Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-17 / 193. szám

— „Szegény, nincstelen66 ember vagyok — mondogatta Mártinké András kiskőrösi kulák

Mártinkéi András 56 holdas, Kiskőrös, Pozsonyi-utca 53. szám alatti kulák minden év* ben szabotálta a peszolgáltá tűst. Az idén hasonlóképpen cselekedett. A e« ép lés után nyomban eldusrdosta, vagy el' adta terményét, Spekulá.t. — Árra várt, hogy talán a községi tanács megfeledkezik jró* la. Persze tartott attól, hogy a becsületes dolgozó parasztok ujjal mutogatnak rá, mert ő &iem teljesítette a beadását. Ezért visszavonult- Kijárt a tanyára, ott hallgatózott, fülelt. hogy mi lesz. Hallgatózott, mint süket disznó az úrpavetéaben.

Talán leghamarabb szer zett tudomást arról, hogy a község pénteken megkapta a szabadpiac értékesítés jogát. Azonnal üzletet csinált» aki uek tudta, eladta gabonáját Arra gondolt a ku‘ák, hoSy mostmár, amikor a község becsületes dolgozó parasztjai révén 100 százalékon fe.ül van a gabonabeadás, talán már az ő termése nem is szüksége* Igyekezett eladni gabonáját- Úgy számította, hogy a pénzt mégis könnyebben el tudja rejteni, mint a búzát, vagy a rozsot,

A kiskőrösi tanács —1 nagyon helyesen — élt a törvény szigorával. A beadó“ mindenkire törvény■ de a lzu iákra méd inkább• Mivel Mar tjnkó András megtagadta a beszolgáltatást, kimentek a tanyájához és megnézték, valóban mije van. A ku.ák ősz» űzetett kézzel rimánkodott: —- „Szegény* nincstelen” ember vagyok, még a mindennapi betcvőfalaiom sincs meg. —, Nem találnak itt nálam az égvilágon semmit, kár is a fá vadságért. A. tanács dolgozó, persze ismerik már az ilyen siránkozásokat. Látták, hogy Mártinké félre akarja vezetni őket- hiszen a községbeliek úgy ismerik! hogy gazdag ember.

Es a végén-minden kiderült- A helyszíni elszámoltatás alkalmával bebizonyosodott a községbejiek s&ava. A szalmazsákban' a szentképek mögött, a sublót- és asztal fiókban, az evőeszközök között rejtegetett ß0 ezer forintot. Erre a kulák azt mondotta> hogy ezt az negynéhány forinticskát” úgy kuporgottulc össze■ A továbbiak során megtaláltak lakásán li mázsa zsizsikes rozsot, amit már azért fertőzött me9, hogy ha esettea be is kell ad ni, hát árthasson! a dolgozó népnek, A rozs után ráakadtak a sok eldugott, árpára, ami a pince mélyében volt. Utána felszínre került 50 liter zsír, fél zsák dohánya egy nagy rakás lőszer, egy zsák finomliszt és különböző helyeken, idegen tanyák pincéjében 53 hektoliter bor. — Ugyanilyen körülmények között volt elrejtve több liter pálinka is. Itt külön meg kei jegyeznünk, hogy Mártinké András családtalan és fa- miliában 6enki sem dohány zik. Tehát legtöbb terményt viezonteladásra, feketézésre, spekulációra tárolt. A temérdek gabonán felül rendszeresen vásárolt kenyeret- zsírt és lisztet is. Mártinké András felesége', amikor a népboltban, vagy a földművesszövetkezet üzletében megjelent, mindig sírás fojtogatta torkát, Folyton azt duruzsolta, nincsen semmink se- Szegé nyék vagyunk, mint a templom egere. És. aki nem ismerte, talán megszánta. Azonban a községben igen «okán tájékozódtak arról, hogy milyen gazdag a Martjuké fami ia. De azt is nagyon jól tudják, hogy milyen aljasok és zsugoriak. Ha éhen halna a mellettük lévő, akkor sem segítenének rajta. Erre egy igen jó oélda Mártinké András házában lakó Pap Bálint esete-— Pap Bálint június 14-e óta fekvőbeteg. Kétszer, operá.ták és a második műtét vérátömlesztéssel történt. A szerencsétlen embernek az orvosok azt rendelték, hogy minél több bort igyon- A beteg felesége, mivel túiékozott volt arról, hogy a kukáknak van a pincében bora, kérte, hogy adjanak el egy néhány litert. Mártinké az első héten még belement az üzletbe, utána azonban kereken kijelentette, bogy nincsen.

