Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-10 / 187. szám
A TŐKÉS ORSZÁGOK * ÉLETŰBŐL è A belga nép harca a fegyverkezés ellen A z utóbbi tíz napon rendkívül megszélesedett a belga dolgozók küzdelme az elviselhetetlen fegyverkezési terhek és a kormánynak, a katonai szolgálati idő kiterjesztésére irányuló tervei ellen. Belgium különböző városaiban olyan méretű ,, kaszárnya-lázadások“ történtek^ hogy e pillanatban ez a kérdés áll a belga politikai élet érdeklődésének homlokterében, Egész zászlöaljak legénysége és ' ztjeinek egy része tagadta meg az engedelmességet és vonult ki az utcé ra, hogy a munkássággal együtt a fegyver, kezés és a szolgálati idő meghosszabbítása ellen tüntessen. Az öntudatos munkásság és a haladó értelmiség felismerte ezeknek a katonai megmozdulásoknak a jelentőségét és néhány városban tízezrek és tízezrek cselekvő szolidaritása kísérte a katonák akcióit. A reakciós belga kormányt annyira meglepték ezek a hirtelen támadt katonai megmozdulások, hogy nem mert velük szemben erélyesebb lépéseket tenni. Voltán ugyan összecsapások a katonák í,megfékezésére“ kivezényelt tábori csendőrök és katonák között, de általában a jelek azt mutatják; hogy a kormány mérsékletre intette a tábori csendőröket, mert nem akarta, hogy esetleges vérontásokból még nagyobb arányú tömegmozgalom fejlődjön ki. J úniusban és júliusban Belgiumban egyik sztrájk a másikat követte. Antwerpenben a hajójavító munkások heteken keresztül sztrájkoltak. Közel egy hónapig leállt a munka a „Mer- cantü“ müvekben, az ország legnagyobb hajójavító gyárában is. Az antwerpeni rakodómu.ká- sok akcióbizottsága szolidaritási sztrájkot hirdetett. Genfbcn a kohómunkások sztrájkoltak ugyancsak néhány hétig. Még mindig tart Hainaut-tartomány- ban a bányászok tízezreinek sztrájkja, továbbá a beaurinc- ge-i szénmedence bányászainak munkabeszüntetése. Ami a sztrájkmozgalom és a fegyverkezés elleni harc összefüggését illeti; a Drapeau Bouge rámutat arra, hogy a béremelési mozgalom az egész országra kiterjed, mert ma már nincs olyan belga család, amely ne érezné, hogy a kétségbeesett fegyverkezési hajsza milyen súlyos merényletet jelent a dolgozók életszínvonala ellen. Az utolsó két évben nem kevesebb, mint 110 milliárd belga frankot szivattyúztak ki az amerikaiak parancsait teljesítő kormányok az adófizetők zsebéből. Ez az összeg teljes egészében háborús kiadások fe dezésére szolgál. Belgium bele. pèse az úgynevezett „európai védelmi közösségbe“ újabb szenvedéseket és bajokat ígér a dolgozóknak. É letszínvonaluk csökkenése és a munkanélküliség ál landó emelkedése egyenes következménye a háborús előkészületekkel kapcsolatos terheknek. — így tehát a dolgozók tudják, hogy a gazdasági helyzetük megjavításáért indított küzde. lemnek csak akkor lehet ered inénye, ha azt egybekapcsolják a békeharccal. Éppen ezért az utóbbi néhány hónapban igen nagy lendületet vett a békemoz- gaiom és a népek békekongresz. szusának előkészületei során a belga békeharcosok táborának további jelentős kiszélesedését várják. A gazdasági helyzet javulásáért és a béke megvédéséért indított küzdelem összekapcsolását mutatja a beaurinage-i bányavidék sztrájkoló munkásainak az a néhány nap előtti ha tározata is, amely ezekkel a sorokkal végződik: „Tiltakozunk az olyan politika ellen, amely újabb háborúba zúdít bennünket és haladó, a nép javát szolgáló szociálpolitikát követelünk.“ A belga békeharcnak igen fontos momentuma, hogy Bel. gium az első olyan kapitalista ország, ahol a békeharcba — mint a különböző kaszárnyákban lezajlott tüntetések tanúsítják— aktívan bekapcsolódtak a katonák is. Holland polgári lapok aggódva írnak annak lehetőségéről, hogy a belga hadseregben in. dúlt mozgalom Hollandiára is átterjedhet. „Bomlott erkölcsű Franciaország...“ A hadianyaggyárosoknak és egyéb nagymonopoUstáknak az a köre, amely az Amerikai Köztársasági Párt chicagói „kongresszusán“ megvásárolta Elsenhower számára a szükséges mennyiségű szavazatokat, most arra törekszik, hogy jelöltje ,,sikerének“ némi „nemzetközi“ üdvrivalgással is fényt kölcsönözzön. Az ünneplésnek ebbe a hamisan csengő koncertjébe beszáll az AFP francia hírügynökség is és a következőket jelenti: „Az átlagfrancia Igen nagy rokonszenvvel fogadta »zt a győzelmet, amelyet Elsenhower a köztársasági párt chicagói kongresszusán aratott.