Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-19 / 246. szám
A békét nem várni kell9 hanem ki kell vívni ! HATALMASAN FELLENDÜLT A GYARMATI ÉS FÜGGŐ ORSZÁGOK NEMZETI FELSZABADÍTÓ MOZGALMA rA napokban ért véget az ázsiai és csendesóceáni béke- értekezlet, amelyen résztpett a gyarmati és félgyarmati 37 ország 367 küldötte, aJcik 1600 millió ember elszánt békeakaratáról tették tanúbizonyságot. Az értekezleten ellenállhatatlan erővel tört felszínre az évszázadok óta elfojtott gyűlölet és harag• Az elnyomott népek felháborodása már roppant trónokat söpört el és alapjaiban támadta meg az imperialista gyarmati rendszer tartópilléreit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével kezdődött az új korszak a gyarmati országok és népek életében. Ez a forradalom felébresztette a gyarmati országok elnyomott tömegeinek forradalmi energiáját, összekapcsolta a szabadsáaért és nemzeti függetlenségért folytatott harcukat a világ dolgozóinak forradalmi harcával és ezzel megnyitotta számukra a felszabadulás útját. Az elnyomott gyarmati népek küzdelmében nagy segítséget nyújt az ázsiai és csendesóceáni békeértekezlet határozata. Sztálin elvtárs szavai pedig felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak nemcsak a nemzetközi forradalmi és munkásmozgalomnak, amelynek bevilágítják útját, hanem a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalmának is. Tunisz szabadságol1 követel Meginog a pávát i* ónszék Az utóbbi időben a világsajtó gyakran foglalkozik azokkal az eseményekkel, amelyek a francia imperialisták uralma alatt álló három északafrikai országban, Tuniszban, Marokkóban és Algírban játszódnak le, „Teneo te, Africa** — így kiáltott fel Julius Caeser, mikor a nagy római polgárháború idején, ellenségei üldözése közben arra az afrikai földdarabra lépett, amelynek dúsan tagozott öbleiből és sziklaváraiból egykor Carthago katonai hatalma és gazdasági versenye fenyegette a római köztársaságot. i,Fogva tartlak, Afrika!*-* — Vájjon ez a cézári mondás ér. vényes-e a francia politikára. Érvényes, de Tunisz kincseit ma már nemcsak a franciák, hanem oz imperialisták egymás közt felosztva közösen rabolják el. 1948-ban a Tuniszban működő tíz legnagyobb Ipari társaság cgymilfiárd frank hasznot zsebelt be, miközben a tuniszi nép amúgyis rendkívül alacsony életszínvonala 1944-től 1949-ig 50 százalékkal csökkent. Kül. földi birtokosok tartják kezükben az ország legjobb - termőföldjeit is. Amíg 4000 európai földbirtokos 800 ezer hektáron gazdálkodik, addig 500 ezer tu. uiszi szegényparaszt 3 millió hektár földből kényteien megélni. A tuniszi dolgozók zöme vályogból összetákolt kunyhókban tengeti életét. A költségvetés kiadásainak egyharmadát a rendőrség és a hadsereg fenntartására fordítják. A gyermekek alig 10 százaléka részesül e*emi oktatásban, A tuniszi nép szabadságtörekvései, a francia elnyomás elleni tiltakozása mögött felsorakozik az egész arab világ, A tunisziak függetlenségi mozgalmát rokonszenwel kíséri minden haladó nép. Tizenegy ázsiai és arab ország képviselői a Biztonsági Tanács elé vitték a tuniszi nép panaszát. A Biztonsági Tanácsban azonban az imperialisták szavazógépezete elgáncsolta a Tuniszban uralkodó francia terror kivizsgálására beadott panasz megvitatását. Az utóbbi időben az amerikai-angol imperialisták egyre nehezebb helyzetbe kerü.tek Iránban. Ez év júliusában az angol és amerikai ola.itöké&ek elérkezettnek látták az időt árra, hogy — akárcsak Egyiptomban — államcsíny’ segítségével ismét kezűkbe kaparintsák a hatalmat az országban. Ebben az alattomos játszmában a sabra, Irán uralkodójára támaszkodtak. Köztudott dolog volt, hogy a 6ah összejátszik az angol és ’ az amerikai nagykövettel. A eab kezdettől fogva rossz szemmel nézte Moszadik miniszterelnök nacionalizmusát, an- golelIeneSöégét és az imperialistákkal szemben folytatott politikáját. Az imperialisták iráni ügynökei az udvari körökre támaszkodva alattomosan készítették elő Moszadik bukását. Az angolok azzal.: hogy lehetetlenné tették az iráni olaj eladását, egyre súlyosabb gazdasági helyzetbe juttatták az országot. Az amerikaiak pedig nem fizették ki a korábban megígért kölesönöket és a nemzetközi pénzpiacon sorozatos csapásokat mértek az iráni valutára-. Mindennek következtében az országban nőtt a munkanélküliség, fokozódott a nyomor, nem volt pénz a közbivatal- nokok fizetésére, az államháztartás a legsúlyosabb hiányokkal küzdött. A helyzet egyre élesebbé vált, -meg július végén a feszültség elérte tetőpontját Rendőrsortüzek dörögtek, lovasság és harckocsik gázoltak belő a tömegbe. Mire azonban az alkonyat leszállt, a helyzet megváltozott. A rendőrség és a tüntetők között a barátság határozott jelei alakultak ki. Az iráni nép győzelmet aratott, a megrettent sah, akinek pávatrónszéke komolyan megingott, ismét Mo- szadikot nevezte ki miniszter- elnökké. Az iráni néptömegefe erősödő imperialistaellenes, eot hangsúlyozottan .Ameri'kaer lenes megnyilvánulásai azonban világosan bizonyítják, hogy Irán népe nemcsak az angol; hanem az amerikai amerikai kizsákmányoló _ tö« imperialisták ellen is harcol-: rekvések'kel szemben határo- A. dolgozók megmozdulása és zott és megalkuváanélküli po- harca megmutatta, hogy Irán litikát követel Moszadik kornépe mind az angol, mind az mányátóls Az amerikai agresszoroK így terjesztik á ^kultúrát“ a gyarmatokon. Harcol az ón és a gumi földje, Malájföld Malájföld Délkelet-Azsia legdélibb félszigetén; a maiakkal félszigeten terül el. Területe hazánk területének csaknem más. félszerese, lakossága 5 és fél millió. Az egész félsziget rendkívül gazdag föld. Erre jellemző, hogy a Malájföld szállítja a világ óntermelésének közei a telét, a gumitermelésének pedig több mint egyharmadát. Az angol cégek a maláj! gumn és ónon 1950-ben 250 millió dollárt kerestek. A népi szabadságmozgalom csaknem egyidejű az angol uralommal. 1928-ban alakult meg a Malájföldi Kommunista Párt és azóta a nemzeti szabadságért vívott harcban a munkásosztály és pártja jár az élen. Az angol kormány legutóbb vérdíjat tűzött ki a kommunisták fejére. 200 ezer font jutalmat kap, aki a Matájfö-di Kommunista Párt főtitkárát élve, vagy halva elfogja. A Központi Bizottság tagjaiért 500 font jár, az egyszerű párttagokért 200 fontot fizetnek, Malájföld népének megmozdulása következtében súlyos veszély fenyegeti az angol monopolisták profitját. A dolgozók megfékezésére a brit Kormány katonai egységeket vezényel Malájfö*dre. Anglia 4 év óta 200.000 embert 'art fegyverben Malájföldön. De nemcsak angol hadosztályokat, léglökéses repülőgépeket és egyéb korszerű fegyvert küldenek Malájföldre, hanem különlegesen kiképzett német vérebeket is, amelyeket annakidején a német megsemmisítő táborokban embervadászatra használtak fel. De még ez sem volt elég. A partizánok eP«n bomeói fejvadászokat hoztak Malájföldre. A francia imperialisták „szennyes háborúja66 Vietnamban Zsúfolt, egészségtelen helyiségekben tamil a gyarmati ifjúság, Egyiptomban