Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-20 / 169. szám

TERVSZERŰ MUNKÁT VÉGEZNEK AZ IZSÁKI KULTÚROTTHON AGITÁCIÓS BRIGÁDJAI A tapasztalatok azt mutat­ják. hogy megyénk termetén az aratással, csénléssel kap­csolatos kultúragitáeiós mun­ka csak most bontakozik ki teljes erővel, amikor már lé- üvegében befejeződött az ara­tás. Azokban a községekben, ahol eddig jártunk, általában arról számoltak be a népmű­velési ügyvezetők, hogy pil­lanatnyilag csak félerővel dolgoznak, majd az aratás után a eséplés megkezdése­kor. az első beadások idején kezdenek hozzá a kultiiragi- táeiós brigádok a munkához. Ez az álláspont azt mutatja, bogy a megyei tanács népmű­velési osztályának kultúragi- táeiót szervező munkája csak igen vontatottan és hiányosan jutott el a. falusi és városi kultúraktívákhoz. — Hosszú volt az a várakozási idő, mely a népművelési osztály első felhívása és az első tettek kö­zött eltelt Élénk agifacics munka Xagy örömmel ha,lőttük azoubau. hogy Izsákon égés* más volt a helvzet. A község kitünöeu működő kultúrott- hona k°ré csoportosult kultú­ra iránt, érdeklődő dolgozók rácáfoltak erre az általános helyzetre. A kulturotthomiak az aratás idején négy. DISZ tagokból álló agitációs bri­gádja működött a községben és a határban. Buzdító csasz- tuskákka! és apró ajándékok­kal keresték fel a község ha­tárában do gozó aratókat és segítették harcukat az új ke­nyérért, a szemveszteségmen- tes aratásért. Az MXDSZ-a»szonyok kö­zül alakult két brigád azokat az asszonytársakat kereste fel, akik a beadásban élenjárnak, vagy le vannak maradva. A vidám esasztuskák eredménye az lett, hogy az aratás idején nem állt le a második negyed évi beadás teljesítése sem. Dolgozik az operatív bizottság Az eredmények oroszlánré­szé a Magyar Szovjet Társa­ság szervezetét illeti, amely­nek a községben kitűnően mű­ködő alapszervei vannak._ Há­rom MSZT kultúragitáeiós brigád egészítette ki ezt _a lendületes és vidám gárdát, amely a kultúra fegyvereivel harcol legfontosabb gazdasá­gi feladataink végrehajtásá­ért. Czihák József népkönyv­táros — egyúttal^ az MSZT kultúr propagandistája is — elmondotta, hogv az operatív bizottságot, mely a nyári kultúr agitáció irányítását szolgálja, már május végén megalakították és összeállí­tották a nyári agitációs kam­pány háromhónapos munka- tervét. A jól előkészített munkaterv nyomán körülbe­lül egy hónapja indultak út­ba először a községben a kultúragitáeiós brigádok. — Eleinte a begyűjtéssel kap­csolatos agitációt segítették, az aratás megindulása után pedig .átkapcsoltak” erre a munkaterületre, anélkül, hogy a begyűjtéssel kapcsolatos agitációt abbahagyták volna. Este S—9 óra tóiban indul­nak útra a brigádok tagjai a községben. Az a szokás ala­kult ki. hogy a brigádok fi­gyelemmel kísérik azoknak a dolgozóknak a munkáját, akiknek a házát meglátogat­ják. Együtt örülnek velőn, ha újabb munkagyőzelmeket ér­nek el és buzdító szavaik nem maradnak e*. ha a nóták­kal. esasztuekákkal megjutal­mazott gazda e»y kicsit la­zábbra engedte a gyeplő-zá­rat a munkában. A pár! segít Az operatív bizottság két tagja két heti beosztás ^ sze­rint egyébbel sem foglalko­zik, mint azzal- hogy tartja az összeköttetést a tanáccsal, állandóan friss agitációs anyaggal látja e! a 'brigádok tagjait. A brigádok már csak azért is kitettek magukért, mert versenyben vannak. Je­lenleg a DISZ négy brigádja tartja az elsőbbséget, de a többi brigádok sem sokkal maradnak el mögöttük. Dö­mötör István elvtárs