Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-13 / 163. szám

r

„M OST SZÉP L E V N l h 1 T O ÍV J N A Ku

HONVÉDELEMMEL A BÉKÉÉRT

A Ml HADSEREGÜNK

Az utóbbi időben Jelentősen megváltozott a magyar nép —és elsősorban a magyar mim- I.ásosztály viszonya a honvédséghez. A dolgozók nagy tömegeinek érdeklődése és rokonszenve hadseregünk felé fordul. Népünk fiai egyre jobban megértik, hogy a katonai szolgálat ma Ma. •»•yarországon nem csupán állampolgári kötelesség, hanem dicsőséges hivatás.

A magyar nép egyre világosabban látja, hogy békéje, munkája eredménye, országa fejlődése és függetlensége biztosításának elengedhetetlen feltétele egy erős néphadsereg. Béke- védelem honvédelem nélkül annyit jelent, mint kitárni országunk határait az imperialista fe. nevadaknak — figyelmeztetett bennünket Horváth Márton elvtárs a K. V. ülésén elhangzott beszámolójában. Tito fenevadjai ugrásra készen állnak déli határainkon. De visszatartja őket az hogy tel vagyunk fegyverkezve, van jól begyakorolt hadseregünk. De honvédségünk csak ágy teljesítheti feladatát, ha a legszorosabban összefonódik a magyar munkásosztállyal, a ma. gyár dolgozó néppel. Ha katonái és tisztjei munkások és parasztok fiaiból kerülnek ki, ha a magyar nép iránti hűség és a magyar szabadságharcos hagyományok szelleme hatja át.

A történelmi fejlődés felismerése a kommunizmus végső győzelmébe vetett hit, a nép szeretető és az öntudat toborozza ezrével a bátrakat, nemesleikűeket, az „igaz embereket1-, a nép legjobbjait a nagy nevelőiskolába, a honvédségbe, láz a honvédség a nép hatalma megvédésének egyik döntő eszközt» Ezt tudják, érzik a fiatalságunk legjobb elemei, akik ma ka. tonának mennek. A mi hadseregünk katonái nem zsoldosok, akiket a múltban megszokott henye, urizaló tiszti élet csábít, nem martalóeok, akiket más népek kifosztására biztatnak és nem is amolyan „fogottak“, akiket egy ellenséges uralkodó osztály törvényei kényszerítenek katonai szolgálatra. Saját ügyük; elsősorban saját békéjük megvédése, szólítja ma fegyverbe népünk legjobbjait.

A magyar nép büszkén tekint hadseregére. Szeretettel és megbecsüléssel zárja szívébe honvédségünk új tisztjeit, akik a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai szerint parancsnoki állásokba vezetik a béke őrhelyén szilárdan, megingathatatlanul álló néphadseregünket.

Két- nap az újoncok között

Csillognak az országút kocka, kövei, a laktanya kapuja tárva- nyitva. Messziről fokozatosan erősödve hallatszik a katonaze. nekar muzsikája, az út kanyarulatánál megcsillannak a kürtök, mögöttük hatos sorokban, vidáman, ütemes lépéssel fiata. tok haladnak: mintha egy iskola, vagy egy népi kollégium ki rándulói lennének. Az arcokon mosoly, a kabáthajtókákon sokféle jelvény, — de a legtöbb az MDP csillagos lobogója.

Ki szereti a békuügetést ?

Az újoncok átmennek az udvaron, be a nagy laktanya ka. púján. A hangszereken felcsen, dűl a Himnusz. „Szeretettel köszöntőm önöket a néphadsereg nevében... azt akarjuk, hogy tanuljanak, fejlődjenek és jól érezzék magukat közöttünk... hogy együtt építhessük a szocializmust.,.“ szállnak a szavak. A fiúk szeme ragyog. Csak egyikét arcon ül a bizonytalanság.

Negyedórával később szavakba is önti az egyik. Az ágy keményre tömött szalmazsákján tilve a nevelőtiszt felé fordul; i— Hadnagy bajtárs. tessék mondani... Itt is lesz láda a kézbe és békaügetés?

— Természetesen — mondja nevetve a hadnagy — ha akarsz ilyet csinálni, senki nem aka. dályozhatja meg... jogodban van. De nem muszáj senkinek ezzel tölteni idejét.