félretolták Farukot az alkalmatlan Az angol imperialisták 70 esztendővel ezelőtt kerítették hatalmukba Egyiptomot, amely földrajzi helyzeténél fogva igen fontos szerepet játszik a Brit-birodalom gyarmati rendszerében: két földrész. Áréin és Afrika találkozópontjába esik- Terű étét átszeli a legfontosabb Kelet felé haladó kereskedelmi é# hadászati utak-A Szuezi-es aior- náért az egyiptomi színfalak mögött megindult az angol- amerikai harel Az amerikaiaknak az volt a tervük, hogy Egyiptomban katonai államcsínnyel félretó .iák az alkalmatlan Farukot és saját embereiket teezik a kormány élére. A dolgozók hatalmas tö* m egfel vonuiáöokkfll tiltakoztak újabb e nyomásuk cUen* A tömegek határozott fellépése világosan megmutatja» hogy az angol-amerikai imperialisták eddigi módszereikkel nem tudják többé uralmuk alatt tartani az egyiptomi népet. A délkeletázsiai népek felsza. badító harcának egyiü ‘egjelen- tősebb fejezete a vietnami nép hét esztendő óta tartó hősi küzdelme szabadságáért és íügettenségéért. \ ;10 szú harc során a nép súlyos megpróbáltatásokkal és nehézségekkel nézett szembe, de hősiesen á.vésze, te ezeket a nehézségeket és messze eiörcha adt a félsz baöu. lás útján. A vietnami nép harca az egész nemzetközi politika egyik legfontosabb tényezőjévé vált. Vietnamban nemcsak a francia imperialisták Kiűzéséről van szó, nemcsak olyan háborúról, amelyben me ,s mm - sülnek a legjobban képzett francia hadosz ayoit, neuem ar. rói, hogy a vietnami nép az ind binai háborúban sorozató, san vereséget mer az am rikai imperializmus egész távo ke éti háborús szervezetére. Indokína ugygms Délkelet-Ázsia stratégiai kulcspóntia és ezen be'ii is különös fontossága van Vietnamnak. A vietnami n p hősi harcával szemben az imperia!! i ált egvr■' tehet;.fenébbek, A franc a polgári lapok maguk is beismerik, hogy a vietnami háború során népe cl van szánva arra; hogy legyőzhetetlen nehéz égekkel a végső győzelemig harcol állnak szdmben. Vietnam egész ellenségei ellen. r Eszak-Afrika nem lesz az imperialisták „repülögépanyahajója" Tunisztól nyugatra, a Földközi-tenger déli partján sokszáz kilométer hosszúságban húzódik a francia imperia- iisták elnyomása, alatt álló másik két ország, Algír és Marokkó. Az imperialista kizsákmányolás itt is szörnyű nyomorba. taszította a dolgozókat. A marokkói paraszt napi jövedelme nem haladja meg a 3 forintot. Az arab parasztok zöme átlagban 1 hektár sivatagi földön nyomorog. A munkások 12—l6 órai megfeszített munkával a létfenntartáshoz szükséges költségek felét sem heresik meg. A két országra sötét gyarmati terroruralom nehezedik. A francia imperialisták egyedül Marokkóban ló eper rendőr, 10 ezer katona segítségével igyekeznek fenntartani a rendet. Mindkét országban élesedik a függetlenségi .harc. A dolgozók a függetlenségi harcot összekapcsolják a jobb életviszonyokért folytatott küzdelemmel. Az amerikai hadügyminisztérium urai azonban hadászati szetÁpontbóí is tovább akarják bilincsben tartam a dolgozókat. A: amerikai hadügyminisztérium nem t it ko'ja, hogy Észak-Afrika* ,.termé*zétalkot ta repülőgép:’ nyaka jónak” tekinti, ahonnan fcpzáliva. bombázhatta « S'ovjetuúiót és a népi demokráciákat. Algírban most a szabadság megvédése és tisztelet- bent-artása érdekében létrehoztak egy egységfrontot. Marokkóban pedig ugyancsak nemzeti front .létesült. A Francia Kommunista. Párt. háuiro‘utókban szögezte le, hogy a francia nép szalidjrts a tuniszi, marokkói, -lés algíri nép Ï ügyit le tipegi harcával.
