Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-30 / 177. szám

A klerikális reakció a háború szövetségese és ügynöke À klerikális reakció ártal­matlanságával kapcsolatom megbékélő hangulatot előse­gítette az a körülmény, hogy íi Orosz-banda leleplezése a széles tömegekben nagy fel­háborodást és gyűlöletet vál­tott ki és — emellett dicsére­tébe váljék a megyei sajtó­nak —• számottevő eredmé­nyeket értünk el a klerikális reakció egyes helyi ügynö keinek leien.ezése terén is. A hittanbeiratkozásoknál ez év­ben mutatkozó nagyarányú csökkenés is mutatja e té­ren elért eredményeinket. — De az elbizakodottság teljesen indokolatlan, veszé­lyes és megengedhetetlen. — A klérus tömegbefolyá­sát elősegíti, hogy párttagsá g'uuk kis részo még mindig eljár az egyházi szertárt» sokra. Elvtársainkuak meg kell érteni, hogy a rossz pél da ragadós, az ilyen maga- tartásiul akár akarják, akár nem, az ellensén kezére ját­szanak. Pártunk felvilágosító munkája dolgozóink köré­ben, a Számos természettudo­mányos ismeretterjesztő tö­megpropaganda előadáson a ürősz-banda leleplezése erő­teljesen aláásták a fekete re­akció tömegbefolvását. Az a körülmény, hogy a falusi pap minden eszközhöz hoz­zányúl, erőteljesen meg­tépázott tekintélyének, tö­megbefolyásának kiszélesíté­sére. ne tévesszen meg ben­nünket, ne higy.iük. hogy a l'iilöpszálláei pap, aki a fate­lepítésnél mint brigádvezető tevékenykedett, és ily módon édesgette magához a fiatalo­kat. demokratává változott. Éppen ezért véget kell vet­nünk a megbékélés hangula­tának. tisztáznunk kell, hogy a. vallás várton belül nem magánügy. A vallásos be­állítottság a kommunista meggyőződéssel összeegyez­tethetetlen. — De azt is meg kell mondanunk, hogy a klerikális Teakció, a kulák, az imperializmus, a háború szö­vetségese és ügynöke. A régi rendszer zászlóvivőié; min­den lépése, cselekedete ennek a főcélnak van alárendelve. Nem árt, ha a dolgozó pa­rasztság széles tömegeiben felelevenítjük a múlt ször­nyű emlékeit és megkönnyít­sük annak felismerését, hogy a vallás és a vallásszabadság kétkulacsos prédikátorainak álarca mögött a Mindszenty. Hagyókovácsoki a Vezér- W les er -Ferencekben felis* merjék hazánk és népünk ve­szett ellenségeit. A szociáldemokratizmus veszélye nemcsak a városban, hanem a falun is megvan A szociáldemokratizmus elleni harcban mutatkozó hibáknál bennünket is megtévesztett az a körülmény, hogy nem ütköz­tünk nyüt szociáldemokrata szervezetekbe. Másrészt mint mondtuk megyénk, mint agrár, megye — mintha a három és ötéves terv nyomtalanul su­hant volna el a megye felett — nálunk a szociáldemokratizmus elleni harc nem okoz különösebb gondot. A valóságban persze más a helyzet. Itt vannak új, vagy kibővített üzemeink és bennük a tegnapi földműveléssé’ foglalkozó paraszt, esetleg kis. iparos, akik között a politikai munkát leszűkítettük egyszerű kétlakl problémára, megfeled­kezve arról, hogy ebben az új munkásrétegben a szociáldemo­krata ideológia és magatartás, fertőzése hatványozottabban fennáll. Lábrakap a lógás, az igazolatlan mulasztás igazolása a munkaverseny elhanyagolása eltompul az osztályérzék, elha­nyagolják a munkás, és baleset Védelmi