“ *Az AFP tehát el van ragadtatva Eisenhowertól. Ami viszont Eisenhowert illeti, ő már korántsem nyilatkozott ugyanilyen hízelgőén az „útlagf ralidéról“. A chicagói kongresszuson a Wall Street e kedvence kijelentette, hogy „a franciák erkölcsi rostjai szétbomlóban vannak...“ Mondani sem kell, hogy e pökhendi kijelentés óriási felháborodást keltett a francia közvéleményben. Haladó lapok rámutattak, hogy annakidején Ft tain, az egyház és a hitleri uralom e hű szolgálója fejtett ki hasonló véleményt. Sőt, maga Hitler Is szeretett ugyanezen a megvető hangon beszélni a francia nemzet „erkölcsi bomlásáról“. Különös, hogy a hódítók soha sincsenek megelégedve a hódításra kiszemelt nemzetek „erkölcsével“, Az amerikai hitlerek észjárása is jelesen megegyezik uáei elődeikével. Az AFP, amelyet zavarba hozott Eisenhower lesújtó ítélete, chicagói tudósítóján keresztül sietett magyarázatot kérni a kínos kijelentésekről. Eisenhower politikai vezérkarának eg y üt tagja azonban kereken kiadta az útját. ,,Ez most lehetetlen — hangzott a nyers válasz. — Ma a delegátusok megnyerésével vagyunk elfoglalva, Franciaország megnyerésével maid holuap foglalkozunk.“ Ebből is kitűnik, milyen hamisak Eisenhower bandájának elképzelései a francia nemzetről, s általában a hódítás lehetőségeiről. A chicagói küldőitek „megnyerése“ és Franciaország: megnyerése —■ két merőben különböző feladat. S lia Elsenhower azt képzeli, hogy a zsarolás és a vesztegetés módszereivel, amelyekkel Chicagóban „sikert“ aratott, Franciaországban néhány gyökértelen árulón kívül bárkit is maga mögé állíthat — akkor ugyanúgy elszámítja magát, mint ahogy Hitler is hasztalan próbálta a „bomlott erkölcsű“ Franciaországot megtörni és igája alá hajtani. A jótékony Vatikán Az olasz baloldali lapok ismételten leleplezték azt a kapzsiságot, amellyel a vatikáni tulaj. (Ionban levő római víz-, gáz-, elektromosművek és házkozelő- ségek a római lakosságot fosztó. gatják.Megírták, hogy miközben a római községi költségvetés deficitje három év alatt 49 mil- liárdra nőtt és emiatt szinte hónapról hónapra drágult Rómában a víz-, gáz- és viilanyszolgái- tatás díja és emelkedett a iakbér — a pápai vállalatok ugyanezen idő alatt 30 milliárd profitra tettek szert, A pápai körök egy ideig nemes hallgatásba burkolóztak a vaunkkal szemben, de végül i: az Osservatore Kcmano, a Vatikán szócsöve szükségesnek iartotta megvédelmezni gazda, ját. „Miért fejt ki a Vatikán — írta — olyan széleskörű tevékenységet az olasz gazdasági élet majd minden agában V Hogy milliárdos hasznot sze. rezzen. Miért van szüksége mU- iiárdokra ? Hogy adományokat adhasson.“ Az Osservatore Romano magyarázata teljesen világos. A Vatikánnak milliárdokra van szüksége, hogy az égi otthon lelki vigaszát adományozhassa azoknak, akiket a Vatikán ház. kezeiősége kilakoltatott, meri nem voltak képesek megfizetn, a magas lakbért. Miüiárdokr- van szüksége, hogy meny. nyei fényességet adományozhas son azoknak, akiknek lakásábó. a pápai elektromosművek kikapcsoltatták a világítást. Mii- liárdokra van szüksége, liogj néhány csepp szenteltvizet adományozhasson azoknak, akiknek vízvezetékét a pápai vízmüvek elzárják, ha nem fizetik ki ;— a kegyes adományok érdekében felemelt vízdljat, A svájci népszavazás eredménye Nemrég névszavazás volt Svájcban. Arról kellett dönteni, hogy elfogadják-e a szavazók a kormánynak azt a javaslatát, amely új adórendszer bt vezetésével és az összes italok megadóztatásával óhaj' tott li63 millió frankot eőte- remteni az úgynevezett védelmi’ kiadásokra, helyesebben szólva a fegyverkezésekre. Az idei költséavetési évre ennyi fegyverkezési kiadást vett tervbe a svájci kormány, de a szövetségi tanácsnak a pénzügyi tárcát irányító tatja nemrég bejelentette, hogy ez csak a kezdet, mert a fegy verőkre, valamint a hadi- anya gtartalélcok fokozására fordított összegek 1955-ben már 3700 millió frank katonai kiadást követelnek az országtól. A népszavazás óriási többséggel a kormány terve ellen nyilatkozott. A 25 