A végén kiderült, ahol a kulák bemondása szerint nem volt bor, ott 22 hektót találtak.

Kiskőrösön mindenki jól tudja, hogy Martinkó András, vagy a testvérbátyja, Pál, milyen gyalázatos módon bánik a becsületes dolaozókhai. — Martinkó Pál szintén a gazemberek közé tartozik. Az ő életéből csalj egv példát említsünk- Napszámosaival, béreseiveli vagy sommásaival olyan kegyetlenül bánt, hogy azok nem sok ideig tartózkodtak nála. Brada József, az egyik Cselédje például elkeseredésében a vonat elé dobta magát.

Ezek az esetek világosan igazolják, hogy a magát „szegény’’ és „nincstelennek” valló kulákok milyen embertelenül bántak és még most is szeretnének így bánni a volt cselédeikkel, Ezek az elvetemült gazemberek azonban megfeledkeztek arról, hogy most a dolgozó nép van hatalmon, amely erős kézben ‘-artja a hatalom rúdját és lesulyt az ilyen gyalázatos ellenségre,

Mártinké András kuláktól az összes elrejtett, eldugott terményt elkobozták. A kulák tpvábbi sorsáról a nép bírósága dönt és úgy véljük, hogy ez a döntés e-ondolkodóba fogja ejteni, hogy érdemes volt-e a hatalmon lévő dolgozók államával ujjat húzni.

Augusztus 17-én életbe lépett a kukorica és burgonya forgalmának ideiglenes korlátozása

A minisztertanács, tekintettel az időjárás okozta korábbi beér és re, a kukorica és burgonya forgalmának ideiglenes korlátozását az előzetesen negál'apftott szeptember 1. hel ott augusztus 17-től életbe éptette. A szabadforgalom

visszaadása épúgy. mint a ga- bonaneműeknél a község kukorica- és bui'ganyabeadási tervének teljesítésétől függ. Azok a községek, járások és megyék, amelyek előbb teljesítik tervüket,' hamarabb vihetik a burgonyát és kukoricát a szabadpiacra.

Ma tojásbegyűjtési nap less us égé** megyében

Augusztus 17-én, vasárnap a megye minden községében to- jásbegyüjtésj napot tartunk. Megyénk a tojásbeadási kötelezettség teljesítésével az első félévben elmaradt, vagyis nem tettünk eléget az állami Iránti kötelezettségünknek.

A jelen begyűjtési időszakában is, vagyis a JII. negyedéves tervünk teljesítésénél az országos versenyben, tojásbegyüjtésben az utolsó helyen állunk.

Ezzel a szégyenteljes utolsó hellyel hátráltatjuk népi demokráciánk további fejlődését, vagyis, a szoeializmus építését. Mindenegyes beadásra kötelezett termelőnek hazafias kötelessége, hogy a tojásb&adási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tegyen,

Augusztus 17-én, a tojásbe- gyüjtési napon mindenki maradéktalanul tegyen eleget a folyó

III. negyedévi beadási kötelezettségének és teljesítse az esetleges fennálló tojáshátralá kokat. Vasárnap a tojásbegyüj- tési nap sikeres elvégzésével fogunk méltóan elökészülni alkotmányunk ünnepére.

Augusztus 17-én a megye ösz- szes községeiben a baromfi- és tojásbegyüjtőhelyek egész nap nyitva lesznek és így mindenegyes termelőnek módjában lesz a tojásbyadási kötelezettségének eleget tenni.' '

. Élőre . a tojásbegyüjtési íiap sikeréért!- Tej-, Tojás-, Baromfibegyüjtő Vállalat.

Levelek a gépállomások munkájáról

Jól dolgossá cséplő gépfelelősök

A bácsbokodi gépállomásról egyik dolgozónk írt egy levelet, melyben közölte a gépállomásuk jó dolgozóinak eredményét. A többi között megemlítette Vö Andrást, aki jú ius 30-ig összesen elcsépelt 2410 métermázsa gabonát Vö András egyénileg dolgozó parasztoknál végezte a cséplést. Jó felvilágosító munkája során 239 dolgozó paraszt közül (ennyinél csépelt) 230 becsületesen teljesítette mindjárt a géptől beadási kötelezettségét, Az elvtárs igen jól dolgozott a géppel, ugyanis a szemveszteséget a minimumra csökkentette. Hasonlóan jól

dolgozott Varga János, aki ugyanerre az időre 2285 mázsát csépelt el. Az ö felvilágosító munkája is eredménnyel járt. Csaknem minden dolgozó paraszt teljesítette beadását mindjárt a géptől. Szakács Eta szin. tén a legjobbak közé tartozik. Napi előirányzatát mindig túlszárnyalta. Legutóbbi ötnapos normáját 26 mázsa gabonával szárnyalta túl. Hozzája hasonló teljesítményt ért el Czikk Mária, aki szintén túlteljesítette a napi tervét.