Felharsan a nevetés: a fiúk rájöttek, hogy apáik és bátyáik tapasztalatai „katonáiknál“ övelük nem ismétlődnek meg,

Az első nap

Pártnapok "lesznek’ fis szavalni lehet? Kultúrmunkáthogy Végzünk? A kérdéseket egy DlSZ-ifi teszi fel és a régiek alig győznek rá felelni. Mindenve igennel. Mert még csak az első nap ez a laktanyában és a nagy többséget be se sorozták, de a szavalni, enekeini, muzsikálni tudók, a régi faliújság- szerkesztők propagandisták, műkedvelők összeírása folyik.

ötszáz újonc... a parancsnok őrnagy, a százados meg a neve- lötiszt egész nap talpon. Nem ártana statisztikát készíteni róla, mit csináltak egy nap alatt; a legnagyobb számok kétségtelenül annál a rovatnál szerepelnének: „kérdésekre felelet“. Mert az aztán van Folyosón, teremben, udvaron szinte percenkint állják körűi a tiszteket; ..Százados bajtárs, a repülőkhöz szeretnék menni... a többiek is megkértek... a másik a gépvontatású tüzérekhez... harmadik a légvédelmiekhez.

— Miért a légvédelmiekhez? Mert az nem rúg? Nem kell félni a lótól, — hangzik a vigasztalás.

— Engem is első nap ledobott, másnap már nem... ötödik nap aztán megint.. neveti el magát az őrmester bajtárs.

őrmester... különös íze’ volt ennek a szónak. Kényúr lefelé, szolga felfelé. Most bajtárs, barát, nevelő. Különös látni a tiszthelyettesnek arcát, amikor szokatlan melegséggel hangzik a szájukból a szó. Nemcsak az újonc érzi, milyen más a világ, hanem a régi világ katonája is.

Az orvos előtt

Sorozás. Kétségbeesett pillantások figyelik az orvos százados arcát, nem talál-e valami rossz zörgést a csillogó sztetoszkóp vagy a fürgén kopogtató ujj. A páciensek 18—19 évesek. Az asztalon behívók hevernek, rajtuk az ország ezernyi községének neve: Tiszaug, Debrecen, Bácsbokod, Nyíregyháza...

E—. T—, O—, D—, L—„ N—,

2000000000000000000000000000000000000000000

0

r..

Honvédelem és haza fisa«

Idézetek Rákosi elvtárs beszédeiből és írásaiból

,,Nemzeti önállóságunkat az imperialista reakcióval szemben csak úgy tudjuk megvédeni, ha összefogunk a többi népi demokratikus országokkal, elsősorban a hatalmas Szovjetunióval, amelynek felszabadulásunkat köszönhetjük s mely mindig segítségünkre »olt fiatal államiságunk megerősítésében.“

„Egy fegyvertelen ország valósággal csábít'a provokációra és a kalandokra... mi nem akarjuk, hogy hazánk imperialista kalandorok játszótere legyen, hadseregünket éppen a béke érdekében igyekszünk olyanná tenni, hogy dolgozó népünket, szövetségeseinkkel \ állvetve, meg tudja védeni.“

,,A béke védelmére nem elég az agitáció, a békéhez fegyverek is kellenek. Már több mint kétezer éves az a közmondás: Ha békét akarsz, légy felkészülve a háborúra! Ez ránk is vonatkozik és nem utolsó érvünk a béke mellett, ha az ellenség tudja, hogy a magyar népi demokrácia fel van fegyverkezve és jól begyakorolt hadserege van.“

„Elvárjuk pártunk minden tagjától, minden kommunistátok hogy példát mutat fegyelemben, katonai képzettségben, politikai öntudatban, hogy előljár hazaszeretetben, áldozatkészségben a dolgozó nép érdekei védelmében.“ ©

O

OOOO00OOOOOOOOOO0OO0OO00OO0O000OO0OOO0O0O08

olvas egy jóalakú, izmos, szökő fiú aztán széttáija a karjait és forogni kezd, mint a ring.is- pil. Repü:ö akar lenni és ehhez megnézik szédül-e. Amikor megszűnik a forgás, egyenesen áll, akár a eövek és mosolyog. Már a vadászgép kormányát érzi a kezében. Mögötte egy pa raszt gyerek drukkol, öten jöt . tek el a faluból, hogy a K03- suth-akadémiára kerüljenek... mind az öt más helyőrséghez került. — Mikor határoztad el. hogy Ide jössz? — Rögtön, amint megtudtam, hogy jönni lehet — veti fel a fejét. Hu. szonnégyéves határőr következik; tavasszal szerelt le. „Lovastüzér akarok lenni... falusi fiú vagyok... jobban szeretem a lovat mint a motort.“