svájci kanton közül csupán háromban (Bern, Zürich és Soleure) kapott többséget a kormány javaslata. A többi 22 kantonban a kormány olyan arányban szenvedett vereséoet, amilyenre eddig kevés példa volt a népszavazások soránSvájc is arra az útra készül térni, amely annyira jellemzi a nyugateurópai orszá- 'lokat, <" A békeszeretö svájci néptö’ meaek a népszavazáson — ’>ár envelope csupán a katonai költségvetés fedezetének újabb módjáról vort, szó — lényegében kifejezték véleményüket a katonai kiadások emelésének „elvi részével" kapcsolatosan is. Az elutasító szavazatok feltűnően nagy száma nemcsak az újabb adók bevezetése ellen tiltakozott, hanem, Svájc militarizálása ellen is. Egy elnökjelölt arcképéhez Eisenhower tábornok felesége sajtófogadást rendezett abból az alkalomból, hogy férjét a Köztársasági Párt az Egyesült Államok elnökéül jelölte. A fogadáson kizárólag női újságírók vettek részt s érthető kíváncsiság gői várták Eisenhower programmját, ameiy indokolttá teszi, hogy a tábornok beleüljön a trumani zsenialitástól még ki sein him elnöki székbe. Mrs, Eisenhower szóvátette férjének néhány olyan jeles tulajdonságát, amellyel a régebbi elnökök közül sem Lincoln, sem Roosevelt, nem dicsekedtek. A dezianált eh nökné például kijelentette, hogy férje jobban főz, mint ö maga. Eisenhower személyében tehát elsőrangú szakács ígér. kezik a Wall Street boszorkánykonyhájára, bár, a többi közt, elég rosszul sikerült rántotta az úgynevezett európai hadsereg, amelyhez a zsírt ugyan leszedték a világ mar shahizáH népeiről, s most már van minden: só■ tojás, hagyma, tank. gépfegyver, ám a kiszemelt népek vonakodása folytán mégis orrfacsaró kozmaillat lenai körűt az eh ész washingtoni kifözést. Az aim rikai megszállás alatt nyögd dolgozók legszívesebben magát a főszakácsot vernék bek az általa kavart kotvvalékba A fogadáson részvevő saj tógörlöknek nyilván ennyi « elég lett volna az eisenhoweri államférfiasság bizonyítására, de a jövendőbeli einökné nem állt meg félúton és rátért férje további erényeire. Kiderült, hodv Eisenhower festő is, bár ebben nem tudott olyan magaslatokra emelkedni, mint a kuktasáaban. — Én voltam az első modellje, mikor elhatározta, hogy festeni fog — csicseregte Mrs. Eisenhower■ — mondhatom önöknek, hogy a portré pocsék volt. Chur chilihez hasonlítva azonban, aki szintén amatőr festő, az asszonyka mégis férjének adja a pálmát, mint hogy férje sohasem tanult festeni és —miként Hitler — ő«- tehetségként sajátmaaától jutott el a mázolásnak eme élvezhetetlen magaslataira. Miért jár egyetemre az amerikai diák? Áz egyik amerikai diáklap uem régiben közvéleményku- -atást rendezett az egyetemi hallgatók között: Ki miért jár az egyetemre? A válaszok az USA diákjainak „szé- es” érdeklődési _ körét bizo nyitják. A megkérdezettek, 00 százaléka így válaszolt: azért, mert az egyetem elvégzése után valószínűleg könnyű é* jól fizetett munkaa:kalomra v. n kilátás. Tízennée— száza lék azt felelte, hop-^ nem volt tnáe tennivalója. Nvole százalék úgy nyilatkozott, hogy szülei kívánsága volt a beiratkozás. 5 százalék elmondta, hogy barátot ajsar szerezni a* egyetemen, két százalék pedig kijelentette, hogy ,■'egyéb okok” miatt lépte át a tudomány kapuját. De el ne felejtsük, volt még 11 százalék, amely tudását akarja bővíteni Ez az elenyésző kisebbség azonban mtnden valószínűség A pihenés joga szerint nem tudja befolyásolni a maradék 89 százalék nemes szórakozásait. A megkérdezettek közül többen bővebb megjegyzésekkel is fűszerezték válaszukat, az egyetemek rendeltetését illetően. Egy közgazdász ek ként nyilatkozott: „Egy férfi egy jó munkalehetőséget, a nő egy férfit akar az egyetemen.” >“ Amerikában is vannak természetesen ezrével olyan fiatalok, akik tanulni szeretnének. De az ő szamukra nem nyílnak ki az egyetem kapuk Nincs hozzá elég üénzük. — Nincs már azonban messze az az idő. amikor az USA'bay Is ezek a fiatalok ülnek majd az egyetemek uad.jaiban. Akkor azonban a „labdarúgó hallgatók” számára már nem lesz hely az egyetemeken. Ők végleg „kívül maradnak a pályán”i AutccikáSaa,.. John Rockefellernek és Jonny Smithnek A halálgyárosnak — a Koreában agyonhajszoll katonának