intézkedéseket* lebe. csülik a nőket és a fiatalokat Most kezdjük észrevenni, hogy éppen az új félegyházi Bányá szati Berendezések Gyárában mutatkoznak meg legélesebben ezek a hiányosságok. Számos jer arra figyelmeztet bennünket, hogy a szociáldemo­kratizmus veszélye nemcsak a városban, hanem a falun is megvan és komoly károkat okoz. Ismeretes, hogy gép­állomásaink egy részénél, pél­dául Madarason szinte tűrhe­tetlenné vált a helyzet a női dolgozók számára. Ismeretes, nogy gépállomásainkon számos figyelmeztetés ellenére még mindig rossz a traktoristák pihenőhelye, szállásviszonya, tisztálkodási eszközei, stb. Itt volna az ideje, hogy ezekkel a jelenségekkel, mint a szociálde­mokratizmus behatolásával szá­moljunk és kérlelhetetlen harcot Indítsunk ellene. Vannaji tenni valóink az állami gazdaságok, ban is. A mátéházi és a tajói állami gazdaságban rossz volt a dolgozók éíelemellátása, a bérfizetést húzták, halasztot­ták, rendkívüli viszonyokat te­remtettek, a szálláshelyeken felütötte fejét az erkölcstelenke­dés, mélyen beépült a különböző rendű és rangú ellenség. Csak természetes, hogy ezekben a la­zaságokban az állami vagyont herdálták, csáki szalmájaként kezelték. Semmi kétség, jogo­san teszünk szemrehányást a megyei trösztök vezetőinek, de megkérdezhetjük, mit tettek a helyi kommunisták, a helyi párt- vezetőségek és nem utolsó sor. ban a járási és megyei pártbi­zottság. Ugyanis bár igyekez. tünk javítani, de nem láttuk az összefüggést és nem hívtuk fel a figyelmet arra, hogy itt a kórokozó többek között a szó. ciáldemokratizmus. /A Tito elleni harc kérdése Jelentősek a feladataink a fito-banda leleplezése, a dél szláv dolgozók körében végzett politikai munka megjavítása te­rén általában, de különösen a határmenti járásokban. Nagy hiányossága politikai nevelő- munkánknak, hogy nem fog­lalkozik eleget a fasiszta Tito Jugoszláviájában uralkodó szé­gyenteljes állapotokkal, ebben megyei lapunk is hibás, amely a Tito elleni harc kérdését, szinte külpolitikai kérdésként kezeli, mely távol áll megyénk mindennapi életétől. E hibájá nál fogva nem Is tud kellő segítséget nyújtani népnevelőink­nek. Pártszervezeteink gyakran belemerülnek a tü-, gyüszü-, levélpapír- és életszínvonal agi. tációba. A KV ülés útmutatásai alapján az életszínvonal terén népünk javára mutatkozó kü­lönbség mellett erőteljesebben ki kell hangsúlyozni, hegy „nálunk hatalmon, náluk rab­ságban van a dolgozó nép“. Hogy nálunk nincs munkanél­küliség és bizonyta’anság, hogy nálunk nincsenek gyárosok és bankárok, földesurak és impe­rialista tábornokok, leáldo­zóban van a kuiákság napja is. Erőteljesen ki kell hangsúlyozni, hogy népünket a felszabadító erős, hatalmas Szovjetunió segíti, ezért hazánk nem impe­rialista gyarmat, hanem sza­bad, független szocialista ország, a béke bástyája, melyben a dol­gozók el vannak szánva, hogy építömunkánk eredményeit és ragyogó szocialista jövőnket, ha kell, nemcsak munkával, de fegyverrel is megvédik az im­perialista ragadozóktól. Hozzá kell látnunk, hogy a mulasztást pótoljuk, mert a határszélen lévő dolgozók politikai fejlődése és politikai igényei is megköve­telik ezt, a hibák kijavítása meggyorsítja a