Antal Etelka, a bácskisbunmegyei gépállomások dől gozó ja.

Miért nem tudta teljesíteni Kisssállás

község a eséplési tervét?

A kisszállást gépállomás vezetőségének egyes tagjai a cséplést valahogy másodrendű kérdésnek tekintették. Amikor a

gépállomás 11 cséplője egymással párosversenyben dolgozott, igen sok felelős vezető- megértette a gyorscséplés jelentőségét és csatlakoztak a „Csépelj ma többet, mint tegnap“ mozgalomhoz. ilyen például Virág Mátyás, aki 125 százalékra teljesítette tervét, A gépállomás vándor- zászlaját Hurton István fe-elös vezetőtől el is hozták, melyet Virág elvtárs brigádjának adták át. De hogyan ? Az aktatáskába vitték Virág elvtárshoz, óvatosan adták át, nehogy valaki meglássa. Nem tartották érdemesnek, hogy egynéhány szóval üdvözölték volna az élenjárókat, vagy csasztuskával serkentették volna a dolgozókat a jobb munkára.

Komoly eredményt ért el a cséplés alkalmával Mayer István

felelős vezető is. Munkacsapatával átlagban 199—200 mázsa gabonát csépeltek el. A gépállomás fe'elös cséplővezetői igyekezettel dolgoztak munkacsapatukkal, hogy augusztus 10-re, a vállalt határidőre befejezzék a cséplést. Azonban Mráz Károiy vezető mezőgazdász bekötötte a gépet, azért, mert a tarlőhán- tással el voltak maradva, Mayer elvtárs jogosan említette még, hogy első a cséplés. Nem vitás egy perGig sem, hogy ezt a munkát is határidőre kellett volna elvégezni. Azonban úgy lett volna a helyes, ha a munkát úgy szervezték volna meg, hogy az ne ment volna a cséplés rovására. Tehát meg kell inon. dani őszintén, hogy a szervezetlenség miatt nem tudta teljesíteni Kisszállás község augusztus 10-re, a vállalt határidőre a eséplési munkát.

Taskó Imre körzeti ellenőr, Kisszállás.

A mákgubó minél nagyobb mennyiségben történő begyűjtésével segítsük gyógyszeriparunkat

A mákgubó begyűjtése or* szágszerte megindult. Az ezzel kapcsolatos verseny fokozása érdekében az országos viszonylatban legjobb eredményeket élérő úttörő csapatok és DISZ-szervezetek ju‘ talomban részesülnek.

A mákgubójelentőségét nem szükséges külön méltatni, hiszen már évek óta folyik a gyűjtése. Kü.önböző gyógyszerek'alapanyagát nyerik be» lőle- amely a belföldi ssük- séSletet teljes egészében fedez! és ezáltal nem kell külföldről /behozni ezeket a gyógyszereket, sőt kivitelre is* tudunk termelni.

Megyénkben lévő úttörő csapatok és DISZ-szervezetek, valamint tömegszervezetek fokozott munkával vegyék ki részüket a mákgubó begyül" tésében annak érdekében! hogy a gyógyszerellátás szempontjából ez az igen fontos nyersanyag mennél nagyobb mennyiségben, kerüljön be- adásra.

300.000 forint megtakarítás

Elekes István, a hóddunai Dózsa termelőszövetkezet építési brigádjának vezetője, augusztus 11-én már korahajnalban kmt sürgött-forgott a -égmentesen betapasztott téglarakás körül. Rendes szokása szerint fel-felgyürte kopott micisapkájának ellenzőjét, de az, mintha incselkedni akarna vele, mindig visszahallott a szeme elé. Aztán, hogy ne zavarja az ellenző a szemlélődésében, az egész sapkát hátratolta a tarkó, jára. Oldalt is, végül is, egyszóval mindenfelől alaposan megszemlélte a kihűlöfélben lévő téglakazalt. Elégedetten állapította meg, hogy most az egyszer kitettek magukért a tégia- égetök. Van tégla bőven. Lesz miből építkezni a közeli hónapokban. Hirtelen száraz gally reccsent mögötte. Hátrafordult és elmosolyodott. Binczki István, a téglaégetóbrigád vezetője lépegetett feléje.