a helyi pártszervezet titkára és a ta­nácselnök Erhardt Ká.mán elvtárs állandóan tájékozódva van a brigádok működéséről és az elért eredményeiről. Az operatív bizottság tagjaival alig van olyan nap. hogy ne váltanának szót. Ha támoga­tásra van szükség, segítenek, jó módszerekkel látják el a brigádokat az operatív bi­zottságon keresztül. A brigá­doknak meghatározott kerü­letük van. hogy jobban meg­ismerhessék az ottlakó dol­gozókat. De arra is gondolt az operatív bizottság hogy a kerületi beosztásokat időn­ként megváltoztassa, felcse­rélje a brigádok munkahelyét. Vidám vasárnap esték Az egységes, alaposan át­gondolt, egymással szorosan összefüggő kulturális agitá­ciós folyamat ezzel még nem ér véget. Vasárnaponként ugyanis a brigádok bevonul­A kubikos fia egyetemre megy Most, amikor életemben nagy fordulat történt, kötelességem­nek tartom hogy megírjam a Népújság minden olvasójának azt az örömet, amit éreztem, amikor beléptem a budapesti Eötvös Löránd tudományegye­tem kapuján. Én, aki kubikos ember fiaként nőttem fel, és mint gazdasági cseléd tengőd­tem át fiatalságom egyrészét, most az idegen nyelvek főisko­lájának francia tanszakára ké­szülök. Az orosz és a német nyelvet már megtanultam. Meg akarom ismerni a francia nyel­vet is. Valamikor gondolni sem mer­tem volna arra hogy paraszt gyerek létemre francia nyelveb tanuljak. De ma már ez nem álom, hanem valóság. S hogy ez így lehetett, ezt pártunknak, a felszabadító Vörös Hadsereg harcának köszönhetem és Rá­kosi elvtársnak a mi szeretett édesapánknak. ígérem, hogy meg fogom állni helyemet, mert helytállásra tanít Rákosi elvtárs élete. Megmutatom, hogy a sze­gény munkásember fia különb egyetemista lesz, nünt az úri Magyarország csemetéi, akik a diplomát pénzzel és protekcióval szerezték. Bagoly vári István, a Nép­újság levelezője, Budapest nak a kultúrotthonba és este a dolgozók széles tömegei előtt tartanak műsoros elő­adást. Az előadásra elsősor­ban azokat hívják meg. akik­nél azon a héten látogatást tettek. Vagy azért, mert élen­járnak a soronlévő munkák­ban, vagy azért, mert lema­radtak. ilyenkor az előadáson müsorszámokat ajánlanak fel a meghívott dolgozóknak. — Annak is aki élenjár, annak is, aki lemaradt. A felaján­lott műsorszám tartalma pom­pásan igazodik a megjutal­mazott dolgozók teljesítmé­nyéhez. Aki például lemaradt az aratásban, annak olyan je­lenetet ajánlanak fel, amely­ben arról van szó. hogy egy gazda hogyan lett az utolsó­ból elsővé, a mezőgazdasági munkákban. Az élenjárót pe­dig vidám, díesérőliangú ver­sekkel. dalokkal üdvözlik és becsülik meg. Szemléltető agitáció A kultúragitáeiós brigádok működését a szemléltető agi­táció különböző módszereivel egészítik ki. Plakátok, raj­zok. feliratok, táblák készül­nek a község több helyén is-- melyeu a legfrissebb aratási és cséplési eredmények hirde­tik a községben folyó munka állását. A moziban olyan fel­iratokat vetítenek a szünet­ben. amelyek a község ered­ményeivel, a dolgozók telje­sítményeivel foglalkoznak. A diavetítőgép állandóan ván­dorol a község területén és betölti azt a közönségszervező és oktató hivatását, melyet a békekiso-yüléseken és a ta­nácstagok beszámolóin is­mertek meg a kultúrotthon vezetői. Az izsúki kultúrott­hon agitációs brigádjainak példája azt mutatja, hogy az a község, melyben a párt és a tanács állandóan támogatja a kulturális munkát és a kul­túrotthon tervszerűen végzi munkáját, nem maradnak el az eredmények. A kulturális íömegmunka. a dolgozók