fejlődést. Még több. cser. tízezer munkás, dől. goző paraszt, fiatal nő és úttörő pajtás, civil „határőr“ áll így őrt és vigyáz hazánk szent határaira, hogy azt büntetlenül egyetlen provo­kátor és gyújtogató sem lép­hesse át. Németi elvtárs beszámolója további részében beszélt arról a fejlődésről, amelyet a párt­építőmunka egész területén a járási titkárok országos érte­kezlete óta elértünk és beszé t azokról a hiányosságokról, hi­bákról, amelyek « pártmunka, a párt építésének területén akadályozzák a mánka megja­vítását. A begyűjtési csata A Központi Vezetőség ülése a munkás-paraszt szövetség to­vábbi erősítésére mai legronto- sabb feladatként azt javasolja, hogy 1. „Megnyerni a dolgozó pa­rasztság egészét az állam Iránti kötelezettség maradéktalan tel­jesítésére. 2. Megszilárdítani a szoc. szektort a mezőgazdaságban, megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tszcs be való belépésre." Most, hogy javában folyik a gabonacsata, helyes lesz, ha számbavesszük ennek a harc nak a körülményeit. Először azt kell látnunk, hogy az első féléves sertésbegyüjtési terv tel­jesítése területén az állampol­gár! fegyelem megyénkben nem szilárdult, hanem lazult. Féléves tervünket nem teljesítettük és mint ismeretes különösen a kuiákkötelezettségek teliesíté. sénél, súlyos lemaradás mutat­kozott. A sertésbegyíijtésnél ta­pasztalt lazaságok alapvető oka, mint már az előbbiekben tisztáztuk, a pártmunka defor- málódása, pártunk helyes poli­tikájának elferdítése. Másod­szor félreérthetetlnül megmu­tatkozik az az örökérvényű lenini-sztálini tanítás, mely az osztályharc éleződésével kapcso­latos. őszintén szólva a gabona­csata eddigi tapasztalatai nagy leckét adtak falusi és járási bi­zottságainknak és nem ke- vésbbé megyei bizottságunknak, mert bebizonyosodott, hogy a „döglött“, ,,kibelezett“, „lapuló“ kulák minden eddigi akciónál elszántabban, fogcsikorgatva küzd, minden eszközhöz hoz­zányúl, hogy céljait elérhesse. A munkás-paraszt szövetség új tartalma Végül számolnunk kell az úgynevezett „paraszti érdek- védelemmel” is. mert ezek a fogadatian prókátorok főleg a falusi tauácsháza környé­kén arról fecsegnek például Alpáron, hogy megsértjük a munkások és a parasztok szövetségét. Ők azok, akik jobban sírnak, mint bárki más, az auyaesouy termés­hozammal, a kötelezettségek nagyságával kapcsolatban. Ezek a „parasztvédők” azt szeretnék „hogy a szocialista építés tervéből aránytalanul sok háruljon az ipari mun­kásosztályra és a többi vá­rosi dolgozóra, vagy — ha hagynánk — lassítani kellene a szocialista iparosítás üte­mét. Természetesen nekünk vissza kell utasítani ezt a rothadt opportunista maga­tartást, me.vet- ha kis£ó job­ban megvakarunk, rögtön láthatóvá válik, hogy az ilyen érdekvédelem, nemcsak a vá­ros, de a falu érdekeit is fi­gyelmen kívül hagyja és nem annyira nekünk, mint in­kább az ellenségnek használ. Verjük vissza az ellenség kísérleteit Németi elvtárs a további­akban megállapította, hogy a begyűjtés megkezdésekor mindjárt az első napokban az osztályellenség a fejadaggal, vetőmaggal, aratórész jog­talan visszatartással kap­csolatban spekulált. Mi ezt a kísérletet visszavertük és energikus