Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-13 / 163. szám
Élesedik a gyarmati és félgyarmati népek harca Az osztrák nép az amerikai nagyfoké hálójában A. Daily Worker egy fényképet közölt, amelyet a Ma- lájíoldön harcoló angol katonák küldtek haza családjuknak. A fénykép azóta bejárta a világsajtót és minden tisztességes emberből keserű felháborodást váltott ki Angiidban és az Egyesült Atomok- ban is. Teljes meztelenségében megmutatta a malájfö.di hadjárat véres emberteieusé- gét s a régi angol gyarmati háborúk olyan epizódjait idézte emlékezetbe, amelyekről ma már a ieavas.agabb bőrű brit imperialisták is szégyenkezve beszelnek, vagy szégyenkezve hallgatnak. A képen Sir Gerald Templer ta. homok három „hős” harcosa látható,.egy malaj szabadság- hős levágott fejét mutatják fék amelyből még csöpög a vér. így harcolunk! — ez vau ráírva a gyilkosok bűntudat tói nem egészen mentes ábrázatára. A szörnyű dokumentum és annak nemzetközi hatása arra kényszeritette II. Erzsébet kormányát, hogy megtiltsa, — nem a maláj harcosok lefejeztetését.' hanem a fényképezést a malájföldi harctereken. A Ckurehill-kor- rnány hivatalba lépese óta a legkeményebb. iegkegyetle- nebb módszereket alkalmazza a brit gyarmatokon. Körülbelül ugyanabban az időben erősödött a francia nyomás Indokínában és Észak-A trikóban. A gyarmati és félgyarmati népekre nehezedő imperm- listn myomás s azok a veres zsarnoki módszerek, amelyeket a gyarmatosító hatalmak Ázsiában és Afrikában alkalmaznak, mindenütt kié.eztcK g helyzetet és mindenütt erőltették az elnyomatás alatt szenvedő népek szabadságmozgalmait. Temp er tábornok módszerei Malájföld a brit világbirodalom legfontosab.b dollarter- melő torü.ete. Az ón bány ák és a kaucsuis-üitetvények dolgozói elképesztő viszonyok között élnek, munkájuk eredményeiből angol tőkések gazdagodnak. Az utóbbi időben fokozott kegyetlenséggel indult meg a harc a malajfö'-di «szabadságharcosok e.ieu, akiz népük felszabadításáért évek óta kemény és nehéz harcokat vívnak nemcsak a dzsungel területen, hanem a brit katonai és politikai hatalom é» közigazgatás központjaiban is A szabadságharcosok októberben megölték Sir Henry Gurney brit főbiztost. Utód jául a Churehill-kormány Sur Gerald Templer tábori.okot •nevezte ki. Templer a jelek szerint teljesen szabad kezet kapott. Tízezrével hurcoltatja el lakóhelyükről a malájokat, legkisebb gyanúra egész falvak lakosságát gyilko tatja meg, óriási jnternálótáborok- ban éhezteti és sanyargatta íja a benszülötteket. A tábornok — a Churehill- kormány jóváhagyásával — egyelőre mint elszabadult dú- vad garázdálkodik, de ez nem változtat a helyzeten: Maláj- földön ma egyetlen brit katonatiszt vagy polgári híva. tablók sincs biztomüaban s az angol nagytőkések nagy bánatára az ón és kaucsukter- nielés tovább csökken. Az egyiplomi-szudáni kérdés Az imperialista gyarmati politika egyiptomi válságát Nahaz pasa kormánya robbantotta ki, amely felmondta az 1536-os brit-egyiptomi szerződést, a szuezi övezet kiürítésére szólította fel az angolokat és Faruk királyt az eddig Anglia és Egyiptom által „közösen kormányozott” Szudán királyává nyilvánította. Az angolok fegyveres erőszakkal léptek fel. Erskine tábornok, akit azóta F es ting tábornokkal váltottak fel s aki a Malá.iföldre küldött Templer helyett Délkelé tAnglia katonai parancsnoka :ett. lövetett az egyiptomiakra. Az USA beavatkozott az angomk javára, Faruk kirá-y elbocsátotta Naház pasat, helyette Maher pasát, majd uiabb elhatározással Hilali pasát ültette a miniszterelnöki székbe. Minthogy Hi.a.i a jelek szerint hajlandó bevinni Egyiptomot az amerikai-angol katonai szervezetbe tehát valamilyen formában meg fogja adui a lehetőseget az imperialista hatalmaknak, hogy csapatokat tartsanak a Szuezi-esatornánál, az angol egyiptomi vita most mát elsősorban a szudáni kérdés körül fo.yik. Malájfö‘dön az ónról, Szudánban