éle­tének^ lényeges részéve, segí­tőjévé válik. Móricz Zsigmondi A kubikos Nemrég jelent meu Mó­ricz Zsigmond riportjai­nak válogatott_ kötete ® Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában. Ebbői a kö­tetből közöljük ,.A kubi­kos1’ című riportját. A ház előtt egy csomó gye­rek álldogál. Ráüt bámulnak, s mint egy kis kölyökkutya- falka kísérnek be az üres ud­varra. Vékony kis asszonyka jöu ki az üres tornácra- Vékony kis meeterasszonyka, alig van teste, de a szemei vidáman mosolyognak ránk. — Itt lakik Kátkai, a kubi­kos? , . — Igen, én vagyok a fele­sége. Tessék bejönni, otthon van. Bemegyünk a tágas kony­hába. olyan üres, szinte koug. Semmi bútor, sem asztal. ,se szekrény, se semmi egyeb, asztalos csinálta holmi. A gye­rekek csakúgy özönlenek utá­nunk. — Ez mind a magae • Hány gyerekük van ? — Tizenegy. Az ember megáll; nieghök- keu. Tizenegy gyerek. Szinte hitetlenül nézem a testnélküli kis asszonykát. — Mind a magáé7 — M>nd — nevet és szemér­mesen kapja az arca ele a kö­zét. A szobában három ágy.- egy asztal és két szék. Az ablak alatt egy lócaláda._ Még egy fiókos komótot látni. Első pil­lanatban csak azt látom, hogy mintha burcolkcdás lenne vagy mű két ágyban semmi sincs. A harmadikban van valami ágynemű, betakarva. Megszédülök, a. gyerekek rajban vesznek körül és né­mán figyelnek ránk. A komát előtt egy férfi ül, hihetetlen ruhábau. Mintha most bújt volna ki az agyag­gödörből. egész sárga és oly elnyűtt, amilyet még alig lát­táim valósággal egy összecea- vart rongyesomó. — Tessék helyet foglalni. Az asztalon egy elég nagy lábas, félig paprikáökr um pú­val. Dél van. itt éppen ebé­delni készülnek. Az egész szo­ba telő van a krumpliétel sza­gával. A lábas, amiben főtt, csak úgy le van téve az asz­talra, ec abrosz, so _ semmi evőeszköz, semmi terítés. Az üres asztalon gőzölög a le­pattant oldalú zománcedény. — Ebédelnek? — Igen, adok a gyerekek­nek, — Mit ettél ma? — kérdem a szőke kislányt: az elhúzza a fejét. — Ma még igazán azt mondhatom, nem is ettek, — szerénykedik vidáman és szé­gyenkezve az asszony. — Xem vót mit adni nekik. Megmon­dom, ahogy van. — Én csak azért jöttem — mondom, — hogy a kubikosok sorsáról beszéllek magával, mert azt mondták, maga cso­portvezető és a legjobb felvi­lágosításokat adhatja. — Hát kérem, arról nem ér­demes beszélni. — szól a férfi nagyon intelligens, nyugodt és meggyőződéses hangon. — Ez ma már nem élet, Xem kereset. Tessék megnézni,: hogy vagyunk. Gondolkozva nézem őket. — Mi van az ágyban? Min alusznak? — Mines abban már szalma sem Ez megfoghatatlan, ügy tűnik lel, mintha a jég verte volna el ezt az egész életet; mint a tavaszon a határt. — Szentes városa az egiaz Hat­vanezer holdas határban ilyen urea, még a fákat is megölte a május 28-i jégverés. De tégy az a lakásokba is így beíenyiilt... — Úgy hallom, most van munkájuk. — Vau. Még van. Éppen azért vagyok itthon, mert ötó.jket beküldtek a főispán úrhoz, hogv a munkával vé­geztünk. nincs tovább pénz, hát arra kértük, eszközöljön ki még valamit, és ö azzal biztatott meg, bogy sikerült még húszezer pengőt kieszkö­zölni a kormánynál az útépí­tés folytatására. Most vágy- két hétre újra el vagyunk látra... Négyszázan dolgo­zunk azon a szakaszon, hát talán két hétre még lesz munka. — Mennyit dolgozott ebben az évben? — Február végén kezdtük, február, március, áprilisban dolgoztunk nyolc-kilenc hetet, avval keresett egy-egy ember 76 pengőt. Akkor elmentem harmados fődet kapálni, azt is csak egyedül