intézkedések­kel véget • vetettünk ezek­nek a mesterkedéseknek. —- Most pedig egy másik jelen­ség kezd erőteljesebben mu­tatkozni: miután a cséplő­munkások körében zavarkel­tésre vett irányt, és azt bi­zonygatja, hogy a cséplő- munkások keresményét mi el akaríuk venni. Ezért azt ja­vasoljuk, hogy járási pártbi­zottságaink ne sajnálják a fáradságot, jussanak el min­den cséplőgépiu«. magya­rázzák meg a eséplőmuuká- sokuak, hogy munkájuk ke­resményét senki nem veszé­lyezteti, sőt ellenkezőleg, örömmel üdvözöljük a csá­szártöltési gépállomás ver­senyfelhívását: ,,csépelj ma többet- mint tegnap” mozgal­mat, melynek eredménye, hogy a cséplőmunkások rö- videbb idő alatt nagyobb ke­resethez jutnak és a begyűj­tés is meggyorsul. Majd Németi József elvtárs jgy folytatta : pártszervezetólmk a gnbonabegyü.ités eddigi ta­pasztalatait értékelve ered­ményesen küzdik le az ellen­séges próbálkozásokat, helye­sen érvényesítik a szilárd, határozottá keménykezű ve- zetásd. határozott javulást mutat a felvilágosító, neve­lő politikai munkánk is. Látnunk kell azonban, hogy a kezdeti eredmények még nem biztosítják a teljes sikert. Ezért újra és újra tu­datosítani kelt hogy az ál­lam érdekei mindenekelőtt, a mi hazánkban az állam és a nőn érdekei egybeesnek, azo­nosak. Aki tehát az állam érdekeivel megalkuszik- az a nép érdekeivel alkuszik meg. Fel kell világosítani a dol­gozókat arról, hogy a be­adás az egész nép érdeke, hi­szen a beadott mennyiség csaknem felét a falusi ellátat­lanok kenyérellátására for­dítjuk. A városi dolgozók ellátása a parasztság érdeke is, SztáUnváros, Inota, vagy éppeo az ú i kecskeméti és kalocsai gyárak felépítése is attól függ, hogy hogyan biz­tosítjuk az ott dolgozók ke­nyérellátását. Ezek az alko­tások adnak népünknek több szenet, vasat, acélt- traktort és kombájnt, csizmát és ru­hát. Nem utolsó sorban a be­gyűjtés jó végrehajtása ér­dekében az eddiginél na­gyobb gonddal kell szervezni és támogatni a dolgozó pa­rasztság széleskörű verseny- mozgaimát, melynek célja hogy Népköztársaságunk Al­kotmánya évfordulójának tiszteletére, augusztus 20-ra- állammal szembeni kötelezett­ségünket maradéktalanul tel­jesíthessük. Szilárdítsuk meg termelőszövetkezeteinket Németi elvtárs beszámoló­jának további részében fog­lalkozott megyénk termelő­szövetkezeti mozgalmának a fejlődésével. Majd a felada­tokat vázolva mondotta: Meg kell szívlelni a KV út­mutatását, „az eddiginél kö­vetkezetesebben kell a politi­kai tömegmunkánk hangsú­lyát a szocialista szektorra helyezni oly módon, hogy el­sősorban példamutatásukkal a szövetkezetek, a gépállo­mások, az állami gazdasá­gok. a nevelőmunka igazi A I , / központjaivá váljanak az egész falu számára”. Késede­lem nélkül meg kdl szervez­ni, vagy ki kell egészíteni a, szocialista szektorokban a népnevemcsoDortokat. Nem tudjuk érvényesíteni pár­tunk falusi politikáját, fej-* leszteiii a termelőszövetkeze­ti mozgalmat, ha termeiőeso- portjaink lemaradnak. Az a csoport, amely rp*sz példát mutat, nemcsak önmagának- de az egész községnek ártj mert elriassza az egyénileg» dolgozókat a tszes-től. A politikai munka megja-* vitását erőteljesen indokol-* ják azok a jelenségek is, me­lyek