gyapotról vau szó. A C húr chilikor mán v semmi áron sem akar lemondani Szudánról. Az angol gyarmaté" ‘•’tó tőkének álláspontja - - ami egyúttal a Churchill- kormánynak is álláspontja — körülbelül ebben foglalható össze: „A szudáni gyapot elvesztése a brit ipar számara tragédiát, a textilipar számára katasztrófát. Anglia külkereskedelme és pénzügyi méregé számára jóvátehetetlen bajokat jelentene.” Az angolok léoten-nyomon emlegetik -szudáni „érdemeiket”. A gyapotültetvényeket fejlesztették De mit tettek a szudáni népért? Szudán la. k osságának 1 százaléka tud irni-oivasni. Csupán kétezer benrisiü.ött részesül középfokú oktatásban s az egész országban alig van száz szudáni, aki felsőoktatásban részesült. A közigazgatast 1:J6 angol, a technikai, katonai es rendőri igazgatást 850 angol tisztviselő vezeti. Szudániak csak alárendelt beosztásban dolgoznak. Sem a szudáni nép. sem az egyiptomi tóniegek, — amo- iyeket néhány uagyhata.mu pasa, a britex és amerikaiak megfizetett bérence elárui —, nem akarják tűrni az imperialisták uralmát a Nilus- völgyben. A francia Indokínában, Tuniszoan és MaroKkóban A francia gyarmatosító politika súlyos válságtünetei jelentkeztek nemcsak Indokínában, ahol már évek óta folyik és teret hódít a szabadságharc Ho Si Mmh népeitek hősi küzde.me a megszálló csapatok és baodajista bérenceik eben. hanem Tuniszban es Marokkóban is. A franciáknak 170.000 katonájuk van lekötve Indokínában, tényleges tisztikaruk fele. Franciaország itt több tisztet veszít, mint amennyi utánpótlást hadserege a tisztiiskolákból kap. Párizsban ma már a;ig akad számottevő po litikai vagy katonai személyiség. aki ne ismerné be, hogy Vietnamban Franciaország teljesen reménytelen harcot folytat a szabadságharcosok ellen. Tuniszban, miután a Senik kormány a francia-tuuhzi kapcsolatok felülvizsgálását kérte az ENSZ-tői, a franciák a katonai és gazdasági terror minden módszerének felhasználásával rákényszerftették a bejt egy bábkormány felállítására, amely engedelmesen teljesíti a francia parancsokat. A tunisziák teljes függet. fenséget követetnek. Miután az imperialista hatalmak összefogása lehetetlenné tette a tuniszi kérdés napirendre tűzését a Biztonsági Tanácsban, a függetlenségi bare súlypontja áttevődött az északafrikai fé gyarmati ország tömegeire, amelyek élén politi. kailag fejlett munkásosztály áll. A marokkói feszültség hagyományai a franciákkal vívott fegyveres harcokra nyúlnak vissza, A második világháború befejezése után Marokkó gazdasági kizsákmá- nyo.ása, nagyobb hangsúlyt kapott Amint most Tunisz ellen, éppen úgy fogtak össze 1951- ben Marokkó ellen az imperialista hatalmak. Az Egyesült Államok katonai támaszpontokat kapott Marokkóban, az amerikai nagytőke egyre nagyobb érdekeltséget szerez Marokkó nyersanyagkincsének kihaszná.hsában. A jelenlegi marokkói he.yzettel fog- -aikozó nyugati sajtojeleníé- sek kénytelenek beismerni, Hogy a marokkói nép egyre keményebben és egyre szervezettebben folytatja harcát a dollár és a francia szuronyok imperialista szövetsége ellen. Líéiamenkában is megmozdul a főid A latinamerikai köztársaságokat félgyarmati helyzetbe sodorta gazdasági függésük az Egyesü.t Al-amoktói. A délamerikai munkások — bányák, gyarak és ültetvények elnyomott do.gozói, — verrel és verejtékkel adóznak a Wall Streetnek éo néhány helyi milliomosnak, a Wall Street helytartóinak. Az Egyesült A.