— Jó reggelt, Johákim bá tyám — köszönt előre István, evvel akarva kifejezni tiszteletét a nála huszonöt esztendővel idősebb téglamester iránt,

— Jő reggelt, Pista öcséin. De korán kimostad a szemedből az álmot. Tán bolhák csipkedték az oldaladat, azért nem bírtál aludni? — tréfálkozott a tégla- mester.

— Rendes embernek nem szó* kott a hasára sütni a nap dolog időben — válaszolt István ne vetve. ■— Most különben is ügy gondoltam...

— Hogy megnézed egyszer a mi munkánkat is — vágott köz. be Binczki, a téglarakás felé intve a fejével.

— Hát igen. Kíváncsi voltam rá, mit végeztek a téglások mos tanában. Úgy nézem, nem igen jártak a Dunára horgászni mun. ka közben.

Elhallgattak és mosolyogva néztek egymásra. István a sapkáját igazította visszább a feje. búbján, az öreg Johákim mag dohány után kotorászott a kabátja zsebében. A közeli legelőről pacsirta szállott a magasba. Trillázva állt meg a levegőben, mintha cérnaszálion függne s gyorsan csapkodó szárnyaival jóidéig egyhelyben tartotta magát, Azután úgy zuhant vissza a zöld füvek közé, mint az eldobott kődarab.

— Látod? —- mutatott Binczkj a madár után, — Ez se tud már aludni. Hajnali zenével köszönt bennünket a kis énekes.

István cigarettát vett eJő. Megkíuálta az öreg mestert, majd maga is rágyújtott.

— Mikor lesz a bontás — fordult Binczkihez, miután ujja hegyével messze fricskázta a

gyufaszálat.

— Ha akaród, már kezdhetjük is — felelte a téglamester, a magával hozott csákánnyal megkopogtatva a téglarakás ol, dalát.

— Nem bánnám — fújta ki a szót a füsttel együtt István s kíváncsian sandított a tég-ara kás felé.

A téglamester óvatosan dugta csákányát egy helyen a két tégla közötti hasadékba és nagyot feszített a nyelével, A kifeszített téglák egymásra hullottak és megcsendültek, mint az üvegek, ha összekoccantják őket.

— Jó hangjuk van! — kiáltott fel örömmel István.

— Meghiszem azt — dörmög- te kurtán az öreg, nem bírta megállni, hogy. még hozzá ne tegye; — A téglaveröbrigád munkája ez, öcsém. Nem akár, milyen munka.

Késő este — de ekkor már a termelőszövetkezet Irodájában — újból összetalálkozott a két mester. Elekes István éppen egy füzet fölé hajolva;, számolgatott nagy buzgalommal, amikor Bmczki belépett az ajtón,

— Na, Pista, múi töröd any- nyira a kobakod? — kérdezte István mellé telepedvé.

— Azt számolgatom, mennyit' takarítunk meg a kétszázezer téglán.

— Nem sok számolni való

van ezen, István öcsém. Két. százezer tégla — fuvarköltséggel együtt — kétszázezer fo. Tintba kerülne a gyárból. • így legfeljebb negyvenezer forintba jön.

—: • Eszerint vette át a szót István — százhatvanezer forint lesz egy nyáron a téglayerő- brigád megtakarítása.

— De tedd még hozzá azt is, hogy ezt a sok pénzt négy ember takarítja meg alig hat hónap a’att — egészítette ki Binczki.

István újból a füzet fölé hajolt. Számokat vetett a papírra,, szorzott, összeadott, kivont, aztán felállt az asztal mellől és jóidéig le- s feljárkált az iro. dában.

— Idehali'gasson, Johákim: bátyám — tette István az öreg vállára a kezét, miután abba. hagyta a járkálást, — az én brigádom is megtakarít legalább annyit. Nemsokára fel. építjük a százféröhelyes hizlaldát. Még ebben az évben elkészül az ötvenes sertésfiaztató, meg a kétszáz férőhelyes jsiildő. szá'iás. Januárra befejezzük az ezerötszázas baromfiöl építését is.

— Röviden szólva — gyújtott cigarettára Binczki ^ a házi téglaégetéssel, meg a házi építkezéssel háromszázezer forint megtakarítást érünk-elegy

esztendő alatt,