Mit mond az orvos az anyagról? Az éppen kezeügyében lévőről:; „öröm hallgatni az ilyen kristálytiszta szívhangot.“

Az ezred fiai

Kü'önös írás ez — "mondaná akárki, aki nem járja az új non.

MINDENNAPI TÖR I ÉNÉT

Magyar-jugoszláv határ. »2. G y. elviárs a vatak meglett vigyázott legelésző jó- szagaira,' hogy el ne kallódja, nak, közben egy könyvet olvasott. Az est hamuszürke fátyla lassan eltakarta, a kék eget. Sz. Gy. elvtárs szemét is bántotta a, szürkület. Felnézett a könyvből, boldog, megelégedett mosollyal tekintett tvégig az állatokon, aztán átnézett a dróton túlra1. MeU- dörzsölte a szemét.

Odaát a gátakon, a drótkerítésen is túl> valaki. selten, kedett, Ugyiátszott nem vett észre senkit, mert mintha hát. rabban lépkedett volna, mint előzőleg. Néhány méterre a- határtól lefeküdt a fűbe, alig lehetett észrevenni. Szembe vele a. patak falu fölé eső oldalán Sz. Gy. elvtárs elbújt egy fa mögé, nehogy észrevegye az idegen. Kezében görcsöseit szorongatta ostorát. Egyszeresek a jövevény felállt és meggörnyedve a drót felé futott. Óvatosan széthúzta, aztán átbújt rajta. Te hasalt, majd csúszva közeledett a patak felé. Az egyik hűkor tövében meálapult, kesét a, zsebébe dugta és mint egy ugrásrakész ragadozó kereste, hol tudna átjutni a

A szántók, a rétek már mindenütt, elcsendesedtek. — Csak néhány szekér döcögött méa a falu felé• A patak parijára kihallatszott az aprójószág éktelen zsivaj gása, a tehenek bögése, a kutak nyikorgása. Az e-sti, etetés, itatás ideje volt. De Sz. Gy. elvtúrs portáján nem nyikorgott a kút. fiatal feleséae az apró állatoknak is elfelejtett elc- séget adni. Kunt állt a kapuban. kislányával, a hároméves Marikával a karján és a patakfeWi utat szemlélték.

— Hói van édesapa? Miért nem jött méa haza? — kérdezte a kislány és még jobban odasimult anyjához.

— Biztosan nemsokára itt lesz, drága kislányom. Hacsak nem történt valmi baja.

Re alighogy kimondta ezt. mindjárt meg is bánta. „Nem és nem. Ilyesmire még gondolni sem szabad. Biztosan elbeszélgette valahol az időt, azért késik” — szőtte a gondolatokat. Mednuugtatáskép- pen bement takaros há'acs. kájukba, megmosdatta Marikát, enni adott neku aztán a puha fehér párnák közé dugta. A nagymama gondjára bízta a kislányt s ő ismét kiment a kapuba, várta a férjét. A nagyanya valami lágy altatódul t dúdolt kicsi fülébe. hogy minél előbb elaltassa. De ő nem akart aludni. UJbóf és__ újból felült az ágyban és határozottan a nagyanyja szemébe mondta;

— Ne dúdolj, nagyanya, úgysem alszom el, amíg édesapától el nem búcsúzom,

A

A kislány apja kint a patak partján éppen abban a pillanatban lépett elő, amikor a jövevény felállt a bokor tövéből.

— Mit keres itt?

— Pszt! Ne olyan hangosan, mert meghallják. Ha nem szól a határőröknek, jól megfizetem — mondta az idegen. Köbben elővett egy marék papírpénzt, meg,lobogtatta és megkérdezte;

— Hol lehetne átmenni a patakon ?

— Jöjjön erre jobbra, szívesen megmutatom.

Az idegen átjött a lcishí- don. néhány pillanatig farkasszemet néztek egymással. Sz. Gy. elvtárs szólalt meg először.