‘amok ipara bauxi't*zükségietének 76, artimon 26, btzmut 32, króm 11. réz 24, ólom 2b, mangán 21, ón 39, tungsztén 70. vanadium szükségletének 10 százalékút a iatmamerikai országoktól kapja. Nagyarányú az érdekessége Latin-Amerikanak az USA gyapot, bor, berbium. cadmium kvarc, csersav es cink importjában is. Mindezekért a lontos stratégiai nyersanyagokért nevetséges árakat fizetnek az amerikaiak. A kísérletek, amelyeket különböző ae.amerikai országok a nyersanyagarak novelese érdekében teltek, eredménytelenek m'D adtak. Az QtíA-nak a nyersanyagárak leszorítására irányuló politikája eredményeképpen 195c— ál-ben a déiamerika: nyersanyagkincs kiz»akmá- tiyoiásaoan elsősorban érdekeit amerikai trösztök profitja a következő arányban emelkedett: American Woolen Co. 399 százalék, C.unax Molybúemon Co 117 százalék, international Nickel Co. 133 százalék, National Container Co 113%. United States Rubber Co. 41 százalék. Standard Oil Co. New Jersey 47 százalék, Weyerhauser Timber Co. 50 százalék. Eőy délamerikai lap ,,R„ssz inciuía ú Dolitika” címmel kö zöit cikket. Politikai elvakult- Sággal vádolja az Egyesült Abamok jelenlegi vezetőit 9 megállapítja, hogy ezek a ve zetők. akiknek közigazgatási botrányai és panamái éppen most kpleződtek le. nemzetközi vonalon sem becsületest bbek, sem okosabbak. A ap kétségtelenül a délamerikai közvéleményt fejezi ki e> hangjának élességéből is következtetni lehet arra; hogyan ítélik meg az USA h zsákmányoló politikáját Del a inerika népei, de még naOy részt az északiaknak elkötet* zett vezető körei is. Braziliában tábornokok egész sorának elmozdítása mu tatta meg. hogy a hadsereg vezetésében és tisztikarába:’ az USA-barát csoporttá, szem ben erős USA-ellenes csoport is kialakult. Bolíviában napi rendre került az ország le? fontosabb _ iparágának. az USA bolíviai diktatúrája for. rásának, az ónipartiak az államosítása. Columbiában és Venezue ában a közvélemény követeli az olajipar állami-sí tását s azt, hogy ezen az ál lamosításon keresztül számol .iák fel a két ország népére» nehezedő amerikai kizsákmányolást és zsarnokságot. — Mindezek a jelenségek értbe tő nyugtalanságot keltenek az AZ AMERIKAIAK dollár; igájába kerített osztrák sajtó ujjongó cikkekben közli ál- .andóan az Amerikai Egyesült Államok állító.agos „bőkezű támogatásának" adatait, me y- lyel az osztrák gazdasági é»et stabilizációját & felvirágoztatását biztosítja. Ez a bőkezűség állító.ag ,.virágzó jólétét és megelégedettséget” szült Ausztriában és minden osztrák reggeli imájába foglalja a Wal] Street urainak nevet, azért a 6ok szépért és jóért, melyet tőlük kap. NÉZZÜK MEG, hogyan fest valójában ez a „bőkezű ség!” A reakciós osztrák sajtó. állandóan azzal a számmal kérkedik, amely azt mondja, hogy Ausztria 1952—53-bau 1.9 milliárd schilling amerikai „segélyt kap”. A megfizetett bértolhiokok azonban bölcsen ha.lgatnak arról, hogy amerikai parancsra Ausztria nemzeti jövedelmének 10 szá-aié- kát háboríts elökészüetekre keli fordítani. Ez a szám pedig 6 és félmilliárd schilUnget tesz ki, tehát háromszor any- nyit. mint az agyonreklámozott amerikai segély összege. Ez az összehasonlítás világosan megmutatja, hogy az osztrák nép „jóléte” az amerikai nagytőke kénye.kedvé-. től függ és nem valószínű, hogy az osztrákok ágyúcsöveket, vagy tankokat kennének a kenyérre vaj helyett. Ezzel szemben az az igazság, hogy Ausztria rövidesen az Egyesült Államok háborús politikájának aktív kiszolgá- .ójává válik. A békeipar állandóan csökkenő kapacitással dolgozik. A munkások ezrei kerülnek uaponta utcára, ugyanakkor, amidőn repülőterei:, hadifontosságú műutak építésére óriási összegeket költ el az osztrák kormány. A gazdasági, életben mutatkozó deficitet újabb adóterhekkel és a közszükségleti cikkek árának többszörös emelésével akariák eltüntetni az osztrák aazdaságpoliti- kusok. A munkásosztály el- nyomorodására jellemző, hogy a munkások fizetésük mintegy 45 százalékát fizetik vissza az államnak különböző adók és díjak címén. Emelkedett a vasúti díjszabás ée az a apvető üzemanyagok ára is. Az osztrák háziasszonyok egyre szomorúbban néznek kosarukban napról-napra job- b: a összezsugorodó éle'mi- szormennyiïégre, amelyet a piacon a rohamosan emelkedő árak mellett vásárolni tudnak. SÚLYOSBÍTJA A HELYZETET a kormány külkereskedelmi politikája. Az Egyesült Államok a nemzetközi világpiacon elismert árakon jóval alul vásárolják meg