manapság a gabona be­gyűjtés kapcsán mutatkoz­nak. Ugyanis az első féléves állatbeadási terv elmulasztá­sa után, most egyps csoport-, jaiuk vonakodnak eleget ten­ni gabonabeadási kötelezett­ségüknek. A kötelességük el­mulasztásának ez a formája abból a hitvány, |eltétleuüi el­lenséges meggondolásból táp­lálkozik, meíy a mutnkásosz- táiy, népi államunkat fejőste­hénnek nézi 6 népi akarja tu­domásul venni, liogy a mun­kások és parasztok szövetsége a kölcsönösségen alapul- nemcsak a munkásosztály egyoldalú segítségén. Beszámolója további részé­ben Németi elvtárs erőtelje­sen felhívta a figyelmet a termelőszövetkezeteink állat­állományának fejlesztésére is. Majd a továbbiakban leszö­gezi: nagyon fontos a ki­emelkedő. jól dolgozó terme­lőszövetkezetek számának! szaporítása. Az olyan szövet­kezet, mint a tompái ,,Sza- badság”< ahol a munkaszer­vezés és munkafegyelem jó, a gépállomással a kapcsolat megfelelő, a szövetkezetnek szépen fejlődő állatállomá­nya van, kötelezettségüket példásan teljesítették és nyo­ma sincs az úgynevezett kis­polgári egyenlőadinek, amely lényegében jutalmazza a ló­gósokat és bünteti az élenjá­rókat, az ilyen terme!őceoJ portok nagy vonzóerőt képvi­selnek. Termelőszövetkezete-; inknek látniok kell, hogy ők a legmagasabbreudü, ku'tu'-, ráltabb, lij parnszti élet útJ törő! s hogy a modern nagy­üzemi termelési módszereik­kel nem csupán saját jőve-, delmüket fokozzák, hanem ál-j tálában segítik az egész faj lut a paraszti robottól való megszabadulásban. Németi elvtárs beszámoló^ ja további részében erőtelje­sen kihangsúlyozta, a terme­lőszövetkezetekben a, fejlett agrotechnikának és a gépi munka fokozottabb megbe­cslésének rendkívül nagy jelentőségét. Majd így foly­tatta: — Napjaink döntő fel­adata éppen a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztése érdekében az állammal szem­beni kötelezettség példás tel­jesítése. Pártszervezeteink biztosítsák, hogy nő legyen megyénkben egyetlen olyan csoport sem; mely a köte’e- zettségének teljesítését elmu­lasztaná. — A gabonobe- gyűjtés sikere a tszcs-nél is harci kérdés; ahol e téren vonakodást tapaszta­lunk, a legtöbb esetben itt i* megtalálható az ellenség, a befurakodott kulák keze. Ezt az alkalmat is használjuk fel arra- hogy kiseprűzziik » A proletárnemzetköziség szellemében neveljük dolgozóinkat a szocialista haza szeretetére Mindnyájan láthatjuk, hogy pártszervezeteink előtt álló feladatok feltételezik pártunk erőinek szakadatlan növelését, széleskörű mozgó­sítását e feladatok végrehaj­tására. De ne feledkezzünk meg arról, hogy dolgozó né­pünk a felszabadulás óta el­telt években öntudatosabb. elszáutabb. háröösabb lett. — Dolgozó népünk forrón szereti győzelmes pártunkat és népünk ből?! vezérét Rá: koJ elvtársat. Dolgozó né­pünk határtalanul szereti a hatalmas felszabadító szovjet népet és Sztáíih elvtársat, aki lehetővé tette, hogv boldo­gan és békében élhessünk szabadi szocialista hazánk­ban. Ne feledkezzünk meg ar­ról- hogy dolgozó népünkben kibontakozott és megerősö­dött a proletárnemzetköziség és a szocialista hazánk iránti forró szeretet, ïnely hatalmas alkotóerőt kölcsönöz népünk-

Next

/
Thumbnails
Contents