— Aztán miért jött onnan ?

— Titóék ki akartak végezni — válaszolta. —- Ma estére tervezték, hogy felakasztanak. Azért szöktem meg... No. itt van a pénz, amit az előbb ígértem, csak mutassa meú, hogyan jutok el Bszgy. községbe. Szeretnék már mielőbb távolleni ezeRtöl a bitangoktól.

Ahogy a jövevény beszéli, kezével állandóan mutogatott és közben, olyan ábrázatot vágott, hogy majd megesett az ember szíve rajta. Sz. Gy. elvtársat azonban nem tudta megvenni szóval sem, pénzzel sem. Egy pillanatig sem hitte el, amit a jövevény mondott. De ezt nem mutatta.

— Jöjjön csak velem — mondta barátságosan —. én is arra iparkodom, örömmel

elvezetem.

Marában azonban elhatározta, hogy nem a kérdezett faluba, hanem saját községébe. a határőrségre viszi az idegent. Igen ám, de furfangos volt a jövevény is.

— Nagyon köszönöm a SZ'T veségét — udvariaskodott — nem szükséges velem jönnie. Minek is fárasztaná magát. Ha megmutatja, én Is megtalálom a falut. Meg aztán biztos volna valami dolga is magánakSz. Gy. elvtársat nem tudta lerázni a nyakáról. Hirtelen, gyors mozdulattal elkapta az idegen zsebbesüllyesztett kezét, másik karjával átölelte úgy, hogy moccanni sem tudott az erős szorítástól. így vonszolta a falu felé. Amikor a házak közelébe értek, a szokatlan zajr.a felfigyelt a határőrség.

— Riadó — kiáltott a Va~ rancsnok. A harcosok gyorsan sorakoztak és futólépés, ben elindultak a hang irányú,-.

ha. Egyre erősebben hallották a zajt, mert akkorra a két ember már erejét megfeszítve dulakodott.

— Ide ide, elvtársak — kiabált Sz. Gy.

Hamarosan ott termettek. A géppisztolyok és puskák csöve rámeredt a diver zónára, akinek nem sikerült félrevezetni Sz. Gy. eiviársaf. Nem volt már más választásún engedelmesen felemelte két kezét és ballagott a határőrök előtt, be a faluba. Rövid idő alatt kiderült róla, hogy Tito kémiskolájáit végezte el és azért küldték kpz- zánk, hogy a\ mi boldog életünkre törjön.

•

Sz. Gy. elviárs visszament a patak partjára, hazahajtotta marháit, megitatta őket. Megtisztálkodott és bement a szobába. A kis Marika majdnem leugrott, örömében az ágyról, amikor meglátta. Az apa odament kislányához. — Megsímogatta, megcsókolta.

— Aludj nyugodtan édes kislányom, pihend ki magad, Aztán odaülj az asztalhoz, ahol fiatal feleséae és édesanyja már várta a vacsorával.

A falóira ráborult az e.J véStelen csendje, csók a járőr csizmáinak kopogása hallatszott a szobába.

• v, -, ............ B. 1.

vé

dség laktanyáit Szinte hi he. tétlen dolgokról ad számot. Alföldi paraszt gyerekekről, angyalföldi és csepeli ifikről, akik a „város pereméről“ jöttek, ra. gyogó szemmel és azzal a tu. dattal; haza jöttek. Újoncokról, akik öt perc elteltével a szabad emberek büszkeségével járják a nagy laktanya folyósóit, váló. gatnak a vadonatúj egyenruhák között és szinte I versenyeznek Abban, hogy legyenek már az első napokban ,,élcsapat“ itt bent is. Ezt talán a fi mek Kt értékelésénél láttuk legjobban. Mert moziban völtak az újon. cok: ,,Ványa. az ezred fia“ volt a műsor. Hosszú sorban, énekelve vonultak a község utcáján és visszafelé elgondo.kozva jöt. tok. Tizen, húszán, harmincai! szóltak aztán hozzá a látottak hoz — egy kissé azzal az érzéssel, hogy ók is „az ezred fiai“ ma már. És ez naggy szó itt.

Erőből, lelkesedésből és jő munkából gyúródik a magyar néphadsereg. Szilárd alapra épül; a magyar munkások és parasztok izmaiba és értelmére.