Ausztriától a kivitelre szánt cikkeket, ugyanakkor az osztrák kormány többszörös árat fizet a nyugati államokból importált árukért. Amerikai nyomásra egyre csökkenti az osztrák kormány a Szovjetunióba^ a népi demokráciákba irányuló kereskedelmet. Ma már az osztrák külkeresEgyesült Államokban s jelzik, hogy végre Dél-Amerikában is megmozdult a föld az amerikai imperialista politika alatt. A gyengeség jelei Az Egyesült Államok politikájának legfőbb kérdése a harmadik világháború előkészítése. Minél több nehézségbe ütközik ez a politika, minél több kudarc éri az ameri. kaiakat. annál több az erőszakos elem az USA államférfiai- I ak és vezető katonáinak eljárásában a szövetségesekkel, a csatlósokkal szemben. Ugyanezt a jelenséget lehet megállapítani az imperialiskedelemnek alig 10—14 szú.-) zalélcát képvisel a béketábor országaival lebonyolított kereskedelem. Pedig Ausztriának igen nagy szüksége volna a becsü.etes, kétoldalú szerződésekkel biztosított egészséges külkereskedelemre- merdt amíg egy tonna Keletről hozott áruért 666 schilhn- get fizet az osztrák állam, ugyanazt az árut 1594 schil- Ungért kapja meg Nyugatról. Hogy csak egyetlen példát említsünk! A Keletnek adott nyersvas és acél kilogrammjáért Ausztria 1951 első felében átlagban 4 52 schil- linget kapott, a nyugati országoktól azonban csak 2,33 schiUinget. Az Egyesült Államok még ennél is olcsóbban vásárolja a vas és acél kilogrammját Ausztriától: mindössze 1.33 schilünget fizet érte. A szemérmetlen és nyílt gyarmati kizsákmányo- ás jebemzi Ausztria Nyugat felé irányuló kereskedelmi kapcsolatait. Emellett ez a gazdasági kapcsolat az osztrák ipar rohamos elsorvadását is magával hozza. Több gyár szűnt meg amiatt, hogy az amerikaiak szívesebben vásáromat Ausztriában nyersanyagot, mint készárut. Az amerikai dollársegély nyomán „virágzó osztrák jólét” eevik legfőbb lellemzőjo az állaudóa- emelkedő kilátás- ' tálán munkané.küliség, amely a munkások ezreit űzi naponként az utcára és juttatja a legszomorúbb sorsba. Áz amerikai „segély” hatás-1 sál van nemcsak a munkásság elnyomorodására. hanem az osztrák parasztság gazdasági romlására is. Az ameri-' Icaiak nem naüyon tőrödnek' az osztrák mezőgazdasággal, egymásután űzik el a parasz-, rákot földjeikről, hogy tüzér-' ségi lötereket, repülőterekétől narckocsipályákat építsenek ) a vetések, szőlők és gyümöl-' esősök helyén. Az amerikaiak áltál rendezett nagyméretűi hadgyakorlatok __ pedig Jeta-; rolták az a'iff beérett gabonát,! összetördelték a gyümölcsfákat, tönkretették a parasztok verejtékes munkájának eredményeit. AZ OSZTRÁK NÉP azonban nem kér az ilyen „támo-j gátasból”. Egyre növekvő el-“ lenállással fogadja az ameri-i kaiak által diktált osztrák! politikát. Napjainkban egymásután rendezik Ausztria angol és amerikai övezetében az ősi osztrák városokban és falvakban a békekonferenciákat, melyeken a dolgozók hitet tesznek a béke ügye mellett. Az Osztrák Kommunista Párt, — az osztrák munkásosztály élén — erőteljes harcba fogott az amerikai igában nyögő osztrák nép igazságának kivívásáért. — Mind szorosabbra tömöríti az ország dolgozó tömegeit _ és politikai munkájává] felvilágosítja az ingadozókat és azokat, akik az osztrák kormány állítólagos „békepolitikája” mögött nem látják még az amerikai nagytőke kitátott száját és rablásra begörbült karmait. ta hatalmak gyarmati politi- j bájának területén is. Minél1 löbb nyilt vagy burkolt eró-j szakot alkalmaztak a gyarmatosító hatalmak, annál inkább növekedett velük szemben az elnyomott népek ellenállása s ma már az angolok, a franciák az amerikaiak katonai és gazdasági erőszakszervezeteivel szemben az egész világon keményen és szervezetten lépnek fel a guarmati és félgyarmati népek. Hősies L Hifiik ma már fontos tényezője annak az egész világot átfogó küzde.emnek is. amelyet a né- a Sz -v.ietunió vezetésével béke biztosításáért. pék a tartós folytatnak.