magam mí­veltem meg. a feleségemnek nincs ideje segíteni a gyere­kektől. — abból kerestem hat mázsa kukoricát és két má­zsa 60 kiló búzát. Augusztus végén kezdtük az útmunkát. ott dolgoztunk öt hete. ez 40 pengő kereset... mert heten­ként megkerestünk 7-50-et, 7.80-at. — Szóval maga ebben az évben keresett 116 pengőt? — Még lesz két hét, ha a húszezer pengőt csakugyan kiutalják a munkára. Még ti­zenöt pengőt megkereshetek De itt a tél és semmi sincs. Majd megbolondulok, hogy mi lesz velünk a télen. Egy szem krumpli, egy rántásnak való liszt, zsír, egy szál szal­ma, fa, ruha. egyszóval semmi, de semmi sincs. Egyszerűen nem értem a dolgot. Elfogadom, hogy vau szegénység. De avval jöttem ide, hogy a kubikosoknak egy vezetőemberével tárgyalok a helyzetről, és hogv még az is» aki csoportvezető, vagy nem tudom mit jelent ez. banda- vozér. tehát az, aki kiszámít­ja a kubikot. a munkameny- nyiséget és szervez és tárgyal a főispánnal. — hogy az. ma­ga, ilyen állapotban van. fel­foghatatlan. — Hányán vannak maguk itt Szentesen, kubikosok? — Ezer, ezerötszázról be­szélnek. de annyi nincs, mert aki csak tehette, vagy elsze­gődött tanyákra, vagy elment más iparra, de öt-hatezáz vál­lalkozó férfi ma is van még— 1880‘hau kezdődött a kubikos- munka nálunk, az algyői munkákká.. Abban az időben a napi kereset, két és fél fo­rint volt. Azután nagy tö­megek mentek Boszniába. Morvába. Ausztriába. Xéinet- országba, 1925-be a még 8—9 pengőre ment a napi kereset. 1928-ban már csak 5—G pengő volt 1930-ban 4 pengőre esett. És most. 1935-ben 1.50—1^0 az egész. És az a baj kérem, hogy akkordba kell dolgozni, de rezsibe fizetnek. Tökéletes kifejezése a Be* deaux-rendszernek: a mun­kaadók rájöttek, hogv a mun­kavégző. ha akkordban, szaij- mányban. áltáljában vállalja a munkát, akkor arányta a- nul többet tud dolgozni. Ezt megfordították, s most a leg­magasabb teljesítményt kell aduiok. hogv a napszámot megkaphassák. A paprikáskrumpli azonbsn csak hül az asztalon, biztatom az asszonyt, hogy lássa el^ a gyerekeket. Megható volt néz­ni, ahogy elosztotta, két-két gyereknek egy tányérra. Igv többnek látszott. — Az a baj. hogy nem elég, hogy az ember dolgozik: enni is kell. Ha nem eszik, akkor egyáltaljáu nem bírja húz?11’ a taligát... Kiszámítottam, hogy négv peugő hatvan okvetlen kell egy hétre neki. úgy hogy nem tud három pengőnél töb­bet adni a Családnak haza. Ebből kell megélni az asz szonynak a gyerekekkel. — Hol van itt tizenegy gy» rek? — kérdem. — Hát egy az apjával dol­gozik, egy ki van adva mun­kára. Ez a kicsi már három éve kenyérkereső, hatéves ko­rában elment pásztornak, most kilenc éves, _ kap egy nyárra kosztot és tizenöt pengőt, három meg meghalt. Hat vat) idehaza velem, meg egy öregasszony, aki nem ro­kon, csak szegény jó asszony, annak is kell néha adni egy falatot, mert különben itt halna meg köztünk... Nincs állat, amelyik ezt a nyomort elbírná, az emberen kívül. — Volt maga a harctéren? — Vótam bizouv. — Milyen sarzsiiia volt? — Őrmester voltam, mint tiszthe.yettes szereltem le. Az aranyon kívül minden meg­van: van két nagyezüstöm, két kisezüstöm; három bron­zom és Károly csapatkeresz­tem. Mit kellett egv Rátkai Sán­dor nevü magyarnak végezni odakinn, hogy ennvi kitünte­tést kapjon az Osztrák hadve­zetőségtől! És az mind semmi ahhoz a hősi fronthoz kénest, amit ma kell tartania az üres ágyak és az éhes gyomrok tűzvona­lában. Szenteli 1935 október.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents