Mindezekért természetesen súlyos felelősség terheli a tanács, elnököt, de a község valamennyi vezetőjét, A helyi pártszervezet is eltűri mindezeket, Alszegi Elek elvtárs, a község párttitkára nem egyszer találkozott Borsódival a tanácsházán. Elmulasztotta azonban felelösségre- vonni a tanács vezetőit Borsódi alkalmazásáért. Egyszerűen megelégedett azzal, hogy kiutasította a kulákok szószólóját a tanácsházáről. Pedig Borsódit mindenki ismeri és gyűlöli a községben. Nemes Ferenc, a Vörös Zászló termelőszövetkezet tagja soha nem fogja elfelejteni lOíl-beli magatartását. Ebben az időben a csendörök a község dolgozó parasztjait erdöírtásra hajtották ki. Közöttük volt Mészáros Mátyás is, Megkérte Borsódi Mártont. hogy egy nappal később küldje erdöírtásra, mert munkája akadt és nélkülözésben lévő családjának a másnapi kenyeret szeretné biztosítani. Az azonban nem vette figyelembe a kérelmet és így kiabált rá: ,,Fogd be a pofádat, tedd ezt, amit mondunk!“ A nyomaték kedvéért a csendőrt is utasítót, ta egy kis „figyelmeztetésre“ — emlékezik vissza Nemes Ferenc az elmúlt időkre. Ugyanez a Borsódi Márton most összepaktál a kulákokkal, — a volt cimboráival. Mindig akad beszélnivaiójuk. Nem nehéz kitalálni, hogy miről folyik a szó ilyenkor. Az őszi inunka és a begyűjtés szabotálásáról. Nagyfokú opportunizmus a tunács munkájában A községi tanács vezetői tehát megalkuvók. Azonban nem egyszerű megalkuvásról van itt szó: mély gyökerei vannak ennek a megalkuvásnak. Ezt bizonyítja mindaz, amit már előbb is felsoroltunk. Ezért nem harcoltak következetesen az ellenség aknamunkája ellen. Nem tudatosították a dolgozó parasztok között, hogy akinek nincs vetőmagja, az vásárolja meg olyanoktól, akiknek feleslegük van, Kelemen Lajos tanácstitkár a vetőmagot felajánló dolgozó parasztok neveit a községi hirdetőtáblán a vásári hirdetmények közé rejtette el, hogy minél „észrevétlenebbé“ tegye. A községi pártbizottság és a község kommunistái mindezt eltűrik. Eltűrik azt, hogy a község állandó sereghajtó legyen a járásban a begyűjtésben és az őszi munkákban egyaránt. Ez az elmaradás nem mai keletű. Fakad abból, hogy a községi tanács megalkuszik aa ellenséggel, a községi pártbizottság pedig még nem gondoskodott az ellenséges elemek eltávolításáról, A község lemaradása akadályozza a tervteljesítést, a november 7-i vállalások valóra- váltását. A község kommunistáinak ez a magatartása fékje a község előrehaladásának a szocializmus építésében. A járási tanácsot is felelősség terheli a sükösdi állapotokért. Nem leplezték le már eddig a tanácstitkár tevékenységét, a községi tanács vezetőjének elnéző magatartását. Nem távo Kották el a községi tanácsból az ellenség szövetségeseit, A bácsalmási járásban egyes termelőcsoportok akadályozzák a november 7«i vállalások teljesítését A bácsalmási járás burgonya- begyűjtési tervét túlteljesítette. Kukoricából és napraforgóból ezzel szemben még csak a felét, illetve háromnegyed részét teljesítette kötelezettségének. A járás november 7-re vállalta ezekből a terményekből is a túitslje. sitést, A kukoricaterv \égrehaj- tását, az adott szó teljesítését egyes termelöesoportok akadá. lyozzák. Ezeknek a termelőcso portoknak a vezetői megfeledkeztek arról, hogy a begyűjtési törvény rájuk is vonatkozik és saját egyéni érdekeiket többre becsülik, mint a közösséget A bácsalmási Táncsics csoport 7 vagon kukoricával tartozik az államnak. A rossz munkaszervezés, a hanyag vezetés miatt még mindig van töret'en termés, a burgonyát is késön szed ték fel. S a csoport vezetősége nem átall úgy nyilatkozni, hogy ,,majd decembei'ben teljesítjük a kukoricabeadást“. Katymáron a Béke termelőcsoport szinté i nem veszi komolyban a törvényt. Termését szinte ,,megfelezte“ az állammal, jusson is, maradjon is alapon. Egy részét beadta, ami /el kö telezettségének csupán kis hányadát teljesítette, 35 mázsát pe. dig jogtalanul visszatartott szétosztásra és az állatok íeleteté- sére, A katymári Alkotmány és Lenin csoportnál hasonló a helyzet, itt a minőségileg rosszabb, kiválogatott terménnyel akarták kielégíteni államunkat. A Lenin csoport tagjai és maga a vezetőség is sír a rossz termés, a beadás miatt. De arra nem gondolnak, hogyha a nyáron nem kétszer, hanem négyszer gondosan megkapálták volna kukoricájukat, most nem lennének ilyen gondjaik! Nagyfokú az a liberalizmus és nemtörődömség, ahogyan ezek a termelőcsoportok az állammal szembeni kötelezettség kérdéséhez viszonyulnak!^ Ugyanakkor, amikor a járás számos csoportja becsülettel tel-i jesít, A bácsalmási Lenin kukorica- és burgonya-, egészévi vágómarha tervét maradéktalanul te*jcsítette, clőáUatbeadásának eleget tesz. A mélykúti Termő Kalász kapásbegyüjtési tervét túl is teljesítette, hátraléka csupán a negyedik negyedévi baromfiból van. S mert jól gazdálkodnak, — szétosztásra is bőven jut! Eleget tett kötelezettségének a madaras! Dózsa, a tataházi Pe töfi és Dózsa termelöcsopoit is. Az elmaradt termelöesoportok hiába hivatkoznak ezer okra.. Az állami fegyelem órájuk még fokozottabban vonatkozik. Hogy néznek majd ezeknek a termelő csoportoknak a vezetői a járás becsületesen teljesítő termelő- csoportjai és egyénileg dolgozói-! nak a szemébe, ha majd novem-í bér 7-én az ő nemteljesítésüki miatt maradna le a járás a me-’ gyei versenyben, Ha miattuk! nem tudja a járás teljesíteni! versenyvállalásait. Még két nap van hátra novem-| bér 7-ig. A hátralékos termelő-! csoportok használják ki a még hátralévő időt és tegyenek eleget! állami kötelezettségüknek. HÍR — A FÜLÖPHAZI Szabadság termelőszövetkezeti! csoport befejezte a vetést. —; Búzából 8 holdat, ősziárpábólj ugyanannyit, a rozénak százalékát vetették keresztso*: rosan. A eso Dort tagsága megértette, hogy keresztsoro- san több a termés- Több jut az államnak és saját maguknak is. Nagy napok tükre Szaveljev: Két konferencia (Szaveljev: ,,Roham a Téli Palota ellen“ című kisregénye hű krónikája az Októberi Szocialista Forradalom Dagy eseményeinek. Ez a részlet a reszkető burzsoázia és az uralmukat megdöntő bolsevikok táborát mutatja be a forradalom estéjén.) Az ideiglenes kormány miniszterei ezen az eocén a Téli Palota hatalmas, ragyogó malachit-termébeu üléseztek- Az első lövésekre valamennyien kirohantak a teremből: az ablakok az utcára nyiltak és a miniszterek féltek, hogy a golyók átütik az ablakot és a terembe vágódnak. Felkapták irattáskáikat és biztos helyet kerestek. Végre találtak is ilyet; a palota egyik belső szobáját, amelynek ablakai az udvarra nyíltak- Ott leültek a bosszú asztalhoz és folytatták az ülést. Időnként megszakadt a tanácskozás, amikor a junkerek megbízottai bejöttek a szó* bába és érdeklődtek, vájjon gyoi-an megjönnek-e a csapatok a frontról. De a miniszterek maguk sem tudták. Sok idő telt el, a csapatok még mindig nem jelentkeztek. Valószínű, bőgj' ugyá-iolán nem jönnek, Ezt azonban a miniszterek nem merték megmondani ■ a junkereknek. Biztatták őket. begy a csapatok már bevonultak Petrográdba, rövidesen varhatók, minden órában itt lehetnek. A junkerek megbízottai visszamentek a térre. De félóra múlva jöttek és újra kérdezték: jönnek-e már? Végül az oranienbaumi tiszti iskola junker-osztaga kijelentette, hogy rém vár tovább- Az osztag teljes állománya otthagy- ta a csatateret és elvonult a térről. A z ülés tovább folyt. Aztán úira megszakadt egv percre; váratlanul megszólalt az oly régen hallgató telefon. A miniszterek egymásra néztek és egyikük odalépett a telefonhoz, — Honnan beszéltek? A Teli Palotából? — hallatszott a hang a kagylóból. — Onnan — bólintott a miniszter. — Mi van? — A litván ezredtől beszélek -- folytatta az ismeretlen hang. — Mi újság, elvtárs. elfoglalták már a Téli Palotát? Letartóztatták-e már a burzsuj minisztereket? — Nem — válaszolt komoran a miniszter — még nem vagyunk letartóztatva, — Még nem? — csodálkozott a kérdező a litván ezred laktanyájában. — Mi azt gondoltuk... no mindegy, mar nem tart sokáig! Az összeköttetés megszakadt. A központban nyilván észrevették a hibát és siettek újra kikapcsolni a Téli Palotát, A znap este a Szmolnij- ** o«n összeült a Szovjetek 11 összoroszországi ko-r- ftvejmaja. A nagy fehér termet zsú" fo ősig megtöltötte, a nép. Az egész országból jöttek a küldöttek — munkások, parasztok, katonák, tengerészek- —- Padokon, székeken, ablak- deszkákon ültek, vagy álltak t’.z csz'cpok körül. Hatszázuegy venki'ene küldött- vett részt a Konferencián-; Kóziiük mintegy négyszáz bolsevik, vagv százötven mtnsevik és eszer. Akadt azonbau több oivan küldött is. aki tgyütt érzett ugyan a bolsevikokkal, de még nem határozta el, hogy velük ha" 'ad-e, mert nem bízott abban, hogy a munkásoknak és parasztoknak elég erejük és tehetségük van a hatalom megszerzésére és megtartásáraA m.tnsevikek és eszerek ezekre a küldöttekre számítottak- Igyekeztek^ az ingadozókat megfélemlítő-ise! oldalukra, a burzsoázia oldalára állítani. A kongresszus 10 óra 45 perc kor ke zd ód ö 11, mialatt a Téli Pa'ota előtti téren folyt a harcAz első szónok egv keeske- szakál’ú mensevik tiszt v.,t. Szakállat rázogatva. teli torokból kiabálva, fenyegető hangon igj-okezett megfélemlíteni a bolsevikokat. — Az első, második- harmadik. negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik, ki dik, rendkívüli és a kaukázu- íeucedik.' tizedik» _ tizenegycsi hadsereg katonai bizottsága nevében — kiabált egyre emeltebb hangon, úgyhogy arca végül is rákvörös iett — f-zólok hozzátok! Mi, a hadsereg, idejövünk és nem szavakkal, hanem fegyverekkel harcolunk ellenetek. Lgy percre csend lett a te- rernoeu. Ekkor az egyik hosz- szú. sáros köpenyes katona felkiáltott: — Elvtársak, ne higyjetek neki! Most jövök a frontról, a hadsereg csak jeladásra vár, hogy a forradalom oegít" ségére siessen, harcra a burzsoázia ellen! A lövészárkok népe az Ideiglenes Kormány megdöntését követeli és türelmetlenül varia a hatalom átadását a Szovjeteknek! Utána újra a meusevikek képviselője beszélt. Kijelentette, hogy a felkelést előbb- utóbb leverik. Ezért a men- sevikek annak igazolásául, hogy semmi részük nem volt a mozgalomban, azonnal elhagyják a kongresszus ülését. Az óramutató már túljárt tizenegyen, amikor a mense- vlkek é« eszerek kis csoportja kivonult a teremből, A padok között botladozva igyekeztek a kijárat felé. Köröskorül az egész teremben lárma, fütyülés, lábdobogás, kiabálás hallatszott. — Dezertőrök! Árulók! — hangzott innen is, onnan is. — Siessetek, csak siessetek, különben mi dobunk ki benneteket! Nemsokára azonban vissza* jöttek a mensevikek és az eszerek, hogv ú.iabb fenyegetéseket harsogjanak, majd másodszor is elmentek. Alig, hogy kivonultak, hirtelen tompa földrengésre emlékeztető moraj hahatszott. Megremegtek az ablaküvegek; csilingelt a mennyezetről lógó súlyos kristálycsillár. Mindenki tudta: ágyúk bömbölnek. Mindannyian rögtön a nagy. sötét, befagyott ablakokhoz siettek, hogy kinézzenek a házaktól eltakart Téli Palota felé, ahol a harc folyt. Ebben a percben a meusevikek és az eszerek ismét benyomultak. Dühtől és rémülettől eltorzult arccal, magukból kikelve üvöltöztek: —- Tüzet szüntess! Adjatok utasítást, hogy azonnal hagyják abba a tüzelést! Mikor senki sem válaszolt, harmadszor is elindultak a kijárat felé. Az ajtó előtt megálltak és ünnepélyesen kijelentették; — Tudjátok meg: elmegyünk! Senki sem dobogott, senki sem fütyült, csak nevettek-, — Hányszor mentek még el? — kiáltott utánuk valaki- — Hamarább is megtehettetek volna! Csak a bolsevikok és a velük együttérzők maradtak a teremben. Egyenletesen visszhangzottak az újabb és újább ágyúlövések, egyik a másik után. A Szovjetek Kongresszusa folytatta munkáját- Kibír dették, hogy a Kongresszus kezébe veszi az államhatalmat.
